Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-21 / 3. szám

1%6. január 20. A szovjet nép hatodik ötéves terve Az élőt küszöbén: Népünkre igen mély hatást gyakorolnak az 1956—1960-as évekre tervezett ötéves terv irányelveinek hatalmas száma­datai, melyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága terjeszt a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusa és a dolgozó nép elé. Ezek a merész számok, melyek a Szovjetunió további fellendülését jelentik, népünket is büszkeséggel töltik el. Hi­szen mi a Szovjetunió példája nyomán építjük tel társadal­munkat, a szovjet jelen és a kommunista holnap a mi jö­vőnket, a mi távlatainkat is je­lenti. A Szovjetunióval'egyide­jűleg nü is most kezdjük el új ötéves tervünket. A szovjet ötéves tervek a visszamaradt cári Oroszországot a világ elsó ipari hatalmává változtatták. Az irányelvek javaslata a Szov­jetunió tovább! gazdasági fel­lendülését jelenti. Az ötéves tervek teljesítése hozta magával, hogy a Szovjet­unió ipari termelése ma három­szor akkora, mint a Nagy Hon­védó Háború kezdelén volt. A következő öt évben pedig az 1940-es évvel szemben ötszö­rösen emelkedik az ipari ter­melés. Olvasóink már talán értesül­tek arról, hogy az 1956—1960- as evekben az ipari termelés 65 °/o-ai emelkedik, mégpedig a termelési eszközök 70 %-al, a szükségleti cikkek pedig 60 %- al. A Szovjetunió hatodik öt­éves terve végén 55 millió ton­na nyersvasat, 68.5 millió ton­na acélt, 595 millió tonna sze­net, 13.5 millió tonna petró­leumot, 379 millió kilowatt vil­lanyenergiát termelnek és lé­nyegesen emelik a többi ipar­ág termelését is. Ezeket a szá­mokat akkor értjük meg iga­zán, ha elképzeljük, hogy a hatodik ötéves terv termelési többlete annyit jelent, mint egész Nyugat-N'émetorszag e- gészévi termelése. Ezeket a nagy feladatokat a szovjet ipar azért teljesíti, mert betartják a technika színvonalának eme­lésére vonatkozó intézkedése­ket, bevezetik a tökéletes vil- lanyosítást, a komplex gépesí­tést, a spectalizációt és a koo­perációt, a legmodernebb be­rendezkedéseket és a legújabb technológiát az összes Iparág­ban. A Szovjetunió a hatodik ötéves terv küszöbén az atom­energia békés célokra való használatának fellendülése előtt áll. Az 1956—60-as években 2—2.5 millió kilowatt kapaci­tású atom villenyerőművet épí­tenek. A szovjet mezögazzlasá- gi termelés is fellendül. Az 1960-as év végén a Szovjetunió 180 millió tonna gabonát ter­mel. 1956-ban legalább 30 mil­lió hektár területtel terjesztik ki a parlagon heverő földek megművelését. 1960-ig a kol­hozokban és szovhozokban 28 millió hektáron vetnek kukori­cát. Az állati termelést is fel­emelik, a sertéshús termelést a felével. A szovjet mezőgazdaság több mint másfélmillió traktort kap és száz és százezer új modern mezőgazdasági gépet. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztésével természetesen emelkedik a szovjet emberek életszínvonala is. A dolgozók reálbére 50 % -al emelkedik, a kolhoztagok jöve­delme pedig 40 "i -a! lesz na­gyobb Ez azt jelenti, hogy 1960-ban a Szovjetunió minden polgárának egybarmaddal emel­kedik a jövedelme. Íme a legjobb bizonyítéka, hogy a szovjet ötéves tervek melyek a szocializmus ekonó- miai törvényeire támaszkodnak, az ember jólétéhez vezetnek. A szovjet nép ezt jól tudja, és ezért műiden igyekezetét és kezdeményezését a terv tel­jesítésére és tültelesítésére összpontosítja. A szovjet nép a szocialista építés éveiben be­bizonyította, bogy a kapitaüs- ták vágyai kártyavárként össze­omlottak. Ma már a kapitalis­ták is reális terveknek veszik a szovjet ötéves tervet. A Szovjetunió hatodik ötéves ter­ve bebizonyítja, hogy a szov­jet nép minden igyekezetét a békés építésre irányítja, és tel­jesíteni akarja a szovjet me­zőgazdaság alapvető feladatát: a termelésben utolérni és túl­tenni a legfejlettebb kapitalista országok termelésén. Ezen föladat teljesítésével a szovjet emberek teljesíteni akarják Hruscsev elvtárs felhí­vását, aki békés gazdasági ver­senyre hívja fel a kapitalista és a (szocialista rendszert. Né­pünk a hatodik ötéves terv fo­lyamán tanúja lesz, hogy a Szovjetunió mérföldes lépések­kel meggyorsítja a kommuniz­mus építését. A Szovjetunió ragyogó példaként tündököl előttünk és tartalmat, magya­rázatot ad a ml szocialista épí­tésünknek, amely a mi máso­dik ötéves tervünkben szoro­san összefügg a Szovjetunió hatodik ötéves tervével. Ez ar­ra kötelez bennünket, hogy munkánkkal hozzájáruljunk az új szovjet ötéves terv nagy céljainak megvalósításához, el­sősorban azokban az üzemek­ben, melyek a Szovjetunió megrendelésére dolgoznak, az­zal a tudattal, hogy a Szovjet­unió gazdasági ereje és sokol­dalú gazdasági és technikai se­gítsége a mi második ötéves tervünk teljesítésében még sokkal hathatósabban megmu­tatkozik és meggyorsítja ha­zánk szocialista építését. leossz társaságba került „Olyan, mint a többi hason­lókorú fiú, nem valami minla- gyerek, de azért van sok fó ol­data is" — ez volt a munka­társak véleménye a 17 épes Ka- ponyás Gyuláról. Mindenki ezt mondta róla, tulajdonképpen sehol sem iünt fel különöskép­pen, sok dicséretet sem kapott, de nem is dorgálták meg gyak­ran, és most mégis Gyuláról lesz szó. A gépészeti szaktanuló inté­zet növendéke volt. Mestere GörömBéi István a következő­ket meséli róla: Gyula eleinte hármas és négyes osztályzatú kát ért el, teljesítményét rend­szerint hármasra értékeltük hi, a munka minőségét szintén ket­tesre, hármasra, de nagyon igye­kezett a fiú. 1954-ben már ket­tesei és egyesei volíak, azután megint alábbhagyott, csak ta­vasszal, tehát egy félévi késés­sel készült el. Azután rövia ideig mint fiatal szakember dol­gozott és felmondta állását. —• Vajon miért? Gyula is nehezen tudna erre a kérdésre választ adni. Fazekas Imrétől, aki Gyu­lával együtt tanulta ki a szak­AZ ATOMTECHNIKA LEGÚJABB BÉKÉS VÍVMÁNYAI — Hány lieKs ez a kenyér? — Csak ölhetes. — Akkor jő. Néhány éven beiül könnyen sor kerülhet ilyen párbeszédre s akkor a hízók fájdalmára min­den bizonnyal sokkal kevesebb száraz kenyér jut a moslékba, mint manapság. > A hónapokig élvezhető és hosszú hetekig frissen tartható kenyér előállítására is az atom­energia ad módot. A kenyeret úgy tartósítják, hogy radioaktív sugárzásnak vetik alá, amely a romlandósá­got előidéző baktériumokat el­pusztítja. A besugárzás atom­erőtelepek hulladék anyagaival történik, amelyek erős rádióak- tivitásuk miatt évekig sok fej­törést okoztak. Hová rejtsék ezt a veszélyes salakot, hogy sugárzása ne te­gyen kárt emberben, állatban, növényben? — Ez volt a kér­dés. Jobb megoldás híján ólom- tartályokba zárva elásták vagy a tengerbe süllyesztették. De mivel nincs hulladékanvag, amely valamiképen ne lenne hasznosítható, a kutatás az el­múlt években az alomsalak ér­tékesítésére is nagy lehetősége­ket talált. Az élelmiszerek tar­tósítása ugyancsak ezek közé tartozik. Már a kísérletek első szaka­szában kiderült, hogy a rádió- aktív besugárzás minden rom­landó élelmiszerre szembetűnő konzerváló hatással van. Főként a burgonyával, gabo­na- és főzelékfélékkel, valamint tejtermékekkel és húsáruval vég­zett besugárzási kísérletek szol­gáltattak kiváló eredményeket. A besugárzott burgonya két­éves tárolás után sem csírázott ki és a romlás leghalványabb jele sem mutatkozott rajta. Ize sem eshetett kifogás alá. A be­sugárzás olyan erősségben és annyi ideig történt, hogy csak pasztőrözte a burgonyát, vagyis a kártékony baktériumoknak csak egy részét semmisíthette meg. A teljes csírátlanítás — sterilizálás — már nemcsak a burgonya ízére, hanem tápláló- értékére és színére is kedvezőt­lenül hat. A gabonafélék magtári keze­lésére — a pusztító rovarok ellen — ugyancsak elegendőnek és hatásosnak bizonyult a pasz­tőrözés-fokozatú besugárzás. — Egyben az üszögkáraknak ele­jét veszi s így a Vegyszere? csávázási feleslegessé teszi. A besugárzott gabonából őrölt liszt semmiben sem különbözik a szokásos őrleménytől. A' főzelékfélék és egyes ke- ményebbhúsú gyümölcsfajták besugárzásával szintén jó ta­pasztalatokat szereztek. A besugárzott hús- és tejter­mékek viszont változatlanul megőrizték eredeti színüket és ízüket. k A besugárzás a levegőben lévő baktériumok elkülönítése végett úgy történik, hogy az élelmiszert légmentesen . . záró tartályában vagy celoíánszerű műanyagból készült zacskóban vetik alá a pasztőrözési műve­letnek. Ha pedig még hűtik is tárolás közben, .-jóval tovább megóvható u romlástól. Felvetődik azonban a kérdés: nem válik-e radioaktívvá az élelmiszer a besugárzás követ­keztében, nem válik-e ártalmas sugárzás forrásává. A kísérle­tek egyértelműen azt bizonyít­ják, hogy megfelelő erejű és időtartamú besugárzás i radio­aktivitás legcsekélyebb nyomát sem hagyja az élelmiszerben. • Mindazonáltal még sok kö­rültekintő vizsgálatra van szük­ség ahhoz, hogy a radioaktív konzerválás széleskörű gyakor­lattá váljon. Abban azonban máris egyetértenek a tudósok, hogy új korszakot nyitott az élelmiszer tartósítási technika terén. Hordozható röntgenkészülék — áram nélkül. t Hordozható? És még csak áram sem kell hozzá? Ez tonb, mint amire az orvosok néhány évvel ezelőtt iegvéfmesebb re­ményeikben is gondolni mertek volna, Hiszen egy kisebb rönt­genberendezés is mázsákat nyom s legfeljebb csak arról lehetett szó,: hogy különleges autóba beépítve vihették ide- oda. . Ezzel szemben az új röntgen- készülék súlya mindössze 4 kiló s nem terjedelmesebb egy lite­res palacknál. Az orvos tehát kényelmesen táskájába rakhatja s. a beteget lakásán, balesete vagy’ íosszúliéte színhelyén röntgenezheti meg és veheti mindjárt kezelésbe s lelet alap­ján. Hogy a gyors beavatkozás gyakran mit jelent a gyógyu­lás szempontjából, talán nem is szőrül bővebb magyarázatra. De kézi, könnyű hordozható ságánál is sokkal meglepőbb az új röntgenkészüléknek az a tu­lajdonsága, hogy működéséhez nincsen, szükség áramra. Nem is röntgenlámpa ontja benne a különböző át nem látszó anya­gokon különböző mértékben át­hatoló sugarakat, hanem egy sugárzóvá tett elem porszem- nyi mennyisége. Ez az elem a tuilium nevű titka földfém, amely természetes állapotban nem sugárzik, — nem rádio- uktiv-atomenergia felszabadítá­sára használt berendezésben (atommáglyában, uránkazánban, stb.), azonban sugárzóvá tehe­tő. Ha ugyanis uránkaáánba helyezik, <\z atoinbomlásná! fel­szabaduló neutron nevű atom­részecskék hatására sugárzó tuilium-változattá úgynevezett radioaktív izotóppá alakul át. Az új röntgenberendezésben használt sugárzási tuilium izo­tóp teljesítménye akkora mint egy 100.000 Voltos röntgenké­szüléké. A röntgenfelvétel fény­képezőgép zárjához és kioldójá- hoz hasonló szerkezettel törté­nik. A film itt is természete­sen a sugarakkal átvilágított szerv másik oldatára kerül. Nagy előnye a csöves beren­dezésekkel szemben még az is, hogy törésre, rázkódásra jófor­mán teljesen érzéketlen. E sok erénye miatt az ipari anyagvizsgálatban — repedés! és egyéb gyártási vagy űzetni hibák felderítésére — valamint a tudományos kutatásban is nagy jövő vár a röntgenkészü­lékekkel egyenértékű tulliumizo- tópos berendezésekre. — omá— mát, a következőket tudjuk myg: Gyula a szaktanuló inté­zetben nagyon érdeklődött a motorkerékpár sport iráni, ló barátok voltunk, szerettük egy- mást. Egyszer csak elmaradt a társaságunkból, vajon miért? Csak azt hallottuk, hogy „má­sokkal" barátkozik és tovább már nem érdeklődtünk utána. Nemes Lajos, a CSISZ alap- szervezetének elnöke így nyi­latkozott Gyuláról. Zárkózoit természetű, könnyen alkalmaz­kodó. igen udvarias fiú, a lá­nyokkal szemben mindig rende­sen viselkedett. És mégis hátad fordított a CSISZ szervezetnek. Amikor ér­deklődni kezdtünk Gyula iránt. Lajos csak ilyen felületes fel­világosítást adott. Közelebbit nem tudott mondani róla. Rossz barátok A műhelyvezető, a tanárai, barátai, mind jól ismerték, de alaposan senki sem ismerte. — Senki se tudta, hogy ez a fia­tat munkás miről ábrándozik, mi foglalkoztatja képzeletét, senki se tudta, hogy ezt az igyekvő, erős akaratú fiút ho­gyan lehetne vezetni, tovább nevelni, tanítani. Ki törődött vele? Kinek jutóit eszébe, hogy behatóbban foglalkozzon vele. És amikor Gyula visszavo­nult, hátul kullogott a munká­ban, és rosáz hírek keringtek felőle, akkor egész egyszerűen törölték a CSISZ-tagok jegyzé­kéből. Gyulának természetesen, mint minden fiatalnak, meg volt a maga érdeklődési köre. lelke­sedni is tudott, a CSISZ szer­vezet azonban nem ébresztett jel benne lelkesedést, nem irá­nyította, ezért aztán könnyen rossz barátok befolyása alá ke­rült. ..Mások", az otyan alakok, akiket általában „léliütőknek, csirkefogóknak, jampeceknek" nevezünk, befolyásuk alá kerí­tették. Ezeknek a jelszavuk ez volt: fel, fiúk, gyerünk inni! Mindenük az alkohol volt. — Gyula ezekhez a jampecekhez pártolt. Mivel magyarázzuk ezt a for­dulatot? Könnyen rájövünk a dolgok nyitjára. A Gyula apja is meséli, hogy a fiú munka után órákon keresztül a kony­hában a tűzhely mellett üldö­gélt, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Unatkozott. A CSISZ alapszervezete nem nyújtott semmit, a fiúnak sok szabad ideje volt. Ezért, került el „másokhoz". Az utcán csa­varogtak, a sarkokon majom­szigetet alkottak, szemtelenked- iek, gáncsot vetettek, rendet­lenkedtek és nem egészen „sza- lonvicekkel" traktúlták .egymást. A város- egyes utcáit és átjáróit egyenesen „veszélyeztették". — Pénz után éhesen kaptak a tár­saság tagjai. Mindenkinek, Gyulának is rendszeresen szál­lítani kellett a „gubát". Ha nem volt, akkor a Bazárba vitték a holmijukat. Vadonatúj átmene­ti, kabátját ts bevitte a bazárba, 190 koronát kapott érte. Lassan­ként elvesztette Gyula a mun­kakedvét, de ezzel senki sem törődött. Csak az apja vette észre a változást. Ez így nem mehet tovább, mondta az apja. Tudta, hogy a fia a lejtőre ke­rül és veszélyes úton halad. Az apja igyekezett a lelkére be­szélni, de nem segített. Ki se­gíthetne? Csakis az ifjúsági szervezet. És elment a CSISZ járási vezetőségére. Ott a tit­kárnak mindent elmondott és megbeszélte a titkárral, hogy egyszer mintha véletlenül arra járna, eljön hozzájuk. A fiú örült a látogatásnak, jól esett neki, hogy érdeklődnek iránta. Szívére vette a titkár szavait és elhatározta magában, hogy otthagi'ja. mostani barátait és újból nekilát a becsületes mun­kának. Gyula szülei türelmetlenül várták a postást, végre meg­jött a levél, Gyula irta a határ­vidékről, hogy jál utazott, igen kedvesen fogadták, jól helyez­kedett el és mindennel meg van elégedve. A második levélnek még jobban örült az apja. — Gyula megírta, hogy mennyit keresett és 200 koronát mellé­kelt a levélhez. A húgának küldte, hadd vegye meg a ré­gen áhított piros ruhát. Gyula most már több mint egy éve dolgozik a határvidéken, kará­csonykor szüleinél járt és be­mutatta szüleinek jövendőbeli­jét. Igen rendes, komoly lányt választott. Elvitte menyasszo­nyát a CSISZ járási titkárához is. Meg akarta neki köszönni, hogy annak idején őt jó útra térítette. A tanulság: a járási titká­raink közelebbről nézzék meg a körülöttük élő fiatalokat. — Gondoljanak arra, hány ilyen Gyula él mellettük, akiknek változását édesapjuk szeme sem veszi észre azonnal. EZ IS BABONA Amire rátüsszentenek, az igaz. Garay János is tréfás éllel mondja az Obsitosban Háry János dicsekvései után: A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá, De Háry ő beszédét tovább is folytatá. A babona nyilván onnan ered, hogy amikor az ember tüSz- szent, a fejével is bólint egyet. A babonának elég volt ennyi: a biccentést megtette igenlés­nek, helybenhagyásnak s ezt előléptette ómenné. Megtörtént, hogy ez egy egész hadsereg sorsát is érin­tette. Amikor az athéni Xe­nophon vesztett csata utón a tízezer görög zsoldossal Per- zsiábun rekedt,' a sereg a nagy ijedelemben már azon volt, hogy megadja magát. Xenophon lelkesítő szónoklattal igyekezett bátorságot önteni beléjük s ek­kor az egyik katona hatalma­san eltüsszentette magát. Omen — kiáltották egyhangúlag a katonák, mert nyilvánvaló lett előttük, hogy az istenek a baj­társuk orrát használták fel harcra buzdító trombitául. A latin néprege szerint szép leányok születésének az volna az oka, hogy Ámor, a szerelem istene tüsszentett egyet, ami­kor megszülettek. A római ga­vallér így bókolt a hölgyének: „Ámor tüsszentett érted!" Nemzetközi szokás, hogy a tüsszentésre rávágnak efl.v üd­vözlő formulát. Az olasz azt mgQdja: „Boldogságot”. (Féltei- ta) A francia: „Isten megáld­ja”. (Dieu vous bénisse). Ugyan­ezt kívánje az angol (God bless you.) A német egészséget kíván (Gesundheit), vagy pedig tüsszentesszerű rövidséggel vágja rá: Helfgott! (Isten se­gítsen.) A régi rómaiak ezt a szólamot használták: Sit salu- tiíeri. (Legyen egészséget ho­zó.) Innen származik a magyar „Kedves egészségérevagy „Egészségére váljék!“ A szokásnak azt lehetne el­leneveim, hogy hiszen éppígy lehetett volna üdvözölni akár a köhögést vagy az ásítást is. A tüsszentésnél más a helyzet. A régi orvosi vélemény szerint a tüsszentés tisztítja az agyvelőt, márpedig ez az emberi test legnemesebb része, ott székel az értelem. Még egy lépést kellett tenni és megszülettek a mesterséges tüsszentő-szerek. Kezdetben az előkelő világ il­latokat szagolgatott és így iparkodott az olykor lankadó értelmet felüdíteni. Szemléltető képet ad erről Shakespeare IV. Henrik című drámájában. Hő­vér, az egyik szereplő az I. felvonás 3. jelenetében így fa­kad ki: Amikor a csatának vége volt, Én a düh és a túlzott izgalomtól Pihegve, bágyadtan támaszko- dám Kardomra s ekkor érkezik oda Egy cifrán öltözött, kikent, kifent úr. Oly illatos volt, mint piperke hölgy, Illatszelencét tarta újjá közt És azt koronkint orrához vivé, Meg elvoná. Az orr, mintegy dühében, Hogy oly közel jár hozzá: tüsszögött. (Lévay József fordítása) Később az illatszereket ki­szorította a tubák. Tudjuk, hogy Franciaország­ban a dohánymagvakat Jean Nicot hozta be Portugáliából 1561-ben s az ő emlékezetére kapta a dohány a Nicotiana tudományos elnevezést. Nicot a francia király követe volt Por­tugáliában. Itt az emberek a dohányt porrá törve szívták fel — nem úgy, mint a szom­széd Spanyolországban, ahol el­füstölték. Ez a magyarázata, hogy a franciákat a dohány tubák alakjában hódította meg. Nicot a dohányport elsőként a királynénak, Medici Katalin­nak ajánlotta fel főfájás ellen. A szer használt is, a legmaga­sabb főfájás múladozott. Az volna már most a kérdés, hogy csakugyan babona volt-e az agytisztftási elmélet? Több­ször előfordult már, hogy vala­mely régi orvosszer feledésbe merült, vagy éppenséggel ba­bonává süllyedt, s a modern tudomány kiásta a -feledés ho­mokrétege alól és kifényesítet­te megkopott becsületét. Ez történt a tubákkal is. A jelen század harmincas éveiben a Nobel-díjas Wagner-Jauregg bécsi orvostanár klinikáján tu­bákkal kezdett kísérletezni idült főfájások eseteiben. Állítólag a dohánypor jól bevált, nemcsak fejfájás, hanem nátha ellen is. A kísérletnek mindenesetre volt egy kétségtelen eredménye: a ekkor már hétféle tubákot gyártottak s átlagosan évente ezer mázsával igyekeztek kielé­gíteni az orrbosszantás szenve­délyét). RÁTH-VÉGH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents