Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-25 / 8. szám
1956. február 25. EL OTT A2 IDŐ (1948 február 25. emlékére) Itt az idő! Most döntenünk kell végre e föld fölött. Itt az idő. Az életünkkel felelünk, úttörők. Ma a köztársaság jövője, a mi üdvünk a tét. Itt az idő. A bajszövőre üldözve sújt a nép. Itt az idő. Acélkeménnyé edződnek a sorok. Itt az idő. Minden a népé: harc, élet, munka, jog. Itt az idő. Munkáshitünkkel lépünk a föld fölött. Itt az idő. A döntésünkkel: hoey miénk ez a rög. Vajda Endre fordítása STANISLAV NEUMANN: Veletek vagyunk Ez év február 21-én az egész világ ifjúsága immár nyolcadszor ünnepelte a gyarmati rendszer ellen küzdő fiatalokkal való szolidaritás nemzetközi napját. Mi a története ennek a napnak? 1946. február 21-én az indiai diákok tüntetést rendeztek a külföldi elnyomás ellen felkelt indiai tengerészekkel való szolidaritásuk kifejezéséül. 1947. február 21-én a külföldi katonaság a kairói diákok közé lőtt, akik szabadságukért tűntettek. 1948-ban Dél-kelet-Azsia fiataljai összejövetelükön elhatározták, hogy ez a nap az egész Világon a gyarmati rendszer elleni szolidaritás napja lesz. A gyarmati rendszer az uíoisó évek folyamán kártyavárként omladozik. A nagy Kína, India már szabad. Indonézia. Egyiptom és Burma levetették a gyarmati igát. Vietnam népe és a világ közvéleménye a tavalyi év folyamán megszűntették a gyarmati háborút. Az arab államok teljes önállóságukért folytatott harcuknak utolsó szakaszát vívják. Latin-Amerika és Afrika népei is mind hangosabban kiáltják ezt a szót: szabadság! Afrika és Ázsia 29 országa ío- gadta el a bandungi konferencia irányelveit. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy nincs az az erő, amely megakadályozhatná a gyarmati rendszer összeomlását és a gyarmati népeknek a szabadságukért vívott győzelmes harcát Am a gyarmati népek nincsenek egyedül harcukban. A Szovjetunió és a béketábor országai minden erőfeszítést megtesznek, hogy segítsék e népek jogos követeléseinek megvalósítását. A tőkés gyarmatosító országok népei is támogatják cet a harcot. Hisz hány francia kormány bukott meg az utolsó évek folyamán éppen a gyarmatok kérdésében? Ám mindezek ellenére még mindig létezik gyarmati elnyomás, könyörtelen faji üldözés és gazdasági kizsákmányolás. A gyarmatosító tőkések nem szívesen mondanak le legnagyobb bevételeik kimeríthetetlen forrásairól. A legnagyobb népi nyomás ellenére, is a francia parlament jobboldali csoportjainak képviselői a napokban minimális szavazattöbbséggel elnapolták az algíri kérdés gyors megtárgyalását. Érdekes, hogy az algíri kérdés rendezetlensége nagy mértékben hozzájárult az előző kormány bukásához. De mi is történik Algírban? A z algíri nép az utolsó lónapok folyamán fegyverrel a kezében harcol szabadságáért. Nincs itt szó. egységes arcvonalról. De hol :tt, hol ott tűnnek fel a szabadság- harcosok kisebb-nagyobb csapatai. A francia kormány hiába küld tankokat, repülőgépeket ellenük, a szabadságharc mind nagyobb méreteket • ölt. Természetesen, a tőkések féltik algí- riai pozícióikat. Ezért mindent megtesznek, hog)- a gyarmati rendszer bukását megakadályozzák. Algír a legelmaradottabb gyarmati országok egyike. Természeti gazdagsága ellenére (főleg szén és nafta) a nép elmaradott és n- • nyomorban él. _A gyarmati elnyomás leginkább az ifjúságot érinti. Algír lakossága 7,230.000 et számlál. Ebből csupán 400.000 fiatal jár az iskolába. A többi... — Uram, kitisztíthatom? ~~ hangzik naponta tízszer, százszor több százezer algíri fiúcska ajkáról. Ezek a házak falai tövében ülnek s megszólítják a járókelőket. A kis cipőtisztítók az algíri város jellegzetes alakjai. A cipőtisztító gyermekek — a gyarmati rendszer közvetlen következménye. Kéi millió algíri gyermek cipőt tisztít és újságot árul. A 6—14 éves korú gyermekek 81 százaléka nem jár iskolába. S ha felnőnek? A felnőttek pedig munka nélkül bolyonga- nak, nyomorognak. Az algíri törvényhozó szerv elnöke nemrégiben jelentette ki: „Nem építhetünk fel évente 600 osztályt sem. holott 4.000-re tenne szükségünk.’ A t arab nyelvét az algíri akosság 90 %-a beszéli, mégis idegen nyelvnek tekintik. A tanítás francia nyelven történik. Az algíri egyetem 5.000 hallgatója közül csupán nem egészen 1500 a mohamedán. A Korunk egyik jellemző vonása, hogy a gyarmati népek kivívják függetlenségüket Képünkön a felszabadult Vietnam lánya. mohamedánok a lakosság 90 %-át képezik. Csoda hát, ha az algíri nép megelégelte a franciák gyarmati uralmát? Achmed Nacer riportban számol be egy algíri falucska. Mechta Tadjerah sorsáról. Az egyik napon katonák és légionáriusok érkeztek a faluba. — El kell innen mennetek. Nagyon sokanv laktok ezen a vidékén, parancsot kaptunk az evakuálástokra. A falu lakói megdöbbentek. Itt kell hag-’nunk az otthonunkat, földjeinket, állatainkat? Megszervezték az ellenállást. Küldöttségeket küldöttek a hatóságokhoz. Az eredmény: 'elfüggesztették a kilaköltatási parancsot. Az egyik éjjelen azonban a katonaság körülvette a falut és i a lakosságot kituszkolták a házakból. A házakat feldúlták, az értékesebb holmit elrabolták, a többit megsemmisítették. Még a sovány öszvéreket is szitává lőtték, csupán szórakozásból. Az algíri népnek kimondhatatlan megalázásban, brutalitásban. zsarolásban van része nap mint nap. A légionáriusok Mechta Tadjerah kifosztása után magukkal hurcoltak néhány lakost. Nem vádolták őket semmivel, csak gyanúsak voltak. A gyarmatosítók szemében az is bűnös, aki gyanús. A „szabadság“, az „igazság“ szó kimondása is már felforgató tevékenység. Ez hát a gyarmati politika igazi képe. Ez ellen harcol az egész világ szabadságszérétő emberisége. S harcukat biztosan siker koronázza. Svéjk elégedetten lépkedett, vállhoz tartva a botol, mint egy puskát. Vodicka, az öreg árkász, konokul hallgatott az egész úton. Csak amikor beléptek a Kaput- wachére, akkor szőtt oda bánatosan Svejknek• — Nem megmondtam, hogy nem ismered a magyarokat? 4. Újabb szenvedések Schröder ezredes kedvtelve szemlélgette a sápadtarcú, karikásszemü Lukás főhadnagyot, aki zavarában nem mert az ezredesre pillantani, $ a. szeme sarkából, mintha tanulmányozna valamit, a táborbeli legénység elhelyezésének tervrajzát nézte, az ezredes irodájának egyetlen díszét. Schröder ezredes előtt az asztalon néhány újság feküdt, amelyeknek egyes cikkeit kék ceruzával jelölték meg; az ezredes még egy- sze végigfutott rajtuk, majd Lukás főhadnagyra pillantva. így szólt: — ön tehát tudja már. hogy a szolgája, Svejk. le van tartóztatva és valószínűleg át fogják adni a hadosztálybíróságnak? — Igenis, ezredes űr. — Ezzel azonban az ügy természetesen nincs még befejezve, — mondta nyomatékosan az ezredes, Lakáé főhadnagy sápadt arcán legeltetve a szemét. — Kétségtelen, hogy a helybeli közvéleményt lázba hozta az ön szolgájának, Svejknek az esete, s hogy ezt az affért az ön nevével is kapcsolatba hozzák, főhadnagy úr. .4. hadosztályparancsnokságról már kaptunk némi anyagot. Előttünk fekszik néhány újság, amely ezzel az esettel foglalkozik; Fel is olvashatja, főhadnagy úr. Átadta Lakásnak az újságokat a megjelölt cikkekkel, és Lukás monoton hangon olvasni kezdte, mintha a beszéd- és értelemgyakorlatok tankönyvéből olvasná ezt a mondatot: ...4 méz sokkal táplálóbb és könnyebben emészthető, mint a cukor: Hol vr t jövőnk biztosítéka ? — Ez a Pester Ltoydbót van? — kérdezte az ezredes. — Igenis, ezredes úr — felelte Lukás főhadnagy, és folytatta a felolvasást: „A hadviselés megköveteli az osztrák-magyar monarchia lakossága valamennyi rétegének együttműködését. Ha nyugodtak akarunk lenni az állam biztonsága felöl, valamennyi nemzetnek kölcsönösen támogatnia kelt egymást, és jövőnk biztosítéka éppen abban a spontán tiszteletbe. » található, mellyel egyik nemzet a másik iránt viseltetik. A fronton szüntelenül előrenyomuló derék katonáink hozhatnák ott a legnagyobb áldozatokat, ka a hátország, dicső hadseregünknek ez az utánpótlási és politikai ütőere, nem volna egységes, ka seregünk hátában olyan elemek bukkannának fel, amelyek bomlasztanák az állam egészének tekintélyét, és éket vernének birodalmunk nemzeteinek szövetségébe. E történelmi pillanatban nem nézhetjük némán azt a maroknyi embert, aki önös nemzeti érdekből megkísérelné felbontani a birodalom valamennyi nemzetének egységes munkáját és harcát, amely arra irányul, hogy igazságos büntetésben részeltesse azokat a nyomorultakat, akik minden ok nélkül rátámadtak birodalmunkra, hogy megfosszák azt minden kultúrális és civilizációs értékétől. Nem térhetünk némán napirendre ama beteg szellem kitöréseinek alávaló tünetei fölött, amely csupán a nemzetek szívében uralkodó egyöntetűség felbomlasztására törekszik. Több ízben alkalmunk volt már a figyelmet lapunk luisáb- jain arra a tünetre, hogy a katonai hatóságok a legszigorúbb közbelépésre kényszerülnek a cseh ezredek azon tagjaival szemben, akik mit sem törődve, ezredük dicső hagyományaival, a mi magyar városainkban űzött esztelen tóm- botásuk révén a gyűlölet megvait hintik el az egész cseh nemzet iránt, amely egészében véve semmiben sem bűnös, és mindig szilárdan védelmezte a birodalom érdekeit, amiről a kiváló cseh hadvezérek egész sora tanúskodik, hogy csak Radecky marsall dicső alakját s az osztrák-magyar monarchia más védelmezőit említsük. E messze világító tüneményekkel szemben áll a züllött cseh söpredék néhány aljas eleme, akik arra használták fel a világháborút, hogy önként jelentkezzenek a hadseregbe s így éket verhessenek a monarchia nemzeteinek egységébe, nem feledkezve meg közben legalan- tosabb ösztöneikről. Egyszer már felhívtuk a figyelmet arra, minő tomboláét hajt végre Debrecenben a ... számú ezred, amelynek garázdságait a budapesti parlament is megtárgyalta és elítélte, s amelynek ezredzászlóját később a fronton — cenzúrázva. — Kinek a lelkiismer elét terheli ez a förtelmes bűn! — — Cenzúrázva. — Ki lázitotta fel a cseh katonákat. — Cenzúráivá. — Arról, hogy az idegenek mire mernek vetemedni magyar hazánkban, a legékesebben beszél az a nemrégi eset, amely Királyhidán, e lajtaparti magyar erősségben játszódott le. Milyen nemzetiségűek voltak azok a katonák, a közeli Bruck an der Leiter katonai táborából, akik megtámadtak és bántalmazlak egy helybeli kereskedőt, Kákonyi Gyula urat? 4 hatóságoknak kétségtelen kötelessége, hogy kivizsgálják ezt a gaztettet, s megkérdezzék a katonai parancsnokságtól, amely bizonyára máris foglalkozik, ezzel az afférral, hogy milyen szerepet játszik e példátlan uszításban, amely a magyar királyság állampolgárai ellen irányul, bizonyos Lukas eh főhadnagy, akinek a nevét az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatosan emlegetik, mint ahogy helybeli tudósítónk közölte, aki máris bő anyagot gyűjtött össze az egész afférról, amely a mai súlyos időkben valósággal égre kiált. A Pester Lloyd olvasói bizonyára érdeklődéssel kísérik majd a vizsgálat fejleményeit, s mi nem mulaszthatjuk el azt a kijelentést, hogy közelebbről is meg fogjuk ismertetni őket e kirívó jelentőségű eseménnyel Egyelőre azonban bevárjuk a hivatalos híreket a király- hidai gaztettről, amelyet a magyar lakosság ellen követtek ■ el. Kézenfekvő, hogy az üggyel a pesti parlament is foglalkozik majd. de legalább világosan kiderül végre, hogy a magyar királyságon keresztül a frontra utazó cseh katonák nem tekinthetik úgy Szent István koronájának országát, mintha bérbevették volna. Ha annak a nemzetnek egyes tagjai, amely Királyhidán oly gyönyörűen képviselte monarchiánk valamennyi nemzetének összefogását, még ma sem döbbenek rá a helyzetre, csak maradjanak . szép csendben, mert háború lévén az ilyen egyénékét majd a golyó, a kötél, a fegyház és a szurony tanítja meg engedelmeskedni és alkalmazkodni közös hazánk legmagasabb érdekeihez". — Ki írta alá a cikket, főhadnagy úr? — Barabás Béla, lapszerkesztő és képviselő, ezredes úr. — Az a hires bestia, főhadnagy úr, de mielőtt ez a cikk a „Pester Lloydba" került volna, már a „Pesti Hírlap" is közölte. Nos, olvassa fel nekem a „Soproni Naplóban" megjelent magyarnyelvű cikk hivatalos fordítását. Lukás főhadnagy felolvasta a cikket, amelynek szerzője rendkívüli gondot fordítóit arra’ hogy minél sűrűbb keverékben találja fel a következő kifejezéseket: „Az államérdek parancsa“, „államrend“, „embert elfajzotiság", „lábbal tiport emberi méltóság és érzés", „kannibálok tobzódása", „lemészárolt emberi társadalom", „mameluk- horda", a „kulisszák mögött rájuk fognak ismerni". Es így tovább, hogy a magyarok a t
