Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-26 / 13. szám

A szocialista faluért A prágai Július Fucík Kultúra és Pihenés Parkjának kongresszusi palotájában március 22—24-én tartották meg az EFSZ-ek III. országos kongresszusát. 22-én rö­viddel 12 óra után gyülekezni kezdtek az ország föld­művesszövetkezeteinek küldöttei. Az elnökségben helyet foglaltak Michal Bakul'a, mező- és erdőgazdasági miniszter, Jindíich Uher élelmiszeripari és mezőgazdasági terménybegyűjtési miniszter, Emil Zatloukal automobil és mezőgazdasági gépipari miniszter, Michal Chudik mező- és erdőgazdasági megbízott, Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának és a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői. A kongresszuson résztvettek a Szovjetunió, Kína, Magyarország, Lengyelország, Bul­gária, Német Demokratikus Köztársaság, Románia Albá­nia, Jugoszlávia és más országok küldöttségei. A terem homlokzatát az EFSZ-ek hatalmas jelvénye és „A mezőgazdasági termelés és a nép életszínvonalának emeléséért, az Egységes Földmüvesszövetkezetek fejlesz­tésének útján“ jelszó díszítette, melynek szellemében tartották meg a háromnapos országos kongresszust. A csehszlovák államhimnusz elhangzása után. J. Nepo- mucky a mező- és erdőgazdasági miniszter első helyet­tese üdvözölte a küldötteket a vendégeket és a népi demokratikus országok, valamint a francia haladó föld­művesek képviselőit. Majd a munkaelnökség és a man­dátumbizottság megválasztása után Michal Bakul'a mi­niszter tartott főbeszámolót. Michal Bakul’a mező-és erdőgazdasági miniszter beszámolójából Szucsík Márta még nem is olyan régen az iskola padjaiban ült. Kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett, ahol jó! megtanulta, hogyan kell a kiscsirkékkel meg a tyúkokkal bánni. Most a galántai járás egyik legjobb tyúkfarmgondozói közé tartozik, aki segítő társával a stefanikovói szövet­kezetben az EFSZ III. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben terven felül 29 000 darab tojást termelnek. Ezt a mennyiséget a szö­vetkezet terven felül szolgáltatja be. IPARUNK múlt —jelen Bcfacjzén ti 44,0 ////ö y. 18T tonna bon Hyecst/Gs­Am 3? 2-4-írIlL ezer ion Ho Iran » 23 Jfifrogén - J* U’úúCfCL, f===sj| Hi.ll ezer — r- iotfirúíran Tbszfoc­t/űgyei (smß sújtsa MEGVAN MINDEN LEHETŐSÉG A FELADATOK TELJESÍTÉSÉRE Az elmúlt két év alatt az EFSZ-ek II. országos kongresszusa óta szép eredményeket értünk el nemzetgazda­ságunk fejlesztésében. A múlt évben 9.5% -al emelkedett az ipari termelés, ami azt jelenti, hogy 2.7-szeresen az 1937 évihez. A mezőgazdasági terme­lés 3.4%-al emelkedett és _ átlépte a háború előtti színvonalat. Az előle - ges számítások szerint a múlt évben 6%-al volt magasabb, mint a háború előtti 1934—1938-as évek átlaga. A legörömteljesebb számunkra' az — hangsúlyozta Bakul'a elvtárs, hogy ezeket az eredményeket az Egységes Földműves Szövetkezetek létesítésével értük el. Bakul'a elvtárs beszédének további részében beszámolt azokról az ered­ményekről, melyeket a múlt kongresz- szus óta értünk el. Ezek az eredmé­nyek szilárdították népünk egységét. Köztársaságunk legfontosabb belpoliti­kai eseményei közé tartozott a CSKP országos konferenciája — mondta Bakul'a elvtárs, mely kitűzte a legkö­zelebbi feladatokat, mégpedig az el­következő években felépíteni hazánk­ban a szocializmus alapjait és ezzel egyidőben szocializálni a mezőgazda- sági termelés nagy részét. A feladatok, melyek mezőgazdasá­gunk számára voltak kitűzve és ame­lyeket a mostani kongresszuson kell megbeszélni, nem kicsik, de megvan minden lehetőségünk azok teljesíté­sére. 1. Ez szocialista igazgatásunk, mely lehetővé teszi a termelő érők kiszé­lesítésének meggyorsítását és ezzel fokozza a termelést. 2. Támaszkodhatunk a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak hatásos együttműködésére. 3. Mezőgazdaságunk számíthat az állam nagy segítségére. A második ötéves terv irányvonalai biztosítják a gépfeket és közlekedési eszközöket, melyek segítik a mezőgazdaság me- ehanizálását. 4. Vannak kipróbált, tanult földmű­veseink kiknek nagy termelési tapasz­talataik vannak és ismerik a haladó mezőgazdasági termelés formáit. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS EMELÉSÉRŐL Az állattenyésztés 1956-ban az 1955-ös évhez viszonyítva 9.8%'-al emelkedett. Ez megmutatkozott a tej, hús és más állati termékek beadásá­ban. Nagy feladatok várnak ránk a má­sodik ötéves yrvben. A vágómarhák tenyésztésének 30%-al, a hízósertések tenyésztésének 35%-al, tejbeadásnak 4 6%-al, tojásbeadásnak 21%-ai kell emelkednie. A szövetkezetek már ma is szebb eredményeket érnek el az állatok hasznosításánál, mint a magángazdál­kodók. De nem lehet eltagadni, hogy az állattenyésztésben és főleg a szar­vasmarhatenyésztésben még mindig tekintélyesek a kihasználatlan tarta­lékok. Sok EFSZ-ben, sőt kerületben na­gyon alacsony a közös istállók állat- állománya, mint például a Karlové Vary-i, az Ostí n. Labem-i, a beszter­cebányai és a nyitrai kerületben. Ezekben a kerületekben minden lehe­tőség megvan az állatállomány kiszé­lesítésére és a takarmányalap növelé­sére. A szövetkezetek saját érdeke, hogy szarvasmarha állományukat főleg a tehenek számát emeljék. Az alacsony állatállomány és a kevés istállótrágya kedvezőtlenül befolyásblja a hektár­hozamot. Ez pedig szintén befolyásol­ja a takarmányalap emeléspt, a szar­vasmarhák hasznosságát. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK MECHANIZÄLÄSA A mezőgazdasági termelésnek fő alapja a technika fejlődése. Mezőgaz­dasági termelésünkben nagy szerepe van a mai technika fejlődésének. Csak azzal a feltétellel emelhetjük a mező- gazdasági termelés színvonalát, ha emeljük a mechanizációt. Nézzük meg a mezőgazdasági mun­kák mechanizálásának emelését a múlt években. Csak az elmúlt három évben 41%-al emelkedett a traktorok száma és most több mint 45.000 traktor dol­gozik a mezőgazdaságban. A kombáj­nok száma az 1952 évi 560-ról 1956- ban 3.000-re emelkedett. A második ötéves terv . mutatószámai, melyek a mezőgazdaságra vonatkoznak, bizto­sítják a falu szocializálását további traktorral és más mezőgazdasági gép­pel. Helytelen lenne azonban szemünket bezárva elsiklani azon hibák fölött, melyek megmutatkoznak a mezőgaz­daság mechanizálásában. Legnagyobb hiba, hogy az eddigi gépek nem biz­tosítják be a komplex mechanizálást a növény termesztésében és begyűj­tésében. Ezért szakembereink tanulva a ta­pasztalatokból olyan gépeket igyekez­nek előállítani, melyek segítségéve! mechanizálni lehet minden fő mező- gazdasági munkát összekötve a ter­mesztéssel és a begyűjtéssel. Jubileum Nem ezer év, nem száz, még- csak nem is tíz ■— szerény öt évről van szó. „Hosszú öt éven keresztül“ — így emlé­keznek életük egyes szakaszai­ra, eseményeire a deresedő édesapá1:, nagyszülők. Az em­beriség történetében parányi mozzanat, de az egyén életében jelentős esemény. Ez az ember, akiről szólunk még nem nagyapa, hajfürtjei sem deresednek, mégis van benne valami, hogy már az első pillanattól kezdve tisztelettel tekintünk rá. Öt éve dolgozik munkahelyén a décani szövet­kezet istállójában feleségével együtt. Így ő itt a kongresszu­son évfordulót is ünnpel, mert a néhány év számára —, és főleg a szövetkezet számára — valóban fordulót jelent. Emil Fuchs fiatal ember teli élet­kedvvel, erővel. Mellén ott dí­szeleg „kiváló szövetkezeti dol­gozó“ jelvény. Az elmúlt évben kapta. 42 tehenet gondoz fele­ségével és 2.800 liter tejhoza­mot értek el darabonként. — Az igaz — mondja, hogy a tejhozam a tél folyamán ná­lunk is csökkent. Most átlag 7.75 litert fejünk naponta, de ezt a hozamot már szeretném megtartani a zöldtakarmányig. Akkor aztán megint könnyebb lesz. Ezt a célt szolgálja ná­lunk az az intézkedés, hogy a teheneket tejhozam szerint osztályozzuk. A hozam arányá­ban kapják a takarmányt és az abrakot is. — A fejés géppel nem is olyan egyszerű, amint azt sokan gondolják. Nékem olyan tehe­nem is van, amely 25 liter te­jet ad naponta. Itt nem elég ám, hogy rákapcsolom a fejő­gépet, az állat is érez, ezt tudni kell a gondozónak. Én nem fejem ki géppel mind az utolsó cseppig, hanem átkapcsolom a gépet'a másik tehénre és' kéz­zel fejem ki az ottmaradt tejet, így az utómaszást is elvégzem. Szerintem ez nagyon fontos. Az ilyen gondos ápolásnak megvan az eredménye. A décani szövetkezetben 1953-ban 118 ezer liter, 1955-ben 213.900 li­ter és 1956-ban már 225.500 liter tejet fejtek. Ez azt jelen­ti, hogy egy hektár szántó­földre 676 liter tej jut. Ez már szép eredmény. Nem csoda, ha így a" munkaegység értéke az elmúlt évben 28.91 korona volt. Szorgalmas munkának szép az eredménye — mondja a köz­mondás, és ez valóban így van, bizonyítja ezt a décani szövet­kezet küldötte is. —S— Erzsiké, az agronómus Tkudapesten töltötte gyermekéveit. Magas bérház földszintes laká­sában álmodozott a természetről: suttogó erdőről, virágos rétről, arany­kalászt dajkáló alföldi rónáról. Vá­gyai versenyre keltek a tavaszi szel­lővel, széllel, viharral. A sikátorok mélyén rongyos proletárgyerekekkel játszadozott napestig, de ö nem épí­tett gyárat, magas kéményűt, mint a többi, hanem szántott, vetett a ho­mokban. Folyót szabályozott, és híd­dal kötötte össze a két partot. A szelíd tekintetű Erzsiké fiatal kora ellenére két világot élt. Az egyi­ket a nagyváros világát, amiben nap­jait töltötte, a másik a természet volt, ahol terveit szőtte, ahová a szíve-lelke vágyott. — Anyuka, menjünk vidékre — kezdett könyörögni a kislány. — Elmehetünk, de tudom, hogy megbánod, — próbálta lebeszélni anyja — gyenge kezedet feltöri a kapanyél. — Nem bánom, anyukám. A Kertész család falura költözött, de nem a kislány kedvéért, hanem a nagyobb kereset, a kevesebb lakbér, az olcsóbb élelem vonzotta őket. Nyári nap perzselte a gútai határt, perecbe hajlott az aranysárga búza- kalász, az erős férfikéz vágta a ren­det. Egy piroskendös karcsú lányka szedte a markot. Ogy hajladozott a sarló után, mint boglyosfejű pipacs az acélos búza között. Gyönge kezét megsebezte az éles gabonaszál, de nem bánta. Az aratás nagy csatáját végigküzdötte panasz nélkül. A nyarat ősz követte. Erzsiké új terveket szőtt. — Iskolába megyek — jelentette ki nagy elhatározással szüleinek egy este, amikor a munkából hazatért. A szövetkezet vezetősége is úgy akarta. így megnyílt előtte c vágsely- lyei mezőgazdasági mesteriskola ka­puja. Erzsiké szorgalmasan tanult, oltott, vetett, virágot ültetett, spor­tolt és a kultúra bűvös berkeiben is szívesen andalgott. A micsurin-körben két dióoltványa megfogamzott. Nagy elismerést vál­tott ki a tanulók és tanítók körében. Ilyen dolog még a szakembereknek is dicséretére válik. Gyarapodott a tudása, nőtt a hír­neve. A következő nyáron, amikor hazament vakációra, már nem a me­zőre, hanem a szövetkezet irodájába osztották be. — Tanuljon számvetést az életből is — bölcselkedett a föagronómus. S Erzsiké tanult az életből, könyv - bői, és mindenből, ami útjába került. Sikereit nem irigyelte senki, még a lányok sem. Ügy gondolták, hogy nem vetélytárs. A fiúk bókjait észre sem veszi, vagy legalábbis úgy mu­tatja, és napról-napra szerényebbé válik. Az irodai munka végeztével kiment markot szedni, kapálni és oltogatni. Nemcsak . a neve Kertész, de ő maga is az, mondogatták róla a gú- taiak. Zfzéven Erzsikének valóban hiva- tása lett a kertészet. Ő a gútai EFSZ melegágyi kertészetének agronómusa. A gyümölcsösbe vágyott, A kertészetben dolgozó leányok egyik csoportja. Kertész Erzsébet de egyelőre ide került. Szívós János főkertésszel és 130 munkással együtt gondozzák az üvegházak és meleg­ágyak növényeit. Munkájuk nyomán már 20 000 káposztán bámulnák a recés levelek, 20 000 kalarábé húso- sodik, 10 000 karfiol, és 10 000 kel zöldéi a televényes földben. Egy ben­zinmotor állandóan préseli a földkoc­kákat és azokba a lánykák pikírozzák a sokezer apró palántácskát, amelyek már a szabad földbe kerülnek. A főkertész komoly arccal, megelé­gedetten járkál munkatársai és pa­lántái között. A kertészet másik apostola Erzsiké, mint a tavaszi szellő, hol ide, hol oda surran, és derűt visz magával. — János bácsi, legyen szíves ... — Jól van lányom, máris megyek, megöntözöm őket. A hetven év körüli bácsi a fiatal agronómusnak még a gondolatát is sejti, nem vár parancs­szóra. — Ilonka, te pedig gyere velem a pikírozókhoz — hallatja újból hang­ját. Ez már parancs, de szelídhangú, aminek teljesítésére a kertészet iránti szeretet ' ötelez mindenkit. A kis agronómus, aki mindenkit beosztott munkahelyére, mindenkinek tanácsot adott, maga is tanácsot kér a főker- tésztől, majd félrevonul az üvegház egyik sarkába. — Mit csinál, Erzsiké, — kérdez­zük tőle, rejtekhelyén. A főkertész válaszol helyette. — Csipkemagot vet a lányunk, rózsát akar oltani az utak szélére. Amott az üvegházban, a három bokor roz­maring, szintén az ö kezenyomán növekedik. Az üvegház rozmaringjai olyanok, mint kisebbfajta füzfabokrok, a paták szélén. A földkocka préselő géptől egy fia­tal legény hozzánk lopakodott és a lányok számláját huncutul így terhelte meg: — Bokrétának szánták a rozmarin­got a kertészlányok esküvőjére. Illő lenne, ha a férjhezmenésben is az agronómus mutatna példát. Tj'rzsike kissé elpirul a váratlan csipkelődésre, majd lassan mo­solyra derül. De hang nem hagyja el ajkát. Csak mosolyog. Hiszen, nagyon érdeklődnek utána nemcsak a gútai, de más legények is. Boldog lesz a legény, aki olyan élettársat kap, aki egyszemélyben agronómus, CS1SZ tit­kár, és héttagú család kény árkere­sője. Ezenkívül a tollat is ügyesen forgatja. Jó szakcikkeket írt a gyü­mölcskertészetről és most az új be­osztásában szerzett tapasztalatairól akarja értesíteni a sajtót. A nap már lemenőben van, de a gútai határ még lánykacagástól han­gos. A kanális szélén libasorban men­nek hazafelé a melegágyi kertészet dolgozói. Hangjukból új élet érződik, s a kis agronómuslány gyermekkori álmai lassan valóra válnak. CSURILLA JÓZSEF \

Next

/
Thumbnails
Contents