Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-05 / 18. szám
tfejtth&Si NEVESSÜNK Nyárelőtti „gondok" Milyen lesz a divatsztn nyáron, milyen színű ruhát csináltassunk — halljuk naponta a fiatal lányok és asszonyok tanakodását. Mert a divat nemcsak a ruha vonalát írja elő, hanem azt is, hogy milyen színből készüljön. Ma már nemcsak a „divathölgyeket“ érdekli a divat, hanem minden nő igyekszik szépen és Ízlésesen öltözködni. Ez így van rendjén. Hiszen ha valaki törődik a külsejével és szereti a szép ruhát, ez még nem jelenti azt hogy „flancol“ vagyis hogy nyakra- főre csináltatja az új ruhákat és a divaton kívül semmi más nem érdekli. Igenis helyes, hogy ha — különösen fiatal lányok és asszonyok ügyelnek arra, hogy mind a munkahelyükön, mind otthon, csinosak, jólöltözöttek legyenek. A mai divat is úgy van összeállítva, hogy mindenki különösebb nehézség nélkül követhesse. Ezalatt nemcsak azt értjük, hogy a mai divat célszerű, minden fölösleges díszítést kerül. A mai divatszervezők ügyelnek arra, hogy a divat fokozatosan változzon, ne essen egyik végletből a másikba, vagyis, hogy például az egyik évben a bő, harangokba szabott szoknya a divat, a másik évben pedig már csakis egyenes, szűk szoknyát lehet viselni. Vagy pedig, hogy egyik évben szürke a di-. vatszín, de a következő évben már csakis a bordó, tekintet nélkül arra, hogy az illetőnek jól áll-e vagy sem. Valamikor bizony ez így volt. Minden egyes ruhadarabra „rá volt írva az évszám“, hogy mikor készült. És a szín még nagyobb áruló jel volt, mint a ruha vonala. A divatszinek évszakonként változtak és legtöbbször .szigorúan" csak egy színárnyalat volt a divatos. Ma mindig több szín — néha öthat divatos egyszerre és ha divatosabb is esetleg egy-egy színárnyalat, az sohasem olyan szigorú. A divatszíneket, éppúgy mint a ruha vonalát, a divattervezők állapítják meg. Ezzel kapcsolatosan azonban megemlítünk egy esetet a múltból, ami rávilágít arra, hogy azelőtt egy nagy divathölgy is irányíthatta a divatot, mert a kisebb divathölgyek vakon követték. Még az első világháború előtt történt, hogy egy franciaországi selyemgyárban a festékek téves keverése folytán a gyár egész selyemkészletének festése narancssárgára sikerült. Az élelmes gyáros hogy az óriási veszteséget elkerülje - hiszen az egész selyemkészletét kidob háttá volna — egy mentőötlettel próbálkozott. Gyönyörű szép estélyi ruhát csináltatott a narancssárga selyemből és azt egy híres párizsi színésznőnek ajándékozta. A színésznő a legközelebbi darabban a narancssárga ruhában lépett a színpadra és ... kis idő elteltével nem számított elegánsnak az akinenk nem volt narancssárga ruhája. És mivel tudjuk, hogy azelőtt az egész világ divatját Párizs irányította, hamarosan mindenütt, mindenki aki csak egy kicsit divatos akart lenni, narancssárga ruhát csináltatott. És most már a világ minden selyemgyárában akarattal festették narancssárgára az anyagokat Most pedig eláruljuk. Hogy a nyári divatszinek: a kék minden aránylata, különösen a nefelejcskék, könnyű szövetből a sötétkék, a világos sárga, különösen a citromsárga, a világos bés és a halvány pasztellszínek. De akinek egyik sem áll jól ezek közül — bár nagy a választék — viseljen nyugodtan olyat, amilyen az arcához és hajszínéhez a legjobban illik. (GK) A tavaszi vitaminhián'' Felnőttnél, gyermeknél fejfájásban, kimerültségben, fá- zékonyságban mutatkozik. Ilyenkor még drága a friss vitamint tartalmazó zöldféle, az idei hosszú tél miatt a korai cseresnye is késik. Honnan pótolhatjuk á szervezetünknek szükséges vitaminokat? C-vitamint találunk a nyers savanyított káposztában, a- melyet köretként hús-, burgonya mellé találhatunk. A csipkebogyónak is magas C vitamintartalma van. Éppen csak leforrázva a bogyókat, Ízletes, illatos teát készíthetünk belőle. Egy csésze teához nyolc-tíz bogyó szükséges. Az almának közvetlenül héja alatt van C-vita- min, ezért lehetőleg hámo- zatlanul együk. A-vitamint találunk a paszterizált tejben, amelyet forralatlanul is ihatunk, a vajban, az édes fűszerpaprikában. B-vitamint tartalmaz az élesztő. Ha meg tudjuk enni — fogyasszunk belőle naponta legalább egy-két dekát. A gombában, a lencsében, a disznóhúsban, mindenfajta májban, a barna vagy burgonyás kenyérben is találunk B-vitamint. D-vitaminhoz juthat szervezetünk a tojás sárgájából, a gombából, a sárgarépából. Hogyan ismered fel*.* ... a friss tojást? Ha megemeled súlyos, nehéz. Ha meg- rázod, nem lötyög a héjában. Vízbetéve lesüllyed a fazék fenekére, s ha a nap felé tartva átnézel rajta, nem látsz benne sötét foltokat. ....a friss halat? Ha ko- poltyúja világos piros, szeme nem zavaros, nincs erős halszaga, sem más kellemetlen szaga, s ha a húsa ruganyos tapintású. ...a friss zöldségféléket? Ha letépett száruk nem túl száraz, ha a levelek tapintásra kemények, ruganyosak. Már az egy napig állt, leszedett zöldségféle is veszít tápértékéből, vitamintartalmából. ...a friss vágott baromfit? Ha nincs kellemetlen szaga a vágás helyén, ha feje nem sötét, elvágott nyakán a hús nem száraz, nem fekete. ...a fiatal élő baromfit? Ha taraja nem dől féloldalra, színe élénkpiros, lábainak tapintása nem száraz, kevés rajtuk a gyűrűzés, kicsi a sarkantyúja, mellcsontja benyomható. Gytymölcsgolyócskáli Tetszés szerinti mennyiségű, szilárdabb lekvárt vagy darabosra vagdalt dzsemet annyi kristálycukorral és néhány csepp rummal keverünk össze, hogy golyókat formálhassunk belőlük. Csokoládéporban megforgatjuk. Olcsó — és a gyerekek kedvence. ügy történt az eset, hogy Gadúd Samu, az egykori cigányprímás nyugdíjba vonult és azon gondolkodott, hogyan lehetne valamit csinálni, mert tétlenül nem lehet élni; no meg egy kis mellékkereset is jó volna a nyugdíjhoz. A banda már régen széjjelment. Ma már valamennyien mesterek a nagy városba járnak. Vasalt nadrágban feszítenek, meg se ismerni őket. Össze is szedte magát és | felkereste a falu kovácsmesterét és munkát kért tőle. így került háU az öreg Gadúd, Oktáv Péter mesterhez. Ha nem volt mit tenni a kovács- műhelyben, akkor a ház körül | szorgoskodott. Oktáv kenetes szavakkal lelkére kötötte a becsületet és a tisztességet; szíállatja, mert máskülönben hogyan kerülne lába alá a nyúl... Oktáv gyanúja ugyan nem oszlott ál, de nem szólt többet. A nyúlok pedig fogytak. Alig volt olyan nap, hogy a Bátor ki ne végzett volna egyet — egyel. Az egyik napon a házőrző Bobi is bűnös útra tévedt. — tért vissza feleségéhez a meleg ágyba. Másnap reggel perszehogy a Bobi bódéjában ott volt a nyúl- bőr. Gadúd Samu sürgölődött, forgolódott az udvaron, az istállóba Is benézett. Aztán hangosan szidta Bátort meg Boáit, hogy a két állat szövetségbe tépett a nyálak ellen. Oktáv csak hallgatta Gadúd kifakadását, de nem szólt semmit. A következő napon csend volt, sőt az utána valón se történt különösebb esemény, mint Teresa, Gadúd felesége meglátogatta az öreget, hogy jól végzi-e feladatát; de a harmadik nap reggelén megint eltűnt egy szép nyúl. Az öreg Samu nagyon sopánkodott. De Oktáv vigasztalta: — Ne félj Gadúd, már nem vesznek ki a nyulak, Bobi délutánra megdöglik. — Megdöglik? Miért? — Megmérgezem. — Hogyan? — A nyulaknak mérget adtam az este. Nekik nem árt, — füllentett egyet a nieste', — de aki, vauy ami eszik azok húsából, biztos, hogy felfordul. zott. Leült az ülőre és elmerült gondolataiban. Már hallott olyan patkányméregröl, ami másnak nem árt, csak a patkányoknak meg az egereknek, és lehet olyan méreg is, mint a mester mondta, hogy a nyálnak nem tesz semmit, de ha az ember, vagy más eszik a mérgezett állat húsából, végez vele. Egyszeresük nagy jajgatásra, nyöszörgésre lett figyelmes Oktáv. Mint benyitott a műhelybe, Gadódót a tűz mellett találta. Eltorzult arccal, üveges szemekkel bámult r lángokba. — Hát neked mi a bajod’’ — Aj, jaj, szédül a fejem, ég a gyomrom. Nem maradok én meg jó Oktáv mestervégem van. — Már, miért volna véged Samu. hiszen az előbb még semmi bajod sem volt. — A méreg, jaj a méregI — Milyen méreg? — Hát a nyútméreg! — Ettél te is abból a nyálból? amit Bobi végzett ki? — Inkább ő ette volna meg... Jaj, meghalok! — Hát nem is érdemelnél meg mást, mint amitől a legjobban félsz. No, de eredj csak — csinálj néhány patkót, majd kimegy belőled a nyavalya. Gadúd a fújtatóhoz állt; fúj- látott, vasat kereset, kovácsolt, hogy csak úgy szakadt róla az izzadság, még enni se kellett neki. Este megkérdezte 'Oktáv: | vesen is látta az öreg szorgos- | kodását. > Gadúd gondjába vette a ) mester vén lovát is. A szegény I pára úgy állt az istállóban, 1 mintha már a tisztességben va• ló kimúlást várta volna. Beíe- I törődött mindenbe s még az • abrak kedvéért sem rúgott vol• na egyet. • Pedig rúgott a Bátor. Leg• alább is Gadúd azt állította Méla, hogy rúg. Ezt úgy álla- 1 pitoiia meg, hogy reggelenként • mindig egy-egy nyúl kinyúj- Hózvét hevert a ló lábainál. — 1 Agyonrúgta a Bátor, Gadúd 1 pedig a mester engedélyével 1 haza vitte. 1 Oktáv nagyon kedvelte a há- 1 zi nyálakat és féltett gonddal 'a tó Istállóiában nevelte őket. 1Mikor megtudta, hogy mi tör- 1 ténik az istállóban, gondolatba ejtette ez a hirtelen természetváltozás. — Te Samut — gyanakodva szólott Oktáv az öreghez. — Biztos, hogy a Bátor rúgja agyon a ny utakat? Hiszen sose rúgott, lustább is ez, semhogy a lábát e - - nyálra felemelné. Már pedig rúg a csintalan Most már nem volt nyúl a Bátor lába alatt, de ezúttal az elveszett nyúl* bőrét a Bobi búdéjában találták meg. Oktáv mestert nagiton bántotta az eset és dühbe gurult. — Hát neked nyálra fáj a fogad?, — nadrágja szíjával jól elverte kutyáját. De mikor Bobi olyan jó étvággyal fogyasztotta a napi porcióját, mintha nem is lakott volna jót nyúlpecsenyével, Oktáv Péter előtt a dolog gyanú- sabb lett. A mester elhatározta; végére jár a históriának, mert az istálló meg a kutyaól körül nincs rendben minden. ügy is cselekedett, ahogy azt kigondolta. Az egyik éjjel, amikor már minden elcsendesedett odakünn, lelkeit, felrántotta nadrágját s lesbe állt. Nem kellett sokáig várakoznia. Gadúd kis idő múlva egy nyállal jött elő az istállóból és műhelybe vette az irányt. Tűzhelyen felélesztette a tüzet s nem sokára fazékban szortyogott a nyúlpaprihás. Oktáv mindent látott. Most már megnyugodott és békésen Hát Bobinak délutánig vége lesz. — Aki megeszi az meghal? — Hát ha ember ette volna meg, az is meghalna. A méreg lassan, de biztosan öl. Gadúd lehangoltan behúzódott a műhelybe, és becsukta az ajtót e többé nem mutatko— Kell-e nyúlpecsenye Gadúd? Gadúd Samu megrázkódott a szavak hallatára, a nadrágját hátul hirtelen marokra fogta és apró léptekkel kisietell a műhelyből. A méreg kikivánkozott Ga- dúdból. T—o
