Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-11 / 6. szám
1956. február 11. S Emlék ezés jégére Kilencven évvel ezelőtt, 1866. február 12-én született a szlovák realista irodalom egyik úttörője, Jégé, valódi nevén dr, Ladislav Nádasi. Első írásait dr. Ján Grob néven írta alá, később e név két kezdőbetűjét választotta írói álnévül. Alsó Kubinban született, tanulmányait Kézsmárkon, Rózsahegyen, Gyöngyösön és Lőcsén végezte, majd a prágai egyetemen orvosi diplomát szerzett. Ezután ismét szülővárosában telepedett meg, és mint orvos haláláig itt működött. Kora ifjúságától vonzódott a? irodalomhoz és próbálkozott irodalmi téren is működni. Csakhamar alsó kubini letelepedése után jelentkezik első elbeszéléseivel. De ebben az időben elbeszélései mellett különösen Zola Pénz című regényének ismertetésével vonja magára a figyelmet. Annak ellenére. hogy műveinek nagy részét az első világháború után adta ki, alkotásainak túlnyomó része a háborúelötti realista irodalomhoz tartozik. Irodalmi pályafutásának elején Jégé történelmi témához nyúl, 1922-ben megjelenik történelmi novellája, a Wieniawski legendája, ezt követi híres regénye, az Adam Sangala, majd később a Svätopluk és a Régi időkből. Mindezekben a müvekben történelmi anyagot dolgoz fel realista módon. A történelmi képeket realista objektivitással ecseteli, minden romantikus szépítés nélkül. Műveinek fő alakjai nem hősök, hanem egyszerű emberek. Adam San- galán, az egyszerű árvái emberen és sorsán keresztül minden szépítés nélkül a maga igazában mutatja be a XVII. század emberének szenvedéseit. A történelmi témákon kívül szívesen merített az akkori életből is. Feldolgozta az akkori árvái életet (Tanácsadó félelem) éspedig éppen olyan objektivitással — néha szinte groteszk humorral — mint a történelmi témákat. Az Élet útja című regényében pedig az első világháború előtti társadalmi rendet ostorozza groteszk módon. 1931-bon két novellagyűjteményt ad ki, a Kozinai malom és Olaszország címen, melyekben igen jól érvényesül elbeszélő képessége. Később Közöttük címen még egy novellás- kötete jelenik meg. Az Alina Orsághová-ban a nagyvárosi életet ecseteli ironikus és pesszimista módon. Azonban Jégé nem ismerte annyira a városi életet, hogy azt művészeién tudta volna ábrázolni. Utolsó művében, az Idők szellemében című regényében visszatér a vidéki környezethez. Ez a mű azonban — melyet hetvenegy éves korában írt — már nem éri el előbbi alkotásainak színvonalát. Próbálkozott dráfnai munkákkal is, mint az Államforduiat, Jankó Sokol, Miraculin, Falusi .íegyző, Mi a. Jégé müvei mitsem vesztettek vonzóerejükből és frissesé- gükből, ma is olyan aktuálisak, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor megírta őket. S a művek írója, az egyszerű falusi orvos mint a szlovák realista irodalom egyik megteremtője foglalja el helyét a szlovák irodalom nagyjai között. M. K. A pozsonyi magyar pedagógiai iskola táncegyüttese „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ Télidőben talán nincs is olyan falu vagy vidéki városka, ahol ne játszanának le legalább egy színdarabot, ne rendeznének vidám műsorosestei, ankéíot, stb. Nem mintha télen talán kevesebb volna a munka, meri a jó gazdaember — mint szokták mondani mindég talál tennivalót a portálán. Szóval nappal végzi mindenki saját munkáját, de a hosszú téli estéket valamivel mégis el ketl tölteni. Eképp gondolkodtak a dunaszerdahelyi Tűzoltó Egyegített. S alig telt el két hét, s a próbák nagyszerűen folytak. Mindenki eljárt rendesen a próbákra. Ez megkönnyítette a rendező munkáját, a szereplőket, mert folyamatosan próbálhattak és sohasem kellett senkit sem helyettesíteni. Csak is ennek tudható ha, hogy kéthetes gyakorlás után előadhatták a színdarabot. Az előadás sikerült. A közönség megelégedéssel fogadta az egyes szereptök jó színpadi teljesítményét. Kiváltképp dicsésület tagjai is. Mert ha már tüzet nem olthatunk — mondják — oltsuk a kultúrszomjat. És így is történt. Valaki azt mondotta „játszunk színdarabot". S alig, hogy megszületett a gondolat, máris tett követte. De mit játszunk — volt a kérdés. Játszuk a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című vidám színdarabot — volt a felelet. így aztán már csak a szereplők megválasztása a szerepek szétosztása és még egy néhány kérdésnek a megbeszélése maradt hátra. Ez meg már nem is volt nagy probléma, mert ebben a Csemadok is seretet érdemel Rídl Sándor, aki Balázs szerepében igazán jól alakította a gőgös tivor nyúzó földesurat. Elismerés illeti Madarász Ilonkát is, aki a csa- podár özvegy Veronika szerepét alakította nagyszerűen. — Különösen megható volt a jószívű papné szerepében László- né, aki minden tudásával és érzésével igyekezett a legjobbat nyújtani. Majd pedig Orosz István, Lajos szerepében, Móricz Eszti, a csinos, szeleburdi Piriké szerepében voltak jók. Szóval mindannyian dicséretet érdemelnek. Prandl Sándor írása és felvételei. A Béke Világtanáes kultúr-j n bileumainak megünneplése a nvitrai kerületben A Béke Világtanács még 1955 október 23-1 ülésén foglalkozott azokkal a kulturális jubileumokkal, melyeket az öt kontinens békevédői az*idén is együttesen ülnek meg, hogy ezáltal ismét dokumentálják a nemzetek közti szolidaritás további elmélyülését és az emberijég békehitét. Tavaly hat ilyen kul- túrjuibileum volt, de idén ez a szám majd tízre emelkedett, úgyhogy az idei közös ünneplés akciója még nagyobb tömeget fog mozgósítani mint tavaly. Wolfgang Amadeus Mozart nevétől máris hangos a sajtó, mert hiszen ez a zeneóriás 1756 január 27-én, tehát 200 évvel ezelőtt született Salzburgban. Csehszlovákiai ünneplésének külön fényt kölcsönöz az a tény is, hogy egyik operáját, a Don Jüant annak idején a prágai Tyll Színházban mutatták be. Hasonlóképpen sok lap emlékezett meg máris Franklin Benjáminról, a szabadság fanatikus harcosáról, a tudósról és íróról, aki 1706 január 17-én, tehát 230 évvel ezelőtt született Bostonban. Egyszerű nyomdászból fejlődött ki a vilüg kultúrnagyságává. A száműzetés kínjait megjárt orosz zseninek, Dosztojevszkinek kettős jubileuma is van az idén, 135 éve született és 75 éve halt meg. 50 éve, hogy tragikus körülmények között hah meg 1906 április 9-én Pierre Curie, a nagy tudós, a rádium és plutonim felfedezője, akinek nagy műve békés felhasználásán most leánya és veje Frederic Joliot Curie, a nagy békeharcos dolgoznak. Száz év előtt halt meg a sokat szenvedett német lírikus, Heinrich Heine, 1856 február 7-én. A norvég szellemóriás Ibsen, aki oly bátran ostorozta a burzsoá erkölcs talmiságát, s aki verset írt az 1848-as magyar forradalom buzdítására, 50 évvel ezelőtt 1906 május 23-án halt meg Oslóban, George Bemard Shaw, a nagy ír szatirikus 100 évvel ezelőtt 1856 július 26-án született Dublinban, majdnem megérte születésének száz éves jubileumát. Rembrandt, a nagy holland festő, aki a forradalmat jelentett a pikturában 350 éve 1606 július 15-én született. Két ázsiai név is szerepel a jubileumok lajstromán Kalidasa, az ó-ind költő és Tojo-eda japán festő, aki általában Seesu név alatt ismert, s aki 450 éve halt meg. A békevédők szlovákiai választmánya már részletesen foglalkozott az ünnepségek megrendezésével és a szliácsi konferencián az egyes kerületek is kidolgozták munkatervüket. A nyitrai békevédők elnökségi ülése megtárgyalta az ünnepségeket a nyitrai kerületben is. Megállapodtak abban, hogy az ünnepségek sorrendjében nem fognak szigorúin a havi napi jubileumi terminusokhoz ragaszkodni és az egyes akcióknak már neki is láttak. A „Nóra” ünnepi előadását a békevédök elnök- nőjének Foltán elvtársnönek bevezetője nyitotta meg. A nyitrai kerület koncentrálni fogja az össz-szlovákiai Shaw jubileumot is és a LUT kerületi tanácsadója már 12 legjobb együttesnek ajánlotta a Shaw és Ibsen darabok betanulását. A nvitrai színház is tervbe vette a Jeanne d’Arc előadását. Néhány jubileum megrendezésével egyes járási székhelyeket bíztak meg, hogy a nyitrai kerület az idén be fogja bizonyítani, hogy nem lesz egy falu sem, ahol nem emlékeztek volna meg a béke jubileumokról. Mártonvölgyi László — Óberlaitnant úrnak alázatosan jelentem. — mondta Svejk. — hagy a revolver nincsen megtöltve. — Akkor töltse meg, Svejk! — Óberlajtnant úrnak jelentem alássan. hogy egyáltalában nincsen otthon patronunk, és hogy nehéz lesz őt lelőni az asztalról. Legyek szabad megjegyezni, óberlajtnant úr, hogy ez itten Mikulásek, a Wenzl őrnagy úr puccerje. Ez mindig megkukul, ha valami tiszt urat tát. Különben is szegyei beszélni. Ez egy olyan zöldfülű alak, vagy ahogyan mondani szoktam, nyeszlett borjú. Wenzl őrnagy úr mindig kint hagyja öt állni a folyosón, amikor bemegy valahová a városba, ő meg ilyen gyászosan teng- leng a barakkbeli puccereknél. Még ha volna rá oka, hogy megijedjen, dekát nem is csinál semmit, tulajdonképpen. Svejk kiköpött, s a hangja, valamint az a körülmény, hogy semleges nemben beszélt Mikulásekröl, világosan elárulta, hogy menynyire megveti Wenzl őrnagy szolgájának gyávaságát és katonához nem méltó viselkedését. — Tessék megengedni — folytatta Svejk, — hogy megszagoljam ötét. Éveik lehúzta az asztalról Mikuláseket, aki rendületlen bambasággal bámult a főhadnagyra, s miután leállította a földre, megszagolta néki a nadrágját. — Még nem. — jelentette, — de már kezdődik. Kidobhatom? — Dobja ki, Svejk. Svejk kivezette a remegő Mikuláseket a folyosóra. becsukta maga mögött az ajtót, s a jolyosón így szól hozzá: — Nahát, te hülye, megmentettem az életedet. Ha majd megjön a Wenzl őrnagy úr, szép csendesen áthozol nekem ezért egy üveg bort. Nem vicc. Tényleg megmentenem az életedet. Ha az én óberlajt- nantom be van rúgva, akkor nagyon rossz. — Vele csak én tudok bánni, és senki más. — En nem vagyok... — Egy seggfej vagy, — közölte Svejk megvetően — ülj le a küszöbre, és ott várjál, amíg hazajön a Wenzl őrnagyod. — Végre, hogy megjött, — üdvözölte Éveiket Lukás főhadnagy — beszélni akarok magával. Nem kell már megint olyan hülye kaptákban állnia. Üljön le Svejk, és elég legyen abból a ..parancs, főhadnagy túr”-bői. Fogja be a száját és jól figyeljen! Tudja _ maga, hol van Királyhidán a Soproni utca? Ne fújja már örökösen, hogy: óberlaitnant úrnak jelentem alássan, nem tudom. Ha nem tudja, hát mondja, hogy nem tudja, és slussz. írja fel magának egy darab papirosra: ..Soproni utca 16.“ Abban a házban van egy vaskereskedés. Tudja mi az. hogy vaskereskedés? Az istenit, ne mondja, hogy alázatosan jelentem. Mondja, hogy tudom. Szóval tudja, mi az. hogy vaskereskedés? Tudja, jól van. Az a bolt egy Kákonyi nevű magyaré. Tudja, mi az, hogy magyar? Nahát, himmelherrgott, tudja, vagy nem tudja? Tudja, jól van. A bolt fölött van az első emelet, és ez a magyar ott lakik. Tudja ezt maga? Ha nem tudja, hát most megmondom magának, a mindenit. hogy ott lakik. Elég ez magának? Elég, jól van. Ha nem volna elég, lecsukatnám. Feljegyezte, hogy azt a pasast Kákonyirtak hívják? Jól van. maga holnap reggel úgy tíz óra körül lemegy a városba, megkeresi azt a házat, felmegy az első emeletre és átadja Kákonyiné őnagyságá- nak ezt a levelet. Lakáé főhadnagy kinyitotta a levéltárcáját és ásítva a kezébe nyomott Svejknek egy fehérborítékos, megcímzetten levelet. — Ez borzasztó fontos dolog. Svejk, oktatta tovább — az ember sohase lehet elég óvatos, és azért, mint látja, a levél nincs megcímezve. Én teljesen megbízom magában, hogy minden bat nélkül át fogja adni ezt a levelet. Jegyezze még meg magának, hogy azt a hölgyet Etelkának híviák, tehát írja fel: ,.Kákonyi Etelka őnagysága." Még csak annyit, hogy maga minden körülmények között diszkréten kikézbesíti ezt a levelet, és megvárja a választ. A levélben benne van, hogy magának választ kell hoznia. Mit akar még? — Hogyha nem adnának választ, óberlaitnant úr kérem, akkor mit csináljak? — Akkor mondja meg, hogy mindenáron választ kell kapnia. — felelte a főhadnagy, megint egy óriásit ásítva — de most már megyek aludni, ma aztán igazán elfáradtam. Hogy mennyit összeittunk. Azt hiszem, hogy egy ilyen este és éjszaka után mindenki éppen ilyen fáradt volna. Lakás főhadnagy eredetileg nem akart sokáig kimaradni. Este csak azért ment le a táborból a városba, hogy megnézze a királyhidai magyar színház előadását, valami magyar operettet. melynek a főszerepen molett zsidó színésznők játszották. Az első felvonás utáni szünetben Lukást inkább egy hölgy kötötte le. aki magával vonta a ruhatárba kísérőiét, egy középkorú urat. és kijelentette neki hogy azonnal hazamennek, hogy ő ilyesmit nem néz végig. Meglehetősen hangosan beszélt., németül, és a kísérője monyára* válaszolt: — Igen angyalom _ hazamegyünk, igazad van. Ez valóban iúésteien- ség. — Es ist ekelhaft* — felelte az izgatott hölgy, mikor a férje rásegítette a színházi köpenyéi. Szeme villogott a felháborodástól a szemérmetlenség miatt. Nagy fekete szeme volt, kitünően illett szép alakjához. Közben ránézett Lukás főhadnagyra, és felháborodottan, mégegyszer kijelentette: — Ekelhaft, wirklich ekelhaft. — Ennyi elég is volt egy kis regény kezdetéhez. Lukáé megtudta a ruhatárosnőtől, hogy a Kákonyi házaspárhoz volt szerencséje, s a férjének váskereskedése van a Soproni utca 16. szám alatt. — Az első emeleten laknak, ő meg az Etelka őnagysága. — mondta az asszony egy vén kerítőnő alaposságával — a nagysága soproni német, az úr meg magyar; itt minden össze van keveredve. Lukás főhadnagy is kivette a köpenyét a ruhatárból, bement a városba, s az „Albrecht főherceghez" címzett nagy borozóban és kávéházban találkozott a 91. ezred néhány tisztjével. Nem sokat beszélt, de annál többet ivott, azon töprengve, hogy mit is írjon a szigorú, erkölcsös, szép hölgynek, aki határozottan jobban vonzotta, mint azok a színpadi majmok — így emlegette őket a többi tiszt. Lukás igen jó hangulatban átment a „Szent István keresztiéhez" címzett kis kávéházba, bevonult egy kis szeparéba, kikergetett onnét valami román nőt. Untát, tollat, levélpapírt és egy üveg konyakot rendelt, majd érett megfontolás után papírra vetette a következő levelet. amelynél szebbet, ügy érezte, még soha életében nem irt: Nagyságos asszonyom/ Tegnap este magam is láttam a városi színházban azt a darabot, amely Kegyedet -annyira felháborította. Az egész eíső felvonás alatt fipvelemmel kísértem Kegyedet és férje urai Mint észrevettem ... „Csak rajta", biztatta magát Lakáé főhadnagy. „Milyen jogon foglalja le az a pasas ezt az ennivaló nőt. Ügy néz ki, mint egy borotvált pávián.” Tovább írta: ... férje ura a legnagyobb egyetértéssel szemlélte a színpadon lejátszódó trágárságot, amely Kegyedből, nagyságos asszonyom, visszatetszést váltott ki, mive az nem művészet volt, hanem * Undorító 4
