Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-07-21 / 29. szám
3 1956. július 21. . Mi Ilin juhi lg— A dunaszerdahelyi járásban elérje csúcspontját d&a- ratás. A CSISzrjá- rási vezetősége mindent megtesz, hogy a fiatalokat továbbra is jól irányítsa a nagy munka közben. Elfogadták a nagy- szombati járás versenyfelhívását és már sok falu fiataljai konkrétan válaszoltak: ifjúsági csapatokat alakítanak, éjjel és vasárnap csépelnek, a kombájnok u- tán azonnal összegyűjtik a szalmát. Pczsonyeperjesen, Kürtön, Felsővámosban, ifjúsági munkacsapatokat szerveztek. A kombájnosok versenyében 25 fiatal kombájnos vesz részt. A járásban 118 kombájn dolgozik (tavaly 90 volt), ebből 46 Csehországból jött segíteni. Egy kombájnnak 70 hektárról kell letakarítani a gabonát. Ha csak napi 6 hektár átlagteljesítményt számítunk, akkor is 10 nap alatt bevégzik az aratást. Hogyan dolgoznak a kombájnok? Jobban mint az elmúlt nyáron. A magyar kombájnokban méltó versenytársra találtak az S-4-ek. Ezek a kombájnok igazán alacsony tarlót hagynak, csak kár, hogy sűrűn van baj náluk szalmapréssel. A gépállomás igazgatója a következőket mondja: azokat a kombájnosokat, akik tavaly nem váltották be a hozzájuk fűzött Ígéreteket, gyengének bizonyultak, az idén segédkombájnosoknak osztottuk be. Minden brigádközpontra helyeztünk tapasztalt kombájnosokat is, akik majd tanácsot adnak, segítenek a fiataloknak. Persze zökkenő nélkül semmi sem megy. Megtörténik, -hogy a szövetkezeti tagok egy alig néhány percig tartó géphibáért agyonátkozzák a kombájnosokat.' Nemrégen a kislúcs: szövetkezet elnöke hívott telefonon s jelentette, hogy munkába áilt az első kombájn, de már ál! is, nem ér az semmit. Mire autóval kiértünk, már megjavították. Ekkor aztán az elnök is megnyugodatt. Állnak a cséplőgépek Bizony jogosan panaszkodnak a szövetkezeti tagok. Gyakori eset, hogy egy-egy cséplőgép félnap, sőt néha egész nap is áll. Ez óriási időveszteséget jelent. Ezért sajnos nemcsak -a javítók felelősek, hanem a főgépészek is, akik sokszor nemtörődömségből, vagy hozzánemértésbőil maguk okozzák a géphibákat. Jövőnk alapja ... Áz Ifjúsági Falu szövetkezetének irodájában körül a falakon 25 különböző elismerőlevelet és a Munka érdemrendet látunk. Az asztalnál ül az elnök, Torony Lajos. Mikor vezetik be a szövetkezetbe a nyolcórás munkaidőt? Elmosolyodik és úgy válaszol: mi 150.000 liter tejet és 800 mázsa húst akarunk beadni terven felül. Egy munkaegységre 15.- korona előleget fizetünk. Nézzék meg az árpa-táblákat, a földön fekszik. A titkot a föld rejtegeti. Mifelénk már ilyen a föld. S gondolják, hogy a mi tagjaink erről a földiről hazamennének nyolc óraután? Mi elsősorban is a munkát értékeljük. A repcét is éjjel arattuk, így egy szemet sem vesztettünk. Hát így van ez. De a Tátrában a bratislaval Nemzeti Színházban és Karlove Varyiban is megtalálhatják a mi dolgozóinkat. Autón járunk oda. Tagjaink eddig 12 autót és 35 motorkerékpárt vásároltak, ezért mondjuk mi, hogy első a munka. Most az aratás alatt keményen kell dolgozni, mert a szövetkezetről, a tagok jövőjéről van szó. Fejtörő Az érsekújvári gépállomásról rnind- ösze annyit tudtunk meg, hogy ott most „aratnak“. S a fiatalok, a szerezeti élet? Ezzel egyelőre nem lehet dicsekedni. A munka mindenekelőtt — toldják hozzá útmutatóul, és hogy a jóból is megárt a sok — értvén ezt a gyűlésekre. Ezek után a kérdező tökéletes képet alkothat az ottani viszonyokról és talán bírálatot is mondhatna. De nem, nem így áll a helyzet. Csak a fiatalok megrögzött gyűléskerülők. A vezetők, az illetékesek pontosan tartják a gyűléseket, munkaértekezleteket, mindent megtesznek az aratás gyors befejezéséért. Gondolnak a -fiatalokra is. íme a bizonyíték: Az I. számú mozgó javítóműhely csütörtökön reggel jelentette: ma elfogy a hegesztőgázunk, már pedig erre naponta szükség van. A műhely- vezető tudomásul vette, az illetékesek intézkedtek. A javítók péntek reggel mégis csodálkozva tapasztalták, hogy gáz nincsen. Azt sem tudták, hová legyenek az ijedtségtől. Négy brigádon várják őket, vagyis a gázt, ami kifogyott. Sajnos nemcsak nálunk, a másik három javítóban sincsen egy szippantásra való sem. már lesz. Ma megy De fő, hogy holnap már lesz. Ma megy érte az autó Bratislavába. Hogy miért nem ment tegnap, azt ők nem kérdezték, az nem rájuk tartozik, ők csak azt tudták, hogy most az álló kombájnokkal baj lesz. Szépen ösz- szeszedték a szükséges csavarokat alkatrészeket, megkapták az utasítást: „elmentek a kocsival Ögyallára, kértek l#Scsönt hegesztőgázt és folytatjátok a hegesztést.“ S ők mentek. A idő sem várt. Bár érsekújvártól Őgyalla csak egy arasznyira van, de mire a javítók megtudták, hogy „gázt pedig nem kapnak“ az óramutatók éppen találkoztak a 9-es szám fölött. Tehát három órája dolgoznak a fiúk — többet árt ez becsületes embernek, mint a munka — de az igazi ártalom jobban mondva „hántolom“ akkor kezdődött, mikor Udvarodon kijelentették; ma nem hegesztünk, nincs gázunk. Mit is felelhetne erre hat dühös kombájnos? Holnap minden kombájnnak indulni kell, s ők elindulnak úgy, hegesztés nélkül, s mennek addig, míg a repedésből nagy törési hiba nem lesz. Mit szóljon ehhez a javító? Odébb állnak. Végeredményben ide csak így jöttek, parancsra, az ő brigádjaik Kolta, Jászfalu, Csűz, Für. Munkát találtak bőven, kivéve Tibort, akit Csúzon letettek, ígérvén néki hagy két óra múlva utána jönnek ők is, addig Koltán és Jászfalun kijavítják az önkötözőket. Tibor munkája két óra hosszat sem tartott, persze hegeszteni nem tudott, azt is megállapította, hogy a cséplőgépen sem lehet segíteni, így minden pillanatban várta, hogy berobognak társai. Este nyolcig várt — mert azoknak bizony akadt munka bőven. Fél tíz volt mire hazaértek a gépállomásra. Már a kapuban megtudták, hogy lemaradtak a versenyben. Megrökönyödve néztek egymásra. Nem értették, hogy lehet ez, hiszenn ők dolgoztak — persze nem hegesztettek. íme erre képes a gáz — de nem az illetékesek. Néhány sor ez csupán — öröm és bosszúság — a nagy küzdelemből, az élet betakarításának nagy csatájából. A kombájnok mennek tovább, emelkednek a teljesítmények, nőnek a százalékok, az élet/felbartózhatatlanul göldül előre. De a rohanásban ne feledkezzünk meg az emberekről. S ti fiatalok, ne feledkezzetek meg kötelességeitekről, álljatok helyt a munka posztján és mondjatok nyílt véleményt a problémákról — a jó munka mellett ezzel js tartoztok társadalmunknak. -CSOk is törődjenek veie A gáramszentgyörgyi fiatalok is tudomásul vették az Űj Ifjúság lapterjesztési felhívását. A legtöbb esetben az újságok versenyfelhívását lelkesedéssel szokták fogadni, de most annyira el vannak foglalva az aratással, csépléssel, hogy a lapterjesztési versennyel keveset tudnak törődni. Most minden parasztfiatal legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a gabonatermést mihamarabb begyűjtse, s igy biztosítsa kenyerünket. Tehát a falusi alapszervezetek az aratás után fognak csak a lapterjesztéshez, ugyanezt cselekszi a garam- szentgyörgyi fiatalság is. Súlyosabb az az eset, amikor magának az alapszervezetnek sem jár az Új Ifjúság és a faluban is csak egy-két fiatal néha olvassa ezt az újságot. Ebben az esetben a faluban nem talál visszhangra a lapterjesztési verseny felhívás. Még az is szükséges, hogy a CSISZ járási vezetőségei is tartsák szent előtt az Üj Ifjúság terjesztésének ügyét, mert ez nem lehet csak egyéni ügy, vagy az olvasók ügye. Ez mindannyiunk ügye, és ha több előfizetője lesz az újságnak, értékesebbé, tartalmasabbá válhat. SÁNDOR KÁROLY Az iglói vásárról A múltban nem minden város kapta meg a vásárjogot. A király csak azoknak a városoknak vagy nemeseknek adta meg, akik hűen szolgálták é<s szolgálatukért kiérdemelték. A vásár-jog megadása sok kiadással volt összekötve s feltétele, hogy a város kőkerítéssel legyen körülkerítve. Igló a XIII. század második felében 1280 körül építette ezt a városfalat. Erre az időre néz vissza az iglói vásár hagyománya. Nagy Lajos aztán 1380 és 1382-ben jóváhagyta a város vásárjogát. Röviden Ha a háromnapos vásárról teljes képiét akarunk adni, hosszadalmas lenne. Az emberek ezrei sétálgattak sátortól-sátorig, kíváncsiskodtak, vásárolták, ami egészen természetes. Az egyik fekete lakkcsizmát vitt a vállán, a másik kaszáért fizetett, a harmadiknak ru-háravalót csomagolt be az elárusítónő stb. Kinek, mire volt szüksége, azt vásárolt. Az érdeklődés középpontjában a kész ruha, szövet és gyapjú méteráru volt. A gólya Az egyik sátornál „kémény” emelkedett a magasba, erre a kéményre (biztosan erőszakkal) egy gólyát telepítettek. Szorgalmasan ült a fészkében, rendszeresen nyitogatta vörös csőrét, persze vigyázatosan, nehogy elejtse az „újszülöttet”. Ravaszul kacsintott, amikor a boldog- anya a sátorból elvitte az egyik babakocsit. Persze nyomban meg is lepődött, csőrét is nyitva felejtette, mert hirtelen nem tudta elvigye-e a „babát” a mamának, vagy már elkésett s_a baba már otthon várja a kocsit. Azért inkább ott ült a fészkében a vásár végéig és bizonygatta a_ gyerekekneik, hogy a kis babát ő viszi. Ez a bor! Nem vásár a vásár, ahol nem lehet jó bort önteni a garatra, S hogy volt jó bor, arról a leleszi szövetkezet gondoskodott. Ám nem az üzlet csábította őket 200 kilométerre, amint azt Palágyi Lajos a szövetkezet elnöke is megmondta, hanem hogy a borkedvelők egy kis jó bort is igyanak. Reklám sem kellett, szájról szájra szállt a bor híre, és az emberek tolongtak az autó körül. Hiába no, a jó bornak nem kell cégér. Nem az ára, hanem a jósága, ez számított. Az ember egyebet sem hallott, csak: — Agyon csak még eggyel... — Ez a bor, ecsém! S három-négy pxihár után: — Dalóni való kedvem van ... Pásztor Antal és Kovács Benjámin homlokán pedig kiütött a verejték és éppen, hogy csak győzték töltögetni a poharakat. Dehát a jő bor sem tarthat az ítélet napjáig. S meg aztán ki érdemli meg? — aki vele dolgozik: kapál, metsz, permetez és szüretel. Mi várjuk meg a szüretet és a jövő évi vásárt. Vagy pedig: gyerünk Leleszre, ott jő bort lehet inni! — kér — II. MILYEN IS Talán Gyetvához, talán Gömörhöz hasonlít e táj, de mégse. Gyetva még ma is szegény hozzá, Gömör meg ? Tudja isten. Talán gazdagabb ez, cifrább az. Ki tud oly könnyen odaférkőzni egy táj lelkületéhez ? Décint cseh Svájcnak mondják. Nem jártam Svájcban, nem tudom igaz-e. Talán hegyei, erdei, megbúvó tavai olyanok e tájban. Népe ? ismernem kéne a svájcit, akkor ítélhetnék, de íay nehéz. Inkább hangt zatos jelzőnek veszem hát ez elnevezést; mely a távol vagy közelmúltból itt maradt. Divat volt ez azelőtt, úri divat,' itt és mindenhol, hogy nem nevezték nevén a gyermeket. Bukarestét Párizsnak, a Balatont tengernek, Décint Svájcnak titulázták nagy- zoló világcsavattfók, tétlen ténfergők, mulató szép fiúk, unatkozó úri dámák. Nem láttam Svájcot, de hiszem és vallom, hogy nem ilyen. Decin Csehország kapuja észak és a tengerek felé. Ez a kapu évszázadokig védte az országot és nyitott utat más országok, más világok felé. Balról a Pásztorfal, jobbról a Rózsafal szorítja szűk mederbe vizét a kamaszos ' Lobénak, hogy mögöttük végtelen nyugalmával meghúzódhasson a város. Kamaszosnak nevezem e folyót, ha vénnek titulálják a Dunát, mert bár a Labe jóval karcsúbb szalagot metszett a földbe, mégis többet hord a vállán, mint a terebélyes Duna. Hajók és uszályok tömkelegé lopódzik a hátán ide és tova. Viszik az ország kincsét a tengerek felé Hamburgon át, és hozzák helyébe azt, amire hazánknak szüksége van. Kisded kamaszos folyó, de elképeszt sejtető mosolya. Politikusnál többet tőén nagy erejű. Ha a vén Duna így és másként tudnak ők a világról. m?gerőltetné magát, talán kelet meg Népek és országok szivárványos har- nyugat sem lenne olyan távol egy- mániává olvadtak bennük, míg a po- mástól, mint jelenleg. litika emberei csupán fény és úrAz Öreg híd szoborcsoportja Világ életemben vágytam rá, hogy nyék foltjait lesik és sejtik e szá- matrózkocsmát lássak. Nem a vad és murikra mindenséget jelentő földgo - fékt len emberek mulatozása vonzott, lyónkat. És ezt itt éreztem meg efő-' hanem az egyszerű emberek világot szőr a Lqbe partján, a Gőzhajóhoz nevű vendégtéren. Sem a Károly-híd öccse, az Öreg híd, sem a tündén Bárón-'-híd régmúlt mesevilága nem varázsolt elő bennem annyit az ismeretlen világból, mint ez a kicsi kocsma. Valahogy megérzi itt az ember az örökké borostás matrózok közt, hogy a mesevilág nem letűnt álom, nem a vált őzt at hatatlanul múltba varázsolt idea, hanem a mi felderíténül nagy és szép világunk. Akárcsak a matróz, aki számunkra — szárazföldi nép lévén — egy kicsit mindig mesealak marad. Pedig kár, hogy eddig sem a filmek sem a könyvek nem mutatták meg a matrózban is az embert. Valahogy mindig elvarázsolja őket a művészet, eltakarja szemünktől színes mesefátylával. Hogy miér ? Nem tudom. Talán wrt a színes világgal kecsegtető meseország nélkül nem élhet az ember? Lehet. Itt láliam, hogy az országokat és földrészeket bejárt matróz korántsem mogorva, korántsem szótlan, mint amilyeneknek a könyvekből megismertem. Ha partra vetődik, nem hápog, mint a levegőn fuldokló hal, hanem többet beszél és nevet mindenkinél. Sokban, nagyon sokban hasonlítanak ilyenkor azokhoz a fuvarosokhoz, akik hideg téli időben oda- kinn az utcán csak bólintanak egymás felé, de ha összeverődnek valamely csendes kis kocsmában, nemcsak elgémberedett testük melegszik át, hanem szívük is és megered a nyelvük. Hiába: a szív olvadó jég- csapjairól gömbölypied, szivárványos szavak csöpögnek mindenhol: így van ez a folyók és tengerek fuvarosainál, a matrózoknál is. Jó volt ezt látni és mt udni a Labe fölé könyöklő „Gőzhajó"-ban, ahol megcsapott a világ és a tengerek lehelete.
