Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-11 / 6. szám

6 1956. február 11. ■ I OíÜtiSmk kazánktói GYURCSÖ ISTVÁN: ÖRÖKSÉG (részlet) Apám apjának a hegyoldalon két koszos birkája legelt. Egyet elvitt az úri hatalom, másikat dögvész ölte el. Az elhullt birkabörből apámnak már csak egy rossz bekecs maradt. Használtam még pár évig subának, de végül elnyűtt, elszakadt. Nekem így apám semmit sem hagyott, csak nyűgét sok évi bajnak. Ténferegtem, Iökdöstek itt-ott, úri törvények haraptak. Proletársors volt. Vörös Hadsereg fordított nagy kerekén. Sztálin katonái, hős Szovjetek harcoltak ki jogot, törvényt. Birkából, bekecsből, ténfergésböl, átokverte emlék maradt. — Most miénk a főid, a gyár s az ércből magunknak öntjük a vasat. Munkánk gyümölcsét nem hamiskártyás herék, meg papok költik el. Emelt fővel kiáltok a lármás vakoknak a szavam így felel: Tulajdonjogát egész hazámnak bírom és velem milliók, kikre törvénye az Alkotmánynak úgy szól hogy: Minden földi jót. Hiszem! Tudom! Kislányom bimbózó mosolyában, Fiamnak nevető szemén, asszonyom hűséges sok csókjában: ott él a béke, s élek én. Munkámba elkísér mindhármunknak bíztató, szerető hite. Vidámak, boldogok. Tépelődést nem látnak szemem sugarán, de látnak hitet* és harcos győzést két kezem munkája nyomán. Lányomnak s fiamnak jövendőjét, növő, szélesedő úton. Szemükben ott nagyog szép egy nagyobb család, a nagy hazámnak gondoskodó szeretete. közösség is formálja már — hiszem, tudom! Üdvözlet Fölöttem a Tátra alattam a lába, ülök a derekán egy dombos kő hátán és egy verset írok. Igen, innen írok, őriznek a fenyők, kökontyú hegytetők, s a partizánslrok beszélgetnek velem. KULTUR HÍREK Karol Seina, a Cseh Filhar­mónia karmestere február 0-án a Szlovák Filharmóniát vezé­nyelte. A vendégszereplő kar­mestert a bratlslavai közönség nagy elismeréssel fogadta. A prágai Nemzeti Klubban e hó 7-én kétnapos konferencia kezdődött S. K. Neumann köl­tészetéről. A konferencia első napján Jiri Täufer méltatta a nagy szocialista költő munkás­ságát. A rádiótulajdonosok száma a felszabadulás óta megkétszere­ződött. Hazánkban ma több mint 2,800,000 család és egyén hallgatja a Csehszlovák Rádió műsorát. A nyitrai Kerületi Színház e napokban nagy sikerrel mutat­ta be Carlo Goldoni „Szerelme­sek" című darabját Az olasz klasszikus vígjáték, amely Otto Krivánek rendezésében került színre, Nyitrán nagy sikert ara­tott A színház következő új­donsága Egri Viktor „Házasság” című új színmüve. Magyarországon 406 eszten­dős naptárra bukkantak. Az 1551-ben megjelent „Calenda- í'ium Historicum Conscription” naptár latin, magyar és német nyelven írt jegyzeteket tartal­maz a vasmegyei eseményekről, ezenkívül a Zrínyi-, Frangepán- és Draskovics családok politikai és családi vonatkozású esemé­nyeit is megörökíti. „Tavaszi napsütés” címmel magyarnyelvű versgyűjteményt adott ki a uzsgorodi (ungvári) Kárpátontúli Terület Könyvkia­dója. Az ifjúságnak szánt gyűj­temény magyar, orosz és ukrán népköltészeti alkotásokat tar­talmaz, valamint klasszikus és ma élő költők verseit. A „Vecserna Noviny“ című bolgár napilapban megjelent Móricz Zsigmond „Tragédia” cimű elbeszélése. Kultúrmunka falunkban Nagy örömmel vettem hírül, hogy falunkban a CSISZ szer­vezete nyáron és télen is ösz- szetart és jó! dolgozik. Nyár­ban számos fiatal vette ki ré­szét a mezőgazdasagi munká­latokból, s ami igaz, a szövet­kezet az őszi és a téli időkben is, mindig számíthat a fiatalok segítségére. A szetei fiatalok nemcsak a fizikai munkákban, hanem a kultúrmunkában is kiveszik a részüket. Már eddig is több színművet tanultak be s ezzel szórakoztatták a faiu dolgozóit esténként. így például kará­csonyra, szilveszterre, újévre betanulták Szigligeti Edétől a Cigány című színmüvet. E há- romfelvonásos színdarab elő­adása jól sikerült, pedig a színi gárda nagy része új tag, akik csak először léptek fel színpa­don. A cigányon kívül két ki­sebb egyfelvonásos jelenetet is bemutattak. S hogy mennyire tetszett a közönségnek az elő­adás, az nemcsak a felhangzott tapsokban, hanem a zsúfolásig megtelt kultúrtermen is lát­szott. E siker után elhatároz­tuk, hogy újabb színdarabot tanulunk be, hogy további örö­möket szerezhessünk községünk dolgozóinak. HAJMER ILONA Szete A kultúra nyomán A királyhelmeci járás ifjúsá­ga nagy izgalommal várja a járási kultúrversenyt. S hogy a kultúrversenyen jól szerepelje­nek. a járás minden kultúrcso- portja igyekszik színvonalát emelni az előadott egyes kul- túrszámoknak. Ekképp cselek­szenek a nagytárkányi fiatalok is, akik a kultúrversenyre az Aranykenyér című színművel készülnek. Am igaz, hogy mi nemcsak a nagytárkányiak, ha­nem más kultűrcsoportok mun­kájára is kiváncsiak vagyunk. S éppen ezért, versenyre hív­tuk járásunk minden CSISZ szervezetét, hogy ki mutatko­zik majd be legszebben és leg­jobban e versenyen. A verseny- felhívásra eddig már több kul- túrcsoport jelentkezett, közöt­tük az örsiek is. Jóllehet a versenyfelhívást elősegítette az is, hogy a nagy­tárkányiak a járás több közsé­gében előadták színmüvüket, így például Szentesen, Őrsön, Szerdahelyen, s most pedig a csemői vasútállomásra készü­lünk. De mi ennél még többet akarunk. Mert minden lehető­ségünk meg van arra, hogy újabb színdarabokat tanulhas­sunk be, s hogy a versenyen majd legalább azok közül Je­gyünk az elsők, akiket verseny­re hívtunk ki. Meg kell még említenem, hogy az évzáró közgyűlés nagy lelkesedést váltott ki falunk if­júságában. Hiszen eddig még csak harminchét CSISZ-tagunk volt, s ma már több mint száz van. Ez is bizonyítja azt, hogy a CSISZ vezetősége jól dolgo­zik. A gyűléseket mindig pon­tosan megtartja. S ha valami­lyen határozatot hoztunk, vala­miről, azt is teljesítjük. A munkában legnagyobb példa­adással Luterán Sándor és Szlivka Miklós dolgoznak. A színdarab tanulásán kívül minden este összejövünk, ol­vasgatunk, sakkozunk, s ha kedvünk szottyan, táncolunk is. S hiszem, ha igy fogunk to­vábbra is dolgozni, a jövőben nem vallunk majd szégyent semmiben sem. NAGY ISTVÁN, Nagytárkány Jobban vagyunk Iskolánk CSISZ szervezete ez évben eredményesebb kultúr- munkát végzett, mint tavaly. Ezt részben CSISZ szervezetünk vezetőségének, részben pedig Bódi Mária nevelő elvtársnőnek köszönhetjük. Az ő segítségével alakult meg iskolánkban a szín­játszó, a tánc, az énekcsoport és az olvasókör. Igaz, eddig kultúrcsoportunk csak különbö­ző ünnepek alkalmával lépett fel. Ez évben többet akarunk. Elhatároztuk, hogy több népi­táncot, népdalokat és rövidebb jeleneteket tanulunk be többek között a „Fösvény”, a „Politi­ka”, „Csavarmenet és szere­lem”, „Képzelt beteg“, „Várat­lan látogatás” és az „Apu is­kolába jár” című jeleneteket. Tervünk az, hogy még ez év­ben 12 községben lépünk majd fel, műsorszámainkkal. BARANYI SÁRI Mezőgazdasági iskola Zséiy Útban a kultúr brigád A múlt év májusában volt, mikor iskolánk falujáró kultúr• csoportja utolsó előadását tar• tóttá vidéken. Utolsó volt azért, mert közeledett az évvége és tanulnunk kellett. A vidéki sze­repléseinkkel mindannyian elé­gedettek voltunk. Amit akar­tunk, elértük. S a pár ezer korona bevételből résztvehet- tünk mi is az /. Országos Spartakiádon. Kiváttképp jól szerepeltek az elmúlt évben tánccsoportunk tagjai, akik tizenkétszer mu­tatták be vidéken az „üveges­láncot". Am igaz, színjátszó csoportunk sem vallott szé­gyent. A színjátszók a „Nem magánügy" című három felvo­násom vígjátékkal arattak nagy sikert, először is Ligetfalun a Matador-üzem kultúrtermében, majd Szencen, Püspökin és máshol. Elárulom, hogy kultúr csopor- tunk az első sikerek után nem. pihent meg babérjain. Iskolánk kultúrtermei ma is majdnem minden este hangos. Szól a harmonika, a zongora, a tánc- csoport tagjai vidáman éne­kelnek és táncolnak. Szóval megszerveztük újra a falujára kultárcsoportot és a félévi vizs­gák után újra szórakoztatjuk majd dolgozóinkat, vidám mű­sorainkkal. ' Első utunk Rété volt, ahol rövid jeleneteket, táncokat és énekszámokat ad­tunk elő. Énekeseink közül Gö­dödé László és Pávai Katalin énekeltek részleteket a Csár- dáskirálynő című operettből. A közönségnek a „Kislány ^ nyíl már a .gyöngyvirág" című dal tetszett a legjobban. A népitáncokat előadó Mor­vái, Szabó, Györödi és élészáros tanulótársak is megnyerték a közönség tetszését. Végül meg kell említenem Medricky tanár­nő elvtársnak nevét is, aki sohasem szűnt meg gondoskod­ni kultúr csoportunkról. Legközelebbi utunk Illésháza volt, ahol szintén nagy sikert arattunk. Bízunk abban, hogy kultúrcsoportunk a legközelebbi fellépéseken is megnyeri a kö­zönség tetszését. NÉVELY SÁNDOR, magyar ped. iskola, Bratislava undorító kísérlet az ember intímebb érzéseinek megnyerésére. Lukás főhadnagy, „csak rajta, katonásan!" „Micsoda melle van a bestiának", gondolta Bocsássa meg nekem, nagyságos asz- szonyom, hogy nem ismert, és mégis őszinte vagyok Kegyedhez. Sok asz» szonyt láttam életemben, de egyik le tett rám olyan hatást, mint Kegyed, mert a Kegyed gondolkodásmódja meg­egyezik az enyémmel. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy a Kegyed férje ura csak rút önzésének enged, amikor Ke­gyedet magával hurcolja ... „Ez nem megy", mondta magában Lukás főhadnagy, kihúzta a schleppt mit“ szavakat, s helyettük ezt írta: ... amikor önös érdekeit nézve, olyan színielőadásra viszi Kegyedet, nagysá­gos asszonyom, amely kizárólag az ő ízlésének felel meg. Szeretem az őszin­teséget, semmiképpen sem óhajtok be­tolakodni a Kegyed magánéletébe, és arra vágynék, hogy négyszemközt el­beszélgethessék Kegyeddel a tiszta művészetről... „Az itteni szállodákban nem lehet, kényte­len leszek elcipelni Bécsbe", gondolta még a főhadnagy, „majd elküldetem magam hivata­losan". Ezért bátorkodom, nagyságos asszo­nyom, találkát kérni Kegyedtől, hogy tisztességes formák között közelebbről megismerkedhessünk, amit Kegyed bi­zonyára nem fog megtagadni a ttok akire a legközelebbi jövőben a háború gyötrelmes tapasztalatai várnak, s aki a Kegyed szíves meghívása esetén a csaták forgatagában is a leggyönyö­rűbb emléket őrzi maid meg arról a lélekről, amely őt éppúgy megértette, mint ő ama lelket. A Kegyed döntése útmutatás lesz a számomra, a Kegyed válasza életem döntő pillanatát fogja jelenteni. Aláírta, kiitta a konyakot, rendelt még egy üveggel, s miközben sorra hör pint gette a po- hárkákat, szinte minden mondatnál könnyek szöktek a szemébe, ahogy átdvasta utolsó sorait. * * \ * Reggel kilenc óra volt. amikor Sveik fel­költötte Lukás főhadnagyot: - Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy el tetszett aludni a szolgálatot, és én már be ketj men­jek Királyhidára azzal a levéllel. En már köllögettem az óberlajtnant urat hét órakor, aztán fél nyolckor, aztán nyolckor, amikor mindenki ment már a gyakorlótérre és az óber­lajtnant úr csak befordult a másik oldalára. Óberlajtnant úr... Halló, óberlajtnant úr.... Lakáé főhadnagy ugyanis valamit dörmögve megint az oldalára akart fordulni, de ez nem sikerült neki, mert Svejk irgalmatlanul rázta és a fülébe ordított: — Óberlajtnant úr, én akkor megyek azzal a levéllel Királyhidára. A főhadnagy felásított: — Levéllel?_ Aha, az én levelemmel, az diszkrét dolog, érti, a mi kettőnk titka. Abtreten.... A főhadnagy megint belecsavarta magát a takaróba, amelyből Svejk kihámozta, és tovább aludt, miközben Svejk bebandukolt Király- hidára. A Soproni utca 16. szám alatti házat nem lett volna nehéz megtalálnia, ha útközben nem találkozik egy Vodicka nevű■ öreg úr- kásszal. aki most a „stájereknél“ szolgált, a lenti láger kaszárnyájában. Vodicka évekkel azelőtt a prágai Bojistén lakott, s így a ta­lálkozásból nem is sülhetett ki semmi más, mint hogy mindketten bementek a brucki „Fekete bárány" vendéglőbe, ott egy Ruzenka nevű ismert cseh pincérnő szolgált, akinek a lágerban tartózkodó összes cseh önkéntesek adósai voltak különböző összegekkel. Az utóbbi időben Vodiíka árkász, a vén baj­keverő volt Ruzenka lovagja, s így Vodicka nyilvántartást vezetett a táborból indulni ké­szülő összes menet századokról, és időben fi­gyelmeztette a cseh önkénteseket, hogy eszük­be jusson beleveszni a háború forgatagába, mielőtt az adósságukat kifizették volna. — Hát te hová igyekszel tulajdonképpen? — kérdezte Vodicka. miután megitták az első pohár jó bort. — Az titok, — felelte Svejk — de téged, mint régi bajtársamat, beleavattak. Részletesen elmagyarázott neki mindent, és Vodicka kijelentette, hogy ő öreg árkász, és nem hagyhatja el Svejket, és majd együtt mennek oda átadni azt a levelet. Nagyszerűen eldiskuráltak a régi időkről, s amikor tizenkét óra után elhagyták a ,.Fekete bárányt", mindent nagyon természetesnek és könnyűnek éreztek­Azonkívül az a szilárd meggyőződés fűtötte őket. hogy senkitől se félnek Á Soproni utca 16. szám felé menet Vodiíka másról se beszélt az egész úton, mint az ö roppant gyűlöleté­ről a magyarokkal szemben, s folyton azt mesélte, hogy hol mindenütt verekszik velük, hot és mikor voltak már eddig is ilyen vere­kedései, máskor pedig mi akadályozta meg a verekedésben. — Egyszer már elkaptuk egy ilyen magyar zsiványnak a torkát Pausdorfban. ahová mi árkászok borért mentünk, és én éppen kupán akarom vágni az übersvüngomníal* abban u sötéiben, mert ahogy elkezdődött, levertük a függőlámpáikat, amikor, a magyar elordítja magái: „Megállj, Tonda. én vagyok az, Purkrábek, a tizenhatos landverböl!" Majdnem tévedés történt. Ezért aztán jól megfizettük ezeknek a magyar paprikajancsik­nak a Fertötónál, amikor három héttel ezelőtt odamentünk megnézni azt a pocsolyát. Van ott egy közeli faluban valami honvéd géppus­kás osztag, és mi véletlenül mind bementünk egy kocsmába, ahol ezek a csárdásukat jár­ták, mint a veszett kutyák, és látott szájjal bömbölték, hogy „Uram. uram, bíró uram", meg „Lányok lányok, lányok a faluba". Ml leültünk velük szemben: csak odatettük magunk elé az asztalra az übersvungot, és azt mond­tuk: „Majd adunk mi nektek Lányokat, betyá­rok", és egy Mejstfík nevű pajtás, akinek ak­kora mancsa volt, mint a Fehérhegy, mindjárt ajánlkozott, hogy ő táncolni megy, és elszedi ott az egyik tekergőtől a párját. A lányok marha jóképűek voltak, olyan bögyösek-faro- sak. vastageombúak, nagyszemüek, és ahogy ezek a magyar zsiványok tapogatták őket, lát­szott, hogy teli, kemény mellük van, mint a duda, és hogya nagyon jólesik nekik és értik a módját. No, a Mejstfík beugrik a körbe, és el akarja venni a legcsinosabb lányt egy honvédtől, az elkezdett karattyolni valamit, a Mejstfík meg mindjárt behúzott neki, a hon­véd elvágóaott, mi meg rögtön fogtuk az übersvungot, a kezünkre- csavartuk, hogy a szurony le ne repüljön róla, odaugrottunk kö­zéjük, ás én elkiáltottam magamat: „Üsd, vágd, nem apad!" és aztán már ment, mint a kari­kacsapás. Kezdtek kiugrálni az ablakon, mi meg elkaptuk a lábunkat, és visszahúztuk őket a kocsmába. Aki nem tartozott mihozzánk. megkapta a magáét. Beleavatkozott a bírójuk is egy csendőrrel, hát azokat is megruházink Elvertük a kocsmárost is, mert káromkodni * Derékszíj. kezdett németül, hogy elrontjuk a mulatságot. Aztán még a fajúban elkaptuk azokat, akik meg akartak lógni elölünk. Például egy eugsz- fürerüket a szénába bújva • találtuk meg egy padláson a falu végén. A szeretője árulta cl, mert a eugszfűrer mással táncolt. Ez a lány belehabarodott a Mejsiríkbe, és aztán felment vele a királyhidai úton az erdő mellé.. Aztán a Mejstfík csak fent a lágernél ért utói min­ket, és azt mondta, hogy ő mindig azt hitte, hogy a magyar tányok tüzesebbek. Egyszóval, a magyarok nagy gazemberek, — fejezte be elbeszélését Vodicka, az öreg ár­kász, mire Svejk megjegyezte: — Nem min­den magyar lehet árról, hogy magyar. — Hogy-hogy nem lehet, — fortyant fel Vodicka — mindegyik tehet róla. marhaság. Csak kapnának el egyszer téged is, mint en­gem, amikor első nap idejöttem arra tan­folyamra. Még aznap délelőtt betereltek min­ket. mint egy marhacsordát, az iskolába, és valami hülye pasas rajzolni meg magyarázni kezdte nekünk, hogy mi az a páncélfedezék, hogy kell lerakni az alapokat, hogy számít­ják ki, és akinek reggelre nem lesz lerajzolva, azt mondja, azt lecsukatja és guzsbakötteti. „Az istenfúját“, mondom magamban. „azért jelentkeztél a fronton erre a tanfolyamra, hogy meglóghass a frontról, vagy hogy esténként plajbásszal firkálgass valami füzetekbe, mint egy diák?" ügy dühbe gurultam, hogy nem volt maradásom, rá se bírtam nézni arra a hülyére, aki ott magyarázott nekünk. A leg­szívesebben szétvertem volna mindent, olyan mérges1 /voltam. Meg se vártam a kávét, le­mentem a barakkból Királyhidára és abba a nagy mérgembe semmi másra nem gondoltam, csak hogy keresek a városban valami csendes butikot, berúgok és rumlit csinálok, szájon- vágok valakit, és aztán lecsillapodva haza­megyek. Dekát ember tervez, isten végez. Ott a folyóparton a kertek között találtam is egy ilyen kocsmát, csendes volt, mint egy kápolna, az isten is rumlira teremtette. Két vendég ült odabent és magyarul beszélgettek, amitől még inkább a fejembe szállt a vér. és hamarabb és jobban be is rúgtam, mint ahogy gondoltain, úgyhogy részeg fejjel észre sem vettem, hogy van ott még egy helyiség, és miközben én felkészültem a dologra, oda bement vagy nyolc huszár, .ésj ámvet ették maiikat, amikor én azt a két első vendéget szájonvágtam. Ezek ti (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents