Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-02-04 / 5. szám
Í956. február 4. 9 Itt (Mocadúk oUUm is Kassa Szlovákiának egyik legna- szik-e vasesztergályosnak. Félelme műhelyben rend, és tisztaság jogadott gyobb és mondhatjuk legszebb váró- nem bizonyult hiábavalónak. Az or- bennünket. A gépek mellett fiatal lá- sai közé tartozik. Aki először jár cos szigorúan kijelentette, hogy szó nyok dotgoztak, vagy tereferéltek. — Kassán, az bizony azt sem tudja, mit sem lehet a felvételről. — Kicsi vagy Legjobban az iünt fel, hogy miért nézzen meg először. Így volt ezzel még, lányom — mondta — várjál áll egy gép melleit öt-hat lány, ami- Kovák Ilonka is, amikor először jött egy évet, majd ha nagyobb teszel. kor csak egy iud dolgozni. Már arra Kassára. Nem tudta, mit is nézzen, Ilonka szemében a vígság huncút gondoltam, hogy az, aki dolgozik, egyszerre szeretett volna mindent csillaga helyett most már könny csil- biztosan a legjobb tanulók közé tarmeglátni, megismerni. logott. Könyörögve nézett az orvos- íozik és most tapasztalatait adja át Ä sok látnivaló közül azonban leg- ra, és látszott, rajta, hogy most mind- tanulótársainak. Amikor megkérdez- inkább a munkaerőtartalékok 2. szá- járt elsírja magát. Sírás hangon szó- tem, hogy miért van ez, egészen más mű internátusára és műhelyeire volt lalt meg: —• Doktor bácsi, én itt volt a válasz, mint ahogy elgondol- kiváncsi. Itt azonban majdnem csa- maradok. Hisz’ nem is vagyok olyan tam. lódás érte. A várost megnézhette oka- kicsi, felérem én azt a gépet, vegyen Az egyik kislány készségesen, de dálytalanul, de a tanulóotthonnál már fel — könyqrgött az orvosnak. Az kissé szomorúan válaszolt kérdésemre. — Azért állunk, meri nincs munkánk. írja meg az elvtárs, hogy az üzem, a Keletszlovákiai Gépgyárak, melyhez iskolánk tartozik, keveset törődik velünk, nem ad elegendő munkát így hát. az üzem vezetőségének jóvoltából lopjuk a napot, ahelyett, hogy tanulnánk és dolgoznánk. Kérdően néztem a nevelőre. Azt hittem, csak tréfál a kislány. De a nevelő is megerősítette a kislány szavait. Sajnos, igaza van neki. — dékkal jött ho<nj Lapsanská, Sirillová, Kucajová és Vláska a második év- mondja a nevelő. Kevés munkát ad folyam tanulói készülnek a félévi vizsgákra. az üzem. ' vasesztergályos lesz Majd az első évesek műhelyébe belőle. De mint már említettem, majd- orvos hajihatatlan maradt. Nem en-mentünk. Itt először is a fali újság Jó CSISZ tag — jó munkás baj volt. Mert a múlt év szeptemberében nem azért jött ő Kassára, hogy megnézze a város nevezetességeit, azztA a szánnem csalódott. Nem akarták felvenni, gedte, hogy. Ilonkát felvegyék a ta— Ejnye Ilonka, hisz a gépet sem nulóotthonba. éred el, — mondták neki a nevelők, — Akkor is itt maradok — mondta akik a tanulókat fogadták. Ilonka határozottan. Egy lépést sem ő csak tréfának vette a nevelők megyek sehová, míg csak fel nem beszédjét, azt hitte, csak ijeszteni vesznek. akarják és bátran visszanydvelt: ügy is csinált. Leült az udvar egy — Majd kis széket teszek a lábam szögletébe és hiába akarták meggyőzalá. és úgy fogok dolgozni, de akkor ni, hogy várjon még egy évet, jósé fogom magukat kérni, hogy a te- vöre majd újra jelentkezhet és ak- nyeriikön tartsanak. kor felveszik. Nem hagyta magát lefelirata tűnt a szemembe. „Selejt nél- '-is kül dolgozunk" olvastam a felira- tol. Vajon igaz nk ez? — ötlött az * eszembe. De Novák /A Ilonka gyorsan forW?' /7 //• ‘ Só nyelve meggyőzött róla, hogy így van. Igen. az első Víg kedve, jól felvágott nyelve volt beszélni. Es nem is dobták ki. A évesek is teljesen selejt nélkül dől: rät '£?■..ää ä sr^,srtTS&su’Sí együtt várt az orvosi Hiába vársz te itt, úgysem vesznek nem veszik. Megkönyörültek hát raj- fel. Kicsi •vagy — viccelt vele az egyik ta és mégegyszer elvitték az orvoslány. — Hallgass, te lajtorja — vá- hoz, hogy vizsgálja meg. gott vissza egy magas lánynak, jobb — Egészséges ő, mint a makk- — esztergályos leszek, mint te, hiába mondta az orvos. — Csak az a baj, vagy olyan égi meszelő. hogy kicsi. Nem üti meg a mértéket, A lány, akinek címezve volt az éles Nos, ha mindenáron itt akarsz mamondás, elhallgatott, a többiek pedig radni, akkor legyen. Es az orvos alá- jót nevettek a rovására. ló kedve és írta Ilonka jelentkezési ivét. nyílt természete miatt már az orvos Így vették fel Novák Ilonkát múlt iskolai évnek. Száz és száz fiatal várószobájában mindenki megszerette év szeptemberében a kassai 2. szá- fejezi be a középiskolát és áll nehéz a vele egyidős lányokkal, akikkel ó képes lesz estig, sőt még éjjel is ® ‘„7,,„u „ ■ ■ *.*•»**» - « <—• mm, m — <“ SÍLSS1, í SSSSLUdi tettük meg, itt is, mint a műhelyben — mindenütt példás a rend és tisztaság. Egy-egy szobában tanulókat találtunk, könyveik fölé hajolva. A félévi vizsgákra készültek. A kultúrteremben pedig rádiót hallgattak, vagy sakkoztak a tanulók. Rövid pár hónap múlva vége az Ilonkát. mű tanulóotthonba vasesztergályoskérdés, a pályaválasztás> előtt. Üzemeinknek állandóan új és új jól képzett szakemberekre van szüksége, a munkaerőtartalékok szakiskolái pedig várják a tanulókat, köztük a kassai 2. számú tanulóotthon is, hogy jó szakembereket neveljen a fiatalokból VARGA ERNŐ gresszusára. Kopanová Erzsivel, a CSISZ kassai kerületi konferencián ismerkedni tem meg. Véletle- * nül történt-e, vagy én akartam , így, már nem emlékszem. Tény az, Hogy egymás mellé kerültünk. Eleinte szótlan volt, alig szólt pár szót. De látszott rajta, hogy vígkedélyü, erös- akaratú lány. Lassan indult az ismerkedés, de később annál- közvetlenebbé vált a társalgás. Erzsi elmondta, hogy a sviti Tatrasvitben dolgozik a 315-ös műhelyben és a CSISZ üzemi szervezetének alelnőke. A munkateljesítményéről már kevesebbet beszélt. Nem azért, mintha rosszul dolgozna, hanem a dicsekvés bántőtta önérzetét. Kérdésemre, hogy hány százalékra teljesíti tervét, nem is ő, hanem szomszédja, Greso Péter felelt. Elmondta, hogy Erzsi 170 száza lékra teljesíti a tervét s az üzem legjobb munkásai közé tartozik. Sőt, a Könnyűipari Minisztérium „legjobb munkás“-a jelvényt is megkapta. Ő, már mint Erzsi, kissé haragosan nézett munkatársára, hogy ennyit dicséri. De Greso elvtárs nem törődött haragos pillantásával. Elmondta azt is, hogy az üzemben Erzsi vezeti a sztahanovista munkaiskolát, ahol' a munkában szerzett tapasztalatait átadja fiatalabb munkatársainak. Azért Erzsi, ha kissé haragosan nézett is, látszott rajta, hogy örül a dicséretnek. Most már megszólalt ő is, és barátja dicséreteihez hozzátette, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusának tiszteletére kötelezettséget vállait, hogy megszilárdítsa normáját és teljesítményét egy műszak alatt száz pár harisnya elkészítésével emeli. Ez annyit tesz, hogy az eddigi napi 500 pár helyett 600 párt készít el. A konferencia résztvevői értékelték Kopanová elvtársnő jó munkáját, és azzal tüntették ki, hogy küldöttnek választották a CSISZ szlovákiai konGörög Istvánnal szintén a CSISZ kerületi konferenciáján ismerkedtem meg. Pista alacsony, szélesvállú, erős fiú, látszott rajta, hogy h?zzá van szokva a nehéz fizikai munkához is. Beszélgetés közben elmondta, hogy 9 munkaerőtartalékok bányász szakintézetében van Rozsnyón és már nsásoti* éves. örömmel beszélt arról, hogy pár hónap múlva befejezi az iskolát és akkor a hét minden munkanapján lent a bánya mélyén dolgozhat majd. Ezt nem azért mondta, mintha nem szeretne az iskolában, vagy nem szeretné a szellemi munkát. Szereti bíz’ ő azt is, ez látszik tanulmányi előmenetelén is. Pista Valkó András brigádjában dolgozik a bányamunkánál. Büszkén beszél arról, hogy brigádjuk állandóan száz százalékon felül teljesíji a tervét. Jó munkájáért nagy kitüntetés érte: a kerületi konferencia résztvevői öt is küldöttnek választották a CSISZ szlovákiai kongresszusára. Görög István TERVEZŐN K. . . Szabadidejükben sakkoznak a tanulók. Azonban nem sokáig volt ilyen jókedve. Rövidesen rákerült a sor, hogy a vizsgáló orvos elé álljon. mKiCsit szorongva nézett a szigorú doktor bácsira, és egy kicsit félt is tőle. Hisz rajta függött, hogy felvenak —. fejezte be elbeszéléséi az egyik nevelő elvtárs. Mire az elbeszélésnek vége lett, megérkeztünk a műhelyekhez. Az egyik műhelyben a másodévesek dolgoztak. Először őket néztük meg. A Több gondot az újítói mozgalomra Január 27-én tartották meg Bratislavában a Szakszervezetek Házában az újítók és a legjobb munkások szlovákiai konferenciáját. A beszámoló után, melyet Daubner elvtárs, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke tartott meg, megkezdődött a termékeny vita. Öröm volt hallgatni, a felszólalókat. Zvara mérnök elvtárs a zólyomi Bucimból, Sugár elvtárs, a vág- besztercei Klement Gottwald üzemekből, Slabej elvtárs a piesoki Gépgyárból, és a többiek mind örömmel számoltak be a saját, vagy közösségük sikereiről és nyíltan kritizálták a hiányosságokat. A vágbesztercei Klement Gottwald Üzemekben az újító mozgalom magas színvonalon van. Az újítások alkalmazásával hatalmas összegeket takarítottak meg. Az újítóknak műhely áll rendelkezésükre, ahol újításaikat elkészíthetik és kipróbálhatják a gyakorlatban is. Azért itt is történnek hibák. Az újítókról csak addig gondoskodnak, míg az újítás elkészül. Legalább ezt mutatja az, hogy sokáig kell az újítóknak vámiok az újítás jóváhagyására. Még rosszabb helyzetben vannak a handiovaiak. Itt csak egy példát akarok említeni, ami eléggé visszatükrözi a helyzetet. Benko- vics elvtárs, még a tavalyi bányásznap előtt beadott hat újítási javaslatot, melyekre még a mai napig sem kapott választ. De nemcsak itt történnek ilyen hibák, hanem máshol is, ami nagyon hátráltatja az újító mozgalom kiszélesítését. Az újító mozgalom kiszélesítése érdekében, mint azt a konferencia is megmutatta, szükséges, hogy a gazdasági közegek többet törődjenek az újító mozgalommal, hogy az alkalmazható újítói javaslatokat a legrövidebb időn belül hagyják jóvá és a lehető legszélesebb körben érvényesítsék. Továbbá szükséges, hogy helyesen, érdem szerint jutalmazzák az újítókat, az elfogadott újításokért. Szükséges, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSISZ is (öbbet törődjenek az újító mozgalommal és az újítóknak legyenek mindenben segítségükre. Az űj ötéves terv ismét nagy feladatokat tűzött ki a nehézipar számára. Nehézipari dolgozóink az év elején gyűléseiken részletesen megbeszélték az első negyedév tervét. A megbeszélések alapján akarják emelni munkateljesítményeiket, csökkenteni a selejtet, teljesíteni a tervet. A Keletszlovákiai Gépgyár dolgozói is részletesen megbeszélték az űj ötéves tervben feladataikat. A tervek elkészítésében a gyár CSISZ tagjai * resztvettek. Ők még a múlt ' év végén foglalkoztak vezetőségi gyűléseiken az új ötéves terv programjával és úgy határoztak, hogy áz új évben még jobban kihasználják a munkalehetőségeket arra, hogy az üzem fiataljait még aktívabban kapcsolják be a munkába. A Keletszlovákiai Gépgyárban az a helyzet, hogy itt évente körülbelül ötven ipari tanuló kerül ki a tanulóotthonból. Ezek természetesen a gyárban nyernek elhelyezést. Sajnos a fiatal munkások nem sokáig maradnak a gyárban. Ennek oka egyszerűen az, hogy nem tudnak annyit keresni, mint amennyit ók szeretnének. Ez meg azért van, mert munkatervüket nem teljesítik, vagy ha igen, nem .végzik el munkájukat olyan precízen, mint az idősebb munkások, vagyis nem tudják tartani az idősebb szakmunkásokkal a lépést. Ezzel komoly problémával foglalkozott üzemi CSISZ vezetőség elsősorban akkor, amikor az új ötéves tervben a munka tervek teljesítését akarta emelni. Mert. van a gyárban egy-két ifjúmunkás csoport, amely annak ellenére is, hogy tisztán ’ fiatalokból áll, •mégis úgy dolgozik — s ami a lényeg, annyit keres, mint az üzem idősebb munkásai. Az egyik ilyen fiatalokból álló csoportnak Fotta Lajos a vezetője. Fotta Lajos ifjúmunkás, az üzem élmunkásai közé tartozik. Az iskola padjait pont akkor hagyta el, amikor a Keletszlovákiai1 Gépgyárban megkezdődött a munka. Tanulói-veit az 'izem több szakaszán töltötte, majd dolgozott Moraván, és a prágai kiben hajógyárban. Ahol eddig megfordult, mindenütt mint jó munkást, lelkes szervezőt, jó sportembert ismerték. De erről nemcsak az oklevelek, hanem maga az élet tett tanúságot. Prágából visszajött Kassára és most a Keletszlovákiai Gépgyárban dolgozik. Még három társával vasesztergályos csoportot alkotott. Munkájukat Fotta Lajos csak az" tudja értékelni, aki ismeri a fiatal brigád munkakörülményeit. Abban a műhelyben dolgoznak ugyanis, ahol rajtuk kívül még körülbelül 200 idősebb munkás dolgozik. Ezekkel tartja a lépest a fiatalok brigádja. Most Fotta Lajossal beszélgetünk el arról, hogyan szeretne az üzem CSISZ vezetősége javítani a fiatalok munkamódszerén. Ez az ügy már régebben érdekel bennünket — kezdi elbeszélését Fotta Lajos, a gyár CSISZ vezetőségének titkára. A mi csoportunkhoz minden nap járnak barátaink, mindegyik mi elünk szeretne dolgozni. Kérdezősködnek, érdeklődnek, sokszor munkaidő alatt is eljárnak hozzánk, s így csak feltartanak bennünket a munkában. Hiába fiatalok vagyunk, dolgozói akarunk, s ami a lényeg sokat szeretnénk keresni. Mi már többféle módszerrel próbálkoztunk. Egyideig együtt dolgoztak a fiatalok, ez a módszer nem vált be. Több okból nem vált be. Először is nem kaptak rendes munkát, s amit kaptak, azt se végezték el időre, rendesen. Aztán úgy csináltuk, hogy egy-egy fiatal munkást az idősebbek csoportjába osztottuk be. Ez se volt jó. Nem tudta tartani a lépést a szakmunkásokkal. Ezek már úgy össze voltak szokva, hogy a fiatal fiú, aki közéjük került, csak gátolta munkatempójukat. —' Ez év végén úgy döntöttünk — folytatja elbeszélését Fotta elvtárs, hogy ai esztergályos csarnok egyik részét, ott, ahol most csak az üres ládák állanak, kitisztítjuk, rendbeszedjük és ott rendezzük be az ifjúsági műhelyt. Itt fognak dolgozni a fiatalok az idősebb munkások vezetése alatt. így már az ipari tanulóknak is több alkalmuk lesz a munkára. Ebbe a tervünkbe fiatal mérnökeinket, tervezőinket is bekapcsoltuk. Ezek az ifjúsági műhely számára olyan normákat fognak összeállítani, hogy azokat könnyen teljesíti!^ majd a fiatalok. így kiküszöböljük az állandó kapkodást és mondanom sem kell, hogy a minőség is javulni fog. Tervünket már egy pár fiatallal kipróbáltuk. Ezeknél bevált. Remélem, a többi fiatalnál is majd beválik így nagyban hozzájárulunk az üzem általános tervének teljesítéséhez. Azonkívül felvesszük a kapcsolatot kát csehországi testvérüzemünk CSISZ szervezetével, velük cseréljük majd ki tapasztalatainkat. Készülnek a tervek, az üzem CSISZ tagjai, fiatal szakmunkások, mérnökök, tervezők normálók, ipari tanulók, most mind közösen azon dolgoznak, hogy az üzemben ne csökkenjen a munkatempó. Teljesíteni az előírt tervet, ez most a jelszó a K ’• t'zlová- kiai Gépgyárban. Reméljük ez sikerülni fog nekik. R. 1
