Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-02 / 22. szám
6 1956. június 2. Hat érára csökkentették a Szovjetunióban a serdülő fiatalok napi munkaidejét 11..|. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a 16—18 éves serdülő ifjak munkakörülményeinek további megjavítása végett törvényerejű rendeletével elrendelte, hogy 1956. július 1-től a 16-18 éves munkások és alkalmazottak részére a munkanap idejét hat órában- kell megszabni. A minisztertanács rendeletileg úgy intézkedett, hogy a serdülő fiataloknak a csökkentett munkanapért járó bére a megfelelő kategóriájú dolgozók teljes munkanapja után fizetendő bérével egyenlő. A darab-bérben dolgozó 16- 18 éves serdülő fiatalok munkáját a darab-béres munkák végzésekor teljesítménybérben fizetik. E teljesítménybér egyenlő a felnőtt munkások számára megállapított teljesítménybérrel, s ehhez bértételüknek megfelelő pótlék jár azokra a munkaórákra, amelyekkel a felnőtt munkások számára megszabott teljes munkanap meghaladja a serdülő fiatalok rövidített munkanapját. A TU-104 fázba hozza Zürichet Zürichben május 27-én nagyszabású repülőnapot rendeztek, amelyen képviseltették magukat az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Svédország, Hollandia és más országok légierői. A svájci repülőklubbok által rendezett hagyományos légi bemutató az idén különös érdeklődést keltett, mivel azon első ízben résztvetl a Szovjetunió is. Május 25-én leszállt a zürichi repülőtéren egy ,,TU-104''- mintájú szovjet lökhajtásos személyszállító repülőgép. — A Moszkva—-Zürich útvonalat 3-08 óra alatt tette meg, vagyis mintegy harmadnyi idő alatt, mint a Moszkva—Prága—Zürich vonalon közlekedő szokásos utasszállító gépek. Vasárnap a repülőkiállítások megnyitásának és a légi szemlén résztvevő gépek bemutatásának napján az új szovjet gép körül állandóan sok ember, külföldi szakértők, újságírók és egyszerű nézők tartózkodtak. Elragadtatással nyilatkoztak a gép teljesítőképességéről, külső kivitelezéséről és belső kényelméről. A „TU-104"-et megtekintették. a svájci hatóságok és a vezérkar képviselői, valamint a szemle több résztvevője. A légi bemutató a legújabb szerkezetű vitorlázó- és motoros sportrepülőgépek gyakorlataival kezdődőit. Utánuk sorra emelkedtek a levegőbe « francia légierő Mystere—IV.—A"- mintájú lökhajtásos vadászai, a „Vautour" mintájú lökhajtásos bombázók. Az angol légierőt „Hunter“ típusú vadászgépek. nagy hatósugarú nehéz- bombázók és )nás repülőgépek képvisellek. Vagy szerű teljesítményt nyújtott hazai gyárt ná- nyá gépen három csehszlovák pilóta. Ezután egy ,,Globemas- tér"-mintájú amerikai szállító- gép ereszkedett le a repülőtérre. Az amerikai légierők több katonai repülőgépei is bemutatott: bombázókat. „Sabre“ típusú lökhajtásos vadászokat és másokat. Elismerő felkiáltások hangzónak a repülőtéren, amikor feltűnt a levegőben a „TU-lOt“. Ebben a pillanatban a repülőtéren felhangzón a Szovjetunió állami himnusza. A nézők lei- álltak helyükről és üdvözölték a szovjet repülőgépei. Párizsi levél Mendes-France lemondásáról Mendes-France lemondása miniszterelnökhe- lyettesi tisztségéről megfelel a radikális hagyományoknak. Régi jó taktika ez, amely már több ízben lehetővé tette a radikális minisztereknek, hogy adott pillanatban megtagadják a szolidaritást egy olyan politikával, amelyért pedig hosz- szú időn keresztül őket is terhelte a felelősség. Az ügy azonban most egy kicsit bonyolultabb. Mendes-France bizonyos népszerűséget szerzett magának azzal, hogy néhány hónapon keresztül ellenezte a vietnami háborút — amelyet évekig támogatott. Ö tárgyalt az első genfi konferencián. Jól fel tudta nagyítani a szerepet, amelyet a fegyver- szünet aláírásában játszott. A valóságban egyedül a vietnami népiek az expedíciós francia hadsereg ellen vívott őarcra volt a döntő. A választásokon Mendes-F'rance meg mindig a „béke' embere“ hírnevének dicsfényével övezte magát. A jobboldalt azonban úgy akarta megbuktatni, hogy közben visszautasította a szövetséget a kommunistákkal. Az eredmény az vo’t, hogy a francia nép többséget szavazott a népfront pártjainak (radikális, szocialista, kommunista pártnak}, de e pártok közül több mandátumot adott a kommunistáknak, mint a másik két pártnak együttvéve, és kétszer annyi mandátumot a szocialistáknak, mint a radikálisoknak. Mendes- France jogot szerzett magának rá, hogy tárcanélküli miniszternek nevezzék ki. Az algériai háború kifejlődése előnyös ellenzéki helyzetbe juttatta. Valóban, azzal 'épeit ki a kormányból, hogy sajnálja — joggal, •— hogy nem kezdték meg hamarább az algériai tárgyalásokat. De ugyanakkor azt állítja, hogy ha ő lett volna miniszterelnök. kétszer annyi embert küldött volna Algériába: ezzel akarja semlegesíteni jobboldali ellenfeleit. Az igazság az. hogy a katonák, akiket Algériába küldenek, csak még elkeseredettebbé teszik az a!- gériaiakat, és még nehezebbé a tárgyalásokat, melyeket Mendes-France követel. Mendes-France magatartásában bizonyos ellentmondás van, • de lemondásával már elő akarja készíteni legközelebbi miniszterelnöki jelölteté- sét — szem előtt tartva más megnyilvánulásokat. Nemcsak a naponta megismétlődő és napról napra fokozódó tüntetésekre gondolok, amelyeket a fiatal behívottak rendeznek a háború ellen: hogy egyeseket az egész üzem kikisér, mások órákra visszatartják az Algériába induló vonatot. Gondolok a függetlenek reakciós csoportjának szemtelen nyilatkozatára is. Pinny, Laniel és társaik nagy zajjal támadják az egész baloldalt. Támadják az újságokat, amelyek az algériai háború ellen harcolnak, támadják Pineau-t és a nemzetközi feszültség enyhülését, támadják Mendes-France-ot és ter- nésztesen a kommunistákat. Hogy a reakció négy hónappal a választások után ilyen hangon mer beszélni, ez csak megerősíti a nyilvánvaló igazságot: a háború és a fasizmus egymást szolgálják. S nem ügyességgel vagy félintézkedésekkel lehet ezeket legyűrni, hanem senkit sem kizáró baloldali politikával és minden huzavona nélküli békepolitikával. ANDRE WURMSER $ A baloldal helyzete megszilárdult, a kereszténydemokraták megtartották állásaikat, a fasiszták érzékeny vesztességet szenvedtek. AZ OLASZORSZÁGI KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOKON TITO ELNÖK NYILATKOZATOT ADOTT az United Press amerikai hírügynökség belgrádi tudósítójának •? ebben kijelentette, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia a szocializmus és a világbéke jegyében küzdeni fog „az aktív egymás mellett élésért“. v „A Szovjetunió politikája kétségtelenül óriási jelentőségű lesz a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés szempontjából — mondotta Tito, majd beszélt Moszkvába tervezett útjáról és közölte, hogy a szovjet vezetőkkel való találkozásán megvitatja a béke megszilárdítására vezető soron következő lépéseket. Arra a kérdésre, hogy küszöbönálló szovjetunióbeli látogatása hogyan hat Jugoszlávia és más országok kapcsolataira, Tito azt válaszolta: „Nem gondolom, hogy a nyugati országokkal való viszonyunkon bármit is változtatunk. Kívánatos, hogy ez a viszony javuljon, és ne legyen rosszabb, s hogy a nyugati országok megértsék független álláspontunkat és ne gondolják, hogy valaha is a jövőben megváltoztatjuk ezt az álláspontot.“ Tito ezután kijelentette: „ügy gondolom, hogy az atlanti szerződés egyszer meg fog szűnni, mert tagjai meggyőződtek róla, hogy nincs rá szükség. Megszűnik a varsói szerződés is“. Kijelentette, hogy Jugoszlávia semmilyen szerződésbe sem lép be. Ezután arról 'beszélt, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésében a következő lépés a leszerelés és ellenezte, hogy Németország újraegyesítése a leszerelés feltétele legyen. Hozzátette: „Ez nem jelenti, hogy lebecsülöm a német kérdés fontosságát, de helytelennek tartom, hogy a német kérdés rendezését a leszerelés feltételévé tegyék“. A német kérdéssel kapcsolatban Tito még kifejtette, hogy helyesnek tartaná, ha Kelet- és Nyugat-Németország között valamilyen formában kapcsolat létesülne. Megjegyezte még, hogy „Németországot nem szabad egyedül, csak választások segítségével újraegyesíteni“. A tudósító jelentése szerint Tito ellenezte, hogy a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája helyett a kommunista pártok új szervezetét alakítsák meg, majd hozzátette, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió Kommunista Pártja egy tilt fog működni a két ország viszonyának megjavítása céljából. A SZOVJET—AMERIKAI VISZONYRÓL és az ezzel kapcsolatos problémákról feltűnést keltő könyv jelent meg a napokban az Egyesült Államokban. A könyv szerzője Roberts professzor, a columbiai egyetem orosz intézetének igazgatója. A könyv előszavában, amelyet McCloy, az Egyesült Államok volt nyugat-németországi főbiztosa írt, rámutat arra, hogy elsősorban azokat a problémákat igyekszik a szerző megvilágítani, amelyek „a nemzetközi feszültséget okozták, különösen ami a szovjet—amerikai viszonyt illeti, továbbá meghatározni azt a politikát és azokat az akciókat, amelyek békés feltételeket teremthetnek“. Az előszó azt hangoztatja, hogy Amerikának és szövetségeseinek meg kell őrizni katonai erejüket, de „az adott időszakban a Szovjet-Oroszország elleni harc a katonai kereteken átnőtt, mégpedig politikai, gazdasági és társadalmi területekre.“ McCloy ezzel kapcsolatban azt fejtegeti, hogy a szovjet termelés gyors növekedése következtében a Szovjetunió versenyképessé’ válik az Egyesült Államokkal, a világ első ipari országával szemben. Énnek következtében az Egyesült Államok a kapitalizmus és a szocializmus közti harcot többé „nem értékelheti kizárólag katonai szempontból, mint korábban tette, hanem felül kell vizsgálnia politikáját“. A könyv szerzője is arra a következtetésre jut, hogy az amerikai kormánynak felül kell vizsgálnia jelenlegi politikáját. Mind Roberts könyve, mind McCloy előszava hangsúlyozza azt a törekvést, hogy szakítsanak a rendezetlen nemzetközi problémák megoldásának durván militarista megítélésével és módosítsák az Egyesült Államok külpolitikáját, amely hátráltatja a nemzetközi feszültség további enyhítését. A BONNI HELYZET. A nyugat-németországi leszámítolási kamatláb felemelése miatt kitört bonni politikai válsáp- tovább élesedik. Míg a bonni kormány eddigi válságait a Keresztény Demokrata Unió volt partnereinek, az Áttelepültek Pártjának és a Szabad Demokrata Pártnak a fellépései váltották ki, addig a mostani ellentétek Adenauer pártján belül jelentkeznek. Adenauer a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének berlini értekezletén szembefordult a pártjához tartozó Erhard gazdaságügyi miniszter és Schaffer pénzügyminiszter gazdasági intézkedésével, nevezetesen a leszámítolási kamatláb felemelésével, amelyet a német monopoltőkések hátrányosnak tartanak magukra nézve. Adenauer pénteken este négyszemközt beszélgetett Erhard gazdaságügyi miniszterrel. Utána a kancellár nyilatkozatot adott ki, amelyben igyekszik csökkenteni a kitört gazdasági ellentétek jelentőségét és „személyi“ bizalmáról biztosítja Erhard gazdaságügyi minisztert. Nyilatkozata végén azonban kénytelen beismerni, hogy a két ellentétes álláspont között eddig nem sikerült közeledést elérni. A bonni kormánykoalícióhoz tartozó Német Párt is magáévá tette a Német Szociáldemokrata Pártnak azt a követelését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság rendezze kapcsolatait a kelet-európai népi demokratikus országokkal. Merkatz államminiszter, aki a pártot a kormányban képviseli, pénteken egy lüneburgi gyűlésen azt javasolta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat ,.a keleti tömb országaival“. Egyszersmind felszólította a nyugatnémet külpolitika irányítóit, vegyék figyelembe a nemzetközi helyzetben beállott változásokat és a világpolitika fejleményeit. Múlt héten három amerikai sajtókonferencián bárom vezető amerikai politikus — időrendi sorrendben Dulles külügyminiszter, Stassen, Eisenhower elnök leszerelésügyi külön megbízottja és maga Eisenhower elnök — értékelte a szovjet kormány leszerelési nyilatkozatát — de mind a hárman másképpé Ez a véleményeltérés olyan szembeszökő, hogy a nyugati sajtó egész nyíltan hangoztatja A VEZETŐ AMERIKAI POLITIKAI TUDAT HASADASAT S ez a vélemény jogos is, mert Dulles magatartása a szovjet haderő csökkentéssel szemben feltűnően fanyar volt, s az amerikai külügyminiszter ismét az únos-úntalan hajtogatott „propaganda célokat“ emlegette, Stassen a kérdés „kiegyensúlyozott megítélését“ ajánlotta, Eisenhower viszont úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben végrehajtják a Szovjetunió tervét“, úgy ez a haladás örvendetes jele lehet. Mindebből világosan kitűnik, hogy az új szovjet kezdeményezés ismét zavart keltett Washingtonban s ezt a zavart persze még az is fokozza, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nem kívánják a fegyverkezési hajsza megszűntetését s idegenkednek a konkrét lépésektől a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton. Pénteken, május 25-én délelőtt külön repülőgépen a Szovjetunióból hazafelé vezető útján Prágába érkezett Christian Pineau külügyminiszter, a francia kormányküldöttség tagja, feleségével és kíséretével. Képünkön Christian Pineau (második balról), jobboldalt dr. Gertruda Sekaninová—Cakrtová külügyminiszterhelyettes, aki fogadta Pineait francia minisztert, és Július Duris pénzügyminiszter, aki üdvözölte a francia minisztert a csehszlovák kormány nevében. A május 27-én és 28-án megtartott olasz közigazgatási választások összesítő eredményei még nincsenek meg. A belügyminisztérium még nem hozta nyilvánosságra, hogy az egyes listáknak mennyi községi és megyei tanácsi mandátumot sikerült szerezni. Ami az Olasz Kommunista Pártot illeti, elsősorban azt kell kiemelni, hogy továbbra is megtartja Bologna közigazgatását. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt — az eddigi nem teljes adatok szerint — a következő fontosabb városokban szerezte meg az abszolút többséget a községi tanácsban: Modena, Ferrara, Reggio, Emilia, Pesaro, Livorno, Grosseto, Térni, Perugia, Savona, Alessandria stb. — Lombardiában a baloldal elhódította a keresztény demokratáktól Pavia megye közigazgatásának irányítását. A baloldali pártok Dél-Olaszországban is sok helyütt növelték helyeik számát a községi és megyei tanácsokban. Szicíliában a baloldali pártok 51 község közigazgatását hódították el ellenfeleiktől, s így 240 szicíliai község közül 90-nek lesz most baloldali közigazgatása. Az Olasz Szocialista Párt az ország egész területén előretörést ért el. Így például Milánóban, Firenzében és Bologná- * ban is. Ily módon megállapítható máris, hogy a baloldal együttesen jelentősen előretört ezeken a választásokon, különösen vidéken, ahol pedig már az 1953. évi parlamenti választások is nagyarányú megerősödését mutatták. A zokban az országokban, ahol a tőke rettegő képviselői üldözik a kommunistákat, gyakran hangzik el a haladó gondolkodású emberek ajkáról az a vélemény, hogy „a kommunisták után mások, esetleg mi is sorra kerülhetünk“. Hogy mennyire indokolt ez n felvetés, hogy a kommunistaellenes boszorkányüidözés előbb vagy utóbb mindenütt elkerülhetetlenül a demokratikus erők általános üldözéséhez vezet, nos, ennek talán egyik legszemléletesebb példája a LYL (Munkás Ifjúsági Liga) nevű amerikai szervezet esete a hírhedt McCarran-törvénnyel. A főügyész úr listája Előbb talán néhány, szót magáról a törvényről. Rendelkezései szerint mindazoknak a A LYL esete szervezeteknek, amelyeket az illetékes amerikai hatóságok „kommunista stílusú tevékenységgel“ a „kommunisták iránti szimpátiával“, vagy éppen „kommunista befolyással“ vádolnak, a következőket kell cselekedniük: mindenekelőtt beszolgáltatni a vezetők, sőt a tagok teljes névsorát. Akinek a neve ilyen listára kerül, eleve lemondhat arról, hogy bárhová is útlevelet kapjon, valamint minden olyan állásáról, amely a legtávolabbi kapcsolatban is van az államapparátussal. Az említett szervezeteknek meg kell nevezniük (természetesen pontos címmel és egyéb adatokkal) valamennyi jövedelmi forrásukat és kiadványaikat csak egy megMcCarrannal bélyegzésnek szánt megjelöléssel adhatják ki. Ez így hangzik: „kommunista“. „A kommunisták is ezt akarják ...” És most térjünk vissza a LYL-re. A Labour Youth Ligc, magyarul Munkás Ifjúsági Liga, amerikai ifjúsági szervezet, amelyet idestova hat esztendeje alapítottak „az Amerikai néger és fehér munkásai iránti odaadás“ jegyében. A szervezet egyébként minden területen harcol a fiatalok jogaiért; a munkásifjúság jogait védő törvények betartásáért, a Legfelső Bíróság emlékezetes, az iskolákban meghonosodott faji elkülönítés megszűntetését előíró törvények érvényesítéséért. A szervezetnek külpolitikával kapcsolatos elvei igen egyszerűek és világosak: négyhatalmi tárgyalások a világméretű problémák megoldása céljából, az ENSZ felügyeletével végrehajtott általános leszerelés, a tömegpusztító fegyverek betiltása, azaz röviden: küzdelem azért, hogy a békés együttélés nagyszerű gondolatából még nagyszerűbb — valóság legyen. A LYL elleni vád legérdekesebb motívuma az, hogy az amerikai munkásifjúságnak ez a szervezete azért áll a hivatalos támadások kereszttüzében, mert a faji elkülönítés megszűntetésének végrehajtását, természetesen a békés együttélést és a leszerelést támogatják a kommunisták is.
