Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-18 / 33. szám

4

1956. augusztus 16.

PIERRE COURTADE:

r r

KL ERŐD BEVETELE

(Részlet)

Vietnam a napokban ünnepli felszabadulásának 11-ik évfordulóját. A köztársaság a Japán elleni felszabadító harc során alakult ki a második világháború után Ám a francia gyarmatosítók ellen még az ezt követő években is nehéz harcot vívott a szabadságszeretö vietnami nép. •

Az alábbi írás is errgl a hősi harcról szól. Pierre Courtade haladó francia újságíró a berlini VIT-en találkozott a félkezű La Va Kau volt vietnami harcossal, aki a Dong Khé erőd bevételéért vívott csatában vesztette el jobb kezét. P. Courtade regényben dolgozta fel a hős történetét. A regényben Tran Dan néven szerepel.

— Kaptál-e parancsot a visz- szavonulásra ?

— Sebesült vagyok.

— Hol?

— A kezemen. Nagyon vérzik.

— Térj vissza. Megmentik a kezed.

Hallotta a népbiztos és a zászlóalj parancsnokának szóváltását. A parancsnok parancsot adott, hogy tojjék a köny- nyü géppuskafészket, amely még mindig akadályozta az erődítmény alatti emelkedés megközelítését. A parancsnok ezután visszatért. A biztosnak egy csomag kötszert adott át.

— Fordulj meg, szólt a biztos Tranhoz. — Bekötözlek.

— Nem, nem szükséges. Vágd le az egészet, nem fog annyira fájni.

— Nem, mondom, hogy megmentik a kezed.

— Nem akarok visszamenni. Vágd, vágd le a kezem. Teljesen érzéktelen. Járni se tudok miatta. Hol előre, Iwl hátra ránt. Testvér, nagyon kérlek!

A biztos látta, hogy a kéz törött s a kart csupán egy darabka bőr tartja. A vér már alig szivárgott, csupán valami sárgás folyadék. Megragadta a kést.

— Vágd le, szépen kérlek' — suttogta Tran.

— Igen . . . Most pedig fordulj vissza.

— Már semmit nem érzek. Egészen jól érzem magam. En- aedj előre. Ismerem az utat. Nálamnál senki jobban nem ismerheti. Megyek tovább.

Nem. Fordulj vissza. Félkézzel nem mehetsz. Menj vissza. — Tran magára maradt. Néhány méterre maga előtt látta a fehértó erődítményt. Bal hóna alá szorította a robbanóanyagot és térdére támaszkodva ismét felemelkedett. Néhány pillanat múlva már az erőd fala mellett lapult.

Tran Dan hallotta, amint az erődben kicserélték a géppus- kaszalaqot. „Hallom, hogy cserélik cr szalagot. Az akna mellettem fekszik a földön, a falnak támasztva, kézzel megérinthetem a géppuska csövét. Jó lenne félrelökni, de a cső izzik. Nem tehetem."

Biztosan észrevették őt. Az övéi megszűntek tüzelni. Közvetlenül a durva fal mellé térdelt és az aknát becsúsztatta a törésbe. A törés mély. Tran a kezét is bedugta. Belülről valaki kitolta az aknát. Néhány másodpercig az életért harcolt a benti ismeretlen ellen. Maid minden erejét összeszedve, ami még megmarad!, felemelkedett, rálépett az aknára és kirántotta a gyújtózsinórt. Kis kattanás, mintha csak játékpisztoly ravaszát húzta volna meg. Az aknán tíz centiméter kanóc volt. Ez idő alatt tíz méterre tudott volna távolodni. Futott és amint a robbanás a földhöz nyomta, elájult.

Az előretörő katonák átgázoltak rajta. Az egész erőd fehér volt, mintha csak bemeszel - t„„ volna. Az erőd lángokban állt. A darabokra tépett oszlopok, a bambusz azt a látszatot keltették, mintha a szétbombázott temető földje a csontokkal keveredett volna össze. Az volt az érzésük, hogy mindez nagyon régen történt.

Londonban megkezdődtek a tárgyalások

A nemzetközi poütikia középpontjában a Szuezi-csatorna ádtamosításával kapcsolatban összehívott nemzetközi konferencia eseményei állnak. Ez a konferencia Londonban megkezdte munkáját s még nem lehet tudni milyen eredményekkel és mikor zárul le. Egy bizonyos: az ülés nem Ígérkezik rövidnek. Dulles amerikai külügyminiszter elutazása előtt kijelentette, hogy legalább két hetes távolléttel számol.

Nagyon érdekesek a konferenciát megelőző események, amelyek nem kis mértékben befolyásolhatják annak egész kimenetelét.

Egyiptom az ENSZ összehívását kéri

Az események előterében az egyiptomi kormányinyilatkoziait áll, amelyben az egyiptomi kormány ismételten kijelenti, hogy ellenez bármilyen külföldi ellenőrzést, amennyiben a szuezi kérdés megoldása Egyiptom belügye. Éppen ezért Egyiptom elutasította a londoni konferencián való részvételét.

Azonban az egyiptomi kor- :HSny nem zárkózik el egy olyan nemzetközi konferencia összehívásától, amelyen meg lehetne tárgyalni a Szuezi-csatomán való nemzetközi hojózás biztosítékait. A londoni értekezlet, — mint azt a szovjet nyilatkozat kijelentette .— ezt nem képes megtenni sem összetételénél, sem célkitűzéseinél fogva. Egyiptom egyedüli célja a kérdés békés megoldása, de visz- szautasít minden olyan törekvést, amely idegen uralmat akar rá erőszakolná és a belügyébe való külföldi beavatkozás bélyegét viseli.

Az egyiptomi kormány javaslatot juttatott el az ENSZ főtitkárságának, amelyben kéri, hogy hívjanak öesze értekezletet a konstantinápolyi egyezmény felülvizsgálására a hajózás szabadságért illetően a Szűe- zá-csatornán.

Az arab államok Egyiptom mellett állnak

Az egyiptomi kormány nyi-' ’atkozata után összeült az Arab Liga politikai bizottsága és állást fogíalt a nyilatkozattal kapcsolatban. A politikai bizottság határozatot hagyott jóvá (e határozatot egyhangúlag elfogadták), amelyben egyetért az egyiptomi kormány kijelentéseivel.

A határozat kimondja1:

„A Tanács megállapítja, hogy azok a javaslatok, amelyeket

Egyiptom előterjesztett, teljesen megfelelnek a nemzetközi jog normáinak. Egyiptom a javaslatban a világ minden országának biztosítékot ígér arra vonatkozóan, hogy a Szuezi- csatomán át való hajózás szabadságát biztosítja.

Az arab államok kinyilatkoztatják Egyiptommal való szolidaritásukat. Egyiptom nyugtalanságát fejezi függetlensége védelmének és nemzeti jogai biztosítékának kérdésében. Az arab államok minden olyan kísérletet, amely bármely arab állam függetlenségét veszélyezteti, minden egyes arab állam ellen irányuló kísérletnek fogják minősíteni.“

Líbia Is nyilatkozott

Musztafa ben Halim, Líbia miniszterelnöke, aki Kairóban részt vesz az Arab Liga munkájában, nyilatkozott kormánya álláspontjáról. Az „Al-Aíhram“ című újság tudósítójának tett nyilatkozatában kijelentette:

„Líbia teljes mértékben támogatja Egyptom határozott lépését, amellyel államosította a Szuezi-csatornát. Líbia most őszintén reméli, hogy az ügy békés elintézést nyer. Hiszem, hogy az erőszak alkalmazására nem kerül sor, s egyben meggyőződésem, hogy a nyugati hatalmak líbiai támaszpontjai

sohasem fogják az Egyiptom, vagy más arab ország ellen irányuló támadást szolgálni. A nyugati hatalmak ezt nagyon jól tudják.“

Líbia álláspontja armél is inkább figyelemreméltó, mert An glia az Egyptom megfélemlítésére irányuló utolsó katonai jellegű lépései éppen a líbiai kormány magatartása miatt késlekedtek. A jövőben pedig Anglia egyáltalán nem számíthat e támaszpontok ingénybe- vételével, ami eddigi tervei meghiúsulását jelenti.

Az Angol Munkáspárt állást foglalt

Az Angol Munkáspárt a tömegek véleményének adva hangot, állást foglalt a konzervatív kormány politikájával szemben. A párt parlamenti bizottsága a Szuezi-csatorna államosítása után kialakult helyzetet tárgyalta meg augusztus 13-1 ülésén és ügy határozott, hogy a parlament rendkívüli ülésre való összehívását követeli.

A bizottság az ülés után kiadott nyilatkozatában felhívja a kormányt, hogy a londoni értekezlet eredményét terjesszék az ENSZ rendkívüli ülése elé.

A TÁBORBAN

Dévény felöl forrón fúj a száraz, nyugati szél. A Duna felett hűsítőén hat, de a már átforrósodott kőparton, a város utcáinak aszfaltja felett rekke- nő a hőség. Két megálló és megérkeztünk. Előttünk a botanikus kert üvegtetös pálma- kertje, mellette egyenes út vezet le a Dunához. Jobbra az evezősök tanyája, tarka színekben két emeletes faémilet, balra útunk célja: néhány barnára festet fabarak, mögöttük méltóságteljesen hömpölyög a Duna ezüstösen csillogó vize. A barakok körül elburjánzott giz-gaz, egy-egy kiszáradt virágágy. Élettelen, mozdulatlan minden, csupán az étteremből hallatszik edénycsörgés. Delel a Nap, itt az ebéd ideje. Mert bár szünidő van, nincs teljesen kihalva a főiskolások tábora. Népes társaság fogyasztja jó étvággyal az ebédet. A pedagógiai intézet gyakorló-iskolájának növendékei. Szerencsére farkasétvágyú valamennyi, egykettőre készek az ebéddel. Lám, még ismerős is akad közöttük. Ahogy jönnek kifelé sorjában, az egyik jónövésű kislány rám köszönt. Kék nadrág, tornatrikó rajta. Barnára sült karja, arca a makkegészség, a kicsattanó fiatalság, az életkedv, az öröm jelképe. Brinza Dana, a szomszédunk lánya.

— Hát te is itt vagy, Dana ? — kérdezzük a többi tanfolyamistára mutatva.

Mosolyogva bólint, s megáll, szinte várja a további kérdést.

— Tanfolyamon vagytok ?

— Igen, a pionír-dolgozók városi iskolája ez, a nedagógiai intézet gyakorló-iskolájának a pionírvezetői tanfolyama, -■ mondja szinte hadarva, alig tudjuk követ' Még szeretnék sokmindent kérdezni tőle, ue még nem lehet, mert sorako- zójuk van.

A tanfolyam vezetője rendelkezik, majd az egyes csoportok délutáni foglalkozását jelöli ki. Öt-hat csoport alakul, s a Darakok közti térségen minden csoport más-más játékba kezd. A legnagyobb csoport röplab- dázik a tér közepén lévő vörös salakon. Dana abba a csoportba kerül, amely a céldobást gyakorolja. Egy nagyobb kört húznak, annak közepére egy acélkorongot helyeznek. Ezt kell eltalálni. A szomszédos csoport hat kis fahengert (hasonlítanak a kuglibábokhoz) állít fel, s vagy tíz méteres távolságból egy rúddal igyekeznek eltalálni a bábokat. Jó mélyen le kell hajolni, hogy a rúd a föld felett suhanjon, hiszen a bábok magassága kb. 20 cm. Két csoportban játszák ezt a játékot. Mögöttük, kellő távolságban egy ugyancsak népes csoport mozgási játékokat játszik és atlétizál. Négy jólmeg- termett leányzó diszkoszt dob. Még meglehetősen ügyetlen a mozgásuk, az oktatójuk azonban rendre felhívja figyelmüket az egyes hibákra. így folyik a játék, a gyakorlatozás, az oktatók is részt vesznek benne, közvetlen a hangnem, nem hatalmi szóval kell fenntartani a fegyelmet. Jókedvvel, kacagva, gondtalan boldogsággal élvezik a napsütést, a játékot.

— Nos, Dana, beszélj valamit a tanfolyamról, — folytatjuk megkezdett beszélgetésünket a játék végeztével.

Egy pillanatig elgondolkodik, arca elkomolyodik, de a követ-, kező pillanatban már felderül. Hamar megtalálta a válasz formáját:

— Igen örülök ennek a tanfolyamnak. mert sokat tanulunk a gyakorlati kiképzésből. A pedagógiai iskola első évfolyamát végeztem tavaly és az osztályunkból sokan vagyunk itt.

— Nincs itt az egész osztálytok ? — kérdezzük.

— Akik már resztvettek ilyen tanfolyamon, azok nem vesznek részt, de a többiek igen. Kell is, hiszen jövőre már pio- nírvezetök leszünk az alsó osztályokban és így elég nagy fej adat vár ránk.

— Ki a tanfolyam vezetője és hány oktató van?

— A vezető Messa Jenő, az a magas fiú, —• mutat komolyan az egyik erélyes, biztos fe.lépésű, komoly ifjúra. Hm, alighanem jó kezekben van a vezetés, látszik rajta, hogy alkalmas a vezetésre. De Dana közben már folytatja:

— Az egyes csoportoknak külön oktatójuk van. s minden tárgyat külön oktató irányút. Van természetrajzi körünk, kultúrkörünk, énekkarunk, természetjárási körünk. A tanfolyamon nem csak gyakorlati kiképzés folyik, hanem előadásaink is vannak.

Beszélgetés közben lesétálunk a Dunához. A kis öböl melletti tisztáson 10—12 főnyi csoport sátort ver. A hatalmas nyárfák alatti csendes öbölben visszhangzik a kalapács ütemes csat togása.

— Sátoroztok is? — kérdezzük.

— Néni, ez a csoport itt a sátorverést tanulja. — Valóban, a csoport a már kész sátort most felszedi, összerakja, majd megint hozzákezd a sátorveréshez. Dana ezúttal kérdezés nélkül folytatja a beszélgetést:

— A sátorverésen kívül térképolvasást is tanulunk, hogy kirándulásokon tájékozódni tudjunk a természetben. Ez nemcsak elméletben történik, ha - nem kijárunk a város környékére is. mégpedig rendszerint 4 csoportban. A csoportok Különböző útvonalon haladnak, de azonos célkitűzéssel. A leghosz- szabb útvonal kb. 20 km, a legrövidebb 5 km. Kinn a szabadban a jelzéseket tanutmánvoz- zuk, meg mindazt, ami egy kiránduló csoport vezetéséhez szükséges.

— Milyen a napi munkarend ?

— Félhétkor ébresztő, 8-tól 10-ig előadások, 10-től 12-ig gyakorlatozás. Délben ebéd, ebéd után különböző körök, este előadás, tiz órakor takarodó. Persze egy-egy csoport kirándul. a többi a táborban gyakorlatozik. Megtanuljuk a legegyszerűbb szerekből való játékkészítést, énekszámokat ta-‘ nulunk, felvonulások, tornagyakorlatok bemutatását gyakoroljuk. Változatos a műsor, — mondja nevetve.

— Milyenek az oktatók?

— Kitűnőek, — hangzik röviden a válasz, majd egy kis szünet után magyarázatképp még hozzáfűzi:

— Oktatóink a Nemzetközi Béketáborban is voltak, ott szereztek tapasztalatokat, s most a legújabb kiképzési módszer szerint oktatnak bennünket. Sokat tanultam tőlük, és igen örülök, hogy a tanfolyam befejezése után rögtön a gyakorlatban is kipróbálhatom a tanultakat. Innét ugy'anis a Ji- lemnicky nyomait követő vándortáborba megyek.

— Milyen ez a vándortábor?

— Ez tulajdonképpen nem is táborozás, — magyarázza, — hanem egy állandó kirándulás. Végigjárjuk azokat a helyeket, ahol Jilemnicky járt, élt valamikor. Megismerjük hazánk szépségeit, nevezetességeit. A gyalogtúra folyamán esténként sátort verünk, majd másnap megint megyünk tovább. Érdekes lesz, már nagyon nagyon örülök neki.

— Milyen a tanfolyam résztvevői közötti kapcsolat? — té-' rünk vissza az országúti kalandozásból.

— Igen jó. Szoros barátságok alakultak ki. Én Mikuia Julká- val, Mayer Majával, Holek Milkával vagyok sülve-főve együtt. De már tanítónők is vannak közöttünk, például a Lengyel Éva is, aki már tanít, mégis eljött közénk gyakorlatot szerezni.

Indulni kell hazafelé. Hűvösebben fúj már a szél is. A barakok már csendesek, elpihentek a lakóik.

M. J.

meskedett akaratának, óvatosan végigtapogatta testét. Az egész jobb felét langyos vér áztatta. A jobb kéz nem engedelmeskedett. Egy fa törzséhez vonszolta magát, nekitámaszkodott, majd nemsokára hirtelen talpra ugrott.

M

ár-már tovább akart indulni, amikor észrevette, hogy elvesztette a robbanóanyagot. A sötétség sűrű volt és Tran félkézzel látott a kereséshez. Eltörött jobb keze minden egyes lépésnél arcul ütötte, máskor viszont visszafelé húzta. Ismét a földre dőlt, ingéből leszakított egy darabot, de félkézzel nem volt képes a letépett rongydarabbal bekötni lógó keA vietnami nép határtalan lelkesedéssel építi országát.

zét. Megjelent előtte édesanyja utoljára látott képe, úgy tűnt, mintha élne, mintha mellette volna és mesélne. Sírni látta öt. Elkeseredésének egyik pillanatában szeretett volna meghalni, majd ismét halálfélelem fogta el. Szíve lassabban vert, mintha nem is mellkasában verne, hanem valahol tőle távol. Mellében ürességet érzett. Ojból elvesztette eszméletét. Ez alkalommal csupán félig vesztette el öntudatát, saját magával beszélgetett, hallgatta saját buzdító szavait.

Amint így, szinte vakon vonszolta magát, megtalálta az elvesztett robbanóanyagot. S ahogy ujjaival megérintette a száraz bambuszleveleket, hirtelen megszűnt a lázálom. A népbiztos hangját hallotta, aki kúszva közeledett és az erőd felé vezető utat kémlelte.

— Ki van itt? — kérdezte hangosan.

— Tran.

semmiféle fájdalmat. Bal kezével végig simít ott a arcát és a sima, nedves eleven húst tapintotta ki. Arra gondolt, hogy nemsokára meghal, s ilyenkor elvtársai ezt szokták kiáltozni: „Éljen Vietnam függetlenséged Ám nem tudta, valóban kiabált-e, vagy sem. Feküdt s. bal kezével, amely még engedel]Vr éhány ugrással olyannyira

’ közel került az erődhöz, hogy már hallotta a franciák kiáltását is: „A vietnamiak támadnak•!“ — Valami mélyedésbe, egy halott marokkói katona mellé esett. Felette láng és füst képezte a tetőt. Hallotta ■ azt is, ahogy az erőd nehéz géppuskáinak álványai csikorogtak.

Ekkor eoy pillanatra inába szállt a bátorsága, nagyon elhagyatottnak érezte magát. Elméjében minden lehetőség átfutott, ami igazolná visszavonulását. Mit is tehetnék? — somrogta csakúgy magának — „ugyanúgy elpusztulok, mint bajtársaim, még mielőtt az erődöt elérném, az ágyút már id- lot ték, hát így is, úgy is feleslegesen mennék a vesztembe." Bambán nézett az ellenséges katona holttestére. Gyengének, tehetetlennek érezte magát, mint valamikor gyermekkorában, amikor a bivaly este hazafelé menet elrohant s ő órák- hosszat nézett utána, kezében az elszakított kötelet tartva, szeme könnyel telve. Hirtelen cszhez tért. Szót szó után ismételte az eskü szövegét és bajtársainak tett ígéretét.

A robbanóanyag egy részét a gödörben hagyta, a többit a melléhez szorította s rohanni kezdett, mintha csak fejjel akarná széttörni az erődítméni, falát. Nem is tudatosította, „Jtogj/ egyetlen ugrással átvetette magát az ellenséges lövészárkon. Fülébe zúgott a géppisztoly szaggatott berregése. Hirtelen erős lökést érzett, maid ér te, hogy testének* egyik fele könnyebb, mint a másik. Ugyanakkor olyan érzés vett rajta erőt, mintha hűsítő vízben volna. Azután a körülötte lévő világ megszűnt számára létezni. Már semmit nem hallott. Szemű előtt szédületes gyorsasággal tűntek fel egymásutánban életének egyes mozzanatai ...

A második, az elsőnél is erősebb robbanás észhez térítette ót. Arcáról sugárban ömlött

.ni* n rí sí »1 otM f>tr'70Í f