Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-16 / 24. szám

4 1956. .június 16 / Az egyik legíontosabb nemzetközi problémáról: a leszere­lésről szól BULGANYIN ELVTÁRS ÜJABB ÜZENETE EISENHOWER ELNÖKHÖZ Hasonló tartalmú üzenetet adtak át a múlt hét csütörtökén a szovjet nagykövetek Londonban, Párizsban és Bonnban is. Az üzenet rámutat azokra a kezdeményezésekre, amelyeket a Szovjetunió a haderő csökkentése terén tett. Ezek közé tar­tozik a szovjet kormánynak az az elhatározása, hogy csökkenti a Németországban államásozó szovjet hadosztályok számát. Az üzenet hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy amennyiben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ugyancsak intéz­kedéseket tenne, a Németországban állomásozó fegyveres erő­iknek csökkentésére, akkor ez kétségtelenül előkészítené a talajt a további lépésekre: a Németországban állomásozó külföldi csapatok létszámának erős csökkentésére, sőt egy olyan megállapodás létesítésére, amelynek alapján a négy nagyhatalom kivonná csapatait Németország területéről. A nyugati hatalmak ismételten hangoztatták, hogy a német kérdés rendezésének szerintük meg kell előznie a leszerelési probléma megoldását. Amikor most. a Szovjetunió a német- országi megszálló csapatok létszámcsökkentését javasolja, ezzel elő kívánja segíteni mind a leszerelés, mind a német kérdés rendezését. Kétségkívül nagyjelentőségű lenne, ha éppen Né­metországban csökkentenék az ott-tartózkodó külföldi fegy­veres erők létszámát, vagy esetleg — a genfi értekezleten tett szovjet javaslatnak megfelelően — teljesen kivonnák ormán ezeket a csapatokat. Ez egyben megkönnyítené Német­ország egyesítésének békés rendezését is, azt, hogy a Német­ország területén lévő két állam közeledjen egymáshoz és a németek maguk dönthessenek az állam jövője felett. A SZOVJET-JUGOSZLÁV TÁRGYALÁSOK során elsősorban a szovjet-jugoszláv kapcsolatok továbbfej­lesztéséről, valamint a két népet érdeklő legfontosabb nem­zetközi kérdésekről alakult széleskörű vélemény. A tárgya­lásokat — amelyek még nem értek véget — szívélyes baráti légkör, őszinteség és a teljes egyetértés szelleme jellemzi. Mindkét fél megállapította, hogy közös erőfeszítésekkel sike­resen valósították meg az egy év előtti belgrádi nyilatkozatban tervbe vett intézkedéseket és — mint Bulganydn elvtárs kije­lentette — „testvérnépeinknek most minden alapjuk megvan arra, hogy mélységesen meg legyenek elégedve a két ország között kialakult jó viszonnyal“. Minthogy a két állam állás­pontja sok nemzetközi problémát illetően egyező, ezzel lehe­tővé válik, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia még jobban kiterjessze együttműködését nemzetközi téren. „A békére és a nemzetközi együttműködésre irányuló törekvések azonossá­ga — jelentette ki Tito elvtárs —, valamint Marx, Engels és Ví ' Lenin eszméihez -való ragaszkodás lehetőséget nyújt orszá­gaink sokoldalú együttműködésére és barátságának további elmélyítéséhez.“ A jugoszláv kormány küldöttséget a Szovjetunió népe a legnagyobb szeretettel és barátsággal fogadta. Amerre csak megfordulnak a jugoszláv vendégek, mindenütt azt tapasztal­ják, hogy újból helyreállt a testvéri barátság és a kölcsönös bizalom a két szocialista ország népei között. A két nép barátságának elmélyítése egyben megszilárdítja a béke és a szocializmus ügyét az egész világon — ez a moszkvai látogatás nagy nemzetközi jelentősége. Ezért természetesen nem meglepő, hogy egyes washingtoni politikusokban kellemetlen érzéseket keltett Tito elnök mosz­kvai látogatása. Ezek a politikusok azzal adtak kifejezést, elégedetlenségüknek, hogy a képviselőházban, Eisenhower kül­földi segélyprogramjának vitája s&rán A JUGOSZLÁVIÁNAK FOLYÖSlTANDÖ .AMERIKAI SEGÉLY törlését követelték. Azok a képviselők azonban, akik reálisabban ítélik meg az Egyesült Államok mai nemzetközi helyzetét, szembehelyez­kedtek ezzel az állásponttal. Sam Raybum, a képviselőház el­nöke szembeszállt azzal a felfogással, hogy megvonják az amerikai segélyt Jugoszláviától és más olyan országoktól, ame­lyek „a szovjet táborhoz közelednek“. „Nagy hiba lenne ré­szünkről — jelentette Id a washingtoni képviselőház elnöke — ha dobálódznánk Jugoszláviával és Indiával. Ügy sincs túl sok barátunk.“ Ügy látszik: ez az érv hatott. Ä képviselőhöz a múlt pén­teki névs,'.érinti szavazásom úgy döntött, hogy lehetővé teszi az amerikai segély további folyósítását Jugoszláviának ameny- nyiben ezt Eisenhower elnök szükségesnek tartja. A nemzetközi helyzet józanabb megítélésére vall az a nyi­latkozót is, amelyet az amerikai külügyminiszter fivére . ALLAN DULLES tétt a Szovjetunióról e napokban. A nyilatkozat annál figye­lemreméltóbb, mert Allan Dulles az amerikai központi hír­szerző ügynökség vezetője. Allan Dulles a többi között kijelentette, hogy „a Szovjet­unió ma a világ második ipari hatalma“, amelynek szerszámgép termelése ma már nagyobb, mint az Egyesült Államoké. A továbbiakban Dulles hangsúlyozta, hogy „az oroszok képesek elérni minden olyan technikai vagy ipari célkitűzést, amelyre mi is képesek vagyunk. Az események folyamatosan rácáfoltak azokra, akik azt hitték, hogy mi technikailag fölényben va­gyunk és hogy ők sohasem gyártanak majd atomfegyvereket, a miénkhez hasonló repülőgépeket, vagy más berendezéseket. Én a magam részéről már évek óta felhagytam ezzel az illú­zióval." Ezzel kapcsolatban Allah Dulles arra a következtetésre jut, hogy megrövidül az az idő, amíg Amerika meg tudja tartani technikai fölényét. Kifejtette, hogy a Szovjetunió mily nagy súlyt helyez az autorr^tíkus ellenőrzésű elektronikus beren­dezések gyártására. Csupán a gépgyártás területén 220 auto­mata és félautomata gépsor bevezetését tervezik az új ötéves tervben. Elismeri Dulles azokat a sikereket is amelyeket a Szovjetunió a tudományos és technikai képzés területén elért. Megállapítja, hogy a Szovjetunióban a múlt évben 80 ezer mérnök került ki az egyetemekről, míg az Egyesült Államok­ban csak 37 ezer Hozzáteszi ehhez: „az oroszok széles körben hasznosították a nyugati országok gyűjtötte ismereteket.“----------------------------------------------------------------------------­A Tanjug kommentárja a szovjet-jugoszláv politikai tárgyalásokról A jugoszláv-szovjet tárgya'á- sok első hete megmutatta a két ország kormánya között eddig lefolyt eszmecsere rend­kívüli hasznosságát, valamint a két ország legmagasabb rangú képviselői személyes érintkezé­sének értékét és előnyét is — írja a Tanjug. Amint Moszkvában hangoz­tatják, a tárgyalások befejezé­sekor új okmányokat hoznak majd a két ország nézetét és álláspontját mindazokban a kér­désekben, amelyek államközi kapcsolataikra, a politikai és egyéb szervezeteik közötti együttműködés fejlesztésére s végül az általános nemzetközi problémákra vonatkoznak. Ami a Jugoszlávia és a Szov­jetunió közötti államközi kap­csolatokat illeti, az összes ed­digi jelek, de'különösen az igen meleg fogadtatás, amelyben a szovjet emberek Tito elnököt és a jugoszláv küldöttség tag­jait részesítették, megmutatták, hogy szovjet részről is - amint az ■ egyébként várható is volt - fennáll az általános érdekelt­ség és az az óhaj, hogy a kap­csolatok most, a sötét eszten­dők elmúltával tovább konszo­lidálódjanak és bővüljenek. Jugoszlávia eddig is az ilyen kapcsolatok megteremtéséért szállt síkra s arra törekedett, hogy azok mielőbb megváló- y suljanak. Az a lelkes fogadta­tás, amelyben Tito elnököt, a jugoszláv küldöttség többi tag­ját, valamint a legmagasabb rangú szovjet vezetőket Mosz­kvában és Leningrádban része­sítették, lehetővé teszi annak a megállapítását, hogy a szovjet emberek mindenben helyeslik kormányuk és pártjuk állás­pontját, illetve azt, hogy kor­mányuk és pártjuk bátran és határozottan hozzálátott az em­lített célok megvalósításához. Az államközi kapcsolatok kon­szolidálásának terén eddig meg­tett út lehetővé tetíe a két ország politikai szervezetei kö­zötti együttműködés kérdésének felvetését is. Bár eddig erről a kérdésről még nem tárgyal­tak, nyilvánvaló, hogy ez a kérdés ma új jelentőséggel bír. A jugoszláv és a szovjet kom­munisták céljainak azonossága elsősorban a szocializmus fel­építése tekintetében saját or­szágukban, szükségessé teszi a kölcsönös érintkezések helyre- állítását, amilyen érintkezések ^egyébként fennállanak a világ­ban más, vagy hasonló politikai szervezetek között. A jugoszláv álláspont ebben a kérdésben is a két fél egyenjogú szerepéből, a szabad vitából és a vélemé­nyek szabadon történő kicse­réléséből indul ki, úgy ahogy az fennáll a 'jugoszláv kommu­nistáknak a nyugati világ szo­cialista mozgalmaival meglevő kapcsolataiban, amelyek már nagy és pozitív eredményekhez vezették. Azok a sorozatos politikai és szervezeti intézkedések, ame­lyeket a világ munkásmozgal­maiban, de külö.nösen a keleti világ szervezeteiben tettek, le­hetővé teszik az ilyen további és független kétoldalú együtt­működést, amelyben egyik fél sem töltene, be domináns, sem döntő befolyást és szerepet. A nagyvilágból röviden Eisenhower felszólítást inté­zett mindkét párt vezető sze­nátoraihoz, hogy részben vagy egészben vonják vissza azt az 1100 millió dolláros kiadás- csökkentést, amelyet a képvise- lüház a külföldi segélyprogram ügyében megszavazott. Párizsban megkezdődött Rou­lade > ellen indított per, Az ügyészség vádja: szervezett mozgalmat indítottak az adó­fizetés megtagadására. Eden kijelentette; „csak az érdekelt nyugati kormányokkal folytatandó tanácskozások után válaszol majd Bulganyirmak a leszerelésre vonatkozó legutóbbi üzenetére.“ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, melyet Kim ír Szén miniszterelnök vezet, baráti látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban. Képünkön: Kim ír Szén miniszterelnök Pak Den Aj, a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának helyettes elnöke megtekin­tette Berlin egyik áruházában a gyermek könyvek osztályát. Ciprus és az angol szakszervezetek Üjabbain egyes sajtóorgánumok megint nagy zajt csapnak Londonban a ciprusi kérdésről. De nem olyan zajt, amilyenre szüksége lenne , éppen ellenkezőleg ... A Daily Express lendületes támadást intézett az angol vil­lamos ipari munkások szakszervezete ellen. A 250 ezer főt számláló szakszervezetet azzal vádolja a lap, hogy pénzbeli támogatást nyújtott a ciprusi terrorista szervezeteknek. A helyzet az, hogy a szakszervezet valóban küldött 50 fontot a Cipruson bebörtönzött hosszú hónapok óta minden vád nél­kül és minden tárgyalás nélkül fogva tartott szakszervezeti vezetők segítségére. A Daily Expres ezt a segítséget a kommu­nista mozgalom nemzetközi támogatásaként könyveli el. A Skót Bányászszövetség ugyancsak küldött 20 fontot a ciprusiaknak. Az angol lap szerint a 800 ezer tagot számláló bányászszövetség is a kommunistákat segíti „felforgató tevé­kenységük“ .végzésében. A konzervatív lapokban megjelent támadáshoz az ad ürügyet, hogy Abe Moffat, — akit titkos szavazáson választottak meg a bányászszövetség élére — kom­munista, s kommunista az angol vili amos ipari munkások szak­szervezetének vezetője is. Abe Moffat kijelentette: „A szakszervezetek a bebörtönö- zötteket segítették és küzdenek azért, hogy ne nyomják el a ciprusi népet fegyveres erőszakkal. A szakszervezetek nem engedik, hogy jogaikat bárki is meg csorbítsa.“ Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a támadásokat arra az időre rögzítették, amikor a legtöbb szakszervezetben vezetőség választás lesz, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy „ütő­kártyáikat“ a kommunisták ellen szeretnék kijátszani. A vádaskodásoknak zavarkeltés és megfélemlítés a célja. Csakhogy az angol munkásosztály is tudja, hogy mikor non- nan fúj a szél. AAWAAr7WWA/WWWWWykAAArAr7\AAAAAAAAAAAAAAAAA/y7NAAAAAAAAAAAAA/WWWWV\AAAAAAAAAAAAvAAAAAAAAAAAAAA/ JSulgária mesterséges tavai Irta: Petr Nikov mérnök, a vízierömüépitkezések igazgatója Hazánk fóíyói nem bővizűek. Legnagyobb folyóink, a Mari- ca, az Adria, a Struma, az Iszkr és a Tundzsa középfo- lyásukban másodpercenként 10- 65 köbméter vízmennyiséget eresztenek át. Az évszakoktól függően mé; rendszertelenebb az átfolyó víz mennyisége s helyenként másodpercenként egészen egy köbméterig csök­ken. Bulgária területének előnyös oldala azonban, hogy kedvez a gátépítésnek, úgyhogy a fo­lyók esését fel tudjuk használ­ni vízierőművek működtetésébe és öntözésére. Számításaink szerint folyóink évenként több mint tízmilliárd kilowattóra villanyáramot képesek fejlesz­teni. A múltban nagyon keveset tettek annak érdekében, hogy növeljék hazánk vízierőforrá­sait. 1944-ig valamennyi vízi­erőmüvünk mindössze 50.000 kilowattóra áramot szolgálta­tott, egy gátat sem építettek és összesen 37.000 hektár föl­det tettek öntözhetővé. A felszabadulás után kezd­hettünk csak hozzá a rendsze­res gátépítéshez. Hét nagy gá­tat és egy sor vízierőművet építettünk, viszonylag rövid idő alatt. Ugyanez időben a ter­melőszövetkezetekben csoporto­sult parasztok saját erőforrá­saikból 140 kis öntözőgátat építettek fel. Ma kilencszer na­gyobb területet öntenek hazánk vizei, mint 1941-ben. A szófiai lvárosi tanács kez­deményzésére\ még a múltban felépítették a Beli Iszkr nagy gátat, amely a magas Rita-' hegységben emelkedik s az a rendeltetése,> hogy Szófiát és a környező városokat ivóvízzel lássa el. A gát végleges for- mát azonban csak a felszaba­dulás után kapott. A 30 millió köbméteres mesterséges tó vi­zét évenként több ízben folyat­ják ki teljesen, hogy ezzel sza­bályozzák az Iszkr folyó esé­sét. A Roszica folyó a múltban sokszor elöntötte árterületét és nagy pusztításokat okozott. Ma az Alekszandr Sztambolijszki gátrendszer zabolázza meg vi­zét cs táplálja egyik vízieró- művünket, egyben 32.000 hek­tár termőföldet öntöz. A Georgi Dimitrovról elne­vezett' gátrendszer történetét érdemes röviden ismertetni. A tervek már 1922-ben megszü­lettek, a munkálatok azonban csak 1949-ben indultak meg. Az első építők Nagy-Británnia, Albánia, Franciaország, a skandináv országok, Lengyel- ország, Magyarország és Ro­mánia haladó fiataljai voltak, akik ill adtak egymásnak ta­lálkozót, hogy békésen ver­sengjenek az építésben. Az if­júság erőfeszítésének köszön­hetően új tavat rajzolhattunk be Bulgária térképébe. Az új tó vize két vízierömü turbináit látja el, s összesen 29.000 kilo­watt energia termelését bizto­sítja. Ha majd befejezéséhez ér az öntözési rendszer építé­se, akkor Kazánlk és Sztraza- gora völgyeit is éltető vízzel tudjuk ellátni. Nagy erővel folyik a Szófia mellet ti Iszkron épülő Sztál in­gát' és befejeződött a Sztudena elnevezésű gátépítés' is, amely Dinfitrovo új ipari városunk jelentős vízszükségletét elégíti ki. A Kalin-gát, Bulgária leg­magasabb ilyen építménye 2365 méter magasságban épült a Rila-hegységben, és villany­áram-termelésünk növelésére építették fel a Rodop-hegység- ben a Vaszit Kolarov-gátat. Több kisebb-nagyobb gát épül szerte hazánkban, de ki­dolgozták már a szesztrimói villanyerőmü építkezésének ter­vét is, amely körülbelül egy- miUiárd kilowattórát termel majd évente, az ardai vízierö­mü (évi 1300 millió kilowatt­óra) és a vacsai (600 millió k.lo-j attóra), valamint Iszkr közékfolyásán (300 millió kilo­wattóra). Az építkezések során mérnö7 keink és technikusaink számos nehézséggel birkóztak meg, mert kevés tapasztalatuk volt. A szovjet szakemberek értékes segítséget nyújtottak. Az évek során mérnökeink megismer­kedtek a szovjet tapasztalatok­kal mind a tervkészítésben, mind az építkezésben. E segít­ség és az építkezés során szer­zett tapasztalatok együttesen hozzájárultak kiváló káderek neveléséhez. Most már olyan szakembereink vannak, akik ké­pesek az eléjük állított felada­tokat teljesíteni. Az eddig elvégzett munkánk már jelentős eredményeket ho­zott. Ez azonban ' csak a kez­det. Legutóbbi kutatásaink megmutatták, hogy hatalmasak a tehetőségek hazánkban: mind több vizet állíthatunk az em­ber szolgálatába.

Next

/
Thumbnails
Contents