Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-10-27 / 43. szám

4 1956. október 27. A nagyiéri évzáró gyűlés Jóskáról és egyről-másról Elég nagy volt az állomási vendég­lőben a lárma. Á vonat indulásáig mégis kószább időt kellett eltöltenem itt és egy pohár sört rendeltem. Már azon gondolkoztam, hogy unalmas lesz a várakozás, de éppen kapóra jött Jóska, a CSISZ járási titkára. Két ál­lomást utazunk együtt, így legalább elbeszélgetünk, — állapítottam meg örömmel. — Hogy élsz, mint vagy ? Több éve dolgozói a CSISZ apparátusában és nagyon érdekel, hogy élnek a járási titkárok, ö azonban kitérő választ adott és kereken megmondotta, hogy készül elmenni a CSISZ-töl valahová más helyre dolgozni, mert a körülmé­nyei így parancsolják. A körülménye­ket én mindig figyelembe szerettem venni, mert elvégre, az ember nem független tőlük. Jóskának azonban mégis szóvá teszem, hogy kár érte, és nem érdemes leköszönnie a járási titkári funkcióról, mert sokat használ a járásban és szükség van rá a fiata­lok nevelésében. — Nézd, mégis elmegyek, már hét hónapja készülődök más helyre menni dolgozni és természetesen ott is a legjobb tudásom szerint látom el fel­adatomat és biztosíthatok mindenkit afelől, hogy kiváló munkás leszek. — Csak tudod, az a hiba, hogy nem akar­nak elengedni. Másfél évvel ezelőtt kitüntetett a CSISZ kerületi bizott­sága, mert én voltam a legjobb járási titkár az egész kerületben. Öt alap- szervezetiink vándorzászlót nyert az idén is, tehát még most sem vagyunk éppenséggel az utolsók, a mi járá­sunkban még elég jól mennek a dol­gok. De az asszony, meg a gyerekek, tudod, már körülményeket szabnak meg és messziről járok be a járási székhelyre a napi oda-visszautazás, no meg a falura járás is nagyon leköti az időmet, pedig a családdal is kellene néha együtt lenni. Mit tehetek, hát elhatároztam, elmegyek máshová dolgozni. A beszélgetés után néhány nappal pedig a CSISZ járási vezetőség három tagjával beszéltem abból a járásból, ahol Jóska járási titkár. Panaszkod­tak Jóskára. A politikai iskolázás és a sajtóterjesztés hibás megszerve­zése is az ö lelkén szárad, — vél­ték a járási vezetőség tagjai. Pedig nagyon ió járási titkár volt, de ami­óta más helyre készül menni dolgozni, nemigen látja el a feladatát. Sokszor hiányzik a járási vezetőségi gyűlé­sekről Az alapszervezeteket is csak ritkán látogatja és az is előfordult, hogy nem jött be a járási titkár­ságra, odahaza maradt két napig is. Jóska esete majdnem mindennapi, sokak személyében elenyésző. Beszélni mégis kell róla, mégpedig a lelkiis­mereti kérdés oldaláról is, meg lehet állni az eseménynél. Aki valaha is végzett szervező, tömegnevelési mun­kát, tudja, hogy bizony nem gye­rekjáték ez, határozottságot, tudást és erős jellemet kíván ez a munka mindenkitől. A fiatalok igényeit ki­elégíteni egy járási titkárnak majd­nem művészet és Jóskának is sokat kellett dolgozni, járni, amíg a fia­talok szájaízét eltalálta. Hogy ered­ményeket ért el a járásban ? Nem a véletlenen múlt ez? Most pedig a járási vezetőség \ tagjai szerint — de különben én is megállapítottam — már nem tölti be úgy a feladatát mint régen. Nyílván azért, mert el­készül a CSISZ-től. Akkor, amikor először benyújtotta a felmondását, a kerületi vezetőség nem fogadta el azzal az indokolással, hogy nincs helyette olyan jó CSISZ-tag, mint ó volt, akit járási titkárnak állíthatná­nak. Majd ha lesz helyette valaki megfelelő, akkor elfogadják a fel­mondását. Jóska erre fel mégegyszer felmon­dott, személyesen is beszélt a kerü­leti titkárral, de a tényen ez sem­mit sem változtatott. Erre Jóska el­keseredett, vagy talán nem is kese­redett el, csak nem úgy dolgozik, mint kellene. Az esetet értékelve, nem adhatok Jóskának sem igazat, de nincs fel­tétlenül igaza a kerületi titkárnak sem. Valakinek a körülményei, ha nem engedik meg azt, hogy tovább is dolgozzon ugyanazon a munkahe­lyen, úgy azt tekintetbe kell venni és lehetőleg gyorsan orvosolni az ügyet. Előbb Jóskát ugyan meg kel­lett volna próbálni győzni, hogy ma­radjon tovább, de ha ez lehetetlen feladat lenni neki, akkor mielőbb a helyére kellene valakit keresni. Vi­szont, ha nem is így történt, azért Jóskának is jobb kedvvel kellene dolgozni, mert az alapszervezeteknél elmulasztott kötelességek súlyos, ne­hezen helyrehozható hibákat eredmé­nyezhetnek. Pedig milyen sok hiba van az alapszervezeteknél, pontosan ilyen okból kifolyólag. Hányszor elő­fordult már, hogy a járási titkár vagypedig a járási titkárság valame­lyik dolgozója előre tudta, hogy más munkahelyre megy dolgozni és ak­kor elhanyagolta már az alapszerve­zetekkel szemben fennálló kötelessé­geit. Márpedig ez igen rossz vissz­hangot kelt nemcsak a járási veze­tőségnél, hanem a CSISZ tagoknál is. Dolgozzunk tehát becsületesen, tartsunk ki az utolsó pillanatokig a vártán. Ha valaki máshová akar men­ni dolgozni, amíg a régi munkahelyén dolgozik, addig becsületesen helyt kell állania az utolsó időkben talán jobban, mint akkor, amikor esze ágú­ban sem volt, hogy máshová megy dolgozni. És ez a CSISZ járási tit­káraira is vonatkozik, de viszont lehetőséget is adjon hozzá a kerü­leti vezetőség, hogy új munkahelyre mehessen dolgozni. B. I. A csehszlovák dolgozók e napokban élvezettel fogyasztják a forró bulgáriai nap alatt megérlelt szőlőt. A bulgár szövetkezeti dolgozók és az egyénileg gazdálkodók a leggondosabban végezték el a szőlőben a munkát. Képünkön látjuk amint a Gigant nevű szövetkezet tagjai a Plovdiv melletti Parvenec községben csomagolják a szőlőt. r Sokat tanulunk az Uj Ifjúságból Ha valaki férjhez megy Szímő valamikor nagyon eldugott falunak számított, mert se vasút, se köves út nem vezetett oda és autó­busz járata sem volt. Főleg alkalmi kubikus munkát végeztek a lakosai és a fiataloknak is messzire kellett vándorolni kereset után. Ma két órán­kénti autóbuszjárat köti össze Érsek­újvárral és a fiatalok többnyire otthon dolgoznak a szövetkezetben. A mi szövetkezetünk mindenkinek ad meg­élhetést — jelentette ki Litavec Mária, a CSISZ szímői alapszervezeté­nek elnöknőie. Litavec Mária fiatal asszony létére nagy lelkesedéssel vezeti a szímői alapszervezetet. Mellettünk négy éves kisfia játszadozik, amint beszélgetünk. Örömmel beszél a szímői fiatalok éle­téről. Kereken száz tagja van az alapszervezetnek és különösen a nyári munkák ideje alatt nagyon el vannak foglalva a fiatalok. De azért nem volt olyan hónap, hogy a tagsági gyűlése­ket ne tartották volna meg. Ritkán akad olyan CSISZ tag, aki hiányozna a gyűlésekről. Az olvasókört már rég megalakították, ahová nemcsak a fia­talok, de gyakran idősebb emberek is eljárnak. Az utóbbi időben megszer­vezték a sakkört is és amint az őszi munkák a végéhez közelednek, sakk­versenyt is rendeznek. Ezt a játékot különösen a 'iúk kedvelik. Sok CSISZ tag viseli a Fucsík-jelvényt és a közös­ségi szellem teljesen áthatja a fiata­lokat. A Zsitva folyó szabályozásánál is résztvettek brigádmunkában. Két cso­portban minden CSISZ tag ott dolgo­zott a faluból. Persze a sikereik mel­lett néhány hiányosság is előfordult. Különösen a sajtóterjesztésné! mutat­koznak ezek meg. Kevés fiatalnak jár az Oj Ifjúság és a vezetőség elhatá­rozta, hogy a legközelebbi tagsági gyűlésen megszervezik a sajtőterjesz- tési versenyt. A vezetőségi tagok majd iparkodnak meggyőzni a fiatalokat a sajtőterjesztés fontosságáról. Addig dolgozunk, addig szervezünk, amíg a szímői CSISZ tagok túlnyomó része nem fizet elő az Üj Ifjúságra. Litavec Mária esete azt bizonyltja, hogy ha valaki férjhez megy, azért még nem. kel! elválni a CSISZ szerve­zettől. Éppen olyan odaadással dolgoz­hat a fiatalok között, mint lánykorá­ban és a jól végzett munkájáért meg is becsülik öt a faluban. TÖTH GYULA Ez évben nyílt meg a kassai tizen­egyéves magyar középiskola. Mi is ebben az iskolában tanulunk és sze­retnénk levelezői lenni az Öj Ifjú­ságnak, mert tetszik nekünk ez az ifjúsági lap. Érdeklődéssel olvassuk minden számát, mert sok benne az érdekes cikk és sokat tanulnak belőle. Most pedig megragadjuk az alkalmat és röviden beszámolunk az Üj Ifjúság olvasóinak iskolánk életéről. A tanév kezdetétől szorgalmasan tanulunk és hozzáláttunk a komoly munkához. A mi osztályunk létszáma negyvenhat A nagy osztály létszám ellenére mégis összetartunk és jól megy a tanulás. Megalakítottuk az iskolai CSISZ szervezetet is és már énekkart is szerveztünk. Az ének­A rozsnyói egészségügyi iskola nö­vendékei résztvettek a burgonya be­gyűjtésében, az EFSZ-bcn. Egy héten keresztül minden délután fél kettőkor gyülekeztek az iskola udvarán, ahon­nan osztályonként mentek az EFSZ- be. A munkából mindannyian kivet­ték a részüket. Jó kedvvel és lelki- ismeretesen dolgoztak, mert azt tar­tották szem előtt, hogy nemcsak az karral igen nagyratör'ó terveink van­nak és minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy ezek a tervek meg is valósuljanak. A kosárlabda csapatunk is már elég jól működik. Naponta negyedórás újságbeszámolót tartunk és a beszámolókon megismerkedünk a napi külpolitikai eseményekkel, amit figyelemmel kísérünk. Örömmel fo­gadtuk a Szuezi-csatorna államosítá­sáról szóló híreket is. Most pedig zárjuk levelünket és a legközelebbi alkalommal ismét felke­ressük írásunkkal az Oj Ifjúság szer­kesztőségét. JÄNOSS ÁGNES KAISER JUDIT CSEH JÚLIA Rz éédekkútökszamea MAROKKÓ Ott, ahol Európát Afriktától csak a keskeny • Gibraltárt szoros választja el, ott van Marokkó, az az ország, mely annyi hőst adott az arab világ­nak. A magas kopár Riff hegyek kö­zött laknak a kábítok, az arab világ legendás hírű népe. Az ország az ókorban önálló ber­ber királyság volt, majd időszámítá­sunk előtt 42-ben rómaiak szállták meg és Mauretánia név alatt római provincia lett. Az V. és VI. században a vandálok voltak az urak, míg a VIII. zázadban az arabok foglalják el véglegesen. A XVI. században a Spa­nyolországból kiűzött mórok teleped­nek le. Az ország történetében külö­nösebb változás csak a XIX. század elején történt, amikor a franciák majd a spanyolok bizonyos jogokat szereztek s mely jogokat 1880-ban Madridban megtartott konferencián szabályoztak. A nagyhatalmak között megindult a viszálykodás Marokkóért. A francia terjeszkedés egyre jobban fokozódott, amit a németek rossz né­ven vettek és ami okot adott arra, hogy a két nagyhatalom között a helyzet kiéleződött. A németek ra­gaszkodtak Marokkó önállóságához. — 1909-ben a hatalmak megegyeztek. A lázadások napirenden voltak, melyek nemcsak a franciák, hanem a francia­barát szultán ellen is irányultak, aki ezeket a legnagyobb kegyetlenséggel kel leverte. 1911-ben Marokkó francia védnökség alá került. Ez a megegye­zés az egész országban olyan felhá­borodást váltott ki. hogy a szultán­nak le kellett mondania. Az egyes törzsek elégedetlensége állandósult és csak 1919-ben sikerült némiképpen elnémíani. A spanyolok az 1904-ben kötött szerződés értelmében az or­szág északi részét kapták meg. 1920-ban Abd El Krím vezetésével a Riff kábítok felkeltek az idegenek ellen. A felkelők a spanyol protekto­rátus háromnegyed részét már fel­szabadították és a francia részekben is nagy sikereket értek el. A francia és spanyol kormány csak százezres seregek bevetésével tudta néhány év háborúskodás után a felkelést leverni és Abd el Krímet száműzni. A máso­dik világháborúban Marokkó területén fontos katonai támaszpontok épültek, melyek egy részét az amerikaiak még ma is fentartottak. — 1950-től Ma­rokkó népe több különböző megmoz­dulásban követelte a francia protek­torátus megszüntetését. Különösen Isztiklal pártban tömörült hazafiak fellépése okozott gondot a franciák­nak. — 1953-ban a nép bizalmát és szeretetét élvező Ben Juszuf szultánt a franciák száműzték és helyébe a franciabarát Ben Arafot helyezték. Hiába erőszakoskodott a francia kor­mány, Marokkó népe nem engedett — merényletek napirenden voltak a hegyekben meghúzódott hazafiak fegy- » vert ragadtak, melyet a korszerű fegyverrel ellátott francia hadsereg sem bírt leverni. A francia kormány végül a száműzött szultánt régi mél­tóságába visszahelyezte. Marokkó megkapta szabadságát, a francia­spanyol Marokkót egyesítették, maji pedig újszerű demokratikus újítást vezettek be. Marokkó kiterjedése 446.000 négy­zetkilométer, lakóinak száma 11,000.000 Fővárosa Rabat 170.000 lakossal, leg­nagyobb városa Casablanca, melynek lakossága kb. 800.000. Marokkó hegyeiben különböző gaz­dag érclelőhelyek vannak. De mező­gazdasága és állattenyésztésé az Af­rikai viszonyokhoz képest, elég fej­lett. Marokkó népe példát nyújtott a szabadságért küzdő népeknek, mert a hős nép soha semmitől sem riadt vissza, hogy szabadságát ismét meg­szerezhesse. BRIGÁDON EFSZ-nek segítenek, hanem a köz­élelmezésnek is. i Elhatározták, hogy a későbbi őszi munkákban is segítségére lesznek a szövetkezetnek s ezzel is elősegítik a szocializmus kiépítését hazánkban MIKÖCZI ERZSÉBET, • Rozsnyó, : Egészségügyi Iskola Október 9-éi, este a nagyiéri fiata- ok vidáman igyekeztek a kultúrház 'elé. A CSISZ évzáró gyűlésére siet­ek ahol kiértékelik az elmúlt évben /égzett munkát és bátor terveket űznek ki a jövő évi újabb feladatok­ba. El kel! ismerni, hogy az itteni alap- szervezet az utóbbi időben egy kissé .’isszaesett. Meg is kérdeztük Horváth lonkát, mi az oka annak, hogy mos- :anában aláhanyatlott a munkájuk. \ felelet az volt, hogy nem működött íz alap6zervezet vezetősége és az ílnök sem sokat törődött a munkával. Mégiscsak igaz az a közmondás, hogy i hal Is a fejétől büdösödik. De el is íatározták a fiatalok, beszélte tovább, tőgy most jó vezetőséget választanak, ímely valóban törődik majd az alap­szervezet ügyeivel.. Nem mondhatjuk, hogy az évzáró gyűlésre valami jó beszámolót készí­tettek a vezetőségi tagok. Lehet, tőgy nem is volt miről beszámolniok, ie azért az elnök eljöhetett volna az Svzéró gyűlésre. Vagy talán attól félt, rogy a fiatalok megkérdezik tőle, •niért hanyagolta el az alapszervezet ügyeit és ki akart bújni a bírálat alól? A beszámoló utáni vita azonban igen élénk volt. Főleg arról beszéltek a felszólalók, hogyan töltik majd el a hosszú téli estéket, hogyan szóra­koznak majd és hogyan tanulnak. Olvasókört alakítanak, azért, hogy a Fucsík-jelvényt még több fiatal megszerezhesse. Kultúrfellépéseket rendeznek és színdarabot is tanulnak be. Előadásokat szerveznek a szere­lem és házasság kérdéseiről és a ba­rátságról, valamint a csillagokról és a világ keletkezéséről. Igen szép kö­telezettségvállalások ezek és reméljük, véghez is viszik. A szervezet élére Olajos Sándort választották. Ö idősebb, tapasztaltabb elvtárs. A vezetőségben látjuk még Fülöp Jolánt, Olajos Líviát, Horváth Ilonát és Horváth Pétert is, akik az állami gazdaság legjobb dolgozói közé tartoznak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nagyiéri alapszervezet vezetősége most jő CSISZ tagokból tevődik össze és az itteni alapszervezet vissza is szerzi a régi jó hírnevét. Az évzáró gyűlés befejezése után kultúrelőadást és táncmulatságot rendeztek a fiata­lok. M. R.

Next

/
Thumbnails
Contents