Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-11 / 6. szám
1056. február 11. 7 Az űrhajózás előhírnöke a műhold Napjainkban két érdekes dolog foglalkoztatja különösen az emberek fantáziáját és két dologról olvasnak, vagy beszélnek szívesen., ami a mai fejlett technikai dolgokat érinti. Éz a két dolog pedig az atomkutatás terén elért sikerek és eshetőségek a mindennapi élet felhasználásában, a másik pedig az űrhajózás lehetősége és megvalósítása. Ez utóbbi már igen régtől foglalkoztatja az emberiséget, de mind a mai napig csak egyes írók fantáziájában valósult meg. A fantázia azonban lassan valósággá válik s a ma tudósa előtt már egy pillanatig sem kétséges az, — Sajnálom, hogy nem úgy 50—60 évvel később születtem, mert akkor még megélhettem volna azt a nagyszerű világtörténelmi pillanatot, amikor az első ember megveti lábát a Holdon. — Ezeket a szavakat 1935-ben két évvel halála előtt Háromlépcsős, kémiai hajtóanyaggal működő, „áramvonalas” űrhajó indulás előtt. Csak a legfelső lépcső jutna ki a világűrbe: visszatéréskor szárnyai segítségével ereszkedne le a Főidre. A képen látható a rakéta belső szerkezete is (hajtóanyag, motorok stb.). Ilyen űrhajó eddig még sehol sem készült, az emberek, autók stb. csak a méretarány érzékeltetésére szolgálnak: I. harmadik lépcső, U. második lépcső, III. első lépcső. 4. műszerek. 5. pilótafülke, 6. utasfülke, 7. hasznos súly, 8. salétromsav. 9. hldrazin, 10. adagoló szerkezet, 11. motorok, 12. irányító lap. 13. csűrőlap, 14. salétromsav, 15, hidrazin, 16, adagoló szerkezet, 17. motorok, 18. salétromsav, 19. hidrazin, 20. adagoló szerkezet, 21. 31 motor, 22. függőleges vezérsík, 25. ejtőernyős fülke. a 76 éves Kons tantyűi Eduar- dovics Ciolkovszkij, a nagy orosz kutató mondotta. S ma már a rakéta és atomtechnika kétévtizedes kápráztató fejlődése után világhírű tudósok egész sora századunk Ienyügö- zőbb lehetőségei között tartja nyílván a bolygóközi közlekedés megvalósítását. A megoldás azonban nem egyszerű és nagyon sok problémát kell legyőzni, míg megvalósul. Ma már megépíthető az Űrhajó, amelynek sebessége másodpercenként több mint tizenegy kilométer és leküzdve a Föld vonzóerejét kirepül a világűrbe. Csakhogy a rakéta utasaira is tekintettel kell len- , ni és itt ütköznek a nehézségek egész sorába. Ilyen nehézségekből csak néhányat felső- j rolva is láthatjuk, hogy a prob- j léma nem is egyszerű. Mivel1 levegőréteg nincs, a höingado- zás rohamosan csökken, vagy nő. Megtörténhetik az az eset. hogy a rakéta azon oldalán, amelyet a Nap sugarai érik, több száz fok Celsiusra is fel- melegszik, mig árnyékos oldala eléri a csaknem az abszolút nulla hőmérsékletét, vagyis a mínusz 273 fokot. Az utasok, kényelméről is cselekvőképességéről is gondoskodni kell. Hiszen, amikor a rakéta kikerül a Föld vonzási koréból, vagy maga is keringő bolygóvá alakul át, a súly megszűnik súly lenni és épp így a fenn és lenn fogalma is elveszti érteimé* Sokfajta rakétát szerkesztettek már, amelyek feladata az volt, hogy minél magasabb légrétegek természeti viszonyait tanulmányozhassák, Az egyes rakéták el voltak látva műszerekkel, amelyek sugárzást, hőmérsékletet, nyomást mértek és grafikusan meg is rajzoltak. Ez a mérési mód azonban még nem volt tökéletes. A rakéta lefelé zuhanása közben ezek a műszerek automatikusan leváltak és ejtőernyő segítségéve! értek földet. A hiba azonban az volt, hogy több száz kilométerre is elsodorta a légkörben dúló vihar ezeket a műszereket és sokszor hetek és hónapok múlva találták csak meg. Ü.jab- ban már olyan rakétákat lőttek fel, amelyekben rádióadó készülék iá volt és így azonnal adta a jelentést a magas légköri viszonyokról. Ez a megoldás már elég tökéletesnek látszott, csak az a baj, hogy ezek a rakéták csak rövid ideig maradnak meg abban a magasságban, mert mikor elérték holtpontjukat, visszazuhannak. A mérés csak néhány percig tartott és a beépített műszereknek csak kevés mérésre volt idejük. így vetődött fel az az elgondolás, hogy olyat kell, szerkeszteni, amely hosszabb ideig is fennmarad és műszerei pontosabban tudják jelezni és lemérni a légköri viszonyokat, A bolygóközi közlekedés kérdéseivel foglalkozó tudósok és technikusok néhány hónapja olyan tervet vettek fontolóra, amelynek megvalósítása nem ütközik nagyobb nehézségekbe. Ha valóban nyélbeütik, az égitestek közötti közlekedésre irányuló törekvések biztosabb ismeretek alapjára kerülnek. Arról van szó. hogy mintegy há- romszáz-háromszázötven kilométer magasságba egy üreges acélgömböt Jöjjenek fel, amely aztán a Holdhoz hasonlóan keringene a Föld körül. E mesterséges holdacska súlya a beépített különféle műszerekkel együtt mindössze 25 kiló lenne és háromszáz kilométer körüli magasságban mintegy két óra alatt nyargalná körül a Földet. Ügy számítják, hogy az acélholdacska két hétig járná útját a Föld körül és műszerei, ennyi idő alatt elég mérést végezhetnének a légóceán e még sok meglepetést tartogató tá1. Kozmikus sugárzás-mérő. 2. Ibolyántúli sugárzásmérö. 3. Gamma sugárzás-mérő. 4. Áttetsző lencsék. 5. Magnetomé- te. 6. Napenergia-elem. 7. Rádióadó és radarallomás. 8. Ion- számláló. 9. Motorok. ján. Például még azt sem tudjuk pontosan, hogyan hat a napsugárzás a légritka magasságokban, hiszen a mélyebb, sűrűbb levegőrétegek valósággal elfüggönyözik és erejét nagy mértékben tompítják. Vagy jtalán az űrhajó és utasai számára olyan közömbös-e, hogy :a néhányszáz méter vastag 'földrétegen is áthatoló kozmikus sugarak milyen erővel és következményekkel hatnak ilyen 'magasságokban, ahol sokkal nagyobb az energiájuk? Még számos olyan kérdést hivatottak tisztázni az acélholdacska műszerei, amelyekre nagyon is tekintettel kell lenni az utasszállító űrhajók tervezésénél. Rakétákat már négyszáz kilométert meghaladó magasságban is kilőttek és ezek a néhány perces mérési adatok is fontos ismeretekkel gazdagították a tudományt. De mennyivel értékesebb összefüggőbb mérésekre számíthatunk az ugyancsak műszerekkel megrakott acélholdacska kéthetes útja alatt. Itt felvetődik a kérdés: miért nem esik vissza az acélholdacska is mindjárt, hanem előbb úgy 150—2Ó0-S7XT körülfutja a Földet? A válasz, kilövési módjában rejlik. A mesterséges holdacska fellövését háromfokozatos rakétával tervezik, vagyis amikor a rakéta legalsó üzemanyag tartálya kiürül, önműködően leoldódik. és visszahull a Földre. Ugyanez történik a második és végül a harmadik tartállyal is, amelyek mindig abban a pillanatban lépnek üzembe, amikor az előbbi tartály kiürült, illetve lekapcsolódott, A harmadik tartály azonban kiürülése előtt mintegy 300 kilométer magasságban olyan irányú és erejű lökést ad, az orrán elhelyezett acélholdacskánck, amely már nem felfelé, hanem 90 fokkal eltérő irányban repíti, vagyis földkörüli keringésre készteti. A müholdacska másodpercenkénti keringési sebessége kezdetben körülbelül nyolc kilométer tesz. Már most hogyan ér ismét földet ez a földön készült égi tünemény? Bármilyen ritka is a levegő háromszáz kilométer magasságban, mégis ellenállást fejt ki az óriási sebességgel keringő acélgömbbel szemben. Ez a súrlódás aztán mindinkább csökkenti sebességét. így az acélhold amint egyre lassúbb, minden fordulat után közelebb kerül a Földhöz. Azzal is számolnak, hogy az acéihold a nagy súrlódás következtében izzásba juthat, sőt bizonyos mértékben meg is olvadhat. Elégése azonban megfelelő hőszigeteléssel megakadályozható. Épp így arról is gondoskodás történik, hogy a műszerek minél zavartalanabbá végezhessék méréseiket. Arra is gondoltak a tudósok, hogy éjjel-nappal szemmel követik a kis holdacskát. Nappal egy utánaakasztott léggömb visszavert fénye mutatná útját a csillagászati távcsöveken. Éjjel egy különleges vegyszer révén önműködő villanásokkal jelezné útját. Ha pedig borult az ég, radarral, rásugárzott és visszaverődő centiméteres rádióhullámokkal állapítanák meg tartózkodási helyét. Több egyéb A folyó mellett a gyerekek vasabroncsokat találtak. Semmire se lehet őket használni. — Mindig sok gyerek forgolódik az abroncsok körül.. Valami hu- jáfélét állítottak össze és parancsszavak hangzanak el. .4 gyerekek mellett nincs pionír- vezető, v nincs is felnőtt a közelben és mégis fegyelmezetten együtt vannak és nagy iígybúz- galmat fejtenek ki. /I gyerekek hajósoknak képzelik magukat, új világrészeket fedeznek fel és gondolatban elképzelik. hogy milyen is volna, ha egy lakatlan szigetre vetődnének. Milyen gyakran halljuk a pionír vezetőtől. hogy náluk mennyire unatkoznak a gyere-, kék. Ennek a föokát abban látjuk, hogy a pionírvezetőkt mindig megefetedkeznek arról, hogy a pionír korban a gyerekek elsősorban játszani akarnak és szabadjára akarják bocsátani képzeletüket. Nagyort szeretnek ábrándozni egy közönséges fadarabban lovat; vagy vadászfegyvert látnak. —, Sajnos. pionírvezetőink nem veszik észre az ilyeneket és ezért nem tudják felkelteni az összejöveteleken a pionírok kezdeményezését. Sokszor a gyűléseken csak a munkatervet állítják össze és a keresztülvitel már rendszerint elmarad. A fiúk és leányok a felnőttekt előtt sokszor egész meggondolatlanul nyilvánítják ki kívánságukat és később a pionírvezetők azzal mentegetödznek, hogy ezt vagy azt a gyerekek kívánták így. Milyen helyes például, ha a vezető azt mondja a gyerekeknek: ide figyeljetek, most álmodozni és ábrándozni fogunk és minden titkos gondolatunkövetelményre is gondoltak a mesterséges holdacska megtervezésénél és egyik sem támaszt olyan problémákat, amelyeknek megoldása technikai akadályokba ütközik. A mesterséges holdacska révén végzendő mérések azonban nemcsak az űrhajózási kérdések megoldásához szolgálna fontos adatokkal. Számos „földöntúli” jelenség tisztázásában is hatalmas szerep vár rájuk. Vajon a kozmikus sugarak ezek az írtóztató energiájú záporok a- Napból származnak-e, vagy a világmindenség más tájairól? És hogyan hatnak _ a _légritka magasságokban, __ mennyivel nagyobb erővel, mint a Földön? Milyen összefüggések állnak fenn a Nap sugárzása és az időjárás között, valamint >a napjelenségek és a nagytávolságú rövidhullámú rádiózás között? Ezekre a gyakorlati szempontból is rendkívül nagyjelentőségű kérdésekre a mesterséges holdacska ugyancsak sok felvilágosítást Ígér.- • _ kát és tervünket megvalósít- 1juk ... A gyerekek aztán egész lehetetten és valószínűtlen javaslatokkal jöhetnek, de a képzeletük mindig szárnyra kel és pionírvezetők ügyességétől függ, \hogy a gyerekek rajongását 'helyes irányba terelje. A. W. Nagornaja htológusnö 'egy szovjet pionír táborban sokat beszélt a gyerekeknek a növényvilág csodáiról. A gyerekek jöttek azzal a javaslattal, hogy eljátszák Versilin Robimon nyomában“ című könyvét. Mindegyik elképzelte magában, hogy ö Robinzon és C gu lakatlan szigeten él. Az gyík csoport azonnal növények keresésére indult, hogy táplálékot találjanak, a másik cso- j port pedig olyan növények után ■ futatott, melyekkel kipótolhat- 'ták öltözéküket. A játék heve jszinte elragadta a gyerekeket. Amikor már összegyűjtötték a növényeket, akkor a pionírve- zelő megmagyarázta nekik, hogy milyen növényeket találtak. Természetesen a pionírvezetőnek nagy szaktudásra volt szüksége, hogy a növényeket pontosan szétszedhessék és megmagyarázza. Nagy hiba. ha a pionirösz- szejövetelek' unalmasak, ha ritkán rendeznek kirándulásokat és vándorlásokat. Milyen gyakori, hogy idősebb pionírok sem tudnak tábortüzet rakni és nehezen tájékozódnak az erdőben. A vezető mindig tanácskozzon a gyerekekkel, velük együtt lelkesedjen és ábrándozzon. Fontos, hogy a komolyabb sportolók is meg legyenek elégedve az összejövetelekkel, a tehetséges technikusok is szíves örömest látogassák a technikai köröket, az ifjú micsuri- nisták is sok újat tanuljanak. A romantika a pionír hétköznapokhoz tartozik. Mennyire örülnének a gyerekek, ha például az erdőben meséket játszanának el és megelevenítenék a mesék színes alakjait. Milyen örömrivalgás fogadná a pio- nírvezetöi, ha bejelentené, hogy napfelkeltekor halászni fognak, vagy éjjeli vándorlásra indulnak. A gyermekek szeretnek ialkotni, építeni. Mennyit tanulnának, ha elmennénk velük egy EFSZ-be, ahol megtanulnák a mezőgazdasági gépek kezelését. Hát még milyen örömet szereznénk, ha a pionírcsoport védnökséget vállalna egy óvoda felett. Az „ügyes kezek köre" például játékokat állítana össze és az apró gyerekeket a pionírok szórakoztatnák. A gyermekeknek . nagyon tetszik a Timur mozgalom, mert tökéletesen szabadjára engedi képzeletüket. A vezetők oltsák be a gyermekekbe azt, hogy mélységesen tiszteljék a pionírzászlót és a pionír köszöntést. A közösség szervezettségéhez nagyban hozzájárul, ha dobosokat és trombitásokat képezünk ki. A pionírszervezet élete csupa játékból álljon. A gyűléseket is főleg á játék hassa át. Rendkívül fontos, hogy a pionírvezetö elmélyítse a gyerekek között a barátságot és az igazságérzetet. Szőr,ük át a pionircsoportok életét romantikával. Ismertessük meg a gyermekeket a nép alkotó tevékenységével, szilárdítsuk meg munkaközösségüket, játékokkal, mesékkel és versenyekkel. Keltsük fel a gyermekekben a tudás utáni vágyat, tanítsuk mag a pionírokat az igazi bajtársi érzésre — ez a pionír hétköznapok igazi romantikája. Az elet küszöbón: Levelek a házastársi hűségről Múlt számunkban a házastársi hűségről közölt cikkünkre sok fiatal válaszolt levélben. A levelek tartalma nagyon különböző. Sokan tanácsot kérnek, de még többen csupán a véleményüket közölték szerkesztőségünkkel ebben a kérdésben. Mi rövidén igyekszünk ismertetni ezeknek a leveleknek a tartalmát. Természetesen az összes levelet nem ismertethetjük, sokra közvetlenül válaszolunk levélben. * * * H. István Losoncról kereken megírta a véleményét, hogy olyat nem ismer, hogy „élettársi hűség“. Mindenki éljen úgy, ahogy 1 tud, és ebben nincs jogunk még a házastársunkat sem megakadályozni. A hűséget hagyjuk arra, aki nem tud nélküle élni, Azért vettük előre H. István véleményét, mert azt hisszük, nagyon kevés fiatal gondolkodik így. Hiába írja H. István, hogy ö csupán ' azt .kívánja majd a házastársától, hogy otthont teremtsen neki, ez az otthon sohase lesz igazi otthona. Mi fogja összetartani őket? Es akad-e lány, aki ilyen feltételek mellett hozzámegy? Azt hisszük, olyan kérdések ezek, ^11 hogy H. Istvánnak nagyon el kell rajtuk gondolkozni, ha valóban otthont szeretne magának. Hiszen szerelem és szeretet nélkül nincs ’ hűség, nincs igazi otthon és nem lehet igazi megértés sem. * * * Kántor Olga írja Kassa mellűi, hogy az ősszel ment férjhez. Keveset van együtt férjével, mert az Ostraván dolgozik. Kérte, hogy maradjon odahaza, de nem akart. A jelenlegi »un- kahelyén (bányász! jól '.eres és ők még ebben az évben szeretnének családi házat építeni. De ha a ház meglesz, otthon marad az EFSZ-ben. Megbízhatok-e benne, amikor csak egyszer jár haza hetente, de az is előfordul, hogy nem tud minden héten jönni. De a fizetését rendesen hazaadja. Nagyon örül, hogy gyerekünk lesz, de én mégis féltem. Helyes, hogy Kántor Olga félti a férjét. Ki ne aggódna élettársáért, ha igazán szereti, Hav a férje nem iszákos, és a fizetését rendesen hazaadja, hogy a családi ház minél előbb meglegyen, akkor Kántor Olgának nem kell félteni a férjét. Az természetes, hogy mindig maga melleti szeretné látni a férjét, de féltékeny ne legyen! • * • Nagy Ilona írja Komáromból, hogy most akar férjhez menni, de még végleg nem döntött, mert udvarlóia nagyon féltékeny. „Azt szeretné, ha otthagynám jelenlegi munkahelyemet, mert ott sok fiú dolgozik. De én nem akarok megválni a munkámtól“. Kedves Nagy Ilona, ha őszintén szeretik egymást, házasodjanak össze. Az udvarlója maid megnyugszik, ha házastársak lesznek. * * * „A menyasszonyom együtt jár sportolni fiúkkal. Megbízhatok-e benne?“ — kérdi P. J. Bratislavából. Kedves P. J. menjen maga is sportolni a menyasszonyával. Magának se foc megártani a testedzés és legalább meg is nyugszik. * * • Kérjük kedves olvasóinkat, hogy Az élet küszöbén című rovatunk többi cikkében felvetett nevelési kérdésekről is írják meg véleményüket szerkesztőségünknek. Szeretnénk, ha azt is megírnák, hogy milyen kérdésekről szeretnének olvasni ebben a rovatunkban. fi