Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-18 / 7. szám
1956. február 18. A meghódított föld 1960-ban Kazahsztán széljárta dombjai között robogott velünk a vonat. Útban a kirgiz hegyek felé egyre több szénnel megrakott vonattal találkoztunk, pedig már régen elhagytuk Ka- ragandát, a híres szénvidéket. Ahogy a Sztálin-csúcs mind határozottabban rajzolódott ki a láthatár peremén, úgy nőtt az én kíváncsiságom ' is. Egyre inkább figyeltem, hogy mikor tűnnek fel a szénbányákra annyira jellemző magasbanyúló kerekes felvonótornyok és csilléket szállító drótkötélpályák. Végre megérkeztünk. Uzgen, a parányi falu az elmúlt évek alatt egész csinos kis várossá fejlődött. A bányát a várostól néhány percre találtam, egy gát mögött. Hatalmas medence terült el a gát túlsó oldalán. Ebben a gigászi méretű gödörben négy hatalmas lépegető ekszkavátor dolgozott. Bár a hang nem hallatszott el hozzám, mégis hallani védtem, amint lezuhanó, 25 tonna befogadóképességű kanaluk recsegve vág a gödör csillogó fekete szénfalába, hogy ismét magasba emelkedve a 80—100 méter távolságban álló vonat kocsijaiba zúdítsa a kiragadott szenet. Egy markolás egy vagon. És így megy ez szüntelenül. Alig néhány perc és a megrakott szerelvény helyét másik foglalja el. Most figyeltem csak fel a nagyobb pályaudvarnak is beillő vágányhálózatra a gödör fenekén. Szerelvények indultak ki innen és érkeztek be ide. Néhány perc elegendő volt ahhoz, hogy tanúja legyek az évi 240 millió tonna szén megszületésének. így bányászok, csillék, fejtőkalapácsok, tárnák és aknák nélkül termelődik ma 1960-ban a szovjet szén fele. A legkorszerűbb széntermelés! mód, a felszíni fejtés teszi tehát lehetővé, hogy minden szovjet em„Fokozni kell a munkálatokat annak érdekében, hogy megkeressük, megtervezzük és meghonosítsuk az új szénlelőhelyek feltárásának és kiaknázásának újabb hatékony módszereit és rendszerét, új bányászati technikát hozzunk létre...” — hangsúlyozza az SZKP központi bizottságának tervezete a hatodik ötéves terv irányelveiben. Riportunk az öt év múlva működő szovjet bányákba kívánja elvezetni az olvasót. bérré évente egy tonna szén jut, több mint a világ bármely más országában. Az óriás éksz- kavátor egyetlen markoiása egy család egész évi fűtőanyagát biztosítja. Vízágyú Este a bányászklubban az új széntermelésről beszélgettünk. Ném győztem dicsérni a látottakat, a nagyszerű akszkaváto- rokat, a szállítás szervezettségét. Sajnálkozásomat fejeztem ki, hogy ez a módszer nem alkalmazható minden bányában s széntermelésünk felét még a földalatti bányákból kell biztosítanunk. Egy bányamérnök mosolyogva invitált: nézzem meg az ő bányájukat, amely sajnos, nem „napsugaras bánya”, de ott is akad egy-két látnivaló. Engedtem a hívásának és másnap vízhatlan ruhában, kis villanylámpáva] ellátott sisakban leszálltunk a bányába. Az első ami szembetűnő volt, hogy a hosszú tárnákban sehol nem láttam csilléket, hanem csak különböző vastagságú fémcsöveket. Csakhamar elértük á fejtést. Az eddig rejtélyes vékonyabb fémcső kis ágyuszerű szerszámhoz vezetett. Ez lánctalpakon állt és csövéből combvastagságú hatalmas vízsugár zúdult egyenesen a szénfalnak. A vízágyú védőlemeze mögött ült a kezelő vájár, ha egyáltalán vájárnak szabad nevezni ezt az inkább halásznak öltözött munkást, és irányította az ágyúból kitörő vízsugarat. A közel 50 atmoszféra nyomású' vízoszlop hatására szakadatlanul omlott a szén a fal aljába fektetett fémvályúba. A falról visszacsapódó vízáradat továbbsodorta a leomlasztott szenet, mely a vályú végén a vastagabb cső torkában tűnt el. A vízágyú harsogása és a szén- falnak csapódó víz dörgése lehetetlenné tette, hogy bármit is kérdezzek, de a látottak is ékesen bizonyították, mennyit változott a szénbányák munkája az eltelt öt év alatt. Az ú.i ácsolat Amikor közvetlen közelembe ért vettem észre egy érdekes talán legjobban a harckocsihoz hasonlő szerkezet közeledtét. Az ágyúcső helyén kar állt ki, mely különleges fogói között háromszögletű csőből készült keretet tartott. Elhaladt mellettünk, majd a keretet egyetlen mozdulattal a talaj és a mennyezet, illetve a fekü és a fedü közé' szorította. Íme az új ácsolat. Este a kluban, amikor új élményeimről kérdeztek, zavarba jöttem. Mit mondjak, melyik volt nagyszerűbb, a tegnapi „napsugaras” vagy a mai „vízsugaras” bánya. Nem tudtam döteni. mert a legnagyszerűbb mégis csak az volt mindkét bányában, hogy nem a bányászok verejtékes munkájából, hanem a korszerű technika használatával születik meg a sok százmillió tonna szén, az ipar kenyere. Pál István • » Ot év múlva a gépek országában „A gépgyártás legfontosabb feladatának kell tekinteni laz új, nagytermelékenységű gép-, szerszámgép, prés-, készülék- és műszerfajták további meghonosítását és e berendezések gyártásának nagyarányú kifejlesztését” — írja elő az SZKP központi bizottságának tervezete a hatodik ötéves terv irányelveiben. — Jövőbelátó riportunk az 1960-as évbe kalauzolja az olvasót, amikor a terv számai már a gépek százezreivé váltak. jetonszág gyáraiban és üzemeiSokan emlékeznek még arra a nagyszerű hírre, amikor Inicskin mérnök vezetésével a sztálingrádi traktorgyárban olyan gépsort állították fel, amely jóformán emberi kéz érintése nélkül motortesteket munkált meg. Ezt a tíz évvel ezelőtt megszerkesztett önműködő gépsort akkor megtekintették a különböző gépszerkesztő szakemberek. Mindenki elismerte ötletes szerkesztését, eredményes működését és mindenki azzal a nyílt vagy titkos elhatározással távozott, hogy ki-ki a maga területén, még ötletesebb és eredményesebb önműködő gépsort, sőt egész önműködő gyárat fog szerkeszteni. Gép ügyel a selejtre Ezeknek az elhatározásoknak és az eltelt évek munkájának komolyságát láthatjuk ma, bármerre járunk a hatalmas szovben. Egy-egy munkadarab elkészítése a legkorszerűbb fémmegmunkáló-gépen is nagy gyakorlatot és megfeszített figyelmet igényelt. Csak egy pillanatra lankadjon a figyelem, a nagy sebességgel dolgozó gép már néhány tized milliméterrel mélyebben hatolt a munkadarabba és selejtessé vált az eddig végzett munka, értéktelenné a drága anyag. Újítók és tudományos kutatók ezrei küzdöttek a selejt ellen évtizedekig s hatalmas eredmény volt, ha néhány tized százalékkal sikerült csökkenteni. És ma, a Szovjetunió üzemeinek és gyárainak több mint felében olyan gépek dolgoznak, ahol maga a gép vigyáz arra, hogy a munkadarab hibátlan és pontos legyen. A gép figyelme nem lanyhul el, nem fárad és sokkal biztosabban, gyorsabban működik, mint az emberi érzékszervek. Kik versenyeznek? A gondolatokból egy tábla riasztott fel. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy itt, ahol ritkaságszámba megy, ha embert látunk, verseny van. A gépek versenyeznek egymással? Hiszen itt mindent gépek és műszerek végeznek! Vagy az a néhány fehér köpenyes sétáló munkás áll versenyben? És mégis a tábla valódi verseny- eredményeket tartalmazott: brigádok versenyét. Az üzem vezetője elmondta, hogy milyen óriási lehetőségei vannak itt az igazi nemes vetélkedésnek. A gépek jók és gyorsak, éppen ezért a legkisebb hiba, leállás is nagy termelési kiesést jelent és a legjobb gépnél is lehet még jobbat szerkeszteni. Egy újítás, mely még fokozza a termelés gyorsaságát, tökéletességét, óriási jelentőségű. Mosolyogva mondotta: „annak, hogy ma több mint 80 százalékkal többet termelnek a présüzemeink, nemcsak az új gépekben, hanem a szovjet emberekben ’ is keresni kell a nyitját” A szovjet emberek lelkes munkája írta: Anasztaszja Szegyina A pártkongresszus tiszteletére indított szocialista verseny egyre szélesebb körben bontakozik ki. A nagy szovjetország minden részéből jó hírek érkeznek. A szocialista ipar dolgozói túlteljesítik feladataikat, bevezetik a termelésbe az új technikát. Az építőipari munkások fokozzák az építő- munkák ütemét, a kolhozfalvak dolgozói példamutatóan felkészülnek a tavaszi vetési munkákra s ezzel megalapozzák az idei gazdag termést. A kultúrfronton dolgozók új műalkotásokat hoznak létre. Állották szavukat A XX. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett szocia-- lista verseny még a múlt év nyarán kezdődött, akkor, amikor a sajtó közölte a kongresszus megnyitásának napját. Moszkva és Moszkva tartomány élenjáró vállalatainak rrtűnkaközössé- gei — így a Kaganovics golvóscsapágy-gyár. a komplex mozdonygyár, a podoljszki mechanikai üzem és más vállalatok munkakollektívái felhívást intéztek a főváros valameny- nyi dolgozójához, hogy december ,15-re teljesítsék az évi tervet, még kitartóbban harcoljanak a további technikai haladásért, minden eszközzel emeljék a munka termelékenységét, s széleskörben népszerűsítsék az élenjárók tapasztalatait. — Az egész szovjet nép lelkesen válaszolt a moszkvai dolgozók felhívására. A pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett verseny össznépi jelleget kapott. December 14 — nagy győzelem napja volt. A moszkvai ipari dolgozók teljesítették az 1955. évi tervet az összterme lés és a legfontosabb gyártmányok előállítása tekintetében. Az önköltség terven felüli csökkentése folytán több mint 1 milliárd 200 millió rübelt takarítottak meg. Alkotó kezdeményezés A pártkongresszus tiszteletére indított szocialista versenyt a szovjet emberek alkotó kezdeményezésének újabb fellendülése jellemzi. A kommunista építés terveinek megvalósítását a szovjet nép becsületbeli ügyének tekinti. A moszkvai „Vlagyimir Iljics“ üzem munkaközössége a pártkongresszus tiszteletére harcol a technika haladásáért minden egyes munkahelyen. Ez a mozgalom, amelyet Sers- nvev mester kezdeményezett, hamar átterjedt sok más vállalatra is. A kisgépesítés minden eszközzel történő kihasználása által a munkahelyen, Sersnyev elérte, hogy minden munkás jelentős mértékben emelje a munkatermelékenységet. Széles körben elterjedt Vaszilij Kralicskin, a moszkvai „Bugyonnij“ üzem esztergályosának munkamódszere is, —• Ó a kővetkező feladatot tűzte ki maga elé: hogyan lehetne a munkahelyen még teljesebb mértékben feltárni és kihasználni a fel nem használt termelési tartalékokat. A feladat megvalósítása céljából az esztergályos összeállította a munkatermelékenység növelésének egyéni tervét, amely. előirányozta az esztergakések tökéletesítését, egyes ötvözetek kicserélését más nagyobbszilárdságú ötvözetekkel, egy kés helyett több esztergakés használatát stb. A magnyitogorszki fémkombínát munkaközössége elhatározta, hogy ebben az évben nem kevesebb, mint 100.000 tonna öntöttvasat, 60.000 tonna acélt, 25.000 tonna hengerárut adnak terven felül. A hatodik ötéves terv első napjától kezdve a magnyitogorszki dolgozók sikeresen teljesítik vállalásukat. Harcban a technikai haladásért A kongresszus előtti napokban a szocialista ipar dolgozói sikeresen tökéletesítik a termelési folyamatot; újtípusú gyártmányokat vezetnek be. így a moszkvai „Podjomnyik“ üzem különleges darukat kezdett gyártani érczuzalék szállítására a Martin-kemencékhez. Az új gépet nemcsak a szovjet ipar- vállalatokba küldik, hanem Lengyelországba és Kínába is. Goldobin, a „Sarló-kalapács“ üzem mérnöke olyan gépet készített, amely lehetővé teszi a megszakítás nélküli acélöntést. A gép segítségével bizonyos formájú öntvényt lehet kiönteni az öntőkanálban levő egész acéimennyiségböl. A „Manotmetr“ üzem olyan eketronműszert készített, amely automatikusan végzi a termikus kemence hevítését. A „Krasznik Proletarij“ < üzem munkaközössége is új megvalósításnak örvendett a kongresszus előtti napokban. Az egyik új esztergapadon Sumilin, a Sztálin-díjjal kitüntetett gyorsfémvágó esztergályos dolgozik. Az új esztergáról a következőket mondja: — A munka ezen a gépen nem követel nagy fizikai erőfeszítéseket, az alkatrészeket nagy sebességgel lehet megdolgozni. Az. új esztergapad percenként kétezres fordulatszámmal dolgozik, másfélszer gyorsabban, mint a régi típusúak. Az SZKP XX. kongresszusának a hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezete új politikai és termelési fellendülést eredményezett az egész .Szovjetunióban. A szovjet dolgozók a népgazdaság valamennyi ágában újabb munkasikerekkel köszöntik a kongresszust.
