Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-19 / 12. szám

Virágos ünnep a fiatalul g yifáqümm Találkozz előtti időszakban az edzinél is szépen üti népük meg a Vúágifjúsági Hetet. Felvonulásokat, tánc és kul- túrbemutátglfat, filmégmytg- tókgt, és ünnepi beszélgeté­seket rendeznek a Világifjú­sági Hét napMibOfí- Kihász- ndlják a CS\SZ tagok a Világ- Hiúsági Hetpt a választási kampány sikere érdekében és összekapcspiják a VlT-re való készülődésekkel. Különösen a kerületi székhelyeken ünnep­ük meg nggy fénnyel a Vi­lágifjúsági Hetet. De nem szápotlf äst gondolni, hogy a falusi üzemi vagy iskolai szer­vezetek nem készülnek a Vi- túgffaúsápi Hftre. Hiszen ked­ves ünnepet jelent ez a fia­talságnak az igazi tavasz ünnepét, amikor valóban a fiatalókké a világ­Nyttrán a C$1 $Z járási és a városi vezetőségek arról rendeznek beszélgetéseket a fiatalokkal, hogy mit ad a népidemokratikus rendszer a fiatalságnak. De ezenkívül már előre készülnek a már­cius 21-én megtartandó ün­nepi felvonulásra is, amelyen a fiatalok örömüket fejezik ki a Vilagijjúsági Hét iránt. If­júsági filmeket vetítenek majd. a filmszínházakban, nemcsak Nyitrán, hanem a többi város­ban is. Sok helyen az olvasó­körök vitaesteket rendeznek azon könyvek tartalmáról, amelyeket a fiatalok nagyon keavetriék, vagypedlg fontos, hogy megismerkedjenek tar­talmukkal. Március 23-pn este lampio- nos ifjúsági felvonulást szer­veznek, a kerületi székhelye­ken. igen szép látvány lesz, amint fegyelmezett, zárt so­rokban a sok munkás és tanuló fiatal végighalad a fő útvonalakon, tereken. Bárki meggyőződhet arról, aki ' pp- gignézl a támpiongs felvonu­lásokat, hogy milyen fegyel­mezett, összetartó a mai fia­talság és milyen erőt képvi­sel. A Világifjúsági Hét ünne­piességét emeli az is, hogy a kerületi színházakban már­cius 21-én rendezik meg az ifjúsági dtkotóversenyek fel­lépéseit. Az alkotóversenyek iránt már most is igen nagy az érdeklődés, valószínű, hogy minden kerületi színházban telt ház lesz ezen a napon. Kassán a nfanifesztáción kí­vül Összejöveteleket rendeznek a fiatal bányászok, a mező­gazdaságban és a gépiparban dolgozó fiatalok számára. Kö­rülbelül 6.000 fiatal vesz részt ezeken a találkozókon. Mint minden évben, az idén is kinyilvánul az, hogy a Vi­lágifjúsági Hét valóban a fia­talok virágos ünnepe, össze­fogásra és jobb tanulásra, jobb munkára ösztönzi őket. Hagy találkozó ll!llllllllllll!llllllllllllllllllllll!l!l!l!linilllllllllllllllllllllllilllllllll!llll!l!llllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll[|lllllllll Országszerte, világszerte meg­mozdult a fiatalság, készülnek a VI. Világifjúsági Találkozóra. £ nagyjelentőségű ünnepségek előtt a krületi, valamint a já­rási vezetőségek is kidolgoz­zák saját terveidet, hogy mi­képpen készítsék elő a fiatalo­kat a VIT-re. A tervek főleg a terpielés növekedésének szen­telnek nagyobb figyelmet. Kü­lönösen a VI. VIT zászlajáért folyó versenyt az ifjú újítók és a falusi fiatalság munkájára vonatkozó feladatokat és a falu, valatpjnt a yáposszépítési akciót segítik e|o az előkészületekkel. A fesztivál előtti időszak kul­turális ténykedőt az ifjúsági alkotóvefsenyek, a keri||eti versenyek és a yilggifjgsági hét előkészületei töltik be. Alapszervezeteink — bár a VIT szgllerng ipég nppn mindég hová gátolt be — merész kö­telezettségvállalásokkal üdvöz- lik a nagy pglglkozót. Pélcjáui a kassai kerületben az alapszer­vezetekben 100 új technikai kört és 150 mezőgazdasági kórt létesítenek, valamint 200 fia­talt nyernek még az EFSZ-ekbe való belépésre. A járási vezetőségek nagy- részben már megindították a v|T zászlajáért folyó versenyt is. Így a kézsmárki járásban a Staro-Lesná-i CSISZ-tagpk versenyre hívták a járás ösz- szes szervezetét a VIT zászla­jának elnyeréséért- A gqgyrő- cei járásban szintén széles mértékben bontakozott ki a verseny és tpájus j.-rp értéke­lik ki. A győztes falusi szerve­zetnek egy rádiót, az üzergj szervezetnek pedig egy villany­gramofont ajándékoz a CSISZ vezetősége. A CSISZ kézsmárki járási vezetősége védnökséget vállal a fürdő felépítése fölgtt, amelyet „VI. VIT fürdőnek:1 neveznek el. A rozsnyói Mária-bánya üze­mi szervezete kötelezettséget vállalt, hogy az érc bányászását minden hónapban 110 százalékra teljesítik. — A kékkői járás­ban lévő nényei alapszervezet tagjai nyolc fiatalt győznek meg a szövetkezet számára. A szöyetkezet istállója építkezé­séhez 12 tagú munkacsoportot szervezgek. A dohánytermelés­hez hét tagú állandó ifjúsági munkacsapatot állítanak fel. a zöldségtermesztéshez pedig 8 tagú ifjúsági munkacsapatot. A kapitalista es a gyarmat) Országok ifjúsága küldötteinek útját is elő kel! segítenünk a VIT-re, Ezért nem utolsó fel­adatává vált mindep CS1SZ- tagnäk. hogy a Szolidaritási Alapra a lehetősébe szerint ada­kozzon. A kassai és az eperjesi kerületben gyűjtöttek eddig legtöbbet az aiapszgrvezetek és ezáltal gok gyarmati ország if­júsági küldöttének' biztosítják az útiköltséget a találkozóra. Ä rózsnyój járásban 40.000 Jcoro- nát, a CSISZ kassai városi ve­zetősége ugyanennyit ajánlott (gl Szolidaritási Alapra. — A pgprádi járásban 25.000 korona a tervbevett gyűjtési összeg Jő példával jár itt elő a horo- leci alapszervezet és a kvetni- cai, amelyek ezer-ezer koronát juttatnak el a Szolidaritási Alap­ra. Fontos, hogy a CSISZ járási vezetőségei még nagyobb figyel­met szenteljenek a gyűjtésre és a jöbbi tömegszervezettel karöltve, segítsék elő, hogy a lehetőséghez képest, legtöbbet gyűjtsenek a Szolidaritási AlaR- ra. fUlöp péter A szovjet fiatalok szorgalmasan készülnek a fesztiválra. — Képűn ön fiatal munkások egy csoportját Iqjjuk a küldöttek részére készített ajándékok nézegetése közben. A folyosón időnként egy-egy (tpfopa rohan p|. Már a lépcső- gázból lejnek. Közelednek az utolsó percek. A folyosóról holtfáradt katonák támolyognak be Köztük LigejJ honvédörnagy, a Petőfi Akadémia kiképzője. — Mindennek vége... — Megtettük, amit emberileg lehe­tett. Nipcg tölfény már, nincs segítség ... Ligeti őrnagy a rádiósok kö­zött felisipepj egyik régi barát­ját. A többit már neki mogdja, inkább suttogja: — Ismersz engem, nem félefc. De szinte töltény géjjtpl küld­tek ki minket. Hét golyó volt a pisztolyqmban. Utánpótlás npm jött. És a szgrvezetlepségl... Ahány szakasz, annyi a pa­rancsnok és annyiféle a pargiics. Az irányítás teljes csődje • ■ • Drámaiak ezek « szav;ik. Egy yiharedzett kafong szggjprlj, esajódott önvallomása. Npm ők a felelősek ... Meglett férfiak halottsápgd* tan állnak. Arcukról csurog a verejték. Egyjkük meghajolva á szekrényhez dől és feleségét, gyermekeit1 emleget). Az egyik nó címekpt, Reveket ír fel a noteszba: katonák ké­rik, értesítse hozzátartőzőikat, ha ők már nem élpének... Ezt nem mondják ki, de mindenki tudja — ezt gondolják. Azután női hang csendül. A Himnuszt kezdi énekelni. S vele együtt mindannyian a kjs szo­bában. Az ajtóhoz ketten áll­nak. Két őszhajú öreg, két so­kat szenvedett munkásmozgal­mi harcos, Horváth Vera és Révai Dezső. Magúk választot­ták ezt a posztot: ha belőné­nek, testükkel fedezzék a fia­talokat. Parlamentereket választottak. Egy vonalzóra fehér zsebkendőt kötöttek. így vágtak neki a folyosónak, majd a lépcsőház­nak. — Ne lőjetek, itt civilek, magyarok vannak! Véget nem érő percek... S egyszerre géppisztolyt, Ruskát előre szegezve jönnek be a tá­madók. A rádiósok ekkor már arra gondolnak: vajon mi lehet a többiekkel, akik a szerkesz­tőségi épületben ragadtak. A MÁSIK ÉPÜLETBEN Az óramutató — ghpl azt a becsapódó jövedékek nem zúzták szét — a kilencesen állt. Az épü|et harsogott a ki­áltozástól: „Ne lőjétek! Ne lőjetek!" A Rádió munkatársainak egyik csoportja — lehettek vagy tizén, tízenketten — egy kis szobában zsúfolódott össze. Be­rendezése egy íróasztal, egy szék, egy kisasztal (ezt hajnal fejé (ddRÜták a szobából), egy hárqmszempl.vps kanapé (open ültek rajta), egy könyvszekrény (pppek a pár|<ápyán is hplypt- fogialt valaki), Fekvése? A Sán­dor utcai főépület és a Pollack Mihály téri Történettudományi Intézet tűzfalánál van egy szél­iében alig métepes, szűk, ab­laktalan folyoso. Érre nyílt a szoba ajtaja. Ablakai a szplps világítóudvarra néztek. A szom­szédos ablakok a fotépcsőházra gyíló tgnácstermét világítják meg. Egyszóval támadás esetén élptveszé|yés szobácska ez. Begépyt keílppe írni ezekről a percekről. Hiszen a nehéz percek mutatták meg igazán, ki mit ér, kínok mennyire van helyén á szíve. Igaz, mindenki­be belopakodott a félelem. Nem volf egy sem. aki PR sajnálta vqlpa. hogy ilyen qstőba módon, pggyl árulás migtt kell elesnie. Nem mipdőfl.V az, hogyan esik el az emper ... Vo|t, gkl pgf|<ápy módjára kpreste a kjgtat. Garai György kétségbeesetten, kezeit tördelje íiisztériázqtt: „fontsunk falat., ide egy szuronyt!.. . Kaparjuk jci kézzel..." És így tovább, és így tqvább ... Erről az új­ságíróról még azt merték hl- resztelni, hogy kommunista. Pedig ... pedig bebizonyította ott is, azóta is, hogy nem az. Nemcsak akkor viselkedett így, aztán is. Később pedig méstér- Ségét, választott hivatását ‘ el­árulva disszidált. Felejtsék el. Kollegái is azt teszik. Volt, aki szótlanul, magába- roskadtar ült — ezek voltak a legtöbben — és gondolkodott. Gondolatuk otthon járt, a csa­ládnál, a gyerekeknél. Ezek a percek elegek voltak arra, hogy ki-ki végiggondolta eddigi életútját. Ünnepélyes, ki nem mondott fogadalmak születtek arra a gém regiéit esetre, ha még egyszer hazajutnak... Így teltek a percek. Hatvan másod­percenként egy-egy nap ... S így érkzett el az a pillahát... A SAJTÖKQNFERENCIA Egyszercsak megjelent az aj­tóban egy harminc év körüli férfi. Az első benyomások? Jól rgqgnézték. Mindenki arra gon­dolt, milyen is az az ember, akijől élete függ ... Középma­gas, kövérkés termetű volt. Pepita-kockás öltönyt hordott, a derekánál vastag spárgával volt összekötve — ez volt a derékszíj. A vállán átvetett szíjról — migtba efféle antant­szíj volna — a hátát verdeste az aktatáskája, A spárgán töl­ténytár lógott, mellette kézi­gránát. A jobbkezében géppisz­toly (köznyelven „gitár“), a balkezében óriási pisztoly, amo­(yag cplt-féle. A zsebéből egy másik pisztoly agya kandikált kj. Fején kék mjcisapka. Orra töfnpg, rajta p|éhkeretes szem­üveg. Nem keltett — tudj’ isten miért jó benyomást. Azu­tán megszólalt, rekedtes han­gon, mint aki átüvöltötte az egész éjszakát: — Kik vagytok? — Civilek, újságírók — felelt a bent levők szóvivője. — Ügy ?! Ti, piszkok ... — folytatta nemes egyszerűséggel, — tudjátok meg, az én bátyá­mat kinyírtátok, fegyverrejte­getés, összeesküvés vádjával. Én is meg jártam Recsket... — s aztán jött tovább a szóára­dat. Jelzők, jelzők hátán, mint­ha csak gyerekkorában „jelző- iskolába“ járt volna csupán. Ki ez az ember ? Kik lehet­nek ebben a „társaságban?“ Ezen gondolkoztak a szóbában lévők, miközben a mocskolódó szóözönt hallgatták. Közben a kanapéra egy „kiskatonát“ fektettek .., Haslövést kapott... Egv 15 év körüli legényke — szemmelláthatón nem tudatosan került a támadók közé — sza­kítja meg a szavak ömlését. — Jobb lenne, ha orvost hív­nál. Nem látod, hogy ott egy sebesült fekszik? A tömpeorrú csak egy pillan­tást vejt a kiskatonára és be­szél tovább. Sebesült? Ugyan, mit néki sebesült. 0 most „sajtókonferenciát“ tart... Az­tán bejön néhány fegyveres. Felsöbbségesen int nekik, azok elmennek. Lám csak, ez a pa­rancsnok ... Vajon ki nevezte ki vezérnek? Aztán megjelent egy kicsit kancsal, fekete ruhában öltö­zött fegyveres. Rövidesen kide­rült, hogy ő alvezér. Körülné­zett _ a szobában és mintegy végszóra átvette a vezér szere­pet. Még rekedtebben és mé.g durvábban ordítozott. Kik ezek az emberek, miféle náció? kfiért jöttek, rnit akar­tak, és miért vették be a rá­diót? — Aki velünk van, az fegy­vert fog! Feszült másodpercek ... Van, aki kéri a fegyvert. Egy másik „elvileg“ próbálja megmagya­rázni, miért lehetetlen kívánság ez. Mindenki megmosolyogja. Egyik rádiós fogát összeszokva hátra lép: — Én nem fogok fegyvert! — halottsápadtan mondja ezt, de kimondja, Ketten csatlakoz­nak hozzá. A többiek várják, hogyan alakul... (Folytatása következik) ÚJ TÁVLATOK ELŐTT MAJOR ÁGOSTON, A CSISZ SZKB TITKÁRA. Kedves fiatal barátom, talán geked ggm jutott osztályrészül az a nagy megtiszteltetés, hogy a szövetkezetek III. kongresszusa küldöttévé válasz­tottak. így nem lehetsz jelen az új szocialista falu építőinek összejövete­lén. De ha személyesen nem is veszel részt a kongresszuson, helyes, ha egyúttal te is értékeled saját mun­kádat1:' Milyen mértékben vettél részt szövetkezetek építésében, tisztességes giunkát végeztél-e, mit tettél jól s mit rosszúi, s nem-e tehettél-e volna többet mint eddig? Ha szövetkezetetek jól jövedelmez, magas a hektár-hozam, épültek szép gazdasági épületek, nagy az állatállo­mány, giagás a jgtalom — úgy légy erre büszke. De Hä komoly hiányos­ságok vgnnak: gyenge terméshozam, rendetlenség' a gazdaságban, gyenge munkajgtálom, úgy kell, hogy ez té­ged is elgondolkozásra késztessen. Hiszen rnind a két esetben érint téged' is. Egyet ági mindenkorra jól véss a szívédbe; azt, hogy tagja vagy egy nagy szövetkezeti családnak. Ezért mindig büszkén, egyenesen és bátran haladj előre! mert azon dicső építők sorgiba tartozol, akik Szlovákia terü­letén már 1682 faluban leszámoltak a múlttal, elhgtCrozták, hogy közös er(>ve|, boldogabb holnapot építenek. A szövetkezetek fiatalsága örömtgel ünnepli meg a kongresszus nagy nap­ját- Általában fiatalságunk megállta helyét, ió giunkát végzett szövet­4 1957. március 19. kezeteinkben. Száz és száz fiatal kez­deményezője az új munkargódszerek bevezetésének. A munkacsapatok, if­júsági szervezetek között nagy ver­seny folyik a terv túlteljesítéséért, s az eredmények biztosításáért. Nem egy szövetkezet vezetője elismeréssel beszél a fiatal szövetkezeti tagok munkájáról. Igaz, kerülnek egyesek, kik felada­taikat nem teljesítik megfelelően. — Sőt, olyanok is, akik kerülik a mun­kát, vagy lopással károsítják a szö­vetkezet) tagság közös vagyonát. — Bizonyára a szövetkezetek fiatalsága az' öregebb tagokkal karöltve az ilyen egyéneket leleplezi, bírálni fogja, és segít nekik megtalálni a munkápa vezető helyes irtát. A szövetkezetek fiatalsága ez alka­lomból nem ünnepli csak az eddig elvégzett munkát, Hanem ünnepet jelent mindaz, amit szánkra a kong­resszus hoz. Reméljük, az új alap­szabályban már szabályozva lesz a fiatal szövetkezeti tagok joga, — nemcsak azáltal, hogy már 15 éves kortól rendes taggá válik minden szövetkezetben dolgozó fiatal, hanem azáltal is, hogy a fiatalok könnyebb munkabeosztást kapnak, de a fizeté­sük nem csökken- Továbbá nagy je­lentőségű az is, hogy az új alapsza­bályzat kötelezi a szövetkezeteket, hogy nagyobb összegeket fordítsanak a fiatalság kultúrális, politikai, sport- és társadalmi életére. S mivel fejezi ki a szövetkezetek fiatalsága köszönetét mindazon sok jóért, amit szövetkezeteink'1 hoztak szágiára ? Főleg azzal, hogy mindnyá­jan fokozni fogják munkájukat, to­vábbra is lelkes terjesztői lesznek a szövetkezeti eszméknek s munkahe­lyükön becsületesen helytállnak. Szükség lesz állandóan több és több szakegiberre s a mezőgazdasági dol­gozók tudása állandó emelésére. S kinek a feladata mindez? A fiataloké! Tőletek várja a jövő, hogy a gépeket még jobban kihasználjátok,, hogy mérnökké, agronómussá, jó szakeni- berré váltok. De a fiatalságtól nemcsak azt várja a kor, hogy mindazt elsajátítsa, ami giár eddig feltaláltak, kezünkbe adtak, mint kész dolog. Hanem azt, hogy ezeket tovább fejlessze, hogy kutatá­sokkal behatoljon a természet titkaiba s kihasználja azt a nép érdekében. A jövő távlatait nem lehet szebben kifejteni, a fiatal generáció előtt, mint azt a lenini Komszomolnak két évvel ezelőtf kifejtette legöregebb qrpsz tudós, Obrucsev, aki többek között pzekgt ijzepte a fiataloknak. Még fiatéi popomban „végtelenül bán- tontt, hogy Amerikát nélkülem is felfedezték. Nélkülem fedezték fel a szárazföldeket s tengereket, s jegyez­ték bele a térképbe11. Mondván „ér szerencsétlep, későn születtem. Tu­dom, hogy közületek is sokan távoli utazásokról, felfedezésekről és talál­mányokról álmodoznak s titokban ta­lap felsóhajtagck, milyen káé, hogy, már nélkülünk felfedezték Argónkét... Kár, hogy nem születtem Mozsajszkij és Popov előtt, lehet, hogy én talál­tam volna fel a repülőgépet, vagy a rádiót. Milyen szerencsétlen vagyok, hisz már előttem mindent feltaláltak.'1 A valóság pedig az... „minél több dolgot ismerünk meg, annál több új rejtély és probléma merül fel. Mi minden vár még ránk. Behatolni a föld és tenger ismeretleg mélyére, eltávolítani a betegségeket, az emberi életet meghosszabbítani 150—200 évre. Oj állat- és növényfajtákat ki­tenyészteni, melyek gyorsabban fej­lődnek és több húst, tejet, gyapjút, magot, gyümölcsöt és faanyagot ad­nának nemzetgazdaságunknak. Csök­kenteni a meművelétlen területek számát, .megfelelő módon átalakítani és kihasználni a mocsaras és hegyes vidékeket, stb. Elsajátítani az időjárás irányítását, megtanulni szabályozni a szeleket _és meleg levegőt úgy, ahogy azt az emberek érdeke meg­kívánja, kívánt helyre távolítani a fel­hőket, szükség szerint elosztani az esős és napos időt, a havat és a rneleget.“ Egyesek bizonyára gondolják, hogy minek erről beszélni, hiszen ez úgy is lehetetlen. No, a kor fejlődése azt bizonyítja, hogy mindezt meg lelíet valósítani. Verne Gyula regényeiben egy pár évvel ezelőtt még mint fan­táziáról „olvastunk például a levegő­ben .úszó gömbről, a jégtenger alatti hajózásról, stb. S ma mindez valóság­ként áll előttünk. Pár év múlva elin- dítjákö a levegőben úszó gömböt s a szovjet tüdősök most készítik az Északi Jegestenger alatt jí)ró atom­hajót. A nagy sivatagokat, ahová em­ber valaha be nem léphetett, ma termőfölddé változtatták. A Szovjet­unióban megváltoztatták a folyók medrét, múesőt állítanak elő, stb. — Lehet, hogyha ez meg is győzött, még akkor is kézlegyintéssel veszed tudomásul, mondván, mi közöd neked mindehhez, ha te nem vagy se tu­dós, se mérnök, csak egyszerű mun­kás. No, nagy művek építését nem valósítják meg csak tudósok és mér­nökök, hanem a dolgozók millióinak napi apró munkájaként jön létre, úgy, mint ahogy hatalmas szövetkezeti mozgalmunk is csak az egyszerű pa­rasztok ezreinek munkájaként jöhetett létre. Tehát úgy a traktoros, mint esztergályos, kőműves, fejőnő vagy sertésgondozó apró munkájával nagy műveket alkot. Ügy ezen nemes célok elérése, mint mezőgazdaságunk ter­melésének állandó emelése csak úgy valósulhat meg, ha minden fiatal szö­vetkezeti tag napi munkáját pontosan fogja végezni, azon tudattal, hogy ezzel hozzájárul dolgozóink közös bol­dog hazájának építéséhez. Njpcs olyan szövetkezet, vagy mun­kahely, ahol ne lehetne ezt vagy azt a munkamódszert tökéletesebbé tenni, ahol ne lehetne a szántóföldeket, ré­teket és folyókat jobban kihasználni. Felmérhetetlen nagy lehetőségek vannak szövetkezeteinkben a termelés további emelésére, a falusi gép élet- színvonala emelésére. Szövetkezeteink III. kongresszusa arra kötelez minden fiatal tagot, hogy továbbra is élen­járjon a munkában, a terv teljesíté­sében, a falu szocialista építésében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents