Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-05 / 18. szám

1956. május 5.

9

lESINtVtltS

N míMDELEM

Ahol nem ijednek meg az akadályoktól

A nyaklevestöl a birkozóvilágbajnokságig

~Deccs!.. .1 — hallatszott.

szuszogás, a nyögés abban a pillanatban vége is szakadt. A két birkózó testvér a 9 éves Imre és az idősebb István engedett a szorításból. Feltápaszkodtak a földről és szomorúan néztek egymásra. Bizony Imre inge már megint hónaliáig elrepedt. Volt okuk szomor- kodni és tudták, hogy az edzés" most majd otthon folytatódik a mama — Pólyák néni nyakleveseivel.

Bizony jó néhány nyakleves elcsattant a laiosmizsei kis házban a két Pólyák fiún, míg felcserepedtek, de a birkózásról nem mondtak le. 1949-ben mindketten Budapestre utaztak, ahol Imre egy hordógyárban dolgozott és munka után sokszor sétálgatott bátyjával, az újpesti utcákon. ti

„UTE bírkoZó-szakosztály" — fedezték fel egy táblán egyik sétájuk során az Aradi utca egyik házának kapuján. Birkózó szakosztály? — néztek kérdően egymásra, de már indultak is befelé. Szinte olvastak az edző Tóth Ferenc gondolataiban, amint mérlegelte őket. „No majd jól meggyúrjuk őket, többet aztán úgysem jönnek".

rPévedett. Bár rosszúl kezdődött az edzés — Istvánnak eltört >o

J karja és Imrét is jól összenyomkodták, a már tapasztaltabb versenyzők. — Imre ezután sohasem hiányzott az edzésekről. Később azután, amikor Imre az első ifjúsági versenyen második helyezést ért el, Tóth Feri bácsi már megdicsérte.

Pólyák Imre azután az Egyesült Izzóba került, a rézcső szerelőknél dolgozott és munka után szorgalmasan edzett. Ennek meg is lett az eredménye. 1951-ben az FVB-n, 1952-ben az olimpián, 1953-ban a bukaresti FVB-én a második helyen végzett. Aki mindig legyőzte, az, a szovjet Punkin volt.

1954-ben Budapesten került sorra az FVB. Az egész Pólyák család felutazott: látni akarták, hogy birkózik az Imre. Minden mérkőzését megnyerte és mikor a győzelmi emelvényen állt, Pólyák néni szemében megjelentek az öröm könnyei. A díjkiosztás után aztán megsimogatfa Imre haját és csak annyit mondott: „no kisfiam, hát nemhiába szakadtak azok az ingek..."

F

gy év múlva Karlsruheban a világbajnokságra utaztak a magyar birkózók. Az utolsó napon már csak Gurics és Pólyák Imre volt versenyben. Pólyák utolsó ellenfele a svéd Hankanson volt. A mérkőzés nem jót kezdődött. A svéd veszélyes helyzetben hidba kényszerítette Imrét, de ö kibújt a fogásból. Ez erőt adott neki. Támadni kezdett, harcolt, küzdött és amikor a mérkőzés befejeződött, a kis szurkoló tábor tagjai néma csendben várták az eredményhirdetést. Néhány másodperc múlva kigyúlt a piros szín és jelezte: Pólyák Imre ezzel a győzelmével világbajnokságot nyert!

Sírtak, nevettek a magyar fiúk, váltakra kapták Imrét és néhány perc múlva felhangzott a magyar himnusz. Pólyák Imre világbajnok emelt fővel állt az emelvényen és boldogan sírt.

Pólyák Imre ma is mint rendörföhadnagy szorgalmasan végzi edzéseit és biztos, hogy ezután is sok dicsőségek szerez a magyar színeknek. ~ Sz—i

A legnagyobb sportegyesületek egyike lesz...

Nemrégiben a fővárostól alig 17 kilométerre levő Eberhard községben jártunk. Amikor az autóbuszból kiszállva a falu egyik fiataljától megkérdezzük, hogv hol találjuk a sportkör vezetőjét, a postaépület felé mutat és még csak annyit mond: „A sportkör elnökét, Zalka Jánost nem tetszik odahaza találni, ő Bratislavá- ba jár munkába, de Vaclav Lajos a titkár ott lakik a pőstaépületben. Még kissé korán lesz — teszi hozzá — de tessék csak bekopogni. T. i. Ő a postamester, a hivatalos idő azonban csak negyedóra múlva kezdődik. Bekopogtunk s mikor beköszöntünk hozzá, késedelem nélkül bejelentjük jövetelünk célját.

Vaclav sporttárs szívesen ad kérdéseinkre felvilágosítást. Nyílt és őszinte szavaiból elénk tárulnak a vidéki sportegyesületek bajai és nehézségei.

— Nem bírjuk anyagilag — mondja mindjárt az elején. — Az autóbusz költségek felemésztik az egyesület egész vagyonát. Egy-egy ilyen autóbusz utazás legalább 500.— koronába kerül. Honnan vegyük erre a pénzt?! Az idény tagjaink kerékpárral, sőt lófogattal próbáltak elmenni a mérkőzés színhelyére, az ilyen utazás azonban nagyon kimeríti a játékosokat. Az illetékes hatóságoknak ezt a kérdést sürgősen el keilene intézniük, és a

sportolók részére kedvezményes utazást kellene engedélyezni.

— Honnan szerzik mégis a pénzt egyesületük fenntartásához — kíváncsiskodunk tovább.

— Télen színdarabokat adunk elő és kabaréelőadásokat is rendezünk. Szép jövedelmünk volt és ebből tartjuk fenn az egyesületet. A színelőadások bevételéből új felszerelést vettünk, most már négy rendes felszerelésünk van.

— Hogyan fejlődik a falu sportélete? — hangzik a következő kérdés.

— A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet. Hibák, hiányosságok ma is akadnak, de a falu sportélete fokozatosan fejlődik. Ma már összehasonlíthatatlanul jobb, mint a felszabadulás előtt volt. Persze, ma is a labdarúgás a kedvenc sportág, — mondja mosolyogva, majd a következőképpen folytatja: — Csapatunk tavaly a járási bajnokság harmadik helyén végzett. Tizenkét játékosunk a minősítési jelvény harmadik fokozatát, öt tagunk a teljesítményi osztályt, tizenkét tagunk pedig az MHK első fokozatát szerezte meg. A csapat játékosai igen szorgalmasak. Az A- csapatból író Imre, Valentin József, a középcsatár Zalka József és a jobbszélső Sándor József játéka érdemel külön dicséretet.

Ifjúsági csapatunk váltakozó siker- | rel szerepelt és csak az ötödik helyen ? végzett. Nálunk jó ifjúsági csapatot £ nehéz létrehozni, mert a fiatalok f többnyire hamar elmennek a faluból. | Az ifjúsági csapat kapusa Zalka Fe- I renc, az itteni középtakqla tanulója, ? nagyon tehetséges játékos. i

— Milyen a pályájuk? — kérdez- t

zük. 1

— Pályánk jó, — hangzik a válasz t

— de nem volt öltözőnk. 1954-ben |

társadalmi munkával kezdtük meg az t öltöző építését, amit éppen most be | is fejeztünk. Az építőanyagot két » színdarab bevételéből vettük, az itteni J EFSZ-ünk adott egy kis anyagot, a i Sokol kerületi bizottsága pedig 1.000.- f koronás pénzsegélyt folyósított. i

— Falunk lakossága egyelőre bizony f nem nagyon érdeklődik a sport iránt, |

— tájékoztat bennünket Vaclav sport- ?

társ. — A mérkőzéseket édeskevesén | látogatják, egy-egy mérkőzésen alig t 100.—, 150.— korona a bevétel. f

— Milyen sportágakat űztek a té- i len’ — tereljük el másra a beszédet, f

— Asztaliteniszeztünk, — hangzik 1

a tétova válasz, — bár rendes aszta- t lünk nincsen. A mozihelyiségbe rög- | tönöztünk egy asztalt, ideiglenesen i ezen játszunk. |

Az alapozó tornát sem hanyagoljuk i el. Ebben nagy segítséget nyújtott f Nagy Aranka, az itteni nyolcéves kö- | zépiskola tanítónője és Szabó Ferenc f az iskola igazgatója. |

A járási spartakiádra eddig nyolc f fiú és hat lány jelentkezett, de rémé- ! lem, többen is jelentkeznek még. A f gyakorlatokat a helybeli mezőgazda- | sági szakiskola növendékeivel közösen f tanulják, — fejezte be tájékoztatását | Vaclav sporttárs, a Sokol Malinovo ? elnöke. |

Az éberhardi sportvezetők nem i ijednek meg az akadályoktól. De még f szebb eredményeket érhetnének el, és | nagyobb is lehetne a fejlődés, ha a f felsőbb szervektől több támogatást | kapnának.

S. M.

Velicky

akadályozta a tömegsport fejlődését üzemünkben. Nem volt pályánk, tornatermünk. Kényszerből a Dimitrov- üzem sportpályáit használtuk. Még ebben az évben megkezdtük az új tornatermek és sportpályák építését, amit két éven belül befejezünk. Üzemünkben ezer fiatal várja az új sportpályákat. A sportot két irányban akarjuk fejleszteni. A tömegsportot akarjuk erős alapokra fektetni, másodsorban pedig a Köztársaság Bajnokságban szereplő boxolóink nívóját emelni. A múlt héten csináltunk to- borozást az üzembe dolgozók gyermekeik között. Eddig 250 fiatalt sikerült toborozni. Ezekből a fiatalokból akarjuk kinevelni a jövő boxolóit és futballistáit. Üzemünkben 12 szakosztály van, ezek közül 8 ér el figyelemreméltó eredményt. Legjobb szakosztályaink a következők: ökölvívás, futball, könnyüatlétika, kerékpár, kosárlabda, turisztika, sakk és az alapozó testnevelés. Jelenleg 800 tagja van egyesületünknek, ebből 300 aktív sportoló.

Megkérdeztük, hogyan állnak az üzemben a spartakiád szabadgyakorlatainak a betanulásával. — A termelésből 35 leány, az adminisztrációból pedig 25-en gyakorolnak. Rosz- szabb a helyzet a férfiaknál. Közülük csak 10-en gyakorolnak. A vezetőség komolyan foglalkozott ezzel a problémával és elhatározta, hogy az ifjúsági boxolóknál és futballistáknál bevezetik a bemelegítők keretén belül a spartakiáda gyakorlatokat. Továbbá minden szakosztálynak kell adni 5—10 embert a spartakiád gyakorlatok betanítására. Elhatároztuk, hogy az évzáró gyűlésig ezer tagra emeljük sportegyletünk tagjainak számát. Pasiár elvtárs az üzemi bizottság elnöke és Kopemicky elvtárs, az üzemi bizottság tagja szintén nagyban hozzájárulnak a sportélet fejlesztéséhez. Pasiár elvtárs rájött arra, hogy a sportkörök keretén belül komoly nevelőmunkát végezhetnek.

— Minek köszönhető az üzem hatalmas előretörése?

— Több oka van ennek, de a legfőbb az, hogy üzemünk minden dolgozója szívvel-lélekkel támogatja a sport fejlődését. Erre fényes bizonyíték az, hogy az összes épülő sportlétesítményeket önkéntes brigáddal akarják az elvtársak felépíteni.

— Milyen nehézségeik vannak?

— Minden esetre nagyobb támogatást és figyelmet szeretnénk a felettes szervektől. Továbbá nem tartom helyesnek, hogy a legjobb boxolóinkat nagy egyesületek csalogatják magukhoz. A múlt héten volt ilyen esetünk. Az ÜDA „emberei” Marcisra vetették ki a hálójukat. Kínáltak neki 2.000.- koronás havi fize- Rehák tést és teljes ellátást. Mi ezt nem tudjuk megcsinálni. Nálunk a kétszeres szlovákiai ifjúsági bajnok Rehák éppúgy dolgozik, mint Marcis, a köztársasági bajnokság egyik legeredményesebb boxolója. Ha a nagy sportegyletek így folytatják, akkor

nekünk nagyon nehéz lesz jó csapatot felállítani. Ebben van valami „professzionalista szag”. Reméljük, hogy testnevelésünk reorganizálása kiküszöböli a hasonló eseteket. Mi saját nevelésű boxolóinkkal akarjuk a harcot felvenni.

Marcis

Beszélgetésünk végefelé Velicky elvtárs a boxolók edzője vette át a szót.

— Az én fiaimra nagy munka vár a Köztársaság Bajnokságban, de bízok mindegyikben. Igyekezni kell nekik, hogy megtartsák jó formájukat, mert sarkukban a fiatalok, Rehákkal az élen.

Mi bízunk a Béke-üzem dolgozóiban és vezetőiben, hogy ezeket a nehéz feladatokat sikeresen végrehajtják. Sok sikert kívánunk az ifjúság nevelése terén, továbbá a Köztársaság Bajnokságban. Reméljük, hogy a közeljövőben többször írhatunk a Béke-üzem sportolóinak sikereiről. Helyes úton haladnak, s ha sikerül terveiket valóra váltani, Bratislava egyik legnagyobb sportegyletévé válhatnak.

Michnya F.

Bratislavában a május 1-i manifesztáción felvonultak dolgozóinkkal sportolóink is.

Toni SEILER körül

Modem „aranyásók”. Valamikor az emberek Kaliforniába jártak az arany után Azonban most úgylátszik Ausztriában is van ilyen „aranybánya.” Igaz nem bánya a sző szoros értelmében, csupán egy kisebb város: Kitzbühel. Tudniillik az ismert háromszoros olimpiai bajnok Toni Seiler e kis városka lakója. A város „atyjai" szeretnék kihasználni ezt a tényt s úgy gondolják, hogy Toni Seiler neve háromszor annyi látogatót is elcsal ebbe a kis alpesi városba, mint azelőtt. A helybeli sportegyesület máris bizottságot alakított, Toni Seiler nevének a kihasználására.

Tény és való, hogy a fiatal síversenyző ismert ember lett. Van olyan nap, hogy hosszú sorokban állanak előtte az autogrammkérők. A világ minden tájáról kap leveleket, különböző kérésekkel. Toni Seiler fiatal, csinos fiú és épp ezért nem is lehet rajta csodálkozni, ha szerelmes leveleket is kap. A hét legtöbb napján ismerkedő estekre, bankettokra hivatalos. Az amerikai milliomos kisasszonyok pedig mondhatnánk erőszakoskodnak Toni Seilerral. Az egyik öngyilkos akart lenni a fiúért, a másik pedig jár utána, hűségesen mindig arra és oda, ahová Toni megy.

A sportegyésület vezetői elhatározták, egy százezres stadion felépítését is ebben a kis városban. Eddig gondolni sem mertek rá, most már azonban lehet róla szó. Megéri a befektetést, hiszen amint tudjuk Toni futballt is játszik.

Ez a helyzet. Az azelőtt példás magánéletet élő sportolót üzletemberek vették a kezükbe. Azok azt tesznek vd!e, amit a legjobbnak látnak. Legújabban Romi Schneider ismert filmszinésznőt bízták meg Tofti elhó- dításával. Itt tudni kell azt, hogy Toni Seilert ostromolják a filmrendezők is, hogy vá'laljon el néhány szerepet. Hogy hová fog elfajulni ez a dolog, azt még nem tudjuk, de kíváncsiak vagyunk rá!

Az utóbbi időben sokat hallottunk a Béke-üzem boxolóiról. Elhatároztuk, hogy felkeressük őket otthonukban. Az elvtársak szívélyesen fogadtak bennünket. Ing. Voskár, a sportegylet elnöke röviden ismertette velünk a Béke-üzem sportéletét.

— Kezdetben több gátló körülmény