Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-11 / 6. szám
6 1956. február 11. ■ I OíÜtiSmk kazánktói GYURCSÖ ISTVÁN: ÖRÖKSÉG (részlet) Apám apjának a hegyoldalon két koszos birkája legelt. Egyet elvitt az úri hatalom, másikat dögvész ölte el. Az elhullt birkabörből apámnak már csak egy rossz bekecs maradt. Használtam még pár évig subának, de végül elnyűtt, elszakadt. Nekem így apám semmit sem hagyott, csak nyűgét sok évi bajnak. Ténferegtem, Iökdöstek itt-ott, úri törvények haraptak. Proletársors volt. Vörös Hadsereg fordított nagy kerekén. Sztálin katonái, hős Szovjetek harcoltak ki jogot, törvényt. Birkából, bekecsből, ténfergésböl, átokverte emlék maradt. — Most miénk a főid, a gyár s az ércből magunknak öntjük a vasat. Munkánk gyümölcsét nem hamiskártyás herék, meg papok költik el. Emelt fővel kiáltok a lármás vakoknak a szavam így felel: Tulajdonjogát egész hazámnak bírom és velem milliók, kikre törvénye az Alkotmánynak úgy szól hogy: Minden földi jót. Hiszem! Tudom! Kislányom bimbózó mosolyában, Fiamnak nevető szemén, asszonyom hűséges sok csókjában: ott él a béke, s élek én. Munkámba elkísér mindhármunknak bíztató, szerető hite. Vidámak, boldogok. Tépelődést nem látnak szemem sugarán, de látnak hitet* és harcos győzést két kezem munkája nyomán. Lányomnak s fiamnak jövendőjét, növő, szélesedő úton. Szemükben ott nagyog szép egy nagyobb család, a nagy hazámnak gondoskodó szeretete. közösség is formálja már — hiszem, tudom! Üdvözlet Fölöttem a Tátra alattam a lába, ülök a derekán egy dombos kő hátán és egy verset írok. Igen, innen írok, őriznek a fenyők, kökontyú hegytetők, s a partizánslrok beszélgetnek velem. KULTUR HÍREK Karol Seina, a Cseh Filharmónia karmestere február 0-án a Szlovák Filharmóniát vezényelte. A vendégszereplő karmestert a bratlslavai közönség nagy elismeréssel fogadta. A prágai Nemzeti Klubban e hó 7-én kétnapos konferencia kezdődött S. K. Neumann költészetéről. A konferencia első napján Jiri Täufer méltatta a nagy szocialista költő munkásságát. A rádiótulajdonosok száma a felszabadulás óta megkétszereződött. Hazánkban ma több mint 2,800,000 család és egyén hallgatja a Csehszlovák Rádió műsorát. A nyitrai Kerületi Színház e napokban nagy sikerrel mutatta be Carlo Goldoni „Szerelmesek" című darabját Az olasz klasszikus vígjáték, amely Otto Krivánek rendezésében került színre, Nyitrán nagy sikert aratott A színház következő újdonsága Egri Viktor „Házasság” című új színmüve. Magyarországon 406 esztendős naptárra bukkantak. Az 1551-ben megjelent „Calenda- í'ium Historicum Conscription” naptár latin, magyar és német nyelven írt jegyzeteket tartalmaz a vasmegyei eseményekről, ezenkívül a Zrínyi-, Frangepán- és Draskovics családok politikai és családi vonatkozású eseményeit is megörökíti. „Tavaszi napsütés” címmel magyarnyelvű versgyűjteményt adott ki a uzsgorodi (ungvári) Kárpátontúli Terület Könyvkiadója. Az ifjúságnak szánt gyűjtemény magyar, orosz és ukrán népköltészeti alkotásokat tartalmaz, valamint klasszikus és ma élő költők verseit. A „Vecserna Noviny“ című bolgár napilapban megjelent Móricz Zsigmond „Tragédia” cimű elbeszélése. Kultúrmunka falunkban Nagy örömmel vettem hírül, hogy falunkban a CSISZ szervezete nyáron és télen is ösz- szetart és jó! dolgozik. Nyárban számos fiatal vette ki részét a mezőgazdasagi munkálatokból, s ami igaz, a szövetkezet az őszi és a téli időkben is, mindig számíthat a fiatalok segítségére. A szetei fiatalok nemcsak a fizikai munkákban, hanem a kultúrmunkában is kiveszik a részüket. Már eddig is több színművet tanultak be s ezzel szórakoztatták a faiu dolgozóit esténként. így például karácsonyra, szilveszterre, újévre betanulták Szigligeti Edétől a Cigány című színmüvet. E há- romfelvonásos színdarab előadása jól sikerült, pedig a színi gárda nagy része új tag, akik csak először léptek fel színpadon. A cigányon kívül két kisebb egyfelvonásos jelenetet is bemutattak. S hogy mennyire tetszett a közönségnek az előadás, az nemcsak a felhangzott tapsokban, hanem a zsúfolásig megtelt kultúrtermen is látszott. E siker után elhatároztuk, hogy újabb színdarabot tanulunk be, hogy további örömöket szerezhessünk községünk dolgozóinak. HAJMER ILONA Szete A kultúra nyomán A királyhelmeci járás ifjúsága nagy izgalommal várja a járási kultúrversenyt. S hogy a kultúrversenyen jól szerepeljenek. a járás minden kultúrcso- portja igyekszik színvonalát emelni az előadott egyes kul- túrszámoknak. Ekképp cselekszenek a nagytárkányi fiatalok is, akik a kultúrversenyre az Aranykenyér című színművel készülnek. Am igaz, hogy mi nemcsak a nagytárkányiak, hanem más kultűrcsoportok munkájára is kiváncsiak vagyunk. S éppen ezért, versenyre hívtuk járásunk minden CSISZ szervezetét, hogy ki mutatkozik majd be legszebben és legjobban e versenyen. A verseny- felhívásra eddig már több kul- túrcsoport jelentkezett, közöttük az örsiek is. Jóllehet a versenyfelhívást elősegítette az is, hogy a nagytárkányiak a járás több községében előadták színmüvüket, így például Szentesen, Őrsön, Szerdahelyen, s most pedig a csemői vasútállomásra készülünk. De mi ennél még többet akarunk. Mert minden lehetőségünk meg van arra, hogy újabb színdarabokat tanulhassunk be, s hogy a versenyen majd legalább azok közül Jegyünk az elsők, akiket versenyre hívtunk ki. Meg kell még említenem, hogy az évzáró közgyűlés nagy lelkesedést váltott ki falunk ifjúságában. Hiszen eddig még csak harminchét CSISZ-tagunk volt, s ma már több mint száz van. Ez is bizonyítja azt, hogy a CSISZ vezetősége jól dolgozik. A gyűléseket mindig pontosan megtartja. S ha valamilyen határozatot hoztunk, valamiről, azt is teljesítjük. A munkában legnagyobb példaadással Luterán Sándor és Szlivka Miklós dolgoznak. A színdarab tanulásán kívül minden este összejövünk, olvasgatunk, sakkozunk, s ha kedvünk szottyan, táncolunk is. S hiszem, ha igy fogunk továbbra is dolgozni, a jövőben nem vallunk majd szégyent semmiben sem. NAGY ISTVÁN, Nagytárkány Jobban vagyunk Iskolánk CSISZ szervezete ez évben eredményesebb kultúr- munkát végzett, mint tavaly. Ezt részben CSISZ szervezetünk vezetőségének, részben pedig Bódi Mária nevelő elvtársnőnek köszönhetjük. Az ő segítségével alakult meg iskolánkban a színjátszó, a tánc, az énekcsoport és az olvasókör. Igaz, eddig kultúrcsoportunk csak különböző ünnepek alkalmával lépett fel. Ez évben többet akarunk. Elhatároztuk, hogy több népitáncot, népdalokat és rövidebb jeleneteket tanulunk be többek között a „Fösvény”, a „Politika”, „Csavarmenet és szerelem”, „Képzelt beteg“, „Váratlan látogatás” és az „Apu iskolába jár” című jeleneteket. Tervünk az, hogy még ez évben 12 községben lépünk majd fel, műsorszámainkkal. BARANYI SÁRI Mezőgazdasági iskola Zséiy Útban a kultúr brigád A múlt év májusában volt, mikor iskolánk falujáró kultúr• csoportja utolsó előadását tar• tóttá vidéken. Utolsó volt azért, mert közeledett az évvége és tanulnunk kellett. A vidéki szerepléseinkkel mindannyian elégedettek voltunk. Amit akartunk, elértük. S a pár ezer korona bevételből résztvehet- tünk mi is az /. Országos Spartakiádon. Kiváttképp jól szerepeltek az elmúlt évben tánccsoportunk tagjai, akik tizenkétszer mutatták be vidéken az „üvegesláncot". Am igaz, színjátszó csoportunk sem vallott szégyent. A színjátszók a „Nem magánügy" című három felvonásom vígjátékkal arattak nagy sikert, először is Ligetfalun a Matador-üzem kultúrtermében, majd Szencen, Püspökin és máshol. Elárulom, hogy kultúr csopor- tunk az első sikerek után nem. pihent meg babérjain. Iskolánk kultúrtermei ma is majdnem minden este hangos. Szól a harmonika, a zongora, a tánc- csoport tagjai vidáman énekelnek és táncolnak. Szóval megszerveztük újra a falujára kultárcsoportot és a félévi vizsgák után újra szórakoztatjuk majd dolgozóinkat, vidám műsorainkkal. ' Első utunk Rété volt, ahol rövid jeleneteket, táncokat és énekszámokat adtunk elő. Énekeseink közül Gödödé László és Pávai Katalin énekeltek részleteket a Csár- dáskirálynő című operettből. A közönségnek a „Kislány ^ nyíl már a .gyöngyvirág" című dal tetszett a legjobban. A népitáncokat előadó Morvái, Szabó, Györödi és élészáros tanulótársak is megnyerték a közönség tetszését. Végül meg kell említenem Medricky tanárnő elvtársnak nevét is, aki sohasem szűnt meg gondoskodni kultúr csoportunkról. Legközelebbi utunk Illésháza volt, ahol szintén nagy sikert arattunk. Bízunk abban, hogy kultúrcsoportunk a legközelebbi fellépéseken is megnyeri a közönség tetszését. NÉVELY SÁNDOR, magyar ped. iskola, Bratislava undorító kísérlet az ember intímebb érzéseinek megnyerésére. Lukás főhadnagy, „csak rajta, katonásan!" „Micsoda melle van a bestiának", gondolta Bocsássa meg nekem, nagyságos asz- szonyom, hogy nem ismert, és mégis őszinte vagyok Kegyedhez. Sok asz» szonyt láttam életemben, de egyik le tett rám olyan hatást, mint Kegyed, mert a Kegyed gondolkodásmódja megegyezik az enyémmel. Meg vagyok győződve róla, hogy a Kegyed férje ura csak rút önzésének enged, amikor Kegyedet magával hurcolja ... „Ez nem megy", mondta magában Lukás főhadnagy, kihúzta a schleppt mit“ szavakat, s helyettük ezt írta: ... amikor önös érdekeit nézve, olyan színielőadásra viszi Kegyedet, nagyságos asszonyom, amely kizárólag az ő ízlésének felel meg. Szeretem az őszinteséget, semmiképpen sem óhajtok betolakodni a Kegyed magánéletébe, és arra vágynék, hogy négyszemközt elbeszélgethessék Kegyeddel a tiszta művészetről... „Az itteni szállodákban nem lehet, kénytelen leszek elcipelni Bécsbe", gondolta még a főhadnagy, „majd elküldetem magam hivatalosan". Ezért bátorkodom, nagyságos asszonyom, találkát kérni Kegyedtől, hogy tisztességes formák között közelebbről megismerkedhessünk, amit Kegyed bizonyára nem fog megtagadni a ttok akire a legközelebbi jövőben a háború gyötrelmes tapasztalatai várnak, s aki a Kegyed szíves meghívása esetén a csaták forgatagában is a leggyönyörűbb emléket őrzi maid meg arról a lélekről, amely őt éppúgy megértette, mint ő ama lelket. A Kegyed döntése útmutatás lesz a számomra, a Kegyed válasza életem döntő pillanatát fogja jelenteni. Aláírta, kiitta a konyakot, rendelt még egy üveggel, s miközben sorra hör pint gette a po- hárkákat, szinte minden mondatnál könnyek szöktek a szemébe, ahogy átdvasta utolsó sorait. * * \ * Reggel kilenc óra volt. amikor Sveik felköltötte Lukás főhadnagyot: - Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy el tetszett aludni a szolgálatot, és én már be ketj menjek Királyhidára azzal a levéllel. En már köllögettem az óberlajtnant urat hét órakor, aztán fél nyolckor, aztán nyolckor, amikor mindenki ment már a gyakorlótérre és az óberlajtnant úr csak befordult a másik oldalára. Óberlajtnant úr... Halló, óberlajtnant úr.... Lakáé főhadnagy ugyanis valamit dörmögve megint az oldalára akart fordulni, de ez nem sikerült neki, mert Svejk irgalmatlanul rázta és a fülébe ordított: — Óberlajtnant úr, én akkor megyek azzal a levéllel Királyhidára. A főhadnagy felásított: — Levéllel?_ Aha, az én levelemmel, az diszkrét dolog, érti, a mi kettőnk titka. Abtreten.... A főhadnagy megint belecsavarta magát a takaróba, amelyből Svejk kihámozta, és tovább aludt, miközben Svejk bebandukolt Király- hidára. A Soproni utca 16. szám alatti házat nem lett volna nehéz megtalálnia, ha útközben nem találkozik egy Vodicka nevű■ öreg úr- kásszal. aki most a „stájereknél“ szolgált, a lenti láger kaszárnyájában. Vodicka évekkel azelőtt a prágai Bojistén lakott, s így a találkozásból nem is sülhetett ki semmi más, mint hogy mindketten bementek a brucki „Fekete bárány" vendéglőbe, ott egy Ruzenka nevű ismert cseh pincérnő szolgált, akinek a lágerban tartózkodó összes cseh önkéntesek adósai voltak különböző összegekkel. Az utóbbi időben Vodiíka árkász, a vén bajkeverő volt Ruzenka lovagja, s így Vodicka nyilvántartást vezetett a táborból indulni készülő összes menet századokról, és időben figyelmeztette a cseh önkénteseket, hogy eszükbe jusson beleveszni a háború forgatagába, mielőtt az adósságukat kifizették volna. — Hát te hová igyekszel tulajdonképpen? — kérdezte Vodicka. miután megitták az első pohár jó bort. — Az titok, — felelte Svejk — de téged, mint régi bajtársamat, beleavattak. Részletesen elmagyarázott neki mindent, és Vodicka kijelentette, hogy ő öreg árkász, és nem hagyhatja el Svejket, és majd együtt mennek oda átadni azt a levelet. Nagyszerűen eldiskuráltak a régi időkről, s amikor tizenkét óra után elhagyták a ,.Fekete bárányt", mindent nagyon természetesnek és könnyűnek éreztekAzonkívül az a szilárd meggyőződés fűtötte őket. hogy senkitől se félnek Á Soproni utca 16. szám felé menet Vodiíka másról se beszélt az egész úton, mint az ö roppant gyűlöletéről a magyarokkal szemben, s folyton azt mesélte, hogy hol mindenütt verekszik velük, hot és mikor voltak már eddig is ilyen verekedései, máskor pedig mi akadályozta meg a verekedésben. — Egyszer már elkaptuk egy ilyen magyar zsiványnak a torkát Pausdorfban. ahová mi árkászok borért mentünk, és én éppen kupán akarom vágni az übersvüngomníal* abban u sötéiben, mert ahogy elkezdődött, levertük a függőlámpáikat, amikor, a magyar elordítja magái: „Megállj, Tonda. én vagyok az, Purkrábek, a tizenhatos landverböl!" Majdnem tévedés történt. Ezért aztán jól megfizettük ezeknek a magyar paprikajancsiknak a Fertötónál, amikor három héttel ezelőtt odamentünk megnézni azt a pocsolyát. Van ott egy közeli faluban valami honvéd géppuskás osztag, és mi véletlenül mind bementünk egy kocsmába, ahol ezek a csárdásukat járták, mint a veszett kutyák, és látott szájjal bömbölték, hogy „Uram. uram, bíró uram", meg „Lányok lányok, lányok a faluba". Ml leültünk velük szemben: csak odatettük magunk elé az asztalra az übersvungot, és azt mondtuk: „Majd adunk mi nektek Lányokat, betyárok", és egy Mejstfík nevű pajtás, akinek akkora mancsa volt, mint a Fehérhegy, mindjárt ajánlkozott, hogy ő táncolni megy, és elszedi ott az egyik tekergőtől a párját. A lányok marha jóképűek voltak, olyan bögyösek-faro- sak. vastageombúak, nagyszemüek, és ahogy ezek a magyar zsiványok tapogatták őket, látszott, hogy teli, kemény mellük van, mint a duda, és hogya nagyon jólesik nekik és értik a módját. No, a Mejstfík beugrik a körbe, és el akarja venni a legcsinosabb lányt egy honvédtől, az elkezdett karattyolni valamit, a Mejstfík meg mindjárt behúzott neki, a honvéd elvágóaott, mi meg rögtön fogtuk az übersvungot, a kezünkre- csavartuk, hogy a szurony le ne repüljön róla, odaugrottunk közéjük, ás én elkiáltottam magamat: „Üsd, vágd, nem apad!" és aztán már ment, mint a karikacsapás. Kezdtek kiugrálni az ablakon, mi meg elkaptuk a lábunkat, és visszahúztuk őket a kocsmába. Aki nem tartozott mihozzánk. megkapta a magáét. Beleavatkozott a bírójuk is egy csendőrrel, hát azokat is megruházink Elvertük a kocsmárost is, mert káromkodni * Derékszíj. kezdett németül, hogy elrontjuk a mulatságot. Aztán még a fajúban elkaptuk azokat, akik meg akartak lógni elölünk. Például egy eugsz- fürerüket a szénába bújva • találtuk meg egy padláson a falu végén. A szeretője árulta cl, mert a eugszfűrer mással táncolt. Ez a lány belehabarodott a Mejsiríkbe, és aztán felment vele a királyhidai úton az erdő mellé.. Aztán a Mejstfík csak fent a lágernél ért utói minket, és azt mondta, hogy ő mindig azt hitte, hogy a magyar tányok tüzesebbek. Egyszóval, a magyarok nagy gazemberek, — fejezte be elbeszélését Vodicka, az öreg árkász, mire Svejk megjegyezte: — Nem minden magyar lehet árról, hogy magyar. — Hogy-hogy nem lehet, — fortyant fel Vodicka — mindegyik tehet róla. marhaság. Csak kapnának el egyszer téged is, mint engem, amikor első nap idejöttem arra tanfolyamra. Még aznap délelőtt betereltek minket. mint egy marhacsordát, az iskolába, és valami hülye pasas rajzolni meg magyarázni kezdte nekünk, hogy mi az a páncélfedezék, hogy kell lerakni az alapokat, hogy számítják ki, és akinek reggelre nem lesz lerajzolva, azt mondja, azt lecsukatja és guzsbakötteti. „Az istenfúját“, mondom magamban. „azért jelentkeztél a fronton erre a tanfolyamra, hogy meglóghass a frontról, vagy hogy esténként plajbásszal firkálgass valami füzetekbe, mint egy diák?" ügy dühbe gurultam, hogy nem volt maradásom, rá se bírtam nézni arra a hülyére, aki ott magyarázott nekünk. A legszívesebben szétvertem volna mindent, olyan mérges1 /voltam. Meg se vártam a kávét, lementem a barakkból Királyhidára és abba a nagy mérgembe semmi másra nem gondoltam, csak hogy keresek a városban valami csendes butikot, berúgok és rumlit csinálok, szájon- vágok valakit, és aztán lecsillapodva hazamegyek. Dekát ember tervez, isten végez. Ott a folyóparton a kertek között találtam is egy ilyen kocsmát, csendes volt, mint egy kápolna, az isten is rumlira teremtette. Két vendég ült odabent és magyarul beszélgettek, amitől még inkább a fejembe szállt a vér. és hamarabb és jobban be is rúgtam, mint ahogy gondoltain, úgyhogy részeg fejjel észre sem vettem, hogy van ott még egy helyiség, és miközben én felkészültem a dologra, oda bement vagy nyolc huszár, .ésj ámvet ették maiikat, amikor én azt a két első vendéget szájonvágtam. Ezek ti (Folytatjuk.)