Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-18 / 33. szám
\ Mai számunkban, A „fekete gyémánt“ vcirosa (3. oldal) Rejtélyes írás (6. oldal) Szerelmes versek (7. oldal) ÖRÖMTELI VAKÁCIÓ Vidám pionírok kacagásától visszhangzik a Garant, Vág, Duna és a Vltava partja. Ezer és ezer fiú és leány felejthetetlen élményeket gyűjtött az ez évi pionírtáborozások, és kirándulások alkalmával és különböző üdülő táborokban. Egyre több pionír ismeri meg gyönyörű hazánk természeti szépségekben gazdag vidékeit, ahol felejthetetlen órákat élnek át és gazdag szórakozással töltik el a szünidő egy részét. Szép napok ezek s milyen kár, hogy nemsokára végetérnek, Véget ér az izgalommal teli várt nyári vakáció. A még hátralévő két hét alatt sokmindent megszervezhetnek a pajtások. Az időjárás kedvező, a táborozásokra, kirándulásokra és fürdésekre egyaránt. Használjuk ki tehát a még hátralévő pár napot, hogy szeptemberben jól kipihenve, új erővel, friss lendülettel láthassunk hozzá a tanuláshoz. • • Ünnepelnek a vasutasok Augusztus 19-én ünnepük hazánkban a hagyományos vasutas- napot. Derék vasutasaink már jó- előre gondoskodtak arról, hogy ezt • a napot úgy ünnepeljék, hogy a munkájuk folyamán elért sikerek is elősegítsék az ünnep fényét. Már hosszabb ideje a vasútállomások dolgozói, a fűtőházak és a vasúti javítóműhelyek munkásai gondoskodtak arról, hogy kiváló munkateljesítményeket érjenek el és értékes kötelezettségvállalásokat tettek a vasutasnap tiszteletére. Különösen a fiatal vasutasok kapcsolódtak be a vasutasnap tiszteletére vállalt munkaversenybe. A CS1SZ tagok sport- és kultúrműsorral szórakoztatják majd az ünnepség részvevőit. Hazánk milfcen polgára együtt örül a vasúti dolgozókkal az elért munkasikereiknek, az általuk biztosított jó közlekedésnek és a pontos, gyors áruszállításnak. A vasutasnap alkalmával vállalják vasutasaink, hogy az ország vérkeringését továbbra is nyugodtan rájuk bízhatjuk, nem lesz sehol fennakadás, nem áll meg ez a vérkeringés. Ritka búza, ritka... Száll, zeng a dal előbb halkan, tapogatózva, mélabús hangfoszlányok nyújtóznak az emberek felé, később pattogó ritmus, dobbanó lábak zenéje, egy-egy harsány kiáltás s lánykacaj csalogatja mind közelebb a távolállót. A néptömeg, a falu apraja-nagyja aprónként szívódik előre a tér felé, ahol kört formál. Nézel, s úgy érzed, hogy „valami” szürke szavakkal ki nem fejezhető nagy-nagy érzés tömöríti, húzza egy helyre az embereket. Talán így is van, s bár a valami láthatatlan — de hallható — csupán egy rövid varázserővel bíró szó, mely képes helyettesíteni a bömbölő hangszórót is. Arató-bál. Ki tudná leírni, mi mindent jelent a falusi nép szívében a rövid szó: A múlt kínos emléke, a jelen öröme találkozik benne s az esemény vár az értékelésre, mint nyitott könyv az olvasóra. A múlt: kövér intéző, béresgazda, dölyfös nagy úr, borravalót váró, alázatos, szánalmas aratómunkások — mind eltűntek. A történelem új lapja számunkra egész ismeretlen neveket, fogalmakat tartogatott: szövetkezet, kombájn, munkaverseny, mindenkinek képességei szerint — ez a jelen. A Csallóközben a Garam, Latorca s helyenként még áz Ipoly völgyén is tartják a szép szokást, az arató-bált. Felvonulnak a szövetkezeti tagok, átnyújtják a koszorút az elnöknek, elhangzik az évszázados köszöntés: „Bort, búzát, békességet!” Felcsendül a nóta — Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs .,. • t =«===«===g=-i s s m m ÍP GYURCSÓ ISTVÁN: Inl U Kislányom bimbózó mosolyában, Fiamnak nevető szemén, asszonyom hűséges csókjában: ott él a béke, s élek én. Munkámban elkísér mindhármunknak bíztató, szerető hite. Szemükben ott ragyog szép hazámnak gondoskodó szeretete. Vidámak, boldogok. Tépelődést nem látnak szemem sugarán, de látnak hitet, harcos győzést két kezem munkája nyomán. Lányomnak, s fiamnak jövendőjét, növő, szélesedő úton, egy nagyobb család, a nagy közösség is formálja már — hiszem, tudom! 1 2==sEc I ===== t ; m :» ( Sí: rlS
