Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-07-21 / 29. szám
2 1956. július 21. Boldogabb jövőnkért Minden fiatal áttanulmányozta az országos pártkonferencia anyagát és határozatait, a legtöbb alapszervezetben pedig közös vitát is rendeztek erről. Ugyanúgy áttanulmányozták a 1 fiatalok Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén, elfogadott határozatokat is, amelyek arról szólnak, hogy hogyan valósítsuk meg az országos pártkonferencia határozatait Szlovákiában. Igen érdekes, örömteljes távlatokat látunk magunk előtt, amikor a határozatokat olvassuk, és feszül bennünk az akarat, hogy mielőbb hozzálássunk a határozatok megvalósításához. Egyformán széleskörű feladatot, odaadó munkát kíván ez az üzemekben és a mezőgazdaságban dolgozó fiataloktól, valamint a tanulóifjúságtól is. Ha visszapillantunk az évek távlatába, meggyőződünk arról, milyen nagy utat tettünk meg, milyen nagy változások történtek nálunk. Még emlékezünk arra, hogy nem is olyan régen sorbaálltak az üzletek előtt, ha valamit vásárolni akartak, nem voltak egységes földműves s:#- vetkezeteink, még kevés helyen világított a villany falvainkban és qem utaztunk olyan kényelmesen mint ma, a fiatalok nem mehettek olyan sokszor kirándulni, mint most. De akkor is reményteljesen tekintettünk a jövőbe, pártunk megvilágította előttünk az utat és a fiatalság mindent áthidaló akarással munkához látott és ma már jórészt beteljesedett az, amire akkor vágytunk. A szöyetkezeteink gazdagodnak, a legtöbb faluban villany világít és kényelmesen utazhatunk, kirándulásaink közben és olyan árucikkeket vásárolhatunk, amilyent akarunk, sorbaállás nélkül is. Érdemes volt hát dolgozni és hálásak lehetünk pártunknak azért, mert jó úton vezetett minket. Most, hogy az SZLKP KB ülésének határozatát tanulmányozzuk, világosabban látjuk a feladatunkat és a pártunk által kijelölt utat, amelyen haladunk és a jövő távlatai még reményteljesebben magasodnak előttünk, mint eddig. Elérjük a még boldogabb hónapot és még inkább embernek érezzük magunkat, még jobban élünk. A határozat szerint több áru lesz üzleteinkben és több pénzünk lesz, hogy azokat megvásárolhassuk. Gyorsabb ütemben fejlesztjük népgazdaságunkat és az ötéves tervet is sikerrel fejezzük be. A szakkáderek nevelése is a fiatotokat érinti, mert közülük kerülnek ki a szocializmust építő értékes káderek. Pártunk máris gondoskodik arról, hogy bevezessék majd azt, hogy az egész ifjúság teljes középiskolai képzettséget nyerjen és ennek megfelelően dolgozzák ki az illetékes hivatalok hazánkban az iskolák fejlesztésének tervét. Jó, szakképzett tanítókkal, tanárokkal látják majd el az iskolákat, hog yezzel is előmozdítsák a fiatalok nevelését. Az SZLKP KB ülésének határozata bőven foglalkozik a mezőgazdaság további fellendítésével is. Különösen előtérbe helyezi a rétek és legelők gondozását, mert ez egyik legfőbb biztosítéka a takarmányalap növelésének. A takarmányalap növelése világos, hogy elősegíti az állattenyésztésünk fokozását. De kérdezzük meg egy jó állattenyésztőt, vagy agronó- must, hogy kellő szaktudás nélkül, igazán szívből jövő odaadó munka nélkül lehet e eredményt elérni az állatenyésztésben, vagy a növénytermelésben? Világos, hogy nem. Milyen nagy kötelesség hárul tehát a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra, a határozat eme részéből! Tanulnunk kell sokat, hogy jó növénytermelők, állattenyésztők legyünk és sikerrel vehessük ki részünket a határozat teljesítéséből. Szem előtt kell tartani az alapszervezeteknek továbbra is a rétek és legelők gondozását, valamint a téli mezőgazdasági iskola megszervezését, ahol leginkább van mód arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok elsajátíthassák az alapvető szakmai ismereteket. Népünk érdekét szolgálják az iparban dolgozó fiatalok is, amikor szív- vel-lélekkel a határozat teljesítésén fáradoznak. Az eddigi munkájukért is már dicséret illeti meg ezeket a fiatalokat, de a jövőben még észszerűbben a technika és az új munkamódszerek kihasználásával kell dolgozniuk, mint eddig. Sokkal pontosabban, sokkal lelkiismeretesebben kell «lvégezni a rájuk bízott feladatokat, mert csak így biztosíthatjuk dolgozó népünk ipari cikkekkel való ellátását. A munkaidő jó kihasználása és a munkából távolmaradás csökkentése szintén minden fiatal feladata. A határozat áttanulmányozása közben bizonyára rájötek arra a fiatalok, hogy mi a tennivalójuk, milyen feladat hárul .rájuk. A fiatalok, különösen a CSISZ tagok sohasem ijedtek meg a maguk árnyékától, s mindig oda álltai?, ahová a helyzet kívánta. Az első ötéves terv sikeres befejezése és a második ötéves terv sikerei is bizonyítják ezt. Most is példaadóan cselekedjen minden fiatal és élél a CSISZ tagokkal minden erőnkkel azon legyünk, hogy pontosan teljesítsük az SZLKP KB határozatát és ezáltal az életkörülményeink is még jobban megjavulnak. B. I. A lapteriesztési verseny híre Időbe kézbesítsék az újságokat y Elsősorban is azt írom meg. hogy az Üj Ifjúság szerkesztősége által hirdetett lapterjesztési versenybe minden erőmmel és lehetőségemmel bekapcsolódom. De egyúttal engedjék meg azt is, hogy a lapterjesztési verseny felhívásával kapcsolatos problémákról is beszéljek. A* i lúlt év októberében, mikor iskolánkban megválasztottak a CSISZ szervezet politikai felelősévé, úgy gondoltam, hogy kötelességem az iskolai szervezet tagjait megnyerni arra, nogy fizessenek elő az Új Ifjúságra. Kellő előkészítés után elindultam újságterjesztő körutamra az egyes osztályokba, Nem mondom, hogy sikerrel járt, mert nem lehet sikernek nevezni azt, ha 500 tanuló közül csak 76 előfizetőt tudtam szerezni. No, de én ennek is megörültem, mert gondoltam, ez is többet ér a semminél. Az Új Ifjúságot aztán küldték is az előfizetőknek. Szombaton kellett volna megkapnunk, mégis leginkább csak hétfőn kaptuk meg, de néha még szerdán se jött meg. Elmentünk a postahivatalba és megkértük az illetékeseket, hogy még szombat délig kézbesítsék ki nekünk az újságokat. Természetesen megígérték, hogy így lesz. De az' ígéret csak puszta ígéret maradt és történetesen ha szerdán kaptuk meg az Üj Ifjúságot, nem egyszer előfordult, hogy az előfizetők visszadobálták nekem, azzal a megjegyzéssel, hogy nekik nem kell egy héttel ezelőtt nyomtatott újság. Ezért nem fizetnek, fizessem meg én az előfizetési díjat. Sajnos ezek szomorú esetek, de le kellett, hogy írjam. A legtöbb olvasója talán a sportrovatnak lenne. Mire az újság az olvasókhoz kerül, a sportrovatban megjelent cikkek már elveszítették időszerűségüket és a leírt sportesemények néha már két hét előtt történtek meg. Remélem nem kell tovább magyaráznom, hogy az előfizetők milyen mérgesek ilyenkor és nem tartják frissnek a lapot, nem is szívesen fizetnek rá elő, emiatt. Ezt a nagy csorbát pedig csak akkor tudnánk kiküszöbölni, ha időben kapná meg az újságolvasó az újságot és az illetékes hivatalok tekintetbe vennék, szívükön viselnék az újságolvasó e szerény óhajtását és eleget is tennének ennek. PANDl LAJOS, Bacska A budapesti iskolák legjobb úttörői a nyári szabad idejüket úttörő táborokban töltik. Ilyen úttörő tábort létesítettek Párádon is, a festői Mátra egyik legszebb részén. Ebben a táborban több mint 1.200 úttörő tölti vidám nyári idejét. Úttörő olimpiát is rendeznek, ahol a legkülönfélébb sportágakban vesznek részt. Amint a képen látjuk a fiúk egy repülőgép modell készítésével vannak elfoglalva, amit szintén az olimpiára készítenek (Foto: MTI) Jó pályát választott Török László, a csallóközaranyosi magyar nyolcéves középiskola egyik legjobb tanulója volt. Az idén fejezte be a nyolcéves középiskolán a tanulmányait és a tanév végén sokat gondolkozott azon, hogy milyen pályát válasszon, milyen iskolán tanuljon tovább. Sok alkalom kínálkozott, hogy felsőbb iskolába menjen. De alapos megfontolás után mégis arra az elhatározásra jutott, hogy mezőgazdasági iskolába megy. Az édesapja is mezőgazdasági munkás, és neki sem idegen a mezőgazdaság. Fiatalabb korában majorban laktak, megszerette a növényeket és most már bizonyára megtanulja a növényápolást is. Előreláthatólag jó mezőgazdasági szakember válik majd belőle, és bebizonyítja, hogy jó pályát választott. MARTINCSEK RUDOLF Bökpuszta A fiatalok és a lapteriesztési verseny Nyugtalanul libegve úszik a csónak a hullámok hátán: kelünk át a Kis Dunán. Az öreg révész lassan evez- get, azaz: nekifeszitve az evezőt a víz medrének el-el tologatja magát. Libeg a csónak, de azért nem félő, hogy felborul és egy új „kisdunai kalandot“ élünk át. Mert a víz sekély, folyása elég lassú. Közeledünk a parthoz, mozdulatlan fűzfák bámulnak a víztükörbe, amelyre a lenyugvó nap utolsó sugárszönyegét teríti. A csordát már beterelték, üres, kihalt a vízpart. Az öntözömotor tompa búgá- sa az egyedüli zaj a tájon. Már a fák alatt megyünk, gyenge fű szőnyege tompítja lépteink zaját. Itt- ott a faodukból bagoly röppen ki és ijedt kiáltással belevesz a faárnyak homályába. Hová is megyünk? És minek ? Kiáltottunk, de szeretnénk megtudni hová szállt a hang, hogy megértették e — keressük a visszhangot. Az Új Ifjúság szerkesztősége vagy három héttel ezelőtt versenyt hirdetett, új előfizetők szerzésére. Ugyanis tapasztalatunk, hogy a magyar ifjúsági sajtót aránylag több fiatal olvashatná. Lehet, hogy úgy érzik, nem eléggé övék ez a lap, nem foglalkozik az ő kérdéseikkel, nem elég érdekes és vonzó? Aligha hinném, inkább u másik oldt 'on keressük az okot, mert a legtöbb fiatal aki az ifjúsági sajtót nem olvassa az nem is ismeri és semmilyen véleménye nincsen róla. Lelki renyheség ez, fiatalos kényelmesség. Sok fiatal megelégszik tudásának -s tapasztalatainak azzal a színvonalával, amelyet otthon és munkahelyén elér és ha esetleg ezt bővíti: hát megtanul egy pár kártyajátékot, vagy oikáns bemondás^, de a szűkkörű, öt közvetlenül érintő kérdéseken kívül mások iránt nem érdeklődik. Nem tudatosítják magukban, hogy az egész ország ifjúságával egyben egy nagy családot alkotnak, sőt mi több még a helyi szervezeteknek is mostoha tagjai és külön élnek tőle. Az ilyen esetekben a funkcionáriusoknak kellene szélesebb, meggyőző munkát kifejteni. De a többi jő tagnak is hasonlóan kellene cselekedni. Kívánatos, hogy beszélgessenek a fiatalok az ifjúsági sajtóról. Vitassák meg az írásokat és értesítsék a szerkesztőséget ezek eredményéről. Ez az egyedüli módja annak, hogy a szerkesztőség és az olvasók között szilárd kapcsolat képződjön. Egy fiataltól már azt is hallottam, bogy náluk az Új Ifjúságot nem lehet úgy vásárolni, mint más újságot. Nem hiszem ezt, mert Galántáról van szó. Azonban bizonyosan vannak olyan falvak, ahová ez az újság valóban nem kerül el. Ebben a járási bizottságnak rossz pro- pagációs munkája tükröződik. (Például a szenei járási titkár maga sem tudja, hogy Új Ifjúság is létezik.) És sorolhatnánk tovább okot, hiányt, hibát, helyi, üzemi vagy iskolai szervezetekben. Mind azt bizonyítanák: nagyon hiányos, házagos, laza a magyar ifjúsági sajtó és az alapszervezetek közötti kapocs és emiatt nagyon szükséges ennek a hibának kiküszöbölésére törekednünk. Az Új Ifjúság szerkesztősége az első lépést tette e célból, amikor az említett versenyt kihirdette. Engem pedig érdekelt, milyen visszhangot keltett. Félben, a felsőcsallóköz egyik legnagyobb községében vagy 64 CSISZ tag közül csupán 20 tag fizet elő az Új Ifjúságra. A versenyről az elnöknő Erdösi Júlia egyáltalán nem is tudott. Persze a funkcionáriusi frázisszellem értelmében holt biztosra ígérte: foglalkoznak majd a csütörtöki gyűlésen az új előzifetők szerzésének kérdésével. Lesz-e ebből valami? Egy másik faluba, Újfalura tudomásom szerint csupán 5 vagy 6 Új Ifjúság jár. Sápra egy sem. Olyan faluba kívánkoztam, ahol ez a lap nagyobb közönségnek és népszerűségnek örvend, azért keltem át a Kis Dunán, azért mentem Vökre. Tehát alkonyodott már és a parasztok a mezőről haza felé ballagtak. A szövetkezet kertészetében 14 egészséges, barnára sütött lány szorgoskodott. A paprika sorok fölé hajolva lépdeltek szaporán, mert hiszen késő volt már. És elbeszélgetünk leányokról, legényekről, a tegnapelőtti mulatságról, végre az Új Ifjúságról. De ekkora már ők kezet mostak és letelepedtünk a betonmedence kávájára. A versenyfelhívásról keveset tudtak. De az ő esetükben ez mégis megbocsátható, ugyanis ebben a faluban a 34 CSISZ tagnak vagy 65 százaléka előfizet az Üj Ifjúságra. De nemcsak, hogy előfizetnek, de olvassák és szeretik is ezt a lapot. Nagy érdeklődéssel beszélnek egy-egy cikkről. Különösen kedvelik, érdekli őket az „Élet küszöbén" című rovat s ez érthető is, hiszen mind 17 év körüli lányok, tehát ebben a rovatban a leg- bensőbb kérdéseikre találnak választ. Szeretnék, hogyha más kérdésekkel foglalkozó cikkek is olvasmányosabbak lennének, nem száraz gondolatok felsorakoztatása. Bizalmas, meleg beszédtől felbuzdulva azt is megígérték, hogy ezentúl értesítik majd a szerkesztőséget életükről, és munkájukról. Az ilyen eljárás nagyon is kívánatos. Bizonyosan közvetlenebb volna az újság és az olvasó viszonya, ha azok megírnák, megmondanák az újságról alkotott véleményüket. Ebben a kérdésben a vőki CSISZ szervezet például szolgálhat másoknak és ha ők ezt a példát elfogadják, úgy meg lesz az, amit most más falvakban hiába kerestem, a visszhang a szerkesztőség felhívására. (P. J.) Kedves vendéglátás Tatán A Magyar Ott örök szervezete megalakulásának 10-ik évfordulója alkalmából a komárommegyei DISZ bizottság ifjúsági békefesztivált rendezett Tatán. A békefesztiválra a komárommegyei DISZ bizottság meghívta Par- tizánskéböl a cipók városából a nálunk jót ismert Jánosík népművészeti együttest, hogy lépjen fel a tatai ünnepségeken. Az együttessel Magyar- országra utazott a CSISZ nyitrai kerületi bizottságának küldöttsége is. Az együttest és a küldöttséget a komáromi határállomáson már várták a magyar elvtársak. A DISZ megyei vezetőin kívül eljöttek a tatai Zsdanov kulturegyüttes tagjai is, a Jánosík népművészeti együttes üdvözlésére és így már együtt mentek Tatára. A komáromi Duna hídon szlo- váknyelvü jelszó üdvözölte a csehszlovákig. fiatalokat. Tatán a Kristály szálló főbejáratán ugyancsak szlovák nyelven olvashattuk, hogy „Szeretettel üdvözöljük csehszlovák barátainkat“. Az együttes első fellépését a tatai Népházban tartotta körülbelül 600 néző előtt. A fellépés nem várt óriási sikert aratott. A szereplők különböző népviseletekben szlovák népitáncokat és szokásokat mutattak be, valamint ízelítőt adtak legszebb népdalainkból. Az együttes szólistái Han- ka Heldésová, Anna Lokotková és Ju- dita Havranová, és az együttes bemondója Tkáéik mérnök elvtárs ma- gyár dalokat is énekeltek. Ének közben a szókiejtésük ugyan nyílván elárulta, hogy a dal szövegénél aligha tudnak több magyar szót, dalaikkal mégis meghódították a közönséget. A fellépés után a nézőközönség tagjai közül sokan feljöttek a színpadra, hogy megöleljék és virágokkal halmozzák el csehszlovákiai barátjaikat. Az együttes Tatán, volt elszállásolva, ahol részt vett a fesztivál ünnepi nagygyűlésén és este 6 órai kezdettel nagyszámú közönség előtt megtartotta a második fellépését a tatai várkert szabadtéri színpadán. A hálás közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az egyes számokat, melyek közül legjobban a Detvai mulatság, Juhász-tánc és a Betyártánc tetszett. Nagy sikert ért el a felsónyitrai verbunkos bemutatása is, amelyet az együttes művészi vezetője Sano Kocur gyűjtött és állított ösz- sze. A műsor végén Néveri László a komárommegyei DISZ bizottságának első titkára köszönte meg az egüttes fellépését és az üzemek küldöttjei ajándékokat adtak át az együttes tagjainak. A Zsdánov és a Jánosik kultúregyüttes tagjai a Kristály szálló éttermében vacsoráztak. Utána igazán boldog percek következtek. A magyarországi és a csehszlovákiai fiatalok jelvényeket, fényképeket cseréltek, lakáscímeiket írták le egymásnak, hogy továbbra is levelezéssel tartsák fenn a kapcsolatokat egymással. Két nap alatt nagyon egymás szívéhez nőttek. Szinte hihetetlen a nagy lelkeselés, mely a szálloda éttermében uralkodott. Nagyon keveset tudtak egymással beszélni, de ez nem volt akadály. Kezükkel és arckifejezésükkel igyekeztek egymás tudomására adni akaratukat és kívánságaikat. Inazán megható volt látni a két ország fiataljainak barátkozását. A Zsdánov kultúregyüttes két tagját, Hock Magdit és Schlégli Terit meg is kérdeztem, hiszik e azt, hogy igazi és őszinte e ez a barátság ? A két leány egyszerre mondotta, hogy igen. Dehát miért, — tettem fel újra a kérdést. — A cseszlovákiai fiúk és leányok igazán nagyon kedvesek. Látni rajtuk, hogy szeretnének velünk beszélni és mi is szívesen beszélnénk velük, ha tudnánk. Mi érdeklődünk Csehszlovákia iránt és szeretjük a csehszlovákiai fiatalokat. Erre én azt feleltem, hogy — mi is szeretjük a magyar fiatalokat. Mást nem is mondhattam, mert ezt láttam és tapasztaltam a két nap alatt. A Jánosik együttes tagjait is megkérdeztem, hogyan érzik magukat és milyen benyomást keltett bennük az első magyarországi út. — Megéreztük a magyar szivek melegségét. Ez volt a válasz, s remélem, ez mindent megmagyaráz. Hazafelé jövet a magyar elvtársak egész a határig kísérték küldöttségünket. Olyan nehéz volt elválni. Éjfélkor érkeztünk a határra és mielőtt kezet szorítottunk volna kedves vendéglátóinkkal, valamennyien tán:- ra perdültünk. Az együttes zenészei szlovák és magyar nótákat játszottak, a többiek táncoltak. Számtalanszor összeölelkeztünk, mert nehéz volt elválni. Megkérdeztem egy határőrt, nem e haragszik azért, hogy éjnek idején ilyen murit csapunk a határon, és hogy szabad e az ilyesmi. — Elvtársak, én és mi mindnyájan csak örülünk annak, hogy jól ereztétek magatokat nálunk — válaszolta a határőr. FÜLE LAJOS
