Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-28 / 30. szám

1956. július 28. Tény az, hogy az EFSZ tagok ál­talában 45—50 évesek. Ez komoly dolog. Ha ez így maradna, akkor ez mezőgazdaságunk fejlődésére évről- évre kedvezőtlenebbül hatna. Ha abból a szempontból vesszük tekintetbe a dolgot, hogy a mezőgazdaságban is a technika és a haladó munkamódsze­rek érvényesítéséről van szó, első pillantásra világos, hogy ezek a dol- nok sokkal közelebb állnak a fiatalok­hoz, mint az Öregekhez. Ezért és számos más okból szükséges, hogy több ifjú menjen mezőgazdasági mun­kára és hogy szívesen dolgozzék. Ez a probléma már nem először kerül felszínre. A párt X. kongresz- szusán elhatározták, hogy a mezőgaz­daságban szükséges 320.000 dolgozó túiúnyomó részét fiatalok alkossák. 1954 óta valóban minden évben kb. 50.000 ifjú és leány maradt a mező- gazdaságban. Ezenkívül a CSISZ fel­hívására többezer ifjú jelentkezett, a határvidéki mezőgazdaság segítsé­gére. Meg kell mondani, hogy nem egy szövetkezetben megoldották ezt a nemzedék problémát. Már ebből látható, hogy itt nincs szó megoldatlan kérdésről, mert van elég család és szövetkezet, ahol he­lyesen fogják fel ezt a dolgot. Meg kell azonban azt is mondani, hogy ez a probléma még nem szűnt meg. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy azon fiúk és leányok jelentős része, akik mezőgazdasági munkára vállal­koztak egy idő múlva ismét elmegy a faluból és gyakran nem azok ha­tározzák el magukat mezőgazdasági munkákra, akikre a falvak várnak. Miért van ez így? Helyesen mondta az egyik tanácskozáson egy elvtárs: „Ha a fiú vagy leány az iskola befe­jezése után azzal a kívánsággal áll elő, hogy lakatos vagy hivatalnok akar lenni, kevés olyan szülő akad, aki ezt ne látná szívesen.“ Itt arról van szó, hogy a szülők, az iskola, a CSISZ alapszervezet és az EFSZ már kora gyermekségüktől fogva arra ve­zessék a fiatalokat, hogy az iskola bevégzése, után a mezőgazdaságban dolgoznak. Ez a nevelés természete­sen feltételezi, hogy a mezőgazdasá­gunk további szocialista fejlődésének és távlatának szempontjából tekint­sünk, vagyis hogy helyesen lássuk a mezőgazdaság jövőjét. Erről azonban gyakran megfeled­keznek. A falvakon még sok ember mindig a régi szemmel néz a mező- gazdaságra. Ez a szemlélet nem he­lyes. A mezőgazdaság fejlődését csu­pán a nagy termelés biztosítja és ennek még csak a kezdetén tartunk. Problémák vannak még magukban a szövetkezetekben is, Itt is csupán még csak tapasztalatokat gyűjtenek és ezért nem megy mindenütt úgy a munka, ahogyan kívánják. A falusi emberek természetesen látják ezeket a nehézségeket és be­szélnek róluk. És miután nem látnak a jövőbe, nem mindig beszélnek he­lyesen ezekről a problémákról. Ez érthetően a gyermekek nevelésében is megnyilvánul. Ha azonban az ifjú­ságról beszélünk, akkor látni kell, hogy főleg a jövőről van szó, vagyis a faluban ma épülő életről, melyet egész biztosan fel fogunk építeni. E nevelésben nem csekély szerepet játszik az iskola. Az a nevelés, ame­lyet a gyermek az iskolában vagy a pionír a Micsurin körben kap, hihe­tetlen mértékben befolyásolja a fiú vagy leány fejlődését és természete­sen a mezőgazdasághoz való viszo­nyát is. Sokat tehetnek tehát a taní­tók, akik hosszú éveken át hatnak a gyermekre. És ebből ered felelős­ségük azért, hogy hány fiatal hatá­rozza el magát a mezőgazdasági mun­kára és milyen lelkesedéssel fognak ott dolgozni. Feltétlenül szükséges azonban, hogy az általános iskolák magasabb osztályaiban segítsék a po­litechnikai nevelést, mely megismer­teti a fiatalembert az ipar és a me­zőgazdaság összes főágaival, elmélet­ben és gyakorlatban is. Ezzel összefüggésben még valamit meg kell említeni. Nagy hiba, hogy a CSISZ alapszervezetei aránylag kevés községben működnek kielégítően. Ahol az alapszervezetek jól dolgoz­nak, ott tevékenységük eredményei határozottan megmutatkoznak abban is, melyet az ifjúság e falvak terme­lésében betölt. A mezőgazdaságban dolgozó fia­talok problémái még eddig igen ko­molyak. Kétségtelen, hogy megoldjuk. Arról van azonban szó, hogy a lehető leggyorsabban tudjuk megoldani es hogy a fiatalok segítsenek az új falu kiépítésében, melyben élni fognak. (A Rudé Právo után) A gyermekbölcsődék apró lakói is szeretnek a szabadba járni, játszadoznak a hűvös fák alatt a réteken Amikor kirándulnak egy kis útravalót is visznek magukkal, többnyire piskótát. Slozár Marika és Markovié Katka az egyik bratislavai bölcsődéből szintén kimentek a szabadba — persze gondos felügyelet mellett — és a jóízű falatozás közben felelték a kérdésünkre, hogy szeretem a piskótát, JOGOS KÍVÁNSÁG... A z út egyik oldalán lombos er- do, a másik oldalon búzatábla su.^g. Olyan j/yönyörű és illatos mind ’ mintha valami mesebeli tá­jon járnáúk. Pedig csak a vágfar- kasdi határban xxigyunk, alig két - száz méterre a Vág folyóhoz. Vala­honnan nótaszót hoz felénk a szél. Ismerős a dal, fiatalosan pattogó, csak fiatalok dalolnak így. Vörös Gyuszi CSISZ tag aztán el is mond­ja, hogy a közeli faiskolában dolgozó fiatalok énekelnek. Aztán egy jó kő- hajításnyira, a búzatábla végén egy hatalmas kertben meg is pillantjuk őket, lehetnek vagy negyvenen. Mint­ha virágot szednének, úgy hajlon- ganak, csak mikor közelebb érünk, látjuk, hogy apró kis hársfa cseme­téket üpolgatnak és kapálják meg a sorközöket. A munkacsoport — jobban mond­va a faiskola vezetője is — Hotár István hatalmas szál ember, öröm­mel fogad bennünket. Bemutatja a csemetekertet, ami igen szép. Nyár­fa-, jávorfa-, hársfa-csemeték talál­hatók itt, amit 42 lány gondoz Cs kapál. Férfiak csak tízen vannak itt. Ezt a faiskolát 1950-ben létesítették. Bár a vágfarkasdi határban van, de T.nk a doíianyi HdSZllOS Volt d kirándulás A tornóci állami gazdaság igazgató­sága úgy tervezte, hogy augusztus 1-én kezdik el a dohány törést. Ez bizony elég késői időpont, mert akad­nak helyek, ahol június legvégén már elkezdték ezt a munkát. De Virágh Lajos dohányos vezetése alatt álló 12 tagú ifjúsági munkacsapat nem nyu­godott bele ebbe a határozatba. Már kezdettől fogva úgy dolgoztak, hogy a 10 hektárnyi dohányültetvény-' jól fejlődjön, hogy ne oly későn kezdjék a dohánytörést. Kora tavasszal ápol- gatták a dohányt a CSISZ tagok és nem sajnálták az időt, fáradságot a munkában mindig az elsők közé tar­toztak, szót fogadva az idősebb veze­tőjüknek. A munkájuknak meg is van az e- redménye. Július 4-én, tehát a ha­táridőt megelőzve nekiálltak a do­hánytörésnek. Ma már ha Tomóc felé vinne az utunk, megláthatnánk, h^gy egy nagy szárító már megtelt finom dohánylevelekkel, ami bizony szép eredménynek számít az idén, a nem éppen legkedvezőbb időjárás ellenére. Az állami gazdaságban a dohány- termelés foglalja el a növényterme­lésben a vezető helyet. Ez bebizo­nyítja azt, hogy milyen fontos az ifjúsági munkacsapatok megalakítása. A dohánytermelő ifjúsági munkacsa­pat legjobb dolgozói Rehák Mária, Fe­renci Ilonka, Reszeli Annika és An- drásik Milka. De nem maradnak le mögöttük a többi lányok sem, akik becsületesen kiveszik részüket a do­hánytermesztés nehéz munkájából. Reméljük, hogy sikerük nemcsak abban rejlik, hogy az elsők között kezdték a dohánytörést, hanem az eredményeik majd ott is megmutat­koznak, hogy minden dohányt letör­nek, egy levél sem marad kinn ősszel, hogy a dér megcsípje. LOVÁSZ LAJOS Nyitra Több iskola tanulóinak példájára a zsélyi mezőgazdasági iskola tanulói is szerveztek egy kirándulást. Alig vár­ták az indulás napját, kiváncsiak vol­tak már, hogy mit láthatnak a kirán­duláson. Két hétig járták az országot, sok falut, várost ismertek meg. Legelőször is Ipolyvisken töltöttek hosszabb időt és az itteni országos viszonylatban is az elsők között álló szövetkezetben tanulmányozták az állapotokat. Megnézték az állatte­nyésztést és különösen a sertéste­nyésztés jó megszervezése tetszett a tanulóknak. Az Ifjúsági Faluban is sok nézniva­lójuk akadt. Meglátták, hogy milyen szép házakban laknak az itteni szö­vetkezeti tagok, és milyen módsze­rekkel dolgoznak. Utána a komáromi hajógyárba mentek, aho! egy éppen készülő hajót is megtekintettek és innen Bratislavába indultak. Bratisla­va szintén felejthetetlen élményt ha­gyott a fiatal kirándulókban. A vág- sellyei mezőgazdasági iskolát is meg­nézték, ahol a tanulókkal sportverse­nyeket is rendeztek. Ezenkívül több útbaeső falut és várost tekintettek meg és a tanulók­nak az a véleményük, hogy jövőre újra rendeznek egy kirándulást. BARANYI SÁRI mezőgazdasági iskola, Zsély. /Q solsári üdülőben a palárikovói állami erdőgazdasághoz tartozik. A deszkából épült irodahe­lyiség előtt egy ízléses virágos park áll, s ennek közepén kövekből ké­szeit ötágú vörös csillag, a világ dol­gozóinak szimbóluma. Az iroda mel­lett szintén deszkából készült csinos kis helyiség az úgynevezett kultúr­terem. Ebben a helyiségben tartják az itteni dolgozók a gyűléseiket es a minden nap elmaradhatatlan poli­tikai tízperceket. Minden nap meg­tárgyalják itt a politikai eseménye­ket és a világ folyását. Az 0j Szón kívül az Űj Ifjúságból is szoktak itt felolvasni — mondja Hotár István elvtárs. Most pedig oda megyünk a lányok­hoz, akik itt a közelben munkálkod­nak. Milyen sok lány! Az egyik sző­ke, a másik barna, mind, mind csu­pa élet. T egelsőnek Lámola Ilonkával el:gyedünk szóba. A faiskola learégibb munkásainak egyike. A cso­portvezető szerint ő az itteni lányok szellemi irányítója. Komoly, szelíd- arcú szép lány, bizonyára sok fiúnak megdobogtatta már a szívét. Kérdé­seinkre nyugodtan, értelmesen vála­szol. Elmondja, hogy özvegy édes­anyjával élnek együtt. Ü 14 éves ko­rától dolgozik itt a faiskolában. Elég szépen keres és az élettel meg van elégedve. Reggel héttől délután négy­ig dolgoznak naponta. Van egy ke­véske saját földjük is, amit az édes- ar-'ia művel meg. Az itteni munka­idő letelte után, ő is örömmel segít neki. Evek óta tagja a CSISZ-nek, kitűnő szervező és propagator. Az itteni lányok közül nyolcat beszer­vezett a CSISZ-be és az utóbbi idő­ben 12 előfizetőt szerzett az Oj Ij- júsáara. Résztvesz.az Oj Ifjúság lap­terjesztési versenyében és ígéri, hogy lehetőleg a legtöbb előfizetőt fogja szerezni. Csizmadia Mária, aki nem­rég jött haza a rybárpolei textil- gyárból és most itt kapál Ilonka mellett, szintén megszólal, hogy ö is bekapcsolódott az Oj Ifjúság lap­terjesztési versenyébe. Miért jöttél haza? — kérdezzük tőle. Mindenütt jó, de legjobb ott­hon — feleli. A múlt év tavaszától dolaozok a faiskolában és nagyon jól érzem magam itt. Ügy tűnik, mintha mind a 42-en testvérek lennének. Ő is régóta tagja a CSISZ-nek, szeret táncolni, szórakozni. De be­szélgetés közben tűnik ki, hogy min­den lánynak lenne valami mondani­valója. Szalai Erzsiké azt panaszolja, hogy Earkasdon nincsen kultúrház, nincs hol szórakozni, művelődni a fiatalok­nak. Mintha olajat öntött volna a tűzre, mi.idegyik lány rákapcsol a panaszkodásra. Harciason magyaráz­zák, ■ hogy nincs szórakozóhelyük, nincs tánctermük odahaza Farkas- don. Mint valami sebes folyam, úgy ömlik belőlük a panasz. De Lámola Ilonka felemeli a kezét és leinti a hangoskodó lányokat. A lányok el­csendesednek és ó beszéli tovább az általa tapasztalt hiányosságokat, f f át igen — beszéli, vannak •“ ilyen bajok is nálunk. Három éve múlt, hogy nincs kultúrházunk, pedig, hogy mennyire kellene szinte meg sem lehet mondani. Például jú­nius elején a CSISZ alapszervezet a Csemadokkal karöltve kultúrestet rendezett kint az ég alatt. A sza­badtéri előadás után olyan nagy volt az érdeklődés, hogy kétszer kellett megismételni. Közel háromezer em­ber nézte végig a kultúrjellépésün- ket, ami nem egyedülálló eset Vág- farkasd kulturális életének történe­tében. De ha mégegyszer bemutat- n. ka színdarabot, akkor is tömve volna a nézőtér. Ebből is látható, hogy Vágfarkasdon kultúréhes nép lakik, és ebben a több mint hatezer lakosú faluba okvetlenül kultúrházat kell építéni. Volt ugyan Vágfarkasdon is kul­túrház, szép, emeletes, kielégítette az igényeket. De a Jednota elvette a falut ’. és minden könyörület nél­kül áruháznak rendezte be. Üzlet- helyiség azelőtt is volt elég a falu­ban és nem járt senki élesztőt vagy cukrot vásárolni a szomszédos köz­ségekbe. Azért jó ha áruház is van, de a kultúrház is fontos. Nyáron még csak elvannak valahogy a fia­talok, az sem nagy baj, sőt kelle­mes, ha a szabad ég alatt rendeznek kultúrműsort, de télen mindenki fa­lak közé szorul, akkor aztán hogyan fejtsenek ki kulturális ténykedést a fiatalok ? ’ azuk van a farkasdi fiataloknak! Az illetékesek végre oldják már meg az égetően fontos kultúrház kérdést. TÓTH GYULA Milyen gondtalanul él a mai ifjú­ság. Valamikor bizony a munkásem­ber fia vagy leánya nem mehetett nyaralni, csak a gyárosok, földbirto­kosok, s a gazdag szülők gyerekei kereshették fel a szép fürdőhelyeket. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor Solsár felé, az üdülőközpont­hoz közeledtem. Mindenütt mosolygó, vidám fiúk és leányok játszadoztak a réteken, apró gyerekek körbe-körbe forogtak, vagy pedig ugrálókötéllel játszadoztak. Itt három kisfiú ver­senyt fut egymással, amott meg va­lami társasjátékot játszanak Minde­nütt nevetés, kacaj, zsivaj, kiabálás, hancúroznak a gyerekek. Keressük a vezetőnőt. Krátky Ilonának hívják. Solsáron a besztercebányai kerület különböző iskoláiból nyaralnak itt a gyerekek. 7—14 évesek, és többnyire magyar nemzetiségűek. A solsári üdülőközpontot csak nem­rég létesítették és így még nem épí­tették ki tökéletesen. Krátky elvtárs­nő a többi nevelővel együtt mindent elkövetett, hogy a gyerekek itt jól érezzék magukat és hasznosan tölt­sék a három hetet. Szép kiránduláso­kat tesznek, megnézik a vidék neve­zetességeit, filmeket vetítenek nekik, néha eljön a bányász-zenekar is és akkor vidáman táncolhatnak. A gyerekek jó étvággyal fogyaszt­ják a finoman elkészített ételeket, mindegyik néhány kilóval meggyara- pedva tér haza otthonába. Lesz is nekik mit mesélni majd a nyári él­ményeikről! Miro Ülik A Béke és Barátság hajókirándulásról f Július 23-án a Német Demokratikus Köztársaságból, a Lengyel Népköztár- 1 saságból és Csehszlovákiából, határunkhoz érkezett a „Weltfrieden” a Béke 1 és Barátság hajója, 150 személlyel. í Képünkön: a „Weltfrieden” gőzhajó utolsó hajózási szakaszán Decin és 1 Usti nad Laben között.-----------­SZÍRIT INI Ä PISKÓTÁT Szeressük meg a mezőgazdasági munkát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents