Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-19 / 20. szám

1956. május 19.

FRANA RICHTER:

Börtönből a CSKP alakuló kongresszusára

„Csak azért győztek le ben- nilnke., mert nem vált forradalmi. az osztályharcokban meg- edzett munkáspártunk" — ?zt mondogattuk 1920-ban, amikor a munkásosztály elvesztette harcát, ame'y Hodonín és Os- lavansko vidékén a dolgozó nép fegyveres felkelésében csúcsosodott ki.

Amikor összehívták a CSKP alakuló kongresszusát már kezünkben volt a rendkívüli szenátus ítélete. Ránk a „bolsevik felkelés" úgynevezet vezérei, hazaárulás vádjával zúdítottak pereket, d; a kongresz- szus idejében már csak lazítás és felkelés vádja alatt vezették tovább. Ezen vádak mellé még a hivatalokkal szemben alkalmazott erőszak és a katona kötelességétől való eltérítés vádját is hozzáfűzték. Az akasztó- fából, mellyel fenyegettek és amelyet a burzsoázia szánt számunkra, többéves börtönbüntetés lett.

A magánzárka helyett az ítélet után nagy, közös cellát kantunk, oda összpontosították azokat, akiket az Uhorske-Hradis- te-i kerületi bíróság rendkívüli szenátusa a Moravsko-Slooác- ko-i felkelés vezéreinek tűntetett fel. Rajtam, munkásírón és fűzfapoétán kívül a cellában volt még két falusi bíró, két munkás, egy paraszt, egy jogász és a kerületi bíróság egyik hivatalnoka. A CSKP alakuló kongresszusáról szóló hír az utolsó félév legnagyobb örömét jelentette számunkra.

Filip Rudolf tanító, az Uhor- sko HradiSte melletti Stare Mestoból, egy hórihorgas fiatalember, ki végigharcolta az orosz proletár forradalmat és a vörös hadseregben őrnagy lett, sokszor éjfélig tartó viták folyamán egyszer ezt mondta: „Azt tudjátok elvtársak, hogy eleinte nem tesz lenini párt és az orosz bolsevik párttól még távol lesz. A marxista balszárnyban még sok opportunista volt. Az igazi kommunistáknak nagyon óvatosnak kell lenmök, hogy a kommunista párt ne váljék a régi szociáldemokrácia valamilyen balgarniturájává.

Eszmefuttatását mély sóhajjal fejezte be: „Hát ez szörnyű. Összejön a párt alakuló kongresszusa és mi itt hűsülünk a börtönben. Amikor pedig ránk kint olyan nagy szükség volna!"

A foglyon mind ott szerettek volna lenni a párt alakutó kongresszusán, de csak kettőnknek sikerült, Fülöp tanító elvtársnak és nekem.

Fülöpöt két évre ítélték el, de a felebbezés benyújtása után ügyvédje kérelmére szabadlábra helyezték. En meg sajátmagam találtam meg a szabadsághoz vezető utat.

Amikor nálam a fogházorvos nyílt tüdőbajt állapított meg, 8 napos éhségsztrájkkal elértem, hogy a kórházba helyezzenek. Onnan könnyebben eljutok a párt alakuló gyűlésére — gondoltam magamban. A kórházban elvették tőlem a ruhámat, csak a fehérneműt és a cipőmet hagyták meg. Alsónadrágban és kórházi köpenyben nem tu tarn volna megszökni. Küldöncre volt szükségem, aki Ho- doninban értesíti feleségemet szökési szándékomról és megmondaná neki, hogy hozzon egy öltönyt. Küldöncöm még aznap délután elment. Estére már vissza is jött. Másnap megérkezett a feleségem. „Hol van a ruha?" — kérdeztem, amikor észrevettem, hogy nem hozott csomagot magával.

— Brectavban hagytam — felélte legnagyobb meglepetésemre.

— Hát te Brectavban voltál?

— Azt hittem, hogy Bfecla- von keresztül mégy Becsbe. — Rájöttem, hogy küldöncöm rosz- szúl adta át az üzenetet.

— Hát most mit tegyek? — kérdeztem feleségemtől.

— Elmegyek érte Bfeclavba — felelte.

— Az már késő. Csakis holnap szökhetnék, máskülönben már késő lenne. A kezelőorvosom három nappal ezelőtt ezt mondta nekem: „Szerkesztő úr, sohase tekintettem magam börtöne őrének, csakis az orvosának. Amit most mondok, az szigorúan bizalmas; már nem íer- t'óyö beteg, és nemsokára Bo- ryba helyezik át”.

— lát mit csináljunk akkor? — kérdezte az asszony.

— Tudod mit, még ma elmégy Kamenár tanár elvtárshoz és megkéred, hogy szerezzen egy öltönyt.

Tévedtem. A tanár elvtárs, aki mindig nag" szavakat pu- fogtatott, megmutatta, hogy tulajdonképpen egy gyáva kutya. Kijelentette, hogy semmi közösséget sem váltat az ilyen kalanddal, mert esetleg kisülne, hogy ő segített hozzá a szökéshez. Mit tegyek? Mindent kockáztatni kellett. A kórházban feküdt egy tüdőbajos fémmunkás. Bizalmasan elmondtam neki, hogy miről van szó.

— Kölcsönadhatnál valami ócska öltönyt és iratokat — mondtam.

— öltönyt és illetőségi igazolványt adhatok, de valakinek érte kellene menni — jelelte készségesen a fémmunkás.

— 1 z a legkedvesebb — kiáltottam fel bddogan. Írjál csak a feleségednek néhány sort, írd meg, hogy a sorok átadójának adja ki a. öltönyt és az illetőségi bizonyítványt.

csend uralkodott, elbújtam a bokrok mögött és azon tűnődtem, hogy vajon sikerül e u szökés. így gondolkodtam. .4 kórházban ma biztos megfigyelték, hogy itt járt a feleségem, és ha megállapítják, hogy megszöktem, akkor összefüggést keresnek a látogatásával. Biztos még le is csuknák, hogy hozzásegített a szökéshez. Mit csináljak? Ez a kérdés marcangolt. Nem maradt más hátra, minthogy a feleségem is velem szökik. Jaj, ha nem lenne gyermekünk. A kis 8 hónapos Verát a feleségem Vlcková elv- társnőhöz adta gondozásba, amíg ideutazott hozzám. Fájdalmasan a gyerekre gondoltam. Elhagyjuk? Az lehetetlen. De vajon nem e marad magára, ha szökésem után lecsukják az anyát?

A toronyóra tizenegyet ütött. Milyen gyorsan múlt el ez a két óra ott a bokrok között. A fal mögül füttyszót hallottam.

Óvatosan kiléptem a bokorból és a gesztenyefáig kúsztam. Levetettem kórházi köpeEgy órába se telt és a feleségem már eI is hozta az öltönyt és az illetőségi bizonyítványt.

Az öltöny ki volt mosva, de azért tele volt olajfolttal és va- saiatlan volt. Túl nagy lesz, -- gondoltam magamban, amíg a WC-én szemügyre vettem a ruhát. Mit csináljak, legalább mégis csak valami, ügy nézek majd ki benne, mi: ' egy munkás, aki munkából jön haza.

A fémmunkást és a feleségemet beavattam a szökési terv részleteibe. Amikor lementünk a kertbe, elvezettem őket egy bizonyos helyre.

— Látjátok, itt ezen a helyen a kert kerítése a legalacsonyabb, alig két méter. Én majd felniászok erre a gesztenyefára és azon az ágon látjátok, vé- gigkúszom, és akkor egy ugrással kint is vagyok a mezőn!

Feleségemmel megbeszéltük, hogy este 11 órakor vár rám a kert falánál. Majd fütyülni fog, ami azt jelenti, hogy tiszta a levegő. Feleségemnek is elmondtam, hogy egyenesen a párt alakuló közgyűlésére akarok menni.

— Prágában még biztos In- jognak, — ellenkezett az asz- szony.

— Nem fognak le. Ügy tudom, hogy csak az a képük van meg rólam, ahol kecskeszakáit viselek és hosszú a hajam. Most pedig simára le vaÍ

’yok borotválva és a művész- rizurámról is lemondtam.

Va sora után a WC-én átöltözködtem, felgyűrtem a nadrágomat, hogy ne kandikáljon ki a kórházi köpenyből és a fémmunkással együtt lementünk a kertbe. Kilenc óra előtt , amikor lecsukták a pavilion ajtaját, barátian kezet szorítottunk.

— Minden jót — mondta. — Hangja melegen és meggyőzően hangzott.

Csillagos ég volt, a hold nem világított. A kertben mélységes

nyemet és aztán próbára tettem vajon ne,., felejtettem-e el a mászást. Kisjiú koromban ügyes voltam. Eleinte nehézkesen ment, de mihelyst sikerült ne gkapaszkodni a gesztenyeja ágában, máris jól ment minden. Felkúsztam a kert falára és megláttam a feleségemet. Csak akkor állapítottam meg, hogy a fal kívülről' sokkal magasabb, mint ahogy az a kertből látszott. Legalább négy méter magas lehetett. Megtámasztottam lábamat, megfogódzkodtam a fal szélébe és nagy lendületiül leugrottam. Ereztem hogy ép maradtam.

Prágába délelőtt érkeztünk. Az állomásról egyenesen a párt alakuló kongresszusára mentünk. A kongresszus éppen déli. szünetet tartott. A küldöttek egy része a kertben tartózkodóit. A küldötteket két csoportra osztották. Annak a csaptainak az élén, amely erőszakkal lehetetlenné akarta lenni, hogy dr. Bohutmr Stnerul előtárhat válasszák be az alakuló párt központi bizottságába, dr. Vaj- taner Emánuel állt.

Az egyik asztalnál hodonim elvtársakat pillantottam meg, akikkel letartóztatásom előtt naponta érintkeztem. Közöttük volt Filip tanító elvtárs is.

— Várj meg, leülök közéjük, kíváncsi vagyok, vajon rámismernek, — súgtam oda a feleségemnek.

Odaültem régi ismerőseimhez Elnémultak, rámnéztek, de senki sem ismert fel. Nahát, ez nagyszerű — gondoltam magamban, és nyugodtan ülve maradtam. Kis idő múlva hozzámült a feleségem.

— Hát te hogy kerülsz lde‘> — kérdezték meg egyszerre többen is a feleségemtől.

— Velem jött — jeleltem a feleségem helyett. Csak amikor megszólaltam, jöttek rá, hogy ki vagyok.

— Ez... azt akarták mondani: Frána .. De senki sem mondta ki n nevemet.

A kongresszuson vezető elv- társakkal léptem érintkezésbe, elhatározták, hogy feleségemmel együtt kimegyünk Szovjet- Oroszországba.

— A legközelebbi alkalmas időben pedig utánad küldik a gyereket is — ígérték.

— Megyünk, természetesen megyünk, de a kongresszus után — feleltem. Ebbe természetesen beleegyeztek.

— Ma már biztos rájöttek arra, hogy megszöktél és körözni jognak. A kongresszus ideje alatt Prágában maradsz, valahol meglapulsz és később már biztosabban útnak indulhaszt. Néhány nap múlva már azt fogják hinni rólad, hogy túl vagy a határon és akkor maid nem fülelnek annyira.

Nem fontos, hogy merre folytattuk kalandos utunkat, elvtársaim megbízható vezetőt bocsátottak rendelkezésünkre, akik már alaposan ismerték az utakat. Másnap Németország Kommunista Pártja központjába, Berlinbe érkeztünk.

Ott láttam először Wilhelm Pieck eivtársat, a Német Demokratikus Köztársaság mai elnökét, Zetkin Klárát, az idős forradalmi proletár harcost. Addig csak névleg ismertem őket.

A csehszlovák menekültet és feleségét olyan elvtársaisan fogadták, mint ahogy az csak kommunisták között volt szokásban.

Szovjet-Oroszországba nem jutottam el. Feleségem hastífuszban megbetegedett, három napig magas lázzal Neu-Köln- ben egy kis szállodában feküdt, aho>, már azelőtt is sok kommunista emigráns talált menedéket. Aztán kórházba vitték, ahol tíz hétig feküdt. így kezdődött az emigráció.

Berlinbe való megérkezésünk után az egyes csehszlovák lapok azt a hírt hozták, hogu Fraría Richter szerkesztő, a ho- donini fegyveres felkelés vezetője a börtönből megszökött, és Moszkvába került.

Ugyanakkor én a berlini aszfaltot róttam Franz Renner széni'lyuzonossági bizonyítvánnyal u kezemben, aki Berlin-Schöne- bergben született és oda volt illetőségű is.

Négy évre a föld nyelte el az egyik cseh szerkesztőt. De abban az országban, ahoi születtem, mái' megalakult a kommunista pár!, — mondogahum magamban. Bármilyen gyermek- betegségeken is megy keresztül, bármilyen súlyos•, harcot is vív az életéért, börtönökön és vér- patakokon kérésziül — már semmi se teszi tötjkre. Vem gondoltam már vissza a börtönre, ahonnan kiszöktem, arra hogy megvívtunk cgt/\ csatát? Hiszen ez volt az első ütközet, melyei szilárd forradalmi . vezetés nélkül vívtunk meg. faliét, hogy még néhány csatátelvesztünk, de hogy is mondta lenini szavakkal, a marxista balszárny kongresszusán Prágában Zabranskyéknél Bohutnr Smeral elvtárs: „Eljön a nap, amikor a mi utcánkban is ünnep lesz!"

£s látjátok, kivártuk azt a napot. Hazánk, amely valamikor rossz mostohánk volt, szivünk egész melegével hőn szereiét! hazánk lett.

Ti fiatalok, nem is tudjátok elképzelni milyen végtelen boldogságot érzünk mi, akik 35 évvel ezelőtt olt álltunk a CSKP bölcsőjénél, mennyire örülünk minden sikerének, melyei ti értek el.

Mi, öregek, akiket a CSKP vezetett, olyan időben harcoltunk hazánk boldogságért, amikor az emberek éhenhaltak, a hidak alatt aludtak és szomorúan őgyelegtek egyik gyártól a másikig, egyik építkezéstől a másikig. Azokban az időkben, amikor hiába kiáltottuk „munkát akarunk", a csendőrök puskatussal adták meg a feleletet. Igen szomorúan festett hazánk akkoriban.

Ma az emberek arca boldogságtól ragyog és sikereikkel segítenek biztosítani és megvédelmezni a világbékét. Lágy, puha kenyér terem bőségben a szövetkezeti rónákon, igazságtalanok volnánk, ha nem váltanánk be, hogy hazánk boldogságát a CSKP-nek köszönhetjük, amely 35 évvel ezelőtt született.

Alaposabb felkészültséget propagandistáinktól

A CSISZ már hat év óta szervezi a politikai oktatást. — Hat év hosszű idő. Elvárhattuk volna, hogy ez idő alatt a politikai oktatás az ifjúsági szövetség tevékenységének természetes és érdekes tartozékává válik. A helyzet azonban egész más képet mutat.

Papíron a politikai oktatáson résztvevők száma egyre emelkedik. De csak papiroson, a valóságban a fiatalok nem érdeklődnek túlságosan a politikai oktatás iránt. Például hány alapfokú politikai kör kezdi meg működését, egyszer-kétszer ösz- szejönnek, az eredmény pedig az, hogy a fiataloknak elmegy a kedvük a politikai oktatástól. Miért van ez így? Hol a hiba? A propagandistákban? Igen. A propagandistákban. Ámbár az utolsó években a CSISZ politikai oktatás számára sok tapasztalt párt-tagot és CSISZ-tagot nyertek meg. Mindamellett • - tisztelet a kivételnek — csak kevés sikert értek el.

A főokot ott keressük, hogy az oktatás anyaga különösen az alapfokú politikai körökben igen száraz és nehezen emészthető.

Sok mindennel foglalkoznak ezekben a körökben és végeredményben semmit sem tanulnak meg. A kör résztvevői hét tézisben értesülnek hazánk haladó hagyományairól, pártunk történetéről, államrendszerünkről, a CSlSZ-röl, az iparról, a mezőgazdaságról és a nemzetközi helyzetről. így aztán könv- nyen megtörténik, hogy a propagandista egy fél óra alatt megmagyarázza a politikai események fejlődését 1905-íől napjainkig, és a téziseket összekeveri. Sok ismert igazságot mond el 1 és végeredményben semmit sem magyaráz meg.

Ugyanezen oknál fogva a politikai oktatás céljaira szerkesztett tankönyv sem felelt meg küldetésének. Különösen az iparról és a mezőgazdaságról szoió fejezet fellengős és tartalmatlan. Milyen következtetésekre jutunk?

Lámpással kereshetjük az olyan kört, ahol a tankönyv szerint haladnak. A tankönyveket legtöbbnyire csak a propagandista használja.

Legfőbb ideje, hogy a CSISZ politikai oktatási köreibe más

tanítási módszert vezessenek be. A fiatalok sok mindennel rr.-g szeretnének ismerkedni, számtalan kérdésre keresnek feleletet, a tudomány világából, választ szeretnének a politikai és kulturális élet kérdéseire is.

A CSISZ nehezen emészthető módon nyújtotta a fiataloknak a politikai oktatást, úgy, hogy az sohase tudta lekötni őket.

Ami a fiatalokat érdekli, az kell, hogy a CSISZ vezető dolgozóit is érdekelje.

Ha a politikai oktatás módszerére. vonatkozólag bármilyen jó határozatokat is hoznak, nem végzik küldetésüket, ha a CSISZ vezető dolgozói alapjánál fogva nem változtatják meg beállítottságukat az ifjúság érdekeivel szemben.

Nemrég szemléltető módon meggyőződhettünk állításunk helyességéről. Vasárnaponként vezető politikusaink és kultúr- dolgozóink a Mladá Fronts „Hogy is van az...“ rovatában felelnek az olvasók különböző kérdéseire. Szerkesztőségünkbe sok levél futott be. A fiúk és leányok kifejezésre juttatják, hogy mennyire tetszik nekik ez a rovat és milyen kérdésekre szeretnének választ kapni.

A CSISZ városi vezetőségével való megállapodás után javaslatot nyújtottunk be a CSISZ Prága—libeni kerületi vezetőségéhez, hogy a libeni fiatalok számára nyilvános beszélgetést rendezzenek, amelyen vezető tudósaink, újságíróink, testnevelési szakembereink és sport vezetői felelnek majd a feltett kérdésekre. Néhány hetes tárgyalás után Helena Bar- tunková, a kerületi vezetőség első titkára közölte velünk, hogy a beszélgetésen nem biz- tosíthaifa a fiatalok részvételét, mert tapasztalatból tudják, hogy nincs meg a kellő érdeklődés. Éppen ezért a beszélgetés előkészítésében nem vehetnek részt.

Mitevők legyünk, megpróbáljuk a Prága—libeni vezetőség nélkül is. De vajon nem-e jellemző, hogy így értelmezik az ifjúság körében kifejtett propaganda munkát?

O. S.

Erélyesen számoljunk le a CSISZ-bsn mutatkozó fogyatékosságokkal

A CSISZ KB IV. plenáris ülésének, amely május 11-13-ig tartott, eredménye az a részleges határozat, amely boncolja a GSISZ-szervek és szervezetek hiányos munkájának okait.

A határozat elrendeli az ifjúságnak hogy elsősorban még nagyobb igyekezetét fejtsen ki második ötéves tervünk feladatainak teljesítésében és felhívja az üzemek mestereit, felelős dolgozóit, a párul és szakszervezeteket, hogy iflz eddiginél nagyobb mértékben ^foglalkozzanak az ifjúság problémáival.

Élesen bírálja egyel? minisztériumainkat, amelyeknél^ ugyan volna dolguk a fiatalokkal, de vagy nem törődnek velük, XaSy beavatkoznak a CSISZ-szervek hatáskörébe. A határozat a továbbiakban azzal az állapottal foglalkozik, amely ifjúságunk

körében a kulturális- és a sportélet szakaszán mutatkozik. A határozat további részében az ifjúságnak a CSISZ-ben va’ó neveléséről, az ifjúság nemzetközi együttműködésének kibővítéséről és a Komszomollal, valamint a jugoszláv ifjúsággal való együttműködésről van szó. A befejező rész bírálja a CSISZ-apparátus munkájában mutatkozó bürokratikus tüneteket és feladatúi tűzi ki az apparátusnak legkedvesebb 30 százalékkal való csökkentését.

A CSISZ Központi Bizottsága .felhívja az jfjúságot, hogy míg szorosabban zárkózzon fel a párt és szervezetei köré, kérje a párt bírálatát és segítségét, munkájában, hogy a CSISZ KB plénuma negyedik ülésének határozatát teljesíthesse.

A CSKP KB közleménye az országos pártkonferencia megtartásának idejéről

A CSKP KB 1950. május 13-i ülésén a CSKP kerületi és járási bizottságainak és az atapszervezetekneik kérésére elhatározta, hogy az országos pártkonferenciát 195$. június 6-ről június 11-re halasztja, hogy több idő jusson a' népgazdaság fejlődés második ötéves terve irányelvtervezetének megvitatására. \