Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-27 / 49. szám

1956. november 27. AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBŐL Az ENSZ közgyűlésének no­vember 25-1 délutáni ülésén az Egyiptom elleni brit-flrancia- izraeli agresszió vitájába® első­nek D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. Fearson kanadai küldött ki­jelentette, hogy az ENSjZ egy­ségeinek mindaddig egjyiptoijú területen kell maradniok, amíg teljes mértékben nem teljesítik feladataikat. Emellett a kanadai küldött az ENSZ erői feladatai­nak nagyon széles értelmezést adott, és belefoglalta a többi között a Szuezi-csatomán való h jőzá- szabadságának biztosí­tását is. M. Naszkovszki, a lengyel küldöttség vezetője megállapí­totta, hogy a közgyűlés javas­latának mindössze egyik fél, az agresszió áldozata tett eleget. Dzsemali iraki küldött beszé­dében megkísérelte, hogy vé­delmébe vegye Nagy Britanniát, amelyet „az arabok barátjának“ nevezett. Szombaton, november 24-én az ENSZ közgyűlés újabb ülést tartott, melyen folytatták az Egyiptom elleni angol-francia- izraeli agresszióról- való tárgya­lást. A PORT-SAIDI HELYZETI A sajtóhírek szerint brit ka­tonaság megszállta Port-Said arab negyedeit, hogy ráijessze­nek a lakosságra és elnyomják a megszállók elleni tüntetése­ket. Ennek dacára az egyiptomi hazafiak a házak falaira haza­fias jelszavakat Írogatnak és gyűlületüket fejezik ki a meg­szállók ellen. Angliában a nyersolaj hiánya katasztrofális helyzetet terem­tett. Képünkön London egyik garázsában a következő felirat áll: „Itt csak az állandó vásár­lók kaphatnak benzint.“ A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARÁTSÁGI EST MINSZKBEN November 24-én, szombat es­te a Jankó Kupola fehérorosz­országi akadémiai színházban összejöttek a minszki dolgozók képviselői. A vendégek között volt a moszkvai csehszlovák követség tanácsosa Milan Laj- ciak és csehszlovák mérnökök is, akik jelenleg a Szovjetunió­ban tartózkodnak. I. M. Iljusin a kulturálisügyek i minisztere a „Szovjet és a cseh- í szlovák nép barátsága“ címen tartott előadást. A szónok rész­letesen kifejtette a csehszlovák szovjet kapcsolatok fejlődését. > Kihangsúlyozta, hogy a cseh- , szlovák-szovjet nép között fennálló barátság a marxista- ílenüiista eszmei alapon és a í szocializmus győzelméért vívó t í közös harc alapján fejlődött. i Majd Milan Lajciak tolmácsolta ;a jelenlevőknek a testvéri cseh- ; szlovák nép üdvözletét. Kihang- ■. súlyozta, hogy. milyen testvéri í segítséget nyújtott a Szovjet- \ unió, a csehszlovák népnek a ; szocializmus építésében és fel- f köszöntötte a szovjet-csehszlo­vák barátság fellendülését és f együttműködését. | LONDONBÖL JELENTIK Több brit lap követeli a brit katonaság azonnali kivonását Egyiptomból. Az „Erynolde . News" szerkesztőségi cikkében Nagy-Británnia egyiptomi kato- jnai kalandjának káros hatásai­val foglalkozik és a következő .kérdést teszi fel a brit kor- mánynak: „Milyen politikát /óhajt folytatni a munkanélküli- | ség és az árak emelkedése el- ' len, ami az Egyiptom ellen in­tézett hadjárat következtében a naftahiány folytán ’ feltétlenül ’ beáll e téren?“ Az „Obeserver“ figyelmezte- tőleg kijelenti, hogyha Nagy- Británnia nem egyezik ki az ENSZ-el és nem vonja el kát- - naságát Egyiptomból, akkor azt a helyzet komolyan megsínyli. A nagy nyilvánosság azon k - rehnének, hogy Nagy-Británnia azonnal teljesítse az ENSZ ha­tározatát, a lap még hozzáfűzi: „minél nagyobb ellenállást fej­tünk ki, annál határozottabbá válik a kérelem — hogy távoz­zunk. Az egyedüli helyes lépés az volna, ha teljesítenénk az ENSZ kérését és ezért felkér­jük a kormányt, hogy ilyen irányban tegyen lépéseket.“ A MAGYAR FORRADALMI MUNKÄSIFJÜSÄGI SZÖVETSÉG FELHÍVÁSA A budapesti Rádió szombaton közvetítette a Magyar Forradal­mi Munkásifjúsági Szövetség felhívását. A felhívás megálla­pítja, hogy a fegyveres felkelés napjaiban megalakultak az ifjú­ság forradalmi szervezetei és így folytatja: „Tudjuk, hogy a forradalom napjaiban ellenfor­radalmi erők bukkantak fel, amelyek a zavarosban halász­tak. Mi nem azonosítottuk és ma sem azonosítjuk magunkat a „Dudás“-okkal, sem azokkal a kétes programú pártokkal és csoportokkal, amelyek azokban a napokban úgy szaporodtak, mint a gomba az eső után.“ „Mi a teendő az adott hely­zetben?“ — kérdezi a magyar Forradalmi Munkásifjúsági Szö­vetség és igy válaszol: „ter­melni, dolgozni, kell!“ A felhí­vás befejező része felszólítja az ifjúságot, hogy vegyen részt azon csoportok munkájában, amely élelmiszert szállít, ve­gyen részt a romok eltakarítá­sára létesített brigádokban, se­gítsen rendbehozni a lakásokat s megindítani a termelést. A NÉPSZABADSÁG: „MIND- SZENTHY BÍBOROS ÉS AZ EL­LENFORRADALOM TERVEI." „A Népszabadság“ Mindszen- thy bíboros és az ellenforrada­lom tervei címen közölt cikké­ben a következőket Írja: „Mind- szenthy bíborost annak idején azért ítélték el, mert tevékeny­ségével a népi demokráciát akarta megdönteni. A népi de­mokratikus mozgalomba, amely október 23-án kezdődött bekap­csolódtak az ellenforradalom erői, akiket a kommunisták el­leni gyűlölet és az az igyeke­zet fűzött, hogy megdöntsék a népi demokratikus rendszert. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a horthy-fasizmus tipikus kép­viselői álltak az élen, közöttük Mindszenthy bíboros is. Az ellenforradalmárok horthy- féle magva Nagy Imre kormá­nyát akarta megbuktatni és Mindszenthyt akarta előtérbe helyezni, mint pártonkívüli „po­litikai vezetőt“ és egyidejűleg mozgósítani akarta a katolikus egyház erőit. Október 29. és 30- án ezek az erők nyíltan Mind­szenthy kormányának agitáltak, . megszervezték Mindszenthy fel­szabadítását és a bíborost Bu­dapestre hozták. A politikai ve­zetést az ellenforradalmárok egyre erősebben magukkal rán­tották és fegyveres egységeket szerveztek. Előtérbe Mindszen­thy bíborost helyezték, hogy megnyerjék a vallásosságra haj­lő tömegeket. Madridnál értünk is harcoltak 20 évvel ezelőtt alakult az első nemzetközi brigád, amelynek soraiban több mint 3.000 csehszlovák önkéntes is harcolt. Ez óriási erkölcsi erő, segítséget jelentett a harroló spanyol népnek és különösen a Juventud Socia- lista Unlficada-nak (az Egyesült Szocialista Ifjúság) melynek tagjai mint önkéntesek jelentkeztek a spanyol néphadseregbe. A Gottwald üteg védi Madrldot Az aragoni fronton Az általunk megszállva tartott magaslat fontos védelmi állás volt. Az állandó tüzérségi és légi bombázások ellenére is állásunkat eléggé megerősítettük, „beástuk magunkait“. Vala­mennyien tudatában voltunk annak, hogy a mi légi és tahkei- hárítónk főleg a csákány és lapát. A támadás a fasiszta légierők tömeges bevetésével kezdő­dött. . A 25-ös csoportokban jöttek a Junkers- és Caproni bombázók 8 hullámban, melyeket tömegével kísérték a vadász­gépek. Mi öten az egyik géppuskafészek közelébe ástuk be magunkat. A bombázások közötti 20—30 perces időközökben a spanyol elvtársiak állandóan hozzánk futottak és kikérték véleményünket a védelmet illetően, nemkevésbé erőt, bátorsá­got merítettek tőlünk, mint tapasztaltabb harcosoktól. Veszte­ségeink a nagyméretű bombázások ellenére sem voltak nagyok, inkább erkölcsileg hatottk az ifjú harcosokra. Elkezdődött a tüzérségi pergőtűz, melynek már sokkal több halálos áldozata volt. A halottakat, és sebesülteket még el sem hordtuk, mikor megindult a gyalogsági támadás. Katonáink a többnapos erő­dítési munkák álmatlan éjszakáitól elfáradva, a szörnyű légi és tüzérségi bombázástól idegileg megtépázva fogadták a gya­logsági támadást. Nagy volt a fasiszták meglepetése, kik azt hitték, hogy állásainkban már t nem lesz élő ember, mikor megszóllaltak a géppuskák és puskák, sőt már a kézigránátok is elérték őket. A „hős“, feketeinges olasz és idegen légiős hordák hanyat- homlok menekültek, eldobálva felszerelésüket. Ugyanez estig még egyszer tankok bevetésével megismétlődött, de eredmény­telenül. Fiatal spanyol harcosainkban viszont megerősödött a hit, az amit a mi Feribácsink (Laszab Ferenc, 54 éves) ál­landóan ismételt, „mi erősek vagyunk, hisz puska van a ke­zünkben és nem viz a fejünkben“. Este a halottak beföldelése után sebesültjeink elszállítása után, bőséges vacsorát hoztak szakácsaink és konyakot. A lö­vészárkok rendbehozása után, megindult a beszélgetés, sőt imitt-amott [elhangzott a flamingó is, (spanyol dal), melyet átvett az egész vonal. Az ellenséget pedig ette a fene hogy' még dalolni is van kedvünk, ezért hát eszeveszett lövöldözé­sekbe kezdett. Mindez négy napon keresztül mindennap 2—3-szor megis­métlődött, míg végre feladták szándékaikat. Fábry István a volt Nemzetközi Brigádok önkéntese----------------1 Krasznojarszkban A hajó fedélzetén, mellyel lefelé utazunk a jövő nagy vizierőmü helyéről Kraszno- jarszk [elé, az utasok kü­lönféleképpen szórakoztak. Az egyik olvasott, a másik beszélgetett, vagy nézték a partot, egy társaságban pe­dig szenvedélyesen játszot­tak dominót, mely nagyon elterjedt társasjáték az egész Szovjetunióban. Anyám és nagynéném beszélgettek a múltról egy egész ember­élet tapasztalatairól, élmé­nyéről. Annyi mondanivaló­juk gyűlt össze ezalatt a 34 év alatt, mióta nem látták egymást, hogy egy-két hó­nap kevés is mindazt el­mondani, ami kettőjük szi­vén fekszik. — Emlékszel, amikor mint tizenhatéves kislány cári kitüntetést kaptam a,szesz­gyárban, ahol dolgoztam — kérdezte nagynénim anyám­tól. — Ügy irigyelted tőlem azt a-z aranyozott pléhet, melyre oly büszke voltam. Csak akkor sírtam, mikor a havi 8 rubel fizetésemből 7 és fél rubelt levontak az éremért. Anyám úgy a fe­jemhez vágta az érmet, mi­kor fizetés helyett ezt ad­tam a kezébe, hogy egész nap sírtam. Te meg nevettél rajtam. A két testvér egymásután emlegeti a múltat, a régi emlékeket. Én kimentem a nyílt fedélzetre és elnéze­gettem a Jenyiszejt, a part­jain elterülő tajga szélét, szigeteket, sziklás gránit­tömböket, melyek úgy álltak itt a folyó partján, mint va­lami partőrök. Többezer esztendeje nézik magukat a 4000 km hosszú folyönak tükrében. Amott a bal par­ton áll például a „Szerzetes“ nevű sziklatömb, melynek tetején emberformájú kő emelkedik a folyó felett a magasba. A Jenyiszej hajósai minden évben fehér festék­kel sapkát festenek s szer­zetesnek és Így kupakját már messziről láthatják az utasok. Az ősi legenda sze­rint erről a magas szikláról ugrott be bánatában a Je- nyiszejbe a szembelévő egy­kori kolostor egy szerelmes szerzetese, aki nem vehe­tett el feleségül egy bájos lányt. És ott kövült meg az alakja a szikla tetején és néz szomorúan már évszá­zadok óta a Jenyiszejre, a tajga fölé, őrzi a múlt tit­kát, regényét. Anatolij, egy krasznojar- szki vasutas mesélte nékem ezt a legendát. Lejjebb kö­zeledünk Krasznojarszkhoz, a folyó mindkét oldalán hátrább' szorult a tajga új épületek egy-két sora vál­totta fel a cédrusfenyőet, sziklákat, a balparton or­szágút épül a vizierőműhöz, odébb pedig cement gyár és más új üzemek épületei te­rülnek e! a part mentén. Már messziről láthatók beemelkedő kéményei és a nagy vasúti híd. — Odanézz, — szólt Ana- tolij, akivel útközben barát­koztam. — Ott jobbra látod a krasznojarszki sziklaosz­lopokat. — Távcsővel vettem szemügyre a hegyek közt lévő sziklaerdőt, mely oly csodálatos szépnek tűnt fel így messziről, hogy elnéztem volna akár órák hosszat is. De ebben a percben feltá­hajónk. Vagy 30 méter ma- Krasznojarszk gyárainak ég- gasan a fejünk felett ívelt át magas pillérekre támasz­kodva ez a többezer tonna súlyú vasúti híd, amely alatt tengerjáró hajók is nyugod­tan átmennek. Ez Szibéria legnagyobb és leghosszabb hídja. Itt Krasznojarszkban kereszteződik Szibéria leg­nagyobb viziútja, és Távol­keletre vezető vasútvonal, rult előttünk teljesnagysá gában Szibéria egyik legna­gyobb kerületi városa, Krasz- nojarszk. A város szélén több mint egy kilométeres vasúti híd alatt haladt el A krasznojarszki személykikötő. s így százezer tonna szám­ra összpontosul a teheráru forgalom. Személyautók, kombájnok, traktorok, ekék, bútorok, ipari cikkek ezer­számra várakoznak itt a ki­kötőben, hogy felrakják őket a hajókra, mely elviszi in­nen Minuszinszkba, a jövő vizierőmü helyére, vagy No- rilszkba, vagy az Északi jeges tenger partjaira. Itt összpontosul a szűzföldekre irányuló mezőgazdasági gé­pek, kocsik egész sora. Itt rakják át a tengerről érke­zett halakat, vagy a száján: hegyek kitűnő minőségű építő faanyagát. Szibéria minden iránya felé vezet innen többezer kilométer hosszú vízi és va­súti közlekedés. Az autók közlekedésére pontos híd köti össze a két partot, melynek közepét minden pj- jel, amikor már nincs for­galom, széjjelszedik, hogy áteresszék a várakozó tengeri és folyami hajókat. A balpar- ton majdnem szembe a híddal a folyami személyhajó kikötő architektonikus ma­gas épülete áll. Hegyes ku­polája ötágú csillaggal vég­ződik. A lépcső aljában több emeletes fedélzetű hajók állnak indulásra készen. Au­tóbuszon haladtunk át a hídon a város felé, melynek épületei > utcái semmiben sem külön­böznek a Szovjetunió többi nagyvárosaiétól. Villamosok autóbuszok, trolejbuszok százai szelik keresztül kasul a több tíz négyzetkilométe­ren elterülő várost, melynek közepén épp úgy, mint a szélén lázas építkezés fo­lyik. Öt-hatemeletes új épü­letek váltották fel a régi földszintes faházakat. Az ut­cákon elegánsan öltözött emberek és legfőképpen csi­nos szibériai nők járnak, (Folytatjuk) Szombat Vasárnap Tánc, dal Végre egy kis ízelítő a hazai magyar népi kul­túrából. Persze ez még nem sok, többet, jobbat, művésziebbet akarunk látni és hallani. Az évek­kel ezelőtt megkezdett népi kultúrának művelé­se és színpadra vitele új­ra kezd éledni. Ez a t ény nemcsak figyelemremél­tó, de örvendetes is. Er­re enged következtetni a vasárnap délelőtt meg - rendezett kerületi nép­művészeti bemutató, me­lyet Bratislavában az Oj Színpad színpadán lát­hattunk és hallhattunk. E bemutatót eredmény­ként könyvelhetjük el, márcsak azért is, mert nem hivatásos, hanem csak vidéki műkedvelők: munkások, parasztok és értelmiségiek adták elő. ök a tudásuk és a ké­pességeik legjavát adták, s a bemutató után mégis volt az emberben egy kis hiányérzet, s mindez a rossz szervezésnek és az egyes műsorszámok hely­telen megrendezésének tudható be. E kultúrbe- mutatón legjobbat és ‘legtöbbet vitathatatlanul a pozsonypüspöki nyolc­éves magyar középiskola • nyújtotta, A „Pünkösdö- lés" című táncával. Jó volt a somorjaiak „Le- ánykarikázó" és „Csalló­közi népi táncok" bemu­tatója is. Megható volt a kis Szabó Lacika „Ver­buváló tánca". Elismerés illeti a diószegieket, a nagymegyerieket, a jó- kaiakat és a magyarbé­lieket. Jó volna, ha a Csema- dok gyakrabban rendezne ilyen kultúrelöadásokat, de nemcsak Bratislavá­ban, hanem más vidéki városokban is. És egy ilyen kerületi vagy kör­zeti népművészeti bemu­tató megrendezésénél a jövőben tanúsítsanak na­gyobb lelkiismeretességet ~és hozzáértést a műsor összeállításában. Katalín-bál Sajnos egyszer egy év­ben rendeznek Katalin- bált, mi, akik ott vol­tunk, nem bánnánk, ha többször is lenne egy évben, és mindig a Cse- madok rendezné. A Csemadok központi titkársága jő műsorról gondoskodott. Aki a mű­sor után jött, sajnálhat- • ja. Megfosztotta önmagát attól az élvezettől, ame­lyet Farkas Alica, Tóth András és a szólő tán­cosok nyújtottak a kö­zönségnek. Ez a műsor például szolgálhat más bálrendezőknek abban, hogy egy báli műsort sohasem lehet a bál-han­gulat rovására összeállí­tani, mindig azt kell, hogy kiegészítse, szol­gálja. Ebben az esetben a Csemadok-rendezők jól választottak. A jövőben is ebből a műsorból ké­rünk, s reméljük, addig a bemondó is megtanul helyesen magyarul és szlovákul. Majdnem reggelig tar­tott a tánc. Szlovákok, csehek és magyarok tán­coltak, ismerték meg egymást. Hogy ezt,meg­szervezte a Csemadok, politikailag is helyes munkát végzett. A hangulatot Mőzsi Ilona táncze'nekara és Farkas Alica modern táczenéjükkel és nem kis mértékben az udvarias és gyors pincérek szolgál­ták. K. L. \

Next

/
Thumbnails
Contents