Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-18 / 7. szám
4 1956. február 18. 'WAz ünnepi ebéd után a legjobb munkások közt pénzjutalmat osztottak szét. Képünk abban a pillanatban készült, amikor Betke igazgató és Kuchár elvtárs az üzemi bizottság elnöke átadja az üzem egyik jó munkásának a jutalmat. Samuel Takács építésügyi megbízott ünnepi beszédét tartja. Költségvetésünk a béke költségvetése Minden igyekezetünk oda irányul, hogy olyan életfeltételeket biztosítsunk, amelyek szebb és jobb életet nyújtanak számunkra. Közös érdekünk, hogy az új technika segítségével emeljük a munkatermelékenységet és ennek következtében emelkedjen a dolgozók életszínvonala is. A mi béke költségvetésünk is, amellyel néhány nappal ezelőtt ismerkedtek meg dolgozóink, ezt a célt követik: Nemzetgazdaságunk általános fejlődésével az iparban a költségvetési kiadások elsősorban a termelő eszközök termelésének fellendítésére összpontosulnak, főleg a villanyenergiára, a kohóéi vegyiiparra és a gépipar további gyors fellendítésére. Egyidejűleg tervszerűen fejlődik és tökéletesedik a szükségleti cikkek termelése is. A párkányi közlekedésről Kőhídgyarmaton szállították le, ahol közel félóráig vesztegelt a vonat. Félórai tanácskozás után, amit a vonatkísérő és a forgalmista folytatott, egy razziához hasonló igazoltatást rendeztek, aminek az lett az eredménye, hogy egy csoport kéméndit leszállítottak, helyükbe aztán egy csoport köhídgyarmati utas szállt fel. A vonatkísérő és a forgalmista azt hitték, hogy ezzel a kicsinyes, előreláthatólag eredménytelen lépéssel helyre tudják hozni a hibát. A lemaradt csoport szomorúan nézett a tovatűnő vonat után, melynek ütközőiről és lépcsőiről életüket veszélyeztetve lógtak az utasok. Vajon ki felelt volna az emberek életéért, ha valami baj történik? Hisz a munkások nem szórakozásból, hanem kötelezettségérzetből utaztak, hogy helytálljanak munkahelyükön. Éppen ideje lenne, hogy az ilyen közlekedési viszonyok eltűnjenek. Ennyit a vonatról. De akik valamelyest ismerik Párkányt, azok tudják, hogy a párkányi állomás három kilométer távolságra van a várostól és a közlekedést autóbuszjáratok bonyolítják le. Az autóbuszjáratok sem különböznek a vonat járatok tói. A vonat még lassú mozgásban van, de a kocsik ajtaja már kivágódik és az utasok leugráinak, hogy minél gyorsabban az autóbuszhoz érjenek Az utas, akit a véletlen vetett a párkányi állomásra, szinte tátott szájjal nézi ezt a kényszerű reggeli tornát, és örökre elmegy a kedve attól, hogy Párkányba utazzon. Ezek után feltehetjük a kérdést az illetékes szerveknek, hogy a párkányi és a Párkány környéki dolgozók és diákok meddig fognak még >.i.\en körülmények közt utazni. Csak egy kis előrelátás és jóakarat szükséges ahhoz, hogy a Párkány környéki közlekedést megjavítsák és a fent említett hiányosságokat kiküszöböljék. Kelecsényi László Kéménd. kell alkalmazniok az ut es hídépítésnél, a meglévőket pedig jobban ki kelt használni és így könnyíteni az emberi munkán és emelni a munka termelékenységét. Az ünnepi beszédek elhangzása után a testvérüzenlek küldöttei köszöntötték a Doprastav dolgozóit és sok sikert kívántak további munkájukhoz. Felszólalt Betke elvtárs is, a bratislavai fióküzem igazgatója. Felszólalásában ismertette az üzem dolgozóinak kölelezettségvállalásait. Az üzem dolgozói vállalták, hogy az 1956-ik év első negyedévének tervét öt nappal a határidő élőit teljesítik és a munkatermelékenység tervét 105 százalékra fogják teljesíteni és jelentősen csökkentik az önköltséget. JA rtékes ez a kötelezettségvállalás és megvan rá minden lehetőség, hogy az üzem dolgozói teljesíteni fogják. S ha teljesíiik és jól kihasználják a szocialista munkaverseny adta lehetőségeket, akkor nem kétséges, hogy a második negyedévben is övéké marad a vándorzászló, mely csak a legjobbaknak jár. V. E. Jó CSISZ tag — jó munkás Szombaton, február 11-én már a ^ kora délelőtti órákban nagy volt a forgalom a brátislavai Reduie kávéházban. A beavatatlan szemlélő talán csodálkozva nézegette a kávéház felé igyekvő csoportokat és esetleg az juto't az eszébe, hogy ezek az emberek korán kezdik a farsangolást. Nem is azért siettek az emberek, hogy ilyen kora délelőtt kezdjék a farsangot. A Doprastav üzem dolgozói voltak azok, akik a sűrű hóesésben a Redute felé igyekeztek Nagy ünnepre gyűltek össze. A kormány és a Közponii Szakszervezeti Tanács Vörös Zászlójának átvételére. Kint az utcán sűrűn hulltak a csillogó hópelyhek. Bent a kávéházban kellemes meleg honolt, de a meleget nemcsak a fűtőtestek szolgáltatták, hanem a szívek melege is. A büszkeség és lelkesedés forró lángja fűtötte az embereket. Büszkék voltak arra. hogy hazánk egyik Legjobb üzemének dolgozói és ilyen nagy kitüntetés érte őket. Lelkesedtek, mert tudták, hogy újabb nehéz feladatok várnak rájuk, ha a zászlót sokáig meg akarják tartani. A Doprastav dolgozói büszkék erre a kitüntetésre és tudják, hogy jó munkáinkkal érdemeVék ki. Az 1955- ös év utolsó negyedévének tervét minden mutatószámban magasan 100%-on felül teljesítették. Ezekről az eredményekről beszéltek kis csoportokba verődve, a munkások, az adminisztrációs dolgozók. a vendégek valamint zölte a jelenlévőket, majd átadta a szót Barva mérnöknek, az üzem igazgatójának. Barva elvtárs beszámolójában beszélt az elért sikerekről, és elmondta, sodik ötéves terv első évében várnak a Doprastav dolgozóira. Rámutatott arra, hogy habár eddig is szép eredményeket értek el a gépesítés terén, de ezekkel az eredményekkel nem Az állam testének ütőerei a közlekedési vonalak. Ezeknek zavartalan és rendszeres működésétől függ az állam vérkeringése: az áruforgalom lebonyolítása és az utasszállítás. Ha ezeket a fontos feladatokat a közlekedési vonalak nem teljesítik rendszeresen, a gyárakban, iskolákban vagy más munkahelyeken mulasztások állnak be. A közlekedési vonalakon úgy a vonatoknak, mint az autóbuszoknak meghatározott rendszer alapján kell feladataikat teljesíteni a dolgozók és a tanulóifjúság követelményeit tartva szem előtt. Néhány szót szeretnék „szólni" a párkányi közlekedésről. Először is a vonatközlekedésről. Mi az az égetni- való3n rossz, ami a serény, alapjában véve semmi rosszra nem hajlamos utazóközönséget nem egy esetben szenvedélyes kifakadásokra késztetni. Néhány konkrét példát akarok említem. Január első heteiben történt, hogy szombaton és hétfőn a csúcsforgalom idején a máskor három kocsiból álló reggeli munkásvonat' két kocsival indult el, természetesen szenvedélyes kifakadásokkal kísérve Párkány felé. Nem tudjuk, hogy az utasok bosszantására történt-e ez az intézkedés, vagy valami más célja volt? Miután ez annak idején többször is megtörtént, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy a rossz szervezés volt az oka. Azt nem tételezhetjük fel, hogy technikai okok miatt küldtek egy kocsival kevesebbet Párkány felé, mert nem hinném, hogy technikai okok naponta egymásután többször is megismétlődhetnének. Az utasok fele a hideg januári reggelen még Kémén- den lemaradt, a másik felét pedig Valamikor azt tartották, hogy „ruha teszi az embert”. ma azonban nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy „ember teszi a ruhát”. Dutka Annával az eperjesi kerületi konferencián ismerkedtünk me9 és már nehezen tudom megállapítani hogy mi tűnt fel rajta, a remek szabású pepita ruhája, vagy a kedves, közvetlen modora, és az a meggyőző bátor hang, amint a Nálepka kapitány ruhaüzem bártfai vállalatának ifjúsági munkacsoportja nevében tolmácsolta a kötelezettségvállalásokat. őszintén szólva a ruhája szabását néztük először, a kifogástalan gallért és az újszerű gombolást. De aztán annál nagyobb érdeklődéssel hallgattuk, amikor a munkájáról, az üzem életéről kezdett beszélni. Jó helyen tanulta ki a szakmát, közvetlenül az üzemi iskolában, a hét három napján pedig elméleti oktatásban részesültek Dutka Anna a mi „villámerőnk" — jegyzi meg a kis barátnője, aki szintén részt vett beszélgetésünkben. Anna nagyon szerény — mondja ő sohase beszélné el, hogy nélküle nem ragyogna annyi arany címke a bártfai ruhaüzem termékem. Mert Anna villámgyorsan ott terem, ahol segítségre van szükség. Varr, szab, javít, mindig nyugodt hangon magyarázza meg a hibákat és- a lányok sohase sértődnek meg, mindig elismerik és szívesen tanulnak tőle. Az ország minden sarkába eljutnak az üzemben készült fiúöltönyök. Prágában a „Gyermek áruházban“ a vásárló mama már nem veszi annyira szemügyre a kis balonkabátot, amikor látja, hogy a bártfai üzem aranycímkéje lóg rajta, mert akkor már tudja, hogy nem kell átvarrni a gombokat. Nem tépik le a lurkók oly könnyen. Nem bizony. Dutka Anna pontosan ellenőrizte a gombok felvarrását. Az iskolával nyugodt szívvel engedheti el a Tátrába téli üdülésre Nagy Ferikét is Komáromból az édesanyja, hiszen a nadrágbélés duplán van odavarrva, nem szakad ki olyan könnyen. Nem bizony Dutka Anna ellenőrizte. Mindenki örül a jószabású, jóminő- ségü. kényelmes ruhának. Dutka Anna pedig a legjobban. Örül a munka- sikereinek, annak, hogy 79 új tagot szerzett a CSISZ-nek, hogy a CSISZ járási vezetőségében tevékenykedik és náluk jól megy a politikai oktatás, hogy most színdarabra készülnek és ő tervezi, szabja, varrja a ruhákat, örül a sok könyvnek, amit most a vőlegényétől kapott, de a legjobban annak örül, hogy Pozsonyba jön a CSISZ szlovákiai kongresszusára, mint küldött. Dutka Annáról mégis csak azt mondhatjuk, hogy „ember teszi a ruhát”. M. M. Kónya és Vitálos elvtársak, a patasi EFSZ küldöttei, kik szintén eljöttek, hogy együtt ünnepeljenek a védnök- ségi üzem dolgozóival. Mert a Doprastav dolgozói a saját munkájukon kívül sokat segítenek a patasi EFSZ- nek is, mely fölött védnökséget vállaltak. Féltizenegy felé szétoszoltak a csoportok, elcsendesült a beszélgetés és megkezdődött az finnepély. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után Kárpátsky elvtárs üdv bői fontos út és híd. Az építés ideje alatt sokan értek el kiváló teljesítményeket. Szép eredményeket ért el Singr elvtárs aszfaltozó munkacsoportja, Cehlarik mechanikus, a nagymegyeri Cseh elvtárs és még sokan mások. Barva igazgató után Samuel lakáé elvtárs építésügyi megbízott rnon- dott ünnepi beszédet, melyben köszönetét mondott a Doprastav munkásainak az elért sikerekért és röviden rá- i-mutatott a feladatokra, melyek a máutat, rudat es mas egyseget adták t a múlt évben a forgalomnak. Ezé közé tartozik a Lend mérnök vezeti se alatt épült topolcsányi és parti zánski útvonal, a komáromi Vág hi és sok más a forgalom szempontjc hogy a Doprastav dolgozói hatvanszabad megelégedniük. Több gépet Megmozdult a nádszegi ifjúság Szerény, csöndes fiatalember Gombos János, a nádszegi GSIS2 szervezet elnöke. 1955. november 2-án érte őt az a kitüntetés, hogt az ifjúság élére állhatott. Már éppen ideje volt, hogy a CSISZ vezetőségét újjászervezzék. Papíron szóban létezett a szervezet, de i valóság az ellenkezőjét igazolta. — Nem volt kultúrélet s a többi tö megszervezettel együtt aludt az if júság is. Az, új vezetőség feliépé Gombos János, a CSISZ-szervezet elnöke sével azonban éledezni, fejlődni kezdett. A damásdi CSISZ-szervezet felhívására bekapcsolódtak a sílózási versenybe. A szövetkezeti tagok segítségével közel 4000 köbméter silót készítettek. Galánta járásban az első helyre kerültek, amiért 1500 korona jutalmat kaptak. Ez az eredmény bizalmat öntött az ifjúságba s még jobb munkára serkentette őket. Rohamosan szaporodott a tagok létszáma s mind többen látogatják a kuitúrházat. Színgárdát állítottak össze s betanulták a Bor V_________________________________ c. színdarabot. A darab — habái a 22 szereplő közül 18-an előszói jelentek meg a színpadon — nag\ sikert aratott. Ezt bizonyítja, hogy mind a négy ízben ahányszor a da rabot játszották, telt ház fogadta i szereplőket. A siker láttára megegyeztek a vásárúti színgárdával hogy kölcsönös látogatást tesznek A nádszegiek náluk, a vasáruba! Nádszegen lépnek fel darabjaikkal Mindez csak kezdet. Megnézzül az ifjúság ez évi terveit. Legsür gősebb feladatul tűzték ki a szervezet létszámának emelését. Múlt év december 31-ig 53, mosl pedig már 92 tagja van a szerve zetnek. Ez a szám a jó szervezés mellett rohamosan növekedik. A CSISZ vezetősége arra törekszik, hogy a szövetkezetben dolgozó 121 fiatalt a legrövidebb időn beli tagnak megnyerje. Ezenkívül nagp súlyt helyez az EFSZ-en kívül álló fiatalokra, akik ugyancsak szép számmal vannak. Az év folyamán három színdarabot tanulnak be, hogy a falu lakosságát szórakoztassák. A bevételekből vásárolnak televíziós rádiót, ping-pong asztalt s több hasonló kellékeket. Továbbá kollektív látogatást szerveznek, megnézik „Desaf rokov práce“ kiállítást Bratislavá- ban. Az ifjúság legszebb terve pedig az, hogy 50 hektár kukoricát négyzetesen vetnek el és a vetéstől a betake.ításig minden munkát maguk végeznek. Ezen a téren versenyre hívják Galánta járás EFSZ- einek CSISZ-szervezeteit. A nádszegi EFSZ ifjúsága — éppúgy, mint tavaly derekasan ki akarja venni részét a sílózásból, hogy az állatok hasznossága a legmagasabbra emelkedjen. Szép tervek. Megvalósításuk ki- sebb-nagyobb nehézségekbe ütközik majd. de egy akarattal, jobb munkával a fiatalság leküzdi az elé- tornyosuló akadályokat s kitűzött célját eléri. S. G.
