Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-16 / 24. szám
•956. jőnius Í6. s VITA: Irodalmunk helyzetéről MÉG EGYSZER Már magában az a tény, hogy vitaindító cikkemben leginkább szervezési kérdéseket tárgyaltam, megadta a vita alaptónusát. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy az általam felvetett' kérdések bosszantották az embert legjobban és háttérbe szorították az eszmei kérdéseket. Nincsen szándékomban behatóbban foglalkozni az egyes hozzászólásokkal, csupán egy- r. '■hány megjegyzést óhajtok fűzni. Tolvaj Bertalan cikkéhez. 1. Ugyanis Tolvaj elvtárs vi- tcndító cikkemben bírálta azt a kitételt, hogy irodalmunk lU ’ ítdi Meg kell jegyeznem., hogy az említett kérdésben nem konzervatizmusról volt szó — itt beismerem pontatlanságomat — hanem elmaradottságról. 2. Ezzel kapcsolatban a kérdések sokaságát zúdította rám. S erre viszonzásképpen az a válaszom, hogy Tolvaj Bertalan talán nem értette meg, hogy cikkemben miről van szó. Meri hogy Fábry Zoltán üdvözli a Marci-t, azt én is tudtam, sőt azt is tudtam, hogy mások véleménye emellett kismiska, jó, ha néha helyet kap. 3. „Egyesek megszokták, szinte már beleélték magukat abba a tudatba, hogy íróink új műveit kézlegyintéssel fogadják. S anélkül, hogy alaposabban megvizsgálnák, ráfogják, hogy torzszülött" — írja Tolvaj s vádol engem is az „egyesek" között. Ez igen bátor vád, s tatán helytálló is, csak tévedett, amikor szemüvegét kicserélte s engem is feketének látott. A sulykot sem dobtam el, viszont Tolvaj Bertalan légüres térbe dobta, s igy érthető, miért forog a cél körül. Persze célba találni egy kicsit nehezebb, mint a levegőbe lörd. 4. Ami Fecsó Pál „csodálkozását" illeti, hogy pesszimisztikusan nézem irodalmunk helyzetét, ahhoz csak ennyit: ha az ember megírja a valóságot (a valóságnak vannak söté: színei is) az ember még nem pesszimista. Nem merném Fecsó Pált sem pesz- szimistának bélyegezni, még akkor sem, ha a hiányosságokról ír és közben — tévedett. Ezeket a megjegyzéseket csupán kötelességből tettem; adjonistenre fogadjistennel köszöntem. Irodalmunk feladatáról A csehszlovákiai magyar irodalomra az a jellemző, hogy helyi, pontosabban nemzetiségi irodalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy irodalmunk feladatát leszűkíti a „közvetítő" és „hídverő" szerepre. Ellenkezőleg. Kerüljük az egyoldalú szemléleteket is. Irodalmunk feladata az emberi társadalom szükségszerűségéből a konkrét valóságból ered, s kötelessége, hogy ezt szolgálja, s hogy a valóságot teljés egészében, mélyrehatóan és művészien ábrázolja. Ha a valóság ilyen formában jut kifejezésre, akkor magában foglalja nemcsak a közvetítő és hídverő szerepet, hanem a szocialista irodalom minden szerepét. A szellemi termék közkincs s az irodalomnak a feladata, hogy ezt gyarapítsa, s hozzájáruljon az emberi kulidra fejlesztéséhez. Az egyes nemzetek (nemzetiségek) szel, lemi termékei végülis egy egységes egészet alkotnak. Marx- Engels a Kommunista kiált- vány-ban erről a következőképpen nyilatkozott: „Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság egyre lehetetlenebbé válik, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul." Világos tehát, hogy a helyi irodalomnak is meg van a világ rátörő szerepe. Még ha rosszul is hangzik, de ez igy van. A mi irodalmunk is, mint szellemi termék a közkincs részét alkotja s ennek a résznek a művészi magaslata határozza meg, milyen helyet foglal el a világirodalomban: (Az a véleményem, hogy minél nagyobb a feladat, annál nagyobb a felelősségérzet. S ha az író feladatát csak abban látja, hogy megírja művét, akkor csak az iránt érez felelősséget. Pedig felelősségre azért vonják,' hogyan írta meg? Ha az író a világirodalom nagyjainak művészeiét tartja szem előtt, nem elégszik meg egy átlagos írónak a művészetével. A felelősségérzet állandóan ösztönzi a nemesebb cél elérésére. így van ez . irodalmunk egészével is.) Ha irodalmunk feladatát ilyen széles összefüggésben vizsgáljuk, akkor a csehszlovákiai magyar irodalom jő feladata sehogy sem lehet a cseh, szlovák az orosz s esetleg a magyar irodalom propagálása, mint ahogy azt egyesek vélik, s mely vélemény erős hatást gyakorol irodalmunk fejlődésére s végülis többé-kevésbé ennek a véleménynek köszönhető irodalmi életünk mai állapota is. Bár ez a vélemény a vitában nem hangzott el, nem is hadakozok az ellen, ami nincs. Ámbár ez a vélemény sajnos uralkodik s ha nem is lát napvilágot nyomtatásban, a gyakorlatban erősen érvényesül. A valóság ábrázolásáról Irodalmunk konkrétabb feladatát a valóság ábrázolásának szélesebb, mélyebb és müvé- sziebb ábrázolásában látom. Véleményem szerint azon hiányosságoknak a gyökere, amit irodalmunknak felrovunk, a valóság hiányos ábrázolásában var. A szlovákiai valóság sokkal gazdagabb, mint azt irodalmunk tükrözi. íróink az életet nem ábrázolják teljes egészében, s valahogy menekülnek közös élelünk felvetette égető problémáitól. Szabó Béla Marci-ja és Bábi Tibor Ha- zám-ján kívül kevés olyan írás született, mely művészien ábrázolná nemzeteink együttéléséből fakadó valóságot. Még az említett művekben sem találjuk meg azt a művészi ábrázolást, mely az életvalóság felvetette problémák mélyére tekintene. Még néhol itt is észrevehető a felületesség, a szűk látókörű, elhamarkodoit sematizmus. Szóval még az említett íróknak is van tennivalójuk művészi ábrázolásuk tökéletesítésében. braiislavai magyar főiskolások színjátszó csoportja szombaton a főrévi kultúrotthon színpadán mutatkozott be Karinthy Ferenc „Ezer év"-ével. A főiskolások színjátszó csopt ■tja nem vállalkozott könnyű feladatra, mikor úgy határozott, hogy az Ezer évet viszi színre. Karinthy Ferenc kitűnő drámája sok kiváló színészi alakítás, hiteles jellem- ábrázolás, művészi elmélyülést igényel. A múlt csökevényei, az ezer év vaksága vív harcot a drámában, új életünk győzedelmeskedő jelenével, hitelesen, igazul. A dráma a „fehér foltokon" élő Szabó Anna történetében, bár nem általános, csak itt-olt előforduló problémákat vet fel és old meg, mégis a ddrab mondanivalója igen tanulságos. Szabó Anna vidéki árvaházból kerül fel nővéréhez Budára. Munkahelyén megismerkedik Rózsa Elemérrel, akinek a origódfában dolgozik. A fiatal, tudatlan, rossz környezetben élő lány könnyű zsákmány Rózsa számára; azt csinál vele, amit akar. Kihasználja tudatlanságát, elcsábítja, hitegeti, Íróink ábrázolási módja erőtlen, műveik nem tükrözik teljes egészében a szlovákiai valóságot. A müvek nagyobb részét megírhatta volna az iró a szomszédos országok bármelyikében is. Költemény ? «*Amikor olvasom költőink\ver- seit, különböző benyomást keltenek bennem. Röviden szólva, egyszer elismerő bókot mondok, — ez ritkább eset — máskor pedig bosszankodom, hogy miért irta meg a költő, vagy ha már megírta, miért közöltette e versét. Ezt a benyomást keltette bennem Gyurcsó István a Fáklya júniusi számában megjelent verse, ,,Öltözködik az élet" címmel. íme, az első versszak: „Tavasz van kedvesem és ilyenkor nem lehet szomorú senki. Nem lehet szomorú, mert az élet, a szeretem melegít, mint a nap: melegít engem, téged és azokat, akik bennünk élnek, hisznek. Mindenkit, aki jó." Miért kell ezekre a sorokra ráfogni, hogy vers, amikor próza. Talán a mély gondolat, a ritmus, vagy a rím vált a vers mellett? — Nem. Miért vers akkor? — Mert költő írta? (!) Sok ilyen költeményt lehetne felsorolni költőinktől. Fiatal költőinkre jellemző, hogy mondanivalójukat egyszerűen akarják kifejezni. Ügy, hogy minden ember megértse, élvezhesse a költő élményeit. Ez helyes is. De ne felejtsük el, hogy a mély gondolatok egyszerű kifejezéséhez is művészet kell. A költő mondanivalója különben elhomályosul, összeolvad a szürke, mindennapi beszéddel. * A felvetett kérdéseket nem tárgyaltam aprólékosan. Meggyőződésem, hogy a vitában mélyebb elemzésre kerül sor, s az említett és a hasonló, de nem említett problémák tisztázódnak. Ami pillanatnyilag tőlem telt, megtettem. Tegye meg azt mindenki, aki csak egy kicsit szívügyének tartja irodalmunk valódi virágzását, és aki érzi, hogy tehet valamit irodalmunk érdekében. A becsület dolga. KEREKESt ISTVÁN * * * Tüzek a völgyben Filmszínházaink újabb argentin filmet tűztek műsorra: a „Tüzek a völgyben“ című filmalkotást. Ezúttal Hugo de Carril a film tehetséges rendezője Eduard Borrassal, Hremann Suder- mannak „Frau Sorge című regényét vitte vászonra. A film egy argentin földbirtokos fiának, Paul Fontánnak mutatja be küzdelmes útját, míg megtalálja boldogságát a völgyben. Paul Fontán gazdag földbirtokos fia. Apja elhanyagolja a gazdaságot és különféle spekulációkkal akarja vagyonát gyarapítani. De a nagy jövedelmet ígérő üzletekkel sorra kudarcot vall és tönkre megy. Dolgozni nem akar, fia Paul dolgozik helyette gyermekkora óta, s maga tartja fenn az egész családot. Munkájáért cserébe apja részéről nem kap egy jó szót sem. Paulnak nagyon fáj apja magatartása, aki megveti őt, mert paraszt, de anyja kedvéért, akit nagyon szeret, mindent eltűr. Ö dolgozik a két testvére helyett is, akiket az apjuk taníttat, s az egyetem elvégzése után is a gazdaság korszerűsítése helyett, — amit Paul szeretne mgvalósítani — rájuk költi a pénzt, no, meg az újabb spekulációkra. Paul ilyen környezetben nagyon boldogtalan, s boldogtalanságát még csak fokozza az, hogy az apja szerelmének szüleit gyűlöli. Paul gyermekkorától szereti Izabellát, de boldogságuk útját állja a szülők közötti rossz viszony. Paul apja anyagi kárt okoz Izabella apjának — innét a harag. Ez még jobban elmérgesedik közöttük, mikor egy elbocsátott mezőgazdasági munkás bosszúból felgyújtja Paulék házát. Paul apja Izabella apjának a kezét látja ebben, ezért Izabella eljegyzésekor elindul, hogy megbüntesse ellenségét. Paul későn tudja meg, hogy az apja fel akarja gyújtani Izabelláék házát. Hogy ezt megakadályozza, más nem marad hátra számára, mint felgyújtani a saját házukat. Az öreg Fontán látva, hogy a háza ég, visz- szafordul, de bezuhan egy szakadékba. Pault egy évi börtönre ítélik gyújtogatásért. Mikor kiszabadul meghatódottan tapasztalja, hogy rabsága alatt a falu lakossága megművelte a földet és a leégett házat is felépítette. Izabella apja látva Paul becsületességét, azt, hogy mennyire szeretik a faluban, s hogy a lánya is nagyon szereti, barátságosan fogadja a fiút. Izabella és Paul boldogságának így már nincs semmi akadálya. A film Paul történetével azt igyekszik bizonyítani, hogy becsületes, a néppel együttérző földbirtokosok is vannak. Paul esetében e való is lehet, de nem lehet igaz. A film eltakarja azokat az ellentéteket, amelyek a kizsákmányoltak és a kizsákmányolok érdekei között fennállnak. Ez a film legsúlyosabb hibája. A film viszont hűen jellemzi Fontanék családi életét, leleplezi és bírálja azokat az érdekeket, melyek csak az elelntétes osztálytársadalmakban vezethetik az embereket. Paul csak azért veti meg az apja. mert otthon maradt, számára a legkedvesebb foglalkozást választva, földet művelni. A „Tüzek a völgyben“ című film mondanivalójával jóval elmarad a „Sötét folyó“ és a „Föld rabjai című argentin filmek mögött. A film mégis hatni tudott a nézők érzelmeire ez a rendező ügyes munkájának, a színészek kiváló alakításának, a film kifejező zenéjének és a kitűnő népi énekkórusoknak tulajdonítható. A film főszerepét (Pault) maga a rendező Hu^o de Carril játsza. (a-r) PÉTRÚCI BÁLINT: i tenger egy csöpp lösze O ok emberben él az a vágy, hogy életében legalább egy- szer láthasson és gyönyörködjön a morajló víz örökös hullámaiban. Így volt velem is... Amikor a kedves román elvtársak, vendéglátóink megérkezésünk után megkérdezték, mit szeretnénk látni szép, gazdag hazájukban, magam is felsoroltam jó néhány helységet s a végén — később hogy szégyenem magam emiatt, de nem tehettem róla — szinte kirobbanva szóltam, mint amikor a kis embercsöppségek hirtelen valami újdonságot fedeznek fel s kezecskéjükkel mohón kapkodnak feléje: aztt aztI Ilyen gyermeki vágyódással kértem tőlük: — Szeretném a tengert is látni! Megértették vágyódásomat. Azon a napon, amikor arról értesültünk, hogy másnap valóban mehetünk „tengert csodálni", az éjszaka társammal alig tudtuk álomra hunyni szemünket. Még ébreszteni sem hagytuk magunkat, pedig hajnalban kellett kelnünk, hogy hat óra előtt kint lehessünk az állomáson. Kísérőnk — a Fekete-tenger régi ismerőse — meglepően izgatott volt ezen a oeröfé- nyes korareggelen. Csak két szót mondott és mindjárt megértettük, hogy miért. — Belészerettem... — Meglátjátok, így lesz veletek is! — telte hozzá később. .t. . . Öt óra hosszáig ültünk a vonatban, amíg Bukarestből a tenger közelébe értünk. Előbb fehérbe öltözött karcsú tornyok, világos épülettömbök tűntek fel s amikor befutottunk Konstancára, csak akkor pillantottuk meg a roppant nagy vizet. A tűző napsugárban tejfehéren csillogott a víz, tengerjáró hajók pihentek az öbölben s a hatalmas daruk vaskarjai köny- nyedén emelték a partról a fedélzetre a súlyos rakományt... Messzire nem láthatunk, pára szállt fel a tengerből, eltakarta a kilátást, mintha csak őszi köd borult volna rája. Sokan jöttek velünk együtt „tengert csodálni". A Konstan- cához közeli Mamaia fürdőhelyre mentünk, ahol valamikor csak a román arak, az amerikai és más olajmágnások dőzsölhettek. Es ma ezen a helyen láttuk magunk is, — az elkerített takaros házacskákban, a vakító fehérfalu villákban a dolgozók és gyermekeik üdülnek... Nem kis élmény az, amikor az ember először tát életében tengert. Nem győztük eléggé csodálni a homokos partra feljutó hullámsövényeket. Többen meg is mosolyogtak bennünket, amikor óvatosan mint az első lépteket tanuló gyermek, belelábaltunk a vízbe és a tenyerünkből megízleltük az ízét. Valóban sós volt. Es tovább merészkedtünk. Befelé csalogatott a hullámait szüntelen, küldözgető, fodrozó, zúgó, morajló tenger. S amikor a fehér taréjú, habzó hullám közeledett felénk, beléje vetettük magunkat s úgy éreztük, mintha csak hullámvasúton tettünk volna ... Az ember jobhra-balra kapkodja a fejét, lesi, honnan is indul újabb támadásra egy-egy hullám, mert változó a tenger arca, újabb és újabb irányból duzzadnak a hullámok s amikor a közeledbe érnek és nem ugrasz a magasba, bizony ellep a víz, átzúdúl rajiad... Az állandóan zúgó, morajló tengert hallva, eszedbe jut *egy régi, iskolában tanult vers: ,.Egyedül hallgatom tenger mormotását, tenger habja felett futó szél zúgását.i.." Ezt mormoltam a tenger morajlásába s úgy éreztem, szebbet talán nem is mondhattam volna neki. . . TT ogy őrizzem meg emlékedet, te, gyönyörű Fekete-ten- ger?l A legszívesebben egy laréjos hullámodat vinném haza magammal, hogy megmutathassalak szereteijeimnek, barátaimnak ... De ez csak képzeleti Mást tettem. Kimentem a partra és gyermekmódra, gyermeki örömmel és szenvedéllyel kezdtem gyűjtögetni a rózsaszínű, gyöngyfehér, fekete aptó kagylókat. Újságpapírba csomagoltam azokat és niég egy maréknyi lisztfinom homokot szórtam rájuk... Es alkony tájt, amikor nehéz szívvel búcsúztunk a tengertől és beültünk a vonatba, — a fülkébe belépő ismeretlen ember csaknem a mellettem heverő útitárs-csonutgocskára ült. Sercenést hallottam. Ijedten kaptam a csomag után s a ,,merénylőre" kissé méltatlankodó pillantást vetettem, ö meg furcsáivá, fejét ingatva pislogott rám, mintha csak kérdezné, mi félleni valóm van azon az összegyömöszölt papiroson?! Még jó hogy ki nem dobta a nyitott ablakon! — A tenger egy csöpp részét viszem magammal! — siettem a magyarázattal. Erre még gyanakvóbban lesett felém. Majd széles, megértő mosolyra húzódott ajka, amikor az újságpapírban meglátta a kagylócskákat. Gyorsan a kabátja zsebébe nyúlt és hasonló kis csomagot vett elő és büszkén mutogatta: — Nekem is van ilyen tegerparti emlékem... csakhogy én jobban vigyázok rája-... EZER EV igyekezettel játszott. Kezdő műkedvelőktől igazán nem várhattunk ilyen jő teljesítményt. Különösen négy alakítás emelkedett ki: Tóth János, Szabó Teréz, Zsúp ka Judit és Sörös Márta alakítása, de rajtuk kívül jó teljesítményt nyújtott Krémmel László, Somogyi Mátyás, Bohus Ferenc, Petrik Barnabás, Viola Pál és Mlynka Magda is. Kisebb szerepekben Bordán Lenke, Fukári Valéria és Pál László nyújtott kitűnőt. Szabó Teréz, Anna alakítása a legjobbak közül .való. Kitűnő érzékkel találta meg a tapasztalatlan, vergődő, gyenge Anna hangját. Különösen szép és mélyen átélt gyermekét féltő anyai szeretele, a bába iránti undora és gyűlölete. Gazdag, sokszínű hiteles alakításával rászolgált a közönség elismerő tapsára. Zsupka Judit Bencsikné alakításával ért el nagy sikert. Szerepét jól kiaknázta, különösen a második felvonásban, ahol egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Nagyon szép múltjával való vívódásának, lelkiválságának ábrázolása, férjével való búcsújelenete és fia sorsa -fölötti aggodalma. Sörös Mártának ökrösné szerepében csak két rövidke jelenete volt, de cinizmusával, kitűnő alakításával, mimikájávál be tudta hozni az ezer év sötétségét a színpadra. Kiváló alakításáért többször is nyílt- színi tapsot kapott. npóth János a bíró szere- vében nyújtott kiemelkedőt. Hiteles, meggyőző alakítását, sikerét igényes eszközökkel érte el. Az igazságos, okos, megfontolt bírót a maga teljességében gazdagon kifejezve érzésvilágát mutatta be. Alakítása a legjobb alakítás volt. A rendezés Ungváry Ferenc jó munkáját dicséri. Sajnos a díszletek és a maszkok nem voltak kielégítők. Összegezve elmondhatjuk, hogy a főiskolások színjátszó köre dicséretet érdemlő jó munkát végzett. Az előadás a további próbák után bizonyára még nagyobb színvonalú lesz, Szükséges, hogy a szereplők tovább csiszolják alakításaikat, s ez azokra a szereplőkre kétszeresen vonatkozik, akik helytelen felfogásban játszották szerepüket, illetve nem értették meg azt. m hogy elválik a feleségétől, mert szerinte Annának mellette a helye, már csak azért is, mert gyermeke lesz tőle. Végül azonban minden lelkiismeret furda- lás nélkül szakítani tud Annával, s mikor vissza akar térni hozzá, ezt nem szerelemből, hanem 9nző számításból teszi. A darabból két fontos tanulságot vonhatunk le. Az egyik tanulság az, hogy még akadnak Rózsa Elemérek, akik szabadon, minden megtorlás nélkül visszaélhetnek vezető helyükkel, az emberek bizalmával, tapasztalatlanságával. A másik tanulság pedig az, hogy az ezer év sötétségében élő Szabó Annákkal a társadalom nem törődik eleget. Szabó Anna minden bizonnyal másként kezdi életpályáját, ha helyes úton vezetik öt, ha munkahelyén kellőképpen törődnek vele. A dráma ugyan nem világít rá határozottan, hogyan él majd Anna a történtek után, de Rózsával való szakítása Anna győzelmét, a mi győzelmünket, egy új, jobb élet kéz- . detét jelenti. A darab előadása igen jó vdt, s megérdemelt sikert aratott. Valamennyi szereplő nagy .
