Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-21 / 29. szám

4

£956. jóHas 21.

A SEMLEGESSÉG ELLEN INTÉZETT AMERIKAI TÁMADÁS.

helyesebben Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter kirohanása a semlegesség ellen, az amerikai saitóban is egyre éién- kebb visszhangra talált. Az amerikai lapok publicistái és tekintélyes közéleti személyiségek élesen bírálják Nixont és Dullest, kijelentéseik miatt. Stenford, a Christian Science Monitor szemleírója ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet az Egyesült Államok és India viszonyának veszélyes romlására. Stenford véleménye szerint, bár a múlt évben is voltak nézeteltérések a két ország között, de az utóbbi hetek eseménykomplexuma kiélezte „az amúgy is feszült viszonyt”. A Washington Post and Times Herold megrója Dullest és Nixont, amiért „erkölcsi leckéket“ adnak Indiának és más ázsiai országoknak. A lap szerint Nixon és Dulles „ellenséges érzületet és nagyfokú sértődöttséget idéz elő ezekkel a kéretlen tanácsokkal”. A lap javasolja, hogy az amerikai politikai vezetők vegyenek példát a Szovjetunióról, amely „semmit nem varr a tömbökön kívülálló országok nyakába, csupán a békét". Washingtoni hivatalos személyeknek — írja a lap — ideje volna beszüntetni a szónoklást, „a semlegesség erkölcstelenségéről” és más vitatémát találni, vagy egyszerűen hallgatni. Washington e leckéztelésekkel csak azt a benyomást keltheti, hogy az Egyesült Államokkal nem Vehet másként barátkozni, mint aláírva egy katonai egyezményt, és előre szegzett fej.jel belerohanni a hideg háborúba. Ha ez így megy tovább — írja a lap — az Egyesült Államok rá fog döbbeni, hogy „egész kontinens áll vele szemben”. Kefauver szenátor a szenátusban élesen kikelt Nixon alelnök ellen, aki ..nyíltan becsmérelte Nehru miniszterelnököt“, s aki ezzel Dulles nyomdokába lépett. Celler, az amerikai képvisetöház jogügyi bizottságának elnöke is bírálta „Nixon nézeteinek rideg merevségét”, amivel az alelnök rosszakaratról és rossz diplomáciáról tanúskodott.

A NEHRU—TITO—NASSZER TALÁLKOZÓVAL

kapcsolatban egyes nyugati lapokban megjelent kombinációkkal foglalkozik a Borba. Arról van szó, hogy a nyugati sajtó egyes lapjai a küszöbön álló brioni tanácskozásokról azt írták, hogy bizonyos fajta „semleges tömb” van .kialakulóban. „Az ilyen állítások — írja a Borba — a nemzetközi helyzet teljes meg- nemértésén és a tömbkoncepciókon alapszanak. A nemzetközi gyakorlat már bebizonyította, hogy a világ mai tömbszerű megoszlásának alternatívája nem egy újabb tömb létrehozásában rejlik, hanem az országok közötti széleskörű, demokratikus elveken nyugvó, aktív és sokrétű együttműködésben”. A lap megállapítja, hogy Jugoszlávia, Egyiptom és India, valamint sok más ország éppen az ilyen irányzatért száll síkra.

Nasszer, egyiptomi köztársasági elnök egyébként megérkezett Brioni szigetére, ahol egyelőre a jugaszláv-egyiptomi tárgyalásokat folytatják, majd a tárgyalások befejezése után az egyiptomi államfő Bledbe és Ljubljanába látogat el s úgy tér vissza ismét Brioniba, hogy a háromhatalmi tárgyalásokon részt vegyen.

AZ IRÁNI SAH MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁRÓL

az iráni lapok méltató cikkekben emlékeznek meg és hangsúlyozzák a látogatás jelentőségét, elsősorban a két országot érintő kérdések, de az egész nemzetközi helyzet szempontjából is. Az Omide Iran című lap szerint a két állam vezetőinek találkozása és baráti eszmecseréje véget vetett több múltbeli nézeteltérésnek és megállapítható, hogy a sah látogatása új fejezetet nyit az iráni-szovjet kapcsolatokban. A Sedaje Mar- dom arról ír, hogy a sah látogatása a Szovjetunióban és ottani meleg fogadtatása az iráni közvéleményben jó benyomást keltett é6 reményt nyújt arra, hogy „az. iráni-szovjet kapcsolatok a kölcsönös barátság, a kölcsönös megbecsülés és a békés egymás mellett élés elvei alapján fejlődnek tovább”. Az Erra- de e Aszája című lap hangsúlyozza, hogy „a közös határok természetessé teszik a két ország érdekközösségét. Ennek az elvnek alapján Iránnak és a Szovjetuniónak minden erejüket latba kell vetniük érdekeik nemzetközi és belső biztosítása céljából s együtt kell működniük és segíteniük kell egymást“.

HOGYAN GONDOLKODNAK AZ EURÓPAIAK.

AZ AMERIKAIAKRÓL?

Ez a kérdés állandóan élénkén foglalkoztatja az amerikai sajtót. Legutóbb a New York Herald Tribune vasárnapi számában egész oldalt szentelt ennek a kérdésnek. A lap a többi között közli párizsi tudósítójának cikkét, amely az amerikaiak szempontjából igen keserű megállapításokat tartalmaz. A cikk szerint Franciaországban az amerikaiak tekintélye „veszedelmesen alacsony színvonalra" süllyedt. A cikkíró megjegyzi, hogy a franciák többségi*, a Franciaországban állomásozó amerikai csapatok kivonását óhajtja. ,,A franciák köréiben — ír .ja a tudósító — állandóan csípős megjegyzések hangzanak el az amerikaiakról. Ezek szerint szemet hunyunk a fajgyűlölet fölött, nem oldottuk meg a portoricoi kérdést, beavatkoztunk Guatemala és más latin-amerikai országok ügyeibe s általában mindig be akarunk avatkozni más országok ügyeibe. Marokkóban pedig kellemetlen helyzetbe hoztuk a franciákat”. A londoni tudósító is hasonló hangulatról számol be, ha egy árnyalattal tartózkodóbb fogalmazásban is. A tudósító azt írja, hogy Amerika „lényegében nem népszerű” az angolok körében. A konkrét politikai kifogásokra rátérve a tudósító megjegyzi, hogy Angliában igen elégedetlenek a Kínával szemben tanúsított amerikai magatartás miatt. A polgári szabadságjogok terén A. meri kában kialakult, helyzet is „éles visszhangot” keltett Angliában.

SEPILOV LESZERELÉSI FELHÍVÁSÁVAL

foglalkozik — a londoni rádió lapszemléje szerint — a Daily Herald és a News Chronicle. Mind a két lap felhívja az angol kormányt, vegye fontolóra Sepilov ajánlatát, hogy tárgyalják meg a hidrogénbomba-kísérletek megszüntetését. A News Chronicle azt írja, hogy meg kell ragadni minden alkalmat, hogy véget vessenek a hidrogénbomba-kísérleteknek.

Sepilov beszédével foglalkozó nyugati lapok közül még ki kell emelnünk a Gazette de Lausanne cikkét, amely a szovjet külügyminiszternek az atombombakísérletek azonnali megszüntetésére vonatkozó javaslatát „ügyesnek és intelligensnek" nevezi és megállapítja: „Az atombombakísérletek betiltásának az a hallatlan előnye van, hogy semmiféle ellenőrzést sem tesz szükségessé, mivel általánosan, ismert tény, hogy minden atom- és hidrogénbomba-kísérletet messziről is meg lehet állapítani". A lap megjegyzi: a szovjet javaslat megérdemli, hogy gondosan és pártatlanul tanulmányozzák, ugyanekkor kétségtelen, Hogy a javaslat elfogadása jelentős sikerhez juttatná a szovjet diplomáciát.

Prágában július 14-én eáte a Cemy-palotában aláírták a Csehszlovák Köztársaság és Kambodzsa kormányküldöttsége között lefolyt tárgyalások eredményéről szóló közleményt. Képünkön Norodom Szihanuk királyi herceg őfensége és Viliam Siroky miniszterelnök aláírják a közös megállapodást.

Hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére!

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának leszerelési felhívása a világ parlamentleihez

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa a népek közti béke megszilárdításának magasztos céljaitól vezéreltetve, kötelességének tartja, hogy felhívja a világ népeinek, kormányainak és parlamentjeinek figyelmét, a jelenkor halasztahatatlan és legfontosabb kérdésére, amely mélységesen foglalkoztatja a földgömb népeit: a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltására. Sajnos, mind a mai napig nem koronázta siker azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete tett az utóbbi évtized folyamán a leszerelési egyezmény elérésére.

A világon tovább folyik a fegyverkezési hajsza, továbbra is felhalmoznak tömegpusztító fegyvereket, atom- és hidrogénbombákat. Millió és millió ember továbbra is elszakítva él családjától és fegyverben áll. Mindezek súlyos teherként nehezednek a népek vállára, elvonják őket az alkotó munkától, fokozzák a jövőjük felöli bizonytalanság érzését és egy új háború veszélyétől való félelmet.

Ilyen körülmények között a világ parlamentjeinek és kormányainak, amelyek népükkel szemben felelősek államuk sorsáért, szent kötelessógük, hogy hathatós lépéseket tegyenek a fegyverkezési hajsza megszüntetésére annak bevárása nélkül, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi érdekelt állam szempontjából elfogadható megoldást talál majd. Erre kedvező hatással van a nemzetközi feszültségnek az utóbbi időben tapasztalható enyhülése, valamint az országok között a baráti kapcsolatok és a jó viszony további fejlődése, a békés egymás mellett élés elvei alapján.

Az általános leszerelési program valóraváltasának feltételeit létrehozó rendkívül fontos intézkedés az, hogy minden állam külön-külön csökkentse fegyverzetét. Ebben a nagyhatalmak hivatottak az alapvető szerep betöltésére, hiszen ezek tartoznak a fö felelősséggel a világbéke fenntnartásáért és megőrzéséért. Éppen a legnagyobb fegyveres erőkkel rendelkező nagyhatalmaknak kell példát mutatniuk a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében.

A Szovjetunió, amely következetesen folytatja a népek békéjét és biztonságát célzó politikáját, már hozzáfogott fegyveres erejének, fegyverzetének és katonai kiadásainak csökkentéséhez. A Szovjetunió nem várta be az általános leszerelési egyezményt, hanem a fegyveres erőnek 1955-ben végrehajtott 6*10 ezer főnyi csökkentésén felül 1957. május 1-ig ismét, s még nagyobb mértékben 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erőjét. Ennek megfelelően csökkenti a fegyverzetet és a hadi- technikai felszerelést, valamint a védelmi kiadásokat.

A Legfelső Tanács helyesli a szovjet kormánynak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését célzó határozatát és e jóakaratú lépést rendkívül fontos kezdetnek tekinti, amely megkönnyíti a leszerelési kérdés gyakorlati megoldását.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa azzal a felhívással fordult a világ parlamentjeihez’, hogy vizsgálják meg és támogassák a Szovjetunió ezen kezdeményezését és a maguk részéről tegyenek hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s méltóképpen járuljanak hozzá a népek békéjének megszilárdításához.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának meggyőződése, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folyó harcot «iker koronázza, ha a többi állam parlamentjei minden erejüket latba vetik e nemes cél elérésére irányuló reális intézkedések valóraváltása érdekében.

Rákosi Mátyás lemondott

A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁBA GERÖ ERNŐ LETT

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága július 13-án ült össze. A napirend első pontjában szervezési kérdésekkel foglalkoztak. A beszámolót Hegedűs András adta elő. A napirend első pontjával kapcsolatban a következő határozatot adta ki a Központi Bizottság: A Központi Bizottság értékelte Rákosi Mátyásnak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban valamint a magyar nép jobb jövőjéért folytatott harcában és a szocialista Magyarországért kifejtett érdemeit.' Elfogadta Rákosi elvtárs levelét és saját kérelmére felmentette öt a politikai iroda tagjának és a Központi Bizottság első titkárának funkciója alól. A Központi Bizottság egyhangúlag választotta meg Gerő Ernő elvtársat a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkárává.

A FRANCIA-NYUGATNÉMET SAAR-TÁRGYALÁSOK ’

újból holtpontra jutottak. Saarbrückern híradások szerint a tárgyalások időbeosztását nem tudják betartani, a szerződés megszövegezésére legjobb esetben szeptemberben, vagy októberben kerülhet sor. A nehézségek különösen gazdasági kérdésekben állnak fenn. A saarbrückeni ipari és kereskedelmi kamara emlékiratot nyújtott át a kormánynak, amelyben egyaránt elítéli a francia követeléseket és a nyugatnémet kormány merev magatartását. E nehézségek miatt szükségessé vált a tárgyalások mérlegének úgynevezett magasabb szinten való elkészítése s e célból Hal.'stem nyugatnémet külügyi államtitkár és Mauritze Faure külügyi államtitkár Párizsban tanácskozásra ült össze.

Századunk kultúrsikereiről

Tüzérségi alakulatunk énekés zenekara nagy sikert aratott a potstati kultúrházban, ahol az ott táborozó tankisták tiszteletére kultúrprogramot szerveztek. A negyvenkét tagú ének- és zenekar, amely cseh, szlovák és magyar verbunkosokkal és népdalokkal lépett színre, nagy sikert aratott. A zenekar vezetője Rigó Pál katona, aki csoportjával már sok környéki faluban szerepelt és mindenütt nagy sikert ért el. Részt vett a századok közötti versenyen is, ahol Rigó Pál zenekara az első helyet nyerte el.

Kiváló munkát végez Baj- nóczi őrvezető, egységünk agitátora, aki pontosan megjelenik a gyűléseken, a vitában komoly hozzászólásai vannak. A múltkor igen éles vita alakult ki Branisa katona személye körül, akire az utolsó időben sok büntetést róttak ki.

Bájnóczi őrvezető rámutatott arra, hogy Branisa katona miért kapta a büntetéseket és hogyan kellene viselkednie, hogy több büntetést már ne kapjon. Janek politikai tiszt igen megdicsérte Bájnóczi állásfoglalását. Bajnóczit a politikai iskolán, valamint a gyakorlatokon elért jő sikereiért előléptették. Bájnóczi magyar nemzetiségű és mint a többi magyarnak eleinte bizony küzdeni kellett a szolgálati nyelv nehézségeivel. De most már annyira elsajátította a szlovák nyelvet, hogy észre se venni hogy az anyanyelve magyar. Szabad idejét olvasással és tanulással tölti és ígéretet tett, hogy októberig elnyeri a „példás tüzér” jelvényt is, mint ahogy eddig már ott díszeleg a mellén a „PPOV“ és a „Fu- csík jelvény” is.

Pongrácz Gábor, katona.

Az első nagyobb gyakorlatunk

Hétfőn a hirdető táblára kifüggesztették az új heti tervet. Az altiszti iskola második szakaszának tagjai érdeklődéssel tanulmányozták. Hétfőn alaki kiképzés, kedden taktikai gyakorlatok, szerdán tüzérségi előkészítés szakok szerint, mérés, rámázás. De a legérdekesebb a pénteki terv volt, egész felizgatta a szakaszt. Nehogy azt gondoljuk, hogy talán az akadálypálya begyakorlásáról van szó, nálunk' az nem jelent nagyobb nehézséget, hiszen a múlt heti vizsgán a leggyengébb katona is négyesre vizsgázott, a legtöbben ötöst kaptak. (Katonaságnál fordítva osztályoznak). Mi volt tehát az, ami olyan nagy izgalmat idézett elő? Ha már belekezdtem, hát elmondom. Péntektől szombatig nagy gyakorlatok lesznek.

Volt aztán miről tárgyalni, hogyan lesz, mint lesz, ki milyen beosztást kap. Szünetekben a szakaszagitátorQk és a kommunisták arról beszélgettek a tagokkal, hogy milyen jelentősége van az ilyen gyakorlatoknak.

Végre eljött a péntek. Ebéd után hozzáláttunk a készülődéshez. Délután hat órakor felsorakozott az egész iskola. Halk moraj töltötte be az udvart. Hat óra öt perckor kiléptek a parancsnokok. Kéti István szakaszvezető kiadta a parancsot. Mejzl Stanislav főhadnagy meghallgatta a jelentést, „pihenj”-t vezényelt,, fürkésző szemmel végigtekintett a felsorakozott katonákon, ügy látszik, meg volt mindennel elégedve, mert arcáról letűnt a szigorúság es a megelégedettség és a büszkeség nyájas mosolya váltotta fel. Röviden, a harci fegyelem fontosságáról beszélt. Utána Novotny hadnagy vázolta a feladatot. A következő pillanatban újra vezényszavak hangzottak el. Pár perc múlva már mindenki a saját helyén ült. Az autói? kigördültek a kaszárnya kapuján.

Alkonyodott, mire magunk mögött hagytuk Prerov utolsó házait. Két falun keresztül rohantunk, majd letértünk az országúiról és egy fenyveserdő felé haladtunk. Az erdőben kísérteties félhomály uralkodott. A parancsnoki autó végre megállt. Itt fogunk éjszakázni és itt készítjük el a sátrakat. Svejc szakaszvezető szervezte az őrséget. A kommunisták mind önként jelentkeztek. ,A susogó fenyőfák alatt pártgyűlést tartottunk, kiértékeltük a múlt hónap eredményeit. Mejzl elvtárs a vezetőség munkájáról számolt be, majd beszámoltunk a párt határozatainak teljesítéséről. A beszámolót élénk vita követte. A harci fegyelem kérdéséről sokat vitatkoztunk, határozatunkba befoglaltuk, hogy mi, kommunisták jó példával járunk majd elő. A gyűlés után szétszéledtünk és mély álomba merültünk: Hatalmas robbanásokra

riadtam fel. Kiugrottam a sátorból. A fák között árnyak suhantak az előre kijelölt körvédelmi vonal felé. Lihegve értem a kijelölt helyre, levetettem magam a nyirkos földre, megerőltettem a szememet, de semmit se láttam. Pár perc múlva vége szakadt a robbanásoknak és néma csend borult az erdőre. Saját szívdobogásomon kívül semmit sem hallottam. Visszabújtunk a sátorba. Ötkor keltünk. Novotny hadnagy felolvasta a harci parancsot. A térképen megjelölte az ellenséges állásokat. A mi ütegünk ázt a feladatot kapta, hogy biztosítsuk a mögöttünk előrevonuló zászlóaljat. Az első autóra a felderítők ültek. Megkezdődött az előrevonulás. A Becva folyón keresztül gázoltunk. Itt kaptuk az első támadást. Pillanatok alatt leugráltunk az autókról és tüzelő állást foglaltunk el. A tisztek rohamot vezényeltek. Rohamunk azonban nem volt egységes. Mert a katonák nem akarták benedvesíteni a nadrágjukat és a csizmájukat. Nagy kényelmesen nekivetköztek és átlábaltak a túlsó partra. A parancsnokok ezzel természetesen nem voltak megelégedve.

— Fiúk. komoly helyzetben ezt nem így csinálják — mondta a politikai tiszt. A rohamot megismételtük. Másodszor mar kitünően sikerült. A siker felvillanyozta a fiúkat. A következő támadásnál az ellenség az ágyúkat is bevonta a harcba. Figyelő állást foglaltunk. Felállítottuk a tíz X-es nagyítókat. A felderítők különböző műszerekkel mérték a távolságot. Már megszólalt a mi ágyúnk is. Az ellenség megfutamodott. Még két támadást vertünk szét. Végre elértük a kijelölt vonalat. A gyakorlatot befejeztük, felsorakozott a század. Mejzl főhadnagy kiértékelte a gyakorlatot. Kihangsúlyozta, hogy a feladatot teljesítettük, kisebb hibák még előfordultak, de az már csak gyakorlat dolga, hogy azokat is kiküszöböljük.

Felbúgtak a motorok, felcsendült a dal, mely elnyomta a madarak csicsergését.

MARKOTÁN PÁL