Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-22 / 52a szám

4 1956. december ^2. Egy konferenciáról A CSISZ komáromi járási konferen­ciájának értékét, eredményét sum­mázni annyit jelent, mint a színigaz­ságot mondani, kendőzés nélkül. Az igazságot, az őszinte szót, melynek akkor van teljessége, ha azt minden szépítés nélkül megmondjuk. A járás ifjúsági szervezetének fokmérője hol többet, hol kevesebbet mutat. Vagyis a munkák eme, vagy ama szakaszán változó a teljesség fokmérője. E tel­jesség megismerése a valóság feltá­rása. Miről is van szó? A konferencia a maga nemében nem volt tükörképe a komáromi járás egész évi munkájá­nak. A konferencia, mint mindig a megszokott sablonos keretek között folyt le. A fiatalok ültek, nyelték a füstöt és ha kellett olykor-olykor tap­soltak. A vitafelszólalók frázisokat puffogtattak, ahelyett, hogy a mun­kájukról beszéltek volna, őszintén és nyíltan. Hiba volt ez, hiba volt az, de majd a jövőben kijavítjuk — mon­dották. De hogyan, erről senki sem beszélt. Pedig ez lett volna legfőbb küldetése a konferenciának. Mert az­ért van a konferencia, hogy ott fel­mérjük munkánk eredményét, beszél­jünk a hibákról. Tegyünk javaslatokat a hiányosságok kijavítására. S ahe­lyett, hogy a konferencia résztvevői ezt tették volna, általánosan beszéltek minden megoldandó kérdésről. Már­pedig az általános megállapításokból nehéz megállapítani a hibák gyökerét s kiváltképp azok kijavítását. Ügy ül­tünk azon a konferencián, mint vala­mi öregek, térdigérő szakállal. Nem, a konferenciának nem ilyennek kell lenni. Ennyire lagymatag álmosok volnánk mi? Nem, mi nem vagyunk azok, csak azoknak tetetjük magun­kat. Erről a szépséghibánkról ideje volna már leszokni, ha nem akarunk valóban öreg ifjak lenni. Ami a mezőgazdasági munkákat illeti, meg kell állapítanunk, hogy itt hellyel-közzel születtek figyelemre­méltó eredmények. A járás EFSZ-iben 13 munkacsapat dolgozik, összesen 550 hektár földet müveitek meg. Em- lítésreméltó az állami gazdaságokon dolgozó fiatalok munkateljesítménye is. Több mint 20.000 brigádórát dol­goztak le. E 20.000 óra már komoly segítséget jelent az állami gazdasá­goknak. Ám ha megvizsgáljuk a társadalmi munkák más-más szakaszát, itt már komoly hiányosságokat láthatunk. A hajógyárban például az ifjúmunkások egyrésze gyöngén dolgozik. Kevesen kapcsolódtak be a szocialista munka­versenybe. Ennek egyik oka, hogy a CSISZ gyűléseken keveset foglalkoz­tak a termelési munkákban fennálló hibákkal. !gy aztán persze a jobb ter­melést gátló hibák megmaradtak. Az egyik hajógyári fiatal felszólalásában elég erős hangon bírálta a CSISZ já­rási titkárságának munkáját. Többek között megállapította, hogy munká­jukban azért nincs lényeges javulás, mert a fiatalok előtt a CSISZ járási dolgozóinak nincs tekintélye. Ha ez így van, baj, ezen sürgősen segíteni kell, de petsze ez még nem lehet mentség arra, hogy bárki is rosszul dolgozzon. Hiba volna mindent a já­rási dolgozók nyakába varrni. Mert, ha szép eredményeket tudtak elérni Szalay, Kristianka, Chován és Kovács elvtársak csoportjai, miért ne tudtak volna hasonlóan dolgozni a többi mun­kacsoportok is? Erre keresse meg a választ minden hajógyári ifjúmunkás. S ha megtalálták, bizonyára az eddi­ginél sokkal nagyobb lesz a munka termelékenysége. Néhány szót a járás kultúr és po­litikai munkájáról is. Bizony e téren sem dicsekedhetnek nagyon, kivált­képp a politikai nevelés terén. A po­litikai körök munkája távolról sem kielégítő, ezért leginkább a járás és a kör vezetői a felelősek. A kultúrmunka terén valamivel már jobb az eredmény. Leginkább a tan­intézetekben és az iskolákban folyik jó kultúrmunka. Az egyes kultúrcso- portok a szakemberek hiányát emlí­tették meg hibaképpen. Ennek tudha­tó be aztán, hogy az egyes kultúr- számok nívótlanok és összecsapottak. Hogy a jövőben a kultúrcsoportok jobb munkát végezhessenek, szüksé­ges, hogy a járás a lehető legrövidebb időn belül megoldja a szakemberek kérdését. E téren forduljanak csak bátran segítségért a Magyar Területi Színházhoz. Én úgy vélem, hogy a színház tagjai szívesen segítenek majd a kuítúrcsoportok munkájában. (tör) Az a körülmény, hogy Magyarorszá­gon főleg az ifjúság ragadtatta el magát a népi demokratikus rendszer ellenségeinek demagóg és provokációs jelszavaitól, és az ifjúság az ellenfor­radalom eszközévé vált, komoly tanul­ságot jelent számunkra. Nem hagy­hatjuk figyelmén kívül azokat a kö­rülményeket, amelyek megelőzték az ifjúság fellépését a néphatalom ellen. Figyelemreméltó, hoqy az ifjúsági szövetség kebelén belül különböző körök keletkeztek, amelyekben szem előtt vesztve küldetésük célját és a liberalisztikus felfogás következtében hamis eszméket hirdettek a demokrá­ciáról és a szabadságról, kritizálták a párt irányvonalát és a szabad véle­ménynyilvánítás köpenye alatt zűr­zavart idéztek elő a fiatalok lelküle- tében. Ezek a körök szították az ellenfor­radalmi ideológiát és arra ösztökélték a diákságot, hogy a népi demokrácia ellen irányuló fegyveres felkelésben belekapcsolódjanak. Sikerült a tapasz­talatlan és éretlen ifjúságot a nacio­nalizmus és a nagy magyar soviniz­mus mérgével megmételyezni és egyes fiatalokat rábírni arra, hogy becsüle­tes haladószellemű polgárokat bestiális módon legyilkoljanak. Ismeretes, hogy nálunk a hazai és a külföldi reakció vérmes reményeket táplált a diákokkal és az ifjúsággal szemben, de a remények nem telje­sültek. Az ifjúság mint egység, és különösen a paraszt és munkásifjúság még szorosabban a párt köré tömö­rült. Az események iránti érdeklődé­süket és beállításukat újabb kötele­zettségvállalásokkal bizonyították, és azzal, hogy a magyar dolgozó nép ér­dekében a Szolidaritási Alapra gyűj­töttek. A magyar események óta 10.259 új tag iépett be a CSISZ-be, többnyire a magyar nemzetiségű ifjú­ság soraiból. Az Ifjúság azért foglalt ilyen álláspontot, mert a párt egysé­ges, a nép bizalmára támaszkodik, és a nép nap mint nap meggyőződik a párt politikájának helyességéről, mert a párt egyre több gondosságot és fi­gyelmet fordít az ifjúságra. Annak ellenére, hogy az ifjúság ál­lásfoglalása általában helyes volt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy szórványosan negatív jelenségek is előfordultak. Főleg arról van szó, hogy a fiatalok egyik része még ma sincs tisztában az egyes kérdésekkel és mi minden igyekeztünkkel azon legyünk, hogy a fiatalokat megismertessük az utolsó események lényegével, és az eseményekkel szembe helyes állás­pontra helyezkedjenek. Különösen a főiskolákon bátrabban, és céltudato­sabban harcolni kell a helytelen, és ellenséges nézetek ellen a liberaliz­mus, a kispolgári radikalizmus, és a burzsoánacionalizmus ellen. A CSKP KB irodája behatóan fog­lalkozott a szlovák főiskolákon ural­kodó helyzettel. Megmutatkozott, hogy a helytelen beállítás és a fellépések okait elsősorban a párt és az ifjúsági szervezet elégtelen munkájában keres­sük. A hallgatók helytelen osztályösz- szetételében és ennek következtében abban a kispolgári környezetben, amely a főiskolákon uralkodik, amelyet a szocialista ellenes és pártellenes ele­mek táplálnak. Ezen a helyzeten úgy segíthetünk, hogy elsősorban javítjuk a hallgatók osztály összetételét és nem leszünk kíméletesek az ellensé­ges hangulat terjesztői ellen. A párt és a szakszervezetek, valamint termé­szetesen az iskolai szervek feladata, hogy javítsák a hallgatók osztály ósz- szetételét. Amikor a politikai nevelésről beszé­lünk nem Hagyhatjuk figyelmen kívül, milyen óriási a jelentősége annak, hogy a fiatalok bekapcsolódjanak a pártoktatásba és a CSISZ-ben a poli­tikai oktatás keretén belül kellő fi­gyelmet szenteljünk az olvasókörök­nek és más köröknek. Ebben az évben lényegesen leegyszerűsítettük és hoz­záférhetővé tettük a politikai nevelési munkát, hogy az ifjúság minél széle­sebb rétege bekapcsolódjon. Erre vo­natkozólag nagy felelősség hárul a CSISZ-re. A mi pártszervezeteinkre nézve nem maradhat közömbös, hogy a különböző köröket ki vezeti és az egyes kérdésekre miképpen világíta­nak rá. A szocialista nevelés szem­pontjából rendkívüli fontossággal bír a jó kollektíva. Elmondhatjuk, hogy a mi ifjúsági szervezeteink még nem jelentenek ilyen kollektívákat, nincse­nek tekintettel a fiatalok érdekeire és vágyaira, a szilárd ifjúsági kollektívák kiépítése érdekében nem alkalmaznak eléggé vonzó szervezési módszereket. Az ifjúsági szövetség nem teljesít­heti sikeresen küldetését, ha tevé­kenységében a főhangsúlyt csak arra helyezi, _ hogy a fiatalok vegyenek részt az építő folyamatban, vagypedig .................................................................... csak arra, hogy a munkaidő utáni tevékenységet irányítja. Az ifjúsági szervezetekben különösen a munka utáni tevékenységet nem értékelik kellőképpen és éppen ezen a téren lehet a legváltozatossabban különböző vonzó módszereket alkalmazni. Mint például kirándulásokat, sportversenye­ket, táborozást, kérdés és felelet estét, társasjátékokat és mulatságokat rendezni. Az ifjúsági szervezet első­sorban éppen ebben különbözik a töb­bi szervezettől és éppen ebben legyen ifjúsági, ez teszi lehetővé, hogy hatá­sát kiterjessze az egész ifjúságra. A CSISZ még mindig nem terjeszti ki kellőképpen a befolyását a szerve­zetlen ifjúságra. Ez a kérdés annál is fontosabb, mivel egyes üzemekben még mindig csekély a szervezettség. Ott, ahol a CSISZ nem törődik minden egyes fiatallal, az a helyzet fenyeget, hogy ezekre a fiatalokra különböző idegen és ellenséges elemek lesznek majd kihatással. Különösen a nagyobb városokban meg kell teremteni az anyagi feltételeit annak, hogy a fiata­lok a művelődés intézményei keretén belül összejöjjenek és szabad idejüket hasznosan A Magyarországon nyert tapasztala­tok azt mutatják, nagy jelentőséget kell szentelni annak, hogy a CSISZ- ben a munkát a kommunisták irányít­sák. A CSISZ évzáró gyűlései és a járási konferenciák, amelyeken a ve­zetőségeket választották, azt mutat­ják, hogy a CSISZ-ben több bevált tagot és párttag-jelöltet kell kikülde­ni. A legjobb funkcionáriusokat és CSISZ tagokat párttagságra kell aján­lani és így meg kell szilárdítani a CSISZ-ben a párt magvát. Az ifjúság körében kifejtett munka a pártmunka fontos részét alkotja és ezt nem sza­bad elhanyagolni. Azoktól a kommu­nistáktól, akik az ifjúsági szervekben és szervezetekben dolgoznak elvárjuk, hogy a legszorosabban a párt köré tömörüljenek és oda kell hatni,- hogy következetesen keresztülvezessék és megvédjék a párt politikáját és irány­vonalát, harcoljanak a helytelen és ellenséges nézetek ellen, szilárdítsák meg a kapcsolatot az egész ifjúsággal. Az ellenségnek akkor sohasem sike­rül, hogy éket üssön a párt és az ifjúság közé, és az ifjúság a párt veze­tése mellett a munkásosztály oldalán halad a mi szép szocialista céljaink megvalósításáért. A mi olvasóköreinkről Pincér, kenyeret ••• Az iskolai CSISZ szervezetünk törő­dik azzal is, hogy megismerjük a szocialista irodalmat. Ezért szervez­tük meg mi is a Fucsik köröket ná­lunk a somorjai tizenegyéves iskolá­ban. Az egyik osztályban 50 tanuló közül 36-an jelentkeztek az olvasó­körbe. A Fucsik jelvényszerző vizsgát mindnyájan sikeresen le is tették. Az Anya és az Ifjú gárda című regények hősei és halálfélelmet nem ismerő el­szánt harcuk fénylő példaként állnak előttünk. A jelvényszerző vizsga után is nem egyszer beszélgettünk Pavel Vlasovról, Oleg Kosevojról és a töb- biekről. Ennek az lett az eredménye, hogy a többi osztálytársaink is érdek­lődni kezdtek a Fucsik kör iránt. Ez­ért az idén is tervbe vettük a körök megszervezését. A körök már minden osztályban meg is alakultak és működnek. A mi osztályunk köre már kétszer jött össze, a már elolvasott regény meg­vitatására. A mi osztályunkban Rado- csák Katalin kitűnő tanuló vezeti az olvasókört. Még azt a tanácsot sze­retném adni a fiataloknak, hogy az olvasást és a megbeszéléseket komo­lyan vegyék és akkor a siker nem marad el. FÜLE OLGA a somorjai 11 éves iskola tanulója Nem tudom miért, de Somorját igen megszerettem. Kedves kis hely, jóravaló, dolgos nép lakja és élénk forgalmú járási székhely. Nemrég új­ra ott jártam és kitudja, hogy hány­szor járók még ott. Bosszúságot soha senki nem okozott nekem Somorján, csak a vendéglátó üzem vette el egy- párszor az étvágyomat az ebédtől. Vagy a kiszolgálás volt csigalassú, vagy a felszolgált étel volt ehetetlen, vagypedig valami más keserű megle­petést tartogatott számomra az étte­rem személyzete. Most is kíváncsi voltam, hogy vajon milyen meglepe­tés vár ránk, amikor átléptük a kü­szöbét és üres asztalt kerestünk, ahol majd elfogyaszthatjuk az ebédünket. Tudniillik most nem egyedül, hanem még két ismerősömmel kerestem fel az étterme.t, mert éppen találkoztam velük. Egész jól megy minden — gondol­tam magamban, amikor a magas, fe­keteruhás fiatal pincér, mondhatni másodpercek alatt hozta nekünk a levest. Még figyelmeztetett is, hogy már csak kirántott húst kaphatunk, mert kissé megkéstünk, egy óra múlt már és elfogyott a többi étel. Hát jól van, ne zavartassa magát, nyug­tattuk meg a pincért. Nem történt semmi, hozza csak a kirántott húst. Erre már egy kicsit várni kellett, de sebaj, még minden jól megy, arány­lag a szokotthoz képest és már re­ménykedtem hogy nem borzolja fel az idegemet valami apró kellemetlen­ség. A hús valahogy úgy volt elkészítve, hogy kenyér nélkül lehetetlen volt megenni. Kenyér kellene — néztünk körül, de az asztalokon nem láttuk a szokásos kenyeres kosarat zsemlyé­vel vagy kiflivel, vagypedig jóillatú kenyérrel. Azt mégis észrevettem, hogy az a néhány ebédelő társam, akik jő étvággyal nyeldestek körülöt­tünk, kenyeret vagy kiflit is esznek. Hogyan juthattak ezek hozzá — tet­tem fel a kérdést magamnak. Éppen arra jött a pincér és kenyeret kér­tünk tőle, mert őszintén bevallva nem tudtuk megenni a húst kenyér nélkül. — Azonnal kérem, csak egy pilla­natot tessék várni, máris hozom — volt a válasz. Mi szembenéztünk a bús várako­zással és eltelt egy pillanat, eltelt tíz perc, hűlni kezdett a kirántott hús és a pincér nem hozta a kenyeret. Közben az ablaknál amelyen^ át a konyhából adják a pincérnek az ételt, három lány is megjelent, mintha csak az ott étkező személyekben gyönyör­ködnének, olyan bájosan nézdegéltek ránk. Mit nézegetnek ezek ránk, ha nem adnak kenyeret — mondotta az egyik barátom, s odament hozzájuk kenye­ret kérni. — Azonnal, mindjárt kiszolgáljuk, csak legyenek nyugodtak — és néztek tovább. Mi várunk, várunk, de csak nem hozták a kenyeret. Mit tegyünk hát, hagyjuk itt az ebédet, lógjunk meg és ne fizessünk, kérjük el a panasz­könyvet, írjuk be a sérelmeinket, vágy pedig verjük meg a pincért ta­lán? Egyiket sem lehet. A panasz­könyvet úgy sem adják oda, fizetés nélkül meglógni igen nagy szégyen, nagyobb reánk nézve, mint nekik a pontatlan kiszolgálás, verekedni pedig szintén utolsó dolog. Éppen arra jött a pincér, s immár negyedszer kértük tőle a kenyeret. — Ja, el is feledtem mondani az előbb, hogy tessék a büffébe menni kenyérért, mert mi most azt már nem szolgálunk fel. Nem?? -^nézünk rá csodálkozva. Hát miféle étterem ez? Én magamban pe­dig már azon mo­solyogtam, hogy a bosszúság mégsem került el a somor­jai étteremben. Vi­szont nem volt mást mit tenni, mint elmentem a közeli pékhez, hogy egy félkiló kenye­ret. Szerencsémre _eszembe jutott, hogy az étterem közelében van egy, pék. A péküzlet ajtaját zárva talál­tam, csak egy kis táblát lengetett rajta a szél, amire az volt ráírva, hogy „tíz perc múlva jövök“. Nohát, a fene egye meo — gondoltam ma­gamban, ma minden összeesküdött ellenünk. Elhatároztam, hogy visszamegyek és megmondom a barátaimnak, hogy hagyjuk ott az ebédet és inkább majd estére Bratislavában megvacsorázunk. De ők nem egyeztek bele ilyen köny- nyen, hanem kenyeret kezdtek köve­telni a pincértől. A pincér akkor újabb felvilágosí­tással szolgált. Tessék innen elmenni a harmadik terembe, oda ahol a sört mérik és ott találnak egy üveggel elkerített helyet, ott ül egy asszony, annál lehet kenyeret vásárolni. — Na végre, hogy megmondta az igazat! Utána öt percen belül csakugyan az asztalunkon volt a kenyér, amit a jó­ságos asszonytól pár fillérért vásá­roltunk, dehát ki tudta azt előre, hogy Somorján ez a szokás, ha valaki kenyeret is akar az ebédhez fogyasz­tani. Az egyik közelemben ülő ember, éppen akkor húzott ki a zsebéből két kiflit, amikor mi készültünk fizetni. Érdekes, csoda érdekes, ilyet még nem láttam az egész országban. Mert valóban nehezen hihető el, hogy olyan újításokat vezetnek be máshol, mint a somorjai étteremben. BAGOTA ISTVÁN A bratislavai városi kertészet az idén is nagy választékban készített kis karácsonyfákat a vásárló közönség számára. így mindenki tetszése szerint választhatta ki a neki megfelelő fácskát. majd ott szerzek j Milan Rázus elvtársnak, a CSISZ SZ KB elnökének Szlovákia Kommunista Pártja KB ülésén elhangzott felszólalásából ‘ Fejlesszük tovább a CSISZ-nek ifjúságunkra gyakorolt befolyását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents