Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-18 / 7. szám

1956. február 18.

*

Don Juan az operák operája

A yiláe Béketanács felhívására most emlékezik meg az egész világ Wolfgang Amadeus Mozart születésének 200 éves évfordulóiáról. Ez alkalommal mutatta be a kassai Állami Színház Mozart egyik legszebb, legkedvesebb operáját, a Don Juan-t.

Mielőtt rátérnénk az opera előadásának részletezésére, először is meg kell említenünk legalább néhány sorban Don

Juan születésének néhány körülményét, és Prágát. Tudjuk, hogy Mozart sehol sem érezte magát olyan tói, mint Prágában. Itt került bemutatásra először Figaro házassága. Az opera óriási sikert aratott. — Nemcsak a művészi eszme és vezetés nélkül dolgozó zenészek körében, hanem maga a közönség is megszerette Mozart zenéjét. Figaro házassága című opera dalaitól, áriáitól lett hangos Prága, — írja az operáról Nejedly elvtárs. De nemcsak Prága, hanem Csehország többi városaiban is egyre terjedt Mozart sikere. Mozart meghód'totta zenéjével Csehországot. Akkor érkezik a hír, hogy a mester hálából azért a nagv megvendégelésért, megbecsülésért. amiben a csehek részesítették, új operát komponált. Ezt az operát Prágának szánja. Így született meg a Don Juan.

Ahhoz, hogy megértsük Mozartnak ezt a háláját Prágával szemben, meg kell említenünk egynéhány külföldi eseményt. Mozart prágai tartózkodása előtt Bécsben élt. Becsben, amelynek zenei élete az olasz zeneszerzők műveinek hatása alatt állott. Mozart természetesen nem értett egvet azokkal

a nézetekkel, amelyeket az olasz zeneszerzők hirdettek. Ezért üldözték, nem ismerték el. S ehhez még hozzájárul egy esemény. 1787-ben meghalt legjobb barátja, tanítója, meghalt az apja. Elképzelhetik tehát, milyen lelkiállapotban érkezett a művész Prágába és miiven jól esett neki a prágai közönség megbecsülése, elismerése.

Mozart Don Jüanja annak ellenére, hogy Prágában óriási sikert aratott, külföldön megbukott. Bécsben eljátszották u<™an, II. József rendeletére, de az operának nem volt nagy sikere. Pedig Bécs számára Don Ottavió és Elvira szerepében még külön áriákat is írt, sőt drasztikus jeleneteket is beleszőtt az operába. így sem tetszett a bécsi közönségnek a Don Juan. Hasonló sorsra jutott az opera Berlinben és Párizsban. Milánóban egyenesen kifütyülték.

Nos, láthatjuk, milyen körülmények közt született és milyen volt a sorsa az operák operájának — ahogy Nejedly eivtárs nevezi a Don Jüant.

Az opera meséje röviden a következő. Don Juan, szolgájával Leporellóval gondtalanul, vígan járják a világot. Don Juan minden nőbe az első látásra halálosan beleszeret. S azután csak azon gondolkoznak, hogyan juthatnak minél hamarább szerelmükhöz. E körül alakulnak ki a bonyodalmak. Az egyik este Don Juan betör Donna Anna kastélyába. Donna Anna segítségért kiállt, mire védelmére kirohan álmából felébredt apja. Don Juan a párbajban megöli Donna Anna apját. Közíren megérkezik Donna Anna jegyese Don Ottavio, aki megesküszik, hogy bosszút áll a gyilkoson. A gyilkosság után Don Juan tovább megy. Tovább űzi erkölcstelen életét. Egy alkalommal Leporellóval a temetőbe kerülnek. Ebben a temetőben nyugszik a meggyilkolt apa. Megjelenik az apa szelleme és figyelmezteti Don Jüant, változtassa meg életét. <5 azonban csak nevet, nem hisz a szellemnek, sőt meghívja másnapi lakomájára a kastélyba. Másnap folyik a dáridó a palotában, Don Juan cigánvnőkkel mulat, amikor lépések zajára lesznek figyelmesek. Megérkezik a szellem. Mégegyszer figyelmezteti

Don Jüant, hogy éljen rendes életét. Don Juan csak nevet, és ezért a szellem elátkozza. A szellem távozik. Don Jüant pedig elnyelik a pokol lángjai. A tragédia végén összejönnek az opera szereplői és Ítéletet mondanak a bűnös felett.

Az opera tartalma elég bonyolult és ezért gondos előkészületet i ínyei mind a rendező, karnagy, mind a szereplők részéről.

Az operát Karol Jernek rendezte, mint vendég, és Holou- bek vezényelte. Mindketten lelkiismeretes inijnkát végeztek. Jerneknek a kisebb-nagyobb hibákat kivéve sikerült megteremtenie a színpadon a XVIII század életének hangulatát. — Sajnos néhány helyen túl nagy súlyt fektetett a rokokó kor udvaroncainak jellemzésére. Sokszor feleslegesen járnak, mozognak a színpadon az opera szereplői. Az utdsó jelenet pedig nem elég tragikus. Don Juan elkárhozása nem kelti a várt hatást.

Ladislav Holoubek vezénylete alatt a zenekar igazán nagyszerű munkát végzett. Kisebb hibáktól eltérően kifogástalanul állta meg a helyét. Látni, hogy tapasztalt mester áll a zenekar élén.

A szereplők közül meg kell említeni Mareceket. ö alakította Don Jüant. Marecek zenei téren elég jól megállta helyét, azonban hiányzik nála még a színpadi játék, biztonságérzete.

Külön említést í, ' az együttes fiatal szólistája, Boris Simanovsky. Boris Sima- novsky múlt éven végezte el a zeneakadémiát, s mondhatjuk, ez az első komolyabb alakítása. Leporello alakját kifogástalanul alakította. Látni, hogy erre a fellépésére lelki- ismeretesen készült. Játéka és éneke kifogástalan volt. Nemcsak, hogy beleélte magát szerepébe, hanem azt önállóan fel is dolgozta, ami feltétele annak, hogy még sok kedves estét fog szerezni fellépésével a kassai közönségnek. Hasonlóan jól alakította Elvira, az elhagyott szerelmes nő szerepét Poláková. Magabiztos fellépése, éneke és játéka nem egy helyen magával ragadta a közönséget.

Külön elismerést érdemelnek Mazetto és Zelerin, a fiatal vidéki házaspár alakítói. Don Ottavio szerepét sajnos nem sikerült kellőképpen alakítani sem Svarcnak, sem Kuckónak. Az énekkartól is többet vártunk.

Az említett hibáktól eltekintve, meg kell állapítanunk, hogy a kassai Állami Színház operaegyüttese ‘ lelkiismeretes munkát végzett, amikor ezt az igényes operát begyakorolta és előadta. És ha még számításba vesszük, hogy az együttes mind fiatal erőkből áll, igazán meg lehetünk elégedve munkájukkal. R. B.

Kapós-Vajkod fiatalok

Tvr ■ • '^n-oshl keletre, az Ungvár felé veze‘~ met•ÍV len oujih meg ez a kis falucska: Vajkőc. 3iz<t J a miüt képe még meglátszik a falun. De lassan — dár a téli

tollazatát — levetkezi, a régi zsellérfalu an- ' a ismert és szomorú képét. Megindult az új házak so!raf>pz6fa ® szocialista élet zengő himnuszára. Vígan pöfögnek á~ gépállomás traktorai és csak úgy sürögnek-forognak a gumikerekű

lovaskocsik az állami gazdaság udvarán. .yifiiTman siklik el a napfény a szürkék, deresek, barna-pefcS'Uh fényes oldalán.

A kocsis pattogó ostorral, nevető arccal hajt ja á makrancos- kodó, pihent táltosokat.

A fiatal élet megszülte első hajtásainak gyümölcsét nemcsak a gazdaságban, a jó terméshozamban, hon--- n kultúrmunká- ban is. Most egy éve alakította meg a CS Z Jietyiszervezeíe a többi tömegszervezetek segítségével a s- 'n átsző csoportot. Mint minden kezdő csoportnak, úgy nekik is sok akadályt kellett legy'ózniök, míg odáig jutottak, hogy munkájukat siker koronázta. De a fiatalos erő, a lendület, no meg a párt segítő keze — Terebessy László pártelnök személyében — minden akadályt leküzdött.

— Nincs színpad? — kérdi Terebessy elvtárs. Csinálunk!

— Nincsenek színfalak? — Hát festünk mi!

így beszélnek a vajkóci fiatalok. És a téli hónapok alatt új műsorukkal már a közeli falvakba is ellátogatnak. Kovács László tanító, aki Terebessy elvtárssal a csoportot vezeti, tgy nyilatkozik ezekről az utakról:

— Mindenütt szívesen fogadtak, amerre csak jártunk. Eddig már négy faluban voltunk: Nagyszelmencen, Dobóruszkán, Csicserben és Mokcsakerészben, Szigligeti: Liliomfi című színművével, amit a Népművészeti Alkotóversenyre tanultunk. Szeretnénk egy életerős kulturális együttműködés megindítói és támogatói lenni járásunkban.

Bizony kell is, hogy meginduljon és minél előbb megértse minden fiatat, hogy nem a káromkodásban, a kártyában, verekedésben kell jeleskedni (mint a közelmúltban történt Mátyó- con és Mocsárban), hanem a becsületes munkában, munka után pedig a szép és tartalmas kultúr munkában.

A színdarabok megválasztásánál azonban még mindig fennáll az a kényes kérdés: Mit játszanak, milyen darabot vátasz- szanak; a mai tartalommal telített, avagy a régi silány tartalomnélküli darabokai szedjék elő a ládafiából. A „Liliomfi" választása ugyan jó, de tatán inkább könnyebb darabokkal kellene kezdeni, hogy a kezdő műkedvelő színészek ne lennének oly nagy feladat elé állítva (idegen szavak kiejtése, stb ) egyes szerepek alakításánál, tgy játék közben bizony becsúszott egy pár nem szívesen látott hiba. Egyik a .Jártam ablakod alatt" című műdal. aminek semmi köze Szigligeti darabjához, a másik meg az az általános szokás, ami a rossz népszínművek maradványa, hogy a színdarabban okvetlenül lenni kell egy bohócnak, aki akár kell, akár nem, ízetlen tréfákat csinál.

L

egjobban alakította szerepét Gálya János. Kányái fogadós szerepében. ja

A jövőről így beszél Kovács elvtárs: — Húsvétra számi- '

tunk új műsorunkkal fellépni. Még nincs meghatározva, mifíjj: fogunk tanulni, de annyit előre is megmondhatok, hogy egy új darabot szeretnénk betanulni, mégpedig hazai szerzőtől.

A munka szép és dicséretes, amit eddig végzett az ifjúság. Csak most már tovább is vigyék a kultúrának felemelt zászlaját a kijelölt úton a vajkóci fiatalok. Tanuljanak, hogy új sikereket érjenek el: tanítsanak, hogy szebb és boldogabb legyen a falu holnapja.

(451

Ezek a huszárok azután kikészítettek engem, és úgy megkergettek a kertek között, hogy nem is találtam haza, és reggel a maródiszobára iie’- lett jelentkezzek, azt mondtam, hogy beleestem egy téglaverembe, és egy egész héten át vizes

lepedőbe csavartak, hogy ne gehnnyesedjen meg a hátam. Nahát, pajtás, csak eridj az ilyen latrok közé. Ezek nem emberek, ez csür- he.

— Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, — mondta Svejk — nem szabad, hogy csodálkozz, hogy mérgesek, amikor ott kelt hagyják az egész bort az asztalon és futhatnak utánad a kertek között a sötétben. Inkább mindjárt ott a kocsmában kellett volna, hogy elintézzenek és aztán kidobjanak téged. Nekik is sokkal jobb lett volna és neked is, ha az asztalnál végeznek veled. En ismertem Libénben egy Paroubek nevű embert, akinek pálinkamérése volt. Egyszer vlami drótos berúgott nála borókapálinkától. és káromkodni kezdett, hogy az a pálinka gyenge, hogy vizet öntenek bele, hogy ha ö száz évig drótozna és az egész keresetéből ilyen borókapálinkát venne és az egészet egyszerre meginná, akkor is még végig tudna menni egy kifeszített kötélen, és az ölében vinné ezt a Paraubeket. Aztán még azt mondta a Paroubeknek, hogy huncut és sasvári bestia, mire a kedves Paroubek megfogta őt, a fejéhez vágta az egérfogóit meg a drótjait, kidobta az utcára, és ott tovább csépelte a rolóhúzó rúddal egészen a Rokkantak Intézetéig, és úgy megvadult, hogy a karlíni Rokkantak Intézetétől egészen felkergette Ziékovra, onnét a Zsidókemencéken át Malesovicébe. ott aztán végre eltört a rúdja, úgyhogy visszamehetett Libefi.be. Nade a nagy izgalomban elfelejtette, hogy az összes vendégek még biztos ott vannak a pálinkamérésbsn. és azok a csavargók most biztos saját maguk gazdálkodnak benne. Erről meg is győződön, amikor végre hazaért a boltjába. A roló félig le volt húzva, a bolt előtt két rendőr állt, akik színién erősen eláztak, amikor odabent rendet csináltak. A fele pálinka hiányzott, az utcán egy üres rumos hordó volt, és a pult alatt Paroubek két részeg pasast talált, akit a rendőrök nem vettek észre, és amikor Paroubek kihúzta őket. két krajcárt akarlak neki fizetni, hogy ok csak annyi rozspálinkát ittak meg. így jár az, aki púnaent elhanmrkodik,_ A háborúban is ez a helyzet. Előbb csak púffól- jük az ellenséget és folyton csak megyünk utána, a végén pedig nem győzünk menekülni.

— Jól megjegyeztem magamnak azokat a zsivány huszárokat, — mondta Vodicka — csak kerüljön az utamba valamelyik, majd én elszámolok vele. Mi árkászok nagy bestiák vagyunk, ha a fejünkbe száll a vér. Mi nem olyanok

vagyunk, mint azok a nyamvadt landvereseh. Amikor a fronton voltunk Przemyslnél, volt egy Jetzbecher nevű kapitányunk, egy olyan disznó, hogy olyat még nem látott a világ. Ez úgy tudott minket szekírozni, hogy egy Bitterlich nevű fiú a századunkból, aki német volt, de nagyon rendes ember, agyonlőtte magát miatta. Erre mi elhatároztuk, hogy mihelyst fütyülni kezdenek az orosz oldalról, a mi Jetzbacher kapitányunk nem maradhat élve. Es tényleg, ahogy lőni kezdtek ránk az oroszok, öt golyót eresztettünk belé a pergőtűzben. Olyan szívós volt a bitang, mint egy macska, úgyhogy még két lövést kellett adjunk neki, hogy ne legyen baj a dologból, ö meg csak morgott. de szörnyű mulatságosan, kész röhej volt.

Vodiéka elnevette magát: — A fronton mindennapos eset az ilyen. Egy bajtársam mesélte, aki most szintén itt van nálunk, hogy amikor Betgrád alatt volt, mint baka, az ö századjuk lelőtte a gefechtben az óberlajtnant- jukat. az is egy ilyen kutya volt, sajátkezűiig lőtt agyon két katonát menetelés közben, mert nem bírtak már tovább menni. Mikor ez az óberlajtnant megkapta a golyót, egyszerre csak fütyülni kezdett, hogy vonuljanak vissza. Körülötte mindenki halálra röhöghette magát.

Ilyen érdekfeszítö és tanulságos beszélgetés közben Svejk és Vodicka végül is megtalálta Kákonyi úr vaskereskedését a Soproni utca 16. szám alatt.

— Mégiscsak jobb lenne, ha itt megvárnál. — mondta Svejk Vodickának a kapu előtt — én csak felszaladok az első emeletre, átadom a levelet, megvárom a választ, és már itt is vagyok.

— Még hogy én elhagyjalak téged? — bámult rá Voditka. — Te nem ismered a magyarokat. értsd meg, ha mondom. Itt nagyon óvatosnak kell. hogy legyünk velük. Majd én behúzok neki egyel

— Idehallgass, Vodicka, — mondta Svejk komolyan — itt nem egy magyarról van szó, hanem a feleségéről. Elmeséltem neked mindent. amikor azzal a cseh pincérnővel ültünk, hogy levelet viszek az óberlajlnantomtól, és hogy a legnagyobb titok az egész. Az én óber- lajtnantom a telkemre kötötte, hogy erről egy árva léleknek sem szabad tudni, és a te pin- cérnöd is mondta, hogy igaza van, mert ez egy diszkrét dolog, és senkinek sem szabad tudomást szerezni arról, hogy az óberlajtnant úr egy férjes asszonnyal levelez. Még te is

ráhagytad, hogy úgy van, és csak bólintottál. En megmagyaráztam nektek, hogy mi itt a helyzet, hogy énnekem pontosan végre kell hajtani az óberlajtnantom parancsát, és akkor te mindenáron fel akarsz jönni velem.

— Te még nem ismersz engem, Svejk, — felelte éppoly komolyan Vodicka, az öreg át- kász, — ha egyszer azt mondtam, hogy nem hagylak el, akkor jegyezd meg magadnak, hogy az én szavam aranyat ér. Kettesben mindig biztonságosabb a dolog.

— Hát ezt mindjárt megkontrázom, Vodicka. Tudod, hol van a Vysehradon a Neklan- utca? Ott volt a műhelye a Voborník lakatosnak, Ez egy igazságos ember volt, és egyszer amikor hazajött valami lumpolásból, hát magával hozott egy lumpot aludni. Aztán nagyon sokáig kellett hogy nyomja az ágyat, és a felesége minden nap átkötözte a sebeit a fején, és azt mondta neki: ..Látod, Tonícek, hogyha nem ketten jöttetek volna, hát csak rumliztam volna, és nem vágtam volna a fejedhez a tizedesmérleget". Ö meg, amikor már beszélni tudott, azt mondta: ,,Igazad van, anya, máskor ha elmegyek valahová, senkit se cipelek haza magammal."

—- Még csak az hiányozna, — fortyant fel Vodicka — hogy az a magyar a fejünkhöz vágjon valamit. Maid én elkapom a nyakát, és lerúgom a lépcsőn az első emeletről, hogy röpülni jog, mint a sprápnel. Ezekkel a magyar zsiványokkal keményen kell bánni. Csak semmi teketória.

— Vodicka, hiszen te nem is ittál olyan sokat. En két negyedliterrel többet ittam, mint te. Csak annyit lássál be, hogy nem szabad semmi botrányt csináljunk. Ezért én vagyok felelős. Mégiscsak egy nőről van szó.

— Szájonvágom a nőt is, Svejk, nekem az mindegy, te még nem ismered az öreg Vodic- kát. Egyszer a zábéhlicei .,Rózsaszigetben" egy ilyen maskara nem akart vetem jönni táncolni, mert azt mondja, dagad a pofáin. Igaz, hogy a pofám meg volt dagadva, mert éppen egy hostivari táncmulatságból jöttem, nade képzeld el, hogy az a ringyó így sértegessen. .Akkor itt van egy magának is tisztelt kisasszony", mondtam neki; „hogy ne fájjon a szíve". Ügy szájonvágtam, hogy fel- dütötte az egész asztalt poharastul ott a kertben, ahol a papájával meg a mamájával meg a két bátyjával ült. De én nem ijedtem meg az egész ..Rózsaszigettől" se. Voltak ott vrso- vicei ismerőseim, azok segítettek. Laposara