Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-05 / 18. szám
8 1956. május 8. Május 1 -ét megünnepelték a világ dolgozói A moszkvai manifesztáció A moszkvai Vörös Téren a dolgozók májusi manifesztációja a sportolók felvonulásával kezdődött. Valamennyi sportoló klubjának színében a sport nevében vonult fel. Az SZKP XX. kongreszusa megmutatta az utat a legfőbb gazdasági feladat teljesítéséhez, ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül el kell érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső termelésben. A moszkvaiak májusi menetében a transzperen- sek százezrei nemcsak az elért győzelmeket hirdetik, hanem bejelentik a dolgozók bátor terveit is! „593 millió tonna szenet fejtünk!“ „135 millió tonna kőolajat adunk a hazának!" „11 milliárd púd gabonát termelünk!” és nem kétséges, hogy a szovjet dolgozók teljesítik is a merész terveiket. A felejthetetlen májusi manifesztáció, amely a szovjet nép erejének és egységének szemléje volt délután három óra felé ért véget. Május elsején este Moszkva feldíszített utcáin a polgárok százezrei hömpölyögtek. Egyesek csak sétálni mentek, sokan pedig körülállták a mintegy harminc esztrád emelvényt, amelyeken 6 órától kezdve a legjobb együttesek és kiváló moszkvai művészek léptek fel. A Gorkij-parkban gazdag szórakozási lehetőség is nyílott a dolgozóknak. Az egyik színpadon a humor, szatíra és líra estét tartották, egy másikon a szovjet hadsereg Alexandrov- együttese lépett fel. Előadást tartottak a szatíra színház művészei és további más tizennyolc művész együttes. A lengyel főváros dolgozóinak májusi ünnepe A lengyel főváros május elsején hűvös reggelre ébredt. A kora reggeli óráktól az ünnepélyesen feldíszített varsói utcákon a dolgozók százezrei siettek a Tudomány és Kultúra Palotája előtti térre, ahol az idei májusi mani- fesztációt tartották. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székhelyén és a palota körüli házakon az idén első ízben tűntek fel Lengyelország Kommunista Pártja dicső vezéreinek — Lenski, Varski, Ryng, Kostrzevova és mások arcképei, akiket az öt kommunista párt nemrégen tett nyilatkozata rehabilitált. A lengyel főváros dolgozóinak és a varsói vajdaság képviselőinek hatalmas menete csaknem három órán át tartott. Peking az idei május elsejét már szocialista városként ünnepelte A pekingiek május elsejei manifesztációja, amely a legnagyszerűbb május elsejei ünnep volt, amelyet valaha is Peking látott, délelőtt tíz órakor kezdődött. Ten Csen polgármester beszédében rámutatott, hogy Peking az idei május elsejét már szocialista városként ünnepli. Este a pekingiek május elsejének ünnepét óriási tűzijátékkal és népünnepéllyel fejezték be. Május 1. Budapesten A magyar dolgozók az idei május elsejét a második ötéves terv irányelveinek nagy kilátásai és a (május elsejével történt) kiskereskedelmi árleszállítás jegyében ünnepelték. A párt és a kormány élenjáró képviselőinek jelenlétében, akik között volt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Dobi István a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, folyt le az örömteli ünnep a Hősök Terén. A főváros dolgozóinak májusi felvonulása pontosan kilenc órakor kezdődött és a hideg időjárás ellenére csaknem öt órán keresztül vonult fel az örömteli menet zászlókkal a marxizmus-leninizmus jelszavaival. Felvonultak a budapesti * üzemek munkásai, az úttörők, az ifjúsági szövetség tagjai, sportolók, népitáncosok, népviseletbe öltözött csoportok, anyák gyermekeikkel, a főváros dolgozóinak százezrei. A dolgozók százezrei ünnepelték május elsejét a demokratikus Berlinben A demokratikus Berlinben a Marx-Engels teret május elsején délelőtt a berlini dolgozók tízezrei töltötték meg. A felvonulók hosszú sorai meneteltek már kora reggeltől a tér irányába. Először vonultak fel a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti hadseregének gyalogsági-, légi- és tengerészeti alakulatai. A díszemelvényen Wilhelm Pieck, az NDK elnöke, valamint a párt és a kormány vezető tényezői foglaltak helyet. Ezután a teret betöltötték a berlini államosított üzemek dolgozói, kik zászlókat, jelszavakat és táblákat vittek a május 1. munkaversenyek büszke eredményeit hirdetve. Május 1. New Yorkban New York dolgozói a Munka Ünnepét május elsejének előestéjén ünnepelték, amikoris az Union Sqare téren több ezer ember gyűlt ösz- sze. Az ünnepi gyűlést Howard Fast kiváló amerikai író és közéleti tényező nyitotta meg és felolvasta a Szakszervezeti Világszövetség, a kínai, brit és francia szakszervezeti szövetségek és különféle országok szervezeteinek üdvözleteit. A gyűlés résztvevői számos feliratban követelték az atom- és hidrogénfegyverek betiltását, az Egyesült Államok és Kína baráti kapcsolatainak felvételét, a Kelet- és Nyugat közötti kulturális kapcsolatok bővítését. A nemzetközi sajtó érdek- lődésének homlokterében a szovjet-angol közös közlemény áll Az angol lapok úgy értékelik a tát nyalások eredményeit. hogy azok jelen*ős mértékben hozzájárulták a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatainak megjavításához, va- ianrnt a vüágbéke elmélyítéséhez A lapok szerkesztőségi cikkeiben rámutatnak, hogy a tárgyalások előmozdították a két ország közötti megértés és bizalom megszilárdulását. Több hírmagyarázó hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió, amint e tárgyalások ismételten bebizonyították, a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a tartós béke biztosítására törekszik. A jobboldali lapok egy része kommentárjában a még megoldatlan nemzetközi kérdésekre helyezi a súlyt és továbbra is olyan propagandahadjáratot folytat, amely azt akarja elhitetni az olvasókkal, hogy e kérdésekben a szovjet féi hibája miatt nem értek el szélesebb- körű megegyezést. Más angol lapok azonban elismerik ezeknek az állításoknak az alaptalanságát és hangsúlyozzák, hogy a szovjet fél jóakaratot tanúsított és nagy erőfeszítéseket tett az álláspontok közelebb hozásában. A lapok a tárgyalások során megvitatott egyes kérdéseket elemezve kiemelik, hogy e kérdések rendezése céljából még sokat kell tenni a tárgyalások során a két fél álláspontjának részletes tisztázása azonban előmozdítja a megoldások keresését. A Közelés Közép-Kelet kérdéseit érintve, a lapok hangsúlyozzál' hogy a Szovjetunió és Angii'' minden lehetői meg kíván tenni a béke és a biztonság, fenntartásának előmozdítására és e célból kellő támogatást nyújt az ENSZ-nek. A News Chronicle megjegyzi: a tárgyalások eredményei megcáfolják azon téves állításokat, hogy a Közép-Kelet kizárólag az angol- amerikai-francia döntések szférájába tartozik. A leszereléssel kapcsolatban több kommentár rámutat, hogy az ENSZ leszerelési albizottságában most már inkább számítani lehet a szovjet és az angol küldöttség erőfeszítésére a megegyezés érdekében. Az angol sajtó különös figyelemmel foglalkozik a szovjet-brit kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének újabb távlataival. A Financial Times „Előrehaladás“ címmel szerkesztőségi cikkében hangsúlyozza, hogy a szovjet-angol kereskedelem fejlesztését indítványozó javaslatok nagyjelentöségűek az angol gazdasági élet szempontjából és „az oroszok komoly szándékainak bizonyítékaként foghatók fel.” Az e javaslatokban felsorolt számok — állapítja meg a cikk — kétségkívül hatalmasak és e számokat még csak megerősíti ama árucikkek részletes, jegyzéke, amelyeknek listáját az angol kereskedelemügyi minisztérium most tanulmányozza: Ez jóval több, mint amire eddig a komoly szakértők számítottak Angliában — fűzi hozzá a lap. A párizsi sajtó általában kedvező jelenségnek tartja a Londonban folytatott tárgyalásokat a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Általános az a vélemény, hogy a tárgyalások bizonyos hasznos eredményekhez vezettek. A Combat úgy véli. hogy a Közel-Kelet kérdésében kedvező eredmények születtek. A lap szerint a tárgyalások eredményeképpen megszilárdul az a szerep, amelyet a Szovjetunió a közel-keleti kérdések rendezésében tölt be és „kizárt dolog most már a katonai beavatkozást célzó mindenféle külön angol-amerikai ténykedés”. Az Information rámutat, hogy a szovjet vezetők látogatása megerősítette a nemzetközi feszültség enyhülésének légkörét. „Bulganyin és Hruscsov utazása szerfelett hasznos volt és örömmel töltött el bennünket — írja a lap —. Az enyhülés folytatódik és a hidegháború újrakezdését illetően semminő veszély nem fenyeget.” A Franc-Tireur így ír: A közlemény figyelmes tanulmányozása arra mutat, hogy Anthony Eden a békés egymás mellett élés alapelvei mellett kötelezte el magát, amelyeknek megfogalmazása sokban emlékeztet a Moszkvától egész Ázsián át, Delhibe és Pekingibe vezető utat megtett ismeretes öt alapelvre. A lap arra a következtetésre jut, hogy a szovjet és az angol vezetők érintkezése hasznos volt. A Liberation véleménye szerint a londoni tárgyalásoknak az a jelentősége, hogy a Szovjetunió és Anglia aktív egymás mellett élésükről tettek bejelentést. A lap óva int az utazás jelentőségének alábecslésétől és így folytatja: „A zárónyilatkozat hangneme, a békés egymás mellett élés útján a nyilatkozat átal tükrözött előrehaladás, a nyilatko- zat-feltárta távlatok jelentősek. Elég feltenni azt a kérdést magunkban, kiadhattak volna-e ilyen nyilatkozatot két-három évvel ezelőtt!" A lap azon óhaját fejezi ki, hogy a Szovjetunió és Nagy-Británnia állam- férfiai közt Londonban létrejött kapcsolatok ne legyenek az utolsók és ezzel összefüggésben emlékeztet a francia államférfiak hamarosan sorrakerülő moszkvai utazására. Az Huma- nité a londoni tárgyalások eredményeit a békés egymás mellett élés eszméinek győzelmeként értékeli. Képünkön N. A. Bulganyin és A. Eden a közös nyilatkozat aláírása közben. A londoni út mérlege A szovjet és az angol államférfiak között csaknem tíz napon keresztül folytatott tárgyalások jelentékeny sikerrel végződtek. A tárgyalások anyagát és a tanácskozások során levont következtetéseket tartalmazó nyilatkozat híven tükrözi a nemzetközi helyzetnek az utóbbi években történt megváltozását, a vezető nagyhatalmak viszonyának igen jelentős módosulását, ugyanakkor ama akadályokat is, amelyek ma még mindig eltorlaszolják a vitás kérdések mélyreható rendezésének, az államok közötti általános együttműködésnek az útját. Eredménnyel jártak a tárgyalások és eredménnyel járt az egész utazás. Másszóvel, fontos változás állt be a Szovjetunió és Anglia viszonyában, valamint az angol közvéleménynek a Szovjetunióval és a szovjet politikával kapcsolatos magatartásában. E kétirányú eredményesség, következményeit tekintve, kétségtelenül jelentősen erősíteni fogja a nemzetközi helyzet pozitív kibontakozásának irányában ható erőket. Ilymódon előmozdítja a nemzetközi feszültség csökkenését, a kölcsönös bizalom elmélyítését és az érdekek kölcsönös tiszteletbentartásán nyugvó megoldások lehetőségét. A tárgyalásokat az őszinteség és a realizmus jellemezte, valamint az a törekvés mind a szovjet, mind az angol államférfiak részéről, amely a nemzetközi helyzet széles perspektíváinak áttekintése során az álláspontok összehangolását, vagy legalábbis a nézetkülönbségek csökkentését tűzte ki célul. A világot megosztó bonyolult kérdések ilyen megközelítése közvetlen és közvetett eredményekre vezetett. Közvetlen és jelentőségét tekintve, a legfontosabb a nyilatkozatnak ez a megállapítása: „. __ az öszszes országok baráti együttműködésének és békés egymás mellett élésének alapja —ezeknek az országoknak a társadalmi rendszerétől függetlenül — az egymás nemzeti függetlenségének és szuverenitásának, területi integritásának tiszteleí- bentartása és az egymás bei- ügyeibe való be nem avatkozás“. Ezek a szavak, jóllehet a tárgyalás záróközleményében szerepelnek, mégis kiindulópontot jelentenek, azt a határozott törekvést, hogy a két állam képviselői a nemzetközi kapcsolatok új alapra helyezésével a békés egymás mellett élést tartják a megoldás egyetlen lehetőségének. Különös jelentősége van annak is, hogy az angol kormány, szöges ellentétben az eddigi hidegháborús elmélettel és gyakorlattal most ebben a nemzetközi okmányban először ismeri el a békés együttélés elvét, mint a jövőbeni nemzetközi rendezés alap- - ját. Ennek elismerése az angol kormány részéről kétségkívül a realizmus győzelme, az erőviszonyok megváltozásának, valamint a nemzetközi fejlődés új vonásainak következménye. De kiindulópont ez azért is, mert a két ország kormányfőinek őszinte törekvését tartalmazza a háború után megromlott viszony megjavítására és a hagyományos angol—orosz kapcsolatok helyreállítására. Az a tény, hogy a két nép száz év óta nem viselt egymás ellen háborút bizonyítéka a két ország érdekei közötti történelmi párhuzamosságnak számos európai és ázsiai kérdésben, következésképp magában rejti a jelenlegi érdekellentétek kiegyenlítésének lehetőségét is. A tárgyalások közvetlen eredményei a Közel-Keletet, a leszerelést, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat érintik. A közel-keleti viszály ügyében igen jelentős közeledés történt az angol és a szovjet álláspont között. Az ~ a tény, hogy az arab—izraeli kérdésben a két nagyhatalom kormánya azonos elvek mellett kötötte le magát, nemcsak elvi jelentőséggel bír, hanem magában foglalja a viszály rendezésének reális lehetőségét. Ha mind a két kormány megadja a szükséges támogatást az ENSZ-nek a béke megszilárdításához Palesztina körzetében és kötelezi magát a Biztonsági Tanács megfelelő döntéseinek tiszteletben tartására, ez azt jelenti, hogy Anglia az eddigi tervektől eltérően, nem a fegyveres beavatkozásban látja a konfliktus „elhárításának“ lehetőségét. S ez annál is fontosabb, mert a közelmúltban az angol kormány az ENSZ megkerülésével hármas, angolam.rikai-francia akciót sürgetett és csapatok partratételét javasolta palesátinai térségben. A közleménynek az az utalása, amely szerint a legközelebbi jövőben hatékony intézkedéseket kellene foganatosítani, arra enged következtetni, hogy a szovjet és az angol kormány között az intézkedéseket illetően bizonyos kooperációra lehet számítani. Igen fontos elveket határoztak meg az angol—szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése tekintetében. Az angol-szovjet kereskedelemnek régi hagyományai vannak. Annak idején Anglia volt az első nagyhatalom, amely 1921-ben kereskedelmi egyezményt kötött Szov- jet-Oroszországgal. Az angol— szovjet gazdasági kapcsolatok a huszas évek végén és a harmincas évek elején nagy jelentőségűek voltak és a világgazdasági válság éveiben sokat könnyítettek Angliában egyes gazdasági ágak helyzetén és igen sok dolgozót mentettek meg a munkanélküliségtől. Az az összeg, ami a közös nyilatkozatban szerepel, vagyis a következő öt esztendőben 9—li milliárd rubel, azaz 800—1 000 millió fontsterling messze túlszárnyalja a szovjet—angol kereskedelem minden eddigi mértékét, de az angol üzletemberek elképzeléseit is. Angol közgazdászok számításai szerint, ha Anglia meg tudna takarítani évi egymilliárd fontsterlinget — például a fegyverkezési kiadások csökkentése révén, — vagy növelni tudná ugyanenv- nvivel bevételét, akkor az hozzásegítené az országot ahhoz, hogy lendületest a nekikezdjen a háború utáni állandósult pé izrgyi nehézségek megszüntetéséhez, a nemzetközi piacokon az angol pozíciók megszilárdításához. Aligha kétséges, hogy a szovjet—angol kereskedelem ilyen méretű kiterjesztése nagyban előmozdítaná az előbb említett célok elérését. Ugyanakkor azonban rá kell mutatni, hogy az embargo-po- litika ma még sok tekintetben akadályozza a kereskedelem ilyen méretű kiterjesztését. Igen fontos gyakorlati javaslatokat tartalmaz a két ország közötti kultúrális kapcsolatok fejlesztéséről- szóló közös nyilatkozat. A hatpontos nyilatkozat felöleli a kultúrális életnek mindazon területeit, amelyeken a kölcsönös csere kiterjesztése jelentékenyen hozzájárulna egymás megismertetéséhez, s ezáltal a barátság és az együttműködés szellemének elmélyítéséhez. Természetesen vannak olyanok, akik keveslik az eredményeket. Nyilvánvalóan -nem lehetett azonban arra számítani, hogy a tíznapos tanácskozás során végleges megoldások szülessenek olyan bonyolult kérdésekben, mint az európai biztonság, a német egység, vagy az ázsiai béke kérdése. Mint Hruscsov mondotta Bir- minghamban „könnyebb a kapcsolatokat elrontani, mintsem rendes kerékvágásba terelni“. A londoni szovjet—angol tárgyalások azonban ismét bebizonyították, hogy a vezető államférfiak közötti személyi kapcsolat a nemzetközi bizalom megteremtésének fontos tényezője és hogy a vitás problémák rendezésének egyetlen ésszerű útja van: a tárgyalás. Ezen az úton már sikerült jelentős eredményeket elérni, megszüntetni a koreai vérontást, megteremteni a fegyverszünetet Vietnamban, létrehozni az osztrák államszerződést és a kormányfők genfi értekezletén a nemzetközi kapcsolatok megváltozását elindító genfi szellemet. A londoni látogatás egyenes, sőt mondhatnék logikus következménye volt az előbbi eredményeknek, s ha nem is tisztázott — mint ahogy nem _ is tisztázhatott — minden kérdést, széleskörű és hasznos véleménycserére vezetett, aminek következtében határozott lépés történt előre a világot megosztó nagy kérdések megoldása felé. London igen fontos mérföldkő a nagyhatalmi együttműködés helyreállításának útján és megteremtette nemcsak a szovjet—angol viszony teljes rendezéséhez szükséges kiindulópontokat, hanem a legfontosabb európai és ázsiai problémák megoldását is közelebb hoz'ta. Joggal állapította meg a Daily Herald, hogy a világ ma remény teljesebb, mint volt. A londoni látogatás egyben példa minden kormány számára, hogy bátor, kezdeményező lépésekkel, az előítéletek merész félredobásával. tántoritha- tatlanul törekdni kell a béke és a biztonság megszilárdítása és a biztonság megszilárdítására és az országok közötti egyetértés elmélyítésére. A népek nagy figyelemmel kisérték a szovjet államférfiak angliai látogatását és őszinte örömmel fogadta a közös nyilatkozatot, amelyben a békés együttélés igen fontos nemzetközi okmányát, a mi külpolitikánkra is érvényes együttműködési és barátsági elvek leszögezését látja.
