Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-12 / 11. szám

LáBftzfif osifrara Ostrava, a szén, vas és tűz városa. Gyár, gyár mellett so­rakozik itt, kéményerdő veri az eget és éjjel úgy tűnik tel, mintha északi fény borulna a . városra. Vajon melyik fiatal fantáziáját ne izgatta volna ez a nagy iparváros, melyik CSISZ tag ne vágyott volna már ide. A nagy kuncicei építkezéseken és a szénbányákban különböző acélgyárakban, köbökben a fia­talok százai, ezrei dolgoznak és alig van olyan falu az ország­ban, ahonnan már ne lettek volna itt, hosszabb-rövidebb időre, hog' részt vegyenek az itt folyó munkálatokban. Gon­doljunk csak a CSISZ hatalmas segítségére, amit a kuncicei kohók és acélgyár építkezéseinél nyújtott. Most is arról van szó, hogy még több szorgalmas, erős mun­káskéz kell Ostravára. Hiába, ez a gyárrengeteg nyeli a munka­erőt, állandóan bővül, szinte örök törvényévé vált már, hogy egyre több munkás kell ide. A CSISZ szervek és a járási nem­zeti bizottságok illetékes osztá­lyai tették magukévá az ügyet, hogy mentői több munkást, köz­tük főleg fiatalokat győznek meg arra, hogy jöjjenek ebbe az acélszívű városba, Itt még hőlepel borítja a földet, túl frissek az éjjelek, olyannyira, hogy reggelenként csontkemény- nyé dermed a föld felülete. Mégis már itt vannak az első fecskék, az első hat brigádos Stakcin környékéről. Már egy napja dolgoztak, amikor talál­koztam velük. Sok helyen megfordult már ez a hat fiatal s a legnehezebb munkákból vették ki részüket, De ilyen helyen még nem jár­tak! A hatalmas üzemek moraja remegteti a levegőt s a terme­lés, a vas születésének lükteté­se valami kellemes idegborzon­gást vált ki az emberből. S ilyesmit ók még nem szoktak meg, kicsit furcsa is itt nekik, de mégis jól érzik magukat, Az első benyomások is jó hatással voltak rájuk, amikor megérkez­tek ide. Kellemes fűtött szobák, tiszta ágyak, könyvtár, rádió, mozi és kitűnő üzemi konyha ★ ★ ★ 1 \. i ,'A A botcsinálta doktorról A CSISZ dunaszerdahelyi alap­szervezete ügylátszik, hogy meg­találta azt az utat, amelyen tovább is haladnia kell. Lega­lábbis a felélénkülő kultúrtevé- kenységük erre enged következ­tetni. Betanulták Moliere-nek egyik színművét a Botcsinálta dpktor-t. Jó néhány akadállyal kUzdöttek meg, amíg az első bemutatót megtarthatták. Ma már azonban elmondhatjuk, hogy az alapszervezetnek komoly színjátszó-csoportja van. A szín­darabot bemutatták Várkonyon, Nagyabonyban, Nagypakán, Nagy- megyeren és Bősön is. Ha valaki benéz a alapszerve­zet helyiségébe, szintén meg­győződhet a CSISZ tagok mun­kájának eredményéről. Nagy gramofonos rádió és az újonnan vásárolt televíziós készülék ötlik a szemébe. Sok társasjáték is van itt, tehát asztaliteniszt is játszhatnak, billiárdozhatnak és sakkozhatnak. Sok fiatalt talá­lunk itt, akik igen jól érzik magukat és szívesebben szóra­koznak itt, minthogy kocsmába járjanak. JÓNÁS SÁNDOR Dunaszerdahely fogadta őket. No meg aztán az üzemi bizottság emberei és az üzem igazgatóság illetékes dol­gozói, akik elrendezték ügyeiket. Egy napi pihenő után — ami alatt széjjelnéztek a városban — azután munkához láttak. Persze nem a nagy kohókba, vagy a Martin-kemencékhez osz­tották be őket, mert ha tehet­séges kezdők is, itt még nem állnák meg a helyüket. Olyan beosztást kaptak, ahol szépen keresnek s ha szorgalmasak, elsajátíthatják azokat a ismere­teket is, hogy megállhatják a helyüket a Klement Gottwald nogykohóban is. Beszéljetek fiúk, mondjatok valami érdekeset, mert én nem szeretek kérdezősködni, felelje­tek ti kérdés nélkül, Osenkoust- ky Branislav, aki 20 év felé jár az életidőben, beszél legtöbbet. Elbeszéli, hogy milyen érdekes itt minden. Az ország legna­gyobb ipari városában vagyunk, ezer és ezer ember dolgozik itt, de mégis olyan helyen vagyunk, ahol még a madár sem jár. Nem bizony, mert ha ide száll­na, okvetlenül elpusztulna a ko­hókból feltörő gázoktól, amelyek a magasba keringenek, úsznak és indulnak pusztulásnak. Hand- loyán dolgozott már néhány éve a bányában, tehát már éppen glég szenet látott. Olyan szépen keresett, hogy a könnyei po­tyogtak ki, amikor elhagyta a bányát és hazament Stakéin- be, dehát mit tegyen. Muszáj volt megválni Handlovától, mert gyenge szervezetű volt, soha nem dicsekedhetett az erős iz­maival és az üzemi orvos eltil - tóttá őt a bányamunkától. Fé- lig-meddig erőszakkal ment le a bányába dolgozni, bírta is volna még itt a munkát, de mégis végeszakadt a lakodalom­nak- Mit csináljon? Odahaza maradjon, amikor már úgy meg­szokta a szenet és vasat? Rövid ideig otthon volt, aztán megtud­ta, hogy Ostravára kellenek bri- gádosok. A CSISZ járási titkára figyelmeztette őt erre, az be­szélt vele erről a fontos fela­datról. Ha kellenek, — én elme­gyek, — gondolta magában. Megnézem Ostravát, belenézek a kohókba, a tűz szívébe. Ez sikerült is neki, mert alkalmas tükrök segítségével valóban be lehet látni, hogy sziporkázva hogyan forr a vas. öt fiatalt, .lunora Jánost, Urbán Miklóst, Csáp Györgyöt, Vaszil Ferencet és Vanicka Pétert rászedte ar­ra, hogy vele menjenek. Azok némi gondolkozás után ráálltak, s most itt dolgoznak Ostraván. Várják ide a többi brigádot is, a fiatalokat, akikkel majd közösen hatalmas üzemeket épí­tenek, mert bizony hatan keve­sen vannak, ha gépekkel dol­goznak is, mégsem elég a hat ember keze. Az igazgatóságon megtudtuk, hogy nemsokára még több fiatal érkezik ide, már út­ban vannak, De arról is érde­mes szólni, ha néhány szót is, hogy milyen elhatározás érett meg a fiúkban. Mindenekelőtt tanulni akarnak és elsősorban az üzemi iskolázásra járnak majd el. Megismerkednek a kör­nyezettel, az itteni viszonyokkal — a várost már úgyis megsze­rették, — ás később valamelyik üzemben vagy bányában helyez­kednek majd el. Ha pedig a szerencse úgy hozza, márpedig miért nem hozhatná úgy, meg­nősülnek itt és őrökre itt m»- prdnak- Bár a falujukat is na­gyon szeretik, ahonnan elkerül­tek, dehát ha nagyon jó itt, nagyon érdekes minden és na­gyobb munkát fejthetnek ki a köz érdekében, mint odahaza, akkor miért ne maradnának itt, ha nem is örökre, változik talán a mostani nézetük, hanem hosz- szabb időre. Ez pedig igazán megéri, mert a‘ jó kereset és az az élet, ami itt van, sok min­dent r egér. BAGOTA ISTVÁN A P. Cinger bányában (ostravai körzet) rekord eredményeket ért el Ochenansky Bedrich bányász. A fia és kisleánya örülnek apjuk sikerének és igaz szeretettel veszik körül. PÁLYÁT VÁLASZTANAK Azok a tanulók, akik a kt- lyhelmeci 11 éves középisko- oan az utolsó évfolyamot vég- It, igen nagy gondban vannak. Honosén az jár az eszükbe, így milyen pályát válasszanak, i pedig már választottak, ak- ír milyen módon tanuljanak ág, hogy jobban megállják a áyüket az életben, Sok min- nről, tervekről, lehetőségek- i, eredményekről beszélgethe- nk el ezekkel a tanulókkal, en komolyan készülnek az ettségi vizsgára és a jövendő vatásukra. Pandi Andor is az iskola leg­1957. március 12. jobb tanulói közé tartozik. Az apja már régen meghalt és az anyja a szövetkezetben dolgozik. Hármukra keres kenyeret. Na­ponta 10 tehenet fej és elbírja tartan* a családot. Mind a há­rom fia tanul, egyik Kassán, a felsöipariskolában, másik a lele­szi mezőgazdasági iskolába, jár, Lajossal pedig itt találkoztunk. Kalitza Sándor is ugyanolyan lelkesülve beszél, mint Pandi Andor. Ő az orvosi szakra irat­kozott be a főiskolán, Deák Fá­bián katonai iskolára akar men­ni Többen vegyészmérnöknek készülnek, Dajka József, Nagy József és Tóth Margit pedig ta­nítók lesznek. Azok a tanulók, akik a ma* zőgazdasági főiskolára iratkoz­nak, máris a Micsurin-körről beszélnek és azon törik a fejü­ket, hogy a külföldi növényeket hogyan honosíthatnák meg ide­haza. Az idén hatvanötén fognak érettségizni, Közülük a legtöb­ben kitüntetéssel végezték el a félévi vizsgákat. Varga Vince, Kalitza Sándor, Végső Viktor és Pandi Juliska szintén a kitünte­tett tsnulők között van. Az érettségi vizsgák előtt so­kat sportolnak a tanulók. Varga Vince tanár vezetésével igen szép eredményeket értek el a sport terén. Kalapos Margit egyike a legjobb sportolóknak az iskolában. Gőz József pedig a fiúk között tartja az elsősé­get. Tavasszal a leleszi mező­gazdasági iskolával az eperjesi, gálszéesi és gölnici középisko­lákkal fognak tornaversenyt ren­dezni. ILLÉS BERTALAN „Halomra lövik a békés embe­reket a Rádiónál!“ Este odavittek egy holttestet az ugyancsak ostromlott Blaha Lujza térj Szabad Nép székhá­zéhoz: „Agyonlőtték az ávósok a Rádiónál!“ — hirdették. Ez mégis mind csak előkészí­tés volt: az „előőrsök" a fel- hevült tüntetők sokaságában megbújtak és előkészítettek mindent a szervezett támadás előtt. S éjféltájt teherautókon, bőségesen felfegyverezve, mu­nícióval jól ellátva megérkeztek az ostromlók szervezett oszta­gai. A rádiósok csak a Fiumei út felöl indulókról kaptak figyel­meztetést. Majd nemsokára sa­ját bőrükön tapasztalhatták, hogy több pontosan irányított csoport mind szűkebbre és szű- kebbre vonja a gyűrűt a védők körül. MEGINDULT A ROHAM A RÄDIÖ ELLEN! A rádiósok tudták is, mond­ták is, hogy csak saját épületén kívül lehetett volna megvédeni a stúdiót. A székház (a szer­kesztőségi épületekkel, a stú­diókkal, a műszaki központtal, a garázzsal), a Brődy Sándor utca — Puskin utca (Pollack Mihály tér) — Múzeum utca — Szentkirályi utca által határolt hatalmas tömbbe ékelődik be. Az egyes épületek lakóházak­hoz, középületekhez simulnak. A Puskin utcai fronton stb a már említett hatalmas és csak vaskerítéssel határolt kert „vé­di“ a legérzékenyebb pontot, az adóstúdiót. A Puskin utca felől még egy beépítetlen telken ke­resztül is megközelíthető a Rádió, Hátul, a Múzeum utcánál a már említett „titkos“ bejárat nyílik a garázsba és onnan a főépületbe. Itt még kapu sincs, csak egy fasorompó állja a be­jövő útját, (De ha akarja, azt is kikerülheti). A Szentkirályi ut­cában ház hátán ház, közéjük ragasztva a Rádió épülete, amelynek üveges kapuján ugyan­csak oda lehet férkőzni a stú­diókhoz- Itt folyt a védekezés, ebben az épülettömbben, amely­ben közlekedés az átépítések folytán bonyolult, szeszélyesen kanyargó, s még a bentlakók számára is csak nehezen kiis­merhető folyosó-rendszerben történik. Itt kellett megvédeniük a katonáknak a koromsötét éj­szakában az adást, a Rádió fegyvertelen munkatársait, a ha­talmas értékű, pótolhatatlan be­rendezéseket. De adjuk át a szót a katoná­nak, aki harcászati szempontból méri fel a helyzetet. Zágoni Ernő százados megállapítja: „Kétségtelen, hogy katonai szempontból nagyon gyatrán ivédték a stúdiót. A stúdió pin­céjének volt egy hátsó kijárata, amelyet senki sem védett, A támadók itt később beözönlöt­tek. A védelem megkívánta vol­na a Rádió környéki házak meg­szállását. De ezekbe a támadók fészkelődtek be. A szemben levó és a Rádióhoz épített házakból ontották a tüzet az egész épü­letre. Látszott, hogy a támadás szervezői értették a dolgukat. Rengeteg fegyverük,^ még gép­puskájuk is volt, lőszerük pedig kifogyhatatlan ...“ Sajnos, meg kell állapítani, hogy a katonai parancsnokság­nak nem volt semmilyen terve, semmilyen elképzelése az épület védelmére. Éjfél után már hatalmas volt a nyomás. A kézigránátok sűrűn robbantak. A legkisebb mozdu­latra is sorozatok pásztázták az utcára nyíló szobákat, Lassan­ként a befelé néző szobákban is el kellett oltani a villanyt, A lépcsőházakban, a folyosókon meghajolva futottak a műsorral dolgozó rádiósok. Már a hang­szigetelt, gondosan párnázott adóstúdióban is beszűrődött a harci zaj. Az gdvaron hasaló katonák ugyancsak kerestek egy-egy fedezéket. Az egyik még szo­rongatta a „gumislaqgot", s ál­landóan permetezte a vizet — amíg ki nem lót' ;k kezéből ezt a „fegyvert“ is. De az akkori tüzet nagí ’bb víztömeg sem fékezhette volna nr*g. . Nem, itt már minden haszta­lan. A tűzre tűzze!, a célzott lövésre célzott lövéssel kell vá­laszolni ... A TÜZPARANCS A „főhadiszálláson“ szünet nélkül szól a telefon. A parancs­nokok küldik a jelentéseket: — A támadás erősödik. Min­den oldalról tüzelnek. Utasítást kérünk. 1956 október 0 óra 35 perc. Megint cseng a telefon. Az ügyeletes parancsnok kapja fel. Mindenki őt nézi. — Viszonozni a tüzet. Értet­tem. A szobában dermedt csend támad. A parancsnok leteszi a kagylót. Körülnéz. — Nem tehetünk mást... Mindenki erre gondolt, Nem, valóban most már nem lehet mást tenni. — Kérem a civileket, hagyják el a szobát. Parancsnokok hoz­zám! A parancshirdetésre fel­jött Konok Ferenc ezredes is. Kérte, hogy tegyenek még egy kísérletet. — Tárgyalni? Nem, már hat óra óta tárgyalunk. Hiába egyez­nénk meg, a tömeg nem hallgat saját küldötteire sem. Itt már nem a tüntetőké a szó ,.. — De én éppen a fegyverte­len tüntetőket sajnálom. Ha viszonozzuk a tüzet, bennük is kárt teszünk. Kimegyek az ut­cára, felhozok néhány komoly embert. Beszéljetek velük. Mondjátok el, mi a helyzet. Két fiatal, és egy javakorabeii munkáskülsejű ember jön vissza Konok Ferenccel. Sápadtak. Hajtogatják, hogy bármit tesz­nek is, nem tudják megakadá­lyozni a lövöldözést. Nem tud­nak hatni a fegyveresekre. S mégis megpróbálják. Húsz porcet kaptak — a védők csak ezután viszonozzák a tüzet. A meglett férfi rekedtre kia­bálta megát az utcán ... A vá­lasz: újabb és újabb dörgő so­rozat. A Rádió védői éjfél után 1 órakor lőttek először élessel. A napi adás, mint máskor is, program szerint 0 óra 20 perc­kor bezárult a Himnusszal. Ezután már nem lehetett felol­vasni semmit. De i.iszen többé nem is erről van szó. A Rádió megszerzéséért folyik a harc. Hosszú órák telnek el... A harc hosszú, egyhangú órái- De az az éjszaka még kegyetlen meglepetéseket tartogatott. A védőknek egyre kevesebb a lő­szerük, mind több a vesztesé­gük. A támadók már gépfegy­vereket, golyószórókat használ­nak, embereik száma aligha csökken. A parancsnokok kér­ték, majd sürgették az erősí­tést. A főparancsnokság meg­ígérte .,, Teltek a félórák, az órák — nem érkezett semmi. Sem lőszer, sem segítség. Pedig mekkora szükség lett volna utánpótlásra! Hiszen a védők — államvédelmiek, híradósok, hon­védtisztek, harckocsizok, katonai iskolások stb. — kevesen, jgen kevesen voltak. S még annál is kevesebb lőszerük volt. Amikor kiküldték őket, nem számítottak fegyveres harcra. (De miért miért nem?) 'Erősítés helyett csak riasztó hírek érkeztek a Bródy Sándor utcába. A felkelők kifosztják a fegyverraktárakat, Behatoltak a József-központba. Folyik a harc a Kilián-laktanvánál. Elfoglalták aJSzabad Nép-székházét, s meg­szálltak több más nyomdát. A Brődy Sándor utcában tud­ták ezt, Látták, milyen súlyos a helyzet. S mégis ,,, várták a segítséget. Kínzó kérdések: ha a felkelők több középület ellen támadtak is, miért nem értik meg az ország vezetői, hogy a Rádió majdnem a legfontosabb! Hol egy ezred katonaság, vagy egy tankhadosztály ? Miért nem összpontosítják ide a tűzbe vet­hető katonai erő zömét? Lehe­tetlen, hogy az ország vezetői ne tudnák, mi folyik a Rádió­ban, Vagy nem értik meg, mit jelent, ha ezekben a vészes órákban az államé a Rádió? HARCI TŰZBEN A védők hősiesen küzdöttek, A Rádió dolgozói is kitartottak Tudták, hogv a Kossuth-adónak szólnia kell. S eljött fél 5, a műsorkezdés ideje. A műszaki központban, a nagy kapcsolótábla mellett már nem volt tanácsos tartóz­kodni Az ablakon könnyen be­lőhettek. Legtöbben a szűk fo­lyosóra szorultak: néhányan el­bóbiskoltak a fáradságtól. Mások a kis szekrényekkel túlzsúfolt öltözőkben szorongtak. Többen leültek a földre, a telefon mel­lé, várták a híreket, Az adóstudióig csak a tüeön át lehetett eljutni. A stúdió ab­laka az udvarra nyílik. Ott is bármikor találat érheti az ott- tartózkodót Villanygyújtás tilos. A hajnali bemondó az asztal alá bújva, egy zseblámpa fényénél olvassa szövegét a mikrofonba. Amíg a felolvasás tart, a védők abbahagyják a tüzelést. Világosodik. S a Kossuth-rádió szól. A védők még kitartanak! Az ostromlottak körül egyre szorult a hurok, A főparancs­nokság hitegetett, de segítség sehol. A támadás viszont jól szervezett. Megpróbálják elszige telni egymástól az épület külön­böző helyein védekező csopor­tokat. Sikerül is. A telefonköz­pontot már az este üzemképte­lenné tették. A védekező cso­portoknak nem volt összekötte­tésük. Aki, vagy akik az akciót irá­nyították, jól ismerték a tere­pet, szakszerűen jelölték ki a tüzelőállásokat. Este még a szomszédos házakból lőttek. A hajnali órákban már a rádiós épületek tetején, emeletein foly­tak a harcok... A folyosókat lépcsőházakat, épületátjárókat összpontosított tűz alatt tartot­ták. Az utánpótlást is — hall­hatóan — jól megszervezték. Az ostrom utolsó óráiról két — szinte önálló részben — szá­molunk be. A két egymástól elszigetelt „főcsoport“ további sorsát mutatjuk meg. NYÁVOG AZ ADÁS Hajnalódott. A rádiósok, akik reménykedve, utolsó reményke­déssel várták a hajnalt — hogy az meghozza a felszabadító erő­sítést — kétségbeesve látták, hallották, érzékelték: a tűz egy­re közelebbről hallatszik, egyre gyérül a „kilövés" és egyre sza­porodik a „belövés“. A műszaki központba három katona rontott be. Az egyik el­torzult arccal, kétségbeesetten kiáltotta: — Az anyjuk uristenit, ki­nyírták a gyerekeket! Az alacsony kőfal mögött, amely a Puskin utcai parkot választja el az épülettől, nyolc­tíz államvédelmi „kiskatona“ feküdt, arccal a múzeum felé. A Széchényi Könyvtár épületé­nek tetején egy gépfegyverfész­ket helyeztek el. Onnan lőtték le egyetlen sorozattal a katoná­kat. Kétségbeesett harc folyt. El­gyötört, kormosarcú államvédel- misták rohantak a szűk folyo­són. A kapcsolóhelyiségben a földre vetették magukat. Kifelé lőttek .., Már a kapcsolóhelyi­ségből ... És az adás folyt. Már nem az adóstudióból, azt nem lehetett megközelíteni, hanem egy belső, védettebb helyiségből. Á szűk folyosón már csak néhányan álltak. A többiek az öltözőhelyi­ségbe szorultak. Elmúlt hét óra. A magneto­fongép, amely nem adás céljára készült, nem bírta tovább... Bemelegedett a motor és egyre lassabban, nehezebben forgott. Szinte lihegett a megerőltetés­től. Néhány perc még és a zene nyávogássá torzult. Ilyen hangot ad a magnetofon-szalag, ha a gép a normális fordulatnál las­sabban pereg. Egyszerre meg­állt. A kezelőtechnikus ujjával forgatta a tekercset. Artikulát- lan hangok áradnak az éterbe. Cseng a telefon. Hivatalos hely érdeklődik: — Miért nyávog a rádió? — Mert vége az adásnak! Megszűnt a rádió, ne a nyávo­gás izgassa magukat, adjanak segítséget! — kiáltja dühtől el­torzult hangon a kagylóba a rádió elnökhelyettese, FELHANGZIK A HIMNUSZ Most már mindenki az öltö­zőbe húzódik. A szűk szobában szekrények közé zsúfolva állnak az emberek. Moccanl sem lehet. A zárt folyosóra néző ajtót nyitva hagyják. A szobában sű­rűsödik a levegő. Megtiltják a dohányzást, a beszélgetést. Takarékoskodni kell az oxigén­nel. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents