Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-28 / 30. szám

1956. július 28. m A BÉKE LÉGKÖRE A dalmát part mellett fekvő Brioni-sziget nem először volt az elmúlt években fontos nemzetközi tárgyalások szín­helye. A július 18-án és 19-én lezajlott eszmecserék külpo­litikai jelentőségét ezúttal nemcsupán a közzétett nyilatkozat fontossága adja meg. A részvevő személyek és az általuk képviselt országok sajátos külpolitikai szerepének nem kis része volt abban, hogy a nemzetközi közvélemény oly nagy figyelemmel kísérte ezt a tanácskozást. „A nemzetközi semlegesség három vezető alakja“ gyűlt most össze Brioniban, — így foglalta össze a nyugati sajtó, ebbe a megjelölésbe sűrítette Tito, Nehru és Nasszer talál­kozóját. Természetesen ez az elnevezés csak annyiban helyt­álló, amennyiben utal a szőbanforgő három állam sajátos politikájának közös vonásaira. Egyébként azonban szűk, pon­tatlan és leegyszerűsítő. Hogy mennyire az, ezt éppen a pén­tek este közzétett együttes nyilatkozat pontjai bizonyítják a legszemléletesebben. Ez a közös nyilatkozat korántsem valami passzív program- felsorolás. Lényege egyáltalában nem korlátozható arra a jám­bor óhajra, hogy a közlemény aláírói a „tömböktől való tar­tózkodás“ egyszerű tényét kívánják politikájuk alapjaivá tenni. Ha így lenne, akkor a hidegháborús nosztalgiától gyö­tört New York-i Daily Mirror talán nem vesztette volna el annyira á fejét, hogy „kalandorpolitikával“ vádolja az érte­kezlet részvevőit, akik szerinte „Igazi pusztítást okozhatnak“ A közös nyilatkozat záró sorai arról szólnak, hogy min­dent , meg kell tenni a „béke légkörének“ a megteremtésére. Á brioni tanácskozásoknak és a közös nyilatkozatnak legfőbb érdeme éppen abban rejlik, hogy nem a passzív semlegesség krédója tükrözi, hanem olyan politikát hirdet, amely hozzá­segíthet és bizonyos, hogy hozzá is fog segíteni a „béke légkörének“ megteremtéséhez. Vagyis az együttes nyilatkozat tizenhárom pontja olyan megoldású javaslatokat, olyan elveket tár a világ elé, ame­lyeknek megvalósítása alkalmas a feszültség csökkentésére, -az álláspontok közelebbhozására, sőt a problémák megoldá­sára is. Ez a pozitív, feszültségcsökkentő, a világot a békés egymás mellett élés felé terelő törekvés húzódik végig vörös fonalként a , nyilatkozat minden egyes pontján. A nyilatkozat ennek megfelelően állást foglal á különböző társadalmi berendezkedésű országok vezetőinek további sze­mélyes érintkezése mellett, felhívja a figyelmet a fokozatos lépések célravezető -voltára a feszültség csökkentésében és elengedhetetlennek tartja a világméretű kollektív biztonságra való törekvést. Ezen túlmenően konkrét lépéseket követel egy átfogó leszerelési program megvalósítására és a kísérleti atomrobbantások megszűntetésére, a kereskedelmi korlátok ledöntésére, a népi Kína törvényes jogainak helyreállítására, az elmaradt területek fejlesztésének meggyorsítására az ENSZ- en keresztül és nagyon határozottan „ leszögezi az algériai kérdés rendezésének szükségességét, tárgyalások és az „algé­riaiak törvényes jogainak elismerése“ alapján, előzetes tűz­szünet létrehozásával. A nyilatkozat pontjainak ez a puszta felsorolása is ékes- j, szóló bizonysága anriak, hogy a brioni értekezlet résztvevői —a Borba szavaival élve — valóban építő és békeszeretó ^ politikai szellem ■ hatotta át. A közös nyilatkozat józan, a békés egymás mellett élés gyakorlatát tükröző pontjai, figyelembe véve a három országnak a nemzetközi politikában elfoglalt helyzetét, együttes hatásában minden valószfnűséq szerint meggyorsíthatja a feszültség enyhülésének folyamatát. A tekintélyes New York Times pénteki vezércikkének az a megállapítása, hogy „az egyiptomi-jugoszláv és indiai ál­lamfők értekezletét nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint valami elhanyagolható tényezőt“, lényegében a brioni közös közlemény világpolitikai súlyának elismerését jelenti. Az a körülmény pedig, hogy az említett lap a továbbiak­ban a brioni értekezletet „végeredményben a Nyugatot gyön- gítőnek" minősíti, a hidegháborús elképzelésekhez való ra­gaszkodás mértékére és a békés rendezéstől való félelem gyökereire vet fényt. Ne riadjunk vissza a szatírától Brioniban, Jugoszláviában július IS. ér 19-én összejöttek: Tito jugoszláv elnök, Nasszer egyiptomi miniszterelnök és Nehru hindu miniszterelnök, hogy megtárgyalják az időszerű nemzetközi kérdéseket. Képünkön balról: Nehru. India miniszterelnöke, Tito ju­goszláv elnök és Nasszer egyiptomi miniszterelnök. BORÜS TÁVLATOK ADENAUER ELŐTT A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ve­zetőinek moszkvai tárgyalásai és a tárgyalások eredménye­ként létrejött megállapodások részletei ismertek ma már, újbóli felsorolásuk éppen ezért fölösleges lenne. Foglalkozni kell azonban azzal a kérdéssel, milyen szerepet töltenek be a moszkvai megállapodások abban a folyamatban, melynek végcélja a német egység megteremtése és a németországi demokratikus tényezők megerősítése. Ha így elemezzük a moszkvai tárgyalások eredményeit, feltűnik az időpont fontos­sága. Ezekre a tárgyalásokra ugyanis olyan szakaszban került sor, amikor az adenaueri politika kiúttalansága és konok hidegháborús megalapozottsága, mind világosabban rajzolódik ki nemcsak a nyugatnémet közvélemény szemében, de a nyugati országok egyes vezető körei előtt is, továbbá amikor a Német Szociáldemokrata Párt politikai lehetőségei vitatha­tatlanul növekedőben vannak. Ebben a helyzetben és a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a német szociáldemokraták kongresszusához intézett levele után utaz­tak az NDK vezetői Moszkvába. A megállapodások — éppen az elmondottak miatt — bi­zonyos, hogy növelni fogják a Német Demokratikus Köztársa­ság gazdasági erejét, és emelni fogják tekintélyét. Ennek hatása szükségszerűen tovább éfteli majd a Nyugat-Német- országban megindult erjedést és ha nem is gyors ütemben, de állandóan érvényesülő erővel és az NDK belső fejlődésé­től függően folytonosan szélesíteni fogja azoknak a körét Nyugat-Németországban, akik készek lesznek rálépni az egyetlen reális útra: a két Németország közeledésére. A moszkvai megállapodásnak ezeket a távlatait a nyugati sajtó sem kívánja eltagadni. Jellemző ebből a szempontból a Times berlini tudósítójának kommentárja. A füdósító arról a megállapodásról írva, amely szerint felére csökkentik azt az összeget, amellyel az NDK a Németországban állomásozó szovjet csapatok ellátásához hozzájárul, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a megállapodást Nyugat-Németország lako­sai „szembeállítják majd a megszállási költségekre vonatko­zóan mindkét fél részéről, nagy elégedetlenséget keltett nemrég megkötött bonni egvezménnyel.“ És hogy a moszkvai megállapodások máris elindítottak egy bizonyos gondolatsort Nyugat-Németországban, azt épp a nyugatnémet polgári lapok megjegyzéseiből láthatjuk. E lapok, a Telegraf, a Die Welt és mások nemcsak az NDK-t terhelő eltartási költségek csökkentésére hívják fel olvasóik figyelmét, de a logika kö­vetkező láncszemeként „zéles körben ismertetik a megállapo­dások további pontjait is. így különösen a Németországban állomásozó külföldi fegyveres erők létszámának csökkentésére és végleges kivonására, valamint a nyugat-németországi had­kötelezettség bevezetésének káros következményeire utaló részeket. A moszkvai megállapodások hatása máris megmutatkozott tehát. Kétségtelen azonban, hogy igazi hatása a fejlődés egy későbbi szakaszán bontakozik majd ki. A katohai gyakorlót ér felé vezető poros úton vagy har­minc katona menetel. Ha ka­tonaszemmel nézed őket, rög­tön láthatod, hogy nem gya­korlatra mennek, hanem vala­mi más e)él lebeg előttük. Ha­talmas teherautóval érkeztek az erdő szélére. Az autóból még a n\enetelő katonák felé kiszólnak: „ Aztán tartsátok magatokat, ne hozzatok szé­gyent a fejünkre. Este munka után majd elnézünk ide." Az autó nagy porfelhőt vert fel, az ördögbe is, ezek a sof- főrök nem tartják be a jel­szót: „Lassan hajts, ne csinálj port!" IgeÍz, hogy ezt itt nem is lehetnie teljesíteni, mert még egy Nyulacska is port vert fel, amikor az imént végigfu­tott az úion. A katonák csoportja anél­kül, hogy figyelembe venné az iránytáblát, a hegyi ösvényen keresztül az amfiteCterhez kö­zeledik és élénken vitatkoznak. Dalokról és táncokról beszél­getnek. Ezek a katonák ugyan­is a Mier nevű művészeti kör tagjai, most mennek megnézni a pódiumot, ahol ma este fel­lépnek. Azt vitatják, hogy va­jon előadják-e a szatirikus je­lenetet. Áz egyik meg is kér­dezi: — És jó az a jelenei ? Valóban inazságot tartalmaz? Egybehangzóan mind rámond­ják: — De milyen igazat’. — Hát akkor miért féltek, ma az emberek nagyon szere­tik a szatírákat. Észre se vették és vita köz­ben megérkeztek az amfiteá- terba. Az együttes vezetője Sip főhadnagyhoz lép (a kato­nák alkotási napjának főren­dezője) jelenti, hogy a Mier együttes tagjai főpróbát sze­retnének tartani. Sip főhadnagy beleegyezik. Amíg a pódiumot szabaddá teszik, ez együttes tagjai az erdő szélén lepihen­nek és a műsorszámokat gya­korolják. Esteiedig. Sötét felhők gyü­lekeznek az égen. Már esik s. A teherkocsik, melyeken a ka­tonák érkeztek, félig üresen állanak. A nyári klub előtt modern Tatraplan kocsi áll. Tatra Ill­és. És vár a verseny bírálóbi- zott ságára. A jelhők mintha összebe­széltek válna és pont az amfi- teáter felett gyülekeznek. Már .esne is, ha nem a Druzba esztrád-együttes lépne fel. Táncdalaikkal felpezsdítik a fá­radt katonákat, és mintha a felhőket is megtáncoltatnák, mert azok észak felé vonul­nak. Most eszedbe jut, hogy a délutáni aktíván mit is mon­dott az egyik katona? Igen, már tudom Hogy a futballis­ták, a röplabdajátékosok, az asztali teniszezők, minden va­sárnap kijárnak a szomszédos falvakba. Csak a művészeti együttesek nem. — És mi pedig — így mond­ta — szeretnénk eldicsekedni azzal, hogy tudunk. Fellépé­sünk javára szólna, és megva­lósítanánk azt a jelszót, hogy: a hadsereg a néppel, a nép a hadsereggel. Az esztrád-együt­tes a civil lakosság között jó hírnévre tenne szert. Táncra kerekednének nemcsak a fia­tal lányok, hanem még a nagy­mamák és nagyapák is. A katonai művészeti alkotá­si versenyen mindenki láthat­ta hogy katonáink között sok a tehetség, — jó színészek, táncosok és szavalóművészek vannak közöttük. Csak több figyelmet kell szentelni a ka­tonáknak. A műsor számok kö­zött egymást váltották fel a szép népdalok és opera-áriák, a táncok, és zeneszámok. De vajon mit csinál az a csoport, amellyel délután ta­lálkoztunk ? Kérdezzük csak meg őket, vajon előadták -e azt a szatirikus jelenetet, amelyről annyit vitatkoztak. Persze, hogy előadták. A címe ez volt: Készüljünk a hadsereg művészeti alkotó versenyére. Es elmondja, hogy a parancs­nok a hajrá-ütemben hogyan állítja össze három nappal a verseny előtt az együttes tag­jait. — Feltétlenül szerepel­nünk kell és nehogy aztán szé­gyent hozzatok a fejemre, min­den csak tőletek függ, a kö­rök vezetőin. Hogy a szatirikus jelenet milyen ügyesen visszatükrözte a körök könnyelmű és felelőt­len vezetőinek munkáját, ezt bizonyítja az a visszhang, amelyre a nézők körében ta­lált. Nálunk is ilyen a helyzet — így a katonák, mi is két nap­pal a verseny előtt készültünk — mondták a nézők. Ezért ezt tanácsoljuk: ne riadjunk vissza a szatírától! Győzelem után következik a harc 17Q9 — ez volt a francia for- iluU radalom éve, azé a for­radalomé, amelyet kívülről tá­madtak, belülről elárultak, s mégis győzött. 1795 — ez Vic­tor Hugo egyik regényének cí­me is, s ebben a regényben az egyik fejezet címe így hangzik: „Győzelem után következik a harc.“ Ennek az igazságnak az alátámasztására magyarorszá­gi példát is lehet idézni. A Horthy-terror és a Hitler-fa- sizmus felett aratott győzelem után következett Magyarorszá­gon a harc a szocializmus meg­teremtéséért, s ez a harc nem ment fáradság, nem ment ke­serves erőfeszítés, és az em­beri természettel együttjáró tévedések nélkül. Az emberi tévedésekről már a rómaiak is tudtak egyet s mást, jóval Marx előtt, aki egy olyan tudomány­nyal gazdagította az emberi társadalom történetét, amely korlátozza, de teljesen ki nem küszöböli tanítványai tévedé­sének lehetőségét. A Le Havre-i győzelem után is jön a felszabadító harc. A régi nem adja meg rögtön ma­gát, hanem lázong pusztulása ellen. 1793-ban volt Vendée, 1956-ban Poznan. A Le Havre-i városháza hatalmas dísztermé­nek zsibongó közönsége a győ­zelmet ünnepelte. De ki fölött arattuk ezt a győzelmet? Nem valami belső ellenséggel szem­ben, hanem inkább az ellenség­nek azzal a reményével szem­ben, hogy pártunk egysége fel­bomlik, s a különböző irány­zatok szembekerülnek egymás­legátusok túl szűklátókörűek nek, túl szektásnak ítélték meg. Hallottunk olyan panaszokat, hogy ez a kongresszus „ese­ménytelen“ volt, Ez nem igaz. Kongresszusunk nagy, döntő eseménye az volt, hogy előre haladtunk a teljes megegyezés felé azok között, akik vezetik a pártot és azok között, akik bírálják a vezetőséget; nem azért, hogy megbuktassák, ha­nem hogy az egész pártot, be­leértve a vezetőséget is, előre vigyék. Július 18-án Le Havreban a városi tanács épületeiben megnyitották a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszu­sát, melyen 1600 küldött és külföldi vendég, a kommunista és munkáspártok képviselői jelentek meg. Képünkön: Felvétel a kongresszusról. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára felszólalás közben. az ígéret is, hogy azok az elv­társak, akik tévedtek, most már jó útra lépnek. Győzelmet a- rattunk tehát, de nem egymás fölött, hanem saját nézetelté­réseink fölött. Így történt ez a neomalthuzianizmus kérdé­sében és a jugoszláv kérdés­ben kidolgozott téziseken vég­rehajtott módosításokkal. Az eredeti szöveget ugyanis a de­Vitathatatlan győzelmet arat­tunk tehát ellenségeink remé­nyei fölött. De most új harcok varnak ránk, Harcok a belső és a külső ellenség ellen. A külső ellenség, könnyen felis­merhető: a kapitalizmus es ügynökei, a tőkés sajtó, a gaz­dasági rendszerünk, a törvé­nyeink és a gyarmatosítás. A belső ellenséget nem ilyen • könnyű felismerni. A Francia Kommunista Pártban nincsenek frakciók, nincsenek összeeskü­vők. De van bennünk, van majdnem mindannyiunkban egy cseppnyi szektarianizmus, a- mely megnehezíti azt, hogy a szocialistákhoz intézett felhívá­sunk meghallgatásra találjon, van egy kis opportunizmus, amely kátyúba vihet, ha nem vigyázunk. Van egy adag ön­elégültség, ami akadályoz ab­ban, hogy nyílt szemmel halad­junk előre, akad bennünk ön­bizalom hiány is, pedig ha ez megvan, aligha leszünk holnap alkalmasak arra, hogy az egész népet vezessük. „Milyen unal­mas ellenségek ezek" — hal­lottuk a burzsoá újságíróktól. Mi erre ezt válaszoltuk: „De hát nem látjátok a pillanat ün­nepélyességét? Nem vettétek észre, hogy pártkongresszusunk részvevői annyira érezték a pillanat komolyságát, hogy most sokkal kevesebb taps, sokkal kevesebb üres ékesszólás volt, mint a múltban. Mindenki érez­te, hogy pártunk egysége, a munkásosztály jövője forgott kockán. Elismerem, a kon­gresszus nehézkés, súlyos volt. De súlyos volt felelősségünk is! „Ez csak propaganda!" — válaszoltak erre. Ügy voltak vele, mint XVI. Lajos, amikor értesült a Bastille elestéről, s így kiáltott: „Ez lázadás!“ Ha majd a burzsoá újságírók lát­ják azt a győzelmes harcot, amely ezt az első győzelmet követi, meg . fogják érteni — mint ahogy XVI. Lajosnak is meg kellett értenie, hogy ,ez nem lázadás, hanem forrada­lom.“ ANDRÉ WURMSER KIÁLLÍTÁS A FELVÁSÁRLÁSI AUTÓFUVAROZÁS BELÜZEMI ÖNÁLLÓ ELSZÁMOLÁSI RENDSZERÉRŐL A Gottwald tér 1. szám fáradhatatlan gondossággal alatt az előcsarnokban, va- kell felkarolni és így azt a lamint a harmadik emeleti dolgozók kezében élő esz- ülésteremben a szlovákiai közzé tenni, hogy azt a te- felvásárlás és a közszükség- herautók személyzete, az leti szövetkezetek alkalma- autójavítók, a terv teljesí- zottainak szakszervezeti tésére, az üzemköltség le- tanácsa a felvásárlási au- szállítására és magasabb tőfuvarozási vállalatok (VAD) munkajövedelem elérésére, belüzemi önálló elszámolási mint alkalmas módot na- rendszjeréről kiállítást ren- ponta alkalmazzák, dezett. A kiállításon láthat- a belüzemi önálló elszá- tuk a VAD üzemeiben be- rnolási rendszer segítségével vezetett és elmélyített bel- a VAD nemzeti vállalat Bra- üzemi önálló elszámolási tislava, jó eredményeket ért rendszer egyéni munkájának ek a múlt évben kétszer eredményeit. A vállalat re- nyerte e! a felvásárlási mi- herautóinak személyzete nisztérium és a felvásárlási helyesen értékelte a belü- valamint a közszükségleti zemi önálló elszámolási szövetkezetek alkalmazottai rendszer jelentős égét és 98.8 központi szakszervezeti ta- százalékuk már személyi nácsának vándorzászlaját, takarékossági számlát ve- Az 1956. év második né­zet. Az elért eredmények gyedében is harcol az első- azt mutatják, hogy nem ve- ségért a többi VAD ver- szett kárba a fáradság és senyzökkel. nem volt hiábavaló a mun- Az üzem alkalmazottainak ka, amivel a belüzemi onm- gg százaléka bekapcsolódott lo elszámolási rendszer be- a s20ciialista munkaverseny- vezetéset megismertettek és be Jó! fejlődi,k az újítási amivel azt az autóvezetők, mozflalom is. fuvarozók, autójavítók, s a bratisiavai és nyitrai kerület A kiállításnak több mint többi VAD alkalmazottjai ezer látogatója volt, köztük körében, valamint a magyar voltak autóvezetők, fuvaro- nemzetiségű do gozókíná’ sa- zök, javítók, diszpécserek, ját ahyanyelvükön elmeiyl- a VAD bratisiavai kerületé- tettékt nek többi alkalmazottja,.ío­A kiállítás je szava: „A vábbá az SSSD, KSSD és az VAD autóparkjának főiké- OSSD Bratislava elkailma- szültsége, a rétidben veze- zottjai.a kivásárlási és köz­tett belüzemi önálló elszá- szükségleti szövetkezetek rnolási rendszer eredménye, alkalmazottainak szakszerve- az 1956. évi gabonatermés zeti vezetői, a bratisiavai, gazdaságos és minőségi fel- nyitrai és a többi kerüle- vásárlasának biztosítása“, tekből, a szlovákiai Felvá- célja az önálló elszámolási sárlási Megbízotti Hivatali rendszer további propagálá- többi alkalmazottai is. sa és ennek segítségével a A kiállítás Bratis tavában VAD munkájának további július 10-től 18-ig volt nyit- javítása és egyú:tal a szak- va, Nyitván július 26-án i szervezeti vezetők figyel- nyílt meg. Utána Beszterce- meztetése, hogy a belüzemi bányán és Kassán tervezik önálló elszámolási _rendszert a kiállítás rendezését. sál. Ellenségeink azt remélték, megteszük nekik azt a szives- séget, hogy többé nem leszünk kommunisták. Ezzel szemben az történt, hogy a párt mint a sze- mevilágát, úgy védte egységét. Ez az egység volt a Le Havre-i kongresszus első és legfőbb gondja, Sokszor hallottuk e kon­gresszuson azt a szót, hogy „egyhangú állásfoglalás“, de ebben egyúttal benne volt az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents