Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-18 / 7. szám

1956. február ?S. Üdvözöljük az SZKP XX. kongresszusát AZ SZKP XX. KOiNGRESSZUSA Február 14-én a Nagy Krem! Palotában megnyílt a Szovjet­unió Kommunista Partjának XX. kongresszusa. Reggel tíz órá­ra megtelt az ülésterem a kongresszus küldötteivel, akik a szovjetország minden tájáról érkeztek a fővárosba. Jelen volt igen sok vendég is — élenjáró ipari és mezőgazdasági dolgo­zók, állami- és párt funkcionáriusok, tudósok, a szovjet had­sereg és a flotta képviselői, irodaimi és művészeti dolgozók. A szovjet nép politikai és munkaaktivitásának újabb hatal­mas lendületével fogadta véréből való kommunista pártja XX. kongresszusát. A XiX. pártkongresszus óta éltéit években a szovjet ország népei a kommunista part vezetésével újabb nagy sikereket értek el a szocialista építés befejezésének és a szo­cializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek az útján. Ezek a sikerek büszkeséggel töltik el a szovjet embe­rek szívét. A szovjet emberek büszkék hatalmas hazájukra s nagy és bölcs partjukra — a kommunizmus minden győzelmé­nek lelkére és szervezőjére. Viharos tapssal fogadták a kongresszus küldöttei és a ven­dégek az Elnökség tagjait és az SZKP Központi Bizottságának titkárait, valamint a külföldi kommunista és munkáspártok küldöttségének vezetőit, amikor megjelentek a páholyokban. Mindenki felállt. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg a kongresszust, A XIX. és a XX. pártkongresszus között eltelt időszakban — mondotta N. Sz. Hruscsov — elveszítettük a kommunista moz­galom nagytekintélyű személyiségeit: Joszif Visszarionovics Sztálint, Element Gottwaldot és Kuici Tokudát. Kérem, adóz­zunk emléküknek felállással. A jelenlévők felemelkedtek helyükről. N. Sz. Hruscsov ezután a kongresszus nevében szívélyesen üdvözölte a testvéri kommunista és munkáspártok megjelent képviselőit. Mindenki felállt, viharos taps tört ki. A kongresszus ezután áttért a vezető szervek megválasztá­sára. A területi, határterületi és köztársasági küldöttségek képvi­selői tanácsának megbízásából Podgornij javaslatot tett, hogy válasszanak 39 tagú elnökséget. Az elnökséget egyhangúan megválasztották. A kongresszus elnökségének tagjai: A. A. Andrejev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, G, J. Burkaekaja, K. J. Vorosiiov, B. Gafurov, G. K. Zsukov, N, G. Ignatov, L. M. Kaganovics, J. E. Kalnberzin, N. T. Kalcsenko, I. V. Kapitanov, 1. G. Kebin, A. I. Kiricsenko, B. P. Kirilenko, N. Kiszeljov, N. Sz. Hruscsov, F. R. Kozlov, A. N. Koszigin, O. V. Kuusinen, G. M. Malenkov, V. P. Mzsavanadze, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. A. Mu­hitdinov, N. Sz. Patolicsev, M. G. Pervuhin, K. G. Piszin, P. K. Ponomarenko, Z. R. Rahimbajeva, M. I. Rozsnyeva, M. Z. Szaburov, A. J. Sznyecskusz, M. A. Szuszlov, j. A. Furceva, A. I. Hvorosztuhin, N. M. Svemyik, D. T. Sepilov, M. A. Jasznov. Ezt követően J. A. Furceva kapott szót, aki a küldöttségek képviselőinek tanácsa megbízásából javaslatot tesz a kong­resszus tizenöt tagú titkárságának megválasztására. Egyhan­gúlag megválasztották a kongresszus tizenegy tagú szerkesztő bizottságát és a huszonhárom tagú mandátumvizsgáló bizott­ságot. Ezután jóváhagyták a SZKP XX. kongresszusának napirend­jét: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója — előadó: N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság titkára. 2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója — előadó: P. G. Moszkatov, a Központi Revíziós Bizottság elnöke. 3. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését célzó 1936—1960. évi hatodik öt­éves tervről — előadó: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. 4. A párt központi szerveinek megválasztása. "'Utána az ülésen elnöklő N. A. Bulganyin megadta a szót N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titká­rának, hogy megtartsa az SZKP Központi Bizottságának be­számolóját. A küldöttek viharos tapssal fogadták N. Sz. Hrus- csovot. Valamennyien felálltak. Utána N. Sz. Hruscsov elvtárs elmondta az előadói beszédet. A KONGRESSZUS MÁSODIK NAPJA Szerdán, február 15-én tovább folytatódott az SZKP XX. kongresszusának ülése. A Revíziós Bizottság beszámolója után, amelyet P. G. Moszkatov elvtárs adott elő, megkezdődött a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatos vita. A vitában valamennyi felszólaló teljes egyetértését fejezte ki a párt Központi Bizottságának beszámolójával. A felszólalók nagyra- becsülik a Központi Bizottság munkáját, hűségét a lenini el­vekhez és munkamódszereit, vezetőségének kollektivitását és operatív működését, amely az utóbbi években a nemzetközi és belpolitikai élet fontos problémáit megoldotta. A küldöttek szavai szerint mély benyomást keltettek bennük azok a kilá­tások, amelyeket az új ötéves terv irányelvei és a Központi Bizottság beszámolója nyitnak előttük. A tárgyalások második napjának első részében összesen he­ten szólaltak fel a vitában. A moszkvai városi szervezet nevé­ben Furceva elvtársnő emelkedett szólásra és rámutatott a moszkvai pártszervezet előtt álló nagy feladatokra. Kiricsenko elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára az ukrán iparról és mezőgazdaságról beszélt, és bejelentette, hogy Ukrajna az idén a hústermelésben eléri azt a színvonalat, amelyet a hatodik ötéves terv irányelvei az 1960-as évre határoznak meg. A munkaversenyről beszélve élesen bírálta azokat a párt és gazdasági dolgozókat, akik hangzatos munkafelajánlásokat tesznek, de nem biztosítják a felajánlások teljesítését. Kozlov elvtárs, Lenigrád küldötte köszönetét fejezi ki a Központi Bizottságnak azért, hogy leleplezte és ártalmatlanná tette a kártevő Boriját, aki bűnös mesterkedéseivel rossz hírbe akarta hozni a leningrádi pártszervezetet. Majd pedig vázolta a leningrádi ipar, főleg a gépipar hatalmas fejlődését. Patolicsev elvtárs a beloruszi pártszervezetek küldöttje kie­melte, hogy a Központi Bizottságnak a XIX. és a XX. kong­resszus között tett intézkedései és határozatai óriási jelentő­ségűek voltak a párt sorainak megszilárdítására nézve. A Be­lorusz SZSZK fontos problémájaként mutatott arra, hogy szé­lesebb körűen kell folytatni az országépítést a falvakon.­Kalnberzin elvtárs litván küldött a Litván SZSZK népgazda­ságának fejlesztésében elért sikerekről beszélve főleg a vegyi­ipar és a gépipar eredményeit hangsúlyozta. .,Az orosz nemzet a Szovjetunió többi nemzetei testvéri se­gítségének következtében, hála a lenini nemzetiségű politiká­nak, az Üzbég SZSZK fejlődésének magas fokára juthatott fel” — mondotta felszólalása élején Muhitdinov elvtárs, üzbég kül­dött. „A legfejlettebb tőkés országok elérésének és túlszár­nyalásának jelszava Üzbegisztán számára azt jelenti — mon­dotta — hogy elsősorban a gyapottermelést kell növelni 1960- ban 3.700.000 tonna gyapotot kell betakarítanunk. Az üzbég nép nagy kötelezettsége, hogy egymillió hektár úgynevezett „puszta sztyeppet” műveljen meg, amely gazdag gyapotter­mést adhat.” A dnyeperi vizierőműtől a szibériai folyókig Csikorgó fagy uralkodott Moszkvában több mint harminc­öt évvel ezelőtt. A szovjetek VIII. kongresszusára összegyűli küldöttek, akik a polgárhábo­rúban lerombolt gyárakból ki­fosztott falvakból érkeztek a fővárosba, éhesen, a hidegtől vacogva ültek a Nagy Színház rosszul világított, fűtetlen né­zőterén. A színpadon egy ugyancsak télikabátban öltö­zött, alacsony ember beszélt: Krzsizsanovszkij mérnök, Lenin régi munkatársa. A párt és a kormány villanyosítási tervét, a GOELRO-t ismertette. A valóság túltesz a leg­merészebb képzeleten Szavai szinte fantasztikusnak tűntek. Arról volt szó, hogy az elkövetkezendő 10—15 év alatt harminc új villanyerőművet keil építeni Oroszországban (ahol ebben az időben nem volt éle­lem, jóformán nem jártak a vasutak és ahol az ipar ter­melése a háború előtti — amúgy is rendkívül alacsony — szín­vonalnak alig egyötödére esett vissza.) Az új erőművek telje­sítőképessége — így szólt a le­nini terv — meg kell, hogy haladja a másfélmillió kilo­wattot. A kommunizmust csak igen fejlett iparral és mezőgazda­sággal lehet felépíteni, ehhez pedig rengeteg villamos árarú- ra lesz szükség — ez volt a párt álláspontja. A kommunizmus = szovjet­hatalom + az egész ország vil­lamosítása — mondotta Lenin. A polgári szakértők kinevet­ték a GOELRO-t. A párt álcá­zott ellenségei ravasz oldalvá­gásokkal igyekeztek megtámad­ni. A VIII. szovjet kongresszus a szovjet nép képviselői azon­ban elfogadták Lenin tervét... Eltelt a GOELRO tizenöt éve. 1935-ben a Szovjetunió erő­művei csaknem háromszor anv- mint amennyit a GOELRO-ban nyi villamosenergiát termeltek, tervbe vettek. Egyetlen nap felér egy évvel A második és harmadik öt­éves terv során és a Honvédő Háború óta éltéit években a vízi- és hőerőművek újabb szá­zai épültek európai Oroszor­szágban és Szibériában, Ukraj-. nában és Kazasztanban. Jelen­leg a Szovjetunió annyi villa­mosenergiát termel egyetlen nap alatt, mint amennyit 1920- ban egy egész esztendő alatt termelt. Vagy ha nemzetközi viszonylatban nézzük, azt a több mint 160 milliárd kilo­watt-órányi villamosenergiát, amit a szovjet erőművek ad­nak, akkor azt látjuk, hogy ez körülbelül megfelel Anglia, Franciaország és Nyugat-Né- metország termelésének együtt­véve. Az elmúlt években készült el és kezdte meg működését a cimljanszki, a verhnye-szvirszki, a mingecsaurszki és még szá­mos vízierőrnű a Szovjetunió különböző köztársaságaiban. — Most a GOELRO elfogadásá­nak 25. évfordulóján ad először áramot a Volgán épülő kujbi- sevi vízierőmű, amely végleges befejezése után évente 11 mil­liárd kilowatt-óra árammal lát­ja majd el a Volga vidék és ff Moszkva iparát. Hamarosan el­készül a másik két volgai vizi- erőműóriás: a sztálingrádi és a gorki.ji is. Másfélévvel ezelőtt kezdte meg működését Moszkva köze­lében a világ első atomerővel A FEJLŐDÉS SZÁMAI 355S? 593 millió Ionná 1960 rasWSTEflMElÉS «5 ti «'5 !'*; raü millió tonnában OLAJTERMELÉS Fenti grafikonjaink bemutatják a szén, a vas, az acél és az olaj termelésének hatalmas arányú növekedését a Szovjet­unióban. A kiinduló pont a cári Oroszország 1913 évi termelé­se. 1935-ben fejeződött be a zseniális lenini terv, a GOELRO teljesítése. Sztálin elvtárs 1946-ban mondott választási beszé­dében határozta meg azokat a termelési nehézségeket, ame­lyek elérése „feltétele annak hogy elmondhassuk, hogy hazánk minden meglepetés ellen biztosítva van.“ Az 1960. évi számok pedig arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió 1960-ban nem­csak eléri, hanem túl is szárnyalja ezeket a feladatokat. működő villanytelepe, amely a mezőgazdaságot látja el ener­giával. Teljesítőképessége — ötezer kilowatt — aránylag nem sok. De a szovjet tudósok már dolgoznak az ötven és százezer kilowattos atomvil- lanytelep tervezésén is, ame­lyek hamarosan elkészülnek. Hogyan használja fel a szov­jet népgazdaság ezt az óriási mennyiségű viilamosenergiát? Majdnem háromnegyed részét az ipar kapja. De igen sok iut belőle a mezőgazdaságnak is. Hogy csak egyetlen példát em­lítsünk: a szovhozok 90 száza­lékát már villamosították. S az elmúlt években elkészült és most épülő erőművek óriási haszna nemcsak' a villamos energia termelésében rejlik. — Ezek úgynevezett komplex építkezések, ami azt jelenti, hogy a vízszint emelésével je­lentősen javítják a folyók ha­józhatóságát (például a Vol­gáét és a Dnyeperét) s ezenkí­vül hatalmas szárazföld terü­leteket tesznek öntözhetővé. (Pl. a közép-ázsiai pusztasá­gokban.) Mit hoz a jövő Ezt a kérdést vetik fel az Izvesztiában megjelent cikkük­ben Winter akadémikus és Mar­tin mérnök. Csupán az elkövetkezendő másfél évtized alatt 25—30.000 kilométernyi vasútvonalat akar­nak villamosítani a Szov­jetunióban. Minthogy azonban egyedül erre a célra évente mintegy harminc milliard kilo­watt-óra áramra lesz szükség, elengedhetetlen, hogy az eddi­gieknél sokkalta nagyobb vízi- erőművek épüljenek — 4—5 millió kilowatt teljesítőképes­séggel. Az Ob, a Jeniszej, az Angara és a többi sokezer ki­lométer hosszú bővízi szibériai folyó megadja a lehetőségeket. Es könnyen lehet, hogy éppen ezzel együtt kerül sor a másik gigantikus terv (amit nálunk Davidoy-terv néven ismernek), megvalósítására, arra, hogy megfordítsák ezeket a folyamo­kat, amelyek temérdek viziiket így nem az Északi Jeges-ten­gerbe, hanem a Szárazságtól szenvedő ázsiai pusztákra zú-' árthatják. Egyedül Szibéria víztartalé­kainak felhasználása lehetővé teszi — írja Winter és Martin, •— hogy az I970-es években az ott épülő vízierőművek maid évente mintegy- 750—1.000 mil­liárd kilowatt óra villamosener­giát termeljenek, (összehason­lításképpen megemlítjük, hogy jelenleg az egész kapitalista világ kb. 1.200 milliárd kilo­watt óra áramot termel évente). S a XX. század végére — a tervek szerint — a Szovjetunió még ennek a hihetetlennek tű­nő mennyiségnek is mintegy tizenötszörösét fogja termelni. Hihetetlennek tűnik? Egyesek száméra talán igen. Pedig _ csak hatalmas, nehéz, de reális, megvalósítható fel­adatról van szó. Nehezebb volt annak idején végrehajtani a GOELRO-t, mint ma megsok­szorozni az évi 160 milliárd kilowattot. Moszkvai séták A Kremlben. Aki először jár Moszkvá­ban, az elfelejt fagyot, hi­deget. így voltunk mi is. Fűtött bennünket a lelkese­dés és hevítettek az élmé­nyek. 30 fok volt a hideg, ami­kor a Kremlben jártunk. De nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy hányszor olvas­suk és halljuk napjában ezt a szót: Krem'. Mi mindent jelent ez száz, és százmillió ember számára. Milyen sze­retettel hordják szívükben ezt a szót a holnapban bí­zó egyszerű emberek, és mi­lyen feneketlen gyűlölettel forgatják szájukban azok, akik remegnek a holnaptól Mielőtt bemegyünk o Kreml kapuján, megállunk és megcsodáljuk a tornyok vörös rubincsillagjait. Benn elhaladunk az idestova 500 esztendős BlagOvescsenszkij székesegyház előtt, majd megállunk egy épület kapu­jánál. A kapun fekete arany- betűs tábla, ezzel a felírás­sal: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa. Ha pontosan fordítanánk magyarra a Kremt múzeumá­nak orosz elnevezését, ak­kor így hangzanék: Fegy­vertár. Am itt nem fegyve­rek, helyesebben nemcsak fegyverek vannak. Az orosz történelem ereklyéinek pá­ratlanul értékes múzeuma ez. I. Péter alapitatta 1720- ban. Csak Ízelítőt adhatok a látottakból, hisz kötele­ket lehetne írni róluk. Lát­tuk Rettegett Hiún tiszta elefántcsontból faragott, im­már 300 esztendős trónját. Láttuk a még gyermek Pé­ter és testvére, Iván közös kettős ezüst trónját. Láttuk a cári koronákat, a cári csa­ládi hintákat és a fejedelmi asszonyok ezüsttel és drága­kövekkel kirakott díszruháit. Láttuk az óriás /. Péter magakészítette hatalmas csiz­máit. Mérhetetlen kincs, történelmi ereklye van itt. Moszkva világváros. Felhőkarcolók, viliózó ne­onfények. Az utcán tenger­nyi nép. Hatalmas áruhá­zak, óriási „közértek" — gasztronómok. A főútvona­lak 30 méternél is szélesebb úttestjein 8—10 gépkocsisor egymás mellett. Rengeteg mozi, köztük panoramatikus filmet jáiszó és sok szín­ház. Húsz—harminc méternyi mélységben száguld a föld­alatti. ,4 mozgólépcső olyan mélyre visz, hogy a tetejé­ről nem is látni az alját. A Metro egész Moszkvát körülfutó napú guürűje és a gyűrű kerületétől a közép­pont felé vívó vonalak kitü­nően megoldják a nyolcmil­liós város közlekedését. Az autóbuszokon, trolibuszokon, villamosokon sehol sem lát­ni zsúfoltságot. Moszkva valamikor majd­nem csupa faházból állott. 1713-tól 1918-ig nem volt főváros I. Péter megtiltotta, hogy az általa alapított új fővároson. Pétervnron, a ma: Leningrádon kívül másutt. kőházakat építsenek. Ma elvétve akad Moszkvában faház, de ezeknek is meg vannak számlálva napjaik. Az a szó, hogy külváros, itt elvesztette szótári jelentését. A rc-i' város perifériáit át­lépte és túlhaladta az épít­kezés, artft tegnap külváros volt, az ma esetleg a város központja. A Lenin-hegyen, ahol most a Lomonoszov-eguetem rop­pant új épületei emelkednek, nem is olyan régen még semmi se ■ volt. Sem kül­város. sem más. Puszta föld volt itt. Ma nemcsak az ént/etem áll itt, hanem egy negyedmilHús úi lakókerü­let is. Oly gtiorsan épült, hogy" még elnevezni sem volt idő, egyszerűen délnyu­gati heriitetnek hívják. D. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents