Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-12-18 / 52. szám

f#B8. december 18. BESZÁMOLÓ A kéidkedúkMk Már valahogy megszoktuk, hogy sok szövetkezet túlteljesíti a terme­lési tervet és a beadási kötelezettsé­get. Pedig nem is olyan egyszerű mindez és a siker csakis a szövetke­zeti tagok szorgalmának, az agro- és zootechnika szakszerű felhasználásá­nak köszönhető. Ez a megállapítás a többi között a kézsmürki szövetke­zetre is vonatkozik. Hiszen képzeljük csak el: a szövetkezeti táblákon ma­gas fekvésűk ellenére — egészen a Magas Tátra alatt terülnek el — 30 métermázsa rozsot, 22.56 métermázsa árpát, 21.20 mctermázsa zabot, 140 métermázsa burgonyát, 33 métermá­zsa szénát termeltek hektáronként. Ami még őket is legjobban meglepte az a len volt. Hektáronként 56 mé­termázsát gyűjtöttek be belőle. Szlovákiában a szövetkezetekben az átlag tejhozam évente tehenenként 1.552 liter. Kézsmárkon 1.000 literrel többet értek el, pedig itt többnyire pinzgaui teheneket tartanak. Ezek alacsonyabbak és ezért kevesebb te­jet is adnak. A tejbeadást háromszo­rosan túllépték, pedig több mint két­szer annyi sertés és marhahúst ad­nak be az év végéig, mint amennyit a terv előírt számukra. A Kézsmárkon látottakból nem le­het elhallgatni azt a viszonyt, azt a belső kapcsolatot, amely a tagokat a szövetkezethez fűzi. Ezt a kapcsot a tagok és a szövetkezet között minde­nütt meg kellene teremteni. Ez itt már nem új jelenség, megmutatko­zott már a kezdet kezdetén, a szö­vetkezet alakításakor. A tagoktól tá­vol állt a gondolat, hogy megrövidít­sék a szövetkezetét, eladogassák ál­lataikat, a pénzt elrejtsék és üres kézzel lépjenek a szövetkezetbe, amint azt sok helyen tették. Ök olyan állományt tereltek össze, hogy telje­sen megteltek az istállók. Sajnos sok sertést nem tudtak összeterelni, mert nem volt nekik. De nem gondolkodtak sokáig, mert jól tudták, hogyha töb­bet fektetnek be a szövetkezetbe, többet is kapnak onnan, nagyobb lesz a munkaegység értéke. Koronát ko­rona mellé raktak, malacokat vásá­roltak és így rögtön az első évben teljesítették beadási kötelezettségü­ket és még a tervezett állatállomá­nyuk is megmaradt. Kézsmárkon sose húzódóztak a lentermelést öl, hiszen itt van a Tatralan — lenfeldolgozó üzem. Ügy illik hát, hogy elsősorban ök mutassanak jő példát s ezt, való­ban meg is telték. Tavaly 24 má­zsás hektárhozamot értek el s az idén a lentermelésben mindenkit túl­szárnyaltuk. A kézsmárki szövetkezet valóban gondokodik arról, hogy az iparnak nyersanyagot, a városi dolgozóknak pedig élelmet szállítson. E téren mind a két tervet túllépik s a hasznot természetesen ők rakják zsebre, hi­szen a terven felüli beadásokért jó árat kapnak. Hogy mást ne említsek, csak a lenért és lenmagért hektáron­ként több mint 20.000.- koronát ka­pott a szövetkezet. A szövetkezeti tagok jövedelme egyenes arányban van a haladó agro- és zootechnikai ismereteikkel és az­zal a szívós munkával, amelyet a szövetkezeti tagok kifejtenek. Már a közös gazdálkodás első évében az év végén 2.- koronával többet osztottak szét, mint ahogy azt tervbe vették. Egy évvel később 34.- koronát, tavaly pedig már 37.- koronát osztottak munkaegységenként. Az idén úgy szá­mítják, hogy munkaegységenként 40.- koronát kapnak a három kg. árpa, kettő kg széna és a három kg takar­mányrépa természetbeni járandóságon kívül. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az ilyen sikerek mellett az idén 10 új tag jelentkezett a szövetkezetbe és az eddigi 40 tag közül minden ne­gyediknek autója van. Bizony ma már tíz kézsmárki szövetkezeti tag saját autóján jár. —n— ”í l A felhők olyan alacsonyan szállnak, hogy szinte súrolják a tornyokat. Esik az eső, őlmosan, nagy cseppekben. Igazi őszi eső, mely feláztatja az uta­kat, átáztatja a ruhákat és minden szeme borzongató hideget áraszt. Az emberek, de különösen a háziasszo­nyok, úgy látszik, hogy mitsem tö­rődnek a kitartóan szitáló esővel. Beburkolóznak esőkabátjaikba, és rőj- ják a város utcáit. A rossz időjárás ellenére szinte elképesztően nagy a forgalom Komáromban. Nem csoda. Rövidesen itt a karácsony, és még sok mindent kell vásárolni, hogy min­denki elégedett legyen. Én is az ut­cákat rovom, és kíváncsian szemlélem az utca forgatagát, a kosaraikat, cso­magjaikat szorongató bevásárlókat. Megállók az egyik üzlet előtt, ahol a bevásárlók szinte egymásnak adják a kilincset. Tejet és különböző tejter­mékeket vásárolnak itt. A bevásárlók, nagy része természetesen háziasszony, csak itt-ott lépi át egy-egy férfi az üzlet küszöbét, hogy tízóraira ízletes sajtot vásároljon magának. Látva a bevásárlók tömegét, eszem­be ötlik egy gondolat. Ki tudják-e üzleteink és tejterméket gyártó vál­lalataink elégíteni a fogyasztók széles tömegeit, most, amikor a legtöbbet vásárolnak, egyrészt, mert közeledik a karácsony, másrészt, mert a hatodik árleszállítás után mindenkinek többre futja. Az üzletek .kirakatai és az üz­letekben sorakozó roskadásig rakott polcok arról tanúskodna^ hogy min­denből van elég. S miközben a kirakatokat nézeget­tem, elhatároztam, hogy elmegyek oda, ahol biztosan kielégítő választ tudnak adni kérdésemre. Nem kellett messzire menni a válaszért. Rövid tíz perces séta után beléptem a komá­romi tejtermékeket gyártó n. v. ka­puján. Serényen folyt itt a munka. Az egyik autóról rakták le a tejet, a másikra pedig már rakták fel a kész tejtermékeket, a túrót, vajat és más effélét. Mészáros elvtársat, az igazgató he­lyettesét a műhelyekben találtuk. El­lenőrizte a tisztaságot, beszélgetett a munkásokkal munkájukról, a terv tel­jesítéséről, az önköltség csökkentésé­ről és az önálló elszámolási rendszer előnyeiről. Nekem is szívesen megad­ta a kért felvilágosítást és elmondta, hogy az üzem minden munkása példá­san teljesíti feladatát. Különösen Kesiar Jánost, a vajas csoport veze­tőjét dicsérte, aki Szlovákia vajkészí­tői között a legjobb. Elmondta még azt is, hogy az üzem immár a harma­dik negyedéven keresztül tartja a mi­nisztérium és az FSZM vándorzászla- ját. — Sajnos, felvásárlási tervünket kicsit gyengén, csak 98 százalékra teljesítjük — mondja Mészáros elv­társ. — Ez ugyan nem a mi hibánk, hanem az állami gazdaságoké, amelyek a leggyengébben teljesítik a tejbe­adást. Állami gazdaságaink igazán példát vehetnének az EFSZ-ektöl a tejbeadást illetően. A feldolgozási tervvel már jobban állunk. Ezt állan­dóan 100 százalékon felül teljesítjük. Munkásaink vállalt felajánlásaikat ma­gasan túlteljesítik. Azt vállalták ugyan­is, hogy az elkészített vajnak 92 százalékát kiváló minőségűre készítik. Minden lehetőt elkövettek, hogy ezt a felajánlást teljesítsék. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mert a minőségi tervet az utóbbi időben állandóan 100 százalékra teljesítik. Mészáros elvtárs tájékoztatása és a serényen dolgozó lányok, asszonyok látása, meggyőzött arról, hogy nincs ok aggodalomra. Tej, vaj, sajt és más tejtermék bőven jut mindenki aszta­lára. A gazdasszonyoknak* sem kell félni, hogy jó. minőségű vaj hiányában nem tudják elég finomra sütni a ka­rácsonyi kalácsot és süteményeket. V. E. DECEMBER HAVÁNAK mindig meg­van a varázsa. Az ember arcára kiül egy kis hamiskás mosoly, kószál a városban, ácsorog a kirakatok előtt és ez a mulatság soha nincs eredmény nélkül, mert a papák, mamák, felesé­gek, férjek kisebb nagyobb csomagok­kal surrannak be a lakásba és ezek tartalmát a leglehetetlenebb helyekre rejtik el, az elől, akinek szánják a ti­tokzatos csomag tartalmát. Igen a december az ajándékozások hónapja. Előbb a Mikulás rakja tele a cipőket, de az igazi ünnep a karácsony, a sze­retet ünnepe. Kétszeres öröm Cseh­szlovákia lakosságának ez idén a ka­rácsony előtti készülődés, mert nem­csak, hogy dús és bőséges raktárok ontják a szebbnél szebb árukat, de kormányunk december elsejével a pénzbeváltás után immár a hatodik árleszállítást hajtotta végre és evvel minden előbbi évnél gondtalanabb, gazdagabb, igazi békebeli karácsonyi vásárt biztosított minden polgára szá­mára. A vásárlóközönség reggeltől estig ott hullámzik az igazán szépen díszí­tett vásáron. Túlnyomőrészben nők vásárolnak, magukkal hozva — ezek legnagyobb gyönyörűségére — kivétel nélkül pirospozsgás, jóltáplált gyerme­keiket. A legnagyobb tömeget termé­szetesen az élelmiszer pavilonok előtt találom, de hogy js ne? A felnőttek maguk is mint gyerekek kutatnak a pompás, innvcsikiandozó csemege és élelmiszerhegyek között. Csokoládé, szaloncukor, datolya, fü­ge ma már nem elérhetetlen senki részére, de legnagyobb sikere talán az olcsó bűr mogyorónak van, mit ki­lószámra vásárolnak. A szardínia és a legkülönbözőbb halkonzervek mélyen leszállított áron vándorolnak a kosa­rakba, nem különben az azelőtt cse­megeszámba menő rizsa, mely majd­nem a burgonya árát közelíti meg. A vásárlók szemei ragyognak, mikor lát­ják a zsír, a hús, a szalonna és kol­bászfélék gazdag és olcsó tömegét, a bel- és külföldi sajtok gazdagságát. A nők méltányolják ezt legjobban és ahogy ott járok a vásárlók között, nem egyszer hallom a megelégedett hangokat: — Tulajdonképpen a szaloncukrot ingyen kaptam, ha összeszámolom mennyit fizettem volna azelőtt ugyan­ezért, amit most vettem. De menjünk tovább! A játékok pa­vilonja előtt sok-sok gyermek muto­gatja bámuló szemekkel: Ezt hozza nekem a Tél apó! Fiatal diákok a Pionier motorkerékpár csodálói, mely 700 Kcs-val lett olcsóbb. Egy idősebb bácsi ép most fizet a pénztárnál és hóna alá kapja a Tesla rádiót, a há­romszáz koronás árkülönbségen pedig két fiának teljes sífelszerelést visz a karácsonyfa alá. Közben a vásár laci­konyháján serceg a zsír és szomszéd­ságában egy jókedvű elárusító — a .modori EFSZ tagja — forralt borral kínálja a vásárlókat és fejcsóválva veszi tudomásul, ha valaki csak mál­naszörpöt iszik. Mit szorongat ez a kedvesarcú öreg nénike a kezében? Megkérdezem. — Fehér cipőcskét vettem az uno­kámnak, tudja lelkem felemelték a nyugdíjjamat, eddig csak én kaptam a gyerekeinktől, most már én is tudok venni nekik. Textil, ékszerek, villanygépek, köny­vek mellett citrom, narancs, banán és amit szem-száj kíván vándorol a vá­sárlók tulajdonába. A kiszolgálás gyors, szíves és nagyon udvarias (ez remélhetőleg a vásár után is' megma­rad!). A karácsonyi vásár minden szaka­szon a bratislavai és a vidéki lakos­ság vásárlókedvét és anyagi lehetősé­gét igazolja, jókedve és megelégedett­sége pedig legszebb köszönet azoknak a névtelen munkásoknak és parasz­toknak, kiknek áldozatkész munkájuk teszi lehetővé, hogy Csehszlovákia lakossága ma, minden előbbinél dú- sabb, békés karácsonyi ünnepeket ünnepelhessen szerettei körében. mm" «C8?*: 1 fv 'immt »a •?íiɧítÉ * 1 Az állattenyésztésünk téli gondozá­sához tartozik a téli takarmányozás biztosítása. Nem elegendő nagymeny- nyiségű takarmányt termeszteni, ha­nem célszerű felhasználását is bizto­sítani kell. A helyes takarmányozással elősegítjük növendékállataink erőtel­jes fejlődését. Az állattartás költsé­geit nagyban befolyásolja a takarmá­nyozás, ami a költségek 70—80 °/ ó - át jelenti. Szakszerű takarmányozás meg­valósításával az állattenyésztés ön­költségét nagy mértékben tudjuk csökkenteni. Az állat termelőképességét a takar­mány összetétele és felhasználása határozza meg. A takarmányok össze­tételét vegyvizsgálat alapján állapít­hatjuk meg. A kifejlett állat az elfogyasztott takarmány tápanyagait szervezetének működésbentartásához (létfentartásához, mozgáshoz stb.) és új szervezetek létrehozásához (szapo­rodás, tejtermelés), a fiatal állat pe­dig szervezetének növekedéséhez használja fel. A takarmányok víztar­talma igen eltérő. Víztartalom tekin­tetében takarmány és takarmány kö­zött igen nagy lehet a különbség. A fölözött tej, répaszelet, a tök és a répa 90% körüli vízmennyiséget tar­talmaz, a szénák viszont ún. légszáraz állapotban csak 10—16% víztartalom­mal rendelkeznek. Ezért a téli etetés­nél, amikor az nagyobb mennyiségű száraz takarmányt fogyaszt, több víz­re van szüksége. A takarmányok szá­razanyaga az ásványi anyagokból (szervetlen) sókból és szerves anyag­ból tevődik össze. Az ásványi anyagok nélkülözhetetlenek az állati szervezet Állataink téli etetéséről számára s ezeket tehát feltétlenül a takarmányban kell megkapnia. A vi­taminok a szervezet részére fontosak, mert hiányuk betegséget idéz elő. Az A vitaminhiány esetén a fiatal állat fejlődésében zökkenő áll be. Jel­lemző tünete, hogy a bőrön, egyéb hámeredetű szerveken káros elválto­zások következnek be. A gyakorlatban kisebb vagy nagyobbfokú A vitamin- hiány állhat elő aszályos nyarakon, ha állataink hosszú hónapokon át zöld­takarmány etetése nélkül kizárólag kisült legelő növényzetére utaljuk. Előfordulhat továbbá a téli tartás vé- gefelé, ha aszályos nyár után, amikor1 elegendő készletet a szervezet nem gyűjthetett magának, csak rosszminő­ségű, karotinszegény fakó széna, sőt esetleg csak szalma jut az állatok jászlába. Előfordulhat továbbá a mes­terséges borjúnevelés keretében, ha a borjúkat kizárólag fölözött tejjel itatjuk. A tej A vitaminja ugyanis a tejzsírhoz kapcsolódik, a fölözéssel tehát eltávolítjuk. A hiány pótlására nyáron jó legelőkre járatjuk az álla­tokat. Télen pedig marhakáposztával, jól sikerült (zölden száradt) szénával vagy silótakarmánnyal fedezhetjük legcélszerűbben az állatok szükségle­tét. A D vitaminhiány nem annyira takarmányozási, mint tartási kérdés. Különösen a téli-télvégi időszakban szokott fellépni, amikor a szervezet tartaléka már kimerült, a takarmány nem tartalmaz belőle eleget. Az álla­tokat nem éri napfény, ami a bőrben levő előanyagokat vitaminná alakíthat­ná. A téli takarmányozás szempontjából igen fontos a szénaszárítás és a siló­zás. Mind a kettőre szükség tan. Silózással olcsóbbá tehetjük a téli ta­karmányozást. Ha a gyakori száraz­ságok és rovarkárok miatt bizonyta­lanul termő takarmányrépa helyett silókukoricát vetünk, ezzel kereken 23—50%-al csökkentjük a téli tartás költségeit. A silókukorica tökéletesen helyettesíti a takarmányrépát. Minden állat szívesen eszi és körülbelül két- szerannyi tápanyagot tartalmaz. A silókukorica vagy csalamádé jól bírja a szárazságot, így kedvezőtlen időjá­rás esetében is többet és biztosabban terem, és a termesztése kevesebb gonddal, kevesebb költséggel jár. A téli időszak november 1-től má­jus 15-ig, tehát 180—200 napig tart. A téli takarmányozási időszakban a rendelkezésre álló takarmányokból a tehenek szabvány szerinti takar­mányadagját úgy állítjuk össze, hogy a legmagasabb tejtermelést érjük el. Ezek a takarmányok a következők: a rétiszéna változatos izénél fogva kedvelt takarmánya a tehénnek. Ak­kor jó, ha halványzöld színű s akkor kaszálták le, amikor a füvek virág­zásban voltak. A lucerna, vöröshere, baltacin, bíborhsre, bükköny szintén jó takarmány. ^Fontos, hogy mennyi a száron a levél s milyen a szár mi­nősége, ami a kaszálástól fiigg. A ku­koricaszár a gyenge szénával egyen­értékű takarmány, ha még szeptem­ber-októberben levágjuk és olyan helyen tároljuk, ahol nem ázhat meg. Silótakarmánynak is igen jó, ha répá­val vagy répaszelettel felszecskázva besavanyítjuk. A nedvdús takarmány a tejtermelés alapja, mert az állandó és nagy tejtermelést csak a nedvdús takarmányok bőséges etetése biztosít­ja. Ne etessünk egyféle abrakot, ha­nem több abrakféle keverékből adjunk a teheneknek. A tehén takarmányának tömegét télen is a szálas és nedvdús takarmányok alkossák. Az abrak csak a hiányzó táplálóanyagok pótlására szolgáljon. Ha a téli szálastakarmá­nyok túlnyomó részét pillangós széna fedezi, abban az esetben a takarmá­nyokat szénsavas mésszel szükségte­len kiegészíteni. Ha a téli szálastakar­mány felét teszi ki a jóminőségű pillangós széna, akkor elegendő a te­jelő pótabrakot kilogrammonként 1 dkg szénsavas mésszel kiegészíteni. A konyhasószükségleteket célszerű nyalósó alakjában biztosítani. Ha biztosítjuk állataink számára a téli takarmányozást, akkor megvédjük állataink egészségét és fokozzuk ter­melőképességüket. GASPARIK SÁNDOR tanár Bőven Sut mindenkinek Békés karácsonyi vásár

Next

/
Thumbnails
Contents