Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-11 / 6. szám
4 1956. február It. *— Hotivás k&z&euA jó oornak nem kell reklám, el^ kel az anélkül is, mert ami jó, az iá, annak a híre messze elszáll, ípif van ez valahogyan az embereknél is, a jó szakembernek a tizedik faléban is híre járja, mert miként a rossz hír, éppen úgy a jó sem marad meg örök Htoknak. S miért lenne másképpen Kubecko Dusánnal is, akiről itt most majd szó esik Az igazság pedig az, hogy csak véletlenül bukkantam Dusán nevére, mégpedig az egyik barátom révén. Bár igaz, ö is csak annyit tudott róla, hogy mérnök, és hogy jó CSISZ-tag. Egyszóval Bratislavában a harmadik járásnak legjobb propagandistája. Már pedig a. jó munkáért dicséret, vagy elismerés jár. Olykor jutalom, vagy kitüntetés. Duéán az utóbbiban részesült. S ami azt illeti, e kitüntetés nem is akármilyen. Dusánt, mint a járás legjobb propagandistáját, a CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának legnagyobb kitüntetésével, a Jilemnicky jelvénnyel tűntették ki. E jelvény átadásánál láttam öt először, kivel aztán később kedélyesen elbeszélgettem, egyröl-másról. Hát így történt Dusánnal a találkozásom. S te, aki szívesen megiszod a jó bort (persze csak csínján, mert a jóból is megárt a sok), borívás közben, egyébbre sem gondolsz, mint a bor hűsítő ízére. Esetleg arra, hogy többet ne önts a garatra, mint amennyit az elbír, meri azt már tudod, hogy a bor hamis portéka. Olyan az, mint a szép lány. Olykor-olykor megcsodálod- gyöngyöző aranysárga színét is, majd megízleled, szopogatod, mert a bort nem szokták egyszerre kihörpinteni. Ezt már így csinálták nagyapáink is, mert ez a módja a borívásnak. De mi a módja, helyesebben a titka a jó bornak, a bor színének, és erejének? Es miért van az egyik parcellaföldön több szőlő és a szőlőből jobb bor, mint a másikon, ez barátom előtted titok. S míg kóstolgatod a finom bort, ilyesmi eszedbe sem jut. Dratislavában, a Kiskárpátok Iá- bánál jó öthajításnyira a nagyállomástól van a Bor és szőlőgazdaság kísérleti állomásának épülete. Itt dolgozik Kubecka Dusán, 27 éves szelíd, megnyerő külsejű fiatal mérnök. Egyszerű kék köpenyében ki sem néznéd belőle, hogy mérnök, s talán ez benne a legmegnyérőbb, ő nem akar még csak egy fejjel sem kiemelkedni fiatal munkatársai közül. Egyet akar, becsületesen és lelkiismeretesen dolgozni. Eléget tenni a CSISZ szervezetben vállalt hivatásának és emellett a szakmájának, vagyis kutatni, az ország homokos vidékét járni, és ha valamit újat talál, azt hasznosítani. Dusán amikor ................................. MESE műszerei fölé hajol, úgy elmerül munkájában, hogy észre sem veszi, mi történik körülötte. Ilyenkor nem szívesen beszél és talán haragszik is, ha zavarják. Most is így találtuk őt nagyító lencséje fölé hajolva, mély gondolatokba merülve, a szabad szemmel nem látható megannyi nyüzsgő élőlények világán, (jsak amikor megérintjük vállát, emeli*fel fejét és az előbb még gondterhes arcán máris mosoly derül. Majd feláll, leveszi kék köpenyét, kissé megigazítja ruháját és elindulnak a „kutató" útra. Ám tévedés volna azt hinni, hogy laboratóriumában üvegszámra állnak a jobbnál jobb, vagy rosszabbnál rosszabb borok és azok minőségének ellenőrzésével foglalkozik. Nem, itt a bornak színe sincsen. Akkor mégis mi köze a bor minőségének kivizsgálásához? Miért ez a sok cső, üvegedény, különböző műszer, ha nem erre a célra? Es mégis ezek a csillogó, billogó üvegedények, ha nem is közvetlenül, de közvetve, ezt a célt szolgálják. Es hogyan? Ebből lestem el én tőle néhány dolgot, amit tüstént le is írok, míg ki nem hullik emlékezetemből. Először is tudnunk kell, hogy ö (persze még egy jó pár mérnökfársa is) hazánk homokos vidékét járja. — Megfordul Párkányban, Ógyallán, Kistoronyán, Nagykövesden és Lelesz homokos vidékén is. E homokos vidékek talajösszetételének a kivizsgálásával foglalkozik, vagyis miből van több és miből kevesebb tápanyag a földben és hogyan táplálkoznak a szőlőtőkék gyökerei. Tudjuk azt, hogy a szölőültetésnek különböző formája van. Ez mindig a talaj minőségétől és a szőlőfajtáktól függ. Az egyik szőlőfajta kevésbé igényes a túl homokos talajokra, mint a másik. Nem egyszer a hazai szőlőfajtákat külföldről behozott venyigékkel oltjuk be. Ám ahol a talaj több mint 70%-a homok, ott nincs szükség oltásra, azaz kevesebb behozatalra van szükségünk. S ilyen vidékünk szép számmal van. Többek főzött Kistoronyé, Topolcanky, Bratislava, Mutenice, sib. E vidékeken külön kutató és gyakorló intézetek vannak, illetve olyan talajrészek, ahol kísérletet végezhetnek, különböző szőlőfajták kitermelésével. E telepeken más-más fajta szőlővenyigéket ültetnek el, ' melyeket az elültetés után egy évvel levágnak és kiszárítanak. A kiszárított venyigéket összetörik és megőrlik. Ez az összeörült venyige hasonnlít a fürészporhoz, csak persze finomabb. .4 már megőrött venyigéket 105 fok Celsius melegben három napig szárítják. Majd egy gramm ilyen szárított venyigeporba 10 köbcentiméter kénsavat tesznek és az így keletkezett bonyolult folyamat közben a szerves anyagok elégnek az ásványi anyagok pedig cseppfolyós állapotban megmaradnak. Ezt egy újabb érdekes folyamat követi, mely egy modern fénymérő gépben történik. E gépben, melyet elektromos áram hajt, egy üvegcsövecske van melybe beleönfik a cseppfolyós ásványanyagokat, majd a csőbe foszfort tesznek, és így tudják meg azt, hogy mennyi meszet, szódát, káliumot, nátriumot stb. tartalmaz a homok. Vagyis mire van szüksége a talajnak ahhoz, hogy a szőlőtőkék helyesen táplálkozzanak s ezen keresztül jó termést hozzanak. ok függ ám egy ilyen vegyi- elemzéstől, talajkivizsgálástól, amit Kubelka Dusánék végeznek, ök meg tudíák mondani, különböző műszerek segítségével. hogy Kistoronyén, vagy Kisgéresen miért volt étidén kevesebb szőlőtermés, mint tavaly, miért rosszabb a bor, és miéri gyengébb és más színű. Vagy pedig, begy mire Vfin szüksége a szőlőtőkék gyökereinek ahhoz, hogy egyformán táplálkozhassanak, mert így lesz csak a szőlöbőt isteni bor. Márpedig a. jó bor nem rossz. Es ha valahányszo' jó bort isztok, gondoljatok néha a kutatóintézetek dolgozóira is, megérdemlik. TÖRÖK ELE.MER « ■ • „1956 áprilisában a handlovai CSISZ i : szervezet, a bánya vezetőségének • ; segítségével a fiatal bányászok! • számára „Az új technika napjai”: • címen előadásokkal összekötött ki- ; : állítást rendez”. (Újsághír) j • « Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, kilenc folyón túl, egy nagyon mély tárnában élt egy manó. Egy egész egyszerű kis manócska. Jól felszerelt patkányok fogatán utazott, néha páncélos kocsin, senkinek semmi rosszat nem csinált. Sokszor segített a bányászoknak és szenet fejtett. Te’.tek-múltak az évek és a kis manó akár a haláláig ott maradt volna a bányában, de egyszer a rossz szellem azt sugallta neki „mi történne, ha megnéznéd, hogy milyen az élet a földszínén”. A manó-közösség legidösebbike kétségbeesve a kezét tördelte, amikor a manók tanácsának elnökétől megtudta, hogy a kis manó milyen vállalkozásra indul. — Te szerencsétlen gyermek, mit csinálsz — szólalt meg dörgö hangon, amely az ötvenes évek kádereseire emlékeztetett. — Te talán nem tudod, hogy Hand- lován úgyis elég olyan ficsúr akad, akik nem érzik jól magukat a bányában és a tárna helyett a „Nemzeti ház" felé tartanak egy féldecire. / Okosan beszélt a hófehérhajú aggastyán, csakhogy hát fiatalság — könnyelműség Egy szép napon, amikor a manók éjjeli műszak után az új déli tárnában pihentek, a mi manónk felugrott a szürke ló — azaz patkányra és uccu neki! elfutott. A bánva kijáratához ért, elhaladt a régi telep mellett és valami iskola udvarán találta magát. A paripa-patkány lerázta magáról utasát és menten el is tűnt.a szófogadatlan manóról A kis manő nehezen tért magához, felemelkedett, szétnézett és nini mit látott. Az udvar tele volt fiúkkal. — Jaj végem van! — gondolta magában. — Ha meglátnak, nem engednek ki karmaikból! Félelmében az udvar másik oldalára, egy dombocskára pillantott és hirtelen egy hatalmas tátongó lyukat fedezett fei. — Fuj! — mélyen sóhajtott, amikor már sűrű sötétség vette körül. Micsoda szerencsém volt! Még egyszer felsóhajtott, szin,te kővé meredt a csodálkozástól: újból csak bányában találta magát. — Hát ez meg, hogy lehet? Hiszen nemrég még az iskola udvarán voltam és egyszer csak megint a bányában vagyok! Tovább ment-mendegélt míg egy Dombasz kombájnhoz nem ért. — Hát itt valami nincs rendjén — mondotta a manó. Ügylátszik megbolondultam, vagy amit most látok, az csak álomkép. Én szamár miért nem hallgattam az öreg szavára? Akkor aztán csodák-csodája a kombájn mögött egy alvó manó kollegáját pillantotta meg. Borzasztóan megörült neki és azon nyomban fel is keltette. — Uram-bátyám, mondd már hol vagyok, milyen csodák országában? — Ne beszélj szamárságokat, hát hol lennél? — álmélkodik az álmos kolléga. — Tűnj el innen azonnal, mert ez az én területem. — Hát már te is meggabalyodtál ? — kérdi ijedten az engedetlen manó. — Hiszen ez itt egy bánya. A kollega álmosan nyújtózkodott. — No és? — Hát, hogy lehet az, hogy a bánya az iskola udvaron van? A másik- manó erre már dühös lett. — Ejnye, ejnye, milyen tudatlan vagy. Hát te nem tudod, hogy ez egy kiállítás? A handlovai CSÍSZ-tagok most rendezik meg az „Üj technika napjait" és ez a fal odatartozik. — A kiállításhoz? — Igen a kiállításhoz... Az iskola szertárában van a bányászfelszerelések kiállítása, az alagsorban a gépkiállítás és az emeleten filmeket vetítenek. De most már takarodj innen, mert aludni akarok. A mi manónk meg csak álmélkodik, bámészkodik. — Pajtikám, ez már túl sok, csak úgy kóvályog a fejem. Nem értem, amit mondtál. Te azt mondod a CSISZ-tagok? — Nemcsak a CSISZ-tagok, te bot- Xülű. Megnyerték a mérnököket, az üzemi bizottság elnökét is, az ipariskola tanítóját és igazgatóját és mit tudom én ki mindenkit! Azt hiszem egész Handlovát! 'Hiszen már január óta készülnek erre. — Január óta? — riadt fel a manó. — Hát most mi van? — Nemsokára már itt a május, te szeleburdi. Hát még azt sem tudod? Ez már aztán igazán sok volt. A manó a meglepetéstől nagyot ugrott, a fejét megütötte a falban és gyorsan eliramodott. Végigfutott az udvaron, a főbejáraton, egyenesen haza. Ott már azt hitték, hogy elveszett, régen megsíratták, most meg körülfogták, csókolgatták, Nem hittek szavának, nem hitték el, amit a föld felszínén látott, csórékról mesélt. Még az ősz, öreg aggastyán se hitt neki. — Bizonyára csak álmodta az egészet — mondták a manók. Mi azonban hiszünk neki, ha valaki kételkedik ebben, április második felében menjen el Handlovára, a CSISZ- tagok majd meggyőzik. GAVR1L GRYZLOV KATONÁK A SÍLÉCEN Százhúsz katona teljes sífelszereléssel sorban áll. Várják a parancsnokot, aki megnyitja a hadsereg első síversenyét. Egész katonásan, hiszen katonák. így kezdődött. Először jelentés a parancsnoknak, utána a parancsnok beszéde és Lenárd katona ünnepélyes eskütétele. A zene még pattogó katonai indulókat játszik és a katonák már a start helyére indulnak. Tizenöt kilométeres futással kezdik. A versenyzők között néhány kiváló futó van. méter után eltörte a sílécét. A hátralevő hat kilométert már gyalog tette meg, a célba törött síléccel érkezett. Pajtásai szívélyesen fogadták, természetesen gúnyolódtak vele. A katonának a sportban is szívósnak, kitartónak kell lenni, ezt Matousek katona is megmutatta. Amint várták, Bazant őrmester győzött 1:02:49,6 óra alatt. Másnap 51 versenyző jelentkezett slalomverseny- ben. Ebben a versenyben már nem értek el olyan szép eredményeket, pedig Cetler katona tavaly a téli Bazant őrmester és Jeíábek szakaszvezető kiváló teljesítményeiért kitüntetésben részesültek. A verseny előtt azonban senki sem ijed meg tőlük. Senki se érzi, hogy megverik. Mindnyájan elhatározták, hogy győznek és egységüket a szűkebb versenyben is képviselni fogják. Az erős akarat a verseny folyamán is megnyilvánult. Harmincnégyen indultak és mindnyájan célba futottak. Egyik se lépett ki. Matousek katona például kilenc kilospartakiádán mint győztes került ki. A kemény versenyre Jakes katona készült fel a legjobban és két sportágban győzött. Katonáink síversenye megmutatta, hogy otthonosan mozognak a síléceken és minden előfeltételük megvan hozzá, hogy a hóban is harcot folytassanak. Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a katona tulajdonságához tartozik az erőnlét és a kitartás. • • Üdvözöljük a csehszlovák katonákat A bratislavai katonai művészeti együttes a Lengyel Népköztársaságban járt és részivett a „Lengyel és Csehszlovák Barátsági Hét* ünnepségein. Nagy örömmel indultak a baráti Lengyelországbt. Nemcsak azért, mert külföldre" mennek, hanem, mert találkoznak lengyel testvéreinkkel. Nagyon örültek annak, hogy találkoznak a lengyel néppel, amely olyan hősiesen harcolt a fasizmus ellen és amelyet a második világháború idején a fasiszka szörnyeteg se tudott leteperni. A győzedelmes Varsó igen meleg fogadtatásban részesítette művészeinket. Különösen a lengyel katonák, akik az együttes tagjainak megmutatták Varsót, a történelmi nevezetességeket és a hősies harcok színhelyét. Tanácsaink és dalaink nagy tetszést arattak. A mi művészetünk igen közel áll a lengyelek szívéhez. Felejthetetlen volt a búcsú is a lengyel katonáktól, akik a mozgó vonat mellett haladva, az együttes egyre távolodó tagjaitól így búcsúztak: „Ne feledkezzetek meg átadni üdvözleteinket barátainknak, a csehszlovák katonáknak". K. M. flz „Ördögi kör“ a Hadsereg Színházának színpadán A Hadsereg Színházának együttese Mártonban új bemutatót készített elő a katonák számára. Színre került Hedda Zin- ner, német írónő „Ördögi kör” című darabja, amely a német fasizmus uralomra jutás idejében játszódik le és bemutatja Dimitrov Juraj a bolgár nép nagy fiának hősies harcát a lipcsei perrel kapcsolatosan. Képünkön Helidorf gróf rendőrfőnököt és van de Lubbe-t a Reichstag felgyújt'sá- vat kapcsolatos bünper alakját látjuk. A köztársaság legfiatalabb gépvezetője Aznap, amikor megnyitották a hen- covcei fakombinátot, Berto Antus 18 éves CSISZ tag a szárító csarnokában dolgozott. Ha ma jönnétek el Hen— covcében, ma is ugyanabban a csarnokban, a nagy szalagcsiszoló gép mellett találnátok. Az üzem vezetője úgy mutatná be nektek Berto Antust, hogy ö a köztársaság legfiatalabb gépvezetöje. Az iskolában a legjobb tanulók közé tartozott és mint a CSISZ szervezet elnöke egyike volt a legtevékenyebb CSISZ tagoknak. Amikor megnyitották a hencovcei kombinátot, az elsők között tért oda visz- sza. Tiszta egyes bizonyítvánnyal, a rózsahegyi iskola ajánlásával, a Fu- cík- és az MHK jelvénnyel tért haza és csak természetes volt, hogy gépvezető lett. Valószínűleg ezért választották meg CSISZ szlovákiai kongresszusa küldöttének.
