Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-10-06 / 40. szám

1956. október * Idejében tartsuk meg az évzáró Lassan egy hónapja lesz, hogy el­érkezett az évzáró közgyűlések meg­kezdésének ideje. Tudomásul vették ezt a kerületi és járási vezetőségek és a CSISZ alapszervezetek is. Még jobban mondva jóelöre tudták már, hogy mikor kezdődnek az évzáró köz­gyűlések, mégis úgy gondolják a dol­got, hogy ráérnek az évzáró gyűlé­sekkel, el lehet még azt halasztani, hiszen van még idő november 15-ig azt megtartani. Az idő azonban kérlelhetetlenül ro­han úgy is, ha adunk neki tartalmat, úgy is, ha nem. Valahogy úgy né/, ki a helyzet, hogy a járási vezetőségek de főleg az alapszervezetek vezetősé­gei a legutolsó időpontra, a legutolsó hetekre halasztják el az évzáró gyű­lések megtartását. Szeptemberben vagy október elején évzáró gyűlést tartani nem a legsikerültebb megoldás, han­goztatják némely helyen. Jó idő van még, vasárnaponként hangosak a sport­pályák, meg azután a szüret is itt van, vagy a kukorica törés, aminek következtében annyi nemes érzés tölti el a fiatal kebleket, hogy nem marad már egy lélekzetnyi idejük sem az évzéró gyűlések időbeni megtartására? Sok járásban eddig még csak egy-két helyen tartották meg az évzáró gyű­léseket. Főleg állami gazdaságokban és iskolákban helyeztek erre súlyt a fiatalok. A komáromi és párkányi já­rásokban is csak három-négy alap­szervezet tartotta meg az évzáró gyű­lést. Ez pedig azt jelenti, hogy ugyan­csak meg kell fogni a járási vezető­ségeknek a dolog végét, mert mind a két járásban annyi alapszervezet van, hogy a hátralevő időszakban már majdnem minden nap kellene egy év­záró gyűlést tartaniok, ha azt ponto­san le akarják vezetni és a kitűzött határidőre akarnak végezni ezzel a feladattal. Idejében szólunk, hogy nem érdemes elmaradni ezzel a nagy mun­kával, mert a későbbi időpontokban esetleg csak sebtében megrendezett évzáró gyűlések nem töltik be hivatá­sukat, nem adnak új lendületet az alapszervezetek további fejlődéséhez. Emlékezzünk vissza az elmúlt évre. Előfordultak olyan járások, ahol a ki­tűzött határidő után nagy üggyel- bajja! szervezték meg az évzáró gyű­léseket. Ezek közé tartozott a füieki járási is, Itt is az utolsó órákig re­ménykedtek és mondogatták, hogy a gyűléseket kitűzött határidőre biztos megtartják az évzáró gyűléseket. Persze nem igy történt és jó, hogy a járási konferen­ciáig minden alpaszervezetnél meg tud­ták tartani, némely helyen úgy, hogy alig volt benne köszönet, és ez vissza is tükröződik az alapszervezetek egész évi munkájánál. Ki kell tehát hasz­nálni az időt, mert az elmulasztotta­kat később pótolni, ha nehezen tudjuk is, de már mégsem tökéletes munkát végzünk. Igaz, hogy — és a járási vezetősé­gek leginkább ezzel védekeznek — az évzáró gyűlések időpontját az alap- szervezetek határozzák meg. Az alap­szervezetek vezetőségei tisztában van­nak azzal, hogy' melyik vasárnap vagy melyik nap milyen elfoglaltsága van a fiataloknak, mikor van esetleg bú­csú a faluban vagy két-három lakoda­lom, ami miatt azután gyakran elto­lódik az évzáró gyűlés időpontja A helyi adottságokra és lehetőségekre tekintettel is kell lenni, de a járási vezetőségnek mégis minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az alapszer­vezet vezetőségét meggyőzze arról, hogy időben tartsák meg az évzáró gyűlést, Sokszor előfordul, hogy ami­kor a fiataloknak kellene a faluban lévő egyetlen helyiség, akkor éppen más tömegszervezet foglalja el, vagy- pedi.q egyéb gyűléseket rendeznek ott a helyi szervek. Ilyenkor aztán az év­záró gyűlést nem tudják megtartani helyiség hiányában, még akkor sem, ha pontosan betervezték az időpontot. A másodszori szervezés már pedig ne­hezebb, mert a fiatalok számára két­szeri elfoglaltságot jelent és már a hangulaton is rontott az első beterve­zett évzáró gyűlés sikertelensége. — Ilyenkor minden esetben lépjen közbe a CSISZ járási vezetősége, és intézze el még akkor is, ha ez nehézségekbe ütközik, hogy az évzáró gyűlést a be­tervezett időben tarthassák meg. — Ezáltal nagyobb lesz a bizalmuk az alapszervezet tagjainak a járási veze­tőség iránt és a szervezeti élet is erőteljesebben lendül fel a faluban. Ennyi siker pedig igazán megéri azt a kis fáradságot, amit a járási vezető­ségnek kellene tenni. Az idő rohan, sürget. Fogadjunk szót a sürgetésének, és ne marad junk le a gyorsasága mellett, mert amit megtehetünk ma, ne halasszuk hol­napra. Megbüntették a hamis „diákhatározatokct szerzőit A prágai kerületi bíróság tanácsa előtt szeptember 25-én és 26-án tár­gyalást folytattak a felforgatok azon csoportjával, akik visszaéltek a legá­lisan kidolgozott diákhatározatokkal, s a demokrációról és szabadságról szó­ló frázisokkal a Szabad Európa leadó­állomás receptje szerint igyekeztek ellenséges akciókra ösztönözni a nagy- közönséget. A hamis „diákhatározato­kat” gyártó és terjesztő felforgató csoport tagjai: az 37 éves Jaroslav Hájicek, a volt csehszlovák hadsereg fővezérkarának volt ezredese és a leg­utolsó háborúban az angol hírszerző szolgálat munkatársa, a 43 éves Bo- zena Pichová, a 40 éves Zdénka Rác­ióvá, született Tinterová, az 50 éves Katarina Drozdová voltak. A csoport további tagja Václav Slavícek 62 éves prágai szabómester volt. Jaroslav Hajícek vádlott 1956 ápri­lisában Pichovával együtt a Csehszlo­vák Néppárt és a Csehszlovák Szo­cialista Párt titkárságain névtelen ál- lamellenes tartalmú leveleket és röp­lapokat kezdett kidolgozni és szétkül- deni, melyekben felhívta e pártok prá­gai és más városokban levő funkcioná­riusait a népi demokratikus rendszert felforgató kártevő akciók rendezteté- sére, nemzetközi ellenőrzés alatt álló úgynevezett szabad választások foga­natosítására. Május elején Pichová Hajícek utasítására megszerezte a ma­tematikai-fizikai fakultás diákhatáro­zatát, melyet Hájicek célzatosan meg­változtatott és a „prágai iskolák diák­jai” aláírással látott el. ' röpirathoz Hájicek néhány kísérőlevél fogalmaz­ványt készített, melyeket üzemeknek. hivataloknak, szakszervezeteknek és magánszemélyeknek címzett. E nyom­tatványokban felhívta a választó funk­cionáriusokat, az üzemek alkalmazot­tait és magánszemélyeket is a „Cseh­szlovákia . szabadságáért" folytatott harcra, a kormánnyal szemben támasz­tott további követelményekre, mint például a béreknek 10 százalékos eme­lésére és az árak leszállítására. A röp­lapokat Pichová közvetlenül a munka­helyén írógépén nagy számban készí­tette, és Hájícekkel együtt különféle módon terjesztette. Pichová, egy volt nagybirtokos leánya Václav Slavíceket is bevonta az ellenséges nyomtatvá­nyok készítésébe és terjesztésébe és a röplapot annak műhelyébe vitte. — Václav Slavícek vádlott nagyon kész­ségesnek mutatkozott a „diákhatáro­zat” sokszorosításában és a város köze­pén való terjesztésében. A főiskolai diákság szélhámos képviselői Zdénka Káclovát, Katerina Drozdovát és. szá­mos más személyt Is bevontak aljas tevékenységükbe. A főtárgyalás folyamán tanúvallo­másokkal az összes vádlottakra rábi­zonyították bűnüket és ezek a bizo­nyítékok súlya alatt be is ismerték bűneiket. A kerületi bíróság szerdán, szeptember 26-án a következő ítéletet hozta: Jaroslav Hájíceket háromévi, Bozena Picho7át kétévi, Zdénka Kác­lovát és Katerina Drozdovát 3—3 hó­napi, és Václav Slavíceket hathónapi börtönbüntetésre ítélte. Ezenkívül pol­gári jogaik elvesztésére ítélte Hájíce­ket, Pichová és Slá iceket. Slavícek kivételével az összes vádlott belenyu­godott az- ítéletbe. || A CSKP üdvözlő távirata KAROL BACILEK elvtérsnak 60. születésnapja alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Karol Bacílek elvtárshoz, aki október 2-án ünnepelte szüle­tésének 60. évfordulóját, a kö­vetkező szövegű táviratot in­tézte: Drága Bacílek elvtárs! Hatvanadik születésnapod al­kalmából fogadd Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának szívélyes jókivá- natait. Üdvözlünk Téged, mint munkásosztályunk élharcosainak egyikét, mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának áldozat­kész és lankadatlan funkcioná­riusát. Kora ifjúságod óta munkálko­dói a forradalmi munkásmozga­lomban, életedet teljes mérték­ben a kommunista pártban ki­fejtett tevékenységének szen­telted a párt alakítása óta. Min­denütt, ahol népünkért küzdöt­tél, ismernek és tisztelnek té­ged a dolgozók, mint becsületes és áldozatkész elvtársat. Jelentőségteljes volt részvé­teled a párt szlovákiai illegális vezetésében, a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében és har­caiban. Hazánknak a szovjet hadse­reg által történt felszabadítása óta a munka különféle szaka­szán tevékenyen veszel részt a népi demokratikus köztársaság megszilárdításában, a cseh és a szlovák testvéri nemzetek ba­rátságának elmélyítésében és a szocialista építés szlovákiai si­kereiben. Őszintén kívánjuk Neked, hogy még soká dolgozhass teljes egészségben a marxizmus-leni- nizmus nagy eszméjének győ­zelméért, amelyért mindig híven harcoltál. KívánUik, hogy pár­tunkkal és az egész néppel kö­zösen valósíthasd meg a Cseh­szlovákiai Kommunista Pártja országos értekezletén kitűzött nagy feladatokat. Csehszlovákia Kommunista Tártjának Központi Bizott­sága. Érdekes kérdéssel fordult szerkesz­tőségünkhöz P. J. nagykaposi olvasónk: „Mi az igazság abban, hogy az ős­korban éltek olyan állatok, arrunyek félig emberek, félig lovak voltak?” — A kérdésre itt válaszolunk: Állati és emberi test soha nem volt összeforrva, az ilyesmi csak fantázia szüleménye. Az ilyen mesebeli állatok elképzelése körijlbeül 4 000 évvel ez­előttre vezethető vissza. A régi keleti birodalmak palotái és városkapu előtt voltak ábrázolva félembsr — félállat szqbrok, oroszlántesttel, madárszámy- nyal, emberi fejjel és kígyófej-fark- kal. tgy akarták jelképezni az emberi okosságot, az oroszlán erősségét, a madár gyorsaságát, és a kígyó fürge­ségét. Á mindezen tulajdonságokkal felruházott szobrok hivatása az volt, hogy távoltartsák a „rosszat“. A régi egyiptomiak korából ismere­tesek a sfinxek, amelyeknek oroszlán­testük és emberi fejük van. A régi egyiptomiak szerint a királyt ábrázol­ják, aki az oroszlán éberségével őrkö­Igy néz majd ki a hratislavai vár 1962-ben A bratislavai várról dr. ing. A. Piffl tanár vezetése mellett modellt készítettek, amely a „Szlovákia 1960-ban“ című kiállításra készült. Találkozunk a Simon Juda-i vásáron Párkányban nemsokára újra meg­tartják immár kétszázharmincketted- szer a Simon Juda-i vásárt. Igen ha­gyományos vásár ez s várja az egész környék népe. Régen 232 évvel ezelőtt tartották meg az első vásárt Párkányban, ezen a napon. A városkrónikából ugyan nem tűnik ki, hogy miért pont ezen a napon rendezték meg, de valószínű azért, mert erre az időre már betaka­rították a földművesek a terményeket és ezáltal több pénzhez jutottak, mint az év más szakában. Ezen a vásáron szerezték be a ruhát, gazdasági esz­közöket, állatokat, vagy élelmiszert is. Már kezdetben is a Simon Juda-i vá­sár Párkányba csábította a vásárlókat és a termelőket, nemcsak a széles környékről, de a távoli nagyobb váro­sokról is. Becsből, Bukarestből, Buda­pestről,. Szófiából gazdag kereskedők hozták áruikat a vásárló közönség ki­elégítésére. Hovatovább ez a vásár, ami akkor 8-10 napig tartott, kedvenc találkozóhelyévé vált a messze vidék­ről jött kereskedőknek és vásárlóknak. Nagyjából így van ez még ma is. Erre a hagyományos vásárra régebben le­jöttek a liptói, árvái vásznosok, a vág- völgyi faárukészítők, a morvaországi konfekciósok és a dunántúli mezőgaz­dasági termelők. Ennek hagyománya- kép ma szintén messze vidékről jönnek ide árujukkal a földműves szövetkeze­tek, üzemek, és a divatáruházak divat- bemutatói. A járási nemzeti bizottság kereske­delmi osztálya az idén is nagy gondot fordít a vásár megrendezésére. Kö­rülbelül 200 sátorban árulják majd termékeiket az üzemek és szövetke­zetek és ezenkívül 15 lacikonyhát is állítanak fel a mezőgazdasági terme­lők és BFSZ-ek. A vásáron bemutat­ják a villanymosógépek, varrógépek és porszívógépek használatát. A dunamocsi, muzslai, bélai, karvai és még több szövetkezet az idei bor­termelésből gazdag felhozatalt szervez és a ropogósra sült pecsenyére, vagy a finom ízes gulyásra, halászlére csú­szik majd az új bor. A vásárt október 20-án, 21-én, és 22-én tartjuk meg, ahová szeretettel várunk mindekit, köztük a fiatalokat is és reméljük, jól fogják ott magukat érezni. GRZNÄR JÓZSEF, a járási nemzeti bizott­ság kereskedelmi osz­tályának vezetője, Párkány. ★ ★ ★ amivel egy „élő” kapuőrnek feltétle­nül kellett rendelkeznie. Ezek a mesebeli állatok sohasem él­tek. Bizonyos természeti erő megnyil­vánulásai voltak, amelyeket az akkori emberek nem tudtak rr\egmagyarázni. * * * Mészáros János szenei olvasónk ér­deklődik mi volt a hét világcsoda. — Válaszunk az alábbi: Az ókorban hét világcsodát ismer­tek. A 150 méter magas Cheopsz-pira- mist, utána következtek az úgynevezett „függőkertek”, melyeket Babylonban Nebukadnezar a felesége részére épí­tett. A harmadik világcsoda Diana temploma volt Kis-Ázsiában, a negye­dik Zeus szobra, az ötödik Mauso’eus király sírszobra, a hatodik a rhndosi Kolosz,. Napisten hatalmas bronzszob­ra. A hetedik világcsoda Phorus sze­gén egy 160 méter magas fehér már­ványból épült torony. A hét világcsoda közül ma már csak a piramisok léteznek. SZÉPÜL VÁROSUNK Párkányt nem sokan emlegetik az országban, nem is sokan ismerik. De aki egyszer itt járt, nemigen jelejti el, mert megtetszik neki a Duna mel­lett fekvő kis mezőváros. Az illető ha rég járt Párkányban és most újra eljön, egész más kép fogadja mint régen. Mintha szárnyakat kapott vol­na az építkezés, olyan nagy ütemben halad és az építkezéssel együtt fejlő­dik, szépül a mi városunk Párkány is. Az első örömteljes lépés az egész város lakásainak számára, a iárdák megjavítása volt. De a járdák meg­javításán iávül sok más épülettel is gazdagodott a város. Nem csoda, ha valamelyik színjátszó csoport fellép a kultúrházban, mindig telt ház van. Ennek az is az oka, hogy új szép kul­túrházat építettek a városban, amely­ben szeretettel tapsol a közönség a jó színjátszó csoportoknak és szívesen jár el ide. Régen a párkányi fiatalok csak a nyolc elemi osztályt végezhették el idehaza, felsőbb iskolák csak Eszter­gomban, vagy a még távolabbi Érsek­újvárban voltak. Tehát ha a párkányi fiatal felsőbb iskolába akart járni, ak­kor sokat kellett neki utazni a tanév alatt, ma pedig szép kétemeletes ma­gyar tizenegyéves iskola épült, ahová a környék fiataljai is eljárnak tanulni. Sok családi házat is építenek és nem­sokára egy egész utcasort fog képezni az új családi házak sora. Még nem is olyan régen, csak a Dunában fürödhettek a fürdőzni vágyó fiatalok. Most pedig korszerű fürdő nyílt a városban, amelyet artézi vízzel látnak el és nemcsak a városbeliek látogatják, hanem idegenek is. Az újonan épült tej- és vajfeldolgozó üzemre is büszkék a párkányiak. A vásártéren régente vidáman rúgták a fiúk a bőrlabdát és lármáztak. Ma már elült a firma és az új családi házaknak végtelen sora húzódik itt. Büszkék vagyunk a parkosításra is, ami igen széppé teszi városunkat. Hogy kik szépítik városunkat, erre csak egy válasz lehet. A szocializmus harcos építői. Mert hiszen mindnyá­junk érdeke, hogy városunk még szebb és gazdagabb legyen. WEPPERY LÁSZLÓ. Párkány Válaszolunk olvasóinknak dik országa felett és legyőzi az oda- merészelö ellenséget. A görögök természetfeletti erőket tulajdonították a zentaurusoknak és a silenosoknak és mint a hegyi erdők isteneit tisztelték őket. A silenost mint félembert—félállatot képzelték el, aki félig ló, lófülekkel, lófarokkal, ló­sarkantyúval és állati arckifejezéssel, Később úgy gondolták, hogy a sileno- sok Dionízusztiak, a bor istenének víg Csoportjához' tartoznak és hogy a víg- ságot jelképezik. Ezeknek az istenek­nek a tiszteletére az emberek sileno­soknak öltöztek és játékok, dalok for­májában dicsőítették Dionízuszt. Ezek­re a játékokra vezethető vissza a szín­ház eredete. A zentaurusok azonban, amelyek lovat ábrázoltak emberi testtel, a ha­ragos erdei szellemet testesítették meg. amelyek az emberek rosszakarói voltak. 900 évvel időszámításunk előtt egy asszír király kapuját is eoy madár­szárnyú és emberfejű ló „őrizte”. A madárszárnya a gyorsaságot jelképezte,

Next

/
Thumbnails
Contents