Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-21 / 3. szám

in 1956. január 20. tzsga — Én, kérem szépen, főiskolás vagyok és holnap vizsgám van matematikából■ Ezt a semmiséget nem azért emtítem. mintha akár a legcsekélyebb hatással is lenne a lelkiálla­potomra, mindössze véletlent!! hangsúlyozom, teljesen véletlenül cszembejutott. Csak úgy! Felületes szemlélőnek első pillantás­ra talán az a benyomása támadna, hogy ez nem is olyan véletlen és hogy én elég sokat gondolok a holnapi napra, pedig ez nem igazl Én kérem tökéletesen nyugodt vagyok az elkövetkezendőket illetőleg és holmi izgalomnak vagy pláne félelemnek árnyéka sem férkőzhet hozzám. Félelem! Ugyan kérem! Néhány nyápic diferenciálegyenlet miatt? Nem. olyan fából faragtak engem. Persze az emberre befolyással van az a safc mende-monda, amit a vizsgáról mesélnek, hogy tegnap is tizen kirepültek és hogy Spacsek olyan kérdést kapott, amihez egy árva mukkot sem tudott hozzászólni. Sőt mesélik, de én azt nem hiszem, hogy egyszer valahol, valakitől egy vizsgán olyat kérdeztek, amit tulajdonképpen nem is tehet tudni. Persze az illető asért gondolkozott rajta, törte a fejét, törögette, majd énekelni kez­dett és hasbarúgta az idegszanatórium főorvosát, ahová be­szállították. Természetesen nem úgy gondolom, hogy én Is, mert agyé ez teljesen lehetetlen, sőt ez egy nevetségesen örüli gondolat... csak mint érdekesség jutott az eszembe, mini mondjuk egy imagionárus lehetőség. A fiatalember abbahagyja a morfondirozást és a ceruzája kegyét kezdi bámulni. Valami furcsa dolog történik a ceruzá­jával, érzi, de nem tudja mi: összehúzott szemöldökkel vizs­gálja, dükösíti a dotog és kellemetlen. Hirtelen megdöbben. — Mi az ördög, de hiszen ennek mozog a hegye. De mikor fogom, hát hogy mozoghat? — Próbálja megmarkolni szilár. dán, erőlködik, aztán rájön, hogy a keze reszket az a baj. — Hiába no, kissé túlterhelem magamat a tanulással. De, ami a fontos, megérte. Fújom az anyagot, mint a. karikacsapás És. nem tesz probléma nekem az a vizsga. Bemegyek agyé, azt mondja a tanár: „No Csúzi etvtárs; mit mond nekünk a Guldimusz tétele?" Erre én: „Tanár etvtárs kérem, a Guldimusz tétele azt mondja nekünk, hogy a súlypont egy olyan pont, amehtben a rendszer egész tömegét összpontosítva, annak, annak ..." várjunk csak, ezt tudnom kell... — Meg'eszitett erővel gondolkozik és néhány perc múlva kény­telen ijedten konstatálni, hogy nem tudja mit marid Guldi­musz tétele az emberiség számára. Fáradtan simítja végig a homlokát. ----­— Ejnye, kicsit mintha ideges lennék — dünyögi, egy kis séta jót tesz majd és persze nem ■ szabad gondolni matemati­kára. ' Céltalanul ballag az utcán, körülötte emberek jönnek — mennek, sietnek, mintha valami jontös dolguk' volna. — Érdekes, pedig sok talán azt sem tudja, hogy diferenciál- égyenlet is van a világon. Vajon miért olyan izgatottak ak­kor? Dühösen legyint minthy a gondolatokat kergetné, el, melyek megint csak holnapra emlékeztetik. Morogva átmegy az Utca túlsó oldalára, be egy könyvkereskedésbe. — Kérem, nem jött valami újdonság? Az eladó ismeri őt, tudja, hogy főiskolás és egy új mate- matikakönyvet ajánl neki „Diferenciál és iniegrátszámítás" tímmel. Emberünk megrándul, mint akit vipera mart meg, arca vér­be borul. — Micsoda? DiferenciálszámításI Meg merészel gyanúsítani, hogy ez engem érdekel? 0, maga— maga hitvány alak... ■ Háborogva távozik és baktat. tovább. Az egyik kirakatban motorkerékpár és autóalkatrészek. — Ez kellene nekem — bámulja sóvár szemekkel, majd az alkatrészeket nézi —_ aku- mulátor dugattyú, hajiókar, diferenciál... ó, diferenciál.... a bestia nem enged ki a karmai közül! Űzött vadként rohan ej. onnan, úgy érzi szétrobban a feje és levegőbe röpíti az egész, várost. — Gyerünk moziba — kapaszkodik az utolsó szalmaszálba — ott talán sikerül elfelejteni! — Megveszi a jegyet és beül. Na, végre, sötétség, pereg a film. nyugalom. A vásznon meg­jelenik egy alak és gúnyosan rávigyorog. Megfagy ereiben a vér. ■i — Mi ez? Álmodik? Ki ez a fickó? Ez a főszereplő? De hiszen ő ezt ismeri, egek... ez a matematika, tanár ja, , akinél holnap vizsgázik, illetve mégsem ő, de hasonlít! Hát nincs menekülés, nincs egy nyugodt hely számára az egész város­ban? Támolyogva feláll. — Engedjenek hi emberek, rosszul vagyok! . Lábakat taposva, szitkoktól kísérve vonszolja ki megtört testét az utcára. Hazaindul. Otthon nem tud mit csinálni. Aludni még korán van. Agya, ez a poholravató pompás motor már megint duruzsol. — Es a Spacsek maga mondta, hogy lehetetlen megcsinálni, ö csak tudja, mert öt is kidobta az öreg... ellenben a Spa­csek egy hazudozó, bolond, aki hisz neki. De ez a Guldi­musz, ez csodálatos.... a súlypont... a súlypont egy • rend- tzeres pont... vagyis egy pontos rendszer, illetve... Vadul felugrik és a hajába kap. Elég! Vak is látja, hogy ez már nem élet Ez egy ki­merült idegroncs halálvonaglása. De majd én végetvetek en­nek. Hol a kötél? Megyek a padlásra és felakasztom maga­mat, mint egy pinty. Még cspk nyikkani sem fogok a min­denéti — Kapja a ruhaszárító kötelet, rohan föl a. padlásra. Feláll egy ládára, a kötetet átveti egy gerendán és feje máris a hurokban kuksol. Mikor el akarja rúgni’a ládát, megtorpan. — Te jó ég — őtlik az agyába — de ha én most fölakasz­tom magam, akkor holnap nem mehetek vizsgázni! DUBA GYULA Vannak ilyen betegek Hogy kell vigyázni Üjabb tudományos bizonyíték Karneváli herceg — Nézze, Mancika, lehetsé- Majdnem neki mentem a tü- Hukk... és nem akarták el- ges, hogy a betegsegélyző el- körnek. hinni, hogy a föld forog?! lenőre is eljön ... — Szakikám, ne csöngesse le a kocsit. PUSKIN: ANEKDOTÁK Delvig egyszer párbajra hív­ta Bulgarint. Bulgarin az elég­tételt megtagadta, mondván: „Mondjátok meg Delvig báró­nak, hogy életemben több vért láttam, mint ő tintát". el Gnyedinhez, aki korholni kezdte ezért barátját. Milonov elsírta magát és az égre nézve rebegte: „Ott, ott majd elnye­rem jutalmamat szenvedései­mért ...“ „Pajtikám — szólt Gnydein — nézz a tükörbe, hát azt hiszed, úgy beengednek?“ Delvig nem szerette a misz­tikus költészetet. Azt mondta, hogy „minél közelebb van va­lami az éghez, annál hidegebb." Egy lord, közismert naplopó, azt tanította: „Ne tedd soha magad, amit mással is megté- * tethetsz”. Egy másik közismert önző ember meg ezt: „Sohase Az öreg Milonov egyszer ré- tedd másnak, amit sajátmagad- szegen, kócosán, rongyosan jött nak is megtehetsz." —• írja: a mezőgazdasági gépek karbantartásának tervét 100 %-ra teljesítettük. AZ ELFELEJTETT FALU Szereplők: CSISZ-tag, aki régebben cso­portvezető volt: Szekeres István. CSISZ-tag, leány, nemrég még csoportvezető volt: Kiss Erzsi, Fiatal szövetkezeti tag: Ko­vács Márta, A fivére: Kovács Imre. Látogató, az üi Ifjúság szer­kesztője. Vendégek a korcsmában. Szín: Karád község Boros járásban. Idő: 1955 december elején. Első kép Sáros falusi utca, Szekerei István áll az egyik ház előtt. A sáros úton feléje tart az üj Ifjúság szerkesztője. Szerkesztő: Rossz az idő. Szekeres: Na, végre egy kis változatosság. Szerkesztő: Micsoda változa­tosság? Szekeres: Ha nem esne, ak­kor semmi sem történne nálunk. Szerkesztő: Hát miért, itt nem működik a CSISZ? Szekeres: (gondolkodik). A CSISZ? Nem, de valami­kor jól működött nálunk, de már régen. (Függöny) Második kép A korcsmában az asztalok- nal, fiatalok ülnek, mind­egyik előtt söröskorsók, pá­linkásüvegek. Első vendég: (poharát emeli). Kérek még egv sört és egy snapszoí hozzá! (mégtörüíi a száját): Ja, hát igen, ez az. Minden este, minden áldott este otthon ülünk, vagy’ ide jövünk és aztán lefekszank aludni. Es ez ígv megy, nap, mint nap. Az egyetlen szórakozásunk, hogy hétfőn elmegyünk 'a moziba, különben itt majd meghalunk az unalomtól. Utoljára augusztus közepén az aratóünnepélyen táncol­tunk. Hát így élünk itt. Egészségedre! — Kérek még egy pohárral! A sportolók néha mégis csak kiruccan­nak (és rámutat az egyik- fiatalra, aki éppen sört iszik). Például beutaztak Ecsedre a futballmeccsre, de -a fiatalabbak, azok ... (többen söröspoharukkal in­tegetnek). Második vendég: Hát pedig vagy három négy évvel ez­előtt jól működött a CSISZ. Kultúrműsorra készültünk, táncoltunk, énekeltünk, el­mentünk a szomszédos fal­vakba. De mos? (lemondó­an legyint). A szerkesztő: Te is CSISZ- tag voltál? Második vendég: Természete­sen (közbeszólnak -a töb­biek is.) En is, én is, én is. A szerkesztő: No, és most mi van veletek? Első vendég: Hát mit csinál­junk? Tavaly újból szervez­kedni akartunk. A CSISZ ... járási vezetősége segítséget ígért, de nem jött ide ki senki. Vártuk, vártuk, hogy csak eljön valaki a járás­ról... Kérlek még egy üveggel! Harmadik kép Szín nagvobb helyiség, mozi­nak rendezték be. Szekeres: Mit mondjak neked, jól dolgozott a mi CST8Z- szervezetünk. 1950-ben nyolc taggal kezdtük és nemso­kára már 32 tagunk volt. Engem beírtak a CSISZ becsületkönyvébe is. Aztán elaludt minden. Tavaly még néha összejöttünk, de mind ritkábban. A járástól tavíly márciusban jártak itt utol­jára. Mindent megígértek, segítséget, irányítást, de minden maradt a régiben. Teljesen megfeledkeztek ró­lunk. Sokan még azután is jelentkeztek, de még máig sem kapták meg ra tagsági igazolványokat. A szerkesztő: (Csodálkozva hol az egyikre, hol a má­sikra néz.) Kovács Márta: Hát ez így is van. Én is jelentkeztem, azóta is kitudja, hol kalló­dik a jelentkezési ívem. Kiss Erzsi: 1953 óta a tagok nem fizették meg a tagsági díjat és azt hiszed, hogy a járás vezetősége törődik vele? Szekeres István (szomorúan) Teljesen megfeledkeztek ró­lunk. Kiss Erzsi: ■ Sok mindent sze­retnénk, de elsősorban a járási vezetőség segítségére volna szükségünk. Rólunk azonban megfeledkeztek. (Messzi távolságból gyűlések­re emlékeztető morajlás hallat­szik, hangfoszlányokat hallunk. „Törődjünk a falusi CSiSZ-szer- vezetekkel“, „nyújtsunk segítsé­get nekik.“ Közben képeket ve­títenek és látjuk, hogy Jámbor Feri résztvesz a falusi CSISZ- szervezetek elnökei számára megtartott politikai oktatáson. Éppen előadást tartanak a fa­lusi szervezetek fontosságáról.) Függöny. Negyedik kép A széles országút mellett ke- resztút, útjelző . táblát látunk. Az első vendég és Kiss Erzsi kalapáccsal, szögekkel egv ha­talmas táblával felszerelve az útjelző táblához érkeznek. Első vendég: Es ti azt hiszi­tek, hogy ez segít? Kiss Erzsi: Este ki kellene világítani, hegy akkor !s látható legyen.) A maguk­kal hozott .táblát felakaszt­ják az útjelző oszlopra. A táblán a következő felira­tot olvassuk: A. következő negyedévben biztos jön hozzánk valaki a CSISZ járási vezetőségétől. (Mind­hárman csendesen eltávoz­nak). Tovább olvassuk a tábla feliratát: „Ha egyszer véletlenül ezen a vidéken jártok, akkor férjetek be a mi falunkba is. Gondolja­tok arra, hogy már nyolc hónapja várunk rátok. Vált­sátok be ígéreteket és ve­gyetek fel minket újból a CSISZ alapszervezetek jegy­zékébe!" A CSISZ karádi alaoszervezete". VERES J. Csorba to* A nagy hegyek összemorognak néha, a tó mély s tiszta, mint ifjú lány szeme. Szellőben mossa gallyát a fenyőfa s fent kéken ragyog az ég tengere. Tüdőnkbe vág a kristályos levegő, madár dalol, sok virág integet. A vízbe merül egy szerény evező; könnyű derű lobbantja a szemeket. A tó tükrén fehér felhöcskék úsznak, gondtalan emberek tarka ruhában nézik. - Valahol órjás gépek búgnak, lent, a mosolygó, viruló országban: munkás dolgozik és üdül utána. Hazánk, mint drágakő, ragyog, sugárzik. — Arany fény csorog bércre, fűre, fára: egy nyaraló teteje idelátszik. ÖJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratisla­va Prazská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava. Prazská 9 Telefon 445-41, 42. — Nyomja Merkantil n. » nyomdája. — Előfizetés egy évi'» 58.-- Ke«, félévre 18.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlapbélyeg Á-65544 * engedélye»»« Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányítőpostahivatal Bratislava 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents