Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-18 / 33. szám
M5S6. augusztus 18. V. A 35fekete gyémánt“ A királyrévi szövetkezet tagjai gondol nak a télre is. Elegendő silótakar- mányt biztosítanak állatállományuk részére. A silózási munkát főleg fiatalok végzik. Képünkön: Polák Kálmán traktoros, Horváth .Ferenc kombájnos és Smotana János munka közben. Tudósítóink jelentik Segít, épít az ifjúság / Szén, szén, szén. Csupa szén ez a város, az észak- csehországi Moszt. Szén a föld alatt, szén az utcákon, szén a levegőben, sőt még az embereken is látszik, hogy dúsgazdag szénbányák közelében vannak. Mindenütt csak szén, szén és újra csak szén. ■ Szén, melynek molekuláiban óriási erők rejlenek a jelszabadulásra várva, hogy elégve áramot fejlesszenek, óriási gépkolosszusok kerekeit lendítsék meg. Látva a rengeteg szenet és a fekete füst felhőket okádó gyárkéményeket, ön- kénytelenül is egy régi hindu hitrege jut eszembe, mely a lélekvándorlásról mesél. Hisz épp’ úgy néz ki itt minden. Mintha az őskor állatóriásainak lelke vált volna szénné testükkel együtt, s az szabadult volna fel a hosszú rabságból. S most kiszabadítva, eloldva rabláncáról a XX. század modern gépóriásaiba bújt volna s-hajtaná azokat örült erővel. A föld meg, mint ■jondos. anya, csak ' igy ontja magából íz anyái szeretet jelképét, az emberiség számára kincset jelentő fekete gyémántot, a szenet. És nem is kell mélyre menni érte, csak félre kell hányni a vékony földréteget és a napfényen kibá - nyászni a szenet. Olyanok itt a szénbányák, mint máshol a kavicsbányák. Nyíltak és gazdagok. Bőven öntik magukból a kin- cseí* * * a barnásfekete sfgnet. A város pedig — régi és fekete mint a szén, melyre épült. Mintha csak az alapokon keresztül a szén apró részecskéi szivárogtak volna fel a fáláilcba és azok festették volna feketére az öreg falakat. Mert a város is szénre épült. És meg van a saját krónikája, mely a „bennszülöttek"-nél apáról jiura szátlt és úgy maradt fenn mind a mai napig. Nekem egy öreg bácsika mesélte el, miközben jóízűen kortyolgatott az előtte lévő hideg, habos sörből. — Hej, régi történet ám ez — kezdte meséjét az öreg bányász. — Nekem is a nagyapám mesélte, neki pedig az apjti mondta el. Ott, ahol most a bányaigazgatóság épülete áll, valamikor vendégfogadó volt. Ott gyűltek össze a munkások egy kis beszélgetésre munka után. Hogy sör mellett beszélgettek-e, mint mi most, azt nem tudom. Azt már nem mondta a nagyapám. Tény az, hogy ott szoktak beszélgetni, szórakozni, ott szálltak meg a látogatók is. Egyszer éppen nagy mulatság volt a vendég- fogadóban. A pallérok, munkavezetők, meg más „előkelőbb" személyek dá- ridóztak. Még a szomszédba is áthallatszott a nagy mulatozás zaja. Szállt a dal, sírt a duda. Egyszerre csak elcsendesült minden. A szomszédoknak feltűnt a hirtelen támadt nagy csendeség. Kinéztek az utcára és .... már nem láttak egyebet csak a háztetejét, amint összezárult fölötte a föld. Eltűnt a fogadó. A föld megkívánta a fizetséget a kibányászott szénért. A színház épülete Ez a legendája a városnak. Lehet, hogy így volt, lehet hogy nem. Lehet, hogy valamelyik gazdag képzeletű anyóka találta ki az egészet. Hogy igaz-e, ne kutassuk. Ügy is nehéz lenne megtalálni az igazságot. Inkább hagyjuk, hadd szálljon továbbra is apáról fiúra a monda. Hallgassuk-meg, gondolkodjunk el rajta és ha akarjuk, higgyjük el, ha nem, akkor se feszegessük tovább. Igyuk ki sörünket, melynek tetejéről már tünedez- ni kezd a hab. Menjünk tovább, végezzük munkánkat. Nézzük meg a varosa várost, mely fekete és annyira hasonlít Bábelhez. Hogy miért hasonlít Bábelhez? — talán összeomlott tornyok miatt ? Nem. Nincs itt összeomlott torony, hogy arra emlékeztetne. És mégis hasonlít rá. Mégpedig a sok különféle nyelv miatt. Sokféle nemzet gyermeke él, dolgozik, szórakozik itt. Öregek, fiatalok, nők és férfiak. Van aki itt született, van aki úgy vándorolt ide. Mindenféle ember van itt, Jó és rossz, becsületes és becstelen. Az egyik jóakaratúan, építeni, becsületesen dolgozni jött ide. A másik,. .. A másikat a könnyű kereseti lehetőség, vagy a kalandvágy és a könnyelmű szórakozás lehetősége csábította ide. Vagy egyszerűen világot látni, életet próbálni jöttek. Ki ezért, ki azért. Mindegyiknek meg van a saját célja. De úgy látszik, mégse jó az előbbi hasonlat. Nem is Bábelhez, hanem olvasztókemencéhez, vagy méginkább egy hatalmas rostához hasonlít ez a város sokféle népével. S mint a rosta, elválasztja a jó magot a szeméttől, úgy a város is át rostál ja az embereket. Aki dolgozni, becsületesen építeni jött ide, az marad, s aki nem, nyomtalanul, csalódottan hagyja el a várost. De van aki nem úgy megy el, ahogy idejött, kalandokat hajszolva. A jó nevelő, a közösség, és a munka átneveli az embereket. Ilyen város Moszt. Munka zajától és különféle nyelvek zenéjétől hangos. Szenet ad és embereket nevel. Néhány évvel ezelőtt a legtöbben csak kocsmában keresték a szórakozást. Ma pedig már az azelőtt üres színház is telve van, a filmszínházakba pedig néhány órával az előadás kezdete előtt már nem lehet jegyet kapni. A szórakoztató és tanító kultúra vívmányai alapos tért hódítottak. Az emberek már itt sem elégednek meg a kocsmanyújtotta szórakozással. Újat, nemesebbet keresnek és részben már men is találják. Megtanulnak rum és bor nélkül is szórakozni. A város lüktető zajából pedig mintha csak Gorkijnak, a nagy emberismerönek szava hallat ;zana. — Büszkén cseng ez a szó: ember. A ZSÉLYI MEZŐGAZDASÁGI ISKOLA tanulói ez évben több kötelezettségvállalást tettek. Vállalásaikat becsületesen teljesítik. A tangazdaságban 21 hektár kukoricát gondoznak s a takarmánybegyűjtésnél tizenkét brigádórát dolgoztak le személyenként. A répa, cirok és burgonya kapálásánál . 260, az aratási munkákban 120 órát dolgoztak le. Ezenkívül segítettek a zsélyi szövetkezetnek. Az aratási munkákban 24 órát dolgoztak le személyenként a tanulók. Mindezen munkák mellett maradt idejük énekek, táncok, rövid színdarabok betanulására s ezzel szórakoztatták az aratási idő alatt a szövetkezeti tagokat. * * * A LOSONCI 9. MUNKAERÖTARTA- LÉKOK intézetének tanulói szorgalmasan segítik a miksi szövetkezetét. A szövetkezet ez évben hídmérleg, kukoricaszárító és silógödrök építését tervezte. A diákok segítségével a hídmérleget már elkészítették s a kukoricaszárító építése is befejezéshez közeledik. Sajnos a silógödrök építését különböző technikai akadályok miatt nem tudták elvégezni. De azért ez is elkészült. A losonci felsöipari iskola III. osztályának tanulói Lukács tanár elvtárs vezetésével befejezték az építést. így a szövetkezet a diákoknak köszönheti, hogy építési terve valóra vált. SÓLYOM LÁSZLÓ * * * SZÁZDON AZ IFJÚSÁGNAK több mint fele a szövetkezetben dolgozik. Az ifjúsági szervezetnek negyven tagja van. A szervezet tavaly a silózási munkákban elért szép eredményekért megkapta a „járás legjobb szervezete“ vándorzászlót. Hírnevük az idén sem csorbult, mert brigádmunkákkal segítik a szövetkezetei. Az aratási munkákban négy hektáron összehord- ták a gabonát és július 29-én egy cséplőgéppel hatvan mázsa gabonát csépeltek ki. A szövetkezet vezetősége nagyra értékeli a fiatalok munkáját. Az EFSZ autója vasárnap délután Gyűgyre vitte fürödni a fiatalokat, a jövő vasárnap pedig Bojnicére mennek. A fiatalok jó munkájának titka nemcsak a helyes munkamegszervezésben rejlik, hanem abban is, hogy Százdon jól működött az alapfokú politikai iskola. Az itt tanultak alapján jutottak el arra az útra, amelyen haladnak. Az egyre növekvő politikai öntudat, a helyes propaganda munka — az iskolázás eredménye. Ebben az évben kiszélesítik úgy az olvasó — mint a politikai kört. Reméljük, hogy a százdi ifjúság munkájának fellendülése nem lesz átmeneti, hanem rövidesen újabb sikerekről adnak hírt s a jó példa követőkre talál. REPICZKY REZSŐ * * * EGY HÓNAPPAL EZELŐTT adták át a pdtori CSISZ tagok' a CSISZ SZKB Vörös zászlaját Dienes elvtárs handlovai ifjúsági munkacsoportjának. Az átadásnál *a potoriak megfogadták, hogy ezt az értékes kitüntetést visz- szaszerzik és a zászló tulajdonosa újból Kovalcík Karol elvtárs bukoveci ifjúsági munkacsoportja lesz. A bukoveciek mind jobb eredményeket értek el a szénfejtés tervének teljesítésében, és túlszárnyalták a handlovaiakat. Július végén aztán eldőlt, hogy ki lesz a győztes. A CSISZ SZKB képviselőinek jelenlétében augusztus 14-én adták át ünnepélyes keretek között Kovalcík elv- táfs bukoveci ifjúsági munkacsopörí- jának a CSISZ SZKB Vörös zászlaját és a kínai fiatalok zászlaját. MIRO ÜLIK V. E. lilMiilliliiniiiiiiiiiiiiHiiiiiiiinliiniliwiiiiiiiwiiiraillilliiliiillllliMmHniHlmiHlllliinill .................................................................................. ■■eísr■■■■■■■■>■ ■■■■ FÜRÖDNI MENTÜNK a Kis-Dunára, ' jyúttal meglátogattuk a vőki kertészetet is. Sok apró cikket hoztak már róla az újságok, az egyik kevésbé, a másik jobban, de mind dicsérték. Éppen a vélemények többfélesége csi- gázta fel bennünk az érdeklődést. Mindjárt a víz túlsó partján találkoztunk a kertészet fiatal leányaival. Azaz, hogy rájuk bukkantunk: ott hevertek a csendes, hűs fák árnyékában, kigombolózva, övmeglazítva és valami érdekesről, csakis őket érintő dologról beszélgettek. Persze, mikor hozzájuk értünk, elnémultak. A szemek leszegezödtek, az ujjak idegesen babráltak a fűben, vagy egy kezeügyükbe került pálcikát tördeltek. Mindezt ösztönösen és céltalanul tették, amire csakis egy falusi lány képes. így ültek sokáig csendben és csak néha buggyant ki egy-egy kuncogás. Hanem elég volt néhány szó, és a bátrabbak máris beszédbe kezdtek, nemsokára pedig már az egész vízpart tőlünk lett hangos. Fürödni akartak, de most már erről szó sem lehetett, szégyelték magukat. Nemsokára aztán abbahagyták a pihenést és fölsétáltak a kertészetbe. — Majd behozzuk estefelé, amit most késtünk. Mi is velük mentünk. A leányok szétszéledtek, ki-ki a maga helyére, mi pedig megkerestük a kertészt. Megszoktuk az erős termetű, telt arcú, barnára sült bolgár kertészeket és másnak nem is tudjuk a kertészt elképzelni. A vőki kertész nem ilyen: vékonydongájú, alacsony ember, külseje után ítélve inkább városi munkás. Fehér István azonban mégis kertész, méghozzá nem akármilyen. Az éberhárdi mezőgazdasági szakiskolának volt kertésze öt éven keresztül. A Termelt itt zöldséget, gyümölcsöt, virágot, szőllöt, mindent, ami egy szakiskolában fontos, a szakképzettség gyakorlati elsajátításához. Fehér István szeretettel dolgozott itt. Jól megegyezett a kisegítő munkásokkal, tanárokkal, a diákokkal. Tavaly a bratislavai kerület szakiskolái kertészetének versenyében első volt. Az elsőség kihirdetése után még jobban megszerette a munkáját, sokszor feláldozta érte szabad idejét. Boldog volt, ha kijárhatott a bimbózó virágok közé, örömet talált minden meg- éledt oltásban, vagy akár fejesedő káposztában. Egy napon mégis pokollá tették az életét. Az iskola igazgatója értesítette vele, hogy elbocsájt- ják. Az ok: hímezés-hámozás, ürügy, hogy nem tud olyan iól a diákoknak felvilágosítást adni a kertészet gyakorlati részéről. Hogy milyen érzést váltott ki mindez őbenne, talán mondani se kell. Egyszeriben gyűlölni kezdte egész munkakörét, mindent, amit annyira megszeretett. És hiába tettek neki ajánlatot, hogy maradjon ott tovább mint kisegítő kertész, visz- szautasította. így megsebezve élt otthon egy darabig fiatal feleségével. Gyereket vártak és ez a várakozás volt számára egyetlen öröme, olyan, amilyent még soha nem tapasztalt. Egy napon felkeresték őt a vőki szö- vetkezetesek és meghívták kertészüknek. ÚJ EMBEREK, ÚJ KÖRNYEZET, új munkaviszonyok, ezt mind meg kellett szokni. Ó azonban erre nem nagy súlyt, fektetett, mondván, hiszen majd munka közben megismerkedünk. És A leányt* egyik csoportja munka közben KERTESZEK KOZOTT ja, hogy ott kellett hagynia Éberhár- dot. A vöki kertészet magasan meghaladja a beadási kötelezettséget és elegendő zöldséget ad nemcsak Vöknek, de a szomszéd faluknak is. Fehér István arra törekszik, hogy a bizonyos zöldségféléket idejében még a legmagasabb árakon adják el. így sikerült az ezidei első negyedévi bevételt négy és félszer túlteljesítenie. Vagy még egy érdekes szám: A kertészeteknél a valódi földterületnek egy és félszeresét számítják. Járok az ültetvények, melegágyak között és keresem az okot, miért „jó" ez a kertészet. Nehéz pontosan megállapítani. Hasznos lenne részletekben nekifogott a saláta palántázásához, mert hisz itt volt már az ideje. És a saláta után jött a káposzta, paradicsom, karalábé, paprika. A két kisegítő munkás és a tizenhat kislány, akik a kertészetben dolgoztak, megkedvelték az új kertészt. Pontos, követelő, de ugyanakkor megértő mindenkivel szemben. Nem pöröl, nem kiabál, mindent emberségesen megmagyaráz és megokol. Komoly, tartózkodó, de azért elérti a tréfát és jól összefér a fiatalokkal. Ö maga is nagyon elégedett, és már nem is bánösszehasonlítani más szövetkezeti kertészetekkel. Szép volna az is, ha más kertészek meglátogatnák tapasztalat- csere végett. Véleményem szerint a kertészet rentabilitását a munka jó megszervezése és az állandó munkások biztosítják. Nem láttam még ehhez hasonlót, hogy egy kertészetben állandóan tizennyolc munkás dolgozott volna, habár, amint ezt a vőklek esete bizonyítja, kifizető. Mert hiszen a kertészetben sok a munka. Állandóan kapálni, palántálni, s szedni kell. Itt egynapos késés' ezreket jelenthet. Az árak napról-napra csökkennek, a gyom pedig egyre nő. Fehér elvtárs minden reggel összehívja a leányokat s az ő szelíd, barátságos hangján megmondja, mit kell tenni, aztán beosztja őket. Persze a csoportok úgy alakulnak, hogy a közelebbi barátnők együtt maradnak. Aztán megy a munka s a mulatozás is vele egy sorban. Szó esik mindenkiről, ha igaz volna a szóbeszéd, csuk- lanának a legények. Néha összejönnek István bácsival, a kertészet öntözőjével. S az ö bajusz alatt mondott csípős bemondásain mulatnak, máskor a kertészet kocsisa, Horváth Sanyi lopózkodik közéjük, s meg-megölel egy-egy lányt. Persze a többiek igyekeznek „kimenteni“ a lányt a fiú karjából — van Itt aztán aránytalan harc, míg végre „sok :úd disznót győz“ ... VALÓDI ÖNÁLLÓ KIS VILÁG ez a kertészet. Meg van a maga rendje, az embereinek gondolkodásmódja. Az első látásra idillikus, különben nehéz és fárasztó munka ez. Azonban mégis kedves mindegyiküknek. Talán ezért is működik ilyen jól. Ügy hiszem, más szövetkezetek is szeretnének ilyen kertészetet. PETÉIK JÓZSEF
