Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-26 / 21. szám
4 1956. május 26. A kora reg 3d i napsütés beragyogta fényözönéve] a városkát. A házak, az útmenti fák, a kitáruló ablakok minden telve volt' a tavaszi reggel friss, kábító illatával. A szokott hétköznapi hangulat borult a városra. Lassan megindult a- forgalom. Munkahelyükre siető munkások, hivatalnokok, harsogó dudájú autóbuszok, traktorok és zörgő parasztszekerek özönlötték el az utcákat, megzavarta a szinte idillikus csendet. Felébredt a város, megindult a sürgés-forgás, felzúgtak a gépek. A kora reggeli csendet felváltotta a munka zaja. Talán a piacon sürgő-forgó sokaság zaja, vagy a közlekedő autók robo- gása hatott rám is és kényszerítebt arra, hogy gyorsabban szedjem lábamat és mielőbb elérjek oda, ahová indultam, a dunaszerdahelyi húsfeldolgozó üzembe. Kívülről úgy nézett ki áz üzem környéke, mintha teljesen elhagyatott lenne. S hogy odabent teljes gőzzel megy a munka, arra csak abból lehet következtetni, hogy az üzem kéménye — mint egy jó pi- pás bácsi — bodor füstfélhöket eregetett az ég felé, melyeket gyorsan széttépett a csendesen fujdcgáló tavaszi szél. Kívülről csend, belülről zajos élet. így lehetne röviden jellemezni az üzemet. Ez így is van, mert kint az üzem udvarán csak itt-otit látni valakit mozogni, de az is gyorsan eltűnik valamelyik ajtó mögött. Belülről annál zajosabb az élet. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz nagyrészit fiatalok, még hozzá fiatal lányok, asszonyok- dolgoznak itt. Márpedig tudvalevő dolog, hoqy ahol több lány vagy asz- szony van együtt, ott csend ritkán szokott lenni. A lányok vidáman tereferélnek, vagy dalolgatnak munka közben. De hagyjuk a sok beszédet, mert majd a lányok is megmondják — s tán joggal — hogy mi férfiak is sokat beszélünk néha. Nézzünk inkább szét az üzemben, ismerkedjünk meg a termeléssel. Először talán tekintsünk be az irodába és tegyünk eleget a hivatalos formáknak — ez nem bürokrácia, hanem elővigyázatosság — és mutassuk meg papírjainkat. Itt az irodában ismerkedünk meg Algeyer elvtársnővel, mint később a lányoktól megtudjuk, az üzem Ilonka nénijével, vagy ahogy Varsányi elvtárs tréfásan megjegyezte, az üzem ,,mindsnes“-ével. Ilonka néni éppen fontos munkával volt elfoglalva. A munkaköpenyét javítja. Mikor elmondtam, miről is van szó, készségesen ajánlkozott, hogy Varsányi elvtárssal megmutatja az üzemet és megismertet a termelés menetével. Kőrútunk folytán először az előkészítőbe jutottunk. Ez elég nagy terem. Az egyik oldalon a hentesek dolgoznak, kik gusztusosra darabolják a kacsák, libák húsát. A másik oldalon az osztályozó van, ahol a már feldarabolt húst osztályozzák. Rend, tisztaság mindenütt. Itt igazán elmondhatjuk, hogy tisztaság fél egészség. Az ember szinte úgy érzi, hogy valami laboratóriumba jutott, amint a fehérköpenyes munkásokat meglátja. De szükség is van itt a rendre és tisztaságra, meg a fehér köpenyekre, hisz naponta száz és száz konzervet készítenek el, ami a fogyasztók egészsége érdekében megkívánja a tisztaságot. Valami azonban eltereli figyelmünket az osztályozóról, és érdeklődésünket más irányba tereli. Ugyanis az egyik, ajtónyílás alkalmával kellemes illat csapta meg orrunkat. Pár lépés után eljutottunk abba az osztályba, ahonnan a kellemes illat áradt, az olvasztó- és főző osztályra, Tóth elvtárs birodalmába. Itt bizony akaratlanul még a nyál is összefolyt a szánkban, ahogy a gusztusos, sárgára sült liba — ka csapé csenyében és tepertőben gyönyörködtünk. Nem is maradtunk itt sokáig, nehogy Tóth elvtárs észrevegye vágyakozó tekintetünket. Azalatt a rövid idő alatt azonban, amit az osztályon töltöttünk, nemcsak azt tudtam meg, hogy itt sütik és főzik a húst. hanem azt is, hogy Tóth Árpád az üzem legjobb munkásainak egyike. Tervét • áliandóan 160—170 százalékra, a minőségi terv-normát pedig 104—105 százalékra teljesíti. A körút során még sok mindent láttam, hallottam. Sok jó munkással találkoztam. Ezek közé tartozik Pe- tőcz Mária és munkacsoportja is. Petőcz Mária nevét különbére már láttam a bejárat előtt elhelyezett becsület-táblán is. Csoportjával együtt meg is érdemli, hogy nevét kiírják a táblára, mert sem ö, sem fiatal munkatársai nem maradnak le a termelésben. Azt bizonyítja az a három számjegy, ami ott díszelgett nevük mögött, ahol a terv teljesítése van feltüntetve. A fekete táblán büszkén fehérük a 270-es szám, jelezve, hogy Petőcz Mária munkacsoportja hány százalékra teljesíti a tervet. Sok szép látványosság volt az üzemben, de akadt hiányolni való is. Mégpedig az öltözőben. Az öltöző padlózata betonból van. Ami pedig nem valami egészséges, ha hozzátesszük azt is, hogy öltözés közben, mikor a lányok zokni helyett nylon harisnyát húznak lábukra, rá kell állniok a hideg betonra is. Helyénvaló lenne, ha az üzem' az öltözőnek legalább egy részét deszkapadlóval látná el. Ha ez meg lesz, akkor elmondhatjuk, hogy mindenki teljesítette a kötelességét, illetve az üzem munkásai vigyáznak a fogyasztók, egészségére, az övékre pedig az üzem ügyel. Az üzemnek szép tervei vannak a jövőre nézve. Ez meglátszik azon is, hogy az üzem területén mindenfelé deszkákat, állványokat látunk. Ez annak a jele, hogy az üzem állandóan bővül. Szép terveik vannak az üzem szépítésére nézve is. Az udvart az építkezések befejezése után fásítani akarják, hogy még barátságosabbá tegyék a környezetet. V. E. Tóth Árpád süti a húst. * Tt/fájus 7-e a Rádió napja. l’J- Hatvanegy évvel ezelőtt ezen a napon siketült megvalósítani A. Sz. Po- povnak a drótnélküli távírót. A nagy orosz tudós ezzel a találmányával megalapozta a rádióhullámok széleskörű f elhasználását, először csak rövid értesítések, később már hosszú műsorok közvetítésére. A rádiótechnika azóta , állandóan rohamosan fejlődik, s ma már mintegy csodákat müvei. — Legújabb vívmányai a repülő- vagy más gépek közvetett irányítása és kezelése, továbbá képek közvetítése. A rádiótechnika dolgozói minden évben május 7-én felmérik munkájukat, elgondolkodnak az elért sikerek felett és új célokat tűznek maguk elé. A bratislavai Tesla nemzeti vállalat mun- kaerötarialékok otthonában ez alkalomból kiállítást rendeztek, amelyen sok-sok látogató meggyőződött rádió- gyártásunk fejlettségéről. — A'em nyújtott ugyan ez a kiállítás teljes képet ennek a műszaknak minden ágazatáról, azonban így is elegendő volt ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan készül el a rádió, milyen vevőkészülékeket gyártanak Bratislavá- ban, láttunk különféle műszereket és segédberendezé- eket, sőt néhány kiállított tárgy idézte bennünk a rá- d'óvilág közeljövőjét is, _ a televíziós adást. A kiállítás rendezői és szervezői érdeme, hogy gondoskodtak arról. a kiállított tárgyak áttekinthetően, szükségesen megvilágítva legyenek, továbbá, hogy mindegyikhez rövid ismertető szöveget tettek. rádió napja Már az épület közelsége is megteremti a kellő hangulatot. A kapuban pléh- szőnyeggel bevont állványon vagy öt hangszóróból árad a friss ütemű, kedvteremtő zene. A folyosó boltözaia alatt fényképek tanúskodnak a rádióipari tartalékunk munkásságáról. Az oldalsó ajtónál kékinges fiú áll s bevezeti a látogatókat a terembe. Az első szoba a III. osztály munkája. Egy beüvegezett deszkalapon ötvennégy féle szigetelt huzalt látunk. A legvékonyabh vagy egy milliméteres cinezett réz- drót, színes igelittel bevonvaA legerősebbik 5 milliméternél is több, a felső szigetelőréteg alatt árnyékoló bevonattal. Ezek a rá- 'ióberendezéseknek mondhatnánk idegszálai. Az asztalokon különféle megmunkáló szerszámok feküsznek ízlésesen, nagyság szerint elrendezve. Felülről és oldalról szép, fehér fényt szór rájuk a neoncső. Az asztul közepén hat Talizmán alváz fekszik egymás mellett. Az elsőn még csak néhány alkatrész van elhelyezve, az utolsó már komplett vevőkészülék. A kékinges fiú csillogó szemekkel magyarázza azt a munkafolyamatot, amely az elsőtől a hatodikig vezet. Láttunk még ebben a szobában segédleadót, úgynevezett szignálgenerátort, amelynek segítségévei a már összeállított vevőkészülékeket hangolják. Más ilyen segédberendezések a multivibrátor, amellyel a rádió, illetve valamely alkatrészek hibáját keresik, továbbá az oszcilograf, amelynek első lapján a sok kezelő gomb és kapcsoló felett vagy nyolc centiméter átmérőjű ernyőlámpa van elhelyezve. Ha működésbe hozzák, ezen az ernyőn szép zöld színnel rajzolódik ki az a rezonáns ív, amely magassága, meredeksége, folyamatossága szerint a vizsgált vevőkészülék helyes vagy heli/telen '^működésére lehet következtetni. Természetes, fontos ehhez tudni, melyik áramkörnek milyen a rezonánsíve. Ezek a műszerek mind gyári készítmények, részben Pardubicén, másrészt Pfeloucban gyártják. De találunk itt olyan kiállított tárgyakat is, amelyek a munkaerőtartalékok önálló munkájáról tanúskodnak. Ilyenek például egy televíziós vevőkészülék, csupán tízcsöves, azzal szemben, hogy a gyárakban huszonöt csöves televíziós vevőkészülékeket gyártanak, egy adapter az ultrarövid hullám, vételére, ötletesen tervezett kis telepes rádió, slb. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy a fiatal műszaki káderek lám nem hiába töltötték a bizonyos kettő vagy három évet a tanfolyamon, hanem megtanultak önállóan gondolkodni és dolgozni. A látogatók . legnagyobb számát a televíziós vevő- készülékek érdekelték. Legújabban ha rádióadásról van szó, akkor a beszélgetés tárgya mindenütt csakis erre szorul: ezidén novemberben már a bratislavai televíziós stúdió is megkezdi adását. Ennek bizonyítékaként áll a Zerge-hegyen a 113 méter magas antenna-torony. A Tesla munkaerőtartalékok kiállításán két televíziós vevőkészülék is szerepelt. Egy csehszlovák gyártmányú 4001 számú egykanális vevő, a másik a Szovjetunióban már rég ismert ..Leningrad“, amelynek ernyője 40x25 centiméter nagyságú, tehát jól látható, a kép 10—12 méter távolságból is. A látogatók ' kívánságára be is kapcsolták ezeket a gépeket, sőt megtörtént az is, hogy valamilyen programot fogtak meg — ugyanis a leni ngrádi és a bécsi leadóállomás ugyanazon a hullámhosszon működik. A kiállításnak még egy érdekessége, egy rövid hullámon dolgozó leadóállomás. A kezelője Novák elvtárs, már „öreg" operatő'. Vagy kétszáz darab levelezőlap hever oldalt az asztalon: üzenetek a világ minden tájáról olyan rádióamatőröktől, akiknek sikerült megfogniuk Novák elvtárs adását. Hasonló esetekben ö is így szokta értesíteni távoli barátait. Ugyanebben a helyiségben van még néhány miniatűr adóállomás, amelyik könnyen elfér egy kis kenyérzsákban is. A már felsorolt dolgokon kívül még sok-sok minden látható ezen a kiállításon, amely képet ad arról, hogyan készülnek a fiatal rádiószerelők pályájukra, további képet ad rádióiparunk fejlettségéről is. PETRIK JÓZSEF _ Hadseregünk életéb ől ^ A csehszlovák partizánok alakulatát a Munkaérdemrenddel tüntették ki A kaszárnya udvarán megszólalt a kürtszó vidám hangja. A kaszárnyaudvarra a nagy ünnepségre kivonult katonák egyszerre az érkező két autó irányába szegezték tekintetüket. Az autóból a körzeti parancsnok és a körzet politikai osztályának főnöke szállt ki. Az ünnepélyes szemle végétért. A katonák valóban kitettek magukért. Sedlacek vezérezredes felolvasta a katonáknak Antonín Zápotocky köztár- salágunk elnökének parancsát, amelyben az állt, hogy az alakulatot a Mutikaérdemrenddel tüntetik ki. Beszéde után odalépett az alakulat harci zászlajához és kitűzte a magas kitüntetést. Az alakulat mereven állt, még a szemrebbenést sem figyelhetted meg, talán mindnyájan arra gondoltak, amikor 1954-ben Bősön ác áz harcot folytattak a Duna árvíz eil :n, 1956-ban megmentették a dunameiti falvak földjeit az árvíztől. Talán arra gondoltak, hogy miképpen harcoltál a Svratka, Dyje és a Jihlavka foljók ellen. A Nyitra folyóra gondoltak, a Vág ellen folytatott harcra, melyet Trencsénnél és Pőstyénben vívtak. Újból átélték azokat a pillanatokat, amikor 1955-ben segítségére siette! a szövetkezeti brigádosoknak az aratási munkákban. Visszaemlékeztek a kiképzés alatti átvirrasztott órákra. A csokoládébarnára lesük katonák tekintetet szigorú, de igen jóságos, szemükből azt olvassuk ki, hogy nem ez az utolsó kitüntetés és még több kitüntetés éri őket. A mostani kitüntetés arra serkenti az alakulatot, hogy még nagyobb kötelezettségvállalásokat tegyenek és katonai kötelességüket még jobban teljesítsék és még jobban segítsél a népet. A csehszlovák partizánalakulat egész biztos teljesíti vállalását és még több sikert és még sok ilyen magasztos pillanatot ér meg, mint amilyen ez a kitüntetés volt. „Amikor harmadszor találkoztunk“ Amikor az egyik dunamenti egység harmadszor találkozott a magyar néphadsereg tagjaival, egy magyar- nyelvű könyvbe, melyet Dér Ferenc hadnagy ajándékozott dr. Fukatsch tisztünknek, akkor írta be ezt a mondatot. Ez az ajándékkönyv is bizonyítja, hogy tüzérségi ezredünk milyen mély és igaz barátságot kötött a dunamenti városka magyar egységével. Alig egy éve, hogy találkoztak és barátságukat már réginek és feltétlenül őszintének mondhatjuk. Találkozásuk valóban szívélyes és barátságos volt. A magyar katonák melegen üdvözölték a csehszlovák bajtársakat és Csehszlovákia tizenegy évvel ezelőtt a szovjet hadsereg által történt felszabadítása évfordulójához szerencsekívánságaikat fejezték ki. Hiszen ez természetes is, valóban nagy esemény ez, nemzetközi, így tehát a hadseregeink között fennálló kapcsolatainkban is jelentékeny. Ha a fel- szabadulás nem következett volna be és nem alakult volna meg a Magyar Népköztársaság, akkor a két ország katonái nem üdvözölnék egymást ilyen szívélyesen. És most nem állnának egymás mellett mint két jó barát. A katonák a beszélgetések folyamán sok komoly kérdést vetettek fel, elbeszélgettek munkájukról és magánéletükről. A magyar Népköztársaság tánc- és énekegyüttesének műsora közben is kellemesen szórakoztak és élénken kifejezésre juttatták tetszésüket. Katonáinknak és a civil közönségnek is nagyon tetszett a magyar katonai művészegyüttes fellépése. Arról is beszéltek, hogy milyen szép műsort állított össze a bratislavai katonai művészegyüttes. Se vége se hossza lem volt a baráti beszélgetésnek, míg aztán mégis búcsúra került a sor. Nem búcsúztak örökre, hiszen nég találkoznak. A barátságuk szilárd és katonáink, valamint a magyar k Honák elhatározták, hogy majd rendszeresen ellátogatnak egymáshoz és kicserélik tapasztalataikat. Valóban testvéri meleg találkozás volt ez, olyan találkozás, amelyet sem felejtünk el olyan könnyen. Ez a találkozás megerősíti azt az érzést, hogy a Magyar Népköztársaságnak olyan értékes katonái vannak, akik sohase hagynak minket cserben, hiszen közös cél lebeg előttünk' neg- védelmezzük a. békét és a szochliz- must. Ez a szilárd kapocs köt esszé minket. A néphadsereg tagjaival Az egyik alakulatunkba ellátogattak a német néphadsereg képviselői, akik résztvettek hazánknak a szovjet hadsereg állal való felszabadításának Il-ik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken. Hadseregünk tagjai igen meleg fogadtatásban részesítették a Német Demokratikus Köztársaság harcosait. A megismerkedés igen meleg légkörben zajlott le és nem vo't egy csöppet se „feszes", mint ahogy az a hivatalos látogatások alkalmával lenni szokott. Még alig szorították meg egu- más kezét, máris élénk vitába bocsátkoztak. -A német tisztek azonnal beszélni kezdtek a Német Demokratikus Köztársaság életéről, arról, hogy náluk miben nyilvánul az SZKP XX. kongresszusának hatása, sokat beszéltek a katonák életéről és a berlini örömteli május elsejei ünnepségekről. Hadseregünk tagjai sok kérdést intéztek vendégeikhez és azok készségesen válaszoltak. Beszélgetés közben felvetődött az a kérdés, hogy Schönbinger alezredes hogyan érte el olyan rövid idő alatt alezredesi rangját. Válaszában Schönbinger alezredes kihangsúlyozta, hogy mint a Német Kommunista Párt tagja hogyan harcolt a > 1-------------- — munkásosztály jogaiért és a fasiszták hogyan vetették 1933- ban börtönlre, ahonnan 1945-oen szabadult fel. A szovjet hadsereg által való felszabadulás után a párt egy munkáslap szerkesztőségébe állította. Nem rendelkezett megfelelő képzettséggel, hiszen letartóztatása előtt cipész volt, de szorgalmasan tanult és így jól megállta a helyét. A német néprendőrség megszervezése után egy ren- dörlapot szerkesztett, míg viszont a német néphadsereg megalakulása után a hadsereg sajtójának vezetésével bízták meg. „Jól tudjátok — mondotta, hogy minden hadseregnek kell, hogy tisztje' is legyenek, megkaptam az őrnagyi rangot és nemrég alezredessé nevezték ki. Schönbinger alezredes beszédjét hangos tetszésnyilvánítás kísérte. A német néphadseregben.’ amely a német nép békeakaratát képviseli és élesen szem- benáll a Nyugat-Németország- ban alkalmazott fasiszta módszerekkel, sok ilyen tiszt van, mint Schönbinger alezredes, aki a legnehezebb időkben is a kommunista pán oldalán küzdölt. Ezek a katonák biztosítják a német néphadsereg szilárd és helyes felépítését.
