Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-12-18 / 52. szám
f#B8. december 18. BESZÁMOLÓ A kéidkedúkMk Már valahogy megszoktuk, hogy sok szövetkezet túlteljesíti a termelési tervet és a beadási kötelezettséget. Pedig nem is olyan egyszerű mindez és a siker csakis a szövetkezeti tagok szorgalmának, az agro- és zootechnika szakszerű felhasználásának köszönhető. Ez a megállapítás a többi között a kézsmürki szövetkezetre is vonatkozik. Hiszen képzeljük csak el: a szövetkezeti táblákon magas fekvésűk ellenére — egészen a Magas Tátra alatt terülnek el — 30 métermázsa rozsot, 22.56 métermázsa árpát, 21.20 mctermázsa zabot, 140 métermázsa burgonyát, 33 métermázsa szénát termeltek hektáronként. Ami még őket is legjobban meglepte az a len volt. Hektáronként 56 métermázsát gyűjtöttek be belőle. Szlovákiában a szövetkezetekben az átlag tejhozam évente tehenenként 1.552 liter. Kézsmárkon 1.000 literrel többet értek el, pedig itt többnyire pinzgaui teheneket tartanak. Ezek alacsonyabbak és ezért kevesebb tejet is adnak. A tejbeadást háromszorosan túllépték, pedig több mint kétszer annyi sertés és marhahúst adnak be az év végéig, mint amennyit a terv előírt számukra. A Kézsmárkon látottakból nem lehet elhallgatni azt a viszonyt, azt a belső kapcsolatot, amely a tagokat a szövetkezethez fűzi. Ezt a kapcsot a tagok és a szövetkezet között mindenütt meg kellene teremteni. Ez itt már nem új jelenség, megmutatkozott már a kezdet kezdetén, a szövetkezet alakításakor. A tagoktól távol állt a gondolat, hogy megrövidítsék a szövetkezetét, eladogassák állataikat, a pénzt elrejtsék és üres kézzel lépjenek a szövetkezetbe, amint azt sok helyen tették. Ök olyan állományt tereltek össze, hogy teljesen megteltek az istállók. Sajnos sok sertést nem tudtak összeterelni, mert nem volt nekik. De nem gondolkodtak sokáig, mert jól tudták, hogyha többet fektetnek be a szövetkezetbe, többet is kapnak onnan, nagyobb lesz a munkaegység értéke. Koronát korona mellé raktak, malacokat vásároltak és így rögtön az első évben teljesítették beadási kötelezettségüket és még a tervezett állatállományuk is megmaradt. Kézsmárkon sose húzódóztak a lentermelést öl, hiszen itt van a Tatralan — lenfeldolgozó üzem. Ügy illik hát, hogy elsősorban ök mutassanak jő példát s ezt, valóban meg is telték. Tavaly 24 mázsás hektárhozamot értek el s az idén a lentermelésben mindenkit túlszárnyaltuk. A kézsmárki szövetkezet valóban gondokodik arról, hogy az iparnak nyersanyagot, a városi dolgozóknak pedig élelmet szállítson. E téren mind a két tervet túllépik s a hasznot természetesen ők rakják zsebre, hiszen a terven felüli beadásokért jó árat kapnak. Hogy mást ne említsek, csak a lenért és lenmagért hektáronként több mint 20.000.- koronát kapott a szövetkezet. A szövetkezeti tagok jövedelme egyenes arányban van a haladó agro- és zootechnikai ismereteikkel és azzal a szívós munkával, amelyet a szövetkezeti tagok kifejtenek. Már a közös gazdálkodás első évében az év végén 2.- koronával többet osztottak szét, mint ahogy azt tervbe vették. Egy évvel később 34.- koronát, tavaly pedig már 37.- koronát osztottak munkaegységenként. Az idén úgy számítják, hogy munkaegységenként 40.- koronát kapnak a három kg. árpa, kettő kg széna és a három kg takarmányrépa természetbeni járandóságon kívül. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az ilyen sikerek mellett az idén 10 új tag jelentkezett a szövetkezetbe és az eddigi 40 tag közül minden negyediknek autója van. Bizony ma már tíz kézsmárki szövetkezeti tag saját autóján jár. —n— ”í l A felhők olyan alacsonyan szállnak, hogy szinte súrolják a tornyokat. Esik az eső, őlmosan, nagy cseppekben. Igazi őszi eső, mely feláztatja az utakat, átáztatja a ruhákat és minden szeme borzongató hideget áraszt. Az emberek, de különösen a háziasszonyok, úgy látszik, hogy mitsem törődnek a kitartóan szitáló esővel. Beburkolóznak esőkabátjaikba, és rőj- ják a város utcáit. A rossz időjárás ellenére szinte elképesztően nagy a forgalom Komáromban. Nem csoda. Rövidesen itt a karácsony, és még sok mindent kell vásárolni, hogy mindenki elégedett legyen. Én is az utcákat rovom, és kíváncsian szemlélem az utca forgatagát, a kosaraikat, csomagjaikat szorongató bevásárlókat. Megállók az egyik üzlet előtt, ahol a bevásárlók szinte egymásnak adják a kilincset. Tejet és különböző tejtermékeket vásárolnak itt. A bevásárlók, nagy része természetesen háziasszony, csak itt-ott lépi át egy-egy férfi az üzlet küszöbét, hogy tízóraira ízletes sajtot vásároljon magának. Látva a bevásárlók tömegét, eszembe ötlik egy gondolat. Ki tudják-e üzleteink és tejterméket gyártó vállalataink elégíteni a fogyasztók széles tömegeit, most, amikor a legtöbbet vásárolnak, egyrészt, mert közeledik a karácsony, másrészt, mert a hatodik árleszállítás után mindenkinek többre futja. Az üzletek .kirakatai és az üzletekben sorakozó roskadásig rakott polcok arról tanúskodna^ hogy mindenből van elég. S miközben a kirakatokat nézegettem, elhatároztam, hogy elmegyek oda, ahol biztosan kielégítő választ tudnak adni kérdésemre. Nem kellett messzire menni a válaszért. Rövid tíz perces séta után beléptem a komáromi tejtermékeket gyártó n. v. kapuján. Serényen folyt itt a munka. Az egyik autóról rakták le a tejet, a másikra pedig már rakták fel a kész tejtermékeket, a túrót, vajat és más effélét. Mészáros elvtársat, az igazgató helyettesét a műhelyekben találtuk. Ellenőrizte a tisztaságot, beszélgetett a munkásokkal munkájukról, a terv teljesítéséről, az önköltség csökkentéséről és az önálló elszámolási rendszer előnyeiről. Nekem is szívesen megadta a kért felvilágosítást és elmondta, hogy az üzem minden munkása példásan teljesíti feladatát. Különösen Kesiar Jánost, a vajas csoport vezetőjét dicsérte, aki Szlovákia vajkészítői között a legjobb. Elmondta még azt is, hogy az üzem immár a harmadik negyedéven keresztül tartja a minisztérium és az FSZM vándorzászla- ját. — Sajnos, felvásárlási tervünket kicsit gyengén, csak 98 százalékra teljesítjük — mondja Mészáros elvtárs. — Ez ugyan nem a mi hibánk, hanem az állami gazdaságoké, amelyek a leggyengébben teljesítik a tejbeadást. Állami gazdaságaink igazán példát vehetnének az EFSZ-ektöl a tejbeadást illetően. A feldolgozási tervvel már jobban állunk. Ezt állandóan 100 százalékon felül teljesítjük. Munkásaink vállalt felajánlásaikat magasan túlteljesítik. Azt vállalták ugyanis, hogy az elkészített vajnak 92 százalékát kiváló minőségűre készítik. Minden lehetőt elkövettek, hogy ezt a felajánlást teljesítsék. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mert a minőségi tervet az utóbbi időben állandóan 100 százalékra teljesítik. Mészáros elvtárs tájékoztatása és a serényen dolgozó lányok, asszonyok látása, meggyőzött arról, hogy nincs ok aggodalomra. Tej, vaj, sajt és más tejtermék bőven jut mindenki asztalára. A gazdasszonyoknak* sem kell félni, hogy jó. minőségű vaj hiányában nem tudják elég finomra sütni a karácsonyi kalácsot és süteményeket. V. E. DECEMBER HAVÁNAK mindig megvan a varázsa. Az ember arcára kiül egy kis hamiskás mosoly, kószál a városban, ácsorog a kirakatok előtt és ez a mulatság soha nincs eredmény nélkül, mert a papák, mamák, feleségek, férjek kisebb nagyobb csomagokkal surrannak be a lakásba és ezek tartalmát a leglehetetlenebb helyekre rejtik el, az elől, akinek szánják a titokzatos csomag tartalmát. Igen a december az ajándékozások hónapja. Előbb a Mikulás rakja tele a cipőket, de az igazi ünnep a karácsony, a szeretet ünnepe. Kétszeres öröm Csehszlovákia lakosságának ez idén a karácsony előtti készülődés, mert nemcsak, hogy dús és bőséges raktárok ontják a szebbnél szebb árukat, de kormányunk december elsejével a pénzbeváltás után immár a hatodik árleszállítást hajtotta végre és evvel minden előbbi évnél gondtalanabb, gazdagabb, igazi békebeli karácsonyi vásárt biztosított minden polgára számára. A vásárlóközönség reggeltől estig ott hullámzik az igazán szépen díszített vásáron. Túlnyomőrészben nők vásárolnak, magukkal hozva — ezek legnagyobb gyönyörűségére — kivétel nélkül pirospozsgás, jóltáplált gyermekeiket. A legnagyobb tömeget természetesen az élelmiszer pavilonok előtt találom, de hogy js ne? A felnőttek maguk is mint gyerekek kutatnak a pompás, innvcsikiandozó csemege és élelmiszerhegyek között. Csokoládé, szaloncukor, datolya, füge ma már nem elérhetetlen senki részére, de legnagyobb sikere talán az olcsó bűr mogyorónak van, mit kilószámra vásárolnak. A szardínia és a legkülönbözőbb halkonzervek mélyen leszállított áron vándorolnak a kosarakba, nem különben az azelőtt csemegeszámba menő rizsa, mely majdnem a burgonya árát közelíti meg. A vásárlók szemei ragyognak, mikor látják a zsír, a hús, a szalonna és kolbászfélék gazdag és olcsó tömegét, a bel- és külföldi sajtok gazdagságát. A nők méltányolják ezt legjobban és ahogy ott járok a vásárlók között, nem egyszer hallom a megelégedett hangokat: — Tulajdonképpen a szaloncukrot ingyen kaptam, ha összeszámolom mennyit fizettem volna azelőtt ugyanezért, amit most vettem. De menjünk tovább! A játékok pavilonja előtt sok-sok gyermek mutogatja bámuló szemekkel: Ezt hozza nekem a Tél apó! Fiatal diákok a Pionier motorkerékpár csodálói, mely 700 Kcs-val lett olcsóbb. Egy idősebb bácsi ép most fizet a pénztárnál és hóna alá kapja a Tesla rádiót, a háromszáz koronás árkülönbségen pedig két fiának teljes sífelszerelést visz a karácsonyfa alá. Közben a vásár lacikonyháján serceg a zsír és szomszédságában egy jókedvű elárusító — a .modori EFSZ tagja — forralt borral kínálja a vásárlókat és fejcsóválva veszi tudomásul, ha valaki csak málnaszörpöt iszik. Mit szorongat ez a kedvesarcú öreg nénike a kezében? Megkérdezem. — Fehér cipőcskét vettem az unokámnak, tudja lelkem felemelték a nyugdíjjamat, eddig csak én kaptam a gyerekeinktől, most már én is tudok venni nekik. Textil, ékszerek, villanygépek, könyvek mellett citrom, narancs, banán és amit szem-száj kíván vándorol a vásárlók tulajdonába. A kiszolgálás gyors, szíves és nagyon udvarias (ez remélhetőleg a vásár után is' megmarad!). A karácsonyi vásár minden szakaszon a bratislavai és a vidéki lakosság vásárlókedvét és anyagi lehetőségét igazolja, jókedve és megelégedettsége pedig legszebb köszönet azoknak a névtelen munkásoknak és parasztoknak, kiknek áldozatkész munkájuk teszi lehetővé, hogy Csehszlovákia lakossága ma, minden előbbinél dú- sabb, békés karácsonyi ünnepeket ünnepelhessen szerettei körében. mm" «C8?*: 1 fv 'immt »a •?íiɧítÉ * 1 Az állattenyésztésünk téli gondozásához tartozik a téli takarmányozás biztosítása. Nem elegendő nagymeny- nyiségű takarmányt termeszteni, hanem célszerű felhasználását is biztosítani kell. A helyes takarmányozással elősegítjük növendékállataink erőteljes fejlődését. Az állattartás költségeit nagyban befolyásolja a takarmányozás, ami a költségek 70—80 °/ ó - át jelenti. Szakszerű takarmányozás megvalósításával az állattenyésztés önköltségét nagy mértékben tudjuk csökkenteni. Az állat termelőképességét a takarmány összetétele és felhasználása határozza meg. A takarmányok összetételét vegyvizsgálat alapján állapíthatjuk meg. A kifejlett állat az elfogyasztott takarmány tápanyagait szervezetének működésbentartásához (létfentartásához, mozgáshoz stb.) és új szervezetek létrehozásához (szaporodás, tejtermelés), a fiatal állat pedig szervezetének növekedéséhez használja fel. A takarmányok víztartalma igen eltérő. Víztartalom tekintetében takarmány és takarmány között igen nagy lehet a különbség. A fölözött tej, répaszelet, a tök és a répa 90% körüli vízmennyiséget tartalmaz, a szénák viszont ún. légszáraz állapotban csak 10—16% víztartalommal rendelkeznek. Ezért a téli etetésnél, amikor az nagyobb mennyiségű száraz takarmányt fogyaszt, több vízre van szüksége. A takarmányok szárazanyaga az ásványi anyagokból (szervetlen) sókból és szerves anyagból tevődik össze. Az ásványi anyagok nélkülözhetetlenek az állati szervezet Állataink téli etetéséről számára s ezeket tehát feltétlenül a takarmányban kell megkapnia. A vitaminok a szervezet részére fontosak, mert hiányuk betegséget idéz elő. Az A vitaminhiány esetén a fiatal állat fejlődésében zökkenő áll be. Jellemző tünete, hogy a bőrön, egyéb hámeredetű szerveken káros elváltozások következnek be. A gyakorlatban kisebb vagy nagyobbfokú A vitamin- hiány állhat elő aszályos nyarakon, ha állataink hosszú hónapokon át zöldtakarmány etetése nélkül kizárólag kisült legelő növényzetére utaljuk. Előfordulhat továbbá a téli tartás vé- gefelé, ha aszályos nyár után, amikor1 elegendő készletet a szervezet nem gyűjthetett magának, csak rosszminőségű, karotinszegény fakó széna, sőt esetleg csak szalma jut az állatok jászlába. Előfordulhat továbbá a mesterséges borjúnevelés keretében, ha a borjúkat kizárólag fölözött tejjel itatjuk. A tej A vitaminja ugyanis a tejzsírhoz kapcsolódik, a fölözéssel tehát eltávolítjuk. A hiány pótlására nyáron jó legelőkre járatjuk az állatokat. Télen pedig marhakáposztával, jól sikerült (zölden száradt) szénával vagy silótakarmánnyal fedezhetjük legcélszerűbben az állatok szükségletét. A D vitaminhiány nem annyira takarmányozási, mint tartási kérdés. Különösen a téli-télvégi időszakban szokott fellépni, amikor a szervezet tartaléka már kimerült, a takarmány nem tartalmaz belőle eleget. Az állatokat nem éri napfény, ami a bőrben levő előanyagokat vitaminná alakíthatná. A téli takarmányozás szempontjából igen fontos a szénaszárítás és a silózás. Mind a kettőre szükség tan. Silózással olcsóbbá tehetjük a téli takarmányozást. Ha a gyakori szárazságok és rovarkárok miatt bizonytalanul termő takarmányrépa helyett silókukoricát vetünk, ezzel kereken 23—50%-al csökkentjük a téli tartás költségeit. A silókukorica tökéletesen helyettesíti a takarmányrépát. Minden állat szívesen eszi és körülbelül két- szerannyi tápanyagot tartalmaz. A silókukorica vagy csalamádé jól bírja a szárazságot, így kedvezőtlen időjárás esetében is többet és biztosabban terem, és a termesztése kevesebb gonddal, kevesebb költséggel jár. A téli időszak november 1-től május 15-ig, tehát 180—200 napig tart. A téli takarmányozási időszakban a rendelkezésre álló takarmányokból a tehenek szabvány szerinti takarmányadagját úgy állítjuk össze, hogy a legmagasabb tejtermelést érjük el. Ezek a takarmányok a következők: a rétiszéna változatos izénél fogva kedvelt takarmánya a tehénnek. Akkor jó, ha halványzöld színű s akkor kaszálták le, amikor a füvek virágzásban voltak. A lucerna, vöröshere, baltacin, bíborhsre, bükköny szintén jó takarmány. ^Fontos, hogy mennyi a száron a levél s milyen a szár minősége, ami a kaszálástól fiigg. A kukoricaszár a gyenge szénával egyenértékű takarmány, ha még szeptember-októberben levágjuk és olyan helyen tároljuk, ahol nem ázhat meg. Silótakarmánynak is igen jó, ha répával vagy répaszelettel felszecskázva besavanyítjuk. A nedvdús takarmány a tejtermelés alapja, mert az állandó és nagy tejtermelést csak a nedvdús takarmányok bőséges etetése biztosítja. Ne etessünk egyféle abrakot, hanem több abrakféle keverékből adjunk a teheneknek. A tehén takarmányának tömegét télen is a szálas és nedvdús takarmányok alkossák. Az abrak csak a hiányzó táplálóanyagok pótlására szolgáljon. Ha a téli szálastakarmányok túlnyomó részét pillangós széna fedezi, abban az esetben a takarmányokat szénsavas mésszel szükségtelen kiegészíteni. Ha a téli szálastakarmány felét teszi ki a jóminőségű pillangós széna, akkor elegendő a tejelő pótabrakot kilogrammonként 1 dkg szénsavas mésszel kiegészíteni. A konyhasószükségleteket célszerű nyalósó alakjában biztosítani. Ha biztosítjuk állataink számára a téli takarmányozást, akkor megvédjük állataink egészségét és fokozzuk termelőképességüket. GASPARIK SÁNDOR tanár Bőven Sut mindenkinek Békés karácsonyi vásár
