Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-28 / 17. szám
8 1956. április 28. y/7# i. ~ * A SZOVJET ÉS AZ ANGOL SAJTÓ BULGANYIN ÉS HRUSCSOV _____ ____ LÁTOGATÁSÁRÓL A moszkvai lapok londoni különtudósítóik jelentésében számolnak be N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov ottani tartózkodásáról. Valamennyi jelentés sok olyan tényt tartalmaz, amely azt mutatja, hogy a szovjet államférfiak és a londoniak között egyre barátságosabb érintkezés alakul ki. A londoniak mindenütt melegen fogadják és lelkesen üdvözlik a szovjet vendégeke t. Kramihov és Nyekraszov, a Pravda tudósítói megjegyzik azonban, hogy az angol sajtó egy része igyekszik megfertőzni a találkozó légkörét. Megpróbálják elhallgatni azt a meleg fogadtatást, amelyben a vendégeket a londoniak részesítik. Bizonyos lapok a portsmouthi és a londoni fogadtatást eltorzítva írják le és olyan rosszindulatú megjegyzésekkel kisérik, hogy csodálkozni kell egyes angol újságírók magatartásán. „Nem tudjuk — írják a Pravda tudósítói — kinek az érdekében járnak el ezek az -újságírók, de mindenesetre nem Anglia érdekében, mert Angliának jelenleg éppen annyira szüksége van a Szovjetunióval való barátságra és az együttműködésre, mint a Szovjetuniónak az Angliával való barátságra és együttműködésre.“ A szóvjet topok megjegyzik, hogy ezek a zavartkeltő lap- kommentárok nemcsak az angol követelmény hangulatának és ízlésének nem felelnek meg, hanem azoknak a leginkább messzetekintő angol személyiségeknek sem, akik megértik az angol-szovjet viszony javulásának fontosságát. Ezek, mint sok angol lap hangsúlyozza, erőfeszítéseket akarnak tenni e cél érdekében. Az angol lapoknak a szovjet és az angol államférfiak közötti tárgyalásairól közölt cikkei közül a Pravda tudósítója kiemeli Arthur Christiansen cikkét, amely a Daily Expressben jelent meg. A cikk távolról sem mentes a hidegháború időszakára jellemző „érvektől“, de figyelemre méltó már azért is, mert szerzője igyekszik megszabadulni a múlt terhétöl. Christiansen úgy véli, hogy ésszerűtlen volna válasz nélkül hagyni a szovjet kormány békés kezdeményezését s „ezért az angol kormány feladata világos, megegyezési készséget mutatni". A Pravda tudósítói megállapítják, hogy sok más lapra is jellemző, hogy komolyan, tárgyilagosan vizsgálják a kezdődő anglo-szovjet tárgyalásokat. Matvejev és Rogov, az Izvesztyija tudósítói azt írják, hogy N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov londoni látogatásának első napja megtörte a hagyományos angol tartózkodást. Az angol sajtó nagy figyelemmel foglalkozik Bulganyin és Hruscsov látogatásával. Valamennyi top szembetűnő helyen számol be ás közöl fényképeket a szovjet vezetők londoni tartózkodásáról. A News Chronicle és a Daily Herald szerkesztőségi cikkben foglalkozik a szovjet vezetők látogatásával, „Bulganyin és Hruscsov — írja a Daily Herald — azon készség minden jelét mutatják, hogy áttérjenek a kormányunkkal folytatandó komoly tárgyalásokra S éppen ez az, amit a nép óhajt. A nép reális dolgokat és a dolgokról szóló tárgyalásokat kíván“. A pénteki londoni topok késői kiadásai főfigyelmüket Hruscsov azon beszédének szentelik, amelyet a szovjet nagykövetség csütörtöki villásreggelijén mondott. A legtöbb lap egész oldal szélességű, nagybetűs címmel részletesen ismerteti Hruscsov felszólalását. A lapok az alábbi címeket adják az ismertetésnek: Daily. Express: „Békében élni — az egyetlen kiút — mondja Hruscsov"; Daily Telegraph and Morning Post: „Hruscsov: Tiszta szívvel érkeztünk. Hruscsov tagadja az Anglia és az Egyesült Államok szakadását célzó törekvéseket. Az egyetlen kiút az egymás mellett élés.“ Daily Herald „Hruscsov egyetlen kiútról beszél Angliának“. A Yorkshire Post első oldalán közli diplomáciai szemleíróLondonban a Viktoria állomáson Sir A. Eden, angol miniszter- elnök és az angol kormány több képviselője fogadta a szovjet vendégeket. N. A. Bulganyin és A. Eden beszédet mondtak. Az állomás épülete előtt London hatalmas tömegei szívélyes fogadtatásban részesítették a szovjet államférfiakat. jának hosszas beszámolóját a szovjet vezetők londoni tartózkodásának második napjáról. A cikk nagybetűs címe hangsúlyozza, hogy a szovjet fél „szorosabb barátságra“ törekszik. „Oroszország barátibb kapcsolatokat és a feszültség enyhítését óhajtja.“ A Jorkshire Post szerkesztőségi cikkében elítéli azokat, akik a szovjet vezetők látogatásának idején rosszakaratú légkört igyekeznek teremteni. A lap rámutat, hogy Bulganyin Londonba érkeztekor tett nyilatkozatát a dolgok valóságos helyzetének megértése hatotta át, majd ezt írja: „Mi angolok szintén ilyen reális szellemben üdvözöljük e látogatást és türelmetlenül várjuk a gyümölcsöző eredményeket.“ A SZOVJET—ANGOL TÁRGYALÁSOK A nemzetközii sajtó vezető helyen foglalkozik a Londonban folyó szovjet-angol tárgyalásokkal. Különösen fontosnak tartják a szovjet államférfiak április 20-i beszédeit és a londoni Times megállapítja, egyre több jele van annak, hogy a szovjet vezetők azt akarják, a látogatás sikeres legyen. A lap szerint széleskörűen átvizsgálják az angol-szovjet kapcsolatokat. A nemzetközi kérdések közül a közép-keleti helyzet, a leszerelés, Németország és az európai biztonság, Indokína és a Távol- Kelet problémája szerepel. A Times diplomáciai szemleírója azt írja, hogy „bár a tárgyalások általános hangneme eddig láthatóan óvatos volt, ez a tónus azt mutatja, hogy mindkét fél a viszony megjavítására törekszik.“ Sok lap tovább kommentálja N. Sz. Hruscsovnak a szovjet nagykövetségen április 19-én adott villásreggelin elhangzott felszóllalását. A Daily Herald szerkesztőségi cikkében „realisztikus“-nak nevezi N. Sz. Hruscsov beszédét és hozzáteszi: „Üdvözöljük ezt a nagyszerűen világos nyilatkozatot.“ Cameron, a News Chronicle külön tudósítója ezt írja: „Ez a beszéd nemcsak az időknek megfelelő hangzású, de beállítottságát tekintve pontosan megfelel az angol hallgatóságnak.“ A lapok bőséges szemelvényeket közölnek N. A. Bulganyínnak londoni City községtanácsában adott fogadáson elhangzott beszédéből, fényképfelvételeken mutatják be a szovjet vezetőknek a Mansion Houseban tett látogatását és angliai tartózkodásuk egyéb mozzanatait. A News Chronicle vezércikkében üdvözli Hruscsovnak azt a kijelentését, hogy Nagy Britanniának és a Szovjetuniónak békében kell egymás mellett élnie. Az amerikai lapok észrevehető aggodalommal imák a londoni tanácskozásokról. A New York Times szerint lehetséges, hogy új leszerelésii javaslatok is születnek a tárgyalások során. amelyek esetleg megszüntethetik a leszerelési törvényben fennálló jelenlegi holtpontot. A lap ugyanakkor azt állítja, hogy a szovjet államférfiak meg akarják lazítani az angol- amerikai kapcsolatokat. Ugyanezt a nézetet hangoztatja a Baltimor Sun is. Mind e közben az amerikai közvélemény egyre erősebben támadja saját kormányának külpolitikáját. Westen Mail szerint az Egyesült Államokban rohamosan erősödik az a megn ,1 B i —a—8 .......mm • "■ i•'i,y :r.:r u,:.i.'.a..ui»5» 1588-ban leverte a dicső spanyol „Armada“-t és így biztosította a brit kapitalizmus hatalmas fellendülését. A tengeren kalandot kereső lovagok, kereskedők és zsoldosok hajóztak és utat törtek a nagy kereskedelmi társaságoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a ,,kis szigetből" hatalmas Imperium lett, ahol „nem nyugszik le a nap". A tengeren át jött a gazdagság a gyarmatokról és a tengeren keresztül szállították el a szigetlakók termékeit. A gyarmati tea és dohányhoz tartozott a hazai marhahús és a hazai sör. A felkelők dicső hagyományai rjiulajdonképpen úgy kezd- -í hetnénk, hogy Angliát „Nagybritannia és Eszak-íror- szág egyesült királyságának hívják“, amelyhez Anglia, Walles, Skócia, Írország északi része, a Hibridák és Scotland szigetek tartoznak, és 244.774 négyzetkilométer területet foglal magába. Tudjuk, hogy fővárosa London és kilenc millió lakása van. A tenger a történelem tanúja Első pillantásra látjuk, hogy P':ianniát tenger veszi körút. Cézár i. e. 55-ben átkelt a tengeren a római légiókkal és utakat építettek, melyeket még ma is használnak. A tengeren kelt át Honfoglaló Vilmos is és 1066-ban a hastingsi csatában alapozta meg Angliában a feudalizmus győzelmét. A tengeren dl" ’ Anglia sorsa, mint nagyhatalom, amiki Messzi tengereken túl is elterjedt a szigetlakok gazdag- sí áriak híre, elterjedt az a hír, hogy a szigetlakok milyen nyugodt természetű, emberek, milyen jó módban élnek és mennyire megbecsülik a törvényeket. Az angol nép soraiból sok olyan becsületes ember termett, akik csodálkoznának ezen a véleményen. Ilyen volt például Wat Tyler, aki 1381-ben fellázadt a feudális „rendek" ellen és nem a 'egnagyobb csendben, a szegény parasztokkal megszánta Londont. Jack Cade, a kan ti hercegségből a halálba vezette a jobbágyakat, de az áldozatuk hozzájárult ahhoz, hogy XIV. XV. század derekán mégis megszűntették a jobbágyságot. A lerongyolt kisparaszfok és szegény kispolgárok nem nézték ölhetett kézzel a feudális uralom alkonyát és 1549-ben fegyveres erővel felkellek a kű- ir bérurak ellen. Anglia térképe felett Károly király, aki útjába állt az új rendeknek, 1649-ben bátorságáért a fejével fizetett. Abban az évben, amikor Napóleont Moszkvánál leverték, a munkások és a munkásnők, akiket a nap 16 órájában kizsákmányoltak, fellázadtak a gépek ellen, mert tévesen a gépekben látták szenvedésük okozóit. Egy negyed évszázaddal később angol földön keletkezeti a chartista mozgalom, amelyből az első munkásszervezet született. A XIX. század végén már tudunk a munkásszervezetek és pártok úttörő harcairól, Keit Hardyról és Tom Manóról. A szigetlakok kétezeréves történetét bátor harcok és sok vér jelöli meg. A haladás Angliában tüzzel-vassal vágott utat magának, még inkább mint bárhol e világon. A sziget arculata A gyarmatosítók mérhetetlen gazdagságot hoztak magukkal a tengerentúli tartományból. Maga a szigetország is termékeny volt. Búza, árpa, komló is megterem az angol földön. A legelők alkalmasak a juh és szarvasmarha tenyésztésére. A gyarmati gazdálkodás, a mezőgazdasági termékek olcsó behozatala azonban annyira tönkretette az angol mezőgazdaságot, hogy a saját lakosságiul se tudja ellátni. A nyersanyag bősége magával hozta az ipar hatalmas fellendülését. A szigetnek gazdag kőszén, vas, ólom és ón készletei vannak. A hatalmas iparközpontokban Londonban, Lancashire- ben, melynek központja Manchester, Yorkshireben Leedse központjával, Merseyside Liver- pool-al, Tyneside Newcastleval együtt 18 millió embert tart el. Sűrű vasúti hálózat és vizi- utak kötik össze a sziget északi csücskét a majdnem ezer kilométer távolságokban fekvő nyugati parttal és a helyenként csak 40 kilométer távolságban fekvő keleti partokkal. Britannia ötven millió lakosa közül a fele az iparban és a bányákban dolgozik, míg egynegyede a kereskedelemben, a forgalomban és csak 4.25^'j-a a mezőgazdaságban.. Néhány szó a politikai életről A véres háborúban megtizedelt főnemesség és a kapitalizmus korai időszakában a nemesség, valamint a burzsoázia különös érdekkapcsolata, mely a kizsákmányolt gtjarmati nemzetek terhére a munkásosztály bizonyos megkülönböztetésében nyilvánult meg, Angliában sok évszázadokon keresztül egészen különleges feltételeket szabott a politikai élet számára. 4 burzsoa parlamenti demokrácia élén a királlyal a legjellegzetesebb Angliára nézve. A politikai élet legfőbb tényezői a négy politikai párt: a konzervatív párt, a labour- part, a kommunista és a liberális part. Ma a konzervatívok alkotják a kormányt. Eden miniszterelnökkel az élen, míg/ a labou- risták Caitskel képviselővel az győződés, hogy Washington külpolitikája „olyan fércrrmnká, amely önmagában széthull“. Az Eisenhower-kormány nagyjából folytatja a demokrata-kormány külpolitikai irányát, jóllehet ez az irány a viszonyok változása következtében teljesen elavult. A szovjet politika új dinamizmusa — írja a lap — kimutatta, mennyire tespedésbe fulladt a Nyugat politikája. Washington nyomasztó gondolatszegénységben szenved, amit súlyosbít az, hogy demokrata bírálóinak sincsenek építő célú eszméi. A Scottsmann hangsúlyozza, hogy Dullest most már nemcsak a demokrata ellenzék támadja, bősz hevességgel, mert nincs semmi politikája, hanem saját pártjának jobbszárnya is, köztük a Wall Street lapjai. Ezek egyike Dullest „elvtelen kocavadász“-nak nevezte. A Magazin of Wall Street így ír: „Eisenhower legjobb barátai örömmel üdvázolnék a külügyminisztérium vezetőségében bekövetkező változást. Dulles külügyminiszteri tevékenységét kapkodó rögtönzés, siralmas tévedések és szánalmas meghátrálás jellemzi.“ A Scottsmann ehhez a bírálathoz hozzáteszi, az ilyen dühös támadás a Wall Street részéröl azt mutatja, hogy már a nagytőke is ráeszmélt az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójának rohamos rosszab- hodására. A Morgen Tidningen szemleírója rámutat, hogy az általános néphangu'at mind Európában, mind pedig Ázsiában szemben áll az amerikiaiak dicsekvés és fennhéjazás kísértve önkényes gyámkodásával. Az idő múlásával egyre szélesebb körökben szilárdul meg az a vélemény, hogy Moszkva határozottan és következetesen védelmezi- az országok közötti békés együttműködést, viszont a Washington vezette Nyugat negatív álláspontot foglal el és nincs egyéb érve, csak a fegyver. Mostanában már mindenki előtt világos, hogy Washington egész külpolitikája olyan válságban van, amely tovább fog fokozódni. Washington külpolitikájában a realitás megdöbbentő fel nem ismerése észlelhető, vagy talán az, hogy nem tudják, esetleg nem is akarják átlátni a való tényeket. A Buckingham palota körül az Ordzsonikidze cirkáló egyik matróza két kis londoni lakossal: Richard és Jennifer Jankel- lel barátkozik. éden képezik az ellenzéket. A \ jóreménység cirkáló liberálisok most csak kis csoportot alkotnak. A kommunis- Olyan hangok hallatszanak, ták hatása főleg a páriámén- hogy vége Anglia nagyságának ten kívül mutatkozik, a szak- és dicsőségének. 'A képmutatók szervezeti mozgalomban, a sző- hangjai ezek, akik az angol vetkezeti mozgalomban, a helyi nép előtt el akarják takarni közigazgatásban, az ifjúsági a kilátást arra az útra, amely és a diákmozgalomban. az igazi és eddig nem látott nagysághoz és dicsőséghez Amikor az áldozat vezet. a betörőkhöz húzódik Anglia uralkodói valamikor az elszigeteltségben látták az Británnia éleidben évszáza- eröt, ma már azonban a tör- dokon keresztül nagy szerepet ténelem megtanította a brit játszott a tenger és a hajó, népet arra, hogy' erőt csak a melyeken büszkén lengedezett világgal való szövetségből me- a. brit zászló. Ezek a körűimé- ríthet. Azzal a világgal való nyék jelölték meg Anglia szó- szövetségből, amely mindenki mára azt a helyet, melyet be- számára helyet biztosít a nap lölt. Az idők azonban megvál- alatt, toztak. A technika a levegőben , , is győzött és Amerika felszá- Kévés olyan hajó vetett meg molt a brit elsőséggel, a len- horgonyt brit vizeken, amely geren. A gyár mat osítási kor- az angol nép szamara olyan szak alkonyodik, Még létezik nagy reményeket hozott, mint az impérium, de a koronájából az• amely 1956 április lp'arj már kiestek a gyöngyök. A kikötött. Angol partra leptek büszke „Albion" menteni akar, annak a népnek a képviselői, ami csak menthető és tragi- amelynek a brit neppel meg kusan nevetséges helyzetbe ke- nem volt vitás kérdése. A rül: az áldozat a betörőkhöz Szovjetunió népeinek képviselt fordul védelemért. Anglia sor- érkeztek oda, akik nem akar- sa az utolsó háborúban össze- !(l^ a fegyverkezést, hanem ke- függött az Egyesült Államok feskedni akarnak', nem akarnak imperialista politikájával. Az tartományokat, hanem szabad eredmények igen károsnak mii- életet mindnyájunk szamara: tatkoztak: Anglia kénytelen nem akarnak háborút, hanem volt egymásután átadni pozl- békéf!_ —' Pontosan ugyanazt dóit az amerikai szövetséges- akarják, amire a nagy töltenek. A brit szigeteken idegen nelmi múlttal rendelkező „kis hatalmak repülőterei vannak, szigetnek ölein nagy szüksé- A nemzeti jövedelem nagyrésze 8e vana háborús előkészületekre megy. Ezekben a napokban sok em- A háborút mindenki öngyilkos- her szorít kezet Angliában súgnak tartja. A külkereskede- Bulganyinnal és Hruscsovvat lem katasztrofálisan csökkent és a brit. szigetországban de és a behozatalra nincs pénz. a tengeren lúl is millió és A hazai piacon az árak egyre millió ' ember kívánsága, hogy emelkednek. A közismerten az „Ordzsonikidze" cirkáló úttartózkodó brit lapok nagy be- ja történelemivé, a nagy rcnié- lüvet írnak a válságról. nyék áljává váljék.
