Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-04 / 31. szám
íflflft. augusztus ’4.-Ty-v/ßiM#LOVICSEK BÉLA: y y Még egy válasz Győri Pál levelére Győri Pál levele, melyben szerelmi csalódásáról ír, arra késztetett, hogy ért Is megmondjam nézetemet e kérdésekkel kapcsolatban. Én okosnak tartom, hogy ez Oj Ifjüsäg szerkesztősége helyet ad a fiatalok ilyen problémáinak a megtárgyalására. Egész biztos, hogy ezekből a levelekből, vitákból, sok-sok fiatal tanul. Erről az egész kérdésről; a szerelem és a barátság kérdéséről határozottan úgy kell beszélni, mint a szocialista erkölcs egy részéről. Éppen ezért Győri Pál is, — szerintem — problémájára, illetve az ilyen kellemetlen helyzetből valö kilábalásra, úgy tekintsen, mint saját emberségének a kérdésére! Teljesen elítélem, helytelennek tartom, hogy az ilyen szerelmi csalódást kocsmázáj- sal, dorbézolással Igyekszik gyógyítani. Kedves Győri Pál, te tizenhét éves vagy, — és éppen ezért, mert még csak tizenhét éves vagy — engedd, hogy én, én mint családos apa megmondjak neked valamit: Talán száz ember közt ha egy akad olyan, aki az első szerelmét veszi el feleségül. Es ez elég természetes is. Hiszen nem jő az, ha az ember fiatal fejjel, meggondolatlanul beleugrik a házasságba, s feleségül veszi a legelső lányt, akit megismer, íme, a te példád is ezt bizonyltja, Hét, ha most már mást szeret az a lány, mi értelme van annyira elcsüggedni. Az természetes, hogy egy-egy ilyen csalódás komoly, fájós nyomokat hagy a: ember lelkében, de még akkor sem szabad búnak engedni a fejünket, és józanul, férfiasán, kell kilábalnunk az egészből. És még valamit megmondok; ha már így történt veletek, nem volt ez igazi szerelem. Inkább csak amolyan „pulyés feílángolés“. És ez kell, hogy vigasztaljon téged. Az igazi szerelem az egy nagy, mély érzés, és minderre Te is csak később, nyolc - tíz év múlva fogsz rájönni, FÜLÖP PETÉK Leányka szive Virág nyílott: hófehérbe. Éter hajnal esdekelve könnyez érte. Szűz szirmain ragyog a könny, — e könny az ö büszkesége: Tengerkönnyet is hullajthat ezer hajnal . . . Ám hideg, nehéz a harmat, s a szűz szirmok; lágyak, gyengék, s nem bírják el: megszakadnak. PETRIK JÓZSEF F asárnap délután van. Kora délután, a félhármas vonat éppen most csattog el a falu szélln. Áprilisi az Idd — de nem bolondos. Sírna tükör az ég, szellő alig mozdít ágat. A kert alatt barka pattog, az udvaron kislibák pityegnek, a kerítés tövén kutya szundít, Bent, az első szobában lány áll a tükör előtt, Ha a szemébe nézet, gyerek, ha végtgméred, menyecskének való, Vadrózsa az arca, éjsötét a haja. Fésülködík. A karikás, buja erdőben, akadozik a fésű, könnyét csal a szemébe, Sebaj! Hadd jtírödjék, esü- togösabb tesz. Pedig nem vár senkit. Senkit, akinek tetszeni keltene, Azért tudja, érzi, hogy jön. Múlt vasárnap is Jött, azelőtt is, meg mindig, ha teheti. Igazán maradhatna, hiszen nem várja itt senki, ha itt van, nem kíváncsiak rá, ha elmegy sem hiányzik, sóhaj sem száll utána .., Akkor meg minek:!1 Hogy ne tegyen üres a jtt- lu szája? S valóban. Alig jut gondolata végére a lány, csapódik az utcaajtó, acsart odik a Bundás. Jön a Zoli. Dehogy jön, jönnek! Másodmagával. Jé, csak nem az apja, csak nem kérni jönnekI"-- Nem, nem — nyugszik meg a lány. A másik is legény, de még milyen legény! Kopogtatnak a konyhaajtón, belépnek, köszönnek. A nagymama a naptárban böngészget, Kerekre tágul a két szeme az okulár fölött: az a galambszürke ruhás ismeretlen. Mit kereshet itt ? Aztán terelgeti a két legényembert be a szobába, a lányhoz, majd Iszkoi hajlott derekával hátra, megkeresni a menyét,,. Kovács Zott kezel. Milyen hideg és nyirkos a keze! Gyorsan bemutatja barát fát. — Szekeres Jóska, a barátom. Jó gyerek. Jóskának apró mosoly ül a szája sarkára. Nyújtja a kezét. A lánynak szégyenlősen billen te a feje. Hatkan mondja a nevét: — Rácz Éva , . ■ Leülnek. Csakhamar sütemény, bor, pohár kertit az asztalra, mert ahol eladó lány van a háznál, számítani kell ilyesmire, így szokás,.. Levél önön magamhoz Kedves Én! Talán meglepődve olvasod majd ezeket a sorokat, hiszen — sajnos, sajnos! — nem szoktuk még meg az Ilyenféle levelezéseket. De, nincs rriás mentség, meg kell ezt is tennem. Ön- magad, életed kényszerít erre. Mert bizony, bizony megint csak baj van veled. Szinte már reszketve nézem minden lépésedet, meggondolatlan, felelőtlen tetteidet. Nem, nem akarlak most bemocskolni. Nincs is rá okom. Hiszen nem vagy te rossz fiú, de azzá válhatsz ... ! Milyen is vagy: ingadozó. Mindig, mindig ingadozó, amikor magadról, életedről van szó. Nem akarlak szégyenbe hajtani, mégis emlékeztetnem kell arra a soksok nagy megfogadásra. Hányszor is elmondtad: megjavulok, megjavulok, ez volt az utolsó félrelépésem. És ime, alig néhány hónapig jártad az új, tiszta utat, ma már megint... Ah, még nem késő, nem, nem, sőt éppen most kell szólni hogy: te Soma, ne nolondozz már újra! Tudom nem könnyű ez, Nem egyszerű az az önmagadban vívott küzdelem, hiszen sok mindenen átestél már csekély huszonkét év alatt (éppen néhány nap múlva lesz a születésnapod); keserűségeken, szomorúságokon, csalódásokon. De mindebből éppen kilábaltál, Tiszta piros szívvel. Igen, igen, volt benned valami nagy, kl- fejezhetetlen nagy, emberi erő. És talán ez a legnagyobb érték benned; sosem estél még kétségbe, nagyon tudtad szeretni az életet mindig, és btztál benne. Persze ez a sok megpróbáltatás nyomot hagyott a telkedben. Életed is Itt-ott módósult hozzá. Emlékszem, egy Időben, egy fájdalmas csalódás után kezdte) kor- helyoskodni. Jóformán alig volt nap, hogy ne lettél volna mámoros. Könnyelműn, félkézzel vettél mindent, Emlékszel te is? Barátaid még nagyon jól. Ők voltak azok, akik leültek hozzád, felelősségre vontak saját magaddal szemben, lelkedre beszéltek, segítettek. Te elgondolkoztál az egészen. Igazat adtál nekik, megjavultál. Hónapokon keresztül példás volt az életed. Tanultál, olvasgattál, nagyon sokat sportoltál,, aludtál, Mindez tetszett neked is, barátaidnak is. Sajnos, néhány hónap múlva újból összeroppantél, és folytattad ott, ahol abbahagytad, Azután újra megjavultál, azután megint folytattad, — és ez így váltakozott nálad évekeh keresztül. Rémes képek jutnak az eszembe: egyszer reggel felé jöttél haza. Részegesen, Barátaid már aludtak. Felzavartad őket, székre áltál és Adyt szavaltad. Akkor tán nem gondoltál semmi másra, csak Ady- ra. Meg magadra. Másnap roppant szégyenkeztél, barátaid megvető szemmel néztek rád. Bocsánatot kértél, és fogadást tettél. Ők mosolyogtak, már nem hittek neked. És ez is fájt. Az utóbbi hónapokban már-már úgy tűnt, hogy végleg szákitól azzal a szennyes, megvetendő, szégyenteljes életmóddal, amit folytattál. És tegnap, tegnap megint baj volt veled. Ott áll, újból ott áll az ágyad mellett a literes üveg. Hát mondd, mire való ez? Tudom, tudom, szereted a vörösbort, mindig is mohdtad, hogy ez jót tesz neked, de Somácskám, ne így csináld, ne, ha ember akarsz lenni! Min csodálkozom a legjobban? Azon, hogy te magad is megveted, és szívből veted meg, — az ilyesmit. Néhány nappal ezelőtt Párkányban Jártál, Egy* 33 éves fiatalemberrel ivogattál. Nagyon el volt keseredve, éppen egy héttel ezelőtt volt a vélópöre. Azóta még senki sem látta öt józanul. Menynyit, mennyit beszéltél neki, hogyan lelkesítetted, emlékszem Madách Ember tragédiájából Keppler monológját idézted, és az isteni szózatot; Ember küzdj, és' bízva bízzál, Megértett téged, kezet adott rá, Hogy új életet kezd, bízott és bíztál életében, abban, hogy lesz még boldog ebben az életben. És ez olyan jóleső volt neked Is, neki is, Nézd Somácskám, nem vagy te rossz gyerek, sok, sok benned a jó, munkádat lelkesen végzed, a napokban csomagot küldtél szüleidnek, olvasgatsz, tanulsz, — de iszákoskodsz Is! Hát ez nem való. Érted, nem való! Bonyodalmas, nehéz az a harc, amit önmagaddal szemben vívsz. De vidd már végre döntö csatára a jót és a rosszat. Vidd már győzelemre a jót, hogy igazán ember legyen belőled. Győzelemre! SOMA ATTILA L assan, vontatottan indúl a beszéd. Inkább csak a szemek Ismerkednek, az Ismeretlen szemek. Zott pedig beszél, Beszél, mint egy gép. Közben nevet is, mert vatamilyen vicéét mond. De csak egyedül nevet, é' néz a lányra, mintha tükörbe nézne. Elakad a szó, csend lesz, Csak a gondolatok fonják út a szobát, De Zoli ismét megleli a beszéd fonalát. Nem veszi észre. Hogy senkt se kíváncsi rá, Hogy is venné, mikor olyan csuda jó itt ülni, ebben a szobában lenni, lélegezni, beszélni és nézni, nézni mindenre, mindenhová, s mindenhol egyet látni,.. Nyílik az ajtó, jön a lány anyja, meg az öregapja. Csak éppen a tisztelet kedvéért teszik, Az asszony, egypár kedves szó után, megy is, de az öreg marad, Ebéd után egy kicsit benyelt, aztán most oldódna a nyelve, oldódik is. — Hej, az éti tegénykoromban!,,. — Ugyan nagyapa!... — szólítja meg a félelem Évát, Még valami bolondot talál mondani az öreg. De az öreg nem enged. — Egyszer, —• kezdi az öreg mesélő hangon — komendállnk neki in egy lányt, hogy szép is, jó is, gazdag is ... A ltét legény szeme összevtllan a „komendálás" szóra. — Ezt már sokszor elmesélte, bi gondolatát, megbocsát a legénynek. Éva várja, lesi a szöt, szinte meglódul a szívverése. De miért! Aztán szót Zoli helyett Jóska. — Vatamí... Baka Ildikó... — Hát az éppen nem süket — húsza el a szót az öreg Itt lakik nem messzi, gyakran eljár hozzánk is ... Hát szerencsésen járjon öcsém — s ballag kifele, viszi a hirt az asszonyoknak. Üt a csend, terpeszkedik, ma ülném irdít. Aztán csobog a bor a poharakba — isznak. Jóska föláll, pedig nehezére esik. Mindegy, nem üthet itt, van itt kinek ütni, menni köti, — Majd beszólok, A tízessel megyünk, jó? — készülődik Jóska. — Kendben van — vigyorog Zoli. “ De ha csirizre ültetnek, akkor csak az éjfélivel mehetünk, — Majd megnézem, hova ülök — mondja és indát, Baloldalon a negyedik ház, Látni Is. — — Az a sárgaelejü — adjdf Éva az útbaigazítást kint az udvaron. — Köszönöm cs ne haragudjon, Hogy zavartam — mondja Jóska kedvesen, bocsánatkéröen. — Nem zavart — villant apró mosolyt a lány - jöjjön máskor is... Eshet a szó haragosan, könyörgően, bánatosan, Játékosan, kedvesen , . nagyapa! — szorítaná vissza a szöt Éva. — Persze el! De ezek a fiatalemberek még nem hallották! — Csak mondja nagyapa, érdekel a dolog — biztatja Zoli az öreget mosolyitva, — Hiszen mondom is! Kiszolgált katona voltam, házasodni költött, mondom élmegyek, oszt megnézem azt a lányt. Elmentem. Már vártak: pálinka, bor, miegymás az asztalon. No, mondom így ki lehet bírni. Eszek- iszok, belegyújtok — szivart vittem, urciat, — osztón nézem a lányt oldalról. Nem csúnya teremtés, csak a fogalt ne mutogatná olyan gyakran. Ha már mutogatja is, csak ne olyan f Ikegyelmü módján csinálná — így magamban. Éppen valami rétn- séges históriát hajkurászok ki az agyamból, a lány etröhögl magát. Hunyorít rá az anyja — én persze észrevettem, Kezdtem gyanakodni. Beszé .etünk a marhákról, földekről, oszt megint olyan rémségesbe kezdek. A lány megint elröhögi magát. Hm, mondom — Miska, Itt baj van! Alighanem süket a 'ány, Kicsit el- szelelt az idő, tisztességesen elköszöntem. A lány kíkisért. Megállunk a konyhaajtőban, kérdem tőle csendesen a nevit, semmi. Kérdem lton - gosabban, semmi, Beleordítok a fIliibe, semmi, csak cirógatja a fejemet. Alig tudtam tőle szabadulni, Hanem k nendálhattak nekem aztán, nem hallgattam én soha senkire. Jóska kuncog, Zoli nyerít, a lány meg * égyentösen irut - pirul, — No, Jóska, mit szólsz ehhez? — kérdi Zoli könnyezve a nevetéstől. — Semmit,,. Az öreg elcsudátkozlk, Hogyhogy, tán nem tetszett ennek a sáttyó- nakl? Nagy a csend, inkább riadt, mint közönséges. — Tudja, nagyapa, — kezdi Zoli sunyi ábrázattal — a barátomnak Is komendáltak égy lányt — Innen u jalubót, azért van itt. — Értem, — bólogat az öreg megértőén, és magában visszavonja elöbA „jöjjön máskor is"-ben minden benne vott, Az viszi most Jóskát végig az utcán, az röppent játékos mosolyt az arcára. A sárgaelejü ház elmarad, oda se pillant. Megy tovább. Vendéglő biztos akad a faluban, tízig elsörötget... eja fiatalok magukra maradva fülnek a szobában. Napsugár játszik a falon, veréb csivltel az udvaron. Lassan kúszik az óra mutatója, nagyon lassan, Hányszor emelkedik Éva tekintete rája, de hányszor, s érdekes, annál lassabban megy . .. Eéltlz van. mikor Jóska bekopog. Zoli fürkésző szemmel kutatja az arcát, de olyan az az arc, mint a márvány. Dobog a lány szíve szaporán, arcába kergeti a vért. Ki venné észre, senki. De Jóskának huncut a szeme. S a szíve jenekén megmoccan valami. Valami, ami bearanyozza az ember életét . , . — No öcsém, hát széna, vagy szalma? — kérdé az öreg. Jóska se nemet, se igent nem mond, pedig de nem-re áll a szája! Gondoljanak amit akarnak! A vonat nem vár, menni kell. Még egy Utolsó kézszorítás, két szempár pillanatnyi összefonódása és megy a két legény i.. A család az asztal körül üt, csendesen pereg a szó * * 4i A két legény tekési a vonatot. Hat kilométer nem sok, éjfélig csak nem várnak, gyalog mennek. Odafent fényes a hold, sok a csillag. A két fiatalember számára azonban csak egy ragyog, az se fönt, hanem idelent, ' — Megnősülök! — mondja Jóska váratlanul. — Ne bolondozz! szép?... — Még a szebbnél is szebb —> sóhajtja a legény. — Huncut vagy öregem. Nálad ilyen gyorsan megy ? ... — Az még nem biztos, hogy gyorsan — mondja Jóska inkább csak magának... í
