Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-25 / 34. szám
'njLüßiist&_ 1956. augusztus 25. _P Q hp|(P? »Leginkább békére van szükségünk...« ^ VV'Ilw • . .. .............. . . 1-r.ríitt cr>r oa iHán tár. latait Kínával, a SzOVÍetUTliÓFábry Zoltán Az újság hasábjain megjelent utolsó írásomban a nyugatnémet neofasizmus néhány riasztó előjelére hívtam lel a figyelmet. Ez előjeleket rendszeres csoportosításban akartam és akarom szemléltetni, amikor befutott a döntőn igazoló hír Németország Kommunista Pártjának betiltásáról, mely már nemcsak riasztó előjel, de a neofasizmus létének, tényének és győzelmének letagadhatatlan dokumentálása. Németország újra a hitlerizmus árnyékába került. Hitler sem csinálhatta volna különben. A betiltással Adenauer még Hitlert is túlszárnyalta. A weimari „demokrácia“ annó- dacumál tizennégy év alatt sem merte megtenni ezt a lépést és uralomrajutásakor maga Hitler sem merte nyíltan betiltani a kommunista pártot. Hitlernek és Göringnek még szemfényvesztésre volt szüksége, illumi- nációra, tűzre, gyújtogatásra, provokációra, csalásra, ámításra, hazugságra, komédiára. Göringnek ™hérlegényeivel még a Reichstag épületét kellett fel- gyújtatni, hogy azt a kommunista párt nyakába sózva megkezdődhessen — formális betiltás helyett — a bénító halálos terror az „államfelforgatók“ és „gyújtogatok“ ellen. Hitlernek még égi jelre volt szüksége: a rendezés mesterien indult, mert a Führer a tűz kitörése után 20 perccel már a tett színhelyén nyilatkozhatott: „Ez . a tűzvész Isten által adott jel! Most már senki és semmi sem tarthat minket vissza attól, hogy vérrel és vassal ki ne irtsuk a kommunizmust. Jegyezzük meg jól ezt a mai dátumot: itt most új korszak kezdődik nemcsak Németország, de az egész világ életében“. A hitleri nyilatkozat után Göbbels beszélt a külföldi újságírókhoz „És. nem érdemli-e meg Isten és? a világ háláját az az államférfi, és az a kormány, mely Németországot ilyen gonosztevőktől megszabadítja? Hitlernek, Göringnek, Göb- belsnek még izzadni kellett, lábujjhegyre ágaskodva, szemforgatva farizeuskodni: hamisítani, gyújtogatni, komédiát rendezni, hogy a kommunista párt legyen és lehessen minden tegnapi és holnapi rossz oka és előidézője ... A neofasizmusnak már ilyen mesterkedésre nincs szüksége. Hitler tegnapi fekete- és vöröstalárosai újra ott ülnek a bírói székekben, akik a tegnapi szemfényvesztő, megerőltető és nem éppen meggyőző komédiákat megspórolják Ade- nauernak és kimondják a már rég megfogalmazott rágalmazó Ítéletet, melynek alapján aztán Bonn teljesen fair és demokratikus úton kiadhatja az ugyancsak régen készre fogalmazott betiltó rendeletet. Holnap majd jelentkezni fog Adenauer Göb- belsze, aki minden változtatás nélkül ledarálhatja a tegnapi lemezt: „És nem érdemli-e meg az az államférfi és a kormány, isten és a világ háláját, mely Németországot ilyen gonosztevőktől megszabadítja?“ Heil Adenauer! Hitler tegnapi foglya sokra vitte. Az egyezés, a hasonulás megtörtént: Adenauer pontosan és törvényszerűen Hitler nyomdokába lépett. Hitler formálisan sohase tiltotta be a kommunista pártot, • de kiirtására megtett mindent. Frick, Hitler belügyminisztere 1933. február 19-én kijelentette: „A német kommunista párt tőlünk sokszor követelt betiltását mi visszautasítjuk. A kommunistákat mi más úton tesszük lehetetlenné”. Más úton: a legteljesebb katasztrófapolitikával, melynek egy egész világ volt kénytelen statisztálni. A más út és más mód végeredményben a második világháborút jelentette! A felületes szemlélő most azt mondhatná: lám; ez az Adenauer mégiscsak korrekt ember és becsületesebb Hitlernél: meg*—tóttá a törvény formáit és így törvényes úton léphet fel a kommunista párt ellen! Ha az ellenség egy, ha az indokolás egyforma, mi a különbség? A következmény mindkét esetben ugya. az: az államellenségnek nyilvánított kommunizmus ellen csak egyfélekép lehet küzdeni, és csak úgy, ahogy Hitler csinálta: életre, halálra! Itt legfeljebb sorrend- különbségről lehet szó: a hitleri nyílt kirtó szándék és az ade- naueri „törvényes“ végcélja felől azonban nem lehet kétség. Hitler a betiltás helyett szük- ségrendelettel operált „az államveszélyes kommunista hatalmi akciók ellen... a német nép elleni árulás és bomlasztó hazaáruló kísérletek ellen“. A szöveg tegnap és ma kísérteties pontossággal egyezik és így a következmények is csak hasonlók lehetnek: a bonni állam a kommunizmus kiirtásában — akarva, nem akarva — a hitleri módszereket kénytelen követni: a koncentrációs tábort, a börtönt, a terrort és a halálos ítéleteket. A „hazaárulás“ más büntetést nem tűr! Az ellenség egy: a kommunizmus. És a fasizmus jól tudja, kit és mit kell útjából eltakarítani. És ez az út csak egy irányba vezet: a háborúba! A fasizmus: a történelmi merénylet. A fasizmusnak nincs alapja és nincs elmélete, csak észtől, agytól, emberségtől idegen gyakorlata: kizárólagossága, tekintetnélkülisége. Nincs dogmája, története, csak Hitiere. A fasizmus a katasztrófa politikája, filozófiája a nihil, a semmi, az azután özönvíz! Vallása: a halál. És mindez együtt, végső fokon csak a háború erkölcsét jelentheti és csak a fegyver bizonyosságát hozhatja. A fasizmus minden csíramagja háborúban és a háborúért fogant. Aki német a háborúra teszi fel kártyáját, az Hitler nyomdokától el nem térhet. Adenauer, mint a háború nemet akarója, toborozója és megvalósítója a járt utat el nem hagy hatja. Adenaur elsőszámú ellensége csak a béke lehet! Ezért nem tűrhet békeharcos kommunista pártot és ezért növeszti nagyra a béke Iegpotenciali- sabb ellenszerét: a neofasiz- must! A háború ma már csak mint fasizmus képzelhető el, a háborút ma csak fasiszták realizálhatják. Adenauer a fasizmus szálláscsinálójaként csak a háborút hozhatja. A kommunista párt betiltása csak a háború akarásának és valósításának legcáfolhatatlanabb bizonyítéka. A kommunista párt, betiltása nyilvánvalóvá teszi, hogy fasizmus nélkül, fasiszták nélkül nem lehet a párt betiltását megvalósítani. Most egyszerre kivilágosodik mindennek értelme, most tudjuk meg, hogy a tegnap hóhérlegényeit miért kellett sorra szabadon engedni! Hogy kéznél legyenek, hogy folytathassák tegnapi gyakorlatukat: a terrort, és a háborút! A német kommunista part: a béketudat, a békeharc pártja A német kommunista párt a háború ellenszere, a világháborús mesterkedések megakadá- lyozója a fasiszta háború legfontosabb kísérleti telepén, a veszélypontján: Nyugat-Németországban. A háború a trösztkapitalizmus utolsó ütőkártyája, világos, hogy e háború legpotenciálisabb ellenszerét, legreálisabb akadályozóját Nyu- gat-Németországban — e legfőbb stratégiai és világnézeti ponton — ki kellett semmizni. A háború nagy dolog: a halál dolga, a katasztrófák sorozata. A tőkés világ nagysága ma már csak a katasztrófa előidézés nagyságának arányában növekedhet. Nihilizmusának egyetlen felmutatnivalója: a háborús technika, a háború bestia- litása. Végösszegezése, végmondanivalója csak az atombomba lehet! Adenauernak, mint a tengerentúli atommilitarizmus szövetségesének a békét, a koeg- zisztencia lehetőségét, a német kommunista pártot be kellett tiltania! Mint az atombomba megbabonázottja, mint a német neofasizmus szálláscsinálő- ja, mást nem tehetett. Aki háborút akar, a háború ellenerőit kénytelen rohamozni: az anti- fasizmus élcsapatát, majd utána az antifasiszta front összességét. Akik ma, a tegnapot feledve tapsolni tudnak a kommunista párt betiltásának, azok Augusztus 10-én befejeződte k Laosz királyi kormányának és Patet Lao ellenállási erői képviselőinek tárgyalásai A két kormány képviselői egyezményt írtak alá, amely újabb láncszemmel gazdagítja az ázsiai békeövezet láncát. A megegyezés az együttélés öt alapelvén alapszik. Laosz kötelezettséget vállalt, hogy nem vesz részt semmiféle katonai tömbben és területén nem engedi idegen támaszpontok építését. Ez főképp azért fontos, mert az utóbbi hónapok folyamán az amerikai tényezők komoly terveket szőttek, amelyeknek célja az lett volna hogy Laoszt is a SEATO-hoz csatolják. Laosz Vietnammal együtt a a nemzetfrancia gyarmatbirodalomhoz közi viszo- tartozott. Amikor a vietnami nyok közben hazafiak harcot indítottak a erősen meg- francia megszállók ellen hazájuk szabadságáért, a laosziak is csatlakoztak e küzdelemhez. A felszabadító hadsereg véres, nehéz harcok árán megtisztította az ország egy részét. Megalakult az ellenállási kormány, a felszabadult területeket pedig Patet Laonak nevezték el. A további sikeres harcok eredményeképpen a francia kormány is kénytelen volt engedményéig y került sor az idén tárgyalásokra Laosz és Patet Lao kormányai közöt, amelyek sikerrel végződtek. Mit tartalmaz ez az egyezmény? Az első és legfontosabb pont, hogy a szerződés előírja az ország választások útján történő egyesítését és közös, koalíciós kormány megalakítását. Átket tenni. Laosz elnyerte függetlenségét. A franciák által megszállva tartott terület a királyi kormány fennhatósága alá került. Az 1954-ben megkötött Laoszban is fegyverszüneti egyezmény ér- gyözelm!et változtak. A békés együttélés gondolata mind nagyobb tért hódított a. világban, mindinkább háttérbe szorítva a háborús fegyvercsörtet és t. A békés erők telmében Laoszban is elnémultak a fegyverek. Az egyezmény értelmében Laoszban is elnémultak a fegyverek. Az egyezmény értelmében az ország egységét szabad választások útján kellett volna megvalósítani. Ismeretes, hogy az egyesült Államok a ■ genfi fegyverszüneti egyezményt nem írta alá. Ám a fegyverszünet életbelépése után azonnal lépéseket tett, hogy Laoszban megerősítse gazdasági és politikai befolyását. Az amerikai áru beömlése következtében megszakadt laosz hagyományos kereskedelmi kapcsolata Vietnammal és Kambodzsával. Az Egyesült Államflk' béfo-' dyásának tudható be az is, hogy Laosz akkori miniszterelnöke nem hátrált meg a genfi egyez KAMBODZSA arattak. Ehhez hozzájárult az is, hogy a szomszédos Kam - bodzsa példája erős hatást gyakorolt nem csupán Laosz népére, hanem annak politikusaira is. Kombodzsa ugyanis sikerrel verte vissza az amerikai beavatkozási kísérleteket, ami gazdaságának is csak javára vált. Ezzel szemben Laosz népe mind jpbijan. .íjjeggyőződött^ az amerikai segítség káros mivoltáról. Ennek a segítségnek ugyanis inkább katonai jellege volt, am; menyek durva megsértésétől csal< terheket rótt Laosz népé- -sem. Laosz és Patet Lao hatá- mmd nagyobb akadályorain gyakoriak voltak a hatar- ... villonságok, amelyek csaknem kát állított az ország egyesite- a harcok felújításához vezettek, sének útjába. szervezik a hadsereget is, mégpedig a királyi hadsereg mintájára. A demokratikus jogokat — beleértve a különböző szervezetek tevékenységének szabadságát is — mind a két fél szavatolja. Szavanna Fúrna, Laosz miniszterelnöke,- az egyezmény aláírása után kijelentette, hogy az egységes kormány megalakulása után az ország semleges politikát kíván folytatni, ami azt jelenti, hogy kívül marad mindennemű katonai tömbön. Ezzel szemben az egyesített ország kiszélesíti baráti kapcsolatait Kínával, a Szovjetunióval és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal is. Csak a kölcsönös, baráti együttműködés vezethet az ország felvirágoztatása felé. A tárgyalások folyamán az egyik laoszi politikus a következő kijelentést tette: „... Olyan gazdasági segítség kell nekünk, amely biztosítja teljes függetlenségüket. De elsősorban és leginkább békére van szükségünk Világos beszéd, amelyből a gyarmatosítók is érthetnek. Választási előkészületek az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban a választási harcot már hosszr.bb idő óta a két legerősebb part — a Demokrata Párt és n Köztársasági Párt versengése jellemzi. Ha az egyik párt kerül az élre, akkor a másik sza- pulja, és fordítva. Ez a jelenség arra engedne következtetni, hogy nagy harc folyik e két párt között. Talán a hatalmi pozíciók megszerzését illetően is így van. Ám az állam bélés külpolitikájára nézve csaknem teljesen mindegy, hogy melyik párt kapta a több szavazatot. Mind a két párt a tőkések kezében van és azok céljait szolgálja. Ezt bizonyítják a november 6-án sorrakerülö választások előkészületei is. Gyors egymásutánban folytak el a két párt kongresszusai, ahol megválasztották a jelöltjeiket az elnöki és elnökhelyettesi tisztre, akik majd a választásokon indulnak. Egyben meghatározták a párt választási programját is.. S ez a legfontosabb. A két párt programja között van némi eltérés, de aligha lényegbevágó. A Demokrata Párt Stevensont jelölte az elnöki, Kefauert pedig az elnökhelyettesi tiszire. A Köztársasági Párt jelöltjei Eisenhower és Nixon. Most már indulhat a. harc! Nyugat-Németországban betiltották a Német Kommunista Párt működését. Az Ítélet kihirdetésekor a rendőri osztagok Nyugat-Némehország egész területén megrohanták a párt épületeit, szerkesztőségeit és nyomdáit Sok kommunistát letartóztattak, a párt vagyonát elkobozták. Hitler is így kezdte. Erről tanúskodnak fenti képeink is Egyik is, másik 1933-ban készült Berlinben. Baloldali képünkön láthatjuk, amint a berlini rendőrök elégetik a vörös zászlót. Másik képünk azt ábrázolja, amint a rendőrség az NKP betiltása után megrohanta az NKP Központi Bizottságának épületét. így kezdődött. A többi már ismeretes. Véres háború, halál táborok, a sírok százezrei Európa-szerte. Először a vörös zászlót égették él, majd az emberek millióit kergették a krematórium°k lángjaiba. figyelmen kívül hagyják a fasizmus alaplogikáját: a tekintet- nélküliséget. A kommunisták után a szociáldemokraták jöttek, majd a polgári és katolikus pártok. A hitlerizmussal szembeni egységfrontra, annak szükségességére ez elvakultak nehány hónap vagy év múlva már csak a koncentrációs táborokban eszm ,ek rá. Az egységfront milliós visszáját az Afrikától Sztálingrádig elszórt tömegsírok némasága ordította és ordítja! A nyugatnémet kommunista párt betiltása eminens német belügy. A döntő szó újra a német munkásosztályt illeti. 1933. január 30-án a kommunista párt kiadta a jelszót: „Az általános sztrájk: az óra parancsa“. A szociáldemokrata szakszervezetek válasza azonban a „várni“ volt. Addig vártak, míg kisütötték, hogv Hitler tulajdonképpen nekik köszönhet mindent. A Vorwärts február 2-án ezt mellveregetön és jutalomvárón a Führer tudomására is hozta: „Mi nélkülünk Ön sohase lehetett volna német kancellár! .. . mert a munkások egyenjogúságát mi harcoltuk ki ... és csak ezért lehetett Ön kancellár“. Értnek, ilyennek, szemhunyorító felkínülkozásnak ma nem szabad többé megismétlődnie. A parlamenti szociáldemokrata frakció az általános hadkötelezettség ellen szavazott. De itt nem szabad és nem lehet megállni: a szavazatok nem akadályozhaták meg a remilitarizálást és nem akadályozhatták meg ennek első követkézményét: a kommunista párt betiltását. Aki á-t mond, annak a bé-re készen kell lennie: a békét valló erők égységfrontja, a német antl- íasizmus még szélesebb síkú összefogása így válik az óra kivédhetetlen parancsává! Visszalapozvá az 1933-as Weltbühnére, ezt olvassuk: „A munkásosztály Hitlerellenes harcához ma azoknak is csatlakozni kell, akik nem akarják, hogy országunk és a világ ne süllyedjen el a fasizmus mocsarában“. Országunk és a világ: mondja a tegnapi kapcsolás! A német ügy: világügy. A fasizmus: világügy. Tegnap is az volt, csíramagjában, világhódító őrületében is az volt, csak kevesen tudták. Ma mindenki tudja, mert mindenki megélte. Másodvirágzását — a harmadik világháborút — csak gonosztevők és örök szolgaleikek kívánhatják. Ember nem akarhat ilyet: nyílt, tagadhatatlan, tekintetnélküli embertelenséget: háborút. A német fasizmus a világ kórsága és szégyene. A német fasizmus mgerősödése a fertőzés veszélyét vonja maga után — mindenütt. Ezért világügy: katasztrófa ténye és lehetősége. Adenauer baljóslatú végzetes lépésére az egész világ béketudatának kell felelni. A békéről van szó, melynek Nyugat Németországban mától kezdve nincs helye és becsülete! A béke minden emberséges ember közös ügye. És a bonni álfámban a békét tiltották be: a világ ügyét, a világ jövőjét! Betiltható-e a béke? Betilthatják-e korunk legtermészetesebb, legköveíkezetesebb, legemberibb és legörvendetesebb világérzetét, világakaratát, világnézetét? A nyugatnémet provokációra a feleletet csak a világ közös ügye, közös békeakarata és békeféltése adhatja meg!
