Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-26 / 21. szám

Í9S5. május 26.

3

Egy pár hete, hogy az _egész világ népe London felé tekintett. Május 15-e óta azonban Moszkva áll az érdeklődés középpontjában.

MOLLET ÉS PINEAU MOSZKVAI ÜTJA

jelentőségében azért is nagy, mert az utóbbi években az első nyugati nagyhatalmi kormányküldöttség, amely a szovjet fővárosba látogat. A francia kormányférfiak megérkezése előtti napon utazott el Moszkvából a francia Szocialista Párt küldöttsége, amely az SZKP meghívására tartózkodott huzamosabb ideig a Szovjetunióban. Nyilvánvaló, hogy a francia szocialisták és a szovjet kommunisták nézőpontjai között nem egy kérdésben különbség van.' Feltétlenül pozitív jelként kell felfognunk azonban, hogy a szocialista párti küldöttség — azé a párté, a mély a mostani francia kormány miniszterelnökét és külügyminiszterét is adja — az SZKP-val közösen kiadott közleményében megállapodott abban, hogy a két párt közötti érintkezést folytatni kell és kapcsolataik kiépítésében is további lépéseket kell tenni.

Jelentős lépéssel '"haladt tovább a népi Kína diplömáci’éi kapcsolatainak kibővítése azáltal, hogy

EGYIPTOM ELISMERTE A KlNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGOT.

Ezt azért tekinthetjük különösen fontos lépésnek, mert Egyiptom az arab államok közül elsőnek tette meg ezt a Nyugaton nem kis feltűnést keltett lépést. Lapjelentések szerint a többi arab állam is hajlandóságot mutat Egyiptom példájának követésére. Nem kétséges, hogy az ENSZ-ben lévő arab blokk ilyen állásfoglalással közelebb hozza annak a teljességgel lehetetlen és nevetséges helyzetnek a megváltoztatását, hogy a tajvani bábkormány „képviselje” a 600 milliós Kínát az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban.

A legújabb jelentések szerint Csou En-láj, a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke már levelet is intézett Nasszer egyiptomi miniszterelnökhöz, amelyben a Kínai Népköztársaság kormánya nevében örömmel üdvözölte az egyiptomi kormány baráti lépését és annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy mielőbb teljesüljön az Egyiptom és a Kínai Népköztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok hivatalos - megteremtésére és a diplomáciai küldöttek kicserélésére irányuló óhaj.

Az AP washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok mértékadó köreiben az a vélemény, hogy ha a kilenc tagú arab liga más nemzetei is követik Egyiptom lépését, úgy diplomáciai nyomást kell gyakorolni rájuk. Ezt John Sparkman, demokrata szenátor úgy határozta meg, hogy Amerika „nehéz pillanatok előtt áll”, hacsak nem cselekszik gyorsan, hogy ezt az új támadást kiegyensúlyozza.

A Kínai Népköztársaság elismerésének kérdése • egyébként egyre több országban napirendre kerül. Rádió jelentések szerint Iszkander Mirza pakisztáni elnök közölte, hogy Pakisztán a legközelebbi jövőben elismeri a népi Kína kormányát, Szaid Ghazzi szíriai miniszterelnök és külügyminiszter pedig kijelentette, hogy a szíriai Minisztertanács legközelebb ülésén megvitatja a Kínai Népköztársaság elismerésének kérdését.

HEVES JELENETEK MIATT FELFÜGGESZTETTÉK A GÖRÖG PARLAMENT CIPRUSI VITÁJÁT

A görög parlament hétfőn délután feszült légkörben kezdte meg a ciprusi vitát, amelynek során az ellenzék bizalmatlan- sági indítványt terjesztett be a kormány ellen. A bizalmatlan- sági indítvány tehetetlenséggel vádolta a kormányt ciprusi politikájában és a kormányra hárította a felelősséget a két ciprusi ifjú kivégzése ellen tiltakozó május 9-i tüntetések alkalmával történt véres incidensekért. Ezek során — mint ismeretes — egy tüntető életét vesztette és sokan megsebesültek.

Hírügynökségi jelentések szerint a hétfő délutáni ülésen igen éles vita fejlődött ki az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között. Cukalasz liberális képviselő kijelentette, hogy a május 9-i athéni tüntetéseken a rendőrség önkényesen használta fegyverét. Makrisz belügyminiszter válaszában rágalmazással vádolta a képviselőt és azt bizonygatta, hogy a rendőrség önvédelemből használta fegyverét.

A mind hevesebbé váló vita végül tettlegességgé fajult Az ülést általános tumultus közepette felfüggesztették.

SUKARNO:

Meg keli harapnunk azt a kezet, amely fojtogat bennünket

Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke a washingtoni nemzeti sajtóklubban beszédet mondott.

Sukamo megállapította, hogy Ázsia forrong és hogy ez a forrongás a gyarmatosítás következménye.

„Helyesli-e ezt az egész világ, vagy nem, de tény, hogy a nacionalizmus (azaz a nemzeti felszabadulásra való törekvés — szerk.) és az országok felszabadulása realitás.”

— Nem vagyunk nyugat-ellenesek — folytatta Sukarno. — Igaz, van a Nyugatnak egy vonása, amelyet mi és egész Ázsia teljesen elutasítunk és el fogunk utasítani. Ez a kolonializmus. Azt mondják nekünk, hogy mi a gyarmatosításnak csak egy formáját látjuk, és hogy ez a forma halott. De mi a gyarmatosításnak csak egy formáját tapasztaltuk és ez Nyugatról jött hozzánk.

— Azt mondják nekünk, hogy a kolonializmus halott, és hogy a döglött lovat ütjük. A válaszunk erre egyszerű. Utazzanak Ázsiába és nézzék meg a saját szemükkel. Utazzanak Afrikába és lássák a saját szemükkel. A gyarmatosítás még klasszikus formájában sem halt meg, addig, amíg akárcsak egy leigázott ország van, amíg akárcsak egy területen nem alkalmazzák az ENSZ alapokmány-eszméjét. Nem létezik jótékony gyarmatosítás, mint ahogy nem létezik jótékony betegség. Ámint a háború utáni évek története mutatja, a gyarmatosítás nem vezet önkormányzatra, csak gyűlöletre és ez a gyűlölet azok ellen a körök ellen fordulhat, amelyektől a gyarmatosítás kiindul, sőt maga a gyarmatosítás ellen is.

Sukarno megjegyezte, hogy Ázsia egyes képviselőit „neut- ralistáknak” nevezik, és kijelentette: „Nem vagyunk semlegesek és sohasem leszünk semlegesek ... Azt mondják, hogy mi a kerítés tetején ülünk. Azt mondják, hogy megharapjuk azt a kezet, amely kenyeret ad nekünk. Erről semmit sem tudok, de feltétlenül meg kell harapnunk azt a kezet, amely fojtogat bennünket.“

— Országunk egységére törekszünk — mondotta Indonézia elnöke — harcolunk és harcolni fogunk, hogy Nyugat-Irian visszatérjen országunkhoz. Semmilyen szóáradat sem leplezheti, hogy ott még a gyarmatosítás uralkodik. Érezzük, hogy Irian hiányzik nekünk, hogy nélküle nem vagyunk biztonságban, és úgy véljük, hogy a szabadság legelemibb stádiumáért vívott csatát sem nyertük meg.

— Függetlenségünk még nem teljes, de mindennél többre becsüljük, amink van. Ez a függetlenség nem eladó és e függetlenségnek egy morzsáját sem lehet megvásárolni semmilyen valutáért — fejezte be beszédét Sukarno Indonézia elnöke.

A nagyvilágból

Brandenburgból elindult a Egyesült Államok hidrogénbom- Szovjetunióba a szovjet kor- ba-robbantási kísérletet hajtott mány határozata alapján lesze- végre, relt szovjet katonák újabb cső- *

Port.Ía. ’ A múlt év folyamán Nyugat* Németországnak a kelet-euróA csendes-óceáni Eniwetoke pai országokkal lebonyolított szigetcsoporthoz tartozó Bikini kereskedelmi forgalma 43.7 fölött hétfőn hajnalban az százalékkal emelkedett.

Londonban március 13-án a Trafalgar téren népgyűlést rendeztek és tiltakoztak ez angol rendőrség Ciprus szigetén elkövetett helytelen cselekedetei ellen.

SZINGAPÚR

TERÜLETE:

581 négyzetkilométer. Az angol Straits S-attlementshez tartozó sziget a Malakka félsziget végében, amelytől a némely helyen csak 460 méter széles Old Strait (Szellőt Tambru) választja el. Felszíne dombos, legnagyobb magaslata a Büki Ti- mah (170 méter). Mintegy húsz folyója van. Éghajlata forró. Fővárosa Szingapúr.

(520000 lakos). A legerősebb délkelet-ázsiai angol flotta támaszpont. LAKOSSÁGA:

1168000 (1954-es becslés). Ebből 800 000 kínai, a többi maláj és indiai. 4s európaiak száma mindössze 13 000.

GAZDASÁGA:

Földje nem nagyon termékeny. Főbb mezőgazdasági terményei: rizs-, bétel borsó, ananász, indigó, kakaó, aloé.

A fővárosban a kaucsuk-, bőr-, hajó- és ónipar fejlődött ki.

POLITIKÁJA:

1824-ben a Brit-Keíetiniiai Társaság Dzsohor szultániától megvette a szigetet. —

1867-ben ment át az angol korona birtokába. 1942-ben megszállták a japánok. —

1946-ban nagy jelentősége miatt elválasztották Maláj- föhltöl és külön korona gyarmattá nyílvánították. A múlt évben a függetlenségi mozgalom nagy mértékben erősödött és a törvényhozó gyűlés is úgy döntött, hagy önkormányzatot követel. Da- bid marshall, szingapúri fő- miniszter múlt év decemberében tárgyalásokra Londonba utazott, ahol azt az igé- rétet kapta, hogy ez év ápri- Vsában megadják az önkormányzatot. Időközben azonban Ceylon szigetén az új kormány az angol támaszpontok felszámolását tűzte ki célul és az angol kormány attól tart, hogy Szingapúrban hasonló irányba fejlődhetnek az események. Ezért az április végén és május elején megtartott újabb tárgyalásokon ragaszkodott ahhoz, hogy az önkormányzat ..megadása" után is teljes beleszólása legyen a sziget belügyeibe. A tárgyalások emiatt megszakadtak.

A szovjet-francia közös nyilatkozat

jelzi a hideg háború olvadási időszakának előrehaladását, de azt is, hogy a genfi kormányfői értekezlet óta változások álltak be a különböző hatalmak közötti kapcsolatok fenntartásának módjában is. Ami például Genfben a négyhatalmi tárgyalások gyakorlatilag két fél, egyrészről a Szovjetunió, másrészről az Egyesült Államok, Anglia s Franciaország tárgyalásai voltak, addig azé’ "előtérbe nyomult a korlátozottabb, de konkrétabb célú kétoldali kapcsolat eszméje. Senki se állíthatja, hogy a kétoldalú tárgyalások önmagukban megoldhatják a minden országot érintő központi jellegű vitás kérdéseket. De kétségtelen, hogy az ilyen tárgyalások rendeznek bizonyos részletproblémákat, a biztonság megszilárdulásához vezetnek a világnak egyik vagy másik térségében és ily módon is pozitív támogatást nyújtanak az általános jelentőségű kérdések megoldásához.

A kétoldalú tárgyalásoknak azonban más jelentőségük is van. Az ilyen tárgyalások általában bizonyos közös elvet és közös érdekek elismeréséhez vezetnek, amely elvek és érdekek az esetek nagy részében általános érvényűek és nem szűkíthetők le pusztán két ország viszonyára. Amikor ilyen rét- oldalú tárgyalásokon leszögezik az egyenjogúság, a szuvereni- , tás, a területi integritás, tiszte- i letbentartásának és az egymás belügyeibe való be nem avat- r kozásnak elveit, ezzel gyakor• latila^ ama országok köre bő• vül amelyek — legalább is elv- i ben— immár elismerik a külön- : böző rendszerű országok békés ä együttélésének megvalósíthatóságát, mint az új nemzetközi kapcsolatok egyetlen lehetséges alakját.

Az ilyen általános érvényű elvek elismerése azonban feltételezi bizonyos konkrét 'érdek- azonosság felismerését is. A Szovjetunió és Franciaország esetében az érdekazonosságot a történelem számtalanszor bebizonyította. Nem véletlen, hogy az 1871-es vagyis a porosz- francia háborút lezáró frankfurti békét Franciaország és a cári Oroszország 1891—93. évi egyezményei, az első világháborút pedig az 1935-ös szovjet; francia szerződés, a második világháborút az 1944-es szovjet —francia szerződés követte. — Természetesen nem lehet párhuzamot vonni Franciaország

és a cári Oroszország között létrejött egyezmény, valamint a két utóbbi szerződés között. De helytelen lenne takarni azt is, hogy mindezeket az egyezményeket az adott európai helyzetben Franciaország és Oroszország érdekazonossága diktálta. Az utóbbi száz esztendő története is azt bizonyítja, hogy a két ország között nem volt és most sincs semmiféle súlyos és válságos ellentét, érdekeik sehol, semmilyen fontos kérdésben nem ütköznek .össze. Nézet- eltésések természetesen időről- időre támadtak a két ország között. De az együttműködés nagy történelmi tapasztalatai bebizonyították, hogy ha időről-időre fel is bukkantak ilyen nézeteltérések, ezek mindjg múló jelentőségűek voltak-.

A Moszkvában aláírt szovjetfrancia közös nyilatkozat fontos

Guy Mollet trancia miniszterelnök és Ch. Pineau külügyminiszter moszkvai tartózkodásuk alkalmával megtekintették a Kremlt. Képünkön a francia vendégek a fegyverteremben.

lépés ezeknek á múló nézetel- téseknek a tisztázása, a valóságos érdekek alapjára helyezett kapcsolatok újjá teremtése felé. A tárgyalások eredményei hozzájárulnak ama irányzat erősítéséhez, mely a helyzet és a körülmények változásáról üj megoldási módokat keres a jelenleg fennálló vitás kérdések rendezéséhez.

Összefoglalva a nyilatkozatban szereplő problémákat mindenekelőtt azt láthatjuk, hogy a francia kormány is immár nemzetközi okmányban elismerte a különböző rendszerű országok békés együttélésének elvét. Ez hatását tekintve nagy horderejű eredmény. A szovjet és a francia álláspont emellett jelentősen közeledett a jelenlegi közép-keleti he'vzet megítélésében és az arab—izraeli fegyveres konrüktus megakadályozásának szükségességében. A Közép- Keletre vonatkozó szovjebangol nyilatkozat után a szovjet-francia nyilatkozatban lefektetett elvek arra mutatnak, hogy a Közép-Keleten a három nagyhatalom nézetei között fennálló különbség jelentősen összeszűkült. Igen fontos a nyilatkozatnak a leszerelésre vonatkozó része. Ebben Franciaország elismeri a szovjet fegyveres erők létszámcsökkentésének nagy jelentőségét és a két kormány leszögezi azt a véleményét, hogy a leszerelés megvalósítása és a nukleáris fegyverek, eltiltásában történő megállapodást sürgős nemzetközi problémának tekinti. Külön jelentősége van annak, hogy a közös nyilatkozat nyomatékosan hangsúlyozza az öt nagyhatalom fegyveres erőinek csökkentését, mint elsősorban megoldandó kérdést, mert ez bizonyos mértékig elismerését jelenti Franciaország részéről annak, hogy elöbbutóbb a leszerelési tárgyalásokba a Kínai Népköztársaságot is be kell vonni. A délkeletázsiai béke megszilárdítása szempontj álból igen fontos körülmény, hogy a két kormány 1954-es genfi megállppodás végrehajtása mellett foglalt állást. A gazdaságilag elmaradott országok segélyezése tekintetében a szovjet kormány rokonszenv- vel fogadta a segély ügyében előterjesztett francia tervet és azt alkalmasnak tartja arra, hogy behatóan tanulmányozza. Az algériai problémával kapcsolatban a nyilatkozat annak a reménynek ad kifejezést, hogy e kérdést sikerül liberális szellemben megoldani. A két kormány mindezen túlmenően a gazdasági- és kulturális kapcsolatok jelentős kiszélesítését tartja szükségesnek.

Az utóbbi hónapokban jelentősen megszaporodtak a diplomáciai utazások. Ezek között is kiemelkedő jelentőséggel Lír Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása, valamint Mollet és Pineau moszkvai útja. A londoni és moszkvai tanácskozások eredményesek voltak és azt mutatták, hogy megvan a lehetőség a Szovjetunió és Anglia, valamint a Szovjetunió és Franciaország álláspontjának, ha egyelőre nem is teljes összeegyeztetésére. de mindenesetre közelebbhozására. Az ilyen fejlődés elöbb-utóbb elvezethet az említett országok barátságának teljes helyreállításához.

A szovjet—francia közös nyilatkozat olyan diplomáciai okmány, amely a szovjet—francia viszony megjavulásáról számol be, növeli a vitás kérdések konstruktív megoldásának lehetőségét, hozzájárul Európa megosztottságának megszüntetéséhez, elősegíti az egyetemes béke és biztonság ügyét.

A moszkvai dolgozók lelkes tüntetése közepette fejeződtek be a négynapos francia-szovjet tárgyalások. Az emberek ünneplése az öröm kifejezése volt afölött, hogy a Szovjetunió és Franciaország e két hagyományos barát Európában, ismét szorosabbra fűzi kapcsolatait és az utóbbi évek merev elzár- kozási politikája helyett az együttműködés útjára tér. A' moszkvai tárgyalások reménnyel töltötték el Európa népeit, mert hosszú évek óta most hallatszott ismét Franciaország hangja a nemzetközi politikában, most bizonyosodott be ismét, hogy Franciaországnak sajátos szerepe és helyzete van Európában, nem egyszerűen az atlanti szövetség egyik tagja, hanem olyan európai nagyhatalom, amelynek érdekeit figyelembe kell venni és amelynek közreműködése nélkül nem képzelhető el tartós rendezés.

A francia gondolkozásmód jellegzetessége a realizmus, amint a francia szellem uralkodó vonása a világosság, a megfogalmazások szabatossága, a homály és bizonytalanság gyűlölete. Az európai helyzet romlásához nem kis mértékben járult hozzá az is, hogy a francia kormányok éveken keresztül a nemzeti érdekeket hajlandók voltak alárendelni a vélt „egyetemes“ atlanti érdekeknek s ezáltal csaknem megszűnt a francia politika kezdeményező és kiegyenlítő szerepe az európai diplomáciai szintéren.

Már maga az a tény, hogy a jelenlegi francia kormr'nv vezetői Moszkvába utaztak, a realizmus előretörését bi? ny’is a francia politikában. Ez a; utazás emellett önmagában h