Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-04 / 31. szám
4 1956. augusztus 4. A keleti vizekre vezénylik az angol flottát — DE A KULI3ZÄK MÖGÖTT BEKULEKENY HANGOT PENGET A KORMÁNY A Plymouthban és Portsniouthban horgonyz.ó brit hadihajók legénységét visszarendelték szabadságukról. A legénység tagjainak csütörtökön kell jelentkezni szolgálati helyükön és valószínű, hogy a hadihajók akkor elindulnak a Földközi Tenger keleti medencéjébe. E drámai behívásokra kevéssel azután került sor, hogy Sir Anthony Eden brit miniszterelnök az alsóházban beszámolt a Szuezi Csatorna államosítása nyomán előállott helyzetről. Más Londonba érkező jelentések szerint egyes hadihajók már a tengeren vannak és Ciprus felé tartanak, aho! valószínűleg egy űj keléti-földközl-tengeri ha jó raj magva t fogjak alkotni. A 8000 tonnás Jamaica cirkáló és egy gyors aknaszedő már meg ír érkezett a ciprusi vizekre. Jelentések szerint ugyanabban az irányban tart az Eagle nevű 46 000 tonnás óriási repülőgép-anyahajó és hétfőn este Máltából két másik cirkáló Indult el ,,Ismeretlen rendeltetési hely" felé. Miközben a jobboldali angol sajtó továbbra Is „érélyes fellépést" követel a kormánytól, fokozódik a feszültség a szuezi kérdés kürül. A Munkáspárt szégyenére sok munkáspárti képviselő is bekapcsolódik ebbe a kardesörtetésbe. A Daily Mail keddi számában arra használja fel a szuezi kérdést, hogy érveket sorakoztasson fel az ellen, hogy a fegyverkezés csökkentésével Nagy Britannia is hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. A lap vezércikkében ezt írja ugyanis: „Továbbra is szükségünk van csapatokra, harckocsikra, puskákra, ágyúkra, hadi repülőgépekre és hadihajókra, s még jóidéig változatlanul szükségünk lesz rájuk. Ezek azok az eszközök, amelyekkel végső fokon megledkéztethetjük Nasszert”. Sir Anthony Eden miniszterelnök alsóházi kijelentéseivel a konzervatív képviselők soviniszta-ízű tombolását idézte elő, amikor arról beszélt, hogy két egyiptomi hadihajó jelenleg egy angol kikötőben horgonyoz. Eden miniszterelnök önelégülten ezeket mondta: „Ngjn tudom pontosan, hol ez a két hajó, de azt hiszem, hogy a Királyi Haditengerészet „gondozásba tudja őket venni“, akárhol is vannak”. Ennek ellenére egyes képviselők a magánbeszélgetések során azt mondják, hogy Eden miniszterelnök kész Nasszer elnökkel megalkudni. A terv, amelyről 'beszélnek, abban állna, hogy a Szuezi Csatorna egyiptomi tulajdon lenne, de igazgatása nemzetközi ellenőrzés mellett történjék. ELLENTÉTEK A NYUGATI HATALMAK KÖZÖTT AZ EGYIPTOMMAL SZEMBEN KÖVETENDŐ POLITIKÁVAL------------................................. r----------*-------“—“--------“ Hétfőn délután Eden angol miniszterelnök hivatalában fogadta Pineau francia külügyminisztert, majd Murphy amerikai kUlügymlnlszterhelyettest. Mindkét tárgyalás fél óráig tartott. Pineau a megbeszélés után visszarepült Párizsba, hogy tanácskozzék kormányával. Pineau francia külügyminiszter a párizsi repülőtérre történt megérkezésekor kijelentette, reméli, hogy kedd estére előzetes döntéseket hozhatnak. Megkérdezték tőle, valószínűnek tekinti-e katonai intézkedések foganatosítását. Pineau azt válaszolta, mindig készen kell állani mindennemű szükségei; óvőintézkedésre egy olyan helyzetben, mint amilyen a mostani. Hozzátette azonban: számos más ideiglenes megoldás is van, mielőtt szükség lenne katonai rendszabályokra. Washingtonban Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter még kedden megvitatta a szuezi helyzetet, Bandaranakie ceyloni miniszterelnök közölte, valószínű, hogy az egyiptomi lépés által. érintett valamennyi ország Londonban hamarosan konferenciát tart. Eden miniszterelnök hétfőn az alsOhüzban bejelentette, hogy leállították az összes Egyiptomba Irányuló feqyverszálllt- mányt. További erős áresés volt a londoni és a new-yorkt tőzsdén, ahol azoknak a társaságoknak a részvényei estek, amelyeknek olajszállítmányait a Szue'zl Csatornán keresztül szállítják. A News Chronicle diplomáciai tudósítójának kommentárja szerint a külön-külön folytatott tárgyalások után bizonyos körök úgy látják, hogy ellentétek merültek fel egyrészt az amerikai, másrészt az angol-francia álláspont között, bár hivatalos körök ezt nem erősítették meg. 'Bizonyos nézeteltérésékre enged következtetni az angol sajtóban megjelent néhány Cikk is. Scottsman például vezércikkében szemrehányást tesz az amerikai politikának s többek között ezeket írja: „Sajnos, az Egyesült Államok közép-keleti politikájához az elszigetelődés vonásai tapadnak, s é politikát a pápánál pápább viselkedés jellemezte. Amerika nem volt hajlandó elismerni, hogy Anglia a maga közép-keleti helyzetének a fenntartásával létfontosságú közös védelmi vonalat tartott, Könnyen minősít valaki másokat imperialistáknak mindaddig, amíg el nem vágták az illető közlekedési vonalát” — állapit,ju meg keserűen a lap. Douglas Stuart, a londoni kairól tudósítója jelenti: Az újonnan államosított csutorna-tfirsáság elnökhelyettese utasította az egyiptomi tisztviselőket, nogy biztosítsák a Szuezi Csatornán lebonyolódó hajóforgalom zavartalanságát. A Szuezi Csatorna államosítása óta eltelt első három nap alatt 149 hajó haladt át a csatornán mindkét Irányban. Vasárnap csaknem minden órában egy angol hajó ment át a csatornán. Ez a helyzet azonban nem tart örökké. Az egyiptomi hatóságok most még megengedik a hajóknak, hogy az államosítás előtti formában fizessék az átkelési dljut, de a hét végén ez az engedmény megszűnik, Azután már nem, fogadnak el angol bankokra kiállított csekkeket, az átkelési dijat a csatorna-társaság kalrői számlájára •kell befizetni. Ekkor válik majd el, hogy az egyiptomi hatóságok megakadályozzák-e olyan hajók áthaladását a csatornán, amely nem tesz eleget az új egyiptomi rendszabályoknak. Iskola Nápolyban A „Paris-Préssé l'lntran- sigeant" nem mindennapos esetről számol be: Giulio AromolO, a nápolyi Jecn Baptiste Vico gimnázium igazgatója vizsgálatot kért a saját iskolája ellen. Az ok: mind a tanári kar, mind a diákok aktív kommunista tevékenységet fejtenek ki és megtagadták at igazgu* tó utasításának végrehajtás sät, A Jean-BUptlste Vico gimnázium „vörös" iskola hírében áll az egész környéken, A felsőbb osztályok diákjai — fiák és leányok egyaránt — többségükben beléptek a kommunista pártba, A tanári kar egy része pedig a kommunista pártot képviselt a közigazgatási szervekben, Februárban Mario d'Antonio 17 éves diákot tetár- , áztatta a rendőrség, mert kommunista röpiratokat terjesztett és mert meghívta osztálytársait a kommunista párt helyi szervezete áttol rendezett vitára. A letartóztatás után az egész gimnázium sztrájkba lépett. Tanárok és diákok együtt vonultak fel a törvényszék épülete elé és követelték a fiatal diák szabadon bocsájtását. Csatlakoztak hozzájuk Nápoly több üzemének munkásai Is. Mario d’Antonlot a bíróság felmentette. Az eset után a kommunista diákok tekintélye még jobban megnőtt az iskolában Legutóbb a tanári szoba az eddigi legélesebb vita színhelye volt. Az igazgató ugyanis utasította a tanárokat, hogy a következő három óra alatt írassanak a felsőbb osztályú tanulókkal egy, az észak-atlanti )------------------------------------------paktumot dicsőít6 dolgozatot: „A nyugati országok együttműködése, nemzetgazdaságunk kölcsönös megerősítése és a demokrácia védelme érdekében“ címmel. A tanárok megtagadták ezt, mire az igazgató hangos bemondón közölte az osztályokkal a feladatot. A diákok közömbösen hallgatták az igazgató szavait. Egyikük sem nyúlt tollhoz, Sót, az egyik osztályban ezt írták a táblára: „Elvtársakl Egyesüljünk az észak-atlanti paktum elleni harcban!“ Három óra múltán, amikor az igazgató személye- sen gyűjtötte össze a dolgozatokat, a három felei osztály 300 diákja fisz!a fehér lapot nyújtott át neki Az Igazgató ekkor a közoktatásügyi minisztériumhoz fordult, hogy vizsgálják meg az iskolában uralkodó helyzetet. A minisztériumi bizottság meg is jelent a helyszínen, Nehéz napok vártak a Jetin Baptiste Vico gimnázium tanáraira és diákjaira. De az ellenőrzés is csak azt állapíthatta meg, hogy n tanárok Nápoly legképzettebb szaktanárai és a diákok jól tanulnak. Egy sem áll bukásra közülük és Olaszország bármely iskolájának diákjaival felveszik a versenyt. Nemcsak :ó kommunisták, de képzett értelmiségiek kerülnek ki a nápolyi kommunista gimnáziumból, Glull Aromoló tehát hiába kérte a vizsgálatot. Illetve nem egészen hiába. Hiszen a vizsgálat eredményeként egész Olaszország tudomásul vette a nápolyi ifjú kommunista diákok egységes akaratát. A Szuezi-csatorna államosítása magyar készített újabb tervet a csatorna építésére. Később Napoieon foglalkozott a gondolattal, mígnem végül is 1859- ben Lesseps Ferdinand tervei alapján megtörtént az első kapavágás az új csatorna építésére. A Companie Universelle du Canal Maritime de Suez, vagyis a Nemzetiközi Szuezi Csatorna Társaság 200 millió frank alaptőkével alakult. A társaság részvénylöbbségót 1875-ben Disraeli angol miniszterelnök megvásárolta uz vissza ezen utóbbi állam birtokába. A 168 kilométer hosszú, 12 méter mély és 130 méter széles csatorna stratégiai és gazdasági jelentősége óriási. A London—Bombayi hajóút például 24 nappal lett ezáltal fö- vídebb, és amíg 1869-ben az átmenő forgalom 3 millió tonna volt, addig ez a szám 1963-ben már 92 millió tonnára emelkedett. Elsősorban Anglia számára létfontosságú a csatorna, hiszen Anglia olajellátásának zonban sem az első sem a második világháborúban nem tartották be, A csatorna államosítása rendkívül súlyos csapást mérakö- zépkeleti imperialista pozíciókra, amelyek egyénként Is nagymértékben meggyengültek már Képünk: Port Said kikötőben várakoznak a tengerjáró hajők. egyiptomi kedi'vétől és ezáltal 90 százaléka a csatornán ke- Nagy-Británnig lett a csatorna resztül jut a középkeleti olaj- tulajdonosa. A társaság az 1869 mezőkről a szigetországba. Az évi megnyltástöl számított 99 1888-as konstantinápolyi egyuzévre kapta meg a koncesszió mény szerint minden hajónak jogát és a szerződés érteimé- Szabad átjárása van a csator- ben a csatorna összes bérén- nán, háborúban és békében dezéseive! 1988-ba kerülne egyaránt. Ezt a szerződést aazzal, hogy a Szuezi csatorna Övezetéből néhány héttel ezelőtt eltávozott az utolsó angol katonai egység is. A csatorna államosítása újabb bizonyítéka annak, hogy Egyiptom Nasszer elnök vezetése alatt mind jejentősebb tényezőjévé vált a nemzetközi politikának. Eden angol miniszterelnök múlt hét csütörtökön késő este megvitatta Egyiptom legújabb lépését kormányának több lag- jával, A három óra hosszat tartó tanácskozáson a többi között jelen volt Seiwin Lloyd külügyminiszter, a három vezérkari főnök, további a francia nagykövet és az amerikai ügyvivő. A Reuter jelenti, hogy rendkívüli ülésre hívta - össze minisztereit, hogy megvitassa velük a Szuezi-csatorna Társaság államosításának' ügyét. Az ülés több mint két óra hosszat tartott és utána nem adtak ki nyilatkozatot. A tanácskozás során bekérették a három vezérkar főnökeit is a megbeszélésre. Pineau francia külügyminiszter 'múlt hét csütörtök éjjel azt mondotta, a francia kormány „haladéktalanul megvizsgálja" Nasszer bejelentését a csatorna társaság államosításáról. A Szuezl-Csatorna Társaság 36 Igazgatója közül 16 francia. A társaság francia szóvivője kétséget féjezte ki aziránt, hogy a Szuezi csatorna átmenő forgalmából származó bevételből fedezni lehetne aZ asszuáni építkezéseket, A francia szóvivő azt állította, hogy a bevétel zömét a csatorna üzembetartására fordítják. Az amerikai külügyminisztérium tisztviselőit meglepte Nasszer elnök bejelentése. A külügyminisztérium hivatalosan még nem nyilatkozott e lépésről. A tisztviselők magánbeszélgetésekben hangoztattak, hogy Nasszer beszéde „a legpontosabb tanulmányozásra szorul.“ E tisztviselők szerint az Egyesült Államok „nemzetközi víziútnak tekinti a Szuezi csatornát, jóllehet egyiptomi területen halad keresztül." A péntek reggeli angol lapok súlyosan ítélik meg a Szuezi Csatorna Társaság Egyiptom részéről történt államosítást. A Times a Nyugat érdekeivel szembeni nyílt kihívásról és fenyegetésről beszél. A lap szerint korai lenne az ügy ösz- szes következményeit megtárgyalni, vagy megmondani, hogy Anglia és a többi érdekelt kormány milyen ellenlépést tegyen. Hangsúlyozza, hogy Egyiptom lépése az egyik 'eg- életbevágóbb katonai és víztu- tat érinti. Eljött az ideje -,gy sokkal határozottabb angol politikának a Közép-Keleten — írja a Times. A Daily Mail megfenyegeti Nasszert, mert szerinte a Szuezi Csatorna Társaságnak bz államosítása veszélyezteti a brit birodalom életét. Ha szükséges — írja a lap — a ciprusi angol csapatoknak újra el kell foglalnia a Szuezi csatornát, hogy biztosítsák Anglia olajellátását. Nasszer bizonyára a Nyugat szokásos enyhe visszhangjára számit. Angliának gondoskodnia kell róla. hogy Nasszer elveszítse a játszmát méghozzá gyorsan. A Yorkshire Post azt írja: technikailag Nasszer ezredesnek talán joga van e lépéshez. A lap azonban hozzáteszi: később fog kiderülni, hogy a nagyhatalmak Egyiptomot megfelelő őrnek tartják e egy nemzetközi víziút számára. Korai lenne azt találgatni, hogy milyen nemzetközi fejleményei lesznek az államosításnak Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy az egyiptomi népnek jogúban áll birtokába venni a csatornát, hiszen ezt a jogot még az eredeti szerződés sem vonta kétségbe. Nasszer egyiptomi elnök Alexandriában 100.000 ember előtt bejelentette, a Szuezi-csatorna államosítását. Egyiptom elnöke hangsúlyozta, hogy három ok is van, amely indokolja a kormánynak ezt a lépését. Az első az, hogy Egyiptomnak erkölcsi joga van a csatorna tulajdonához, hiszen a hatalmas munka során 120.000 egyiptomi munkás pusztult el, a csatorna tehát az egyiptomi nép véréből és vérejtékéből épült fel. A második ok, hogy a társaság évente 100,000.000 dollárt rabol el az egyiptomi kincstártól, A harmadik okot a közelmúlt eseményei szolgáltatták, pontosabban az az angol-amerikai döntés, hogy megtagadják a segélyt Egyiptomból az asszuá- ni-gát felépítéséhez, Egyiptom éppen a csatorna államosításából származó bevételeket fogja majd ezentúl a gát építésére fordítani, Az államosítási törvény kártérítést helyez kilátásba a Szuezi-csatorna Részvénytársaság volt tulajdonosainak. Az egyiptomi kormány lépésével új nagyfontosságú állomáshoz érkezett a csatorna sokezer éves története. Először II. Ramses farao alatt építették meg a Földközi tengert a Vörös tengerrel összekötő csatornát, amely az időtájt nem a jelenlegi Szueznél, hanem a Nílus torkolat vidékénél kezdődött. Utána a ptoleameusok hozatták ismét rendbe a csatornát és a feljegyzések szerint Kleopátra királynő még najózott a csatornán. Ezt kővetőén a sivatagi homok vette birtokába a csatornát 700 esztendőn keresztül, egészen addig, amíg ömar kalifa ismét Utasítást adott annak kiásására. Neffisokka! később azonban a számum Ismét betemette a csatornát, mintegy ezer éven keresztül csak emléke élt annak, hogy valaha vízi úton lehetett eljutni a Nilus torkolatától a Vörös tengerig. A XVII század végén egy Tóth nevű
