Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-27 / 43. szám
1956. október H. 5 VITA • 1RDDAIMUHK HELHZETÉBÓ'1 Röviden egy kérdésről A vitához eddig általában Írók, vagy íróknak készülök szóltak hozzá. Nagyon kevesen elemezték hazai irodalmunkat az olvasók szemszögéből. Milyen nálunk az irodalmi közvélemény, milyen az írók és olvasók közti viszony, mennyire elégíti ki hazai irodalmunk az olvasók igényeit? stb. stb. Olyan kérdések ezek, melyekről a vita során kellene beszélni nemcsak az író, hanem az olvasó szemszögéből is. Hiányt pótolva, mint olvasó egyetlen kérdéshez akarok szólni. E kérdés: a csehszlovákiai magyarság, a csehszlovákiai magyar irodalomban. Helytelen lenne itt most arról beszélni, hogy mi az irodalom. Annyi ózonban talán megjegyezhető: az irodalom a valóság tükrözője. Minálunk a valóság? Sok más mellett az is, hogy Csehszlovákiai maqyarság vagyunk, és mint minden nemzetiségnek sajátos életkörülményeink vannak. Mit tükröz ebből hazai irodalmunk? Bizony távolról sem annyit, amennyit elvárunk. Szabó Béla és Bábi Tibor írásai, amelyek közül egyesek megpendítik a csehszlovákiai magyarság sajátos életkörülményeit, a lehetőségekhez mérten kevés. Helyes, és kell, hogy általában nyelvileg, lelki jellegzetességeinek kifejezésében a gondolkodás stílusában a szerkesztés hagyományaiban közösek legyenek irodalmunk vonásai, a magyar irodalommal. Helytelen azonban, hogy az itteni művek úgy íródnak, hogy azok legtöbbje bárhol megíródhatnak. Kévésükön érezzük, hogy azok itt sarjadtak és az itteni élet képeit viselik magukon. Ha az eddig megjelent könyvekben találkozunk is az itteni vidék jellegzetes embereivel — hol van például e vidék mai magyarjainak élete, sajátos jellegzetessége, megközelítőleg is úgy leírva, mint mondjuk Mik- száthnál, aki szintén e vidék embereit írta meg mesterien, úgy, amilyenek korukban voltak? Magyarországon az egész kort átfogó munkák születtek. Romániában is megvan a Szél fuvatlan nem indul. S nálunk? A mi irodalmunkban még csak életjelt sem adott sem a gö- möri magyar bányász, sem a csallóközi magyar paraszt. * Hazai irodalmunk egyik élvonalbeli képviselőjének könyvét olvastam legutóbb. A könyv talán a legigényesebb korrajz, amit eddig az elmúlt időkről Szlovákiában írtak. Hiányérzetemet azonban ez sem elégítette ki. A regény cselekménye az úgynevezett szlovák állam alatt játszódik. Arról, milyen harcot vívott akkor az itteni magyar proletariátus, semmit sem kapunk. De nem kapunk erről és ezzel együtt még sok másról másutt sem. Pedig érdekelné az olvasókat. Olyan regénynek, amely az itteni élet keresztmetszetét adná, talán még a terve sem született meg. Pedig az anyag nagyon ajánlkozik feldolgozásra, gazdagságánál fogva is. És nem is egy regény, hanem regénytrilógia kompozícióját nyújtva az adott helyzet. Az eseményeket így lehetne regénybe fogni: A csehszlovákiai magyarság élete 1933-ig 1954-ig, 1945-től napjainkig. A téma a lehetőség adott. Csak... „csak” meg kel! írni... Összefoglalva még annyit: minden sajátosságával többször és jobban kellene megjeleníteni az irodalmi alkotásokban vidékünk embereit. S hogy megszülessen az a mű, amit az írók mellett jogosan várnak az olvasók is, úgy gondolom, az kellene, hogy íróink felülemelkedjenek az epigonságon, kiküszöböljék a gyenge, vers, novella, vagy regényimitációkat, és műveikben elsősorban azokról írjanak felismerhetően, akiknek írnak. * * * A fenti sorokat régebben írtam. Gondolkoztam rajta, útra engedjem-e. Ügy gondoltam: nem érdemes. Azóta hasonló gondolatokat több hozzászóló felvetett. Ez indított, hogy én is elővegyem megjegyzéseimet. Talán lehetne még a kérdésről tovább is vitázni. Az őszinte szót s utána a tettet — úgy gondolom — ma már nem gátolja semmi. HONI BÉLA f EGYEDÜL A napok, hetek és órák, jaj, messze vittek tőlem. Felőlem, Feléd nem ér el karom, csak dalom, énekem viszi az idő, szikrázó, hósöprő szelek szárnyán. Az esték aranyán, bíbor nyugalmán Téged ringat az emlékezés. Ha elpihen karom, az izomrostok szöveten Téged vágylak nyugtatni, mert a holnap, holnapután: a napok, hetek nem pihennek, s a munka Veled, könnyebb nekem. Most nem vagy velem; de mintha Te lennél mikor az ablakot koppantja szárnyával egy madár. GYURCSÖ ISTVÁN TÖZSÉR ÁRPÁD- r Éjjel az ajnácskői vár alatt Jó Pobjedám számlapja a holdfényben mint a cseppentett tej olyan fehér. Félkettő. Kicsit hűvös van. Az égen fázós csillagok küzdnek a helyért. Egyik-másik le is pottyan peregve s nagyot hallgatva megül a helyén. Oj neki tán amit lát: sátor s benne két geológus, egy nyelvész meg én. Most mindig alszik. Szájuk lefittyedt szélén gyöngyharmatként rezeg, remeg a nyál. Hajuk sűrű erdejében kis, félénk szellő motoz, de semmit se talál. Aludjunk mi is. Sosem alvó vénként álmaink felett őrködik a vár. A Fecsketorony felé Sikamlós utak, sziklák, szurdekok és lépten-nyomon újabb szakadék. Az út, míg az ég nevet felettem egy rejtőzködő újabb völgybe lép. Szinte, mint valószínűtlen csoda; kövekből nő ki a sűrű bozót. Egy szegleten leülve bámulom az ezüst szinű kis Poprád folyót, mely messze, messze lenn a réteken oly igénytelen s félve kanyarog, míg a hegy megannyi tengerszemében a délelőtti meleg nap ragyog. Fecsketorony felé veszem utam s kurjongatok, mint játékos gyerek. A hangomat össze-vissza dobják, aztán visszaadják a nagy darab hegyek. MOJZES ILONA Tanácsok a színjátszóinknak Az asztal melletti próbákat addig kell ismételni, ameddig erre szükség mutatkozik. A második olvasó próbának legfőbb célja a szöveg helyes értelmezésének meghatározása. A rendezőnek már itt ügyelnie kell arra, hogy a szereplők tisztán, világosan mondják a szerepüket és hogy jól hangsúlyozzanak. A második olvasópróbán már elemezzük a szöveget. Ajánlatos, ha minden jelenet után megállunk és megkeressük a szöveg mélyén a cselekmény fővonalát. A második olvasópróba után a rendező szólítsa fel a szereplőket, hogy képzeljék el maguknak otthon a megformálandó alak előéletét és mindazt, amit róla tudnak. Jó, ha ezt írásba foglalják. A következő próbák folyamán a jelenetek alaposabb elemzésével, az összeütközésekkel és a fordulópontok megállapításával kell foglalkozni. A színpadi próba előtt megtartott elemzés befejezésével a rendező jelölje meg a játékpróba gyakorlati feladatát és jellegét. A próbák után a rendező értékelje az elvégztt munkát. A próbák végén a rendező foglalja össze tapasztalatait a színjátszók előtt, mondja el véleményét a színjátszók munkájáról és mutasson rá a következő feladatokra. A következő feladat a jelenetek alaposabb elemzése, az ösz- szeütközések és fordulatok megállapítása, a véleményalkotás az alakokról stb. Az elemzést természetesen a rendezőnek kell irányítania. Színpadi játékpróbák. A színpadi játékpróbák feladata a játékcselekmény gyakorlati kialakítása, lerögzítése. A rendező a színpadi próbák folyamán valósítja meg játéktervét a színjátszók alkotása alapján. A szerep eljátszása sokrétű feladat. Ezért a rendező helyes sorrendbe állított részletfeladatok megoldásán keresztül vezeti a színjátszóka a szerep végleges formájának megalkotásához és megvalósításához. Alappróbák. Az alappróbák feladata, hogy a játékcselek- mény gyakorlati kialakítása érdekében a rendező irányításával megtalálják a színjátszók a legfonosabb fizikai cselekvést. A rendező tárja fel a cselekyés indokait, azt a helyzetet, amelyben a színjátszóknak cselekedniük kell, azokat az indítékokat, amelyek a cselekvést előidézik. A rendező utasításainak olyanoknak kell lennie, hogy elősegítse és fejlessze a színjátszók alkotó tevékenységét, kezdeményezését. A rendezőnek most közölnie kell a színjét; szókkal, hogy melyek azok az adott körülmények, amelyek között dolgozik és milyen hatás éri őt. A rendelkező próbán a rendezőnek meg kell állapítania a színjátszók számára a színpadra való bejövetelek és a színpadról való távozások helyét, azaz, hogy a szereplőnek melyik oldalról, melyik ajtón kell a színpadra lépnie és merre kell onnan távoznia. Megkönnyíti a rendező munkáját, ha a szereplők már az előadáson használandó bútorokkal, kellékekkel és díszletek között próbálnak. (Folytatjuk) A szerelem próbája — Oj szlovák film — Filmszínházaink a napokban tűzték műsorra Ján Minác (forgatókönyv szerzője) és Jozef Medved' (rendező) nagy érdeklődéssel várt filmalkotását, a Szerelem próbájá-t. Az új szlovák film szándéka: napjainkban lejtászódó, mindennapi eseményeken keresztül ábrázolni a cseh és a szlovák részről megnyilvánuló burzsoá nacionalizmus elleni sikeres harcot. Sajnos, a film ezt a célt nem érte el, a film alap- gondolata háttérbe szorul, csaknem teljesen elsikkad az epizódokban. A fiatal Horárik egy vidéki város új gyárában művezető. Szereti az üzemben dolgozó cseh mérnök lányát, aki viszontszereti. A cseh mérnök nem tudja megkedvelteim magát az üzemben dolgozó szlovák munkásokkal. Nem szereti öt Horárik sem, úgy érzi, hogy lenézi, műveletlennek tartja őt. A lány is tudja, hogy az apja nem egyezne bele a Horárikkal való házasságba, ezért az ifjú szerelmesek befejezett tény elé állítják: házasságot kötnek a lány apja tudta nélkül, távoliéta alatt. A film fővonala ettől kezdve mellékvágányba siklik, a fiatal házasok kisebb-nagyobb, sokszor teljesen indoktalan konfliktusairól és a közben igazgatóvá kinevezett cseh mérnökről szól, aki nem tud sikeresen megbirkózni új feladatával. — Horárikot érthetetlen módon kiemelik, a bratislavai főigazgatóságon hivatalnok lesz. Itt szépen berendezett, kényelmes lakásban találjuk, nem tudni, miből vette, hisz a felesége nem dolgozik és a vidéki városból mindössze két bőröndben költöztek át. A film a felvetett főprobléma megoldását elkerüli, helyette kisebb problémákra igyekszik választ adni. Ez a film legsúlyosabb hibája. A film alakjainak jellemzése többnyire felületes, bizonytalan, nem látjuk tisztán, hogy az egyes alakok honnan indultak el és merre tartanak, milyen célokért küzdenek. Nem tudjuk azt sem, miért szereti Horárik a cseh mérnök lányát, és a lány miért szereti viszont. Az említett hibákon kívül további hibáktól sem mentes a film. Érdeme viszont, hogy a meséje a mában játszódik le, a mához kíván szólni. A film a szocialista hazáiíkat építő emberek munkájáról, terveikről és problémáikról beszél. A film által felvetett probléma nagyon is aktuális, hiszen az életben még ma is elég gyakran találkozunk egészségtelen, burzsoá nacionalista jelenségekkel, előítéletekkel, melyekkel szemben fel kell vennünk a harcot a filmábrázolás eszközeivel is. A film alkotóinak bátrabb és biztosabb kézzel kellett volna azonban a probléma megoldásához nyúlniok. A szereplők közül E. Romancik és F. Dibarbora nyújtotta a legjobb teljesítményt, de a többi szereplő is igyekezett tudása legjavát adni. Bratislava dolgozói nagy érdeklődéssel kísérik a film bemutatását, az előadásokra valamennyi je.gy elővételben elkelt. O ígnófa; a katona jóbarátja A katonaélet nemcsak abból áll, hogy „jobbra át, balra át, hátra arc", a kemény katonaéletet nemcsak a puska vagy gépfegyver szétszedése és összeállítása teszi változatossá. A katona hü bajtársa a nóta, a dalolás, a harmonika és mái hangszerek, melyek esténként, de különösen vasárnap, kihallatszanak a kaszárnyából. A muzsika, a vidám nótaszó, katonáink elválaszthatatlan barátai. Ezt bizonyítja az idén a hadsereg alkotóversenye is, amely ebben a hónapban Bratislavában a hadsereg művészeti alkotásainak szemléjén csúcsosodott ki. Azt mondjátok, hogy a hadsereg kötelékeiben nem nehéz dolog művészeti együtteseket, tánc- és színjátszó együtteseket szervezni. A parancsnok csak kiadja a parancsot és a katonák ha akarják, ha nem, kénytelenek színdarabot játszani, énekelni, táncolni, muzsikálni. A parancsnoknak ez valóban módjában is állna. Régebben valóban így is tették, de ma már nem. A katonaságnak mindent meg lehet parancsolni és a parancsot katonásan teljesíteni kell. A katonák kultúrtevékenysége terén azonban más a helyzet. A parancsnokok nem adnak ilyen, irányú parancsot, hanem az egységben mindenki igyekszik, hogy valamilyen kultúregyÚttest teremtsenek. Ezért a kiképzési év elején, amikor a második évfolyam már tartalékba indul és kultúregyüttesek sorai megritkulnak és amikor a civil életből friss erők érkeznek, hogy teljesítsék megtisztelő polgári kötelességüket — akkor a parancsnokok felkeresik az újoncokat és elbeszélgetnek velük a katonai életről. És bizony csakis a való igazságot mondják el. Azt is elmondják, hogy a katonai kiképzés kemény dió, egy kicsit meg is ijesztik az újoncokat és így az újoncok sokszor furcsa képet nyernek a katonai életről. Mi már ilyenek vagyunk. Ha keresztül akarunk esni a tűzkeresztségen, akkor sok mindent kell megpróbálni. A katonák azonban mindig sok szép, felejthetetlen élménnyel távoznak. Es van majd mit mesélni az unokáknakl A felejthetetlen élményekhez már nem az afféle „svejko- vinák“ állnak, mint ahogy az régebben volt, hanem a művészeti együttesekben nyert benyomások. Az ének- vagy tánc- együttes egyik tagja sem feledkezik meg arról, hogy milyen meghitt, szép órákat töltöttek a katonaságnál. Térjünk azonban vissza a tárgyra. A katonai együttesek természetszerűen mindig csak egy évig működnek, és aztán feloszlanak. A tagok sok tapasztalattal gyarapodva távoznak és újak jönnek. Ha Bratislavában végignéztétek volna a hadsereg művészeti alkotásának szemléjét, a versenyben álló körök műsorszámainál bizony szinte hihetetlennek tűnne előttetek, hogy ezek az értékes műsorszámok csak egy év eredményét jelentik. Kamas Dezső, a Magyar népköztársaság Népi Művészeti Alkotási Központjának igazgatója így nyilatkozott: „Meglepett, a bemutatott műsor magas színvonala, hiszen számításba kell venni, hogy a katonák a kiképzési év alatt menynyire igénybe vannak véve. Meglepett minket, hogy*a katonák milyen szeretettel karolták fel a népi művészetet és mennyire hozzáértők a tisztek. A bratislavai szemlén valóban felsorakoztak néphadseregünk tehetségei. Igen színvonalas katonai énekés táncegyüttesek, fúvós zenekarok, esztrádzenekarok, népművészeti együttesek vonultak fel és finom át érzéssel tolmácsolták népművészetünk remeiket és olyan számokat adtak elő, amelyek visszatükrözik a katonaéletet. Bámulatba ejtettek az előadó művészek, a népi és képzett énekesek, a népi hangszereken játszó zenészek, főleg Demö magyar nemzetiségű katona játéka, aki mély átérzéssel, mesterien magyar csárdásokat adott elő. Meglepetést nyújtott dr. Minarík százados zongorajátéka. Kitűnő teljesítménye felkeltette Ján Cikker államdíjas zeneszerző figyelmét is és elismerésképpen három zongoraetüdjével ajándékozta meg a kitűnő zongoristát. , Az alkotási szemlén nagy sikert aratott Viliam Daubner főhadnagy, aki iskolázott hangjával és művészi előadásával tant feJs KMEf X
