Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-12 / 19. szám
7 1956. máius 12. Mit építünk Szlovákiában a második ötéves tervben Ezekben a napokban tárgyalják meg az SZKP Központi Bizottsága javaslatait második ötéves tervünk irányelveire vonatkozóan. Az irányelveket azok tárgyalják meg, akik munkájukkal tényékké változtatják a számokat. A vita lehetővé teszi, hogy mindenki megismerkedjen azokkal a merész feladatokkal, amelyeket magunk elé tűztünk, továbbá minden dolgozó hozzászólhat ahhoz, hogy az új gyárak, épületek, vízierőművek, iskolák, lakások, kórházak minél előbb a nép szolgálatába álljanak. ‘f^íárom találkozás A z ereszekről már tecsordutt a hóié, porhan"ós jégtutajok úsztak a zavaros, Feketevíz hátán. Megengedett a föld, s könnyű, párákat lehelt a verőfényben úszó ég felé. A hóvirágok áttörték a rothadó avart, emelkedett a nedv a iák törzsében és úgy tetszett, a rügyek is mozdultak. Rezzent, ébredt — - tavaszt üzent a természet; illatot ígértek a virágok, árnyat az erdő, terméssel bíztattak a vetések. De nem volt, aki örömöt, bizalmat merített volna ebből, nem volt boldog ajak, aki visszamosoly- gott volna az égnek és a tájnak. Jött március, de nem tavaszodon... Az emberek szívét megülte a halálfélelem, gondolataikat, érzelmeiket elrabolták az egyre közeledő ágyúszó tompa dübörgése és a kósza hírek. Bizonytalan volt a házon a tető, még a meghitt családi asztal is. Minden percben újból és újból fedezte fel az ember: élek még. Am a jövőjében senki sem tudott bízni. Halál rontott, pusztított a földön, háború volt. Az arcvonal már csak kétszáz kilométernyire volt tőlünk és rohamosan közeledett. Tízéves eszemmel még nem tudtam felfogni mit rejtenek számomra a következő napok, engem a félelem és kétségbeesés lázától megmentett a gyerekségem. Gondatlanul mohó kíváncsisággal néztem a nehéz zúgású bombázókat, s csak mikor apám a pincébe tuszkolt, akkor kezdtem sejteni, hogy azt nem szabad. Egy este aztán én is megtanultam félni. A távolból szapora puskaropogás hallatszolt, fel-fetbömböltek az ágyúk és olykor-olykor egész alacsonyan iramodó repülőgépek ordítottak a tavaszi levegőben. Szélcsend volt, minden nagyon tisztán hallatszott. és a zaj egyre közeledett, már a lánctalpak csikorgását is ki lehetett venni. Félelemtől reszketve bújtunk össze a pince alján, bátyám, anyám és én. Apám valahol kint az utcán őrséget állt. Kilenc óra körül minden elnémult. Hosszú óráknak tűnő per-- cek teltek el, míg végre jött az apám és ennyit mondott: itt az oroszok, Ezt azonban már én nem hallottam, békésen aludtam s álmaim a valóságnál valami szebbet mutattak. Reggel kibújtam a pincéből és élénk zaj ütött a fülembe az utcáról. De még mielőtt elindultam volna arra, valami érdekességre lettem figyelmes. Kertünk végében állt a szalmakazal, annak kellős közepén egy fejet láttam kimagaslani. Odamentem. Barnaarcú szovjet katona ült ott fent, éppen a csizmáját húzta. A kazal mel- lettt még egy páran szórakoztak, kék füstöt fújva. Akkor láttam először szovjet katonát. Hosszasan bámultam feléjük, míg végre egyikük — egy szőkehajú, barátságos, középtermetű katona — hozzám szólt. Nem tudtam mit akar, megijedtem és elkotródtam. De a tekintete, alakja úgy emlékezetembe vésődött, hogyha szovjet katonát láttam, akarva-akaratianul, erre a szőkehajú, barátságos arcra gondoltam. f'gy egész hónap telt el, teli ka- tanddal, cinkossággal, élményekkel. Megtanultunk egy pár orosz szót, daltöredékeket, tudtunk cigarettázni, sőt parittyagumit is csenni. Egy napon csak szúrni k-’zdett a mel- 'emben, szédült a fejem és fájdalmasan kirepedezett az ajkam. Hiába mentem volna pajtásokkal, nem bírtam velük az iramot. Ojabb és újabb élményeket meséltek nekem, nem volt kedvem semmihez. Másnap reggel az ágyban maradtam. Anyám gondterhes szemekkel nézett rám, de csak megnyugodott: gyerekbetegség, hamar elmúlik. De az enyém csak nem múlott. Eg"re rosszabbul éreztem magamat. Á pajtások be-beszaladtak hozzám, de reménytelenül, lehorgasztott fejjel húzódtak ki. Egy éjjel éppen május 10-én, döngö léptek ébresztettek fel. Négy katona állt a szobánkban, hozzánk szállásolták be őket. A gyenge lámpafényben homályosan látszott barna, lesütött arcuk. Fáradtak voltak, hamarosan vetkőzni kezdtek. Kettő közülük valamilyen érdekes élményt beszélt hangosan megmegszakítva nevetéssel. Egyikük akkor ajkához tette az újját és rámmutatott és én megismertem azt a katonát. Felvillant bennem a kép, az egy hónappal ezelőtt látott arc. A szőke haj, barátságos ívek, végignéztem rajta, de hamarosan álomba merültem. Széles sávokkal szökött be a reg- geli nap a nyitott ablakon. A szőke katonával majdnem egyszerre ébredtünk. Felállt a rögtönzött fekvőhelyről és az ablakhoz lépett. Megmozdultam, fel akartam ülni, de gyengének éreztem magamat. Majd a kis neszre megfordult, és leült az ágyam szélére, nem. tudom mit árulhatott el szemem, és nehéz kezével megérintette homlokomat. Mondott is valamit, nem értettem. Aztán mutogatással kérdezte hol fáj és mégegysze- megsimogatott, Érdes kemény volt a keze, mégis oly jót esett ez nekem, szinte úgy éreztem, semmim se fái. Attól fogva többször is eljött hozzám, játszott, foglalkozott velem. — Gyümölcsízt, kekszet hozott, megtanított a nevére, és a körülöttünk lévő dolgok orosz neveire. Nekem mindem találkozásunk, együtt töltött percünk mintegy ünnepet jelentett. De bajom csak nem múlt, lázam egyre növekedett, oldalamba állandóan éles fájdalmak cikkáztak. Nyikolai egysze- csak leült mellém, máris felkelt és elsietett. Vagy félóra múlva tért visz- sza egy fiatal kapitány kíséretében, aki orvostanhallgató volt Moszkvában. Egy húszéves diák, akinek a hazaszeretet, a toll és könyv helyeit most fegyvert adott a kezébe. Hozzám lépett és megvizsgált. Szüleim kíváncsian figyelték minden mozdulatát. Rögtön kórházba vigyék — súgta apámnak. Minden percben elkéshetnek vele. Tört nyelvvel, kézlejtéssel magyarázta meg nekik, hogy vakbélgyulladásról van szó. Láttam még anyám gondterhes arcát, éreztem, hogy a fiatal orvos-katona hideg vizes kendőt borít lázas testemre. Szememmel Nyikolajt kerestem, aki iránt most annyi hálát éreztem. Csak amikor már a kocsiban feküdtem, akkor tűnt a szemembe. Ps a harmadik? Mire o kórház- bői hazakerültem, Nyikolaj már elment tőlünk. Kitudía hol, gyárban dolgozott már, vagy nagy sík mezőkön, falun, vagy városban? De él, s nap, mint nap találkozunk, öt idézi bennem egy-egy mozikép vagy szó a szovjet emberekről, őt érzem, ismerem meg a Róluk szóló regények hőseiben. Újra és újra visszatér homlokomra érdes, nehéz kezének simo- gatása, de még ennél is több: hogy ebben a simogatásban benne volt szíve, mely annyit gyűlölt, hogy mi szerethessünk, mely kész volt. vére zni, hogy mi élhessünk. És én még csak meg sem köszönhettem neki. PETRIK JÓZSEF A JELENTŐS ÜZEMEK EGY RÉSZE, AMELYEKET A MÁSODIK ÖTÉVES TERVBEN ÉPÍTÜNK Bratislava: egy vegyi és egy építészeti üzem Brezová: kiszélesítjük a drótsövény - készítő üzemet A Kis Kárpátok alatt: egy borüzem Galgóc: drótsövénykészítő üzem Nyitra: befejezzük a Biovetát Vágsellye: egy vegyi üzem Nováky: új vegyi üzem Aranyosmarót: további téglagyár Zirany: mészégető üzem Tapolcsány: malátakészítő üzem Kékkő: széniéjtési előkészítő üzem Besztercebánya: cementgyár Tiszolc: mészégető üzem Tamási: baromfi kombinát Zólyom: húskombinát Zsolna: téglagyár, tej- és húsfeldolgozó üzem Rózsahegy: a papírgyár megnagyobbí- tása Lipt. Mikulás: bőrcserző üzem Rudnany: új bányaipari üzem Smolník: ércelöállítási üzem, kokszkészítő üzem Svit: fagyasztó St. Lubovna: csavarkészítő üzem Homonna: vegyi üzem Hencovce: a fakombinátus további üzemekkel bővül Michal’any: befejezik az Imunát (gyógyszerkészítő üzem) Cígeh (Handlová és 2iar n/Hronom között) bánya Kassai kerület: (a Tátrában) atom villanytelep VÍZIERŐMŰVEK Befejezzük a nosicei, krpel’ani, sucani és a Skalkán lévő vízierőműveket, továbbá a belankai vízierőművet. Üj vízierőművet létesítünk Lipovcen, Ma- dunicén, és megkezdjük a dunai vl- zimű építését Dél-Szlovákiában ÜJ ISKOLÁK Bratislava: Gazdasági Főiskola Kassa: elektrotechnikai ipari főiskola Nyitra: Mezőgazdasági Főiskola és Ipari Főiskola Cseklész: Mezőgazdasági Technikum Eperjes- Ipari Főiskola Dubnica: Ipari Főiskola Márton: Ipari Főiskola Általános iskolákat építünk a következő községekben és városokban- Moravské Lieskové, Veiké Stankovce, Nagymegyer, Nemsová, Dunaszerda- hely, Pezinok, Somorja, Diószeg, Nyitra, Zemianské Kostoíany, Privigye, Ögyalla, Vojnice, Fülek, Valasská, Tornaija, Poltár, Martin, Kolacín, Oravské Velelé, Papradno, Zsolna, Turcianské Teplice, Vágbeszterce, Svábovce, Mar- kusovee, Poprád, Szepesváralja, Pel- sőc, Kassa, Szepsi, Biel, Eperjes, Stak- cín, Szobránc, Hanusovce, Nagykapos, Szabinov, Sztropkó, Felső Radvány. KÖRHÁZAK Befejezzük a myjavai, partizánskei, vágbesztercei, gölnicei és rőcei kórházakat. Üj kórházakat építünk Dunaszerda- helyen, Privigyén, Zselízen, Párkányban, 2iar n/Hronomban, Királyhelme- cen, Bártfán, Snyinán, Stará Lubov- nán. Kováciván intézetet létesítünk a gyermek paralízis gyógyítására. Kassán poliklinikát és csecsemőápolási intézetet létesítünk. televíziós adóállomások Bratislava, Besztercebánya, Kassa VASÚTÁLLOMÁSOK Zólyom, 2iar n/Hronom, és kiszélesítjük a Zemianské Kostolany-i te- herállomást. SZÁLLODÁK Handlová, Komárom, 2iar n/Hronom, Zólyom, Dubnica VASÚTVONALAK Befejezzük a zsolna—kassai és a zsolna—valasské meziríci vasútvonal villamosítását. GÉP- ÉS TRAKTORÁLLOMÁSOK Galánta, Dunaszerdahely, Bratislava, Párkány, Vráble, Kőröskény, Érsekújvár, Zselíz, Fülek, Korpona, Poltár, Horné Semerovce, Zólyom, Szepsi, Rozhanovce, Szobránc, Sztropkó. Nagymihályon kerületi gép- és traktorállomási javítóműhelyt létesítünk. GÁZVEZETÉKEK Nagyszombat, Vágújhely, Dubnica, Zsolna, Márton, Zohor—Récse Vágújhely—Myjava Nagyszombat—Nyitra oLVASOINK ÍRJAK RÖVID HÍREK Mit láttam két faluban Nagymegyerhez hat kilométerre fekszik Bogya község, a kis csallóközi falu. Lakói legtöbbnyire a szövetkezetben dolgoznak. A falu fiataljai két évvel ezelőtt alakították meg a CSISZ-t. A községben összesen harminchárom fiatal él. akik közül harmincegy tagja az ifjúsági szövetségnek. Elbeszélgetünk Németh Rozáliával, aki egyben az EFSZ könyvelője is Bogyán. Sok mindenről beszélgetünk, a közös gazdálkodásról, majd a CSISZ-szervezet munkájára terelődik a szó. — Kis alapszervezetünk van — mondja Németh elvtársnő. — De azért eredményeink is vannak. Van színjátszó csoportunk, nyolc tagú tánccsoportunk. Nemrégen adtuk elő a Hamupipőke és a Póruljárt sógor című darabokat. Kötelezettségvállalást is tettek fiataljaink május elseje tiszteletére. A felajánlást már teljesítettük. Öt hektáron négyzetesen vetettük el a kukoricát, résztvettünk a falu szépítéséiben és a legelők rendbehozásában. A bogyaiak rendszeresen megtartják a vezetőségi és tagsági gyűléseket is. A jövőben meg kell javítani az olvasókörök munkáját. Több kultúrműsorral egybekötött vitaestet, megbeszélést kell tartani. amelyre nemcsak a fiatalságot, hanem a falu minden dolgozóját be kell vonni. Bogyáról Qelérre vezet utunk, mely alig egy kilométerre fekszik. Csendes, rendezett, kis falu, körülbelül 630 lakossal. A falunak szép kis kultúr- háza van. amit nemrégen adtak át rendeltetésének. Dél van. A templom előtti téren idősebb bácsika jön felénk. Tőle kérdezem meg, hogy merre lakik a falu kultúrfelelőse. — Kultúrfelelős? — Hát ilyet még nem hallottam Geléren — feleli őszintén az öreg. — V-.i itt ugyan egy Émber, a Fekete Ferenc, aki foglalkozik ilyen dolgokkal. Itt lakik az utca végén, keresd fel őt fiam. Fekete bácsiékhoz éppen ebéd közben toppantam be. A háziasszony barátságosan helyei kínált. Megörültek, amikor megtudták, hogy az U.i Ifjúságba akarok róluk írni. — Jő helyen jár az elvtárs, foglaljon helyet — mondja Fekete néni. — Mindjárt hazahívjuk Magdát, ő a helyi CS1SZ titkára. Itt szórakozik a szomszédban. Magda váratlanul toppan be. Csinos, nevetőszemű, szőke fiatal teremtés. Most múlt tizenhat éves. Februárban választották meg titkárnak. Elmondja, hogy itt is két évvel ezelőtt alakult meg a CSISZ. Sokáig csak papíron létezett. Ez év februárjában újjászervezték. Nálunk is kevés fiatal él, mert kicsiny a mi falunk. Csupán húsz tagja van a szervezetnek. Egy hónappal ezelőtt avattuk fel az új kultúrházat. Szinielő- adással tettük emlékezetessé ezt az estét. Még hosszan elbeszélgettünk Fekete bácsiékkal. A családban mindenki olvas, tanul. Fekete bácí is régi kultúrmunkás. A helyi Csemadok elnöke. Magda a legjobban kedveli Jókait. Az idősebbik Fekete leány, szólóénekes a Szlovák Népi művészeti Együttesben. Ö a család büszkesége. Sok hasonló Fekete családra van szüksége falvainknak. TÓTH GYULA, Nagymegyer 2.143 fiatal ment a határvidékre • A fiatalok teljesítették a CSJSZ szlovákiai kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat és a határvidékre 2.143 fiú és1 leány jelentkezett. Ebből a bratislavai kerületben 550, a nyitrai kerületben 365, a kassaiban 301, a besztercebányai kerületben 241, a zsolnai kerületben 326 és az eperjesi kerületben 360. A fiatalok közül sokan már el is mentek, a többiek a következő napokban indúlnak. • A nyitrai kerületben abban a mozgalomban, amely a legelők és rétek karbantartását tűzte ki célul, 289 CSISZ-szervezet kapcsolódott be. Ezek azt a kötelezettséget vállalták, hogy 7.213 hektár területen hozzák rendbe a legelőket és a réteket. Eddig már 3.608 hektáron hozták rendbe a legelőket és réteket és 4.740 fát ültettek ki. EZT VÁLLALTUK A bős! CSISZ szervezet jó munkáját mutatja, hogy a CSISZ-tagok értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Vállalták, hogy a szövetkezetben 5 hektár kukoricát ültetnek el keresztsoros négyzetes ültetéssel, továbbá az erdészetben 500 brigádórát a falu szépítésénél pedig 200 brigádórát dolgoznak le. A falu szépítés! akció keretén belül vasárnaponként átlag harminc fiatal dolgozik. Ugyancsak vállalták a fiatalok, hogy 400 brigádórát dolgoznak le a stadion építésénél. De nem maradnak le a fiatalok a kultúrmunkában sem. A Csemadokkal egyetemben színdarabokat tanulnak. Most készülnek a Mágnás Miska és a Zeng az erdő című darabok előadására. A járási kultúrversenyen pedig majd a „Boci, boci tarka“ című operettel vesznek részt. CSICSAY GÁBOR HORVÄTH VINCE Bős Az ifjúság szlovákiai tűzvédelmi versenye Az elmúlt évek folyamán a tanulóifjúság jó szolgálatot nyújtott a tűzvészek megakadályozásában az aratás és csép- lés alatt. Ezért a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség, az Állami Tűzvédelmi Bizottság, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és az Állami Biztosító Intézet ezidén is versenyt szervez a tamilóifnisán között a termények tűzvész elleni védelmére A verseny feltételeit tartalmazó jelentkező lapok az állami Biztositó Intézet járási fiókjainál kaphatók.
