Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-29 / 39. szám

2 1956. szeptember !9. ÉLETÜNK Az évzáró gyűlésekről A CSISZ tagok tőlük telhetőén a legalaposabban készítik elő az évzáró gyűléseket. Először az alapszervezet vezetősége ül össze és beszéli meg a teendőket, pontos tervet dolgoz ki az évzáró gyűlés lefolyásáról, utána összehívják a tagsági gyűlést éa a tagok még változtatnak a terven. A tagsági gyűlés után komoly agitáció indul meg a tagok között és egymást győzik meg arról, hogy mindenki je­len legyen az évzáró gyűlésen. A lá­nyok vállalják, hogy kidíszítik a ter­met, a fiúk a zenekarért vagy kultúr­műsorért vállalnak felelősséget. A tagság egy része a felnőttek között is szervező munkát végez, mert ma már a legtöbb helyen — és ez na­gyon egészséges jelenség — azt akar­ják a fiatalok, hogy a felnőttek is jelen legyenek az évzáró gyűlésen. Lássák meg mit végeztek a fiaik, lá­nyaik egész éven át, hogy milyen ko­moly munkát fejtenek ki a falu to­vábbi felvirágoztatásában. Fontos is, hogy a szülők tudomást szerezzenek arról, hogyan tanulnak, szórakoznak a fiatalok a CSISZ keretén belül. Az alapszervezet vezetősége közö­sen megcsinálja a beszámolót. A ve­zetőség minden tagja jelentést tesz arról az alapszervezet elnökének, hogy a rájuk háruló feladatokat ho­gyan végezték el és a tagok hogy teljesítették azokat. Beszámolnak ar­ról is, milyen akadályok merültek fel a munkájukban és a jövőben mit, hogyan kell végezni, hogy ezeket el­távolítsák. A pénztámok az alapszer­vezet gazdasági helyzetéről és a tag­sági díjak fizetéséről ad jelentést az elnöknek. A vezetőség illetékes tag­jaitól jelentést kap még az elnök, a fiatalok sportolásával kapcsolatban, ideszámíthatjuk a kirándulások ren­dezését is, a kulturális ténykedésről, ugyancsak ideszámítjuk a könyvtár működését, a sajtóterjesztést és a politikai iskolázás lefolyását, megszer­vezését is. A jövő évi terveket leg­alább is nagyvonalúan szintén elő kell készíteni és az évzáró gyűlésen a tagság elé terjeszteni. Az alapszervezetek vezetőségei ne feledkezzenek meg a sajtóterjeszlés fontosságáról. Az évzáró gyűléseken nyilik arra legjobb alkalom, hogy propagáljuk az ifjúsági sajtó fontossá­gát. Mennyire fontos az, hogy minden fiatal újságot olvasson, azt tudja már minden vezetőségi tag. Egész biztos tudomásukra jutott már, hogy abba a faluba, ahol a fiatalok túlnyomó része előfizet az ifjúsági sajtóra, sok­kal jobb az alapszervezet, mint ott, ahol nem így áll a dolog. Könnyebb ott a vezetőségnek is boldogulni és a fiatalok nagyobb odaadást tanúsí­tanak az alapszervezet iránt. Ez az­ért van így, mert az ifjúsági sajtóból értesülnek a többi alapszervezet si­kereiről, hibáiról, a központi bizott­ság határozatairól és arról, hogy mi­lyen feladatok várnak a jövőben a fiatalokra. Ez a tudat felelősséget vált ki belőlük az alapszervezet ügyei iránt. Ezért az elnöki beszámoló az évzáró gyűléseken különösen nagy súlyt helyezzen arra, hogy az alap­szervezet minden tagja a i gközelebbi időkben előfizessen az ifjúsági sajtóra. Amikor az elnök a vezetőség többi tagjától megkapja a jelentéseket és személyesen is meggyőződik azok helyességéről, hitelességéről, a jelen­tések alapján megcsinálja a beszámo­lót, amit aztán felolvas az évzáró gyűlésen. Nagyon helyes az, ha a fia­talokat név szerint dicséri vagy bí­rálja az elnök a beszámolójában. Per­sze ebben az esetben azt is meg kell mondani, hogy a fiatalok miért érde­melnek dicséretet vagy bírálatot és a dicséretnek nem szabad olyannak lennie, hogy a fiatalokban azt a gon­dolatot váltsa ki, hogy nélkülük nem folyna a munka az alapszervezetben. De a bírálatnak sem szabad lesújtani a fiatalokat, nehogy elvegye a kedvü­ket a további munkától. A jövő évi ténykedés szempontjá­ból alapvetően fontos, hogy a veze­tőséget a lehetőség szerint a legjob­ban válasszák meg a fiatalok. A ve­zetőség választásánál mindent latba kell vetni, ami azzal a fiatal életével függ össze, akit megválasztanak. Sok­szor tekintetbe kell venni azt is, hogy a rátermettségen kívül mennyi odaadást tanúsít az a fiatal az alap­szervezet iránt, akit a vezetőségbe választanak. Azt is szem előtt kell tartani, hogy necsak az elnök és a kultúrfelelős legyen gerinces fiatal a vezetőségben, hanem a vezetőség minden tagja. Általában nagy hiba az, ha e két vezetőségi tagon kívül a többi vezetőségi tagot csak „ráadás­ként” veszik a fiatalok. Hiszen a könyvtárosnak, sportfelelősnek és más funkcióban lévő vezetőségi tag­nak ugyanolyan szerepe van az alap­szervezet vezetésében, mint az el­nöknek és jól végzett munkájukkal szintén alapvetően járulhatnak ahhoz, hogy az alapszervezet fejlődjön. Szá­mos példa van arra, hogy sok helyen ahol csak az elnök és a kultúrfelelős dolgozik és a vezetőség többi tagja nem végzi el rendesen a feladatát, ott bizony hiba van a szervezeti élet­ben. Hogy jó legyen az alapszervezet elsőrendű követelmény, hogy a veze­tőség minden tagja — és minden fiatal — tehetsége szerint a legjob­ban vegye ki részét a szervezet mun­kájából. Az elmondottakat tekintetbe véve szervezzük meg az évzáró gyűléseket és arra törekedjünk, hogy az évzáró gyűlés után nagyobb lendülettel fej­lődjön az alapszervezet. BAGÓT A ISTVÁN A CSISZ SZIKB vándorzászlaja Trnavába A CSISZ SZLKB elnöksége Bratisla- vában a „CSISZ SZLKB vándorzász­laját Szlovákiában a CSISZ legjobb járási vezetőségének a CSISZ trnavai járási vezetőségének ítélte oda, amely az elmúlt időszakban a legjobb ered­ményeket érte el." A trnavai járás ifjúsága alaposan kivette a részét a járásban az építő feladatok teljesítésében, és igen szép eredményeket ért el a gazdaságosabb termelés érdekében, a termelési fel­adatok túlteljesítésében, az újítók mozgalmában, az új technika beveze­tésében, valamint a nyári mezőgaz­dasági munkában. A járás legnagyobb üzemében a „Kovosmalt”-ban a szo­cialista munkaversenybe az ifjúság 96 °/o-a bekapcsolódott. Nem megy ritkaságszámba, hogy az ifjúsági kol­lektívák több mint 200%-ra teljesítik a feladatokat. A Zornica Tmava üzem­ben a fiatalok azért versenyeznek, hogy a lehető legtöbb árut arany címkével láthassák el. A verseny a fiatalok kezdeményezéséből indult ki. A júniusi hónap a fiatalok kezdemé­nyezéséből a Technika hónapja volt. A nyári mezőgazdasági munkák idején 39 ifjúsági munkacsapatot alakítottak, 26 faluban EFSZ-t, amelyek több mint 50.000 brigádórát dolgoztak le. Az összes fiatal kombájnos bekapcso­lódott a legjobb kombájnos címért in­dított versenybe. A falusi szervezetek ahol eddig még nem alakítottak EFSZ- eket, megnyerik a kis- és középpa­rasztokat az EFSZ számára. A pionírcsoportok is gazdag nyári tevékenységet fejtettek ki, amelyek közhasznú munkára irányultak. Sétá­kat, kirándulásokat és vándorlásokat rendeztek a vidéken. Az ifjúság nyári tevékenységének keretén belül a já­rásban 58 'fjúsági kirándulást és ta­lálkozást rendeztek. A CSISZ tagok a kulturális tevékenység és az ifjúság politikai nevelésének terén is szép eredményeket értek el. Negyvenegy propagandista vezeti majd ez idén a köröket. A CSISZ járási vezetőségé­nek 17 járási szeminárium vezetője van. A járási vezetőség gondoskodik a CSISZ járási szervezetének növeke­déséről is. Az elmúlt három hónapban 546 fiú és leány tépett be- a CSISZ - be Három új' a'.spsze-vezet is alakult. A zász’ót a CSISZ'SZLKB képviselői szeptember 21-én a CSISZ járási ve­zetőség ünnepélyes ülésén adják át. Szép kezdeményezés Az apátfalvai Polana nemzeti válla­lat dolgozóinak már régi kívánsága hogv gyermekeik részére vidám és kellemes szórakozást biztosíthassanak Több ötlet és tanácskozás után arra az eredményre jutottak, hogy báb­színházát kellene szervezni Az üzemi CSISZ szervezet azonban magáévá tette ezt a dolgot és ma már bábszínházban szórakoznak » fia­talok. SÖLYOM . LÁSZLÓ Losonc. Azóta lelkes természetjárók Szeptember elején történt az eset. Az egyik tátrai üdülőhelyen töltöttem szabadságomat és társammal együtt kora reggeltől késő délutánig a he­gyeket jártuk. A tátrai tájak nyár­utóján a legigézöbbek és a hegyek ezer varázslatos szépsége tárult sze­münk elé. Zuhogtak ránk a nap aranysugarai, jelüdítő volt az erdő képe, elbűvölt a hegyóriások panorámája. Lankadat­lanul jártuk a hegyoldalakat s al­kony at tájt tértünk vissza érv gyönyö­rűen eltöltött nap emlékével. — A szálloda bejáratában négy ismerősünk­kel találkoztunk. Megbeszéltük, hogy vacsoránál találkozunk. Szobánkba ■ ’.ettünk, átöltözködtünk és siettünk le az étterembe. Étkezés közben társammal a más­napi túrát beszéltük meg, majd új asztaltársainkhoz fordulva, megkér­deztük, mi a tervük. — Pihenni jöttünk, — válaszolta az egyik. — Reggel késön kelünk, napközben rövidebb sétákat teszünk, közben napozunk egy keveset, mert barnára sülten akarunk hazatérni. Délutánonként a szokásos sakk- és kártyapartít sem mulasztjuk el. Este természetesen tánc éjjelig. — No, ez nem valami fényes turis­ta-program, — jegyeztem meg nem minden él nélkül, majd hozzátettem, hogy e hegyekbe az&rt jön az ember, hogy minél több időt töltsön a sza­badban és élvezze a természetet. — A tüdőnek a természetben való tartózkodás valóságos nagytakarítást jelent, de az idegeknek, a kedélynek is nagyon jó szolgálatot tesz a csend és a °zabad, pormentes levegő, — magyaráztam ismerőseimnek. — A természetjáróban felgyülemlik a napfény, az erdő madárjüttyös hangulata s az erősíti, szilárdítja benne a jó kedélyt, ami minden vér­beli természetjárónak fő jellemvonása. De még egy más előnye is van a természetjárásnak — magyaráztam tovább. — Ez az a sport, amelyet a gyermekkortól kezdve egészen az öreg korig egyformán űzhet mindenki. Ezek a szavak mintha hatottak vol­na, mert bátortalanul ugyan, de meg­kérdezték, velünk tarthatnának-e másnap. — Már hogyne tarthatnának — vá­laszoltam — de egy feltétellel. Este korábban lefekszünk és reggel pontosan 7 órakor a szálloda előtt találkozunk. Dicséretükre legyen mondva, mind­kettőt betartották. A felszerelésük nem volt a legjobb. Könnyű, várost aszfaltra való félcipő volt a lábukon. — No, nem ba:, saját kárán tanul dz ember — gondoltam. Különben is szép napsütéses idő volt, derült égbolt, felhőnek még a nyoma sem látszott. Nekivágtunk a hegyeknek. Lassan persze, a szokottnál is lassabb iram­ban, hogy az újoncok belejöjjenek egy kissé a gyaloglásba. Célunk a három órányira fekvő Sziléziai men- ház volt. Közben beszélgettünk, tré­fálkoztunk, valami divatos slágert is dúdoltak. Csak akkor csendesedtek el. amikor nem messze a céltól sziklássá vált az út. Könnyű félcipőjükkel bizony tojástáncot jártak a köveken. Nem igen Ízlett már a gyaloglás. Az ég is megharagudott ránk, sűrű hó­vihar tört ránk. Nagyobb baj nem történt, mert hamarosan a turista- házhoz érkeztünk. Leráztuk magunk­ról a havat és átázott ruháinkat a kályhánál szárítgattuk. Közben forró teát és jó ebédet kaptunk. Szótlanul, de farkasétvággyal evett a társaság. Amikor egy kissé már kipihentük fáradalmainkat,, hegyről le elindultunk hazafelé. Nótázás, tréfa az úton nem nagyon volt, de annál több szemre­hányó pillantás és bíráló megjegyzés. Másnap csak a vacsoránál találkoz­tunk velük. Nehezen indult a beszéd, lassanként mégis csak természetjárásra terelődött a szó. — Bevallom — szólalt meg az egyik áldozat, — a tegnapi elkedv- telenedésnek a félcipő volt az oka. A természet még haragosan is fen­séges. — A vége az lett, megkértek, se­gítsek megfelelő felszerelést besze­rezni, mert a szórakozásra szánt összeget inkább erre költik. így is lett. Meg aznap és a követ - kezó napokon is együtt jártuk a tátrai hegyeket. Szabadságuk leteltével arra kértek, hogy odahaza is velünk tart­hassanak a túrákon. Azóta lelkes természetjárók. FEKETE MIHÁLY Míg nálunk Csehszlovákiában bizony már hűvösek a napok, és csak a leg­edzettebbek merészkednek be a vízbe, addig a szabadságukat Bulgáriában töltő dolgozók vígan sütkéreznek a Fekete-tenger partján és élvezik a nap égető sugarait. Kultúrházat, kultúrházat! Egy idegen ha megkérdezné egy végfarkasdi lakostól, hogy hol van az ígéret földje, egész biztosan azt fe­lelné, hogy nálunk Vágfarkasdon. Bi­zony az a lakos nem is sokat téved­ne. Nem tévedne, mert immár negye­dik éve ígérgeti a község vezetősége a lakosságnak, hogy megoldják a kul- túrház kérdést és nemsokára kullúr- ház lesz a faluban. És ígérnek állan­dóan ígérnek, de semmit nem adnak. Azt hiszem sokan tudják, hogy Vágfarkasd az ország egyik legna­gyobb községe, lakosainak száma megközelíti a hétezret, mégis már negyedik éve lesz, hogy nincs kul túr­ház, ahol a fiatalok szórakozhatnának, művelődhetnének. Pedig volt itt kultúrház, még hozzá igen szép, emeletes épület. Négy év­vel ezelőtt még ide jártak a vágfar- kasdiak szórakozni, művelődni, mert bizony alaposan kihasználták a kul­túrházat, sok színdarabot mutattak itt be és sok kultúrestet rendeztek. Nem múlt el olyan hónap, hogy vala­melyik tömegszervezet valami újdon­ságot nem mutatott volna be a kö­zönségnek. Az ilyen előadások alkal­mával mindig roskadásig megteli a terem nézőkkel. Mégis a lakosság leg­nagyobb megdöbbenésére közel négy éve áruházat csináltak a kultúrházból. És mi történt azután? Valamennyi tömegszervezet szétesett a faluban, megszűntek a kultúrbrigádok. A kocs­mák megteltek emberekkel és azóta jobban fogy a rum és más szeszes ital. Persze a legnagyobb fogyasztók a fiatalok közül kerülnek ki. Azóta napirenden vannak a verekedések, civakodások, a padlásokról lekerülnek a porosfedelü ponyvaregények. Ezeket olvassák és ilyen módszerekkel szóra­koznak a fiatalok. Dehát hová is mehetnének máshová, ha nem a kocsmába? Nincs kultűr- ház, nincs egy rendes helyiség, ahol összejöhetnének és közös ténykedést fejtenének ki. E tarthatatlan helyzet láttára a faluból már 6okan felhívták az illetékesek figyelmét, hogy valamit tenni kellene. Mondogatták is a hiva­talos vezetők, hogy majd lesz kultúr­ház. § TÖTH GYULA Mit kell tudni a sajtokról? A tej már az i. e. idők­ben is igen nagy szere­pet töltött be az embe­riség táplálkozásában. A nagy orvosi lángelme Hippokrates már az ókor­ban megállapította a tej ülönös gyógyító hatását, nélkül, hogy annak al­kotó részeit ismerte vol­na. A tejjel csak Pasteur korszakalkotó munkássá­ga nyomán kezdhettek el behatóbban foglalkozni a XIX. század derekán. A pasztőröző gép megjelenése után megindult a tejipar általános gépesí­tésének a folyamata, melynek tökéle­tesítése állandóan tart. A korszerű elemző vegytan és az élettani tudo­mány fejlődése nyomán ma már 125 vegyianyag jelenlétét sikerült felfe­dezni a tejben. E ténynél fogva köny- nyen elhihető az is, hogy még sen­kinek sem sikerült a természetes tejjel egyenlő műtejet előállítani. Rendkívül nagy jelentősége van a tejnek az élelmiszer iparban is, mert igen változatos élelmicikkeket lehet belőle készíteni. Ez alkalommal csak a sajtnak, mint a tejtermékek legér­tékesebbjének a jelentőségét kívánom kihangsúlyozni. A sajtok fontossága és jelentősége először -is abban rejlik, hogy bennük természetes úton konzerváljuk a tej legfontosabb alkotó részeit és kony- nyebben szállíthatjuk ezáltal a legtá­volabbi üzletekbe is. A sajtok lassan mindennapi étkezésünk szerves ré­szévé válnak, mert átmegy a köztu­datba azok magas tápértéke és köny- nyű emészthetősége. A magas tápér­tékre a kővetkező példát hozom fel: egy kg juhsajt tápértéke 3333 kalória, amely vetekszik 37 darab tojással, vagy 2V2 kg marhahússal, vagy 1 kg kövér disznóhússal. Mivel az emész­tést nagyban elősegíti, szokás az ét­kezés végén szerepeltetni, A sajtok alapanyaga rendszerint a tej, de lehet tejfelből, tejszínből és túróból is készíteni sajtokat. Maga a tej lehet tehén, juh, kecske, sőt bi­valytej is. A kiindulási anyagot véve figyelembe, megkülönböztetünk édes és savanyú sajtokat. Származás alap­ján pedig tehén- és juhsajtokra osz­tályozzuk. A minőséget aszerint néz­zük, mennyi a sajt zsírtartalma. A kövér sajtban 50 °/o-os a zsírtarta­lom. a félkövérben 25 °/o-os. a so­ványban pedig 10 % -os a zsírtartalom. Minden egyes sajtféleségnek megvan a sajátos szaga, és íze, amire a vevő­nek ügyelnie kell, ha sajtot vásárol. A sajtgyártás első föszakasza a sajt elkészítése, a második pedig a sajt érlelése. Az érés rendkívül bonyolult folyamat, amelyben baktériumok és különböző csírák vesznek tevékeny részt. Az érési folyamatot három részre lehet osztani: elő, fő és utó­érésre. Az előérést, amely néhány napig tart a tejsav baktériumok okoz­zák. A főérés alatt sokféle fajta mik­roorganizmus vesz részt a sajt átala­kításában és lehetővé tesz:k a fehérje lebontását. A sajtérés befejező sza­kaszában az utóérésben az elhalt csi­rák enzimjei vesznek részt. Az egyes sajtoknál az érlelés ideje nagyon kü­lönböző. A tejszínes vagy' krémsaj­toknál két-három nap. a kamambsrt típusúaknál 4—8 hét, a rokfortnál 30—40 nap, az ementáli sajtnál 10— 12 hónap, a permezánnál pedig 1-2 év az érlelési idő. Elkerülh°tct'on azonban, hogy a sajtok gyártásában, illetve azok érlelési ideje alatt ne álljanak be káros elváltozások is. A hibás sajtok nagyon .jól felhasználha­tók ömlesztés útján, amikor is a hibás sajtokhoz olyan vegyianyagokat ad­nak, amelyeknek a segítségével elorik, hogy a zsír a sajtanyagban jól elosz­tódik, és a fehérjék is könnyen old­hatókká válnak. Az ömlesztett sejt tulajdonképpen félkonzerv sajt, mert tartósabb a természetes sajtoknál. Eltarthatósága azzal van összefüggés­ben, hogy az ömlesztés közben a sajt­ban élő csírák egy része elpusztul és hogy a levegővel való érintkezéstől a csomagolás megvédi. A kirándulók azért is szeretik, mert portyázásaik alkalmával kényelmesen magukkal vi­hetik. Az elárusítók és a fogyasztók fi­gyelmébe még csak annyit, hogy 3 felszeletelt sajtok mindig üvegbúra alatt álljanak, vagy tü'.lel takarják le a légyveszedelem ellen. Továbbá az elárusítók ügyeljenek arra is. hogy a sajttészta metszési felülete mindig friss legyen, mert így tetszetősebb és .jobb benyomást tesz a vevőre Mi ­vel kiváló minőségű sajtokat csak kiváló minőségű tejből lehet előállíta­ni, fontos, hogy a tejtermelő nagy gondot fordüson a tej előállításár és annak szakszerű kezelésére, amici a tej eljut a feldolgozó üzemekbe. Ing CZ'MER VIKI'J

Next

/
Thumbnails
Contents