Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-04 / 31. szám

5 T956. augusztus 1.-Tfc Üßis4j?L Ami hiba az érsekújvári járásban ÉLETÜNK Jó tanulókat a szakiskolákba Tavaly az egyik jól gazdálkodó szö­vetkezetünk tagsága elhatározta, hogy okvetlenül új agronómust kell a nö­vénytermesztés élére állítani. A régi agronómus szintén becsületes, tettre- kcsz ember volt, szem előtt tartotta a szövetkezet érdekeit, de valljuk meg őszintén, jobban is érthetett volna a mezőgazdasághoz. A tudás hiánya né­mileg megbocsátható, mert nem vég­zett mezőgazdasági iskolát és amikor megtudta, hogy új agronómust akar a tagság, örömmel vette ezt tudomá­sul. Legalább még jobban termelünk, még több lesz a hasznunk — mon­dotta . Nemsokára meg is érkezett az új agronómus, 19—20 év körüli erőteljes fiú, nemrég került ki a mezőgazda­sági iskolából. Munkához is fogott, megismerkedett az ottani viszonyok­kal, körüljárta a szövetkezet földjeit és alaposan körülnézett, hogy mi a tennivaló. Kezdetben nagy reményeket tűzött hozzá mindenki, és gondolták a tagok, hogy az agronómus csere jól sikerült. Az aratás közeledtével — az idei aratásról van szó — mégis azt állapították meg, hogy az agronómus valami alapvető hibát követett el, mert a gabonaszára duzzadt, kissé dűlt, de a szemek csak nem akarnak testesedni. A szomszéd szövetkezet nagyobb terméseredményt ér el, mint mi — beszélték a tagok. Valóban úgy volt. Az újdonsült agronómus elszámí­totta magát a műtrágyázásnál, több nitrogént adott a talajba, mint kellett volna és így foszfor hiányában csak a szalma fejlődött, de a szemtermés meglehetősen alacsony maradt. Emel­lett még több hibát is elkövetett. Az aratás megkezdése után annyira szí­vére vette ezt az egész rendellenes­séget, hogy egy éjjel összeszedte ma­gát és hazament úgy, hogy nem is tudtak erről a tagok. Egyszerűen el­hagyta a szövetkezetét. Persze, hogy sokan nevettek ezen a faluban, de voltak olyanok is, akik elgondolkoztak a dolog felett. A legjobb, legtehetsé­gesebb tanulókat kellene a mezőgaz­dasági és egyéb szakiskolára küldeni, — beszélték egyfnás között az embe­rek, hogy máskor ilyesmi ne fordul­jon elő. Százezrekre rúgó kára lett a szövetkezetnek és kitudja még hány szövetkezetben, hány állami gazdaság­ban fordulnak elő hiányosságok a rossz munkamegszervezés és a ter­melés rossz irányítása miatt. Az országos pártkonferencián és 1 A CSALLŐKÖZCSÜTÖRTÖKI gépállomás 124 kombájnnal és 81 önkötözögéppel kezdte el az aratást. Azonkívül Csehországból és a pőstyéni gépállomásról is segítsé­günkre jöttek a kombájnisták. A so- morjai járás területén 62 kombájnon dolgoznak fiatalok, köztük Student Erzsiké, a csallóközcsütörtöki gépál­lomásról. Ö 15 éves, és mint segéd- kombájnos dolgozik, de az a célja, hogy jövőre már mint önálló kom­bájnvezető vehesse ki részét az ara­tásból. A CSISZ járási vezetőségének fel­hívására pedig 25 faluban 15—20 ta­gú munkacsapatokat szerveztek a fiatalok, akik résztvesznek az aratás­ban, és a cséplésben. Illésházán, Nagylégen, Dénesdin, Szarván és Nagymagyaron pedig önálló ifjúsági munkacsoportok is résztvesznek az LEGUTÓBB, amikor Vökön jár­tam utam egyenesen a szö­vetkezet kertészetébe vezetett. Sok CSISZ tag dolgozik itt, velük akar­tam beszélni, azért jöttem ide. A húsz hektárnyi kertészetben most is o't találtam 16 CSISZ tagot, akiket Fehér István, a kertész meg is di­csért, mert hát igazán jó munkásai a kertészetnek. Bizony eddig közel 80.000.- korona jövedelmet biztosí­tottak a szövetkezetnek. Rövid beszélgetés után az aratásra terelődött a sző. Beszélgetés közben meggyőződtem arról, hogy a fiatalok úgy Vökön, mint a somorjai járás sok más falujában magukévá tették a CSISZ járási vezetőségének, felhí­vását az aratás gyors befejezésével most a nemzetgyűlésen már behatóan foglalkoztak a mezőgazdasági terme­lés további megjavításával. Viliam Siroky- miniszterelnök is a nemzet- gyűlésen elhangzott kormánynyilatko­zatában azt mondta, hogy kormányunk a legelső helyek egyikérc állítja a mezőgazdasági termelés fejlesztését. E szavakon és az egész kormány- nyilatkozaton, ha gondolkozunk, akkor arra a megállapításra is eljutunk, hogy a mezőgazdaságot még sok jó szakemberrel kell ellátni. A falu a decentralizálásból kifolyólag is vár eredményeket ezen a téren. Feltéte­lezhető, hogy szakemberek jó szerve­zők és termelés irányítók kerülnek vissza a termelésbe, így a mezőgaz­daságba is. Őszintén szólva szeretnék már a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói maguk között látni a decentralizáció folytán a ter­melésbe irányított jó szakembereket, vezetőket. A jó mezőgazdasági szakembereket azonban továbbra is egyre döntőbben a mezőgazdasági iskolák adják. Hogy jó szakemberek kerüljenek ki a me- zógzadasági iskolákból annak az is a feltétele, hogy olyan fiatalok menje­nek az iskolákba, akiknek van kedvük a mezőgazdasági munkákhoz és nem utolsó sorban tanulni is van kedvük. Például Pécsi József a leleszi mező- gazdasági iskola egyik tanulója levél­ben panaszkodik amiatt, hogy a most megnyíló kassai 11 éves magyarnyel­vű középiskola vizsgáztató bizottsága a felvételi vizsgáról az úgynevezett „gyengébb” tanulókat mezőgazdasági és egyéb szakiskolákba tanácsolta. Természetes, hogy minden iskola arra törekszik, hogy a legjobb tanulókkal töltsék fel az első évfolyamot, de a mezőgazdasági iskolákat mégsem sza­bad lebecsülni. Igen sokat kell tanulni a mezőgazdasági iskolákban is, és több tantárgyból is kell érettségizni az itteni tanulóknak, mint mondjuk a 11 éves középiskolákban. A szakisko­lák lebecsülése nemcsak azzal a káros következménnyel jár, hogy kevesebb jó szakemberünk lesz, hanem azzal is, hogy a mezőgazdasági termés átlagai lassabban növekednek, mint ahogy azt a terv előírja. Különösen az állat és baromfitenyésztésre vonatkozik ez­A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok még jobban törekedjenek arra, hogy magasfokú szakképzettséget sajátítsa­nak el, mert ez együtt jár a jövedel­mük emelkedésével. aratásban. A tonkházai szövetkezeti tagok is büszkék a fiatalokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a somor­jai járásban legelsőnek a tonkházai szövetkezet végezzen az aratással. A gútori alapszervezet éjjeli műszakot is szervezett és különösen a gabona tisztításánál végeztek eredményes munkát. Július 21-én és 22-én a so­morjai járásban több mint 500 fiatal vett részt az aratási és cséplési bri­gádokban. A két nap alatt 2.627 má­zsa gabonát tisztítottak ki és 861 mázsa gabonát csépeltek el, 47 hek­táron pedig a kévéket hordták ösz- sze. Az aratáson kívül a keszölcei alap- szervezet 8 hektár, az olgyai pedig öt hektár lucernát gyűjtött össze. S1MKÓ GYULA, a CSISZ somorjai járási titkára. kapcsolatban. A fiatalok hozzáláttak húsz hektárnyi gabona rendbetevésé- hez. Július 15-én körülbelül 15 hek­táron hordták össze a kévéket. En- pél a munkánál Ilorvát Mártát, Dö-- mötör Cilit, és Horvát Klárit kell ki­emelnünk. A munka sikerén felbuzdulva a kertészetben dolgozó fiatalok elvál­lalták, hogy még további 20 hektár­nyi gabonaföldön hordják össze a kévéket. Példát vehetne a vőki alap­szervezetről a féli, csákányi és so­morjai alapszervezet, mert ezideig még kevés munkával járulnak hozzá az aratás és cséplési munkák gyors befejezéséhez. FAZEKAS MIHÁLY Az ifjúsági lapoktól mindig szívesen, örömmel mennek a CSiSZ érsekújvári járási, titkárságára. Pontos útmuta­tást és a kérdéseikre kielégítő vá­laszt kapnak itt. A legrosszabb akarat mellett sem állíthatnánk azt, hogy az érsekújvári járásban az alapszerve­zetek el vannak hanyagolva, s nem törődne velük a járási vezetőség. Ezért .úgyszólván mindig van mit írni erről a járásról. Egy nagy hiba mégis van azonban a járásban, illetve a járási vezetőség munkájában. Nagyon kevés gondot fordítanak az újságterjesztésre. Már évek óta fennálló baj ez itt, nem bír­ták orvosolni a mai napig, pedig hát minden járási.CSISZ konferencián volt arról szó, hogy megoldják az újság­terjesztés problémáját is. A járásban kevés, de igen nagy falvak vannak. Maga Érsekújvár is legalább 20.000 lakosú város. Fontos üzemek vannak itt és sok hivatal. Minden mód meg van arra, hogy a sajtóterjesztés a legjobb mederben folyjon mert hát kevés faluban mégis csak jobban meg lehet szervezni a sajtóterjesztést, mint olyan járásban, ahol 40—45 köz­ség van. De úgylátszik nem helyeztek erre súlyt a járási vezetőség tagjai, talán a járási titkárság sem fgy le­hetséges, hogy csak 127 előfizetője van az Új Ifjúságnak a járásban, pe­dig több mint 3.000 nyilvántartott A békéscsabai Balassi Bálintról el­nevezett ,fjúsági táncegyüttes hatal­mas sikert ért el a stráínicei nép- művészeti alkotóversenyeken. A stráz- nicei versenyek után Komáromban is felléptek. A komáromi műsor két részből ál­lott. Az első rész vegyes számokból CSISZ tág van itt. De nem arról van szó, hogy mostanában csökkent csak az előfizetők száma. Ha jobban be­lemélyedünk a dologba, még érdeke­sebb eset merül fel. A 127 előfizető közül körülbelül 80 tanuló A 127-bőI így marad 47, és ebből bizonyára 20-an, az üzemekben, hivatalokban fizetnek elő. Most már egy kis kö­vetkeztetéssel megállapíthatjuk, hogy 27 példányban jár az Oj Ifjúság az érsekújvári járás falvaiba Érsekúj­várt is beleértve. A járási vezetőséget eddig nagyjá­ból kielégítette az, hogy az iskolák­ban van az előfizetők túlnyomó ré­sze. Nem is igen próbálkoztak azzal, hogy a falvakban mint például Tar- doskedden, Andódban, vagy Fürön előfizetőket szerezzenek az ifjúsági sajtótermékekre. Kürtön is kevés CSiSZ tagnak jár az Oj Ifjúság, pedig még aránylag ebben a faluban for­dítottak legnagyobb súlyt a terjesz­tésre. Hát bizony igazán nem eléged­hetünk meg a CSISZ érsekújúvári já­rási vezetőségének újságterjesztési munkájával.. Vajon mikor szándé­koznak változtatni ezen a szomorú helyzeten? Az Üj Ifjúság lapterjesztési ver­seny felhívását is csak tudomásul vették, de nem. tettek még eddig komolyabb lépéseket arra, hogy a verseny szélesebb mértékben ktbon­állott, a másik pedig három képből álló táncjelenetböl. A táncjelenetek­nek Vidám vásár volt a címe. Az el­ső számban hatásos volt mindjárt a „pántlikázás“, melyek motívumait az együttes a dunántúli Sotor község­ből merítette és táncban mondta el hogyan pántlikázzák fel a leányok a * i * * * S takozzon. Egyet el kell ismerni, azt, hogy itt a nagy nyári munkák ideje, s talán nehézségekbe ütközik a fal­vakon a verseny elkezdése. De egy lapterjesztési versenyt, különösen járási méretben mégsem egy napig tart megszervezni, és ha azt akarja a járási vezetőség, hogy aratás, csép- lés után azonnal elkezdődjön a ver­seny, már most kellene szervezni, törődnie vele. Meddig késlekednek hát a verseny szervezéssel, mikor be­szélik meg a szervezetek vezetősé­geivel a lapterjesztési verseny előké­szítését? Azt tervezik, hogy majd két-három tagú bizottságot alakíta­nak minden szervezetben, akiknek feladata lesz az újságok terjesztése és az előfizetők szerzése. De tapasz­talatból tudjuk, hogy bizottságok út­ján nem érhetünk el eredményeket, ha nem vesszük kezünkbe a szerve­zést, a kezdeményezést. Két-három tagú bizottság nem sok eredményt ér el, ha a fiatalok többsége nem tud arról, mi annak a célkitűzése. Ne csak bizottságokra támaszkodjon a járási vezetőség, hanem a fiatalok százaira, ezreire, ha valamiben ered­ményt akar elérni. Persze ez vonat­kozik a sajtóterjesztésre is. Mihamarabb lássanak a lap terjesz­tési verseny széleskörű megszervezé­séhez és különösen a falusi alapszer- vezeteknéi végezzenek eredményes sajtóterjesztési munkát. legények kalapját. Jól táncolt a tánc­bíró szerepében Kiss József, a bíró­nő szerepében pedig Tolnai Margit. Nagyon ügyes volt a 12 leány „guk- kós tánca“ ahol mint a tánc neve is mutatja, az egész kompozíció gug­goló jelenetekre épült. A legnagyobb sikert azonban kétség kívül a székely eredeti sündöngölő tánc érte el, va­lamint a Békéscsaba környékén elő szlovákság szokásait feldolgozó „szlo­vák fonó“ bemutatása. A sündöngö- löben nagy sikere volt Zelenyánszky Jánosnak A „vidám vásár" a műsor másik részét képezte. A történet a csuda­falvi vásáron játszódik le, ahol két csizmadialegény meglátta a Katit, a juhász csinos lányát, aki bejött a vásárra és versengeni kezdtek érte, dehát Kati hű maradt szerelméhez. Feltűnt, milyen ötletesen volt össze­állítva ez a kompozíció és milyen friss motívumokból állott. Egész új­szerűén voltak feldolgozva a műsor keretében még a medvetáncoltatás, az üvegestánc, és a körhinta. A iu- hász leányát Bónai Katalin a két csizmadiát Kiss József és Odor György, a két juhászt pedig Zsíros Pál és Lipták János táncolták. A második estén a komáromi járá­si nemzeti bizottság nevében Olej- nyik elvtárs búcsúzott az együttes­től és egy keramikai emlékszobrot nyújtott át az együttes tagjainak. A beszédében kihangsúlyozta, hogy ez a színvonalas fellépés tovább mé­lyítette a magyar és csehszlovák nép barátságát. MÄKTONVOLGYI LÁSZLÓ Somorjárói írják Valasská Dubovát, a zsolnai kerület egyik községét mostanában sokszor keresik fel a kirándulók. A legendáshírű Jánosík egykori tartózkodási he­lyét a régi vendéglőt nézik meg, amit a képen láthatunk. különjárat A második világháború után egy egész évtizednek kellett eltelnie, amíg a nemzetközi kapcsolatok alakulása olyan irányban fejlődött, hogy az or­szághatárok egyik s másik je­lén is kezdik jelszedni a vil­lanyárammal telített drót sövé­nyeket. Nem célom e kedvező fejlődés hátterét, az ok és oki- zat közötti szoros összefüggést vizsgálnom, a tény azonban az, hogy a szabadabb mozgási le­hetőség kellemes érzéssel tölt el mindannyiunkat. Mindez már javarészt a múlté. Az elmúlt hét péntekén a bratislavai Sztálin-téren is Genf szelleme „kísértett“. A dél­utáni órákban csinos autóbusz állt meg a tér kellős közepén. Ibusz — Különjárat. Ezt hir­dették a felírások. S a széle­sedő nemzetközi kapcsolatok egyik jellegzetes vonása, hogy bármilyen idegen gépkocsi, vagy autóbusz érkezésére a város utcáinak járókelői hevenyében összefutnak. S úgy tudják cso­dálni c „tüneményt“, hogy az a két-három éves tátott szájú lurkóknak is dicsőségére válna. Ez esetben sem történt más­képpen. Az autóbuszból buda­pesti látogatók szálltak ki. Nemsokára körülvették őket a „bennszülöttek“. Apró csopor­tok alakultak ki s megkezdő­dött az eszmecsere. Miről is lehet ilyenkor beszélni? A leg­közelebb álló mindennapi prob­lémákról, amelyeken keresztül egyik is, másik is képet alkot i agának a másik ország viszo­nyairól. — Hogy maguknál a rizs? Megmondják az árát. Az il­lető gyors fejszámolást végez, a forintból koronák lesznek s felcsillanó tekintettel kiált fel: — Akkor ez nálunk olcsóbb! Persze, így nem igen lehet számolni. Egy-egy árú árának összehasonlításmég nem ad reális képet. Van, ami itt, van, ( rá ott olcsóbb. Ezt látszik igazolni az egyik gyengédnem- beli megjegyzése is. — Az lehet, de olcsó és iga­zán ízléses szvettereket csak Pesten lehet kapni. S máris van további téma. — Tényleg, hát szvettereket nem hoztak ? A vendégek vállat vonnak. — Hoztunk valamit, talán érdekli Önöket? — Hát, először látni kell. S ha látni akar, bizony lát­hat. Előbb az egyik megy az autóbuszba, ahonnan négy szebbnél szebb szvetterrel a karcán tér vissza. Azután meg­bátorkodnak a többiek is. Már 25—30 szvetter is látható. Az eladókat körülveszik, az árut taoooatják, szemlélik, de vá­sárló csak nem akad. A másik csoportban órákat, a harmadikban téli szalámit árulnak. Ki mit hozott. Minden lassan fogy, kivéve a szalámit. Folyik az alku, Cseh, magyar, szlovák szavak vegyülnek egy­másba, de megértik egymást. Nincs is abban semmi elitéi - ■ú való, hogy a külföldre utazó otthon maradt szeretettjeinek egy-két emléktárgyat akar vin­ni s ezért elad valamit. De be­széltem bratislavaiakkal, akik elsöízben jártak Budapesten, de egyetlen hidat — a magyar főváros büszkeségeit — sem volt idejük megtekinteni „üz­leti“ elfoglaltságuk miatt. Az áruházakon k'miil mást nem látták. Ha ez így megy sokáig, ak­kor nemsokára Magyarország­ról fognak Csehszlovákiába jár­ni pesti kardigánokat és ma­gyar téli szalámit vásárolni, Bratislavában pedig busásan fogják fizetni a Budapestről hozott csehszlovák eredetű ige­nt köpenyeket. ZSILKA LÁSZLÓ ••«•••••fi A Balassi Bálint táncegyüttesről

Next

/
Thumbnails
Contents