Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-11 / 6. szám

ft 1956. február 11. ——^—MB I Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kitüntette K. J, Vorosiiovot 75. születésnapja alkalmából A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az alábbi törvényerejű rendeletet adta ki: „A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, megemlé­kezve K. J. Vorosilov elvtársnak a szovjet állam védelmében szerzett kimagasló érdemeiről, Kliment Jefremovics Vorosilov elvtársnak, „A Szovjetunió Hős?“ címet és egyúttal a „Lenin- rendet“ és az „Arany Csillag-érmet" adományozza. A rendeletet M. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese és N. Pegov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának titkára írta alá. EISENHOWER ES BULGANYIN ÜZENETVÄLTÄSA foglalja el 3 főhelyet a világsajtóban. A nyugati lapok többsé­ge egyenlőre ugyan még nem kommentálta Bulganyin második üzenetét, de feltűnő formában közli a róla szóló jelentéseket. A New-Yorki lapok általában vezető helyen számolnak be az eseményről. A New York Times vastagbetüs címmé! az első oldalon közit az üzenetről szőlő közleményt, aminek a követ­kező cáriét adja „Bulganyin újbő! javaslatot tett az elnöknek egy húszéves szerződés megkötésére. Javaslatát kibővítette A New York Herald Tribune ugyancsak az első oldalon szem­betűnő helyen közli 'az üzenetről szóló jelentést. Ezek a lapok teljes terjedelmében közük Bulganyin üzenetét. A Daily News és Daily Mirror tartalmi ismertetést közöl. l EISENHOWER—EDEN — TÁRGYALÁS állt a nemzetközi sajtó érdeklődésének előterében Feltűnést keltő az AP amerikai hírügynökség londoni jelentése, amely angol diplomáciai körökre hivatkozva olyan megállásod ásr ói ad hírt, amelyről egy szó sem szerepel a washingtoni közös közleményben. A jelentés szerint Eisenhower és Eden meg­egyeztek abban: nyomást gyakorolnak a bonni kormányra, hogy újabb pénzösszegeket (több millió dolláros többletkiadást) fordítson a „szövetséges“ csapatok nyugatnémetországi fenn­tartására (Ezzel kapcsolatban a Paris-Presse — t’Intrasin- geant közölte: az angol és a francia kormány követelte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a párizsi egyez­ményekben előirányzott 12 hónapi határidő eltelte után to­vábbra is járuljon hozzá a Nyugat-Németországban állomásozó angol és francia csapatok fenntartási költségeihez A Német Szövetségi Köztársaság kormánya elutasítja ezt a követelést és ragaszkodik a párizsi egyezmények rendelkezéseihez.) Széleskörű elégedetlenséget keltett, hogy az amerikai kor­mány most nem volt hajlandó az embargo, a kereskedelmi tilalmak politikájának enyhítésére. Mint a tokiói rádió közölte a japán sajtó komoly csalódást fejezett ki amiatt, hogy a washingtoni deklarációban „nem fordítottak kellő figyelmet a Kínai Népköztársasággal való kereskedelem korlátozásának enyhítésére.“ A Japán News című lap hangsúlyozza, hogy. a deklaráció „rendkívül bizonytalan és kiábrándító „és ezt a kí­nai kereskedelem vonatkozásában. azzal magyarázza, hogy „mély és kínos nézeteltérések" vannak az Egyesült Államok és Anglia között. A? Aszahi című befolyásos japán lap saj­nálkozását fejezi ki amiatt, hogy a washingtoni tárgyalásokon semmiféle pozitív döntést nem hoztak a nemzetközi problé­mákat, a többi között az atomfegyver kipróbálásának eltiltását illetően. A múlt hét elején mutatkozott b* az új francia nemzet­gyűlésen A GUY MOLLET - KORMÁNY Ami az összetételt illeti, a kormánynak számos Olyan tagja van, aki erősen exponálta magát a nyugatnémet újrafelfégy- vérzést szolgáló párizsi egyezmények, sőt a megbukott „Euró­pai Védelmi Közösség“ (EVK) mellett. Ez adott alkalmat Men- des-France egyik hívének arra szójátékra, hogy ez a kor­mány nem is igazi Mollét-kormány, hanem valóságos Monnet- korm&ny (Monnet az „Európai Egyesült Államok" akciőbizotl- ságának elnöke.) A Kommunista Párt azonban a kormányra szavazott és ezzel elsöprő többséget biztosított számára, mert figyelembe vette, hogy a reakció szive szerint inkább egy jobboldali párt vezérét ültetné a miniszterelnöki székbe. A Kommunista Párt szavazataival baloldali politika lehetőségét kívánja biztosítani a szocialista radikális kormány koalíció számára. Mint Duclos elvtárs kijelentette: „Ez a kormány ugyan távolról sem falai meg annak amit Franciaország munkásosztálya és1 népe kíván, de a népitömegek nyomása balra billentheti a mérleget és tálán hamarabb mint egyesek gondolják.“ Mollet programbeszédjében számos ígéretet tett és elis­merte, hogy „a legsürgősebb és a legfájdalmasabb probléma: Algéria.“ A kormánynak AZ ALGÍRI MEGOLDÁSNAK kapcsolatos elgondolásai azóta Catroux tábornoknak a Le Mondeban és a France Soir-ban juttatta kifejezésre. A tábor­nok hangsúlyozta, hogy Algériát nem lehet francia tartomány­nak tekinteni s a beolvasztás idejét múlta. A tábornok köz- igazgatási autonómiát Ígért, amely azonban nem jelentene po­litikai autonómiát és szövetségi státust helyezett kilátásba a Francia Köztársaság keretében mondván: „ha a jövőben a Francia Köztársaság, amely most egy és oszthatatlan, szövet­ségi köztársasággá alakulna, Algeria megtalálná a helyét.“ Cat­roux hangsúlyozta: a kormány nem akarja, hogy Algeria nem­zeti állammá váljék. Kijelentette, hogy a tárgyalásokból a fel­kelőket ki kell zárni és hozzátette: „gerilla háborúra gerilla háborúval kell felelni.“ Jelenleg Észak-Afrikában változatlanul forró a helyzet. A múlt pénteken Oránban, ahol a dokkmunkások sztrájkba lép­tek tubb tüntetés zajlott le. A kimenő tilalmat megszigorítot­ták, a muzulmán negyedet bekerítette a karhatalom. Algériá­ban a Nemencsa-hegységben folytatódnak az „átfésülő“ had­műveletek és két algériait megöltek. Az új nemzetgyűlés ülésén egyébként felháborító fasiszta provokációra került sor a poujadisták részéről, A vita napi­rendjén alkotmánye'lenesen megszerzett poujadista mapdáturri kérdése szerepeit. Többek között Harnier kommunista képviselő 'is felszólalt a mandátum érvénytelenítése mellett és megbé­lyegezte' a mozgalom fasiszta jellegét. Szombaton délben befejeződtek a DÍVSZ vég­rehajtó bizottságának tanácskozásai. A napi­renden öl kérdés szerepelt. A végrehajtó bi­zottság alapos sokoldalú vita után valamennyi kérdésben határozatot hozott. A végrehajtó bizottság legfontosabb felada­tának a munka szélesítését jelölte meg, nem­zeti és nemzetközi vonalon egyaránt. Erre részben a nemzetközi helyzet, részben a DÍVSZ rendkívül széles sokoldalú programja minden eddiginél nagyobb lehetőséget ad. 1956-ban szervezi meg a DÍVSZ a „Barátság nyarát”, amelyen központi, valamint az egyes tagszer­vezetek által rendezett több mint száz külön­böző akció, táborok, szemináriumok, sportver­senyek, kulturális versenyek, küldöttségcserék szerepelnek. A munka szélesítésére legnagyobb lehetősé­get természetesen a moszkvai VIT nyújtja, amelynek előkészületei máris nagy lendülettel indulhatnak meg a végrehajtó bizottság hatá­rozatai alapján. A végrehajtó bizottság határo­zatot hozott, hogy a DÍVSZ külön levélben for­duljon valamennyi ifjúsági szervezethez és ja­vasolja, vegwgnek részt a VIT előkészítő mun­kájában. Kü’ön határozat foglalkozik a lányok közötti munka fejlesztésével. Ez is egyike azoknak a területeknek, ahol a DÍVSZ sokat tehet a világ ifjúságának egységéért, hiszen számos nemzeti és nemzetközi lányszervezettel veheti fel a kapcsolatot, amelyek eddig nem dolgoztak együtt a DiVSZ-szel. Az első nagy lépés e téren az idén júliusban, Párizsban megrende­zésre kerülő európai lánytalálkozó előkészítése jelenti. A végrehajtó bizottság három új tagot vett tel a DÍVSZ-,be, köztük két francia szerveze­tet, (az egyiknek a taglétszáma több mint egy­millió), és egy szudáni kulturális ifjúsági szer­vezetet. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy idén augusztusban, Szófiában rendezi meg a DÍVSZ soron következő tanácsülését. Napirendjén öt kérdés szerepel; különösen fontos az első ket­tő. Az első az ifjúság tevékenysége jogaiért, a barátságért és a békéért, a DÍVSZ feladatai a jövőben és a IV. Világiíjúsági kongresszus összehívása. A második napirend a VIT előké­születeivel foglalkozik. A Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a DÍVSZ tagszervezete eredményesen segítette a végrehajtó bizottság munkáját. Az üléseken kívül február ‘2-án este kultúrprogrammal egy­bekötött gyűlést szervezett, 5-án este közös vacsora volt a különböző nem DlVSZ-tag ifjú­sági szervezetek vezetőivel. Paasikivi elnök- szombaton délután fogadta a DÍVSZ végrehajtó bizottságának küldöttségét. A végrehajtó bi­zottság tagjainak bemutatják a varsói VÍT-röl készült filmet is. Az ülést a DÍVSZ titkársága nagyon alaposan készítette elő és ennek eredményeképpen a végrehajtó bizottság több kérdésben nagyjelen­tőségű határozatot fogadott él. E határozatok megadjak a világos útmutatást a DÍVSZ és a tagszervezetei további munkájához. Minden küldöttség számára rendkívül tanul­ságos volt az ülés. Az egyes küldöttségek hoz­zászólásai, tapasztalataik elemzése sok segít­séget jelent ifjúsági szövetségünk munkájához. Ugyanakkor a különböző küldöttségekkel tör­tént közvetlen beszélgetések, tapasztalatcserék tovább fejlesztik a CSISZ nemzetközi munkáját is. Nagyon tanulságos volt például Seliapin elv* társnak, a Komszomol Központi Bizottsága első titkárának hozzászólása, amelyben elmondta, hogyan készül a szovjet ifjúság a moszkvai VIT megrendezésére. A francia lányszövetség hozzászólása is érdekes, új tapasztalatokat, munkamódszerbeli kérdéseket vetett tel. Ifjú­sági szövetségünk előtt most az a nagy feladat áll, hogy méltóképpen kivegye részét a DÍVSZ végrehajtó bizottság határozatainak megvalósí­tásaiból. Ki a bűnös ? A német sajtóban feltűnő ■ gyakran olvasunk gyermek­! gyilkosakról Most Éva Ma­\ ria Lamprecht, 17 éves bér­1 lini fiatal lány fényképét • hozzák a lapok, aki kirabolt' ■ és meggyilkolt egy 77 éves ! öregasszonyt. Arra a kérdésre, hogy mi­ll ért követte el a gyükossá­• got-, őszintén bevallotta, | hogy előző este Nyugat-Ben : linben megnézte a „Mister • Killer gyilkol" című filmet • , és annak hatása alatt kö­! vette el tettét. Érdekes, hogy Éva Maria : a filmet Berlinben egy olyan ; moziban látta amely a szek­\ tor halárán épült és szigo­i rúan csakis gangszterfilme­\ két mutatott be, igen olcsó I heluárak mellett. A Nyugat­l Berlin-i szülők tiltakoztak \ az ilyen „speciális" mozi • ellen, de a hatóságok azt az : utasítást kapták, hogy az ; ilyen tiltakozásokat nem kell \ figyelembe venni. A Nyugat-Berlin-i NATO • politikusok . nem . használhat­S jált' fel a maguk alantas \ céljaikra az olyan fiatalo­• kát. akik magasztos eszmék­j ért lelkesednek, jó könyve­; kei olvasnak és értékes fil­l mehet néznek meg. A NATO í zsoldosokat csak olyan fia­; tatokból toborozhatják össze, ■ akik belsőleg romlottak, dur­\ vák, elvadultak, érzéstele­j nek és minden bűncselek­• meny elkövetésére alkalma­! sak. qaaooGDaQDOGDDDODnnDanDüCEnüGDűODOooQaaDDaaooaDDDODaDnDOnoDCDDDonGaaDaonaDDaDDDaDDDr 1=1 Cl ü o g PETRÖCI BÄLINT □ § FORKÓ AZ OLAJ, AMIKOR FELTÖR Tudor Plorearól •akarok megemlékezni. Amikor Ploiestin keresztül suhant az autónk, még nem tudtam, hogy épp vele hoz össze a sors. Figyeltem a kőolajipari dolgozók váro­sát. Két oldalt hatalmas koronája vén fákkal szegé­lyezett széles sugárúton me­gyünk. A fák között padok. Anyák, idősebb emberek ül­dögélnek az árnyékban és a játszadozó kicsiny gyer­mekeket nézegetik. Mögöt­tük nagykiterjedésű park. A selymes zöld pázsiton vi­rágágyak pirulnak, sárgul­nák és köztük több néhány- méieres, díszített, faragott agyag és kroázák ékesked­nek. Szépek és gyönyör- ködietök ezek. Az út végén a kőolajipari-műszaki isko­lát látjuk. Oi épület. És milyen sok új van itt eb­ben a régi városban. Szíí- zával épültek az új laká- ,sok, épültek a napközi ott­honok, iskolák, bölcsődék. Most nyárra elkészül a két­ezer férőhelyes szabadién színház, a negyvenezer né­zőt befogadó sportstadion . . Nem árt, ka megemlítem, hogy az első ötéves tervük ideje alatt 1150 lakást. 25 000 személyt befogadó kényel­mes otthonokat, 60 klubot, 60 orvosi rendelőt, 14 üdü­lőházat építettek csak a kő­olajipari dolgozók számára. Ahogy a város szívén, a nagy, emeletes házak között haladunk el. három parkot is számlálhattam. Hogy sze­retik a román dolgozók, nemcsak itt .hanem szerre az egész országban, a parko­kat, a csend és a pihenés szigetiéit... Ez is és mint minden városban, itt is oly jellegzetesen hatnak a vá­rosvégi egymás hegyére-há- tára kapaszkodó házikók, melyek — talán nem is te­lik sok időbe — az emberek emlékezetében csak. mint a burzsoá-föld esúri nyomor I­sziilő kormányzatnak ■gyá­szos emlékeként marad meg. Kiérve -a városból, nagy zöldes kupolájú olajtároló­kat látunk. .És hot vannak a kutak? Erre vagyunk kí­váncsiak, mint minden em­ber, aki csak Romániába jön. Letérünk a főútvonalról az ideiglenes gidres-gödrös. poros útra. Üi beton-uta' építenek a régi helyébe. -­Majd kanyargunk egyet. A Déli-Kárpátokból lefolyó Pra- hova fölötti hídon megyünk keresztül és jobbfelől szem­betűnő domboldalon feltűn­nek az első, ágaskodó olaj­kutak. A botdesti kóolajtelepre érünk. A falu nem nagy, de fejlődéséről tanúskodnak az új családi házak, az épü­lő köyesutak'. És a kutak' Az évröl-évre több olajat adó kutak. De sok van be­lőlük. Egész• erdőre való. A tűzd napsugárban vidáman zakatolnak a szivattyúk, - Vannak kutak, ahol síri, né­ma csönd fogad és belőlük mégis csakúgy bugyog az Florea csak kuncog erre. — Ha kedve van az elv­társnak 45 kilométert utaz­ni, — mutat a Kárpátok felé. — csak menjen nyu­godtan. Szívesen fogják fo­gadni. Én csak két heten­ként járok haza . . . — S itt nem lakhatnának, hiszen annyi új ház épült itt is? — Tudja,- ott a faluban saját házam van. Négy szo­bában lakunk a sógorom­mal. Még két hektárnyi föl­dem is van. A feleségem dolgozik rajta . . . — És bírja az asszony? —- Nem szántó az — mo­solyog Florea. — Hegyes olaj. Ha megnyitják a sze­lepeket, csak akkor pattan meg a megsűrűsödött csönd burka és élénk sistergést hallani. önműködő kutak ezek. A föld mélyén lévő gáz magától felnyomja az olajat. Egy ilyen kútnál, az első szondánál ismerkedtem meg Tudor Floreával. Mester. Brigádvezető. Sok a gond­ja: olajfestés, karbantartás, hatvankét ember munkájá­nak irányítása. Negyvenegy esztendős ■ és huszonkét éve dolgozik a szakmában. Nem mondható magas embernek, de vállas, egyenes tartású. nyakas, mint a legtöbb em­ber ezen a környéken. Kö­vérkés, lett arca széles és napbarnított. Fején siltes sapka. Kabátja olajos. Nem is csoda. Nyugodtan, tömö­ren beszél és közben kezét hátul tartja. Amikor a csa­ládja felöl érdeklődök, fel­csillan zöldes szeme. El is dicsekszik: nős, három fiú­gyermek apja. Meglátogathatnám őket? Gondoltam, itt laknak a faluban. vidéken lakunk kérem. Gyü­mölcsösünk és kaszálónk van. És még egy tehenünk Nem tudnám mindezt ott­hagyni... Én már ilyen ember vagyok . . . Öreg évei­met ott szeretném tölteni... Érti is az ember és cso­dálkozik is ezen. A fiai bi­zonyára nem lesznek ilye­nek. Bólogat is erre. — 'Más már a fiatalok élete, — mondja. — Mi nem inaskodtunk. Segédmunkás­ként tanultuk a szakmát. Őket meg iskolákban képe­zik ... Bizony nagyot for­dult a világ.-.. — Párttag? — kérdem most. Furcsán néz rám, mintha csak mondaná: hát ezt is lehet kérdezni? — Már negyvenötben az voltam! — feleli nyomaté­kosan. S ennek a hangsúly­nak komoly háttere van. — Magyarázatra szorul. Nehéz. kritikus időben leli Tudor Florea a párt tagia. Abban az időben so­kan meghunyászkodtak, fs a zűrzavarban. — meri az Volt“ itt a köolajtelenen. — sokan nem tudtak kiigazodni. — ' Tudták az urak, hogy miért tették azt. A harmin­cas étiekben olajtermelésünk több mint kilencven száza­lékát az idegen tőke aknázta ki. Erre fájt most is a foguk! Egy francia olajmágnás ki is jelentette „egy csepp pet­róleum annyit ér, mint egy csepp vér". A mi vérünk kellett nekik, az ország gaz­dagsága. Amikor felszabadul­tunk. megérezték, hogy ez a „vér" már nem fogja őket táplálni. Szabotáltak, ahogy csak tudlak. Mondja, hát nézhettük őket ölhetett, kéz­zel?! Az ö idejükben pulisz­kán. hagymán, zöldségen él­tünk. Húst heteken át nem láttunk. « Ócskai dülledezö bérkaszárnyákban laktunk. Egy helyiségben nyolcvan ember is aludt. Többen a puszta földön. .. Mondja, hát hagyhattuk, hogy újra ilyen legyen az életünk?! Nem lejlünk volna a sza­badságra méltók, ha hagy­tuk volna továbbra i.s ga­rázdálkodni őket. Kormá­nyunk szovjet mérnököket. szakembereket hívott s ők segítenek a mah napig is bennünket. Felülvizsgálták a szondákat. Volt olaj, ten­gernyi sok! Akik bedőltek a rémhírterjesziöknek, látták, hol az igazság. Özembe- helyeztük . a betömött kuta­kat, újakat is fúrtunk .-.. ,S azóta úgy _ ömlik a nafta, kérem, hogy öröm azt Nézni Annyi ömlik, hogy 1955-ben hazánkban nuír két millió tonnával több nyersolajat, termeltünk a burzsoá rend­szer alatt elért legnagyobb évi termelésnél.. . Tudor. Florea fellélegzik. Sokat mondott egyszerre. Egész történelmet. Nem szo­kott ennyi beszédhez. Per­cekig némán állunk a ma­gas' vasállvényzatú olajkút tövében és eltűnődünk mind a kelten. Szemléljük az ágas­kodó kutakat. És egyszerre. mintha csak Tudor Florea pontot szeretne tenni a mon­dat végére, még ezt mond­ja: — Forró az olaj, amikor feltör a mélyből. Olyan, mint a szívünk vére... Az országot élteti! Tudor Florea talán a .mai napig sem tudja, hogy en­nél szebben nem is fejez­hette volna ki a nép hatal­mának győzelmét. □ H ^□□□□□□□□□□□□□□□□aaDoaaaaGanaaDnoDaaGDanaaDaoaűLünDnaaaaDaaanaoaaaonaaaDacr]DüaaDC}ooö= I Helsinkiben a DÍVSZ végrehajtó bizottsága befejezte munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents