Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-04 / 31. szám

8 1956. augusztus' j­TESTNEVELÉS* NENUEIVEDELEM A csehszlovák labdarúgók nagy útja Július 27-én a csehszlovák labda­rúgó válogatott repülőgépre szállt, hogy megtegye a csehszlovák labda­rúgók eddigi * legnagyobb útját és Déíamerikába repüljön. A csehszlovák csapat vezetői a legnagyobb körülte­kintéssel és gonddal készítették elő a csapatot, hogy ne csak a sportban, hanem minden tekintetbe» méltóan képviseljék aj országot. A brazil labdarúgók, mind váloga­tott, mind az egyleti csapatok, Cseh­szlovákiában meleg baráti fogadtatás­ban részesültek s a brazil lapokban e-lhangzott vélemények szerint ezt szeretnék viszonozni. A csehszlovák válogatott mérkőzései iránt óriási az érdeklődés. Ezt a válogatott csapat idei kiváló eredményeivel magyaráz­hatjuk. Legújabb hírek szerint a 200,000 befogadóképességű stadionok megtelnek érdeklődőkkel. A csehszlovák- válogatott csapat el­lenfelei: Brazília (két mérkőzés), Uru­guay, Argentinja é6 Chile válogatott csapatai lesznek. Nehéz feladat előtt áll az idén még veretlen csehszlovák csapat. Nemcsak az ellenfél művészi labdakezelése, technikája, hanem a hazai környezet, a közönség szokatlan biztatási módja és végül az éghajlati viszonyok megnehezítik csapatunk já­tékát. A turnén húsz játékos vesz részt, de a válogatott csapat gerincét a ma­gyarok elleni csapat tagjai alkotják: Dolejsí, Hertl, Hledík, Novak, Pluskál, Masopust, Pazdera, Morávcík, Feuerei- sel, Borovicka, Kraus. Tartalékok: Schroiff, Tichy, Procházka, Urban, Práda, Bíly, Jakubcik, Molnár és Pav­lovié. A játékosok egészségéről Dr. Topinka orvos gondoskodik. Mint már írtuk július 27-én reggel indultak Zürich, Lisszabon, Dakar (nyugatafrikai partok) érintésével Rio de Janeiróba, ahová 50 órai út után érkeztek meg, ahol a csehszlovák csapat tagjai meleg fogadtatásban részesültek. Az első mérkőzésre au­gusztus 4-én kerül sor Rio de Janei- nóban, ahol a brazil válogatott ellen játszanak. A megérkezéstől eltelt idő az aklimatizáláshoz szükséges. A vezetők az utat felhasználják ar­ra is, hogy a vendéglátó országokkal megismertessék Csehszlovákiát nem­csak a sport, hanem gazdasági és kul­turális szempontból is. Erre a célra különböző hírverő anyagot visznek magukkal. Többek között hanglemeze­ket, melyek a csehszlovák zenét is­mertetik. Továbbá néhány hazai fil­met, többek között a magyarok ellen 4:2-es mérkőzés teljes filmjét. Visz­nek magukkal anyagot a cseh báb­színház magas színvonaláról is. Az ellenfél csapatait megajándékozzák a világhírű cseh csiszolt kristályüveggel, sőt néhány liter pilzeni sört is visz­nek kóstolóba. Mindenki reméli, hogy a játékosok viselkedésükkel és fellépésükkel hozzá járulhatnak ahhoz, hogy Délamerika és Csehszlovákia népei jobban megis­merjék és megbecsüljék egymást. Ez talán még fontosabb lesz, mint a mér­kőzések eredményei. Olimpiai miegymás Hét ország huszonnégy hadihajója fut be november-december folyamra Port Melbourne kikötőjébe, köztük három tengeralattjáró. Az Egyesült Államokból 11, Angliából 5, s egy-egy hajó Üj-Zélandból, Kanadából, Pa­kisztánból, Indiából és Ceylonból ér­kezik. * * * Az ausztrál posta 52 különféle bé­lyegzőt használ majd a játékok ide­jén. Melboume-ben három különleges postahivatalt állítottak fel s több ün­nepi bélyegsorozat készül. Az olimpia rendező bizottsága 8668 olimpiai rész­vevőnek küldött olimpiai igazolványt, amelyek egyidejűleg vízumértékkel is bírnak. A privát látogatók beutazását is , megkönnyítette az ausztrál - kor­mány: a konzulátusokat felhatalmaz­ták, hogy saját határskörükben vízu­mokat adhatnak ki az olimpia idejére. * * * Különösen „puha” a melbourne-i édesvíz, s ezzel bizony sok bajuk iesz az európai úszóknak, akik úgyneve­zett kemény, meszes vízhez szoktak. * * * Ausztrália postaügyi minisztériu­mához érkezett különböző kérések szerint az 1956. évi melbourne-i nyá­ri olimpiai játékokról 800 újságíró naponta összesen 250.000 szó terje­delmű tudósítást akar adni a világ minden tájára. Ebből 115 000 szó az angol, 77 000 az amerikai, 42 000 az európai és 16 000 az ázsiai és dél- afrikai újságírók munkáját tenné ki. A sajtótudósítások zavartalan lebo­nyolítására 50 táv-írógépet és 19 te­lefonkábelt biztosítanak. 44 ország 120 rádióriportere mintegy 8 50.0 ri­portban számöl be a két hét alatt a nyári játékok küzdelmeiről hallgatói­nak. Az ausztráliai rádió hét rádió­hullámú adója naponta összesén 81 órán keresztül sugározza majd ten­gerentúlra a tudósításokat és ripor­tokat. Humor a pályán kőzés előtt vagy egy érdekes bűnügyi regényt olvassanak, vagy pedig a moziban egy izgalmas filmet nézze­nek' végig. Az a véleménye, hogy ezekutáp sokkal jobban megy a já­ték, mert a látottak a kedélyeket már mérkőzés előtt felcsigázzák. Az a véleményünk, hogy az ameri­kai edző e tanácsa egy kissé tűi lő a mértéken. rz A hét eseményeiből A XV. Középeurópai Kupa döntője Bécs után Budapesten is eldöntetle­nül végződött és így a Kupa sorsa a harmadik mérkőzésen dől majd el. A győztest ezúttal nehéz megjósolni, mert a legutóbbi budapesti találkozón a Rapid a második félidőben is jól bírta az iramot. A bécsi zöld-fehérek csapata, amely a Vörös Lobogó elleni győzelmét kapusának, Gartner nagy­szerű védésének, no meg szerencséjé­nek köszönhette, a múlt vasárnap, ha .nem is a jobb, de a kiegyensúlyozot­tabb együttes volt. A Vasas csatárok idegesen játszottak és sok kínálkozó gólhelyzetet kihagytak. A csehszlovák válogatott első mér­kőzését e hó 4-én Rio de Janeiróban a brazil válogatott csapat ellen ját- sza le. A mérkőzést a mi rádióállo­másaink is közvetítik. Az elmúlt hét folyamán Szlovákiá­ban több magyarországi csapat ven­dégszerepeit. A legnagyobb sikere a Honvédnak volt, amely a nagyszom­bati Spartak ellen 11:1, az érsekújvári Lokomotiva ellen pedig 10:3-ra győ­zött. A Vörös Lobogó a kassai Spar- takot 6:2-re, az eperjesi Tatrant pe­dig 4:2-re győzte le. A Kinizsi csa­pata gyengén kezdte szereplését és első mérkőzésén. Nagyszombaton 2:1 arányú vereséget szenvedett. (rz) Százezer dán korona a vak kapusnak Koppenhágában szokatlan országok közötti labdarúgómérkőzést tar­tottak. Dánia és Svédország voltak az ellenfelek. Mindkét válogatott csapatban — kivéve három amatőr játékost — csupa ismert, külföldi egyesületben játszó, hivatásos játékos szerepelt. Olaszországból, Francia- országból, Angliából jöttek haza ezek a játékosok, hogy egy ügyért áll­janak ki a pázsitra. A mérkőzésen, amelyet 5:4 arányban a svéd csapat nyert meg, 50.000 néző volt jelen, továbbá 100.000 néző kiszorult a pályáról. A mérkőzést Sigge, Lindberg, a megvakult svéd válogatott kapus megsegítésére rendezték- A tiszta jövedelmet, körülbelül 100.000 dán koronát a szerencsétlenül járt kapus kapta. Megnagyobbítják a bécsi Práter stadiont Az osztrák főváros sportstadionja, a Prater stadion, amely kb. 60.000 néző befogadására alkalmas, ‘ nagyobb mérkőzések alkalmával gyakran kicsinek bizonyult. Ősszel már megkezdik a nézőtér átépítését, úgy hogy az pontosan 94.585 néző befogadására lesz alkalmas. Ötvennégy millió osztrák schilling befektetéssel megkezdik egy világító berendezés fel­szerelését, úgyhogy a pályán este is lehet majd játszani. A Hohe Warte pályán a Vienna szintén megkezdte egy világító be­rendezés felszerelését, úgyhogy Bécs legnagyobb sportpályáján szintén játszhatnak esti mérkőzéseket. A világ leggyorsabb futója nem vehet részt az olimpián Dave Sime, aki az idén a 200 méteres síkfutásban (egyenes pá­lyán) 20 mp-es világcsúcsot ért el, joggal nevezik a világ leggyorsabb futójának, azonban mégsem vehet részt az olimpián. Sime ugyanis megsérült, és a közben lezajlott olimpiai válogató versenyen nem vehetett részt. A merev amerikai sporthatóság már a múlt hónapban kijelölte azokat a versenyzőket, akiket a november 22-én kezdődő olimpiai atlétikai versenyekre ki- küld és csak azok jöhettek számí­tásba, akik a válogató versenyen resztvettek. Sime, ez a nagytchetségü atléta bejelentette, hogy visszavonul az atlétizálástól és a jövőben a kosár­labdának szenteli idejét. Pali, a bosszúálló Dzsakarta, Indonézia fővárosában egy fontos labdarúgó mérkőzés előtt az egyik csapat játékosai fenyegető leveleket kaptak, amelyekben azt írták nekik, hogy bosszút állnak rajtuk, ha a mérkőzést megnyerik. A levelekben a legborzalmasabb megtorlással fenyegetik őket, ha meg­nyerik a mérkőzést. A leveleket „Pali, a bosszúálló" aláírással látták el. A csapat a mérkőzést elvesztette, mert a játékosok idegesen ját­szottak. Az egyesület vezetősége óvást adott be a mérkőzés ellen, azzal az indokolással, hogy a játékosokat megfélemlítették és így a szokott formájukon alul játszottak. Minthogy az ilyen megfélemlítési kísérletek Távol-Keleten nem tar­toznak a ritkaságok közé, az egyesület még azzal is számol, hogy jogos óvását elutasítják­A Dynamo Magdeburg—Union Wien második találkozón a bécsi csapat- 6:5 (4:3) arányban vereséget szenvedett. A kaput jól megcélozta — az ételt elsózta Carlo Piratelli, az olasz első liga gólkirálya, e napokban a szakács­vizsgán megbukott. A híres csatar, aki a sportpályán minden lehetősé­get hidegvérűen kihasznál, hogy a labdát a kapuba juttassa, a szakács­vizsgán olyan ideges volt, hogy cu­kor helyett háromszor is sőt tett az ételbe. A vizsgázó bizottság tagjai, akik pedig ismerték a kiváló játékost, fejüket csóválták és azt tanácsolták ä „gólzsák“-nak, hogy az ismétlő vizsgán ne mulassza el a kínálkozó „helyzetet“ mert különben nem lesz belőle szakács. Bántotta a Ielkiismerete Nem mindennapos eset történt Angliában. Az ismert Briston Rovers labdarúgó csapat egyik szurkolója levél kíséretében egy angol fontot utalt át az egyesületnek. A levélben a következőket írta: „Már 1933-ban szenvedélyes fut­ballbarát voltam és egyesületük szur­koló táborához tartoztam. Akkor történt, hogy csapatuk sorsdöntő mérkőzésre állt ki a City Rovers el­len. Pénzém nem volt, de a mérkő­zésen okvetlenül jelen akartam len­ni. Bemásztam tehát a kerítésen es helyet foglaltam a csapat szurkolói sorában. Ez az eset évekig bántotta lelkiis­meretemet. Most elhatároztam, hogy bűnömet jóváteszem és kedvenc egye­sületemnek a belépő díjat kamatostól átutalom.“ Furcsa eset — de követésre mél­tó. Legújabb edzésrendszer 0 Egy déFamerikai edző azt ajánlot­ta a rábízott játékosoknak, hogy mér­T\olihó János új munkadarabot ”fogott be. Nagy bivalyember volt tz a Dolihó. Negyvenhatos ba­kancsok, kishordónyi pocak, körte- alakú kopasz fej s ennek állón — közmeglepetésre — kefeszerü szakái - ka. — Hö — mondta Dolihó a segéd­munkásának. — Hö, idejön nekem ez a fickó, ez a cingár/ hogy no, Doliho papa, tréfáljon már meg min­ket és gyüjjön ki már maga is em- hákázni. Még hátba is vert hozzá. Mondom, hogy márha vagyok, hogy a szakálamon röhögjéhek. Még mi nem kéne? Cepperli polkát ne jár- ja/c tán? De ő csak így és úgy, mon­dom, szó sem lehet kis komám, nem szeretem én ezeket a dolgokat, hagy­janak békében. No jó, mondja a cin­gár, hát akkor ne emhákázzak, slaty - tyogjak ki csak a pályára, pilzeni van a buffetben. Mindjárt más, mon­dón, miért nem ezzel kezdte kis ko­mám? Hát aztán fejront után, fel a bringára, ki a pályára, hol az a ser? A cingár már ott kapcáskodott egy szál lengében, hogy no, Dolihó papa, van egy külön tízesem rá, hogy na­gyobbat dobok súllyal, mint maga. Hö, hát aztán eldobtam azt a golyót vagy tíz méterre, persze, hogy leesett az álluk. Mondom neked is komám, marha vagy, ha nem tartasz velem legközelebb. Fű van ottan, elheveré­szünk, ugrabugrálunk egy keveset, utána fizetek egy pofa pilzenit, ne mondd, hogy fukar a magyar. HŐ ? Mondtam is a cingárnak, lássa, kis komám, ez a sport nem az emháká. No, add arrébb ezt a reszelőt. keresztmetszet '"Titkárság. Lucy, a szépen deko- rált gépírónó, óvatosan tár­csáz, nehogy lepattogjon a lakk a körméről. — Halló, te vagy az szivikém, hát most ráérek egy percre, figyelsz? Sose találod ki, hol voltam tegnap. Ülsz? Akkor kapaszkodj meg fiam! Ide hallgass, kint voltam a pályán. No most szólj, jelzem, nagyon kelle­mes volt odakint. Nem, nem! Dehogy, hová gondolsz, hogy én emhákázzak? Ez jó. Ez nagyon jó. Édes pofa vagy te Valikám. Szóval az úgy volt, hogy jön hozzám az a cingár, tudod. Hogy menjek ki emhákázni. Cö. MHK. Mondom neki, nézze sporttárs, sze- kírozza azt, akinek kenyeret ad, jó? De így, úgy, menjek csak, meglátom milyen jó lesz. Mondom neki, hagy­jon élni, drágám, dolgom van, kü­lönben sem szeretem én az ilyen kényszer dolgokat. Hát jó, mondja, akkor hát ne menjek emhákázni, de nézzem meg a többieket, ott lesz a Beretvás Laci is, az utókalkulációból. Tudod, az a barna fiú, a Montand mosollyal. Hogy ő . már érdeklődött is doing árnál, vajon és kint leszek-e. Most szólj. Persze nem ígértem sem­mit, egy nő legyen tartózkodó, de délután szépen kikészítettem magam és ki a pályára. Hát Laci már ott ugrált egy szál micsodában, jelzem csuda alakja van neki, tiszta Gerard Philip. Már messziről kiabált: „Csók Lucyka, jöjjön röplabdázni." Mi? Hát persze hogy mentem, naná, a cingár adott egy kis nadrágot, meg blúzt, tiszta habselyem, oldalt piros csík­kal, nagyon megy a színeimhez. Hát aztán ügyesen elugrálgattunk, még a körmöm sem tört le. Szóval még csak annyit fiam, hogy csacsi vagy, , ha nem jász ki legközelebb. Jelzem, a Lantos Pityu is kint volt, úgy él­jek, hogy tiszta Darvas Iván. Mond­tam . is a cingárnak, látja, kedves, ez már sport, de nem a maga MHK-ja. Szervusz, pá szivecském, akkor dél­után, jó? Csókollak. tanműhelyben Küldi Karcsi ne­kihajolt a csapnak és jóízűt szűr csőit a markából. Aztán jelegye­nesedett, a tenyerén maradt vizet belefröcskölte Göndöcs Pityu szeplős képébe és míg az ivott, mesélni kez­dett: — No, voltam kint a pályán, apa- fej. Ne éljek, ha nem volt valami príma. Tudod, jön hozzám tegnap az a cinnár tag és főz, hogy menjek ki MHK-zni. Mondom neki, hogy az al­más, nem bírom én az ilyen dolgo­kat, focizni akarok. Azt mondja, ren- dicsek, akkor ne MHK-zak, hanem menjek csak ki, majd a MHK után előad egy asztit, szurkálhatok ka­pura. Hát fogtam magam, kitujáztam a pályára, már ott ugrált mind. Mon­dom a cingárnak: „Hol a laszti, fő­nök úr?" Aszongya mindjárt lesz, csak előbb melegítsek be, azt a me­nők is úgy szokták. Ezen ne múljék, futottam egy százat, rávertem vagy öt métert, az okosokra. Aztán még hancúróztunk ott egy darabig, ug­rál-dobáltunk, de valami príma volt. En mondom, nem rossz szivar ez a cingár, adott egy lasztit is, dönget­tünk még egy félórát. Mondtam is neki: „Lássa mester, ez sport, nem a maga MHK-ja". Szóval fafejü vagy pajtás, ha nem jössz ki legközelebb. No, szia. * * * l's akkor egymásután megnyílt -*-/a lakatosműhely, a titkárság, a tanműhely és még néhány üzem­rész ajtaja. A cingár lépett oda a Dolihókhoz, Lucykhoz, Jóskákhoz és hozzájuk hasonlókhoz. Egy papírlap, meg egy csomó csillogó jelvény volt a markában. — Remélem, jól érezték magukat tegnap ? — kérdezte. — Remekül — visszhangozták —, máskor is kimegyünk, csak emhá­kázni ne kelljen, mert nem szeret­jük az ilyen kényszer-dolgokat. — Ugyan már! — tiltakozott a cingár. — Szó sem lesz MHK-ról. És most enoedjék meg, hogy átadjam ezeket a jelvényeket. — Hogyhogy? Mi ez? — Tudniillik tegnap mindnyájan letették az MHK próbát. De nem hal ragszanqk ugyp? PETERDl PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents