Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-12-04 / 50. szám
1956 december 4. Az ENSZ közgyűlésének vitájából A múlt hét folyamán M. Nasz- kowszki lengyel küldött többek között azokról a hatékony intézkedésekről beszélt, amelyek szükségesek volnának a reális leszerelési program-' megvalósításához. Majd a biztonsági rendszer létesítésével foglalkozott. „Amíg Európában nem létezik kollektív biztonsági rendszer a lengyel határok az Ode- ra-Nissza határ kezessége a szocialista államok közötti ktiA külföldi Sajtóban nagyon sokat írtak Hammarskjöldnek az ENSZ főtitkárának és az ENSZ megfigyelőjének magyar- országi látogatásáról. Miért utasítottuk vissza ezt a látogatást? Jogi jellegű indokok miatt. A magyarországi események Magyarország belügye és mi védelmezzük szuverenitásunkat. Azonban a dolognak más oldala is van. A tűz beszüntetése október 30-án egyoldalú volt. Az ellenforradalmá- rok nem szüntették be a tüzet, hanem ezenfelül még vérontást és bestialitásokat követtek el. És ha ellenállásra talált és ha már — ahogy mondani szokás — szorult a kapca, az ellenforradalom ahhoz a jelszóhoz folyamodott: tartsatok ki, jönnek az amerikai katonák, jönnek az ENSZ haderői. Sok ember képzeletében eltűnt az amerikai katonaság és az ENSZ haderő közötti különbség. Ezért az ENSZ bármilyen képviselőinek megérkezése Magyarországra, megtévesztette volna az embereket. Bizonyos elemek minden bizonnyal nem tették volna le a fegyvert. Abban a pillanatban amikor konszolidálönleges egyezményeken alapul". Amíg ' létezik a Északatlanti Paktum, addig léteznie kell a varsói szerződések is. Létérdekünk fűződik ezen szerződés létezéséhez és megbízhatóságához, Lengyelország földrajzi helyzetéből és abból a tanulságból ered, amelyet tragikus múltúnkból merítünk. A jelenlegi nemzetközi helyzet, amikor nem létezik semmiféle egyezmény, amely elegendő ciöra törekedtünk, ez tévedésre adott volna alkalmat. Különben is miért lett volna szükség megfigyelőkre, amikor Magyarországon abban az időben a külföldi sajtó több mint 600 képviselője tartózkodott, akik mindent láttak és akik előtt semmi sem maradt titok? Amikor a fegyveres ellenállást felszámoltuk, eltávozták, és minden világossá vált. Ami az ENSZ főtitkárát illeti elegendő anyagot, okmányt és tanúvallomást küldtünk neki. kezességét nyújtana a német militarizmus felújítása ellen, kellőképpen megvilágítja, miért tartjuk célszerűnek hogy a szovjet katonai erők bizonyos száma egyelőre továbbra is Lengyelországban maradjon a két ország közötti egyezmény alapján. A jemeni küldött kiemelte, hogy szó sem lehet a Közel- Kelet problémájának bármiféle megtárgyalásáról — melyek közé tartozik a Szuezi-osatoma problémája is, — amíg az agresszorok nem hívják vissza haderejüket az egyiptomi területről. Majd rámutatott arra. hogy véget kell vetni annak az állapotnak, hogy Nagy-Britan- nia törvényellenesen megszállva tartsa Jemen területének egy részét. K. Lukaniv a következőkét mondotta: ,,Az agresszorok egyiptomi álnok akciójából tanulságot merítve nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy másik arab országból — Szíriából érkező — nyugtalan híreket sem, amely ország határain idegen haderőket összpontosítanak, új támadásra készülve“. A mült hét folyamán voltak olyan felszólalások is, amelyek azt a célt szolgálták, hogy mérgezzék az ENSZ légkörét. .Ebben előjárt Belaunde perui küldött, Bojda, Panama képviselője és a csangkajseki megbízott. Belaunde azt merészelte állítani, hogy az atombomba állítólag „megvédte az emberiséget a kommunista agresszió ellen", és felszólította a nyugati országokat, hagyjanak fel az egyenetlenségekkel, fogjanak össze, hogy akaratukat rákényszerít- hessék a Szovjetunióra és a szocialista országokra. Kádár János a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnökének interjújából a moszkvai Pravda és a Kom- szomolszkája Pravda tudósítójának: Miért nem helyeseltük ez ENSZ megfigyelők magyarországi látogatását? BURMA Hátsó India legfontosabb és legnagyobb országa Burma. Amióta visszanyerte függetlenségét, Ázsia egyik jelentős állama lett, mely a megértés és a békés együttélés politikáját követi és a „Békeövezet“ országok csoportjához tartozik. Burma a XVIII. század derekáig neon volt egységes ország. Kis feudális országokból állt. Belső Ázsiából behatoló alacsonyabb kultúrájú népek és hátsó Indiából pedig indus eredetű réteg igázta le és hozta feudális függő viszonyba. Ezzel magyarázható, hogy a burma- nok és a taiok mai írása indiai eredetű, Több vándorhullám csapott át az országon. A hagyomány az államalapítást i. u. a VI. századba helyezi. Az őslakó mon nép egyre sorvad és a számuk ma már alig éri el a fél milliót. Az egykori főváros Pagan volt. A karénekről Burma egyik ősnépéröl pontos adatok nincsenek. Számuk ma kb. egy millió. Burma állami egysége csupán a XVIII. században ková- csolódott össze. De a hegyekben élő kisebb törzsek még az angol uralom alatt sem olvadtak be ebbe az egységbe. Az angol gyarmatosítás a XVIII. század elején kezdődik, de csak 1852-ben Meng király ismerte el ezt az uralmat, amire fia öt meggyilkoltatta és az angolok ellen fordult. Az angolok ezt a megmozdulást legnagyobb kegyetlenségek árán leverték. Mivel 1854-ben a Kelet Indiai Társaságot már feloszlatták, Burmát Indiához csatolták. A gyarmatosítást EÍő-India anyagi, és emberi tartalékaiból végezték. Az angolokat az a szándék vezette, hogy Burma a lehető legnagyobb hasznot hozza. A Szuezi csatorna megnyitása növelte a burmai rizs jelentőségét. Ezért az angolok növelték a rizsföldeket. Burma tehát nemcsak rizstermelő, hanem rizsexportáló ország lett. Ennek köszönheti Rangun a jelenlegi főváros jelentőségét is, mert a múlt .században a főváros egy kis jelentéktelen halászfalu volt és ma Ázsia egyik jelentős kikötője. Az ország kihasználása, kizsákmányolása más fontos cikkekben is nagy volt. Az országban előforduló kőolajat és különböző érceket Angliába szállították. Az angolok indusokat telepítettek le, kik főleg a bányákban helyezkedtek el. Ez a nagy indus invázió később a burmaiakkal összetűzésre vezetett. Erre okot adott részben az indusok mohósága is. Az angolok szívesen látták az igénytelen kínaiakat is, minek az lett az eredménye, hogy az őslakos burmai hazájában alig kapott munkát. Az első világháború után a japánok gazdasági nyomása egyre nagyobb lett. A második világháború alatt néhány hét alatt el is foglalták. A laicósság eleinte nem állt edíen a japánoknak, de alig tellett el egy év, mikor partizán harcok kezdődtek. A nagyhatalmak az Atlanti Chartában a népeknek szabadságot ígértek, s ennek az ígéretnek a beváltását kérték háború után Burma népei is. Ezt 1948 január 4-én meg is kapták. Azonnal tevékeny diplomáciai munkába kezdtek és ez évben a Szovjetunióval is felvették a diplomáciai kapcsolatokat. Anglia bizonyos gazdasági előnyüket biztosított magának. Az Északamerikai Egyesült Államok után a japánok is előnyöket akartak szerezni gazdasági téren. Az országban az egyes nemzetiségek, egyes törzsek szeparatista mozgalmat kezdtek és azért az egész országban hosszú ideig áttekinthetetlen volt a helyzet és a központi kormánynak nem volt meg és talán még ma sincs meg az ország egész területén a tekintélye és hatalma. A 18 milliós lakosság legnagyobb részié mezőgazdasággal foglalkozik, de a bányászatban is több ezer ember dolgozik. A jelenlegi belpolitikai helyzeten változtatni kell, mert a dolgozó nép olyan alacsony színvonalon él, mint az angol uralom alatt. Ezzel magyarázható az országban egyre gyakrabban mutatkozó fellángolás és e'égedettlenség a kormány politikájával. A burmai nép harca fontos láncszem a világ népeinek felszabadításáért folyó küzdelemben. Krasznojarszkban (Folytatás előző számunkból) Akiket csak különösen szép arcvonásaikról lehet a moszkvaiaktól és a leningrádiak- tól megkülönböztetni. Nem hiába emlegetik még ma is az egykori hadifoglyok, hogy mily csinosak is voltak a krasznojarszki nők. A várostól vagy 6—8 kilométerre fekszik az egykori fogolytábor helye, hol annak idején apámmal együtt élt a híres magyar hadifogoly költő Gyóni Géza. ő és öccse már nem élték meg a hazatérés édes pillanatát, ott haltak meg mindketten Szibériában, ott hamvad poruk a tífusz- betegségben elpusztult hadifoglyok tömegsírjában. Ma a régi hadifoglyok nehezen ismernének rá az egykori földszintes faházas poros Krasznojarszkra. Üj korszerű várossá alakult át, aszfaltozott utcáit balkonos, négy-ötemeletes lakóházak szegélyezik, a földszinten pedig cukrázdák, éttermek, Üzletek, gyógyszertárak, kerületi intézmények egész sora változtatja érdekessé a várost. Sokezer idegen megy végig ezeken az utcákon, naponta, turisták, hajósok, átutazók, vagy a többezer kilométer hosszú kerület járásainak lakói. A fő utcán annyi a járókelő, mint vasárnap a bratislavai korzón. Krasznojarszk még csak ma kezd teljes szélességében kibontakozni. Az elkövetkező ötéves tervekben megkétszereződik itt a gyáraknak, üzemeknek a száma. Negyven kilométerre a várostól felépül a világ legnagyobb vizierőmüve, magában a városban hatalmas autó- és traktorjavitó üzem, három panelgyártő üzem. és sok másféle üzem épül. Ma már építik is a Szovjetunió legnagyobb aluminium gyárát, ezt is Krasznojarszk^ ban, A város felett új száz méter magas televíziós leadó torony sugározza majd a szé'rözsa minden irányába programját. Ilyen lesz a jövő Krasznojarszk, melynek vasúti állomását (kétszer olyan mint a bratislavai) éppenakkor bővitették, mikor 0tt voltam. A rengeteg utasnak, geológusoknak, ka- tanákna.k a Szüzföldre utazóknak ugyanis már nem elég a- tágas régi állomás épülete. Éjjel nappal olyan itt az utasforgalom, mint a prágai Wilson állomáson. A várakozók akik többezer kilométer távolságra utaznak, néha egy egész napot is várnak a szibériai gyorsvonatokra. Ezért az állomás épülete mellett többemeletes modern vasúti klub áll, az utasok és a vasutasok rendelkezésére. Színház, mozicsarnok és több más helyiségben szórakozhat itt mindenki, a földszintén lévő vendéglőben pedig ízletesen ebédelhet, vacsorázhat zene mellett. Pihenő szobáik állnak az utazók rendelkezésére, ahol tíz rubelért tiszta ágyban pihenhetik ki fáradalmaikat az utazók. A fő utcán még egy érdekesség kötötte le figyelmemet. A kirakatokban szatirikus fali újságok előtt több helyen álldogáljak az emberek, nézegették olvasgattak, nevetgéltek. A komszoimolisták által készített faliújságról tudniillik gyakran ismerős arc nézett rájuk. Minden esetre jó nevelő módszer mert akit a szatíra nyila itt eltalál, az biztos meggondolja a dolgot és máskor kerülni fogja a nyilvánosság előtti ilyenfajta szereplést. Nem ártana ilyen faliújságot Bratislaváhansem kitenni, biztos lenne nálunk is kipellengérezni való. Aki megnézi ezt a régi nagy munkásmozgalmi törA „Nagyapó“ sziklaoszlop Krasznojarszkban ténelmi várost, az nem mehet el innen anélkül, hogy meg ne nézné az „oszlopokat“, ahová mint valami óriási parkba minden ünnepnapon ezrek és ezrek járnak ki megcsodálni a természet alkotását és a sziklák tetejéről élvezni a köröskörül elterülő panorámát. Az állomáson, ahol Anatollj csinosan berendezett vagonjában szálltunk meg, tudniltik itt is nagy a lakáshiány, új barátunk, Ízletes piroskival és teával kínált meg. Volt még időnk elég, mert csak éjszaka indult a vonatunk, és így négyesben jóllakottan elsétáltunk az oszlopokhoz. Jó néhány kilométert autóbusz vitt a taj- ga felé. majd még egy kicsit gyalog is mentünk, egészen az oszlopokig Ami pedig itt a szemünk elé tárult, örökre emlékemben marad. Akár 50 kilométert is gyalogolnék, ha mégegy- szer láthatnám azokat az óriási sziklaoszlopokat, melyek tényleg megérdemlik a turisták, sétálók fáradságát. 80—100 méter magas különálló sziklaoszlopok áltak a tajgában, az egyiknek öregember fej alakja, a másiknak széttárt madártól!, vagy más állatok alakjai voltaik a természet által megalkotva. Közepes szobrász képtelen is lenne ilyen természet alkotta alakokat megformálni. Majdnem leesett a sapkám, miikor felnéztem egyik meredek sziklafalra, a „Szabadság" oszlop legtetejére. 1905-ben az első orosz forradalom idejében egy merész szociáldemokrata munkás életét kockáztatva a nagy szakadék felett kötélen csüngve Irta fel nagy betűkkel ezt a szót: szabadság! a sziklafalra, amely azóta is ott van. Hiába próbálkoztak a cári rendőrök tűzolltó fecskendőkkel és egyéb módszerrel eltüntetni ezt a szót, mely bátorságot, elszántságot öntött akkor a munkások szivébe, kísérletük azonban nem sikerült. — Gyere Anatolij, felme- gyüwk mi is — szóltam társamhoz. — Csak ne menj sehova, — szólt rám anyám. Én azonban már kicsi koromtól szerettem a sziklákat mászni, fentről nézni a meredek szakadék legaljára, tehát most sem állhattam meg, hogy fel ne másszak azokra a sziklákra, amelyek tetején már ezrek gyönyörködtek a láthatárban. Ána- tolíjjal kapaszkodtunk felfelé a rózsás és barnaszínű sziklák teraszain, bevégá-. sain a csúcs felé. — Fiam, ne menjetek ol^an magasra, kiabált utánam anyám de mi már a magasban voltunk, és a csúcs vonzott bennünket. Mikor felértünk, körülöttünk mindenütt oszlopok emelkedtek, mint az erdőben a fák, különböző színekben. Nem tudtam levenni tekintetemet e látványról, mely feltárult előttem. Elnéztem a füstölgő, párolgó tajgát, mely most délután oly csodásnak, oly szépnek tűnt fel. A szibériai fülemüle da,la a távoli vízesések zúgása, a tajga suttogása oly romantikusan hatott rám, hogy képtelen vagyok szókincsemben elég kifejezést találni e táj és érzéseim leírására. Bárányfelhők csoportja úszott feléim, de úgy éreztem, mintha mi repültünk volna a sziklákkal a felhők elébe. Elálltam volna itt akár éjszakáig is, csodáltam volna a tajgát, melynek színe, mintha kéklő vörössé változott volna át. Kitártam karjaimat és szerettem volna megölelni az egész nagy Szibériát, odakiáltani a tajgába, a vizi- erőműhöz, a szűzföldekre, Tuvába, hogy Isten veled, de inkább viszontlátásra Szibéria. Itt a szikla tetején adtam emlékül Anatolijnak a Fucik jelvényt, és a 80 méter magas szikla tetején szorítottuk meg egymás-ke- , zét és körülnézve tajga felé a Jenyiszcjre, az ezüstös bárányfelhőkre, úgy éreztem ebben a pillanatban, mintha búcsúznák az egész nagy beláthatatlan Szibériától. Ni f@nvetai Eaviotomban Az egyiptomi kormány nyilatkozatban figyelmezteti a világ közvéleményét, hogy az ellenségeskedés felújításának veszedelme fenyeget Egyiptomban, mert Nagy-Britannia, Francia- ország és Izrael nem,hajlandó kivonni haderőit Egyiptom területéről. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Egyiptom az ellenségeskedés felújításakor nem áldozhatná fel nemzeti függetlenségét a világbéke megőrzése érdekében. A nyilatkozat rámutat továbbá, hogy az egyiptomi kormány Nagy-Bn'tániára hárít minden felelősséget az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli agresszióért, továbbá azokért a bestialitáso- kért,. amelyeket Port-Saidban és a Sinai-félszigeten elkövettek, valamint az egységek Egyiptom területéről való visz- szahívásának elutasításából eredő katasztrófális következményekért. A nyilatkozat továbbá foglalkozik az izrael-arab feszültség okaival.
