Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-19 / 20. szám

1956. május 19. 7 Az élet küszöbén: GÁZOLÁS A magyar film nagy sikere­ket ért el mai életünk hű áb­rázolásában, úgyhogy minden új filmtől elvárjuk, hogy új utakon járjon és ne ismételje azt, amit már más filmben lát­tunk. Igen sikerült film a Gá­zolás, melyet Vajda István. „Az A A 338 autó esete“ című le­gény alapján forgattak. A re­gény igen hálás konfliktust dol­gozott fel. Egy fiatal bíró har­col a saját érzéseivel és az igazsággal. A történet a mai Budapesten játszódik le! va­lóban húsból és vérből való emberek elevenednek meg előt­tünk. Dr. Csamádi András bíró sze­relmes lett Zenta Juditba, egy fiatal és feltűnően szép nőbe. Nem kalandot keres, hanem úgy érzi, hogy megtalálta igazi élet­társát. Csak utólag jött rá ar­ra. hogy a szép és ragyogó kü’scMÜ Judit belülről milyen romlott. Saját céljai érdekében mindent és mindenkit feláldoz, nem ismer érzéseket, hideg, szá­mító é: önző. Dr. Csanádi csak későn jött rá, hogy Judit csak színlelte a szerelmet, mert ab­ban reménykedik, hogy a bíró­ság előtt pártját fogta. Judit ugyanis autójával elgázolt egy asszonyt, aki sérülései követ­keztében meghalt. Ez a közlekedési szerencsét­lenség mély emberi drámát ve­tít elénk. Összeütközésbe kerül a társadalmi kötelesség és a szerelem. Ha végeredményben egy emberről van csak szó, tár­sadalmi szempontból sokkal mé­lyebben gyökeredző problémá­kat feszeget. Dr. Csanádi, a fiatal bíró fájdalmas, nehéz harcot vív ön­önmagával. Barátnője oldalára áll, mert azt hiszi, hogy az igazságot védelmezi. Amikor azonban rádöbben a valóságra, megváltoztatja nézetét. Rájön, hogy Judit bűnös és hogyan ítélje el, hiszen elveszítené. — Fájdalmas dolog elveszíteni azt a szeretett lényt, aki nem érde­melte meg vonzalmát és sze­relmét, csak számítóan meg­játszotta a szerepet. András becsületes maradt itt nemcsak az egyéni és a társadalmi ér­dek találkozásáról van szó, na- nem az igazságról és az igaz­ságtalanságról. Ha így fogjuk fel a filmet, akkor rájövünk, hogy ez a tör­ténet. mely első pillantásra nem is olyan tipikus, milyen mélyen érinti mindennapos életünk problémáit. A film végig leköti a néző figyelmét. A főszerepet Ferrari Violetta játsza igen tehetsége­sen, partnere Darvas Iván, aki­vel a Liliomfiban már megis­merkedtünk. A darab rendezője Gertler Viktor, aki Tankista Andrást és a Pánikot is ren­dezte. Mit tegyen Feri? ANYAM SZEME Milyen is volt? Emlékszem én, Elmerengek anyám szemén. Szomorú volt a két szeme, Mikor a bánat ült bele. Hogyha messze földön jártam, Sokszor könnyezett utánam. Mindig figyelt, engem óvott, Míg örökre lecsukódott. TÓTH GYULA Az utcán elült a lárma s az öregedő asszony főzni kezdte a vacsoráját. Alig hogy abba­hagyta a zöldségtisztílást, zör­gést hallott az ajtón és belé­pett a fia. ■ A karján apró lányka szepegett, a gyerekkocsit pedig kinhagyta a folyosón. A belépő fiatalembert, aki a szomszéd faluba nősült, s most hazatér a kislányával együtt, nevezzük Ferinek. Az öregedő asszony pedig, Feri anyja, aki váltig hangoztatta annak ide­jén, hogy el ne vegye azt a lányt feleségül. Most Feri ha­zatért, az anyja nem kérdezte tőle miért jött, csak ránézett a gyerekkocsira és nem csak sejtette, hanem egész biztosra tudta, hogy mi történt. Feri jó futballista volt, víg- kedélyü, ügyes, szemrevaló le­gény. A környék mirtden falu­jába elment futballozni a csa­patával és bizony sokszor di­csőséget szerzett a csapatnak. I' 7 történt, hogy a szomszéd faluban egy becsületes gólt rú­gott, amiért nagyon megtapsol­ták. A lányok, akik a pálya szélén álltak, mindannyian Fe­rire néztek és ragyogóbb lelt a szemük. Gondolták maguk­ban, hogy estére csak itt ma­rad a táncmulatságban és ki­tudja hátha táncdhatnak majd veíe. Nincs abban semmi cso­dálatos, hogy Feri valóban ott maradt, és fiatathoz illően ala­posan kitáncolta magát. A leg­többet Kovács Zsuzsivalt tán­colt. Zsuzsi véletlenül nem volt a délutáni labdarugó mérkőzé­sen, de azért élénkebben dobo­gott a szíve a szokottnál, ami­kor Feri táncra kérte és átfogta a derekát. Nagyon megszerették egymást. Hiszen Ferinek hullá­mos, göndör haja volt és éppen olyan piros nyakkendője, ami Zsuzsinak nagyon tetszett. A Zsuzsi szeme és a dereka pedig Ferire hatott igézőén, és olyan gondolatai támadtak, hogyha lehet, feleségül veszi .ezt a lányt. Hirtelen jövő fiatalos fellángolás volt ez a szeretem, ami később kissé aiábbhagyoit, de aztán újra lángra kapott. A táncmulatság után gyakrab­ban találkoztak és az első fel­lángolások után alaposan meg­fontolták, hogy érdemes-e to­vább tartani a kapcsolataikat egymással. Legjobban Feri anyja elle­nezte a dolgot. Zsuzsi ellen ugyan nem volt semmi kifogá­sa, csak az, hogy tanút, isko­lába jár. Zsuzsi szüleit jól is.- merte hírből, és személyesen is beszélt velük néhányszor, Pe­riek falujában a piacon. Sze­gény négyholdas parasztok vol­tak. Egy lovuk ugyan volt. meg egy tehenük, de nem vdlak er­re büszkék és inkább a sze­gény emberrel álltak szóba, mint a gazdaggal. A lány pe­dig a közeli erdőgazdaságba járt dolgozni, a facsemetéket gondozta. Utána esti iskolába iratkozott be, tanfolyamon vett részt, tanító lett és tovább ta­nult. Az iskoláit még nem fe­jezte be, amikor Ferit megis­merte. Különben jó tanító lett, szerelték öt a gyerekek is. — Amikor a tanfolyam után taní­tani kezdett, . i:or kezdett csak komolyan tanulni, mert addig talán maga sem hitte, hogy tanítani fog. Hiszen egy sze­gény lánynak a csillogó való­ság is néha csak reménynek tűnik. Sokszor mondotta Feri­nek az anyja, hogy baj lesz, ha elveszed Zsuzsit. Ha elvégzi a tanulmányait, otthagy az té­ged. Akkor már nem azt tartja ma góró1!, hogy szegény lány volt. hanem• megváltozik és rosszabb lesz, mini egy grófnő. — De anyám, feleségül jönne hozzám és a szülei sem• ellen­zik — szokta mondani Feri az anuiának. Feleségül, feleségül, mert még egyenrangúak vagytok. Te is részt vettél ezeken a politikai és szakszervezeti tanfolyamo­kon. meg aztán jó gépszerelő vagy. Szépen keresel, sokat. — Bárcsak boldogult apád is ennyit kereshetett volna, nem keltett volna idő előtt a sírba szállnia. De egy gépszerelő, ha mindjárt olyan gépeket is ja­vít meg és tart üzemben, mint le a banyánál, később nem lesz elég egy tanítónőnek, aki elvé­gezte a főiskolát. Feri úgu okoskodott. hogy az anyjának nincs igaza. Első­sorban is Zsuzsi szegény csa­ládból származik és ez alapot ad ahhoz, hogy nem válik „grófnővé", ha befejezi a tanul­mányait, mint ahogy azt anyja mondta. Ha nedig azt nézzük, ki keres többet, akkor az én főiskolára, de évekig kellett ta­nulnom, amíg a bányaigazga­tóság bányagépmesternek neve­zett ki. Mégis sokat gondolkozott az anyja szavain. Sok könyvet el- dvasott, belemélyedt a marxista tudományokba és az egyik köz- gazdasági tankönyvből azt ol­vasta ki. hogy a fizikai és a szellemi munka közti különbség fokozatosan eltűnik. Kár csűrni-csavarni a dolgo­kat, Zsuzsit feleségül vette, és boldogan éltek. Egyszer valami okból kissé összezörreníek. Minden új há­zastárssa1, megesik ez. nem volt lényeges. Mégis akkor indult el a lavina, amely később bete­mette boldogságukat. Közben elérkezett az idő. hogy Zsuzsi befejezze a tanulmányait. Már „kész leszek" — szokta monda­ni Ferinek, de te csak egyszerű bányagépész vagy. Bánuaeé- pész,\ ismételgette Feri fülébe. Igen. dühődött el erre Feri, de azért a biológiáról, meg Napóleonról és a Déli sarkról elbeszélgethetsz velem. De nem­csak te. aki kényszerből iáriad ki a főiskolát, hanem más is. komolyabb emberek. Közben a kislány is megszületett, és ők a nagyok csak veszekedtek. Lívia ágya fölött arról, hogy melyikük hát az értékesebb a társadalom, számára. Meri vol­taképpen erről támadt köziük a vila. Te, Feri — kérdeztem tőle, nem voltál iszákos, vagy kicsa­pongó, és ebbőt kifolyólag a feleséged talán ... ? Nem. Feri szinte megsértődik, a kérdések hallatán. Nem. Jól éltünk, min­denünk megvolt, én is értékes munkát végeztem, ő is, nem di­csérem magam, de látod, nem vagyok tökkeliilött és nem is javamra billen a mérleg. Ha azt nézzük, hogy ki végez ér­tékesebb munkát, szintén egyen­rangúak vagyunk. Ö embereket nevel, nemzedékek nőnek fel majd keze alatt. Ha nem jól javítom meg a gépet, vagy pon­tatlanságom eset le szaktudá­som hiánya következtében vala- tmi hibát ejtek, emberhalál is származhat belőle a bányában. Zsuzsi a gyerekeket neveli, én az ember éleiét védem a tudá­sommal. Igaz, nem jártam a 1 r A Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán elhangzott felszólalás (Folytatás az 5. oldatról) műk volt, — hogy az almafa izesehh, élvezhetőbb gyümöl­csöt hozna, ha gondoznák. De azt mondták magukban: Ki tudia, talán fújna neki a be­avatkozásunk és az almafa még azt hinné, hogy kertészeti elő- clőilélelek vezetnek. Hagyjuk inkább, hisz amúgy is virágzik és terem. Ez az almafa a kert perifé­riáján — íme, ez a csehszlová­kiai magyar irodalom. A kertbe tartozik, oda akar tartozni — hazánk irodalmi éleiébe, de nem elhanyagolt* perifériára szám­űzve. Egyengessék el hát a fá­hoz vezető utakat, a kertészek fogják ollókéseiket és ollóikat, végezzék el a szükséges nye­sést — az ágak nagyon össze­gubancolódlak már, a vadhaj­tások is elszaporodtak. A Ker­tészek Szövetsége pedig gon­dozza a fiatal hallásokat, hogy ne vackort, hanem ranett- és jonathan-aimát teremjenek — ha képesek rá. A gyümölcsből rakjanak rend­szeresen vendégeink elé, tegyék a Lilcrárne noviny, a Kultúr- ny iivot stb. tányérjára — nem pedig kosarába. égül pedig, készüljön végre külön tál azoknak, akik első­sorban az eddig vad almafa termésére vágynak. összefoglalom hát a fentebb elmondottakat: Szervezetünk, a •Csehszlová­kiai írók Szövetsége a hazánk irodalmi eseményeit irányító felelős intézményként nem en­ged he ti meg, hogy a hazai iro­dalom egy része — a csehszlo­vákiai magyar irodalom — ki­essék az irodalmi élet szerves keretéből, periférián tengődjék. Két esztendővel ezelőtt, az írók országos konferenciáján elhatározták, hogy Szövetsé­günknek minden alkalmas esz­közzel támogatnia kell a hazai nemzetiségek irodalmát — a magyar irodalmat is. Nem állítom, hogy e téren semmi sem történt volna. De ami történt, kevés volt. Ezért azt javaslom, tegye a kongresz­szus az Írószövetség végrehajtó szerveinek kötelességévé: 1. Gondoskodjanak kellő szer­vezeti intézkedésekről, amelyek biztosítják a jelentkező fiatal tehetségek felkarolását és fej­lődését (szervező titkár, mű­velődés, nevelés). 2. Gondoskodjanak arról, hogy a Szövetség saitószervei nem csupán időről-időre esett legesen mutatványokat közölje­nek a hazai magyar irodalom terméséből, hanem lapjaikon érdemlegesen, bíráló/ag foglal­kozzanak a csehszlovákiai ma­gyar írók egyes alkotásaival. 3. Tegyenek minden szüksé­ges intézkedést annak érdeké­ben, hogy legkésőbb 1957. ja­nuár l-től lehetővé váljék egy legalább havonta megjelenő magyarnyelvű irodalmi foh/ó- irat kiadása az Írószövetség lapkiadó vállalatának gondozá­sában. Kedves barátaim, elvlársak. — csehszlovákiai irodalmunk sokszólamú énekkarhoz hason­latos. Mi, magyar írók e kar­ban a szólamok egyikét éneke'- jiik — nem domináns szólamod de olyat, amely harmonikusan és szervesen beleilleszkedik a daliam egészébe. Nem akarjuk, hogy hangunk pusztába kiáltó szó tegyen. Nem akarjuk, hogy munkásságunk hatása az iro­dalmárok szűk körébe korláto­zódjék. Van mit mondanunk a csehszlovákiai magyar dolgo­zóknak — uz élet igazságáról, a zociatista hazafiságról, a hazáját építő ember büszkesé­géről és hősiességéről. Es win mit mondanunk a szlovák és a cseh olvasóknak is. Mindnyájuk támogatását kér­jük. hogy mindezt el is mond­hassuk, hogy kiszabadultunk a perifériális sors bűvköréből, hogy valóban azzá lehessünk, amivé lenni aki unk és amivé lennünk kell: népünkhöz és ko­runkhoz méltó írókká! TÓTH TIBOR ittam, csak most itt a kocsmá­ban, ahogy látod, megittam már vagy öt féldeci rumot. — Tudod, hisz ,i.. Azért most sem vagyok ré­szeges, mert nem ad kielégü­lést ez a büdös : >m. A kislány oí.hon van anyámmal, ö pedig egyedül van odahaza a szom­széd faluban és most azon tű­nődik, hogy egy gépész miéri nem illik össze egy tanítónővel. Arról pedig teltetek én, hogy nem jártam iskolába? Kisko­romban nem volt rá pénzünk, mióla nagyobb vagyok, meg dolgoznom kellelt. Kitanultam ezt a mesterséget, amit ö any- nyira lenéz. Teltelek én róla, hogy az FSZ nem a II éves iskolába vagy nem a főiskolá­ba küldött, hanem tanfolyamra. De legalább a CSISZ tagsági gyűléseken lett volna ilyen problémákról sző és kevesebbet futballoztam volna, többet ta­nultam volna. Mondd mit tehe­tek llát? Ügy gondolom, érdemes meg­írnom ezt a történetet, persze az említett személyeknek nem saját neveiket írom le. Ügy gondolom, hogy az Üj Ifjúság olvasói, és különösen a tanító­nők közül akad majd valaki, aki megmagyarázza Ferinek, hogy mit tegyen. Es helyesen tette-e, hogy Zsuzsát feleségül vette? SZONYEI GIZI * * * Az utóbbi időben sok olyan levél érkezik szerkesztőségünk­be, mejyeknek írói tanácsaikkal segíteni igyekeznek a május 5. számunkban az „Egy boldog­talan lány“ cím alatt megjelent cikk írójának. Az alábbiakban kivonatosan közlünk néhány levelet: Az, aki hűtlen, az nem sze­rethet igazán. Valami komoly ok játszhatott közre, hogy ná­latok is ilyen fordulat állt be. Próbáld elfelejteni azt a fiút, mintha nem is ismerted volna ,és főleg ne mutasd, hogy még mindig gondolsz rá Járjál sokat emberek közé és egész biztos találkozó! mad olyan fiatalemberrel, akiben megértő társra találsz. Most már tapasztaltabb vagy, jobban ismered az embereket és más­képp ítéled meg őket. Hidd el, talán szerencse, hogy így tör­tént, később talán még nehe­zebb lett volna az elválás. - Csak fel a fejjel, bátran nézz a jövőbe, bizonyára még sok boldogság vár rád. TÓTH GÉZA, Bratislava. * * * Az élet elsodorta szíve sze­relmét — gyakori probléma. — Akit legjobban szeretünk, az hagy el a leggyakrabban ben­nünket. Lehet, hogy már mi is igazságtalanok voltunk és azt a barátunkat, vagy barátnőn­ket hagytuk el. aki pont minket szeretett és velünk akarta bol­dogan leélni életét. Lehet, hogy már mi is komoly fájdalmat okoztunk társainknak. Egy em­berért élni csak az esetben he­lyes, ha ö is értünk él. Minden seb begyógyul — a csalódást csak újabb szerelemmel lehet ^gyógyítani. Jön majd más, aki jobban megérdemli vonzalmun­kat és őt kell szeretni, nem- pedig azt, aki elhagyott és von­zalmunkkal nem törődik. LOVÁSZ LAJOS, Nyitra. * * * . Milyen sokszor halljuk' ezt a mondatot, hogy boldogtalan vagyok. Hiszen mindenkit ér olyan dolog, amire nem szá­mított és ez fájdalmat okoz. Az, aki téged úgy elhagyott, ha mindjárt a sors vihara is sodorta el, az nem érdemli meg, hogy bánkódj utána, és gondolj rá. Felejteni nehéz, érős akarat, józan ész és büsz­ke szív kell hozzá. Ne mondjuk ki olyan köny- nyen, hogy „boldogtalan va­gyok“. Mit szóljon az a leány, aki elvesztette apját, anyját, vagy az a három-négygyermekes fiatal anya, aki itt maradt öz­vegyen. Nem is gondolunk ar­ra, hogy számunkra már az is boldogságot jelent, hogy fiata­lok, egészségesek vagyunk. — Vannak emberek, akiktől a sors még többet megtagadott, mint tőlünk. Tartsuk szem előtt: győzzük le önönmagunkat, ne­hogy mások győzzenek le min­ket. „Bora“. * * * Idővel elmúlik a legmélyebb fájdalom is és új érzésnek ad helyet. Nézzünk csak szét és akkor látjuk, hogy nemcsak minket ért csalódás, hanem van­nak még sokkal és sokkal sú­lyosabb esetek is. Örüljünk an­nak, amink van, a fiatalságnak az egészségnek, örüljünk annak, hogy épül szép hazánk és az ábrándok világából térjünk visz- sza a való életbe. A munkában keressünk írt sajgó sebeinkre, a munka szeretete fűtse lelkűn­ket. Munka közben az ember megfeledkezik a legfájóbb ér­zéseiről is. Szórakozásul pedig válasszuk a könyveket, mert azok a leghűbb, legjobb bará­tok. A jó könyv többet ér, mint a felszínes szerelmi kaland. A munka üteme diktálja az élet iramát. Mi most nem le­hetünk boldogtalanok, nem sza­bad, hogy boldogtalanok le­gyünk. Boldogok lehetünk, örül­jünk annak, amink van és örül­jünk annak, amit építünk. PAKSY LÁSZLÓ, Ekecs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents