Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-22 / 38. szám
4 1956. szeptember 22. Jelenleg három esemény ál! az érdeklődés előterében a Szu- ezi-kérdéssel kapcsolatban. 1. Krisna Menőn kairói megbeszélései; 2. a londoni értekezlet; 3. a csatomat forgalmának zavartalan biztosítása. KRISNA MENŐN megérkezett Kairóba, ahol tárgyalásokat kezd az egyiptomi kormánnyal. Egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen alapon folynak a tárgyalások az indiai küldött és az egyiptomi kormány között. Könnyebb megmondani, hogy milyen alapon nem. Menőn — mint az indiai kormány szóvivője kijelentette — nem azzal a céllá! ment Kairóba, hogy résztvegyen az Egyiptom által javasolt Szuezi értekezleten. Indiát csak abban az esetben érdekli egy ilyen értekezlet terve, ha lehetetlennek bizonyulna szélesebbkörű megoldást találni. Ami^ a londoni értekezletet illeti, úgy látszik e tekintetben is tartózkodó álláspontot foglal el india, mert Menőn elindulása előtt az újdelhi repülőtéren kijelentette az újságíróknak: egyelőre nem hajlandó Londonba utazni, de erre is sor kerülhet, ha ennek szükségessége felmerül. A LONDONI ÉRTEKEZLETRE amelyen az új csatorna-társaság tervét kívánják megvitatni, s amelyre a Dulles-tervet támogató 18 országot hívták meg, eddig 11 kormány .jelentette be részvételét: Olaszország, Japán, Irán, Pakisztán, Hollandia, Nyugat-Németország, Portugália, Törökország,_ Svédország, Norvégia és Dánia. Ezek közül az országok közül is azonban a skandináv országok _ már eleve bejelentették fenntartásaikat a nyugatiak szuezi terveivel szemben. A három skandináv ország külügyminisztere vasárnap értekezletet tartott Stockholmban és ezen arra az egyöntetű véleményre jutottak — mint az értekezletről kiadott közlemény hangsúlyozza — hogy „a szuezi-kérdés olyan szakaszához érkezett, amelyben jobb lenne az egész kérdés- komplexumot az Egyesült Nemzetek elé terjeszteni.” A Dulles- tervet támogató 18 ország közül Ausztrália, Üj-Zé!and, Spanyolország és Abesszínia ezideig (keddig) még nem közölte, hogy elfogadja-e a meghívást. A nyugat-német kormány szóvivője is olyan értelemben nyilatkozott, hogy a konferencián való részvétel nem jelenti a Német Szövetségi Köztársaság csatlakozását a csatornát használók szövetségéhez. Az iráni külügyminiszter is leszögezte, hogy az iráni küldöttség „minden kötelezettség nélkül megy Londonba.” Hasonló kijelentést tett elindulása előtt a pakisztáni külügyminiszter is, de hozzátette, hogy Pakisztán semmiképpen sem hajlandó támogatni az erőszakos megoldást. A HARMADIK ÉS TAL’ÁN LEGFONTOSABB KÉRDÉS, a csatorna hajóforgalmának zavartalan biztosítása, szorosan összefügg a révkaluzok problémájával. Az egyiptomi csatorna- igazgatóság a hajóforgalom biztosítása érdekében különböző ^intézkedéseket tett,,így megváltoztatta a hajók áthaladásának rendjét és idejét, meg kellett hosszabbítani a révkalauzok munkaidejét is, hogy csökkentett létszám mellett is elláthassák feladataikat. Ezek az intézkedések azonban ideiglenesek és az egyiptomi Csatorna Társaság igazgatója kijelentette, hogy mindent elkövetnek a normális állapotok és munkakörülmények visszaállítására. Megkönnyítik a probléma megoldását, hogy a világ különböző országaiból máris számos tapasztalt tévkalauz érkezett a csatorna-övezetbe, közöttük szovjet rév- kalauzok is, akik kijelentették, hogy haladéktalanul munkába kívánnak állni. Az egyiptomi közvéleményre igen nagy hatást tett a szovjet kormány nyilatkozata, amely leszögezi a békés megoldás szükségességét. Valamennyi egyiptomi lap vastagbetűs címfeliratokkal vezető helyen ismerteti a szovjet nyilatkozatot és megelégedéssel állapítják meg, hogy a Szovjetunió határozottan elitéji' az Egyesült Államok közvetlen támogatásával tett angol és francia katonai készülődéseket és ezeket az intézkedéseket az ENSZ-elvek megsértésének tekinti. Meg kell emlékezni ezen a ponton a moszkvai Pravda vezércikkéről, amely „A gyarmati rablás politikája fenyegeti a közel- és közép-keleti békét” címmel jelent meg. A cikk élesen elítéli a nyugati hatalmak olyan törekvéseit, amelyek világosan arra vallanak, hogy meg akarják akadályozni a kérdés békés rendezését és ,.a gyarmati rablás és a kalózvállalkozások útjára lépnek Egyiptommal szemben”. A Szuezi-csatomát használók szövetségének tervéről a moszkvai Pravda azt írja, hogy az egész elgondolás világosan megmutatja a nyugati hatalmak szuezi politikájának gyarmatosító jellegét. KlNA TIZENÖT ÉV ALATT BEFEJEZI A SZOCIALISTA IPAROSÍTÁST Mennyit kell Kína nemzeti jövedelméből a szocialista ipar fejlesztésére és mennyit a nép életszínvonalának fokozatos emelésére fordítani? — ezt a kérdést vetette fel a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusának keddi ülésén Po Ji-po, a gazdasági tervbizottság elnöke. Po Ji-po hangsúlyozta, hogy a megfelelő akkumulációra van szükség, mert Kína tizenöt éven belül be akarja fejezni a szocialista iparosítás munkáját. Mint szocialista országnak nincs más forrása az akkumulációra, mint saját nemzeti jövedelme. A Kínai Kommunista Pártnak — mondotta — a szocialista iparosításra vonatkozó irányvonalak szerint elsőbbséget kell adni a nehézipar gyorsütemű fejlesztésének, de., ugyanakkor erélyes intézkedésekkel kell fejleszteni a mezőgazdaságot és a könnyűipart is. Helytelen volna azonban az is, — mondotta Po Ji-po — ha csak az egyéni és közvetlen érdekeket hangsúlyoznánk és nem törődnénk a kollektív távolabbi érdekekkel. A görög parlamenti küldöttség Karlovy-Varyban. Szeptember 9-én Lambroso Eftaxias, a Görög Királyság volt pénzügyminiszterének vezetése alatt a görög parlamenti küldöttség Karlovy Varyba érkezett. , A görög képviselők megtekintették a fürdő nevezetességeit és Dvoryban a csehszlovák üveg kiállításán megcsodálták a művészi porcelánunkat. Képünkön a görög küldöttség Karlovy-Varyban a Csehszlovák Szovjet Barátság kolonádon. R A zsidó nép többezer éves történelemre tekint vissza. Palesztina, a jelenlegi Izrael területének története nem esik egybe a zsidó nép történetével. Palesztina történetének első adatai különböző szemita népek létezéséről számolnak be. — A tengerparti részen a filisz- terek nevével találkozunk. Időszámításunk előtt a XIII. században hebreusok foglalják el az országot és két részre osztják. Az aszírok és babiloniak foglalják el, majd rövid uralmukat a perzsák váltják fel. Időszámításunk előtt a II. században a makkabeusok lesznek az urak, de ezek uralma sem tart sokáig. Pompejus igázza le az országot és a római impériumba kebelezi be. A rómaiak uralmát, mely uralom alatt a kereszténység veti meg a lábát, a bizánciak váltották fel. A VII. században pedig Mohamed az izlám vallást alapította meg. A keresztes lovagok alig egy évszázados megszállása után az arabok, majd a törökök uralják ezt a területet. Balfour 1917. november 2-án kiadott deklarációjában az angol királyság nevében a zsidóknak ígérte Palesztinát, mint a jövendő zsidó államot. A török uralomnak csak az első világháború vetett véget. A háború után azonban az angolok megszállását az akkori népszövetség jóváhagyta. A zsidók követelik az angolok ígéretének a beváltását. Az angolok, hogy ígéretüknek r'szben eleget tegyenek, lehetővé teszik bizonyos számú zsidó bevándorló letelepülését. Ezzel viszont nemcsak az ott-' lakó arabok, hanem az egész Izlám haragját vonták magukra. Az angol diplomáciának minden ügyességét igénybe kellett vennie, hogy a gazdag olajmezőkkel 9ZIRIA JORDAN IA rendelkező arab államokban a befolyását megtartsa. Közben a egyre szaporodó cionista zsidóság, mely főleg fiatalokból állt, több és több területet foglalt el. A világ zsidósága minden anyagi támogatást A E L Segédanyag a CSISZ érdekkörei számára. megadott, hogy a bevándorlók a rosszul müveit vagy teljesen elhanyagolt földet az araboktól felvásárolják. A korszerű eszközökkel felszerelt zsidóság a földművelésben csodákat művelt. Új falvak létesülnek, felépült egy nagy város is: Tel-Aviv. A második világháború egyik fontos hadszíntere Afrikában van. A már jelentős számban élő zsidóság felsorakozik az angol zászló alá, hogy az embertelen emberség ellen har- c Ihasson és egyben az ígéretek beváltását ezúton is sürgethesse. A győztes háború után a .zsidóság egyre jobban és egyre határozottabban követeli az országát. Anglia nem siet. Az egyre izmosodó arab államok ellenzik. Anglia félti befolyását. Jordániát felszereli és katonai tanácsadókat küld. Irak is teljesen angol befolyás alatt áll. A zsidók türelmetlensége egyre nő, a megszálló angol hadsereg ellen a merényletek napirenden vannak, de az arabok sem nézik tétlenül a két ellenség jelenlétét. Végre 1948-ban, Amerika sürgetésére létrejön az új zsidó állam, Izrael. Az Egyesült Nemzetek államainak nagyrésze az új országot elismeri. Az arab államok ellenben fegyvert fognak és megtámadják a néhány napos országot. A hiányosan felszerelt arabok az amerikaiak által kitünően felszerelt izraeli hadsereggel szemben, alulmaradnak. A harcok folyamán az arab lakosság 80%-a eleget tesz a környékező arab államok felhívásának és elhagyja az országot. Az ellenségeskedést fegyverszünet váltotta fel, mely állapot azóta is fennáll, és amit a népszövetség által kijelölt bizottság ellenőriz. Az arabok az új államot nem ismerték el és azóta is lábhoz tett fegyverrel várják a fejleményeket. A helyzet valóban olyan, hogy nem tudni, „harc után, vagy harc előtt vagyunk-e.“ A zsidóság Amerikában jelentős gazdasági befolyásra tett szert és ezt a befolyását az ottani kormánykörökben is érvényesíti, másrészt az arab államokban már csak elenyésző részben lévő amerikai befolyás az arabok kívánságának is szeretne eleget tenni. A nyugati hatalmak, főként Amerika a jelenlegi állapotot szeretné tartóssá tenni. Az arab államok, E lyiptom vezetésével egyre jobban űzik Saját semlegességi politikájukat és ennek megfelelően fegyvereiket más országokból szerzik be. A jelenlegi arab államok hadifelkészültsége nem hasonlítható össze az 1948-as állapottal. Meg kell említeni még a nagyszámú arab menekültek sorsát, akik emberhez nem méltó körülmények között különböző szükségtáborokban élnek. Ezek sorsa megoldásra vár. Izrael nem hajlandó őket visszaengedni, ami szintén egyik oka a kiélezett helyzetnek. Az ország teljes gazdasági fejlődését hátráltatja az állandó hadikészültség. Remélhetőleg azonban, nem lesz igaza annak, aki a legközelebbi háború csíráját e térségben látja. Manifesztáció a brit parlament előtt. Szeptember 12-én, a brit parlament rendkívüli ülése előtt Londonban a szuezi probléma békés elintézése mellett tűntettek. Az ország minden sarkából ezrével jöttek az emberek, hogy tolmácsolják a nép akaratát. Felvételünk a londoni parlament előtt készült. Az új révkalauzok első napja a Szuezi-csatornán Szeptember 15-én reggel 9 órakor a Szuezi-csatorna 6. számú pontjánál figyeltük az első konvoj áthaladását Port Said felől, azóta, hogy szeptember 14-én este fél kilenckor a külföldi állampolgárságú révkalauzok és adminisztrációs személyek kiléptek az egyiptomi társaság szolgálatából. A 6. számú pont lzmailiá- nál van, az 1951-es harcok idején híressé vált Saint Vincent de Paul kórház sarkánál, ott, ahol a csatorna belép a Timsah-tóba. A hajók méltóságteljes lassúsággal, talán a történelmi pillanat ihletétől eltelve, siklottak a szikrázó napfényben a csatornából a tóba. A város lakosai, a piros és sötétkék sapkás tábori egyenruhás katonák és a világ legkülönbözőbb lapjainak munkatársai néma csöndben kísérték szemükkel a 6. pontnál elhaladó hajókat,- amelyek mintegy 500 méteres távközzel követték egymást. A konvoj 13 hajóból állt, ezek között brit, amerikai, dán, panamai és görög hajókat figyelhettünk meg. A panamai lobogó alatt Niar- chos „World Traveller" elnevezésű hajója haladt. A parancsnoki hídon mindenütt olyan révkalauzok álltak, akik már az új egyiptomi társaság szolgálatába léptek. Az emberek saját szemükkel bizonyosodhattak meg arról, hogy a manőverezés az előírásoknak megfelelően, a legnagyobb rendben bonyolódik le. A hajók, áthaladva a Timsah-tavon, a tengerészeti ellenőrző állomás előtt befutottak a csatorna Izmaila és Szuez közötti szakaszába. Ennél az állomásnál történt egyébként pénteken éjjel valamivel 12 előtt az átvétel. Négy hajó érkezett Szuez felől a Timsah-tóhoz és négy egyiptomi révkalauz motorcsónakba ülve, a hajókhoz ment. Az első hajó, amelyen az átvétel megtörtént, az „Irland" elnevezésű dán olajszállító volt. Martéit Voucard, a francia származású kapitány, aki Szueztől Izmailiáig hozta fel a csatornán a hajót, itt adta út a szolgálatot Szalak Abdul Attil egyiptomi révkapitánynak. A hajó az ő irányítása alatt folytatta útját Port Said felé. A francia révkapitány egyébként négy éve állt a régi Szuezi-csatorna Társaság szolgálatában. Ma délelőtt alkalmunk volt beszélni Mahmaud Junisz ezredessel, a Szuezi- csatorna Társaság vezetőjével. Junisz ezredes elmondotta, hogy a mai nap folyamán 13 hajó halad ót Port Sóidból a Szuez felé és 30 Szuezből Port Said felé a csatornán, vagyis összesen 43, több mint az eddigi átlag. A Port Sóidból jövő 13 hajó nemzetiségi megoszlása a következő volt: 4 brit, 1 amerikai, 1 francia, 1 panamai, 1 dán, 3 libériái (vagyis amerikai), 1 görög, 1 belga. A régi társaság révkapitányai közül 34 maradt meg a szolgálatban, éspedig 27 egyiptomi, valamint 7 görög. A révkapitányok száma jelenleg valamivel kevesebb, mint 100, ezeknek 70% -a egyiptomi. Ma érkezett meg lzmailiába a Szovjetunióból 4- révkapitány. Az eredeti előírások szerint a forgalom lebonyolításához 315 rév- kapitány szükséges. — Az utóbbi években azonban soha nem érték el ezt a számot. Legutóbb 245 révkapitány látta el a csatornái forgalmat. Munkaidejük naponta hat óra volt. Az egyiptomi társaságnál szeptember 15- tól kezdve a kisebb létszám miatt hosszabb munkaidő szükséges. A révkapitányok legalább is egyelőre 12 órát dolgoznak majd. Axni a csatorna-társaság személyzetét illeti, számuk 925 volt, ebből 529 a külföldi. Ezek csaknem mind kiváltak a szolgálatból. Itteni hírek szerint a régi társaság négy évre előre kifizette a kilépő személyzet járandóságát, másszóval megvásárolta a kilépésüket. Ha tekintetbe vesszük, hogy a révkapitányok (a külföldiek) magasabb fizetéssel rendelkeztek, mint az egyiptomi köztársasági elnök, akkor látható, hogy nem csekély összegről van szó. Junisz ezredes megállapítása szerint az eredeti létszám túl magas volt és a csatornái forgalom normális működéséhez kevesebb személyzet is elegendő. Arra a kérdésre, hogy mint vélekedik Eden tervéről és a csatornát használó országokból összetevődő új társaságról, Junisz ezredes kijelentette, hogy á a realitások embere és nem foglalkozik különféle zavaros elképzelésekkel. A révkapitányok kiképzéséről azt mondotta, hogy a régi nehézkes kiképzés helyett új, jobb rendszert vezetnek be. Azon természetesen nem változtatnak, hogy csak „Master certifi- cat"-tal lehet valaki révkapitány. Ennek elnyeréséhez tíz éves nyílttengeri szolgálat szükséges. Csak ezután kezdhetik meg a csatornái kiképzést, ami összesen egy évet jelent, hat hónapot Port Said és Izmailia, hat hónapot Izmailia és Szuez Jcözött. Miközben ezeket a sorokat írom, a Szuezi-csatorna Társaság izmailiai főhadiszállásának egyik szobájában, a nyitott ablakon keresztül látni lehet a Szuezből érkező konvoj áthaladását Port Said felé. A külföldi révkapitányok kilépése ellenére, a forgalom zökkenésmentesen, tervszerűen folyik a csatornán. PÉT Hő TIBOR
